Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-13 / 189. szám

HÍRLAP, 1990. november 13., kedd MEGYEI KÖRKÉP 3. Ludas Matyi Egerben Az Állami Bábszínház ven­dégszerepei november 14-én, szerdán a megyeszékhelyen. A társulat művészei Ludas Matyi örökzöld kalandjait adják elő az Ifjúsági Házban, délelőtt tíz és délután két órakor. Nagyvisnyói crossbar Örvendetes, hogy egyre több települést kapcsolnak be me­gyénkben a távhívásos telefon- hálózatba. A crossbar-vonalak bekötésével megszűnik az idő­rabló várakozás, és egy-egy tár­csázással szinte bármelyik ország elérhető. Nagyvisnyón a közel­múltban adták át a kilencven vo­nalas központot, s az ottani állo­mások a harminchatos körzet­szám tárcsázásával hívhatók. Kiállítás Hevesen November húszadikától újabb kiállítást rendeznek a Heves Vá­rosi Művelődési Központban. Vásárhelyi Lilla festőművész tárlatának ad otthont az intéz­mény aulája, a képeket a hónap végéig lehet megtekinteni. Egerszalóki házhelyek Húsz házhelyet parcelláztak ki Egerszalókon. A telkekhez az idén elvezetik a villanyt, jövőre pedig a vízvezetéket és az utat készítik el. A szennyvízcsatorna megépítéséhez előbb még társu­lást kell szervezni, utána indulhat majd a többlépcsős beruházás. Gyógyvizeinkről Sokakat érdekel természeti kincsünk, a víz sorsa. Nos, a kér­déseikre bizonyára választ kap­hatnak azon az előadáson, amely november 14-én, szerdán lesz Egerben, a Megyei Művelődési Központban. Ez alkalommal dr. Tóth Piroska főorvos beszél a gyógyvizekről és vizeink tiszta­ságáról. A hét végén — a rendőrségtől nyert információ szerint — a szo­kásosnál kevesebb, csak egy bal­eset történt Heves megye útjain. November 10-én a délutáni órákban, Eger és Andomaktálya között az egri Tóth Sándor az ál­tala vezetett gépkocsival elütötte a gyalogosan közlekedő szintén egri Jankovics Józsefet. A férfit súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. A baleset ügyében a rendőrség folytatja a vizsgálatot. „Bírósághoz fordulunk hitelűnk rombolása miatt” (Folytatás az 1. oldalról) — Igaz, hogy a választójogi törvény értelmezése alapján szin­tén ez a gondolat vetődik fel, s megyénkben is akadt már erre példa egy recskijelölt jogorvosla­ti kérelme nyomán, ám az is sze­repel a jogforrásban, hogy kultu­rált, a fair play szerint folytatott kampányt tartanak leginkább el­fogadhatónak... — Ez természetes, és a fejlett demokráciákban így is megy végbe. Nálunk az etikai kódex révén szeretnénk ebbe az iránya ba haladni. Az viszont nyilván­való, hogy a büntetőjog nem akar politikai utóvédharcok eszköze lenni! Hadd említsek egy példát a futball világából. Ha a csatár pályára lép, ezzel kockáztatja, hogy egy becsúszó szereléssel esetleg az ellenfél hátvédje eltöri a bokáját. Utána mégsem fordul mondjuk súlyos testi sértés miatt bírósághoz, mert elfogadta a já­tékszabályokat, s azt is, hogy a küzdelem hevében ilyesmi meg­történhet vele... — E szerint nem illeti meg a választásokon induló jelölteket semmilyen jogi védelem, ha a be­csületébe gázolnak? — Erről nincs szó. Abban az esetben természetesen, ha a je­lölt állampolgárt személyre szó­lóan úgy sértegetik a kampány során, hogy annak semmi köze a politikai hiteléhez, akkor előtér­be kerülnek a büntetőjogi eszkö­zök személyisége megóvása