Heves Megyei Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-02 / 180. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1990. november 2., péntek Az emberiség történeti múltját a fennmaradt tárgyi emlékek alapján kutató tudomány a régészet. Anyagát főként az ásatások leletei szolgáltatják. Régebben csak a leletek rendszerezésével és rekonstruálásával foglalkozott. A mo­dern régészet ezen túlmenően az emlékek alapján a letűnt korok anyagi kultúráját és társadalmainak történetét Igyekszik felderíteni. Mai összeállításunkban az emberiség bölcsőjének fellegváraként ismert Görögországnak a kulturális és művészettörténeti emlékeit őrző athéni Nemzeti Múzeumot mutatjuk be olvasóinknak. A Görögországban feltárt mesterművek egész sorát őrzi—Teljes képet nyújt az ókori művészetről Az európai művelődés bölcsőjénél Görögországhoz, az európai művelődés bölcsőjéhez még ma is sok ezer szállal kötődünk. Éppen ezért nem mindennapi élmény el­zarándokolni önnön kultúránk forrásához, a napfényes Hellasz tá­jaira, híres ókori szentélyek, és még idősebb paloták, erődítmények maradványaihoz. Megállni az aranyfényű ikonok és mozaikok előtt. Megannyi érdekességet rejtegetnek a mai látogató előtt is a főváros Athén ókori műemlékmaradványai, bizánci templomai kö­zött sétálva évezredeket mehetünk vissza a múltban. Ókori emlé­kei, csak hellyel-közzel restaurált, jobbára töredékes maradvá­nyok. Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum kívülről (A szerző felvétele) Fantáziánkat, ismereteinket és a gazdag múzeumi gyűjtemé­nyeket kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy a romokat eredeti pompájukban képzelhessük el. Ehhez nagyszerű lehetőséget kí­nál a görög főváros egyik repre­zentáns intézménye, a Nemzeti Régészeti Múzeum. Tulajdonképpen Athénban a török iga lerázása után megkez­dődött az ókori műtárgyak gyűj­tése. A külföldi expedíciók egyre nagyobb ütemű kutatásai vég­képp indokolttá tették a Nemzeti Múzeum megépítését. 1866 és 1889 között létesült a mai épület ión homlokzatával. A második világháborút követően jelentős bővítésére került sor, miután kialakították a keleti szárnyát is. A kiállítások tulaj­donképpen 1946 óta folyamato­sak, de még máig sem fejeződött be a páratlanul gazdag gyűjte­mény bemutatása. A múzeum Görögország különféle részein feltárt mesterművek sorát őrzi, és napjainkban is állandóan gaz­dagodik. Ami a legnagyobb ér­dem, hogy a gyűjtemény teljes képet nyújt Hellasz ókori művé­szetéről. Számos olyan egysége van a múzeumnak, amely világ­viszonylatban is egyedülálló. Ilyen például a mükénéi anyag, az archaikus szobrok, az akropo- liszi leletekkel kiegészítve. Nem kevésbé a klasszikus kori sírem­lékek együttese. A kiállított tár­gyak címének felsorolása egész könyvet töltene meg, így csupán a főbb érdekességekre utalunk az ötvenhat terem anyagából. Talán a gyűjtemény egyik leg­érdekesebb része a múzeumi be­járattal közvetlenül szemben ta­lálható mükénéi régiségek együt­tese. Ezeket a néhai német szár­mazású kutató,Schliemann által 1876-ban feltárt aknasírok arany tárgyai és egyéb leletei alkotják. Az időszámítás előtt 1600-1100 között virágzott mükénéi kultúra anyagának leggazdagabb és ál­landóan gyarapodó része ez. Ezek mellett vitrinekbe helyezve megtalálhatók az újkőkori és ko­ra bronzkori leletek, kiemelkedő szépségű agyagedények, aranya ékszerek. Nem kevésbé lenyűgö­ző a szobrászati anyag. Egyebek között az egyiptomi és közel-ke­leti hatást tükröző márványszob­rok. Érdemes kiemelnünk a ké­sőbbi korból származó és az eu- boiai A rtemisszion-hegyfoknál talált Zeuszt ábrázo­ló bronzszobrot, i. e. 450 tájáról. Az utóbbi években kezdődött meg a római kori görög szobrá­szat emlékeinek bemutatása. A Méloszi lovas, a bámulatos ki­dolgozású portrék, a dombor­művek azt szemléltetik, hogy a görög mesterek a hódító római­ak szolgálatában a klasszikus művészet hagyományait az új megrendelők igényei szerint ké­szítették. Az új ízlés, az új világ­kép megfogalmazására használ­ták fel. Külön érdekessége a gyűjteménynek a kerámia-kiállí­tás. A vázafestészet emlékein kí­vül az agyagszobrászat váloga­tott darabjait, leletegyüttesekben bronzokat, elefántcsontfaragvá­nyokat is tartalmaz. Megtalálha­tók az időszámítás előtti VII. szá­zad keleti hatásokra megújuló