Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-10 / 161. szám

1990. október 10., szerda Hírlap 3. Kép az ablakban A pápa sziluettje mosolygott rám az ismerős ház ablakában, amint reggel elhaladtam előtte. Az állandóságot könnyen meg­szokja az ember, lakóhelye ismerős utcáit, épületeit is. Ezért van az, hogy olyan gyorsan reagálunk akár csak a legapróbb válto­zásra is. Bizonyára ezért tűnt fel nekem ez a kép, jobban mondva intarzia. Valószínű — törtem az agyam —, azelőtt ez nem volt ott. Pontosabban, mintha más lett volna a helyén. Nem tudom, ki rejtőzik az ablak mögött. Ráérős, barká- csolgatós nyugdíjast sejtek, aki így szeretné kiegészíteni kerese­tét. Ám az is lehet, hogy csak közvetít, s a „műalkotások” mástól származnak. Mindenesetre a „kereskedő” érzékenyen reagál a változásokra, mert — igen, már rájöttem — azelőtt itt egy hason­ló technikával készült Lenin-kép állt a csendéletek és tájábrázo­lások között. Nem kéne ezen háborogni, egyszerű esetről van szó, még ilyen kicsiben is a piac törvényei érvényesülhetnek — mondhatnánk. így is van, meg nem is. Az az illető a saját lakásának ablaká­ba tette ki a — nyilván eladásra szánt — műveket. Nem üzletbe, nem a piac standjára, hanem az ablakba. A kép folyamatosan ott van tehát, s tulajdonosáról (vagy eladójáról) is árulkodik. Ha Lenin-kép van kint, hát azt gondoljuk, az illető kommu­nista, ha a pápa ábrázata, akkor tehát keresztény, hívő ember. Azért mégsem ilyen egyszerű az egész. A minap egyik inter­júalanyom üzenetét kellett vennem: nem járul hozzá a vele ké­szült beszélgetés közléséhez, mert abban gondolatai más elren­dezésben szerepelnek. Üzente ezt azt követően, miután olvasta a kéziratot. S még hozzátette azt is: ő afféle reprodukciós cikkre gondolt. Nem tudnám, hogy mi ez a „reprodukciós” műfaj, ha még a beszélgetés előtt fel nem világosított volria róla. Ekképpen célzott rá: ha én olyan nagy ember lennék (sic!), akkor megírnám előre a válaszokat, s az újságírónak csak a kérdéseket kell hozzá­illesztenie. — Ebben az esetben viszont én nem írnám alá a cik­ket, nem vállalnám el, közöltem vele. Hát — nézett rám tágra nyílt szemekkel — miért kell azt aláírni? Valamit tudhatott ez az illető az általa „nagy embereknek” tartottak egykori módszereiről. Szeretek nyugodtan aludni, így hát a reprodukciós cikkből sem lett semmi. Az ugyanis arról szólt volna, ha megíródott volna, hogy más kép van az ablakban (már­mint az illető nyilatkozó ablakában)... De térjünk vissza az eredeti, tehát a valóságos ablakhoz. Ha jól meggondolom, üzletileg sem szerencsés a dolog. Mert ugye, a régi, meghitt vásárlók, ha észreveszik a változtatást — a profilvál­tást —, nem fognak ott intarziát venni többé. Az újak persze, akik nem jártak arra annak előtte, lehet, hogy vesznek. Felesleges kü­lönben politikai vagy bárminemű ideológiai következtetést le­vonni a dologból. Azok a képek az ablakban — amiket minden reggel látok — ugyanis rondák. Egész egyszerűen: giccsesek. Akik meg eszerint ítélik meg a dolgot, legfeljebb csóválják a fejü­ket, s arra jártukban nem néznek oda. Jámbor Ildikó Lesz-e katasztrófa a mezőgazdaságban? Interjú dr. Reisinger Péterrel, a Földművelési Minisztérium főosztályvezetőjével (Folytatás az 1. oldalról) Ez nem annyit jelent, hogy el­lentét van köztük, hiszen a kor­mánykoalíció tagja mind a két párt. De konkrét kérdések meg­ítélésében a korábbiakban is vol­tak nézetkülönbségek. Ez nem baj, hiszen az ellentétek harca vi­szi előre az eseményeket. A saj­tóból nekem az az információm — másnak is csak abból lehet in­formációja —, hogy azok, akik a ’47-es reprivatizációt nem tar­tották járható útnak, most fel­szabadultak, és örülnek ennek az alkotmánybírósági döntésnek, de érzik azt a felelősséget, hogy a többi kártalanítási esettel együtt a földtulajdon kártalanítását is meg kell tenni. Valószínűleg ezen a héten tör­ténik az ügyben egyeztetés a kor­mánykoalíció pártjai