vé­gett. Az oktalan gyalázkodásnak a választási csatározásokban sincs helye! — Vegyünk egy példát! Ha va­lakire ráfogják, s híresztelik is ró­la, hogy Kádár-huszár vagy ávós volt, az minek tekintendő a fenti szempontok alapján? — Ez a véleményem szerint egyértelműen politikai hitelron­tás, ami belefér a kampányküz­delembe. Mondom, magának a jelölt személyiségének kell olyan sérelmet szenvednie, ami nincs összefüggésben a politikai tény­kedésével. — Tegyük fel— ugyanis az ön- kormányzati választások alatt ez is előfordult megyénkben —, va­lakiről az a hír járja, hogy szere­tőt tart, holott mondjuk a szóró­lapján boldog, kiegyensúlyozott szülőnek tünteti fel magát. A do­log nem igaz. Ilyenkor mi a teen­dő? — Amennyiben ez a választá­si kampányon kívül történik, az nyüvánvalóan rágalmazás, s jog­védelmet igényel. Egyébként a kampány része. Etikailag na­gyon is elítélendő, de még a vá­lasztókért folytatott csata idején adott a lehetőség a cáfolatra. Utólag ebbe büntetőjogi eszkö­zökkel beavatkozni nem lehet. Valaha a koncepciós perek lé­nyege is az volt, hogy nem bünte­tőjogi problémákat igyekeztek büntetőjogi eszközökkel rendez­ni. Ez még egyszer nem történ­het meg. — Megtörtént most a válasz­tások alatt, hogy egy jelöltet azzal vádoltak, korábban bűncselek­mények részese volt. Mit vizsgál tulajdonképpen ezekben az új ügytípusokban a bíróság? — Azt, hogy az adott sértés a politikai hitel megméretése kö­rébe tartozó, vagy azon kívül tá­madja valakinek a személyisé­gét. Előbbi esetben a bíróság va­lószínűleg megszünteti az eljá­rást, az utóbbiban pedig a parag­rafusok szellemében jár el. Mindez persze, elsősorban elvi jellegű okfejtés, hiszen a konkrét ügyek konkrét elbírálást igényel­nek. Szalay Zoltán Nemeztakarók, nemezsátrak Ezzel a címmel nyílt kiállítás az egri Gyermek-Szabadidőközpont­ban Vidák István és Nagy Mária iparművészek munkáiból. A gaz­dag mintavilágú sátrak és szőttesek együttesét az intézmény első emeletén december 9-ig, vasárnap kivételével, naponta 14 — 18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. (Fotó: Gál Gábor) Boldogiak kezdeményezése Boldogon a kis­gazdapárt helyi kép­viselői jó ideje azt szorgalmazzák, hogy váljon ki és alakuljon újjá a faluban a ter­melőszövetkezet, amely jó ideje már, hogy beolvadt a hat­vani tsz-be. A hatvani tsz veze­tése nem zárkózott el a tervtől, épp ezért a közelmúltban rend­kívüli vezetőségi ülé­sen döntöttek a köz­gyűlés összehívásá­ról. A fórum előrelát­hatólag november 28 — 30-án ülésezik maja, ahol várható­an határozat születik a boldogiak kiválá­sáról. Ezt követően megkezdődik az osz­tozkodás, ami min­den bizonnyal több vitás kérdést vet majd fel. Nem kevesebb, több a sertés A szeptemberi állatszámlálás előzetes eredményei A Központi Statisztikai Hiva­tal által végrehajtott, 1990. szep­tember 30-i reprezentatív állat­számlálás előzetes adatai szerint az országban a sertések száma több, a szarvasmarha, a juh és a tyúkfélék állománya kevesebb, mint egy évvel azelőtt. A szarvasmarha-állomány 1.614 ezer darab volt, 49 ezerrel (2,9%-kal) kevesebb az egy év­vel korábbinál, és ez az elmúlt 10 év legalacsonyabb szeptemberi értéke. A csökkenés a vállalati szférában következett be, ahol az állomány négyötöde van. A kis­termelők 18 ezer