Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-08 / 159. szám
1990. október 8., hétfő Hírlap 3 Egerben varrják majd Olasz divat magyar lányoknak Elegáns és előkelő környezetben, a Pesti Vigadó nagytermében rendezték meg a közelmúltban az olasz Franco Gori divatcég jövő évi kollekciójának bemutatóját. Ezzel a jól koreografált, látványos show-val lépett a cég hivatalosan is a magyar piacra, hiszen a széksorokban elsősorban a forgalmazással foglalkozó cégek képviselői, kisebb és nagyobb kereskedők ültek, akik a bemutató utáni napokban a Duna Intercontinental Szállodában meg is rendelhették a kifutón látott — elsősorban tavaszi és nyári — modelleket. Az eseménynek egri vonatkozása is van, hiszen, mint korábban már hírül adtuk, a teljes kollekciót a Kézmű- és Konfekcióipari Kisszövetkezetben varrják majd. Sőt, mint a cég vezetőjétől, Novák Ewí'/rtérő/megtudtuk, ennél sokrétűbbnek ígérkezik az együttműködés a pisai székhelyű vállalkozással, hiszen az olaszok kedvezően ítélik meg az egriek szaktudását és fel- készültségét. Ha a kereskedők is úgy akarják, a tél végén már az üzletekben is kaphatók lesznek Franco Gori modelljei, méghozzá forintért. A bemutatón látottak alapján elmondhatjuk, hogy jövőre is divat marad a mini, méghozzá igen testhez álló és nagyon rövid formában, itt-ott kivágásokkal, és a blúzokon is mélyebb lesz a dekoltázs. A hosszúnadrágra lehet majd egy rövidet húzni, ahogy a trikóknál ezt már idén is láttuk. Az alkalmi ruhák selyme bőrre simulva emeli ki, és lepelként borulva rejti el a női bájakat. Méghozzá általában egy öltözéken belül, ahogy épp viselőjének kedve tartja. Az estélyi ruhákon strasszból készült színes betétek kápráztatják el szegény férfiak szemét, akik e sok erotikus modell láttán ijedten kapnak a pénztárcájukhoz, ha a következő évi hitvesi, lánygyermeki és barátnői igényekre gondolnak... (koncz) Ismeretlen erők nyomában CXXII/B.) Gyóg yító, a ki bel lel lát a test be A clairvoyance talán a legfontosabb gyakorlati alkalmazása ismét csak a gyógyításban várható. Ismeretes, hogy néhány, általunk primitívnek elkönyvelt népnél a gyógyítás egészen furcsa módon történik. Ennek persze első fázisa, ugyanúgy mint nálunk, a diagnosztizálás, azaz a betegség fölismerése. Ilyenkor gyakran hívják, hogy a gyógyító ember mintegy tudja, látja, hol is van a betegség, mi okozza a betegséget. Az ilyen emberek saját elmondásuk szerint képesek belelátni a beteg emberek testébe, és az elváltozott, beteg részeket valamilyen módon más színben látják (vagy valamilyen jellegzetességük alapján), de fel tudják ismerni. Hadd írjak le itt egy olyan esetet, ami velem történt meg néhány évvel ezelőtt itt, Magyarországon. Az előzőekben már említett moszkvai építész- mérnök, Szatjonov jött el pár napra pihenni Magyarországra. Ekkor találkoztam vele, mivel komoly egészségügyi problémáim voltak. Néhány hónappal ezelőtt munkahelyemről késő este jöttem haza kerékpárral sötétben. Mivel nagyon gyorsan mentem, az egyik kanyarban megcsúszott a kerékpár hátsó kereke a nedves avaron, felborultam, erős agyrázkódást szenvedtem. Hónapokig jártam az orvosokat egyre erősödő, egyre maka- csabb, kínzóbb fejfájással. Az orvosok lelkiismeretesen mindent megtettek, hogy segítsenek, különböző diagnózisokat állítottak föl, és mindenkinek megvolt a maga elképzelése, javallata, hogy hogyan lehetne az egyre elviselhetetlenebb fejfájásomat gyógyítani. Volt, aki élénkítőszereket írt föl, volt, aki nyugtátokat; más azt mondta, hogy próbáljak dolgozni, megint mások azt, hogy pihenjek minél többet. Egyre elkeseredettebb lettem, amikor a vak véletlen folytán Szatjonowal találkoztam, és megkértem, hogy próbálja meghatározni, vajon mi okozza a fejfájást. ó rám nézett, kezét végighúzta a fejem és a mellkasom előtt, majd azt mondta, hogy „önnek az agyában egy érszűkület van, amelynek keresztmetszete az esés miatt valamilyen módon mégszűkebb lett, és ez erősíti föl a fejfájást. Az eredeti érszűkület annak a következménye, hogy mikor ön született, rendkívül hosszá volt a vajúdás időszaka. ” Ezt később édesanyámtól megkérdeztem, és ő elmondta, hogy valóban így volt. Szatjonov azt a gyakorlati tanácsot adta, hogy az eddig hordott kemény talpú cipőket cseréljem föl minél puhábbakra, a sarkukba pedig tegyek apró gumi- vagy szivacsdarabokat. Tanácsát megfogadtam, és néhány hét múlva az addig erős fejfájás egyre gyengébb és gyengébb lett, majd nemsokára teljesen meg is szűnt. Az eset megtörténtekor egy ügyvéd barátom is velem volt, aki ugyancsak kipróbálta Szatjonov képességeit: ő arra kérte, hogy próbálja meg diagnosztizálni az édesapja betegségét, aki nem tudott eljönni. Szatjonov ekkor azt javasolta, hogy nagyon erősen gondoljon az édesapjára, és ezek alapján diagnosztizálni tudta, hogy fejfájása van, és meghatározta azt is, hogy melyik oldalon fáj ügyvéd ismerősöm édesapjának a feje. Az egész dologban az a legfurcsább, hogy nem szükséges, hogy az az illető, akibe „belelátnak”, ott legyen a helyszínen, elég, ha valaki rágondol, vagy éppen a fényképét elhozzák. Bár ez a dolog itt kezd erősen misztikába hajlani és bizarr lenni, nem tudok mást mondani, csak azt, akinek magam is alanya és szemtanúja voltam. Bizonyos, hogy nem egy hétköznapi jelenség a clairvoyance, és nem remélhetjük, hogy egyhamar meg is tudjuk magyarázni a jelenséget. Azonban a kutatóknak már ma is kötelességük lenne, hogy legalább dokumentálják ezeket a megfigyeléseket, hiszen rendkívül egyszerű egy-egy ilyen kísérlet, megfigyelés elvégzése. Hosz- szú távon, ha nagy mennyiségű anyag gyűlik össze, talán valamilyen kulcs vagy ötlet segítségével rájöhetünk arra, hogy mi is áll a dolgok mögött. Fontos, hogy ezek a képességek, ha nem is nagymértékben, de majdnem minden humán beállítottságú embernél megvannak, léteznek. Ha csírájában már ott szunnyadó képességekről tudunk, és megpróbáljuk fejleszteni őket tudatosan, akkor valószínű, hogy haladást tudunk elérni, és ez a képesség fejleszthető. Míg a telepátia és prekogníció talán nem igazán jó, ha az életünk minden percét végigkíséri, addig a clairvoyance talán olyan jelenség, ami időnként nagy hasznunkra lehet. Nemcsak úgy egyszerűen, hogy a belvárosban megtaláljuk az éppen felszabaduló, üres parkolóhelyeket vagy elveszett pénztárcánkat, hanem inkább arra, hogy ásványkincsekre leljünk vagy betegeket diagnosztizáljunk, elveszett embereket, gyerekeket - keressünk meg ilyen módon. (Folytatjuk) Egely György Életét áldozta betegeiért Az orvos, aki felvette a harcot a tífusszal Szolnok megyéből 1923 januárjában a ruha- és fejtetű által teijesztett, lázzal járó, heveny járványos fertőző betegséget, a kiütéses tífuszt hurcolta be egy, már ebben a kórházban szenvedő ember Tamazsadányba. Ugyanebben a hónapban Kará- csondon is több tífuszos megbetegedés történt. A hivatalos vizsgálat előtt néhányan áldozatául is estek megyénkben ennek a betegségnek. Februárban már Nagyfügeden is terjedt a járvány, márciusban pedig az említett községeken kívül Heves, Átány és Tárnáméra is fertőzött volt. Összesen hetvenkét megbetegedés fordult elő. A Fejér megyei Ercsiből arról érkezett hír, hogy két ember meghalt kiütéses tífuszban. A borzalmas betegség terjedésének megakadályozására az Egészségügyi Minisztérium fertőtlenítő különítményeket rendelt ki, gőzfertőtlenítővel. A már megbetegedett emberek gyógyítása azonban a helyi orvosokra várt. Tarnamérán és környékén dr. Rettegi Imre körorvos vette fel a küzdelmet a tífusszal. Ki volt ez az orvos, aki életét áldozta betegeiért? 1890. április 4-én született a Bihar megyei Geszten. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és 1915. október 9-én avatták orvosdoktorrá. Ezután a keleti frontra került, ahol 1916-ban a harctérre látogató falubelije, Tisza István miniszterelnök orvosa volt. Az első világháború után gyógyítómunkáját Nyugat-Magyarorszá- gon (Burgenlandban) folytatta. De rövidesen neki is — mint oly sok magyarnak a trianoni igazságtalan döntés után — menekülnie kellett a hazánktól elszakított területről. 1921-ben Tar- namérára került. A fiatal orvos nemrég házasodott, de feleségét nem hozhatta magával, mert Tarnamérán nem talált megfelelő lakást. így neje grázi rokonainál húzta meg magát, és várta a magyar viszonyok jobbra fordulását. » Dr. Rettegi Imrét, a jól képzett, lelkiismeretes orvost hamar megszerették. A tarnamérai orvosi körzethez tartoztak: Boco- nád, Tarnazsadány, Zaránk, Erk, Tamaörs, Nagyfüged, Visznek községek és az uradalmi cselédség is. Szekéren, kocsin, lóháton ment az orvos a távoli betegekhez... Dr. Rettegi a rendkívül mostoha körülmények ellenére minden örömét nemes hivatásának teljesítésében találta meg. Ezért ápolta és kezelte a kiütéses tífuszban szenvedő tarnazsadányi cigányokat is addig, míg maga is meg nem kapta a betegséget. Megbetegedése nagy aggodalommal töltötte el a körzetéhez tartozó falvak elöljáróit és lakosságát. Dr. Maczky György járási főszolgabíró egyetemi orvostanárt hívatott hozzá, majd táviratozott Grazban tartózkodó féleségének. Hiába volt azonban a gondos ápolás, az egyetemi professzor minden tudása, dr. Rettegi Imre 1923. március 7-én meghalt. Nyolc nap alatt vitte sírba a halálos kór. Az Egri Népújságkorabeli tudósítása szerint, akik betegágya mellett álltak, azt mondták, hogy utolsó pillanataiban is a magyarság sorsa felett té- pelődött, és a Himnusz dallamát dúdolgatta. Halála az egész megyét megrázta. Tarnamérán temették el, nagy részvét mellett. Az utókor iránta való tiszteletét fejezte ki az az emléktábla, ami Tarnamérán, a Mátyás út. 3. számú épület falában volt látható a múlt év nyaráig. Ekkor ezt a házat lebontották. De dr. Rettegi Imre emléke nem marad jeltelen: a közeljövőben újra elhelyezik emléktábláját a Mátyás úton, hogy a ma élők és a következő nemzedékek se feledkezzenek meg az önfeláldozó, betegeiért életét adó orvosról. Vörös Dezső. (Folytatás az 1. oldalról) Mivel ő is fantáziát látott a dologban, s késznek mutatkozott az együttműködésre, komolyabban is foglalkozni kezdtem az üggyel. Cégemnél, a jelenleg is igazgatásom alatt álló gyöngyösi Aroma Kereskedelmi Vállalatnál eleinte még az optimistább munkatársak is megmosolyogtak, de szerencsére hamar mellém álltak, így alakult utóbb az Aroma, az osztrák üzletember, a Budapest Bank és az Állami Pénzverő ösz- szefogásával a korlátolt felelősségű társaság. Elképzeléseinkhez az egri várnál aligha tudtunk volna jobb — látogatottabb — helyet találni közelünkben. A szükséges belsőépítészeti munkákhoz ügyes tervezőt találtunk Tildy Béla személyében, gyorsan és jól dolgozott a Tanép, a Hubertus Faszobrász Gmk, s az elektromos munkák kivitelezésével megbízott Kiss Csaba is. Következésképpen, az ötlet megszületését követő esztendőn belül a megvalósításig eljuthattunk. A munkahely vezetésével megbízott fiatal mester gépész üzemmérnök, s a tanácsi építők szolgáltató kft.-jétől váltott az éremverésre. A műhely szerete- tét nagyapjától örökölte, új szakmáját a fővárosban tanulta. Nagy kedve van a pályaváltáshoz, különösen, hogy családi segítséget is érezhet a háta mögött. Úgy jár- kel masinái között, mintha éppenséggel velük nevelkedett volna. Egyformán ért a hatalmas pöröllyel ütött szerszám, a golyós prés vagy a század elejéről származó motorhajtású, száztonnás erejű Schulerhez, ami valószínűleg még Körmöcbányát is megjárta, s nem túl régen hagyta abba Pesten a kétforintosok verését. — Mikor dolgozik újra? — kérdem Hegyvári Zoltánt, a nagy kerekű monstrumra mutatva. — A társaival együtt még október első felében szeretnénk megint munkára fogni. Akkorra tervezzük a nyitást. (gyóni) A turista érmét is ver Egerben
