Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-14 / 190. szám
HÍRLAP, 1990. november 14., szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 községházán is Nemrégiben számoltunk be arról, hogy a bodonyi polgár- mesteri hivatal dolgozóinak munkáját a közelmúlttól számítógép segíti. Nos, mint azt a minap megtudtuk, hasonló IBM- gép működik a nagyvisnyói községházán is. A komputer 320 ezer forintba került — az összeg felét a megyei tanács fizette —, tavaly decemberben állt munkába, és csakúgy, mint Bodonyban, a könyvelést végzik rajta. A legfontosabb: a hőforrás A jövőre nézve több alternatívát is felállított az egerszalóki önkormányzat. Ahogy azt Sinkó István polgármester elmondta, szükség lenne a szennyvízhálózat kiépítésére, ugyanakkor iskola építésére is — hogy a kettő közül melyik az elsődleges, arról rövidesen megszületik a testületi döntés. Mindenesetre a legfontosabbnak a hőforrás hasznosítását tartják: ez ügyben tettek már lépéseket, most pedig a tulajdoni viszonyokat tisztázandó, a földtörvényre várnak. Munkásgyűlés Holnap délután két órától munkásgyúlést tartanak a bor- sodnádasdi lemezgyárban. Az üzem — amely, mint közismert, sok Heves megyében élő embert foglalkoztat—dolgozóinak gyűlésén a privatizációs lehetőségekről s az ehhez kapcsolódó dolgozói érdekvédelemről lesz szó. Bővíteni kell a crossbar-központot Az egerszóláti önkormányzati testület a konkrét tervekről még nem határozott — előbb a pénzügyi feltételek vizsgálata következik —, azonban számos olyan elképzelés van, amelyeket a jövőben kívánnak megvalósítani. Tuza Ferenc polgármester tájékoztatása szerint ilyen a kastély rendbehozatala, a vezetékes gáz kiépítése, a szennyvízhálózat kérdése. A tervek között szerepel az 1987 óta működő crossbar-telefonközpont bővítése is, a kilencvenállomásos központ ugyanis immár kicsinek bizonyul, mivel újabb 70 igény érkezett. Kedves olvasó, legyen a munkatársunk! Mi csak ketten vgyunk, s a ránkbízott terület ónási. Nem tudunk mindig mindenütt ott lenni, ahol kellene, mégis szeretnénk mindenről információt adni. Ehhez kérjük az Ön segítségét, akár csak egyszeregyszer egy telefon, egy levél erejéig, akar úgy, hogy rendszeresen tudósítaná lapunkat a városában, községében zajló ki- sebb-nagyobb eseményekről. Ha úgy dönt, hogy megpróbálja, keressen bennünket levélben, vagy telefonon, hogy a részleteket megbeszélhessük. Tehát várják kollegái: Koncz János és Ré- nes Marcell. Pál László polgármester: „Rengeteg a tennivaló, míg valódi kisvárossá válunk” Megyénk legfiatalabb városában, Pétervásárán tízezernél kevesebben élnek, így ott a választópolgárok közvetlenül dönthettek a polgármester személyéről. A tisztség elnyeréséért függetlenként induló Pál László — aki tősgyökeres pétervásárai, és aki 1989. január 1-jétől tanácselnöke volt a városnak — szeptember harmincadikán 78,6 százalékot kapott, jócskán megelőzve ezzel a másik jelöltet, az MDF, FKgP és SZDSZ által is támogatott Czenthe Hubát. Az újdonsült polgármester negyvenéves, iskoláit Egerben végezte, középfokú végzettséggel rendelkezik. Felesége szintén helybéli, egy lányuk van, ő jelenleg a megye- székhelyen középiskolás. — Manapság inkább a politikától való elfordulás, mintsem a politizálási kedv a jellemző. Emellett Ön tanácselnökként azzal is tisztában lehetett, hogy a pénz hiányában az önkormányzattól nem lehet csodákat várni, s hogy ezért a helyi vezetőknek is alaposan kijár majd a bírálatból. Miért vállalta hát mégis a jelöltséget? — Úgy éreztem, az emberek döntő többsége mint tanácselnököt elfogadott, ezenkívül — ami ma igazán nem hátrány — megismertem a régi tanácsi munkát. Ugyanakkor voltak olyan terveim, amelyeket rövid