darabbal, 6,3 százalékkal növelték állataik számát. A 635 ezer darab tehén 10 ezerrel (1,6%-kal) kevesebb az előző évinél. A tehénállo­mány közel egynegyed részét tartó kistermelőknél az állatok száma nem változott, a vállala­toknál 2%-kal, ezen belül a ter­melőszövetkezeteknél 2,7%-kal csökkent. A sertések száma szeptember végén meghaladta a 9,5 milliót, ami 488 ezerrel (5,4%-kal) több az egy évvel ezelőttinél. A sertés- állomány 53%-a volt kisterme­lők gazdaságában, ahol egy év alatt 474 ezer darabbal, több mint 10 százalékkal növekedett a sertések száma. A vállalatoknál lévő állomány lényegében azo­nos a tavaly szeptember végi szinttel. A sertést tartó kistermelők közel fele 1 — 2 sertést tart (csak saját vágásra), negyedrésze 3 — 5 sertés, és szintén negyedrész körüli a 6 — 50 sertést tartók ará­nya. Az 50-nél több sertést tar­tók aránya nem éri el az egy szá­zalékot sem. Az anyakocák száma összes­ségében 675 ezer darab volt, 30 ezerrel (4,7%-kal) több, mint egy évvel korábban. Ezen belül az anyakoca-állomány 57%-át tartó kistermelők 11%-kai nö­velték, a vállalatok 3%-kal csök­kentették állataik számát. A nagyüzemek juhállománya a korábbi évekhez hasonlóan to­vább csökkent. Szeptember vé­gén a juhok száma 1.168 ezer da­rab volt, az egy évvel ezelőttihez képest 157 ezerrel (11,8%-kal) kevesebb. A nagyüzemekben — mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél — évek óta tartó állománycsökkenés mellett a kistermelőknél 1987 óta ismét némi állománygyara­podás tapasztalható, ez azonban csak mérsékli az országos juhál­lomány fogyatkozását. Az anya­juhok száma az év közben megfi­gyelt nagyüzemekben szeptem­ber végén 858 ezer darab volt, egy év alatt 72 ezer darabbal, 8%-kai csökkent. A tyúkfélék száma körülbelül 59 millió Volt, az egy évvel ko­rábbinál 4 millióval (6,7%-kal) kevesebb. A tojótyúkok állomá­nya — a kistermelőknél tartott állatok számának növekedése miatt — összességében 156 ezer­rel (0,7%-kal) meghaladta az előző évit, és szeptember végén kereken 23 milliót tett ki. KSH tájékoztatási főosztály Fórum Hatvanban A Nemzetközi Tőkés László Mozgalom érdeklődésre számító fórumot rendez 15-én csütörtö­kön, este 5 órakor, a galéria eme­leti termében. Ivó Svoboda par­lamenti képviselő, a cseh és szlo­vák koordinációs központ tagja tart konzultatív tájékoztatót az államszövetség gazdaságával, kül- és belpolitikájával, s a nem­zetiségek létformájával kapcso­latos problémákról. A konzultá­cióban szlovák képviselőként részt vesz Ludovit Balia, a nagy­követség Budapesten akkredi­tált főtanácsosa, a hivatalos ma­gyar külpolitika részéről pedig Lábodi László kormányfőtaná­csos, a miniszterelnöki hivatal határon túli titkárságának veze­tője, aki a fórumot is irányítja. E találkozón szívesen látják mind­azokat, akiket érdekel északi szomszédaink, benne a magyar kisebbség életének, sorsának alakulása, és akik választ várnak a témakörrel összefüggő kérdé­seikre. Belépődíj nincs, díjmen­tes részvételi kártyák mától kap­hatók, illetve előjegyezhetek a galéria portáján személyesen, vagy a 11-796-os telefonon, dél­előtt 10 — 13, délután 14 — 18 óra között. Garázsok és szabadtéri találkozóhely a Merengő-dombon A gazdagodó Eger Megyeszékhelyünk központ­jában szerény épületben találni az egri