vázafestészetéből megmaradt anyagok, a különleges ampho- rák. Külön éredekessége a múze­umnak belső udvara, ahol külön­féle antik síremlékek, szobrok fogadják a látogatót. Érdemes tehát meglátogatni az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumot. Kétségtelen időigé­nyes, és aki teheti legalább két al­kalommal szánjon rá időt, mi­után az ókori Hellaszból előke­rült sokoldalú gyűjtemény meg­ismerése, feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe. Mentusz Károly A régészek vastag hamuréteget, elszenesedett csontmaradványokat találtak Miről vall a marathóni csatatér? A múlt század elején Görög­országban járt angol utazók a marathóni csatamezőn különös kúpalakú dombra lettek figyel­mesek. A 9 méter magas és 50 méter átmérőjű halom a síkság keleti szélén emelkedett. A domb feltárását akkoriban nem kezdhették meg a görögországi politikai helyzet miatt, így az ása­tások csak a nyolcvanas években indultak meg, s számos megsza­kítással a mai napig tartanak. A feltárás során kiderült, hogy itt egy olyan sírról van szó, amelyről már Pauszaniász az i. sz. 2. szá­zadban is megemlékezett, ami­kor azt írta, hogy a „marathóni csatatéren az athéniek és a plata- iaibeliek sírja mellett még más emlékművek is találhatók”. Hé­rodotosz megemlíti, hogy egy marathóni tömegsírban 192 at­héni harcost temettek el. A régészek az athéniek marat­hóni tömegsírjában csupán vas­tag hamuréteget, elszenesedett csontmaradványokat és fadara­bokat találtak. Éz arról tanúsko­dik, hogy az elesetteket a temetés előtt máglyán elégették. Az athé­niek sírja eredetileg 12 méter ma­gas volt, de a síkság feltöltődése következtében ma már csak mintegy 9 méternyire emelkedik a feszlín fölé. A plataiaibeliek körülbelül 3 méter magas sírem­lékét viszont a feltöltődések kö­vetkeztében a föld alól kellett ki­ásni. Mielőtt ezen újabb feltárá­sokra rátérnénk, elevenítsük fel emlékeinket a sokat emlegetett marathóni csatáról. I. e. 490-ben, amikor az athé­niek értesültek a perzsák nagy seregének közeledtéről, amely Athént akarta elfoglalni, e had­vezetésben nagy vita folyt, hogy melyik a helyesebb védekezési mód; ha magát a várost védelme­zik, vagy ha a város előtt, Marat­hon mezején ütköznek meg a perzsákkal. Miltiádész, a nagy hadvezér, aki jól ismerte a per­zsák harcmodorát, a nyűt csatát javasolta, s ezt honfitársai el is fogadták. Athén a veszély láttán szövetségeseit, a többi görög vá­rosállamot is segítségül hívta, de csupán a plataiaibeliek jelent­keztek, a spártaiak pedig késve érkeztek. így tehát csak mintegy 9000 görög katona vette fel a harcot a túlerőben levő perzsa sereg ellen. Az athéniek Miltia- dész taktikáját követve arra töre­kedtek, hogy a perzsákat elvág­ják hajóiktól, s a hajókat fel­gyújtsák. A helyi földrajzi viszo­nyokat nem ismerő perzsákat Miltiádész a tengerparti mocsa­rak irányába szorította vissza, így a perzsák nagy része a mocsarak­ban lelte halálát. Az athéniek bá­torsága és Miltiádész hadvezéri rátermettsége győzelmet hozott a görögöknek. Ennek a győze­lemnek a hírét — egy kései ha­gyomány szerint — egy Pheidip- pidész nevű futár vitte a 42 kilo­méterre levő Athénba, ahol je­lentése után — állítólag — holtan esett össze. Az ő önfeláldozó tel­jesítményének emlékét hirdeti az olimpiai maratoni futóverseny. A történeti események feleve- nítése után lássuk, milyen ered­ménnyel jártak a marathóni ása­tások. Marinatosz professzor­nak, a görög régészeti ásatások főfelügyelőjének legutóbbi be­számolója szerint a legújabb ása­tások alkalmával egy újabb sír­halom került elő. Ebben 20 har­cos csontmaradványait találták meg a régészek. Marinatosz pro­fesszor ez újabb síremlékben a marathóni csatában elesett pla- taiabeliek temetkezőhelyét látja. A legmeghatóbb lelet egy körül­belül 10 éves kisfiú csontváza volt, amelyet az elesettek közös sírjában, de a többiek fölött egy külön urnában találtak. A pro­fesszor szerint az elhantolást végzők ezzel a kiemeléssel tiszte­letüket kívánták kifejezni a gye­rekhős iránt, aki feltehetőleg fu­társzolgálatot teljesített a csatá­ban. Oscar-díjas bemutató a Prizmában Music box Koldus és látomás Gyakran előfordul, hogy a tárlat leglényegesebb darabjait csak ismételt látogatás után vesz- szük igazán szemügyre. így vol­tunk most Károlyi András festő­művész