Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-09 / 160. szám

1990. október 9-, kedd

Hírlap

3.

Megfelelő anyagi elismerés a jog alkalmazóinak

Vidéken

még nem nyújtottak be ultimátumot

Balsai István a tényekről és a tervekről

A bírósági dolgozók vidéken is rendkívül leterheltek, a helyzet éppoly feszült, akárcsak a fővárosban, legfeljebb vidéken még nem nyújtottak be a bírók ultimátumot. Egyebek között így foglalta össze Balsai István igazságügyi miniszter az MTI munkatársának a Kecskeméten tartott bírósági tanácskozáson szerzett benyomásait. Az igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy bármilyen nagy terhet is ró a költségvetés számára, a bírósági működőképesség feltételeit haladéktalanul meg kell teremteni, a kormány nem söpörheti asztal alá ezeket a gondokat.

Az óriási terhek csökkentésére, a bérek rendezésére az Igazságügyi Minisztérium elkészítette javaslatait; az előterjesztés a napokban kerül kormányülés elé. Az igazságügy-miniszter tájékoztatójában elmondta, hogy véleménye szerint a jogállamiságnak alapvető feltétele, hogy a jog alkalmazói megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. A jogalkalmazók körébe természetesen beleértendők — hangsúlyozta a miniszter — az ügyészségek dolgozói is. Kifejtette, hogy a fizetések rendezése és ezzel párhuzamosan a szükséges létszám elérése azért is sürgető, mert jól kiszámítható a bírósági ügyek rohamos növekedése. Csak a közigazgatási határozatokból várhatóan legalább másfél millió születik majd az új önkormányzatok fölállása után, s ha e határozatoknak csak a töredéke lesz jogvitás, akkor is legkevesebb 60 ezer közigazgatási bírósági eljárásra lesz szükség. Előterjesztésükben ezért hangsúlyozottan szerepel a közigazgatási bíróságok bevezetése.

Balsai István a továbbiakban az MTI munkatársának elmondta, hogy mind a lakosság, mind a bírók számára megterhelőek a korábbi összevonások, éppen ezért Kunszentmiklóson máris megkezdődött az egykor megszüntetett bíróság visszaállítása. Várhatóan a jövő év második felétől két megyei bírósággal azonos hatáskörű bíróság felállítására is sor kerül. A tervek szerint az egyik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Sátoraljaújhelyen lesz, a másik pedig éppen Bács- Kiskun megyében, esetleg Baján vagy pedig Kalocsán.

A minisztériumi előterjesztésben javasolják azt is, hogy a megyei bíróságok elnökei, alelnö- kei, illetve a helyi bíróságok elnökei a jövő évtől ne kinevezéssel, hanem pályázati rendszer keretében nyerjék el vezetői állásaikat. A pályázatok elbírálására a bírósági önkormányzatok legyenek jogosultak. A szervezeti változtatásokra feltehetően a jövő évtől kerülhet sor, a munkafeltételek javítása azonban nem tűrhet további halogatást. Az igazságügy-miniszter mindehhez végül hozzátette, hogy a bírók, ügyészek erkölcsi és anyagi elismeréséért a minisztérium, illetve saját maga személy szerint határozottan kifog állni.

Környezetvédelmi

közvélemény-kutatás

Hogyan

vélekedünk

az

atomerőművek

használatáról?

Javítja informáltságát, s ezzel együtt információszolgáltatásait is a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. A lakosság körében széles körű felmérés készül arról, hogy az állampolgárok milyen szempontok érvényesítését tartják fontosnak a készülő környezetvédelmi törvényben, illetve mi a véleményük az atomerőművek használatáról. A lakosság egészének véleményét reprezentáló felmérést a minisztérium kömyezetelemzési főosztályának megbízásából egy hivatásos közvélemény-kutató cég néhány hónap alatt készíti el. A tervek szerint a főosztály a következőkben negyedévenként végeztet majd más, hasonlóképpen fontos környezetvédelmi kérdésekre válaszoló közvélemény-kutatást.

Dolgoznak a főosztályon olyan számítógépes adatgyűjtéssel, lekérdezéssel támogatott programokon is, amelyek a területi környezetvédelmi felügyelőségek munkáját segítenék. E programok egységes környezetvédelmi feltételeket szabnak majd a beruházásoknak, és lehetővé teszik a környezet állapotának összehangolt értékelését. Szorgalmazzák azt is, hogy a rengeteg — környezetvédelemmel összefüggő — ipari, mezőgazda- sági, közegészségügyi és más adatot területi szinten, valamint a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumban egy e célra létrehozott számítógép- központban gyűjtsék.