mérnöki irodát, amely manapság részese az egyre pezs­gőbb, jó értelemben vett üzleti életnek. Kóta Imre, az iroda ve­zetője elmondta, hogy a növekvő vállalkozó kedv révén lehetőség nyűt arra, hogy Budapesten is fi­ókot nyitottak. Ezáltal is Eger és a főváros közelebb került egy­máshoz. Azt is megtudtuk, hogy Vértes Ákos ügynökséget kíván nyitni a megyeszékhelyen, ahol az általános tevékenységen túl ingatlanforgalmazással is kíván foglalkozni. Célja, hogy szoro­san együttműködjön az említett mérnöki irodával annak érdeké­ben, hogy szolgáltatásaik körét teljesebbé tegyék. Törekvéseik között szerepel, hogy Eger déli városrészén a gépkocsitárolási problémákat enyhítsék. Erre vonatkozóan a terv nagyszabású, és ha elképze­léseiket sikerül megvalósítaniuk, akkor az országban is egyedülál­ló vállalkozást mondhatnak ma­gukénak. A Rozália temető mel­letti Merengő-dombon, a város- rendezési tervvel egyeztetve már tart a szervezése a 200 — 250 ga­rázsból álló, és a környezetbe jól illeszkedő épületegyüttes kiala­kításának. Már van banki bizto­síték arra, hogy megfelelő kül­földi részvétellel az ingatlanokat minél hamarabb megvehessék. Öt, jelentős múlttal rendelkező mérnök dolgozik azon, hogy mi­hamarabb asztalra tehessék a ta­nulmányt. Ugyanakkor az ügy­nökség is jelentős részt vállal az előkészítésben és az értékesítés­ben. Ügy tervezik, hogy 18 — 20 egységet alakítanak ki, ezekhez kocsimosó, szerelőakna is tartoz­na. Gondolnak egy olyan együt­tesre is, ahol a téli tárolást lehet­ne megoldani azoknak a gépko­csi-tulajdonosoknak, akik a csú­szós úton ritkábban közleked­nek. Növeli a szolgáltatás színvo­nalát a gondnoki lakással is biz­tosított felügyelet, illetve egy le­endő autósbolt. A terepviszo­nyok lehetővé teszik, hogy a Me- rengő-domb tetején hangulatos szabadtéri találkozóhelyet ala­kítsanak ki, ahol a környezetbe illeszkedő szabadtéri színpad ad­hat otthont ifjúsági rendezvé­nyeknek. — Készítsünk együtt menetrendet! Kér a vasút, tanácsot vár a MÁV... Eljött az utazók ideje... Ha minden igaz, „beleszólha­tunk” a Magyar Államvasutak munkájába. Meghívót kap­tunk ugyanis arra az értekezletre, amelyen a MÁV illetéke­sei szeretnék összegyűjteni a hivatalos menetrenddel kap­csolatos információkat, javaslatokat. S ha már élhetünk a meghívás jogával, nem szeretnénk üres kézzel elmenni a ta­nácskozásra. Ezért kéijük kedves Olvasóinkat, küldjék el címünkre (3301 Pf. 23.) az utazással kapcsolatos elképzelé­seiket: hol és melyik csatlakozásnál, vonatnál kellene vál­toztatni a jelenlegi menetrenden, hogy minél gyorsabban, pontosabban, s a legkisebb várakozással juthassunk el az úticéljainkig. Jó lenne, ha ötleteiket, javaslataikat még a hé­ten postára tennék, hogy rendszerezhessük, előkészíthessük azokat. A borítékra írják rá: „Menetrend”. Készítsünk hát együtt menetrendet, ha már kér a vasút, tanácsot vár a MÁV... (szilvás) Nincs győzelem Van egy barátom, magyartanár. Az nekem csuda dolgokat szokott mesélni érettségi vizsgákról, így például a legutóbbiról is. Hemingway öreg halászá­ról az irodalomórákon már azelőtt is sokat beszélt a tanítványainak; hogyan győzött egyedül a nyílt ten­geren, hogy lám, talán mégis érdemes, gyümölcsöt hozhat a győzelem, megéri a harc. Aztán eljött az írásbeli dolgozat ideje, ami