Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-10 / 161. szám

6 SPORT 1990. október 10., szerda „Addig kell tennünk valamit, amíg leltet” Egy edzőmenesztés háttere Szűkszavú, csak a tényekre szorítkozó közleményt kaptunk az el­múlt héten Hatvanból. E szerint a labdarúgó-szakosztályban válto­zás, átszervezés történt. A vezetőedzői teendőket ezentúl Tóth Dé­nes látja el. A kispad korábbi gazdája, Csuior Sándor pedig a szak­osztályvezetői feladatokat végzi. Mindannyiunkat meglepett a hír. A Zagyva-parti városban pedig elindult a szóbeszéd. A DVTK elle­ni találkozó előtt más sem volt a téma, mint az edzőcsere. A kocs­mai, utcai beszélgetések után a lelátó népe két táborra szakadt. Az egyik oldal egyetértett a döntéssel, a másik a tréner pártjára állt. Az öltözőfolyosón furcsa fe­szültség vibrál, a játékosok arcán bizonytalanság ül. Látható, érez­hető, nem tudják mire vélni a történteket. Tóth Dénes igyek­szik rendet teremteni a fejekben. Neki is, csapatának is fontos mérkőzés következik. Az ellen­felek kivonulnak melegíteni a küzdőtérre. Keressük a nézők között Csufor Sándort, de nem találjuk... Utunkat Noszvaj felé vesszük, Csufor Sándort lakásán keres­sük. A végeredményt már tudja, barátja Hatvanból egyenesen hozzá igyekezett. Régi ismerő­sök vagyunk, mosolyogva kö­szönt, majd hellyel kínál. — Hogy van? — kérdezem, bár megtört arca tükrözi az el­múlt napok történéseit. — Köszönöm, fáradtan. Két és fél éve nem voltam szabadsá­gon. — De bizonyára nem most szándékozott a pihenés jogával élni. — Váratlanul jött a „lehető­ség”. — Mi történt valójában ? Miért került sor a kenyértörésre? — Máig sem tudom. — Ezt hogy érti? — Kláben György ügyvezető elnök az elmúlt héten kedden be­hívott magához. Éppen edzést akartam tartani. Egy órán ke- : resztül beszélt arról, hogy milyen harmonikus volt a munkakap­csolatunk, még senkivel sem tu­dott ilyen jól együttműködni, dolgozni. A végén nagy nehezen kibökte, hogy a jövőben Tóth Dénes irányítja az edzéseket. A közös elhatározást hangsúlyoz­ta, vagyis, hogy az ötlet nem az ő fejéből pattant ki. — Ezek szerint igaz, hogy sze­mélyes konfliktusai voltak a szakosztályelnökkel, Takács Pállal? — Bár voltak nézetkülönbsé­A ma esti, 19 órakor kezdődő labdarúgó Európa-bajnoki selej­tező előtt (3. csoportjátékvezető az ír Spillane) bőségesen hullt az égi áldás Bergenben, így azután nem is csoda, hogy a városi stadi­on gyepét napok óta műanyag takaró fedi. A zord időjárás elle­nére a 25 ezres létesítményben bizonyára szép számmal megje­lennek majd nézők, hiszen a má­sodik legnagyobb norvég város­ban roppant népszerű a futball, mást sem kell említeni, minthogy két első ligás csapatuk is van. Azok közül a jobbik, a Brann ne­vezetű az elmúlt hétvégén alig csúszott le a dobogóról. — Szerintem nemcsak fizi­kum szempontjából jók a norvé­gok, de én tanúsíthatom, hogy a legutóbbi vb-selejtezők során alaposan feladták a leckét a fran­geink, ezek ritkán kerültek szembe egymással. Neki is voltak elképzelései, a látottakról véle­ményt formált... — Ezt úgy értsem, hogy bele­szólt az összeállításba? — Direkt módon sohasem tet­te. „Ötletei” viszont akadtak. Volt olyan, amikor nem tehettem mást. Sipeki például csak ügy kapta meg a lakást, ha az első ta­lálkozón ő