között, hogy mi lesz ennek a kérdésnek a további sorsa. Én nagyon remé­lem, hogy a bölcsesség lesz úrrá, és nem válik csírájává az Alkot­mánybíróság ítélete újabb ellen­ségeskedésnek, nézetkülönbség­nek. — Az ön megítélése szerint ez az új momentum milyen további csúszást és késést idézhet elő a földkérdés végleges rendezésé­ben ? Hogyan látja most a megol­dás esélyeiti — Én azt mondom, hogy a je­lenlegi földtörvény is tartalmaz olyan elemeket, melyek alapján el lehetne indulni: úgy látom, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozó agrárértelmiség kivár, és nem indul el abba az irányba, amibe már most is elin­dulhatna, hisz a földtörvény al­kalmat és lehetőséget ad arra, hogy 15 tag kiválásával optimá­lis méretekben szerveződjenek. A magam részéről nem értem, hogy az agrárértelmiség miért passzív — főleg a „második vo­nalnak” a passzivitására gondo­lok —, úgy látom továbbá, hogy az „első vonal” — tehát nevezzük nevén: a téeszelnökök és állami gazdasági vezetők — körülbelül fele is akarja, hogy valamilyen irányba kimozduljanak az ese­mények, a másik fele nyilván nem akarja. Ez ugye, minősítése is az első vonalnak... Meggyőző­désem, hogy a normális gondol­kodású második vonalbeli agrár­értelmiség látja azt, hogy a jelen­legi téeszszervezési formának a tartalékai teljesen kimerültek, és váija azt a kapaszkodót, amely­nek alapján léphet egy bizonyos irányba. Nekem kollégáim, barátaim vannak ebből a körből, akik el­mondják: nagyon szívesen kez­denének már el valamit, csak kapjanak valakitől valamiféle iránymutatást. Úgy érzem, hogy a legutóbbi földtörvény erre már lehetőséget ad. Nyilván ezt a fo­lyamatot fel fogja erősíteni az a jelenség is, hogy az országban je­lenleg 300 — 400 mezőgazdasá­gi nagyüzem a tönk szélén áll, s valamiféle eljárást kell elindítani felszámolásukra... — Mikor...? — Véleményem szerint az év végén és a jövő év elején — az év végi mérleg alapján — ezek a dolgok megtörténnek. Mikor már kasszát csinálnak, akkor le­het meglátni, mi a helyzet, és ak­kor kell dönteni a közösségnek, hogy milyen irányba mennek to­vább. Semmiképpen sem látom annak a veszélyét, hogy a mező- gazdasági termelés visszaesik. A magyar agrárszakemberek csa­pata egy felelősségteljes csapat, nem hiszem, hogy belemegy ab­ba az utcába, hogy nem fog vetni, vagy nem fogja a szükséges mun­kákat elvégezni. — A hírek szerint nemcsak a vezetés, hanem a tagság hangu­lata is rossz: nagyfokú a bizony­talanság, állítólag néhány helyen nem is engedik a beruházásokat, hiszen nem tudják, mi lesz jövő­re... — Ebbe kívülről nem szabad­na beavatkozni. Gyakorlatilag a tagságnak megvannak azok a fó­rumai, ahol ezeket az igényeit felvetheti, és dönthet különböző nagyságú és sűlyű kérdésekről. Most már senkinek nem kell at­tól félnie, hogy egy közgyűlésen feláll és beszél, és abból baja le­het. Nem látom annak szükség- szerűségét, hogy állami eszkö­zökkel belenyúljunk a közösség életébe. A tagság, hogyha úgy gondolja, fogja közre a nagyon aktív és értelmes agrárértelmisé­get, és velük együtt oldja meg ezeket a problémákat. Havas András Alapítvány az ifjúságért Fizet a pénznyelő... A Nemzeti Gyermek- és Ifjú­sági Alapítvány sajtótájékozta­tóján Králikné Cser Erzsébet, a kuratórium társadalmi elnöke elmondta: a néhány hónapja lét­rejött alapítvány egyrészt pályá­zatok révén támogatja a fiatalo­kat, másrészt az ifjúsági réteg gondjainak megoldásán kíván munkálkodni. Munkájukban nagy szerepet szánnak a társa­dalmi szolidaritásnak is. Új és fontos tevékenységüknek vallják az úgynevezett laikus szociális segítő munkát, ennek keretében építik ki Novákpusztán a drog el­leni küzdelem bázisát. A most 16 helyi alapítványt tömörítő — egyébként a további csatlakozások előtt is nyitott — NEGYA az idén 200 millió fo­rintos állami támogatásban ré­szesült. További bevételi forrást jelent számukra a játék- és pénz­nyelő automaták adóztatása. Az országban található