Áljáróház

Az igazsághoz tartozik, hogy valójában idézőjelbe kellene tenni az írás címét, mert a szó nemes értelmében nem arról a bizonyos épületről van szó, amelyet úgy építgettek meg eleink, hogy két kapualjból is megközelítheti az emberfia, és úgy tűnhet el segítségével üldözői elől, mint azt láthatjuk a véres krimikben, olvashatjuk kedvenc kalandregényeinkben. Idézőjelbe lehetett volna azért is tenni, mert más megfogalmazásban, jelképes értelmezésben viszont egyre többet szerepel az írott és elektronikus sajtóban. Innét kölcsönöztem. Vezető beosztásban dolgozó emberek nyilatkozataiban tűnik fel gyakorta, hiszen alig telik el úgy egy nap, hogy ne hallanánk, ne olvasnánk arról, hogy a „zöld határon” mennyi és mennyi idegen állampolgár, török, arab, lengyel, román, kenyai, ukrán stb. igyekszik illegálisan átlépni hazánk határait. Vándorolnak ki és be, attól függően, hogy hol csípik el őket, befelé avagy kifelé, magyar, osztrák, netán csehszlovák határőrök, és visszatoloncolják valamennyiüket az ország belsejébe. Sokan többször is kísérleteznek, Nyugatra igyekeznek vízum nélkül. Hajtja őket a buzgalom, a jobb élet reménye, és a szerencsébe vetett vak hit.

E cél érdekében aztán mindenre képesek. Eladják mindenüket. Hamisítják útleveleiket, ha szükséges, csalnak, lopnak, és belemennek minden „balhéba”, hogy céljukat elérhessék. Immár csoportosan, kalákában, ötvenesével, százasával ostromolják határainkat. Ebbe a vámszedők, a nyomorultak kisemmizői még segédkeznek is. Valóban illik az eseményre a jelző: olyan lett az ország, a határ, mint az átjáróház, pontosabban fogalmazva: átjáróország.

Pillanatnyilag — szomorú bevallani — édeskeveset tudnak tenni ellene a hivatalok. Sem joguk, sem lehetőségük nincs arra, hogy látványosan, visszatartóan, hatásosan gátat vessenek, útját állják ennek a nagy népvándorlásnak. Belügyminiszterünk egyik választási beszédében okát a Grósz-kormány világútlevél-megadásában látta. Mások a „vasfüggöny” lebontásában, a határőrizet liberalizmusában, a magyar ember eredendő humanizmusában vélik felfedezni a ránk szakadt baj okát. Mintha nem lenne elég egyéb gondunk, feladatunk enélkül is — mondogatják.

Ezek az indokok azonban nem fedik, csak árnyékolják, elmossák a valóságos okokat. Azért történhet meg mindez nálunk — mondjuk ki bátran —, mert a szétrombolt rendőrség, s más ilyen intézmény dolgozóinak mozgásterét olyannyira leszűkítették, hatáskörüket megnyirbálták, hogy egyszerűen nem sok mindent tudnak csinálni. Tervezik, de még nincs határőrtörvény és rendőrségi törvény, amely eligazítást, támpontot nyújtana az érintetteknek. Addig pedig marad, ami jelenleg is van, no és a szemlélődés, a kivárás. Nem bűncselekmény a tiltott határátlépés, csak szabálysértés. S mi az ára egy ilyen szabálysértésnek minálunk?

Most meg kell tehát várni, míg olyan törvénybe ütköző cselekményt követnek el az idegenek, amelynek alapján eljárást, netán kitoloncolást lehet ellenük foganatosítani. Igaz, ez az eset előbb vagy utóbb beteljesedik. Valamiből ugyanis meg kell élniük. Kevés azonban a munkahely, a becsületes pénzkeresés forrása. Marad a másik út: valutázás, csencselés, lopás, a bűnözés. Az országos rendőrfőkapitány szavai szerint: „Az első félévi statisztikák 40 százalékos bűnözésnövekedést mutatnak. Amióta boldog-boldogtalan beutazhat Magyarországra, sokszor mindenféle útiokmány és vízum nélkül, még inkább nőtt a betörések, a betöréses lopások, a gépkocsilopások száma. Rengeteg külföldi alkalmi zsebtolvaj járja a fővárosi utcákat; becslések szerint a zsebesek 80 százalékát a magukat ittfelejtett külföldiek teszik ki...”

Ám ez csak a fővárosi helyzet. Kétlem, hogy sokkal különb lenne a vidéki, a megyei állapot, ahol egyébként is nagy az idegenforgalom, a turistajárás, az alkalom. Nem vezetnek ilyesmiről külön statisztikát — külföldi-e, aVagy magyar —, nincs erre erejük, létszámuk. Ezért csak becsülni tudják a valóságot. S ki tudja megbecsülni a fel nem derített esetek elkövetőinek nemzetiségét? Nem tudnak elszámolni még az országban tartózkodó, illegálisan itt élőkkel sem, azok tartózkodási helyével sem. Pedig szabály van arra, hogy a magánszemély és a kereskedelmi szállásadó hány nap után köteles bejelenteni külföldi vendégét. Ezt a szabályt azonban többen megszegik. Az adó nélküli jövedelem, a valuta miatt felrúgják az előírásokat. Az előírás csupán egy dolog. Olyan eszközök, módszerek, eljárások kellenének, amelyek nem ütköznek a genfi menekültügyi konvenció előírásaival. Van ilyen, létezik ilyen? Természetesen. Ha az amerikaiak meg tudták állítani a mexikói menekültáramlást, az osztrákok, a csehek a rajtuk átvonulókat, a franciák az algériaiakat, akkor nekünk is meg kell találni ezeket a megoldásokat. Kérdezni, érdeklődni szabad. Ne akarjunk már saját kárunkra, bajunkra, gondjaink növekedésére pápább lenni a pápánál, jobb a jobbnál. Nincs szükség az önsanyargatásra. Bebizonyosodott: a mi jelenlegi rendszerünk ezen a területen hézagos, nem eléggé hatékony, ezért gyorsan meg kell változtatni.

Fazekas István

Ismeretlen erők nyomában (XXII/9.)

A simogatástól

meggöi

rbül

Ihet a fém

A kanalakon jól látszik, hogy a csavarodás néhány milliméteres szakaszon jött létre. Ilyen változásokat mesterségesen nem tudunk létrehozni: az anyag ridegen törne

A ’70-es években egy nagyon különös hír járta be a világot, mégpedig egy magyar származású férfiről, Úri Gellerről, aki a hírek szerint pusztán „akaratereje” segítségével kemény fémtárgyakat, kanalakat, villákat, késeket tudott görbíteni néha úgy is, hogy hozzájuk sem ért. A bizarr hír nyomán természetesen rendkívül sok szkeptikus írás is napvilágot látott, igazi szópárbaj bontakozott ki hívők és hitetlenek között. Úri Geller egymás után produkálta a hasonló eseteket. Pusztán annyit csinált, hogy egyik kezével tartotta, másikkal megsimogatta a kanalakat, és azok szép lassan elgörbültek, de néha még úgy is sikerült neki, ha valaki más tartotta a kanalat. Számos esetben előfordult, hogy valaki a biztonsági zár lapos, merev, kemény kulcsát adta oda neki, s miután az elgörbült, haza sem tudott menni aznap. Természetesen néhány kutató is megpróbált a jelehség nyomába eredni, és az Egyesült Államokban, NSZK-ban, Angliában több laboratóriumban, szigorú feltételek között meg tudta ismételni a dolgot—ám a magyarázat mindmáig várat magára.

Ha csak egyedül Úri Geller lenne képes erre a dologra, természetesen azt mondhatnánk, hogy valamiféle rendkívüli trükkel, egyedülálló mutatvánnyal állunk szemben. Az igazság azonban az, hogy Úri példáján elindulva több tucat hasonló képességű ember próbálkozott sikeresen a dologgal, és egyre több és több „parafenomén” bukkant föl. Az érdekessége az volt a dolognak, hogy általában ezek mind fiatal gyerekek voltak, és döntő többségükben balkezesek. Az egyre bővülő vizsgálatok persze elsősorban azt igyekeztek

tisztázni, hogy miként is zajlik le ez a jelenség, hogyan alakulnak ki ezek a furcsa változások.

■ Számos kísérlet tisztázta, hogy semmiféle ismert hatás nem tucf- ja előidézni a fémek látványos megpuhulását. Ha ugyanezt a hatást elektromos vagy erős mágneses térrel próbálnánk előidézni, rendkívül piciny alakváltozást kapnánk csupán, ami nem magyarázza egyáltalán a megfigyelt látványos alakváltozásokat. Az események mindig hidegen mennek végbe, soha nem figyelték meg a fémtárgyak fölmelegedését akár csak 10 —15 fokkal is, mindig kézmelegen vagy annál is alacsonyabb hőmérsékleten zajlottak le a változások. Maga a változás mindig rövid ideig tartott, csak néhány másodpercig maradt puha a fém, azután újra visszaszilárdult. Fontos, hogy nemcsak a fémek szilárdsága változott meg, hanem mérhetően mágneses tulajdonságaik és elektromos vezetőképességük is. Ezért ezután Úri és hasonló képességű társai nemcsak kanalakat görbítettek, hanem mágneslemezekről tüntették el az oda fölvitt információkat, vagy elektromos berendezéseket tudtak megbolondítani, így számítógépeket, pénztárgépeket, de néha még nagyobb árammal dolgozó készülékeket is, akár mozgólépcsőket vagy digitális órákat.