áll a kapuban. A játé­kosok többségét is Takács elkép­zelései alapján igazoltuk. — Véleménye szerint ezek ve­zettek odáig, hogy végül mennie kellett? — Ebben nem mernék hatá­rozottan állást foglalni. — Miben állapodtak mega jö­vőt illetően? — Egyelőre konkrétumokról nem tárgyaltunk. Abban egyez­tünk meg, hogy december 31-ig „szabadságon” leszek, az új esz­tendőben pedig tárgyalunk a ho­gyan továbbról. Kláben György ügyvezető el­nöknek sokak szerint nem sok beleszólása volt a dolgokba, csu­pán bólinthatott az elhatározás­ra. Mindemellett azért neki ju­tott a legnehezebb feladat, mind­ezt közölni Csufor Sándorral. — Senki sem jött be az utcáról azzal, hogy le kell váltani az edzőt. Ez egy közös megegyezés után született. — Vagyis úgy ítélték meg, hogy a mester nem képes megfe­lelni a reá váró feladatoknak. Ve­zetésével nem tudják kiharcolni a bentmaradást, ezért jobb, ha vál­tanak. — Nem kívánunk lemondani Csufor Sándor tapasztalatairól, szakmai felkészültségéről. Ép­pen ezért sarkítottnak ítélem a megfogalmazást, miszerint nem alkalmas. Mint edzőt és embert egyaránt nagyon tisztelem. El­végre vezényletével jutott vissza a csapat az NB II-be. Most pedig ciáknak is — emlékezett Bognár György (Standard Liége), aki akkoriban még gallkakasos klubban szolgált. — A döntetlen nekünk nagyon megfelelne, de senki se higgye, hogy egy pontért jöttünk. De mit mond Mészöly Kál­mán szövetségi kapitány?- Anglia ellen azt próbáltuk gyakorolni, miként lehet gyors ellenakciókkal idegenben zavart okozni. Nem vitás, túl sok és túl nagy zavart nem okoztunk az an­goloknak, de akkor hiányzott Kiprich. Most itt van. Tehát a döntetlen elérhető, és az engem ki is elégítene. Biztatást adna a foly­tatásra. Ami a norvég sajtó helyzete­lemzését illeti, nem titkoltan, fel­szabadultan örvendeznek Détári hiányán, mert a Bologna légiósa azért kell mindannyiunknak ösz- szefogni, hogy bent is maradja­nak, legyen a városnak második vonalbeli együttese. S ennek megvalósításában Csuforra is feladatok várnak. Az ősszel nem állhat kieső helyen a gárda, mert ha igen, akkor a Deko megvonja a támogatást. — Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jó szándékú kísérle­tezésük valóban jóra is vezet. Sorban igazolják a játékosokat, akiknek szinte idejük sincs arra, hogy összeszokjanak. Ráadásul még edzőt is cserélnek... — Csak az idő dönti el, mind­ez helyes volt-e, avagy sem. Úgy gondoltuk, addig kell cseleked­nünk, tennünk valamit, amíg lehet. Hasonlóan vélekedik Takács Pál is. — Az idő szorít, és csak az eredmények számítanak — ezt már a szakosztályelnök mondta. — Egyetlen rossz szót sem tudok mondani Csufor Sándorról. In­telligens, rendes embernek tar­tom. Ugyanakkor cáfolom azt, hogy beleszóltam volna az össze­állításba. — Nyáron, amikor egykori já­tékostársa, Tóth Dénes utánpót­lásedző lett, sokak szerint már akkor lehetett sejteni: csak idő kérdése, mikor lép előrébb a ranglétrán. — Erről szó sincs. Egyszerűen őt találtuk alkalmasnak arra, hogy az ifjúsági és serdülőkorú- akkal foglalkozzon. Hogy most a felnőttek mellé került, ezt a pilla­natnyi helyzet hozta. Érre koráb­ban senki sem számíthatott... Az egyesület anyagi helyzetét ismerve felvetődik a kérdés, nem luxus-e, hogy egy ember munká­jáért kettőt