esetében is a Rudnay Te­remben. Azt az első szemle bir­tokában lejegyezhettük, hogy a művész a legváltozatosabb témá­kat közelíti meg, bekalandozza a históriát, nincs akadálya, előzé­kenyen forgatja meg ecsetjét a legtávolibb korok környezeté­ben is. Mintha összegzést, ítéle­tet akarna mondani mindarról, ami eljut, elérkezhet tudatáig. Itt van példának okáért egyik alkotása, az „Az Idő fényében”. Ókori romokra zúdul az érzé­kelhetően alkonyi fény. A klasz- szikus építkezések emlékei sej­tetni engedik, hogy az emberiség múló dicsőségének elénk vetíté­sével kijátssza a festő szemléleté­nek nagy ütőkártyáját: az oszlo­pok foghíjas rendjében tér és idő adódik arra, hogy lenge öltözetű, különböző korú és nemű embe­rek forduljanak felénk, mutatván testi valójukban az életet és azt az állandóságot, amely a föld felszí­nén feltételezhető mindenkori valóság. A teraszosan emelkedő térség, az oszlopok rendje közöt­ti út felviszi a tekintetet a fényben úszó horizontra. Mintha idehív­ná e tétován mocorgó emberek közé a végtelent, amely idő és tér viszonylatában olykor iszonyúan riaszt minket. És Károlyi And­rás, az oszlopok között megbúvó sötét színekkel érzékelteti gond­jait, aggodalmait, hogy mivégre is létezik körülöttünk ez a szín­pad, mit is céloz meg a színjáték, ha úgyis tönkre megy minden? S még fel sem ocsúdunk töp- renkedéseinkből, ránkköszön a maga leplezetlen igazmondásá­val a Koldus és látomás című kép. A kép bal sarkában rogy- gyantan áll a férfi, feltehetőleg ő a koldus, hátat fordít mindan­nak, ami az alkotáson szerepel. Ott pedig meredek lépcső vezet fel a magasba, oldalt különféle öltözékben férfiak és nők, ide- oda sandítva keresik helyüket, az irányt, a tülekedés lehetőségét. Nem mondanánk, hogy az élet­kép másképp nem olvasható, de mi úgy érezzük, hogy a teret és a megörökített pillanatot nagy ne­hezékekkel terheli meg az a gond, amely az átélt időt, az áb­rázolt helyzetet nyomja le, eli- bénk, okulásunkra. És még vannak ítészek, akik azt álh'tják, hogy az alkotás tar­talma nem fontos, csak az a szük­séges, hogy a külső, a forma jól meg legyen csinálva”. De hát le­het valamit jól megcsinálni tarta­lom nélkül? Mike László a nyugdíjas chicagói munkás Magyarországról érkezett az Államokba. Felesége halála óta egyedül neveli két gyerekét. Lánya, Ann védőügyvéd. Csaknem ötven évvel a háború után azzal vádol­ják az idős embert, hogy rémisztő bűnöket követett el Mihály László néven. Ann szeretné apját tisztára mosni, he akarja bizonyítani, hogy a vádak hamisak. Budapestre utazik, hogy megismerkedjen az igaz­sággal... A kiváló rendező Costa-Gavras és a nagyszerű Jessica Lange felejthetetlen produkciója. Az Oscar-díjas filmet a Prizma nézői ma és vasárnap tekinthetik meg. Kiállítások, tárlatok Dargay Lajos rajzai a megyei könyvtár aulájában tekinthetők meg. — A Megyei Művelődési Köz­pont második emeleti előterében a 20. Észak-ma­gyarországi Fotókiállítás képeiből rendeztek tárla­tot. — A Környezet-2000 című folyóirat, valamint a Megyei Művelődési Központ rendezésében még láthatják Kastaly István festőművész képeit az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola első eme­leti aulájában. Gyöngyösön, a Vachott Sándor Városi Könyv­tárban Molnár László festőművész grafikái kaptak helyet. Szórakoztató rendezvények Micimackó kalandos, kacagtató történetét újra megtekinthetik a gyerekek szombaton fél 11-kor a Prizma moziban. Ugyancsak az Ifjúsági Házban délután 3 órakor a Játékmúzeum vendégei haszno­san szórakozva tölthetik idejüket. Megismerked­hetnek régi mesterségekkel, különféle játékokat készíthetnek papírból, szövetből. — A Gyermek- Szabadidő Központban szombaton délután 2 órá­tól a Lutra klub tagjai matricákat cserélhetnek, il­letve vásárolhatnak. Hasonló csere-berére kerül sor a gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidő Központban is, szombaton délután fél 3-kor. Túra A Bükki Vörös Meteor Természetjáró Szakosz­tálya vasárnap 17 kilométeres túrára váija a kirán­dulókat. A résztvevők Jakab Lajos kalauzolásával a következő állomásokat keresik fel a Bükkben: Bükkzsérc — Szilvásvölgy — Novaji kunyhó — Sík- főkút — Várkút — Bikkbérc — Nagy-Eged — Eger. Indulás 8.30-kor az egri autóbusz-állomásról. Az Idő fényében Programbörze

Next

/
Thumbnails
Contents