mintegy hét­ezer automatából azonban csak 2800 után fizetnek adót, így — az állammal együtt — az alapítvány is jelentős bevételtől esik el. Vé­gül az idegenforgalmi alap öt százaléka is az övék, ez 60 millió forinthoz juttatja az alapítványt. Együttesen hétezer személyes táboraik — az átlagosan napi 300 forintos térítési dijak miatt — nem voltak kellően kihasználva. Sajnálatos, hogy a rosszabb anyagi helyzetű fiatalok számára így tovább szűkültek a táborozási lehetőségek. Ezért kérik a kor­mányt, hogy a jövő évi állami költségvetésből biztosítson több pénzt a diákok táboroztatására. Ismeretlen erők nyomában CXXH/IOJ ________ A kéz és a gömbvillám ereje Az az eddigi vizsgálatokból kitűnt, hogy döntő többségben balkezesek képesek ennek a je­lenségnek a létrehozására, vagy olyan balkezesek, akik balkezes­nek születtek, és később „átne­velték” őket jobbkezesnek — vagy néhány olyan jobbkezes is akadt köztük, akiknek a beszéd­centruma sejthetően a jobb agy­féltekében helyezkedik el. Az emberi agynál kialakuló aszim­metria talán nem véletlen, és ta­lán nem véletlen az sem, hogy csak az aszimmetrikusan kifejlő­dött emberi agy képes magas szintű gondolkodásra. Az élővi­lágban ugyanis a szimmetria a gyakori, és a másfél millió állat- és növényfaj szinte kivétel nélkül teljesen szimmetrikus. Az embe­ri agynál egy érdekes aszimmet­ria alakult ki: a bal félteke a be­szélő, míg a jobb a „néma”, és az agy más funkciói is meglehető­sen szépen elhatárolhatóak a két agyfélteke között, a balban van például az öntudat — az analiti­kus —, az algebrai képességek centruma, míg a jobb félteke a muzikalitás, a térbeli tájékozó­dás, vagy például a humornak is a központja. Az embereknek mintegy 10 százaléka azonban balkezes, ezen belül is körülbelül 4 — 5 százalékra tehető azon egyének száma, akiknél az agy­féltekéknél megcserélődik a be­szédcentrum helye, és a jobb fél­tekébe kerül át. A „fémhajlító” képességű emberek nagy részé­nél tehát valamilyen módon másként működik az agy, mint az megszokott. A fémhajlítók sze­mélyisége is egy nagyon határo­zott típusba, kategóriába tarto­zik: méghozzá kivétel nélkül hu­mán orientáltságú, a festészet, a zene, a művészetek iránt érdeklő­dő emberek tartoznak közéjük, és az elvont, mély, analitikus gondolkodás, például algebra, fi­zika, matematika nem érdekli őket. Ezeknek az embereknek szinte kivétel nélkül jó a humor­érzékük, általában nyitottak, ba­rátságosak és egészségesek is. Minden egyes esetben, amikor rendszeresen meg tudják ismétel­ni ezt a furcsa effektust, akkor egész korai ifjúságukban, rend­szerint tizenéves koruk elején jöt­tek rá erre a képességükre, és ezt rendszeresen használták, fejlesz­tették is. Előfordul ugyan, hogy 30 — 40 évesek is képesek ezt a dolgot előidézni egy-két alkalom­mal, azonban nekik csak valami­féle rendkívüli pszichés stressz vagy érzelmi felindultság esetén sikerül ez, nyugodt, normál, „hét­köznapi” körülmények között nem. Ahhoz a rendszeres edzés, „gyakorlás” föltétlenül szükséges tizenéves kortól kezdve. Azt mondhatnánk összefogla­lóan tehát, hogy a fémhajlításra képes emberek beszédcentruma is a jobb agyféltekében van, és minden más fontos személyiség- jegyük is ide lokalizálható, ezért a bal agyféltekének „nem sok dolga van”, túlzott egyszerűsí­téssel azt is állíthatnánk, hogy az „munkanélküli”. Ilyen erős aszimmetria esetén valamilyen — ma még nem ismert — módon kialakul ez a képesség, de csak akkor, ha rendszeresen fejlesztik. Alapvetően fontos az is, hogy a társadalom hogyan viszonyul ehhez a jelenséghez: ha a társa­dalom tolerálja és engedi, akkor sokkal több ilyen tehetség buk­kan a felszínre, míg ha ezt tiltja vagy elhallgatja, akkor nyilván­valóan senki nem veszi észre ezt a tulajdonságát. Magyarországon egészen 1990-ig erről a jelenség­ről nem sok szó esett, és nem le­hetett a televízióban ilyesmit lát­ni. Ez év elején azonban Úri Gel­ler idelátogatott, és a tévében