Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-15 / 191. szám

2, VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1990. november 15., csütörtök * -----------­Á mokfutó Üj-Zélandon Tizenegy férfit, nőt és gyereket agyonlőtt egy ámokfutó Új-Zé- land Déli-szigetének egyik apró tengerparti településén, Arama- ona faluban. A 33 éves David Malcolm Gray kedden este kez­dett ődöngeni. Felgyújtotta szomszédjának házát, és két gép­pisztolyból vaktában tüzet nyi­tott mindenkire. Az új-zélandi terroristaellenes egység, vala­mint a rendőrség felfegyverzett alakulatai bekerítették az ámok- futót, és szerdán reggelre sikerült ártalmatlanná tenni. A jelenté­sek szerint kaiján megsebesítet­ték, és úgy tartóztatták le. Példa nélkül álló tettének oka nem is­meretes. Antall és Aboimov megbeszélése Antall József miniszterelnö­köt hivatalában kereste fel Ivan Aboimov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, hogy a helsinki folyamatban részt vevő országok vezetőinek párizsi csúcsértekez­lete előtt, az ott felmerülő kérdé­sekkel összefüggésben tájékozó­dó megbeszéléseket folytasson, továbbá a Szovjetunió és Ma­gyarország között fennálló két­oldalú kérdéseket megtárgyalják és összegezzék. A megbeszélé­sek a két ország között fennálló korrekt, jó viszony szellemében folytak, beleértve a gazdasági kérdéseket is. Albán változások Alapvető alkotmánymódosí­tásról és új választási törvény életbe léptetéséről döntött szer­dán az albán parlament. A helyi ATA hírügynökség jelentése szerint mindkét határozatot egy­hangú szavazással hozta meg a 250 fős törvényhozás. Ramiz Alia államfő a tiranai parlamentben mondott szerdai beszédében kijelentette: az al­kotmánymódosítás célja az, hogy az ország alaptörvénye a le­hető legnagyobb mértékben al­kalmazkodjék az általánosan el­fogadott nemzetközi normák­hoz. Megelőzendő a katasztrófát A szovjet parlament szerdán úgy határozott, hogy módosítja korábban rögzített napirendjét, és az ország mind katasztrofáli- sabbá váló helyzetének elemzé­sét tűzi napirendre. Gorbacsov a döntés értelmé­ben pénteken fejti ki véleményét .e kérdésekről, egyebek között az új szövetségi szerződés néhány eleméről, illetve Jelcin oroszor­szági parlamenti elnökkel vasár­nap folytatott tárgyalásairól. Nem szégyen tanulni a „tigristől” Göncz Árpád a Koreai Köztársaságban Magyar államfő elő­ször lépett Dél-Korea földjére. Göncz Árpád, az új Magyar Köztársa­ság elnöke szerdán To­kióból érkezett meg kí­séretével a szöuli Kinpo repülőtérre, ahol ünne­pélyes külsőségek kö­zött, a Klapka-induló felcsendülő hangjára, Kang Jun Hun minisz­terelnök, Cshö Ho Dzsung külügyminisz­ter és Étre Sándor ma­gyar nagykövet fogadta a vendégeket. A magyar államfő többször is találkozik Ro Te Vu elnökkel, az or­szág miniszterelnökével és a parlament elnöké­vel, továbbá világszerte ismert dél-koreai nagy- vállalatokat keres föl. Az elnököt elkíséri útjá­ra Surányi György ál­lamtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Szunyogh Kű/o/y állam­titkár, az elnöki hivatal vezetője, Tomaj Dénes, a külügyminisztérium helyettes államtitkára és Gombocz Zoltán, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztéri­umának helyettes ál­lamtitkára. Surányi György a dél-koreai pénzügyi élet irányítói­val és a legnagyobb ban­kok vezetőivel folytat majd tárgyalásokat. Szinte a nulláról épül­tek ki alig öt év alatt — kezdetben — a rendkí­vül óvatos, főként sport- és gazdasági érintkezé­seken keresztül a két or­szág közötti kapcsola­tok. Alig néhány millió dollár értékű áru cserélt gazdát a'SO-as évek ele­jéig, az is többnyire har­madik országok közve­títésével. Egyik ország­ban sem fogadták szíve­sen ezekben az években az „eltérő blokkokhoz” tartozó országok üzlet­embereit, állampolgára­it. A fordulat 1987-ben a Dél-koreai Kereske­delmi Fejlesztési Társa­ság (KOTRA) és a Ma­gyar Kereskedelmi Ka­mara gazdasági irodái­nak létrehozásáról szóló megállapodással történt meg. 1989 feb­ruárjában megszületett a diplomáciai kapcsola­tok felvételéről szóló megállapodás. Magyarország első­sorban annak tapaszta­latát szeretné megtanul­ni Dél-Koreától, hogy milyen módszerekkel si­került a70-es évek „tig­ris-országának” az ak­kori fejletlenségből a mai szintre felemelked­nie. Az országban min­den ötödik családra jut egy autó, minden ház­tartásban van már tele­fon, és az átlagjövedel­mek — átszámítva — a 700 dollárt közelítik meg. Éheznek, hát fosztogatnak... Eladják a tankokat is... A „szétesés vírusa” fertőzi a németországi szovjet katonákat A bonni védelmi államtitkár, Willy Wimmer szeptember 21-i közlése szerint a szovjet katonák százai dezertáltak kelet-német­országi támaszpontjaikról. Egy másik bonni védelmi tisztviselő ehhez hozzáfűzte, hogy a szám ennél nagyobb: a néhány száz csupán a német hatóságoknál pohtikai menedéket kért szovjet katonaszökevényekre vonatko­zik. Novemberben egy szovjet for­rás, Oleg Brjanim moszkvai em­beri jogi ügyvéd azt közölte: Né­metországban az idén több mint hétszáz szovjet katona dezertált, s számuk egyre nő. Sokan fegy­vereiket is magukkal vitték, be­vették magukat a keletnémet er­dőkbe. Az éhség arra kényszeríti őket, hogy fosztogassanak, lop­janak. Oleg Bogomolov, Gorbacsov tanácsadója, a moszkvai Nem­zetközi Gazdasági és Politikai Kutatóintézet vezetője maga is­merte be a német Bild am Sonn­tag című hetilap tudósítójának: „Német területen állomásozó hadseregünket komoly mérték­ben megtámadta a szétesés víru­sa. Fontos ezért a helyzet lecsilla­pítása, a szovjet csapatok meg­gyorsított kivonása”. A Der Spi­egel című hamburgi politikai ma­gazin szerint az elmúlt hetekben mintegy kettőszáz szovjet katona szökött meg kelet-németországi laktanyákból. Ezek közül ötven­három kért politikai menedéket a nyugatnémet hatóságoktól, to­vábbi százötven bujkál. Ezek a bujkáló szovjet katonák csak to­vább szítják a keletnémet lakos­ság dühét, mert gyakran betör- neK a villákba, főleg ennivalót, de olykor mást is rabolnak. Wunstorfban, ahol a Német­országban állomásozó szovjet erők főhadiszállása található, az ottani feketepiacon jóformán mindent árulnak a szovjet közle­f ények és tisztek, ami a szovjet atonai raktárakban megtalál­ható. Vadonatúj egyenruhákat, kabátokat, rangjelzéseket, fegy­vereket. Potom hatezer márkáért a német Tempo magazin riporte­rei itt egy kisebb magánhaború- hoz elegendő szovjet fegyvert vásároltak: légvédelmi rakétát, Kalasnyikov-géppisztolyt, kü­lönféle aknákat — a berlini rend' őrség tudomása szerint a szovjet egységeknél még tankok is eltűn­tek... (MTI) Legyen arab csúcsértekezlet? Kadhafi a hírnök Moamer el-Kadhafival, a lí­biai forradalom vezetőjével foly­tatott keddi és szerda délelőtti tárgyalásai után Damaszkuszba érkezett Hoszni Mubarak egyip­tomi elnök, hogy a szíriai állam­fővel, Háfez Asszaddal folytassa tanácskozásait az Öböl menti válságról és a megoldására java­solt arab csúcsértekezlet tervé­ről, amely a marokkói uralkodó­tól származik. A kairói sajtó tudni véli, hogy a hbiai vezető ismertette az egyiptomi elnökkel azt az üzene­tet, amelyet Szaddám Húszéin iraki elnök küldött neki Szaadun Hammadi miniszterelnök-he­lyettessel. Kairóban fontosnak tartották leszögezni, hogy az el­nök nem találkozott az iraki kül­döttel, s hogy kettejük líbiai tar­tózkodásának nincs köze egy­máshoz. Hammadi Líbiából Tu­néziába utazott. A csúcsjavaslatról tárgyalt Szaud el-Feiszal herceg, szaúd- arábiai külügyminiszter Abu Dzabiban, ahova rövid látoga­tásra érkezett szerdán, s ahol Fahd király üzenetét adta át az emírségek uralkodójának, Zaid bin Szultán an-Nahajansejknek. Találkozójuk után a herceg köz­vetett formában elvetette az arabközi értekezlet gondolatát, amelyet egyértelmű támogatásá­ról eddig csak az Irak pártját fogó arab országok egy része biztosí­tott. Nemcsak szalmaszálon múlik, hogy brikett legyen... Az idei nyáron még több helyen égették a gabonaszalmát, de re­mélhetőleg jövőre már energetikai alapanyagként szolgál az érté­kes melléktermék (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1. oldalról) illetve szalma állt és áll rendelke­zésre. Manapság ismét előtérbe került az újnak ugyan nem szá­mító, de mégis igen jelentős me­zőgazdasági melléktermékek energetikai célra való felhaszná­lása. Hangsúlyozta, hogy Auszt­riában például az úgynevezett bi­obrikett az elsődleges energia- hordozók 8 százalékát adja. Sőt az Európai Gazdasági Közösség országaiban is foglalkoznak ez­zel a témával. Dániában például kedvező tapasztalatokat szerez­tek abban, hogy a búzaszemter­més mellett a szalmabrikett elő­állításával és értékesítésével mi­ként juthatnak többletnyereség­hez. Rámutatott, hogy ma hazánk­ban tízféle brikettet készítenek az említett harminc üzemben. Eh­hez rendelkezésre áll a kialakult technológia, amely a szalmabá­lázással kezdődik, és annak energetikai feldolgozásáig tart. Kiemelte, hogy a brikettálás tu­lajdonképpen olyan nemesítési folyamat, amellyel növelik a ter­mék értékét, javítják gazdaságos­ságát és értékesíthetőségét. Érde­mes vele foglalkozni, miután várható, hogy a szén állami tá­mogatása tovább csökken, vi­szont a biobrikettre egyelőre biz­tosítják a preferenciát. A kor­mány elé kerülő új energetikai elképzelésekben már az is szere­pel, hogy javaslatokat tesznek a biobrikett előállításához szüksé­ges gépek kedvezményes beszer­zésére. Szerencsi János, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank egri fiókjának képviselője a pénzügyi lehetőségekről beszélt. Elmond­ta, hogy az újonnan meghirde­tett, a kistermelőket és vállalko­zókat segítő világbanki hitelből a brikettgyártásra is biztosítanak pénzt. Egyszerűsített eljárással, pályázat útján juthatnak kedvez­ményes kölcsönhöz a brikettüze­met létesíteni kívánó üzemek és vállalkozók. Ebben jelentős sze­repet vállal a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere Agrárfejlesztő és Ke­reskedelmi Részvénytársaság. A bank a gépekre és a technológiai berendezésekre 100 százalékig nyújt hitelt, az építéshez viszont csak az anyagokat finanszírozza ilyen arányban. A kivitelezés­hez, a szereléshez viszont mód­juk van a beruházóknak, hogy hazai, hitelkeretből pénzhez jus­sanak. Ám ehhez a fejlesztés 20 százalékát saját erőből kell fel­ajánlaniuk. Farkas László, a szolnoki rendszer műszaki szaktanácsa­dója kiemelte, hogy egy szal- mabrikettáló üzemet körülbelül 1000 — 1500 hektáras kalászos- gabona-termő terület képes el­látni éves, folyamatos munkával. A végtermék környezetkímélő, mert az égési anyagként szolgáló brikett kéntartalma kisebb, mint a ma használatos szeneké. Álta­lában olyan épületek, ahová a gépek, a technológiák telepíthe­tők, az üzemekben rendelkezés­re állnak. A brikettkészítés alap­anyagát, a szalmát, bálázógépe­ket előnyösen hasznosíthatják az állattartók takarmánykészítésére is. A másik nagy előny, hogy a szalma betakarításával elmarad az égetés, mely a talajélet károso­dásától menti meg a termelés leg­főbb részét, a földet. Az elmondottakhoz jól kap­csolódott Túri Józsefnek, a mo­dellként emlegetett jászdózsai brikettüzemi kft. vezetőjének tá­jékoztatója. Kitért arra, hogy szeptember 3-án üzemszerűen kezdték meg a termelést: két présgéppel három műszakban dolgoznak, és az általuk készített biobrikett iránt máris nagy az ér­deklődés. A fejlesztés érdekessé­ge volt, hogy miután környezet­kímélő technológiát valósítottak meg, állami alapjuttatásként eh­hez ötmillió forintot kaptak ka­matmentesen, 15 évi visszafize­tésre. Nagy reményeket fűznek további munkájukhoz, és bíznak abban, hogy hasonló üzemeket is létrehoznak példájuk nyomán a közeljövőben. A beszámolókat vita követte. A felvetésekre elmondták, hogy jelenleg a szalmabrikettgyártás- hoz szükséges gépek: a bálázók, bálabontók, prések Dániából és Ausztriából szerezhetők be. A termék elégetésére szolgáló ka­zánok is rendelkezésre állnak, ezeket Csehszlovákiából impor­tálják. A csomagolás is megol­dott, sőt acélkonténerekkel is szállíthatják a brikettet. Mentusz Károly Fontos lépés az európai békéért Aláírták a lengyel — német határszerződést Szerdán délben Varsóban Hans-Dietrich Genscher német, és Krzysztof Skubiszewski len­gyel külügyminiszter aláírta a két ország közti határszerződést. A jelenlegi lengyel — német határt jogilag garantáló megállapodás ünnepélyes aláírásánál jelen volt Tadeusz Mazowiecki miniszter- elnök is. Skubiszewski beszédében az európai béke érdekében tett fon­tos lépésnek minősítette a szer­ződés aláírását, amely lezárta a lengyel — német határral kap­csolatos pohtikai, diplomáciai és jogi problémákat. Genscher hangsúlyozta, hogy az Odera — Neisse határ elismerése a béke ügyét szolgálja, az egyesült Né­metország hozzájárulása ez az új európai rend kialakításához. — Mi németek tisztában vagyunk azzal, hogy e szerződéssel nem mondunk le semmiről, amit már régen el nem vesztettünk volna egy vétkes rendszer háborús bű­nei miatt — mondotta a német diplomácia vezetője. A két nemzet közti történelmi konfliktusok korszakának lezá­rásaként értékelte az ünnepélyes aktust Tadeusz Mazowiecki. Olyan lépésnek, amely végre megszabadíthatja a lengyeleket a fenyegetettség érzésétől. Ki­emelte, hogy a lengyel társada­lom nyitott láván lenni valameny- nyi szomszédja felé, s bizalom­mal néz a jövőbe. Az Atlanti-óceántól az Líráiig: negyven hónap alatt öt fegyverzetkategóriát csökkentének Napjaink leszerelési aforizmá­ja így hangzik: „A történelem egyetlen csatájában sem semmi­sítettek meg annyi fegyvert, mint a New York-i Baker — Sevard- nadze találkozón.” Valóban, ha október 5-én az amerikai és a szovjet külügyminiszter nem ment volna egymás elébe az eu­rópai leszerelés ügyében, gyász­keretben kellene tudósítani a kö­zelgő párizsi csúcsról. Ám Wa­shington és Moszkva talált ma­gában elégséges bátorságot ah­hoz, hogy lemondjon jó néhány túlzott követeléséről — igaz, nem valamennyiről, így jogos a derűlátás. Néhány nap múlva Párizsban megállapodások születhetnek immár az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről, a bé­csi fegyverzetcsökkentési tár­gyalások újabb szakaszának és a harcászati atomfegyverek korlá­tozásáról szóló megbeszélések­nek a megkezdéséről; új elvi ala­pokra helyezhetik a NATO és a Varsói Szerződés közötti vi­szonyt, lerakhatják annak a köz­pontnak a politikai alapkövét, amely hivatott lesz megelőzni avagy megszüntetni az európai veszélyes konfliktushelyzeteket. A szerződés hatálybalépésétől számított 40 hónap alatt öt fegy­verkategóriát csökkentének a 22-ek az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő térségben: a harc­kocsikat, a páncélozott harcjár­műveket, a tüzérséget, a harci he­likoptereket és a harci repülőgé­peket. Végeredményben az atlanti tömb tagállamainál és a VSZ- tagállamoknál 20-20 ezer harc­kocsi és 30-30 ezer páncélozott harcjármű maradhat. Az ő dol­guk, hogy e keretszámokon belül az úgynevezett nemzeti kvótákat egymás között egyeztessék. Ugyancsak 20-20 ezer tüzérségi löveg maradhat a 16 NATO—, il­letve a 6 VSZ-tagállamnál. A harci helikoptereknél 2000 a tömbkeretszám, a harci repülő­gépeknél pedig 6800. A bécsi tárgyalások résztvevői szembekerültek azzal a problé­mával is, hogy a csökkentés ne vezessen a fennmaradó hagyo­mányos fegyverzet regionális aránytalanságaihoz. E célból övezetekre osztották kontinen­sünket, és mindegyikre vonatko­zóan külön-külön keretszámo­kat állapítottak meg. Házfoglalók Berlinben Berlin kormányzó polgármestere a kormányzat és a rendőrség el­leni eddigi legsúlyosabb kihívásnak minősítette a Friedrichshain ke­rületi házfoglalók magatartását, s kilátásba helyezte az őrizetbe vett mintegy 300 „bajkeverő” büntetőjogi felelősségre vonását, annak minden következményével együtt. A 3000 rendőr bevonásával lezajlott szerda délelőtti akció kap­csán tartott sajtóértekezleten Walter Momper aggodalmát fejezte ki a lakásbitorló szélsőségesek brutalitása, sőt gyilkolási kedve láttán. A kormányzó polgármester megítélése szerint a friedrichshaini és ha­sonló rendbontás a legalávalóbb erőszakos bűncselekmények kate­góriájába tartozik. // \ EGER ÉS VIDÉKE IPARTESTÜLET 1990. december 1-jén tartja hagyományos IPAROSBÁL-ját a FLÓRA Szállóban. Meghívókat igényelni lehet Eger, Csiky S. u. 32. szám alatt. Hálás szívvel mondok köszönetét mindazoknak, akik szeretett féljem IVÁNYI JÁNOS ny. ezredes temetésén megjelenésükkel, virágaikkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, özv. Iványiné Bajnok Teréz Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZALÓCZI JOLÁN 77 éves korában elhunyt. Temetése 1990. november 16-án 13.30 órakor lesz az egri Rozália temetőben. A gyászoló család

Next

/
Thumbnails
Contents