tanácselnökségem alatt nem tudtam megvalósítani, s amelyeket most szeretnék véghezvinni. — Magas szavazati aránnyal győzött. Mit szólt az eredményhez, és milyen a viszonya a vesztessel — aki szintén tagja az ön- kormányzati testületnek? — Nagy megtiszteltetés volt számomra ez az eredmény, éreztem a választás felelősségét, súlyát, és nagyon jólesett az emberek bizalma. Választási ellenfelemet, Czenthe Hubát pedig a testület alpolgármesterré választotta, nyugodtan állíthatom tehát, (Fotó: Koncz János) közös hajóban evezünk, egyszerűen nem is lehet rossz a viszonyunk. — Említette a megvalósulatlan terveket. Gondolom, ezekhez most a polgármester új elképzelései is kapcsolódnak... — Véleményem szerint az új stílusú munká, a régi szemlélet megváltoztatása mindenképp szükséges. A helyi demokrácia akkor lesz sikeres, ha a kulturált politizálás, a közös cselekvés jellemzi majd a helyi közéletet. A kedélyek csillapodásával erre megvan a lehetőség, én kezet nyújtok minden pártnak, hogy együtt dolgozhassunk. A konkrét tervekről azonban nehéz nyilatkozni, hiszen még nem tudjuk, a jövő év januárjától a város miből és hogyan fog gazdálkodni. Az önkormányzat működésének még nincs meg minden alapfeltétele. Munkahelyek teremtése, csatornázás, telefon — rengeteg lenne a tennivaló, míg Pétervására valódi kisvárossá válik a szó igazi értelmében. De a szinten tartás is nehéz lesz, nemhogy a fejlődés... — Ezek szerint üres kasszát örökölt az önkormányzat? — Nem. A működés erre az évre biztosított, valószínűleg pénzmaradvány is rendelkezésre áll majd a jövő évi feladatokhoz. Itt tehát a mérleg pozitív, s ez azért nagyon fontos és jó dolog, mert az országban sok az olyan önkormányzat, amely eleve tartozással, hitellel indult. Én egyébként a szolid helyiadó-po- litika mellett foglalok állást, nem elsősorban a helyi adókat tenném meg fő bevételi forrásnak. Az ok egyszerű: el vannak szegényedve az emberek. — Négy társközség, Ivád, Erdőkövesd, Kisfüzes és Váraszó tartozik jelenleg Pétervásárához. Mindegyik saját polgármestert, képviselő-testületet választott. Ez azt jelenti, hogy vége az együvé tartozásnak, esetleg az együttműködésnek is? — A négy falu november harmincadikéig dönthet az önállóságról. Úgy hírlik, nem akarnak leválni, azt azonban még nem tudom, milyen lesz majd közöttünk az együttműködés. — Megtartották az önkormányzat alakuló ülését. A polgármester miként fogadta, fogadhatta a frissen megválasztott képviselőket? — Csak arról számolhattam be, hogy nem lehetünk optimisták. A nehézségek elkerülhetetlenek, és tanulnunk kell a demokráciát is. Utóbbi érdekében mindig nyílt üléseket tart a testület, mert — ez most a benzináremelések, a válság kapcsán a kormány példájából nagyon jól látszik — nem szabad titkolózni. A nehézségekre visszatérve: sajnos a választások előtt el lett húzva az a bizonyos mézesmadzag, így ma sokan túl sokat várnak az önkormányzattól. Szerintem egy jól működő önkormányzathoz gazdag polgárokra van szükség — és ehhez kell még néhány év. Rénes Marcell Nagyanyáink reneszánsza? Biotyúkból biotojás Divatba jöttek mostanában a biodolgok. Nyugaton már üzlet- hálózatok forgalmazzák a vegyszermentes ennivalókat és étkezési alapanyagokat. A kereslet egyre nő az egészséges étkek iránt, így ma már valami „biosat” termeszteni üzletnek sem rossz. Nálunk is egyre többen foglalkoznak biológiailag tiszta gyümölcs- és zöldségfélék előállításával, a legismertebb azonban a biogiliszta. E jobb sorsra érdemes féreg előállítása többeknél kudarccal végződött, igaz, elsősorban azért, mert magát a gilisztát akarták mindenáron eladni, nem az általa termelt biohumuszt, ami egyébként az egész eljárás fő célja lett volna. Nos, a gilisztafeleslegtől is megszabadulhat az, aki belevág a legújabb üzletbe, a biotojás-ter- mesztésbe. Ez ugyanis a biotyúkok egyik rendszeres tápláléka, amiből naponta csipegetniük kell három-négy dekát. De nagyon előreszaladtunk, nézzük sorjában a dolgokat! Az ötlet a debreceni székhelyű Inter-Bio Kft.-é, ők szervezik a termelést is. Első üzletfeleik közé tartozik a bélapátfalvi Gergely Mihály és felesége, akik beavattak a részletekbe is. Mint elmondták, a biopiacon már nevet szerzett cég elsősorban Hollandiában, Svédországban, Németországban adja el majd a tojásokat, ahol egyre élénkülő kereslet tapasztalható, s ez az értékesítést arantálja. A vállalkozóknak a ft. szállítja a naposcsibéket, illetve a jércéket, tőlük lehet majd megvásárolni a speciális biotápot is, ami természetesen ugyancsak vegyszer- és növényvédő- szer-mentes, hiszen épp az a lényeg, hogy az állatok csak biológiailag tiszta táplálékhoz jussanak, különben a tojás nem lesz bio. Ez pedig gyorsan kiderül, hiszen minden termelő szállítmányait laboratóriumban ellenőrzik majd itthon is, külföldön is. A felvásárlási ár együtt mozog majd a világpiaci változásokkal, de a 10,50 forintos minimumot a kft. garantálja. A tojóállományt kétszázasával helyezik ki, egy-egy ilyen csoportból egy termelő többet is vállalhat. Gergelyék például rögtön kettővel, azaz négyszáz csirkével indítanak, hátul az udvarban éppen az ólakat építi a család. Ezek önetetővel, önitatóval lesznek felszerelve, így a számítások szerint napi két-három órai ráfordítással, kiegészítő tevékenységként kell csak a baromiakkal foglalkozni. Januárban érkeznek a naposcsibék, márciusban a jércék ^ki mit igényel), májusban kezdődhet a tojatas. Egy-egy ciklus tizenegy hónapig tart, azután cserélni kell az állományt. A számítások szerint egy tyuk 6-800 forint nyereséget hoz legalább a termelőknek, azaz egy kétszázas csoport körülbelül százhúsz- száznyolcvan ezer forintot tojik a gazda zsebébe egy évben. A tojásokat a kft. felvásárolja, így az értékesítéssel a termelőnek nem kell foglalkozni, csak azzal, hogy minél több és szebb biotojást préseljen ki természetesen tartott biotyúkjaiból. Ezek persze csak a tervek, amiket az élet vagy visszaigazol, vagy nem, de mindenki ismeri az alapigazságot, hogy kockázat nélkül nincs vállalkozás. Ha jól emlékszem, már szegény jó nagymamám is hasonló technikával nevelte a baromfi- kat, akik az udvar és a patakpart vegyszermentes füvét csipkedték egész nap — csak ő még mit sem tudott a világpiacról, és én se fogtam fel kisgyerekként, milyen jó dolgom van, hogy biotojást ehetek. Az mindenesetre tény, hogy a belőle készült rántotta finom volt, különösen a konyhakertből származó biopaprikával és -paradicsommal együtt... (koncz) Vár állott, most kőhalom — a költő szavai pontosan illenek a siroki várra is. Nem lennének felhőtlenül boldogok az erősséget egykor birtokló Abák, az utánuk tulajdonló Bodonyiak, de még a később bitorló törökök sem, ha mai állapotukban látnák a maradványokat. De mi, kései utódok más szemmel nézünk a romokra: régvolt harcosok lábnyomát keressük az épségben maradt kazamata porában, s a várúr szemével próbálunk letekinteni az alant megbúvó házakra. Közelgő lovascsapatot látunk lelki szemeinkkel a völgyben, kezünk már markolná az oldalunkon függő képzeletbeli kardot, hogy megvédjük vámépünket és rebbenő tekintetű, könnyű léptű kedvesünket, már intenénk marcona csatlósainknak, hogy falakra, magyar! De ha jobban megnézzük, csak poros teherautók, füstölgő Trabantok, bevásárlószaty- ros biciklisták közlekednek a műúton, s nem harci kürtszó száll a várfok felett, csak a fáradt szél fütyül a lepusztult falak között.