is nézők milliói számára láthatóvá vált ez a különös jelenség, és na­pok alatt több olyan tizenéves balkezes gyerek jelentkezett, akik képesek voltak ezt a jelensé­get megismételni — bár nem olyan megbízhatóan, és nem olyan nagymértékben, mint a rég­óta gyakorló Úri Geller vagy Je­an Pierre Girard. Márpedig na­gyon fontos lenne, ha minél töb­ben kipróbálnák ezt a furcsasá­got, nem kell hozzá más, csak tü­relem, és bármelyik kanál vagy villa, vagy apró fémtárgy, ami otthon a háztartásban megtalál­ható. Nagyobb eséllyel görbíthe- tőek azok a fémtárgyak, amelye­ket előzőleg már megmunkáltak, tehát valamilyen belső feszültség már van bennük, mert amikor meglágyul a fém, ez a belső fe­szültség kiegyenlítődik, és az így meggörbíti az anyagot. Ha olyan fémdarabot próbálnak így meg­görbíteni, amiben nincsen belső feszültség — majdnem reménye télén a feladat, hiába puhul meg az anyag, ezt nem vesszük észre. A kísérleteknél például a legrit­kább esetben sikerült vékony fémfóliákat meggörbíteni, sok­kal látványosabb görbüléseket lehetett előidézni vastag, már előzetesen görbült anyagoknál, például villának vagy kanálnak a nyakánál. A gondolatátvitelnél, a pre- kogníciónál vagy tisztánlátásnál már láttuk, hogy valamiféle más, új fizikai jelenség lehet a dolgok mögött, azokat a jelenségeket már nem magyarázhatjuk pusz­tán jelenlegi ismereteink segítsé­gével. A fémhajlítás léte ugyan­csak azt mutatja, látszik, hogy az emberi agy, az élet ma még álta­lunk ismeretlen fizikai hatásokat is fölhasznál, és nem kizárt, hogy ezért nem ismertük meg minded­dig olyan alapvető dolgok műkö­dését, mint például a memória vagy a gondolkodás. Ennek a je­lenségnek a léte megint arra mu­tat rá, hogy az agyműködés nem zárható be a koponyaüregen be­lülre, úgy tűnik, hogy valamilyen ismeretlen ok miatt a gondolko­dás a koponyaüregen kívül is zaj­lik, és egyfajta ismeretlen hatása miatt még az anyagok szerkezete is megváltozik. Joggal gyanakodhatnánk, hogy miért van az, hogy csak élő­lények, és konkrétan is csak em­berek tudják ezt a különleges ha­tást előállítani, miért nem lehet ezt laboratóriumi körülmények között is megvalósítani? Pedig van olyan élettelen természeti je­lenség, ami ezt a furcsa hatást előállítja: ez pedig a gömbvillám. Több olyan magyar és külföldi esetet is följegyeztek, ahol ez a hatás egészen drasztikus módon megnyilvánul. Például tavaly­előtt novemberben egy gyorsvo­nat haladt Miskolcról Budapest­re, és Hatvan közelében egy vá­ratlan, gyors őszi zivatar tört ki. Nemsokára egy 20 cm-es, ezüs­tösen világító gömbvillám neki­vágódott a robogó gyorsvonat ablakának, és ott fölrobbant. A robbanás kilökte az üveget, és többek között elolvasztotta a fel­ső vezetéket is, így megállt a vo­nat. A pályán veszteglő szerel­vényben az egyik utas kezdte ki­szedni az üres cserepeket a vas­tag alumíniumkeretből, amikor azt vette észre, hogy a keret olyan puha lett, mint a vaj, és tetszés szerint alakítható. Az alumíni­umkeret langyos volt, egyáltalán nem melegedett föl, kézzel meg lehetett érinteni. Ez a puhaság, lágyulás nem tartott sokáig, mert mire kijavították a felső vezeté­ket és bevontatták a szerelvényt a Keleti pályaudvarra, egy óra múlva, addigra újra visszakemé- nyedett, és megmozdíthatatlan lett az ablakkeret. Hasonló ese­tek sora mutatja, hogy máshol is előidézi a gömbvillám ezt a jelen­séget, de sajnos a gömbvillámot nem tudjuk laborban előállítani, hiszen még azt sem tudjuk ponto­san, hogy hogyan működik. Tisztelt Olvasók! Kérem Önök közül azokat, akik tud­nak ilyen képességű fiatalokról, írják meg címemre: 2092 Buda­keszi, Pf. 38. (Folytatjuk) Egely György Gömbvillám okozta rombolás egy családi házban: a tetőről leszórta a cserepeket, kiszakította a villanyórát Találkozás a gömbvillámmal: a tompán világító fénygömb kétszer körbejárta a villanykörtét, majd az ablaküvegen távozott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents