Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-06 / 158. szám
1990. október 6., szombat Hírlap 11. Mercurius Hungaricus Egerben jelent meg az első magyarországi hírlap AiercuritiS Hungaricus. Agria 3<j. Maji, B Erenilfimus Hnnceps Tranfylvaniz-, ob libcriorem falubiioréinq; luram, Civita- te hác , tota cuntfua Áub cxeundo, in aprios e- jufdem campis tcntoiia finit, ac in dics, qul veru- tionibus, qul exc^cendsTegnlarí Militi<e vacarido , pro continuanda Campania, de apparatibus belli íéduló difponic omnia. IlluOriilimus Dominus Comes DANIEL ESZTER.HAZI Junior de Galamha, ob pri’dara fua in Pátriám merita, & proxi- mc orteiifos ad Civitatcs Sanfti Géorgiú, Bazinium, & Modor, gr- ncroíos Attus, quibus pediratum boítilera duobus millibus numCr roliorcn», cunöa tormenta 8r munitiones, omnem bagacsiam & arma noftns ccdtrc ignomiuioscq; cxire cocgit in Generalem Ca^- ni Marfchallum fublimatus crt, & enni SuaSereniras bellum ad fittes Trans-Dannbianas transfcrtndum rcíolvcrit, ad commcndandam i- ■bidcna Armada; partém cundcm ccrtó pracfcciflé dicitur, prout jam fvpfdtnnnr illa dccem RcRimitta Equcftria ^ praret peditatum» Djnubium partim transivUlc, partig aa tfaútitüinTírprocinilu eile, ex fideli relatione innotuit, quin öc^riillcrú codcrtinata, ex Mon- tanis Civitatibusi mu cum tormentis, ac fufficicnribus requiíitis addü£bi, Hacvamnum appulit, ac r£&a ad pontéra fuper Danobio 'rtratum devehitur. Archicpifcopuí Koloczenfis r necriion Báró Siefhjnut Sznmji Legati Oíarci hic(adhnc töorantqr, íűcccntatí*- tos fuos Epifcopum fí/i & Puulum Qkobihóq Vienrii “pneftotantes 3 quos quandoquidem Sereniffimus Pőnceps» cmn cűníőcdcraris Hon- ‘garis, eá cum rcfolurioncad Lfoatos Angiig, :& confcedcraii 'Bclgii ( qui Ha&cnüs rocdiationctnfuain offerebínt) re tutin de 'éxpenmentum; fimnlq; affidationnrái Síia Majeftate, de admífliorw guarantiee, pro Eltöri traebuus pafcs» JenjVirate ncccfl'aru^/umen- cprantocyiis informariobem fuy» naflcyclint, intercá verőcém- Majertatc C>«cian:a fáin todcutc, tantö pm avidius cos- •«trm cum ixfpouíöru rcfoíutiouc cxi&v[Liauísquancb ísnjgls aejvirqi 'fifcbeűoris Rcgimci», qu* circa rcsjlinufpras he inteariOvCvdrccu- pmhis. * Sércniílirao Principide Ecgimioe Principal^ Tranlybac^ ttot, (jűbd adhuc vivő Cacíárc, p<* libcnim SCatnum & Ohrbnúji ^oaná obtiuuit, raula eó'magis <$> ugrat ni amur, qtiőd' jafqptuiM' Valószínűleg csak nagyon-na- gyon kevesen tudják Egerben, hogy városunkban ringott a magyar sajtó, a magyarországi hírlapirodalom bölcsője. II. Rákóczi Ferenc dicsőséges szabadságharca alatt, 1705. május 30-i dátummal jelent meg Magyar- országon, városunkban az első hírlap. Nem csupán szükségesnek, de méltán illőnek is tartjuk, hogy megismerkedjünk keletkezése, kialakulása és kibontakozása históriájával, annál is inkább, mivel nemcsak sajtótörténeti unikumról van szó, de Eger a Nagyságos Fejedelemnek kedves városa, oly számtalanszor tartózkodási helye, főhadiszállása, diplomáciai tárgyalásai színhelye volt. Az ötlet születése A Mercurius Hungaricus sajátos rendeltetésű és arculatú lap volt, melynek legközelebbi rokonát azok között az újságok között kell keresnünk, amelyek hasonló jellegű mozgalmakról kívánták a külföldi közvéleményt az igazsághoz híven tájékoztatni. Ilyenek voltak például azok a francia nyelvű lengyel újságok is, melyek a század utolján a Koscius- ko-felkelés híreiről adtak tudósításokat. A Mercurius Hungaricust közel sem polgári törekvések hívták életre, hanem az a ténykörülmény, hogy a szabadságharc a rendi kiváltságait féltő uralkodó osztály érdekeinek védelme mellett — legalábbis kezdetben! — síkraszállta kettős elnyomás alatt sínylődő jobbágyság érdekében is, a mozgalom hivatalos orgánumát is felruházta azokkal a motívumokkal, melyek a társadalmi haladás irányában mutatnak. A Mercurius Hungaricus kezdeményezője, Eszterházy Antal gróf tábornok a föld egyszerű népe tájékoztatásának és a szegénység bátorításának a szolgálatában is kívánta látni a hírlapot. II. Rákóczi Ferenc olvasta és ismerte a korabeli francia lapokat, s e sorból nem hiányoztak a hollandiai emigráns hugenotta publicisztika hírlapjai sem. Vitathatatlan, hogy a Mercurius mutat bizonyos rokonságot azzal a laptípussal, amelyet a francia Gazette jelképez leginkább. Az abszolút monarchiának ezt az újságját is jól ismerte a Nagyságos Fejedelem. Egyébként Rákóczi kifogásolta is, hogy a Gazette a magyarokat csak „elégedetlenek ”-nek titulálta, és kérte, hogy a szabadságharcot támogató franciák használják inkább a szövetkezett rendek elnevezést. Úgy ítélték meg a fejedelem környezetében, hogy mindenképpen ellensúlyozni kell a bécsi Wiens- ches Diarium terjesztette ellenséges híradásokat, ellensúlyozni kell a Habsburg-szellemű újságközleményeket a nyugati olvasó- közönség előtt! Rákóczi Ferenc még a Mercurius Hungaricus megjelenése előtt gondolt arra, hogy a császári haderőnek a kurucok felett 1704 végén Nagyszombatnál aratott győzelméről a Wiensches Diarium által terjesztett ellenséges propagandát valamiképpen ellensúlyozni kell. Ezért utasította Ráday Pált, hogy egy sor külföldi ismerősét hűen tudósítsa a csata lefolyásáról. A Nagyságos Fejedelem 1705 márciusában a bajor választófejedelem mellett akkreditált ügyvivőjéhez írt levelében maga tudósította és vigasztalta „a hamis hírek által megcsüggedt elméjét. ” Ilyen előzmények nyomán érthető, hogy Rákóczi, amint felmerült egy periodikus kiadvány, egy hírlap eszméje, azt minden habozás nélkül magáévá tette és támogatta! A kutatásnak sikerült már tisztáznia, hogy magának a Mer- curiusnak a terve gróf Eszterházy Antal tábornokban született meg. Ez 1705. április 14-én a fejedelemhez írt levelében bukkant fel. A generális — aki abban az időben Egerben tartózkodott — a szomszédos országok példáját követve kívánta a hírlapot kiadni, hogy — miként írta — „ne láttassék mind igaznak lenni az, kit az idegen nemzet (tudniillik az osztrák) szokott promulgálni novellákban” ^közreadni hírekben). Eszterházy elsősorban a magyar olvasók tájékoztatása számára szánta a Mercurius Hungaricust. Egyértelműen ezt tanúsítja, amit később megismételt : az újságot a „nép vigasztalására” kívánta kiadni, hogy „any- nyival is a szegénység bátorítta- ssék.” De természetszerűen nála sem hiányzott a külföld hű tájékoztatásának terve, de ez a tábornoknál csupán másodlagos szerepet kapott: ugyanis csak néhány példányt kívánt „Lengyel- és más országokba” küldeni. A Nagyságos Fejedelemhez írt e leveléhez mellékelte a Mercurius egy általa szerkesztett, készített és kinyomtatott példányát is, mely azonban mind a mai napig nem került elő egyetlen hazai vagy külföldi levéltárból sem. Az első magyar újságnak Egerben való megszerkesztése, összeállítása során merült fel Eszterházy Antal grófban az a jogos igény, hogy az újság folyamatos kiadásához szükséges lenne „novellistákra”, azaz újságírókra, akik feladata a hírek (novellák) összeírása, összegyűjtése lenne. Eszterházy Antalnak a Mercurius Hungaricusban az irányító szerepet szánta, s II. Rákóczi Ferenc örömmel fogadta tábornoka ötletét, de a hírlap folytatá- si munkálataival belső személyi titkárát, Ráday Pált bízta meg. Az volt a véleménye, hogy a lapot udvari kancelláriájának kell kiadnia, Eszterházy Antal gróf tábornok szerepe azonban elévülhetetlen, hiszen ő volt tulajdonképpen a lap, az első hazai újság, az első magyar hírlap megalapítója, megszerkesztője, ösz- szeállítója. A fejedelem Eszter- házyt befolyásolható és határozatlan embernek ismerte, de követte a francia mintájú, félhivatalos francia újságok példáját, melyek szorosan kapcsolódtak az uralkodóhoz. Ráday Pál nem csupán a Nagyságos Fejedelem belső, személyes titkára volt, de a kuruc diplomáciai testület kézbentar- tója és legfőbb tájékoztatója szerepét töltötte be. Ezért is készítette az általa szerkesztett példányokat latin nyelven, szemben Eszterházy Antallal, aki bizonynyal magyarul írta a Mercurius első, eleddig elő nem került példányát. Ráday Pálról tudnunk kell, hogy ő írta a híres Recrudes- cunt-nak és számos más kuruc kiáltványnak a szövegét. Ráday Pál az első magyarországi hírlap anyagát Egerben állította össze, itt szerkesztette meg: s amikor diplomáciai küldetésbe Lengyelországba utazott, a lap kéziratát magával vitte, s azt 1705. június 5-én Lőcsén, Brewer nyomdájában nyomatta ki, s még aznap szét is küldte Francia- és Poroszországba, „Danckába” (Dancigba) és másüvé. Az első szám A magyarországi első hírlap, a Rákóczi-szabadságharc félhivatalosának előkerült és eleddig ismeretes első száma 5 nyomtatott oldalon nyújt olvasóinak hiteles tájékoztatást különböző katonai és politikai eseményekről, tábori hírekről. Az egyes tudósítások a gyakorlati elvekhez híven helységnévvel és dátummal veszik kezdetüket. Az Egerben szerkesztett első szám Rákóczi Ferenc udvari kancelláriájának beszámolójáról tudósít, majd pedig korábbi időpontokkal Bercsényi Miklós főgenerális, Bottyán János és Károlyi Sándor generálisok, végül pedig a császári oldalról a szabadságharchoz csatlakozott For- gách Simon, Erdély vezénylő generálisának a jelentései olvashatók a Vág mellől, Imsód völgyéből és a Körös mellékéről, valamint Erdélyből. Ráday Pál, Lengyelországba utazván, magával vitte Egerben elkészített lapja kéziratát, s azt egy lőcsei nyomdában sokszoro- síttatta. De haladéktalanul gondoskodott, hogy a sajtó alól kikerült első példányok nyomban nagy számban külföldre is eljussanak! Csak egy példát említek. A porosz királyi udvar prédikátora már június 17-én kézhez is kapta a Mercurius Hungaricus május 30-i első számát. Sőt, azt jelentőségére való tekintettel továbbította Ilgen miniszternek, hogy az tájékoztassa a hírlapban olvasható katonai hírekről magát a porosz királyt. Ezért készült a lap latin nyelven. A lengyel földre érkezett Ráday örömmel értesült arról, hogy az ottani politikusok — akik között személyesen osztotta szét a Mercurius Hungaricus első, egri példányát, — őszinte örömmel fogadták a kurucok újságját. Stromfeld svéd tábornok is úgy nyilatkozott Rádaynak, hogy ő a megjelenő további számokat is haladéktalanul továbbítani fogja XII. Károly svéd királynak. Ezen jó és talán nem is várt rendkívül kedvező fogadtatás hatására Ráday Pál arra kérte Berthóty Ferenc generálist, hogy — mint a lőcsei nyomda felügyelője — hetenként nyomtassanak ki egy- egy új számot. Az első szám rendkívül kedvező fogadtatása nyomán a Vezérlő Fejedelem úgy rendelkezett, hogy a kancellária hetenként „compilálja” (állítsa össze, szerkessze meg) az újság szövegét a szabadságharc különböző táboraiból érkező jelentések és befutó hírek alapján, és küldje a kéziratokat Berthóty generálishoz, a lőcsei nyomda felügyelőjéhez, hogy az ott haladéktalanul kinyomtattassa a lapot. Mindennek ellenére a következő szám csak 1705 augusztusra készült el. Feltételezi a szakkutatás, hogy ennek nem volt egyéb oka, mint hogy ez idő alatt nem történt a harctereken különlegesen jelentékeny esemény. A második szám megjelenésére az augusztus 11-én Vöröskőnél elszenvedett kuruc vereség adott okot, amit a bécsi császári udvar propagandája minden erővel igyekezett eltúlozni. Az igazmondó Mercurius Magyarországról Az osztrák ellenséges propaganda ellensúlyozására ettől kezdve az Egerben indult kuruc újság címében jelentékenyen megváltozott, s Mercurius Veri- dicus ex Hungária néven került ki a nyomdagépek alól. Ez és a következő „Igazmondó Mercurius” számok is kedvező fogadtatásra találtak. Szépen tanúsítja ezt a fejedelem török portai követe jelentésének egy idevágó pasz- szusa: „Igaz dolog, Kegyelmes Uram, hogy itt az ellenség elég mocskosán hirdette a vereskői actust a mi részünkről. De, hogy Nagyságod Mercurius Veridicu- sa érkezett, minden hamis hírek lenyomattak, mivel azonkívül is a Porta már sok ízben tapasztalván ilyen nyilvánvaló hazugságokban őket, nem sokat hisznek nékiek. ” Ettől kezdve a Nagyságos Fejedelem Mercuriusa már címében is legfőbb céljának az igazmondást tekintette a szabadság- harc eseményeivel kapcsolatban. Alaptalan s valótlan híreket ugyan nem közölt, de nem is arra törekedett, hogy az események krónikája legyen, hanem a közhangulat befolyására törekedett. Ennek jegyében a vereségekről sem hallgatott, de kellő magyarázatokkal, kommentálásokkal enyhítette hatásukat. Markó Árpád, a jeles magyar hadtörténész szerint: „tartalma szerint közép- útón haladt a tárgyilagos történeti krónika és a politikai esélyesség diktálta időszerű közlémények között. »** A Mercurius egyes példányai nem voltak sorszámozva, hanem első híreinek dátuma nyomán állíthatók sorrendbe megjelent, illetve eleddig felderített példányai. A Mercurius, bár nem volt folyamatosan megjelenő kiadvány, a szakirodalom méltán és joggal tekinti, s tekinthetjük mi egriek is a magyar hírlapirodalom ősének, melynek első példánya éppen városunkban született meg Eszterházy Antal generális ötlete nyomán, Ráday Pál szerkesztésében. Csak 1710 folyamán sikerült rendszeresen, mint havilapot megjelentetni, de már márciusi számával megszűnt az első magyarországi hírlap, a Mercurius Veridicus... Javaslat Magyarország első újságja, hírlapja Egerben született meg! A gróf Eszterházy Antal generális által összeállított és II. Rákóczi Ferencnek megküldött példányát — bár nem maradt sajnos fenn — szintén Egerben szerkesztették, de a fennmaradt és a szakirodalom szerint a kuruc szabadságharc félhivatalosának elismert első példánya, a Mercurius Hungaricus első száma büszkén viseli homlokzatán a kiadvány dátumát: AGRIAE 30. MAJI, azaz „Egerben május 30-ikán.” Csak kézírással van a bal felső sarokban feltüntetve az esztendő: 1705.” Tiszta szívvel javasolom, hogy a Rákóczi-szabadságharc oly fontos várában egy emléktábla emlékeztesse erre a jeles és egyedülálló eseményre a látogatók százezreit. Szeretném hinni és remélni, hogy a Dobó István Vármúzeum igazgatója tetszésével találkozik, ha egy szerény márványtáblával örökítenénk meg az első magyarországi újság első példányának egri születését. Sugár István Reggeli Ceausescuval A magyargyűlölet nem vált kifizetődővé... Bodor Pál az eszelős román diktátorról Bodor Pál, a szekszárdi orvosklub legutóbbi vendége nem titkolózott: kertelés nélkül bevallotta, hogy — más neves erdélyi magyar íróval, költővel együtt — tagja volt a Román Kommunista Pártnak. A Magyar Nemzet című napilap szerkesztője, aki talán írói álnevén, Diurnusként ismertebb az olvasó előtt, egy rövid történelmi háttér- vázlat felrajzolásával magyarázta meg — azóta természetesen megszűnt — tagságának miértjét. — A második világháború után a rendkívül erős szélsőjobb- oldali román sovinizmussal szemben csak a baloldal, így a kommunista párt nyújtott kezet az erdélyi magyarságnak. Az is tény, hogy 1944 — 48 között a Romániában élő magyaroknak sikerült megteremteni azokat az intézményes kereteket, amelyekre manapság csak sóvárogva gondolunk. Akkoriban jött létre Kolozsváron a Bolyai Tudomány- egyetem, Marosvásárhelyen az orvostudományi egyetem, megszerveződött a színházi hálózat, a sajtókiadás, sőt, a történelem folyamán először magyar iskolák létesülhettek Moldvában, a csángók földjén. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez az úgynevezett Groza-korszak merő porhintés lett volna. — Később azonban ezeket az eredményeket felszámolták, de ez már egy másik történet. Most viszont Bodor Pál történetével ismerkedjünk meg, aki magyar író létére karriert futott be Romániában, majd 1983-ban mégis áttelepült Magyarországra... — Az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilap főszerkesztője voltam tizenhét éven át. Később az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi osztályának lettem a fő- szerkesztője Bukarestben, majd a Kritérion Kiadó főszerkesztőjeként tevékenykedtem tovább. Dolgoztam a rádióban és a televízióban is, a nemzetiségi műsorok főszerkesztőjeként. Közben 1970-ben megkaptam a román írószövetség költészeti diját, tíz évvel később pedig a prózai diját. Tehát valóban azt lehet mondani, hogy bizonyos karriert futottam be. Akkor menekültem el Romániából, amikor már úgy éreztem, hogy semmi lehetőségem nincs a szólásra vagy a publikálásra. Két út állt előttem: vagy megbénítva, cselekvésképtelenül, hallgatásba burkolózva éljem a passzív életemet, vagy átmentsem magam és a meg nem írt cikkeimet egy bombabiztos fedezékbe. Ez a fedezék volt számomra akkor Magyarország. — Ez azért is érdekes, mert a nyolcvanas évek elejének Magyarországáról ma már jórészt elítélően illik nyilatkozni. Ön hogyan élte meg ezt az időszakot? — A két ország között akkora volt a különbség, hogy számomra — tudom, ez sokak számára meghökkentően hat — Magyar- ország egyenlő volt a Paradicsommal. Romániához képest itt majdnem korlátlannak éreztem a Új kiállítások Hatvanban... Színháztörténeti előadás-sorozat Hegedűs Gézával Az év legjelentősebb egyéni kiállításait nyitják meg október 12-én, pénteken este fél 6 órakor a Hatvani Galériában. Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrász- művész és Kádár János Miklós Munkácsy-díjas festő mutatkozik be válogatott életművével a helyi műpártoló közönségnek. Nyitóbeszédet Molnár Zsolt műtörténész mond, továbbá Császár Angéla színművésznő és Nagy Sándor Endre klarinétművész programja gazdagítja a nyitóünnepséget. A rádióhallgatók körében évek óta nagy népszerűségnek örvend az a művészeti, irodalmi előadás-sorozat, amelyet — Sin- kovics Imre, Benkő Gyula és több színész közreműködésével — Hegedűs Géza író, költő, a Színművészeti Főiskola tanszék- vezető tanára vezet. Nos, a nagy tudású és kitűnően társalgó professzor a közeljövőben a Hatvani Galériában vállalt olyan előadás-sorozatot, amely — ugyancsak jeles színészek szereplésével — a most kétszáz esztendős magyar színjátszás múltját idézi meg. A színháztörténeti esték első előadása október 15-én, hétfőn fél 6 órakor lesz a galéria emeleti termében „Két évszázad sikerszerepei” címmel, s ezen — Császár Angélával, Szacsvay Lászlóval az oldalán — Hegedűs Géza a magyar színjátszás múltjának legjelentősebb színdarabjairól, illetve azok sikerszerepeiről cseveg hallgatóságával. szellemi szabadságot, a sajtószabadságot. Különös, de haragudtam magyar barátaimra, akik akkor elégedetlenkedtek. Ma már értem őket... Szóval, a különbség akkora volt, mint amekkora eltérést lehetett tapasztalni Ceauses- cu és Kádár között. A megalomániás, eszelős, gyűlölködő Ceausescuval szemben Kádár számomra egy szerény, joviális ember benyomását keltette... — Említette a kivégzett román diktátor nevét; Bodor Pál találkozott személyesen Ceausescuval? — Természetesen, még vitatkoztam is vele. Első alkalommal 1968-ban találkoztunk — amikor is a Csehszlovákiával kapcsolatos merész román állásfoglalás miatt szinte mindannyian azt hittük, hogy Ceausescu lesz a hazai Dubcek — szóval ekkor meghívott bennünket, írókat, képzőművészeket, zenészeket egyik vidéki kőrútjára. A külön- vonatával utaztunk, s együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk egy hosszú asztal mellett Ceausescuval. Szerényen viselkedett, ritkán szólalt meg, akkor is találóan és szellemesen. Egyáltalán nem volt ellenszenves. Ugyanakkor 1981-ben, újabb találkozásunkkor egészen más oldalról mutatkozott be. Szintén egy művészdelegációt fogadott, amelynek tagjaként jómagam is felszólaltam, elsorolva néhány nemzetiségi sérelmet. Soha nem felejtem el, alighogy befejeztem, Ceausescu egyórás viszontválasz- szal reagált, pontosabban mellébeszélt. Azután néhány nap múlva felszólalt a szakszervezeti kongresszuson, ahol hosszú pasz- szusban ítélte el a nacionalizmust, a sovinizmust. Persze, ezt minden román tévénéző és rádióhallgató úgy értette, hogy harcolni kell a magyar nacionalizmus és sovinizmus ellen. — így kreált ellenséget a magyarokból... — Ceausescu egyáltalán nem volt buta ember. Valóban a magyarokat választotta ellenségként, s ez politikai telitalálatnak bizonyult. Rendkívül ügyesen kialakította azt a román nemzeti pszichózist, amelynek középpontjában a magyarok szerepeltek bűnbakként. S azért gyűlöl- tette a magyarokat a románokkal, hogy ne őt gyűlöljék. Az utolsó menetben persze kiderült, hogy ez a megoldás sem volt tökéletes... VTOrr A rrtnsi