fizetnek? Mielőtt vá­laszt adnánk, nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy két évvel ezelőtt volt egy hasonló eset, a „Néder-ügy”. Akkor a munkaü­gyi bíróság tette fel az „i”-re a pontot. A mostani, gondokkal terhes időszakban viszont senki­nek sem hiányzik a jogi perpat­var. Okosabb — az indulatokat mellőzve — józan kompromisz- szumot kötni. Mert a legnagyobb tékozlás az lesz, ha kiesnek. Az ugyanannyi­ba kerülne, mint a bentmaradás... Molnár Zsolt rendkívül népszerű itt is. Úgy vé­lik, a Szovjetunió esélyes a cso­portelsőségre, azután jön Olasz­ország, majd a harmadik helyért a szerdai küzdők csatáznak egyenlő eséllyel. A Tottenham Hotspur kapusa, Thorstvedt arra emlékezett, hogy szeptember­ben tv-n látta az angol — ma­gyart, kollégája, Petry ügyes dol­gokat mutatott, de szerinte egy tétmérkőzés nagyobb terhet ró az idegenben védő kapusra. Ez­zel nem lehet vitázni, de az is igaz, hogy Fjörtofték messze nem Linekerék... A magyar válogatott összeállí­tása: Petry (3) — Pintér (17) — Limperger (7), Lőrincz (1) — Mónos (7), Kozma (21), Bognár Gy. (37), Kovács E. (15), Szalma (5) - Kiprich (41), Kovács K. (30). Tenisz Három arany a megyében maradt Az újonc lányok mezőnyében az egri Barta Nóra nem talált le­győzőre (Fotó: Perl Márton) Az elmúlt hét végén a megyei teniszszövetség Egerben rendez­te meg a Dobó István-emlékver- senyt. Közel kétszázan indultak a különböző kategóriákban, s a nagy létszám miatt nemcsak a népkerti tenisztelepen, hanem a Leányka úti pályákon is zajlott a torna. A legnépesebb mezőny a férfi másod-, harmad- és a női el­ső, másodosztályban gyűlt össze, s e két utóbbiban, valamint az újonc lányoknál színvonalas mérkőzéseket játszottak a részt­vevők. A versenyt támogató cégek­nek köszönhetően az első négy helyezett tiszteletdíjat kapott. A szervezők külön kiemelték a me­gyei idegenforgalmi hivatal, a HÁÉV, a Panoger Kft., az ipar­cikk kisker. vállalat, a megyei sü­tő- és édesipari vállalat, a Tanép, valamint Berta István magánvál­lalkozó patronálását. A felnőtteknél nem sok siker kísérte megyénk versenyzőit, csupán a másodosztályúak kö­zött a gyöngyösi Szekrényes Zsolt állhatott fel a képzeletbeli dobogóra, harmadik lett. Annál jobban szerepelt az utánpótlás, három elsőséget harcoltak ki. Eredmények, fiúk, serdülők: 1. Kincses Attila, 2. Somodi Fe­renc, 3. Tassy Péter (mind GYSE) és Novotny Adám (ESE). Újoncok: 2. Tassy Péter, 3. Kisszőllősi Krisztián (GYSE), 3. Domán Gergő (ESE). Lányok, újoncok): 1. Barta Nóra, 2. Molnár Krisztina, 3. Dér Henriett (mind ESE). Ser­dülők: 2. Bóta Renáta (ESE). 3. Dér Henriett. Gyermek kcs.: 1. Bengyel Edina (GYSE), 2. Kok- lács Kata (ESE). Birkózás A közelmúltban két szabadfo­gású versenyen is részt vettek a Gyöngyösi SE utánpótláskorú birkózói, s ezeken a viadalokon két arany-, egy ezüst- és két bronzéremmel gyarapították a szakosztály éremgyűjteményét. A Mátra-kupa sorozaton, Pásztón elért dobogós helyezé­sek: 28 kg: 1. Győri Gábor. 65 kg: 2. Nagy Péter. 38 kg: 3. Cza- kó András. Nemzetközi úttörőverseny, Szombathely. Pontszerzők. 36 kg: 1. Sánta Attila. 29 kg: 3. Győri Gábor. 38 kg: 4. Czakó András. 60 kg: 4. Vaszilkó Sán­dor. 45 kg: 5. Zilahi Attila. 