után kíváncsian vette kezébe a munkákat, hogy lássa, mit írtak diákjai, mennyit tanultak tőle, vagyis hogy Hemingway-től, megmaradt-e valami tanulságféle a fejükben, ami egyszer évek múlva majd előjöhet. Hátha van az iro­dalomnak „ haszna ”. Leírom most, miképpen értelmezte a 18 éves vizs­gázó a mű — mondjuk úgy — lényegét. Tehát, „mi­kor a halász látta, hogyan cincálják szét a ragado­zók a nagy halat, így szólt a cápákhoz: vigyétek csak, vigyétek... én már úgyis győztem, vigyétek... nekem elég, ha csak a csontja marad...” Nem akarom én elképzelni sem, miket érzett ak­kor az én magyartanár barátom, inkább azt kellene körülírni, mi jut eszünkbe, ha kimondjuk a szót — győzelem. Valami jót kell éreznünk, de legalábbis azt, hogy ha nem is jó, ám lehetett volna rosszabb is. A győzelemről továbbá elmondható még, hogy utá­na rendszerint kellemes érzése van az embernek, megelégedetten bólint, „ez megvolna”, és hátradől kicsit a fotelban; megérdemeltük, megérdemeltem. Itten most egy nagy meccs zajlik, amibe lehet, hogy beledöglünk. De az is lehet, hogy túléljük. Ná­lunk most győzelmi esélyekről beszélni némi túlzás lenne, ahhoz most túl sokan alszanak a földön, hul­lámpapírokon, és sokan vannak, akiknek a követ­kezőévelviselhetetlen félidőt hoz, munkanélkülisé­get, a nyomort. Győzelem... A szó nemigen alkalmas valahogy. Győzhet a jövőben akármelyik párt is, nem lenne illendő hosszú pohárköszöntőket mondani, csak semmi mámor, semmi bódulat. Nem lenne szeren­csés győzelmi reményekről beszélni addig, amíg ki nem jelentjük halkan, de azért határozottan, érthe­tően: emberek, a dolgok úgy állnak, hogy itt most egyáltalán nem lesz semmiféle győzelem. Viszont, ha igyekszünk, és szerencsénk van, talán megmara­dunk. Piacgazdaság, modernizáció — mindnyájunk legnagyobb álma. Ami szép, az szép, meg kell hagyni. Csak az fog kiderülni lassan (lassacskán), hogy ennek az árát ki fogja fizetni valaki, és a balhét is el kell vinnie vala­kinek. És erre rámehet egy generáció, vagy tán kettő is. Ott állnak majd azok az emberek — mert ott fog­nak állni! — az utcán, felhajtott gallérral, dideregve, mocskosán: a piacgazdaság emberei. Legyünk op­timisták, hogy nem mi leszünk azok, mert lehet, hogy mi állunk majd ott, szóval attól a perctől kezd­ve nem lesz stílusos győzelemről beszélni. És nem­csak azért, mert túl sokan lesznek akkor a vesztesek, hanem, hogy így együtt — az ország — egyszerre már sohasem fog össznépi módon hátradőlni a fo­telban, hogy „győztünk”, mert minden csak vi­szonylagos, továbbá, hogy már ma is oly nagy a tét és súlyos a teher, hogy az öröm is vékonyka, és főleg időleges. Igaz, nincs más út, de nem létezik az a féle győzelem sem, amit mi elképzeltünk nemrégiben, tegyük hozzá, jóindulatúan, ám kissé naivan. És ajánlanám minden fontos politikacsinálónak, vezérnek, messiásnak, bánjanak takarékosabban a jelzőkkel, a megváltással, a mennyek országával, mert nekünk nem lesz elég, ha csak a csontja marad, és megint csak eltörik a mécses, ha elmarad a dia­dalmenet: virágeső, fesztivál. Továbbá vegyük szá­mításba szerényen, hogy nekünk sajnos Trianon óta nincsen tengerünk, csak kisebb vizeink vannak: Dunánk, Tiszánk, Balatonunk. Ott meg nem olyan nagyok a halak. Havas András

Next

/
Thumbnails
Contents