Az tehát kezdett kirajzolódni, hogy valamiféle anyagszerkezetváltozás jön létre, amely valószínűleg a fémek kristályszerkezetének ideiglenes változását okozza. Azt persze eddig is tudták a kutatók, hogy a kristály- szerkezet alapvetően befolyásolja a tárgyak tulajdonságát. Gondoljunk csak arra a jól ismert példára, hogy szénből van a rendkívül kemény, átlátszó és elektromosan szigetelő gyémánt is, és ugyanazokból a szénatomokból

épül föl, csak más kristályszerkezetben a grafit is, ami közismerten jól vezeti az elektromosságot, nagyon1 lágy, puha, és optikailag nem átlátszó. Ezek a drasztikusan eltérő tulajdonságok pusztán amiatt következnek, hogy teljesen más a kristályszerkezete a grafitnak és a gyémántnak. Valószínűsíthető tehát, hogy a fém- hajlítás során az anyagok kristályszerkezete ideiglenesen megváltozik.

Nemcsak fémekre teijedt ki a vizsgálatsorozat, hanem próbáltak nem fémes anyagokat is vizsgálni, többek között kristályokat, üveget, műanyagokat. Érdekes, hogy itt kevésbé látványos változásokat lehetett elérni, főleg annyi történt, hogy ezek a kristályok egyszerűen szétdurrantak, darabokra estek, Úri Gellernél például többször is előfordult, hogy műanyaggal bevont fémtárgy — például villa, kanál — esetén a fém még alig görbült el, amikor a műanyag nyél már darabokra pattant szét.

Azt tehát nem lehetett már mondani, hogy csak egy ember képes ezekre a furcsaságokra, az azonban fölkeltette a szkeptikusok figyelmét, hogy eddig vajon miért nem lehetett ilyesmiről hallani. Amikor ennek is utánanéztek, kiderült, hogy egyáltalán nem új ez a jelenség, és több száz évre visszamenőleg lehetett találni feljegyzéseket hasonló esetekről, de ezekre eddig nem nagyon figyeltek oda. Talán a legrégebbi esetet az Egyesült Államok egy kis településén jegyezték föl, ahol egy idegbetegséggel küzdő kisfiú környezetében vastag aj- , tópántvásalások és szögek görbültek meg csak úgy, „maguktól”. Azután később is föl-föl- tűntek még eldugott, elfelejtett, porosodó krónikákban hasonló

esetek, és ismert emberekről is följegyeztek ilyesmit, például a híres pszichológus Carl Inorg is leírta, hogy egyik alkalommal, amikor ideges volt, egy kés darabokra tört a jelenlétében anélkül, hogy hozzáért volna. Több olyan családi krónika is előkerült, ahol leírják, hogy egy-egy családtag súlyos betegsége esetén, vagy különösen elhalálozásakor eltört a rajta levő aranygyűrű, vagy valamelyik közeli rokon gyűrűje. Ilyenkor természetesen azonnal fölvetődik a kérdés, hogy miért csak az aranygyűrűvel fordul ez elő? Természetesen más tárgyakkal is előfordulhat, de az ilyen személyes és drága tárgyakra sokkal jobban odafigyelnek, mint esetleg egy asztalfiókban heverő rozsdás szögre, ami ugyan elgörbülhetett, de senkit nem érdekelt.

A vizsgálatok során szép lassan fontos dolgok derültek ki. Egyrészt az, hogy ez a különleges hatás gyengül lezárt edényekben, de nem tűnik el teljesen. Éppen ezért például Franciaországban a Pechiney Művekben végzett kísérletsorozatnál a kísérleti alany (Girard) úgy görbítette el a fémrudakat, hogy egy lezárt, lepecsételt üvegcsőbe vagy kémcsőbe helyezték el ezeket. Ilyenkor Girard hozzá sem érhetett az eredeti fémtárgyhoz. Természetesen mindig a laboratóriumban előállított speciális, jelölt fémminták görbültek mejg a kísérlet során. A távolság növelhető is volt, akadtak olyan emberek, akik több méter távolságról is meg tudtak görbíteni egy-egy kisebb fémtárgyat. Világosan kitűnt az eredményekből, hogy nem pusztán mechanikái erőről van szó, nem mechanikai erő okozza a görbítést, mert amikor ezeket a próbatesteket fölfüggesztették egy vékony drótra vagy cémaszálra, akkor meg sem mozdultak, miközben elhajlottak. Ezt mechanikai erő segítségével szinte lehetetlen lenne megcsinálni. A hosszú évek munkája végül is nem múlt el teljesen eredménytelenül, néhány fontos dolgot ma már biztosan tudunk erről a jelenségről.

(Folytatjuk)

Egely György

Az acélminta felületének mikroszkóp alatt kinagyított képe. A sima felszínbe -belenyomódtak a simogató kéz bőrredó'i