55 kg: 6. Burda Gábor. A köztársaság kikiáltásának első évfordulóján, október 23- án, Gyöngyösön, az Egri úti edzőteremben délelőtt fél 11-től meghívásos versenyt rendeznek. Uj tornaterem Sirokban Még 1986-ban kezdték építeni Sirokban az álta­lános iskolához kapcsolódó tornatermet. Építése azonban anyagi gondok miatt elhúzódott, és csak az idei télen fejeződik be. Tizenkilencmillió forint­tal indult a költségvetés, most viszont úgy tűnik, hogy — nem utolsósorban az évek során egyre nö­vekvő infláció miatt — a végösszeg eléri majd a 24 millió forintot. A magas összeg egyik oka, hogy a tornaterem nagyméretű, s így nemzetközi sportren­dezvényeknek is helyszínül szolgálhat. A tervek szerint a modern tornacsarnok nemcsak a település 200 diákjának tesz majd jó szolgálatot, de bérelhe­tik sportkörök is, és szeretnének bevételes rendez­vényeket is tartani annak érdekében, hogy a fenn­tartást rentábilissá tegyék. Norvégia — Magyarország EB-selejtező Mészöly: „Biztatást adna egy pont” Molnár fociban is tussolt A forduló meglepetését hozta a megyei labdarúgó-bajnokság­ban a Maklár-Gyöngyöshalász összecsapás. Az újonc házigaz­dák megállították a listavezető halásziak NB III. felé tartó me­netelését, igaz, minimális kü­lönbségű győzelemmel. Az egyetlen gól érdekessége, hogy szerzője hosszabb ideje nem a zöld gyepen, esetleg a vörös sala­kon aratja sportsikereit, hanem a birkózószőnyegen. Molnár Gyula, aki a makiáriak két pon­tot érő találatát szerezte, az Egri Vasas birkózója. Korábban ser­dülő magyar bajnok, az idén a felnőtt kötöttfogású OB-n bronz­érmet nyert, ezzel ismét tagja lett a válogatott keretnek. A labda­rúgást szórakozásként űzi, elsődle­gesen munkabírása haladja meg (messze) a labdarúgóátlagot, de mint legutóbb, sorsdöntő teljesít­ményre is képes. A halásziak elleni mérkőzésre is a szőnyegen készült, hiszen egész héten a vb-re utazó vá­logatottakkal edzett Budapesten. Az egri birkózóknál nem Mol­nár az első, aki labdarúgásban is babérokra tör. Bartuska József és Szombathy Kálmán egyaránt kitűnően kezelik a labdát, érzik a kaput. De birkózóként kezdte az ESE NB Il-es labdarúgója, Rácz is, sőt a körzeti bajnokság egyes csapataiban szintén kergetik a labdát egykori egri birkózók. Balhé Atháron A megyei labdarúgó-bajnok­ság legutóbbi fordulójában az Atkár-Tarnalelesz mérkőzés, il­letve az azt követő történések okozták a negatív szenzációt. Fokozott várakozás előzte meg a 90 percet, hiszen a hazaiak leg­utóbbi két mérkőzésüket meg­nyerték, és nem titkolták, a lele- szieket is le akarják győzni. A ta­lálkozó sokáig a házigazdák re­ményeit látszott igazolni, hiszen 1-0-ra az atkáriak vezettek. A vendégek azonban kiegyenlítet­tek, sőt, büntetőrúgással a két pontot is megszerezték. Már a meccs során is forrtak az indula­tok, a befejezést jelző hármas sípszó után pedig elszabadult a pokol. Lőrincz Pétert, a mérkő­zés bíráját kis htján meglincselte néhány rendbontó. A játékveze­tő így emlékezett vissza az ese­ményekre: — Két hazai labdarúgót, Bel­lát és Kissi trágár, sértő beszé­dért kiállítottam. Körülbelül húsz perc lehetett hátra, amikor Bukrán megiramodott, faképnél hagyta védőjét, aki a 16-oson be­lül csak buktatás árán tudta meg­állítani a csatárt. A 11-est a sér­tett értékesítette. Ezután az at- kári focisták körülvettek, csaló­nak neveztek, azzal vádoltak, hogy szándékosan akarom meg­veretni őket. A pálya mellett ál­lók is fenyegetőztek, szitkozód­tak, az öklüket rázták felém. Mi­után lefújtam a meccset, körül­belül 30 ember körülvett ben­nünket. A tumultusban valaki tarkón ütött, majd combomba rúgott. Néhány jó érzésű szurko­lónak köszönhettük, hogy ne­hézségek árán ugyan, de bejutot­tunk az öltözőbe. A rendezők többségének persze nyoma ve­szett. A rendbontók ezután sem tágítottak, hangadójuk uszításá­ra mindenféle ocsmányságokat kiabáltak, és követelték, hogy jöjjünk ki. Szerencsére két kollé­gám, Mezei és Spisák nem vesz­tette el a lélekjelenlétét. Addig nem hagytuk el a helyiséget, amíg a rendőrautó meg nem ér­kezett. Erre közel egy órát kellett várni, s közben én olyan perce­ket éltem át, amelyet eddig még soha. Miután megérkezett a jár­őrkocsi, a renitenskedők pillana­tok alatt szétrebbentek. Az egyenruhások Gyöngyösig kí­sértek bennünket. Az esemé­nyek után néhány nappal is úgy érzem, tiszta a lelkiismeretem. Ugyanúgy kiállítanám a labda­rúgókat, és megadnám a tizen­egyest is. Csupán az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a tarnaleleszi Nagy is idő előtt kényszerült a zuhanyzásra, még­is fegyelmezetten vették tudo­másul a vendégek az ítéletet. Természetesen meghallgattuk az atkáriakat is. Benei Bertalan, az atkári egyesület elnöke közel sem látta ilyen veszélyesnek a helyzetet. — 1-0-ás vezetésünk után Lő­rincz játékvezető megítélt egy lesgólt, nem sokkal később le- küldte a pályáról két labdarú­gónkat. A11-es előtt Bukrán be­lerúgott az egyik hátvédünkbe, és mindketten elestek. A legna­gyobb meglepetésünkre Lőrincz a 11-es pontra mutatott. A lefú­jás után kisebb csoportosulás tá­madt, majd az öltözőépület előtt többen szidták a fekete ruháso­kat. Idővel azonban ők is odébb- álltak, de Lőrinczék csak akkor voltak hajlandóak kijönni, ha a rendőrautó megérkezik. Más nem történt. Hogy megütötték-e Lőrincz Pétert, azt nem láthattuk. De azért elhisszük neki. Sőt, szomo­rúak vagyunk, amiért nehéz egy órát kellett két partjelzőjével együtt átélnie. És sajnáljuk azt is, hogy a pályák környékén egyre inkább elharapódzik az ököljog, amely nagyon távol áll a sport szellemétől. (molnár) A forduló válogatottja Az NB III. Mátra-csopörtjában szereplő legjobb megyeiek: Kökény (H. Gáspár SE) — Turcsányi (Apc), Borsányi (Gyöngyös), Vona (Gyöngyös), Nagy R. (Apc) — Varga (Apc), Farkas(H. Gáspár SE), Vajda (Gyöngyös) — őm>m(H. Gáspár SÉ), Márkus (Gyöngyös), Fe­kete (Apc). A megyei bajnokság 10. fordulójának legjobb tizenegye: Kiss (Makiár) — Csomós (Makiár), Jakab (Nagyréde), Nagy L. (Porosz­ló), Danó (Tamalelesz) — dr. Jacsmanik (Sírok), Nagy (Füzesa­bony), Farkas R. (Kompolt) — Utasi (Sírok), Hágen (ESE II.), Mol­nár (Makiár). Szüreti-kupa Egerben Az Eger Városi Labdarúgó Szövetség Szüreti-kupa néven kispá­lyás tornát rendez október 22 — 23-án, a megyeszékhelyen, a nép- kerti salakos játéktéren. Az ezerforintos nevezési díj befizetése mel­lett a szervezők 12-én, péntek délig még elfogadják a jelentkezése­ket. A csapatok a városi tanács ifjúsági és sportosztályán adhatják le a nevezésüket, vagy a 10-992.es telefonon jelezhetik indulási szándé­kukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents