Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-06 / 158. szám

1990. október 6szombat Hírlap ' 3. Egri visszapillantó Az idén is igen sok kulturális eseménynek adott helyet Eger városa. A kiemelkedőb­bekről készült íotd- összeállí­tásunk. A reneszánsz napok a nyár derekán és a szüreti ren­dezvények az őszelőn. A Me­gyei Művelődési Központ munkatársai vállaltak szere­pet ezek szervezésében, lebo­nyolításában. (Fotó: Peri Márton) Ismeretlen erők nyomában CXXII/7.) IV Meglátni a láthatatlant A kép bal szélén lévő 5 sékeles érmét két mutatóujja között hajlí­totta meg Rony Marcus. Ellenőrző mérések szerint kb. 350 kp erő lenne szükséges a rézötvözetből készült érme hasonló mértékű el­torzítására Míg a gondolatátvitel és a jós­lás meglehetősen ismert és szinte hétköznapinak tűnő paranor- mál-jelenség, az úgynevezett tisztánlátás kevésbé ismert, és sokkal furcsábbnak, szokatla­nabbnak tűnik. Az általunk pri­mitívnek nevezett népeknél, amelyek nem léptek még a tech­nikai fejlődés útjára, gyakori, hogy a törzs, vagy csoport úgy­nevezett „látóembere”, sámánja transzállapotban meg tudja mondani, hogy merre vonulnak azok az állatcsordák, amelyek a csoport élelmezése szempontjá­ból fontosak, vagy meg tudják mondani vándorlásnál merre ta­lálnak majd szállást, vizet, élel­met. Ez a képesség természetesen nem a jó szemnek, szaglásnak vagy fülnek az eredménye, hi­szen teljesen ismeretlen tájakon is beválik, működik és ugyan­csak „határok nélküli” a hatósu­gara, több száz kilométerre is szerezhetünk ily módon infor­mációt. Az az érdekes ebben a jelenségcsoportban, hogy más módszerrel meg nem szerezhető információkat is megtudhatunk így. Például azt, hogy lezárt do­bozokban mi van, vagy azt, hogy elveszett, már ismert tárgyak, emberek hol vannak, hol tartóz­kodnak. Ha egyáltalán van értel­me, és lehetséges nehézségi fo­kokat felállítani, akkor talán ez a legnehezebben múvelhetú extra­szenzoriális jelenség, ezt a legne­hezebb megtanulni. Ma már sokan ismerik, hogy a kézben tartott úgynevezett „va­rázsvessző” segítségével megta­lálhatjuk a föld alatt vagy az épü­let alatt húzódó kábeleket, víz- ereket, üregeket. A clairvoyan­ce, vagy a tisztánlátás nem ilyen módszerrel működik, mert az úgynevezett varázsvessző való­színűleg a már ismert, de nagyon gyenge fizikai hatások kombiná­ciójának az eredménye (gyenge tereket érez minden ember). A clairvoyance nem sorolható be az ilyen alacsony ingerküszöbú jelenségek közé, hiszen több ki­lométeres távolságban egy föld alatt elrejtett, vagy zárt dobozba csukott tárgyról semmilyen olyan gyenge inger nem érhet el hozzánk, ami egyszerű magyará­zatot adna a jelenség okára. Már­pedig a kísérleteknél rendszere­sen azt tapasztaljuk, hogy több száz, esetleg több ezer kilométe­res távolságból is egyes épületek, tárgyak, személyek elhelyezke­dését, sorsát meg tudják határoz­ni, és ezt a jelenséget valóban nem lehet visszavezetni jelenlegi ismereteinkre. A 70-es években az Egyesült Államokban egy érdekes kísér­letsorozatot hajtottak végre. A kísérlet alanyának, egy ismert festőnek, koordinátákat adtak meg, és egyetlen feladata az volt, hogy rajzolja le azokat az épüle­teket, amelyek a koordináták metszéspontja körül helyezked­nek el. A nagyon finoman, precí­zen megadott koordináták álta­lában titkos katonai objektumok helyét jelölték, és a kutatók meg­lepetésére, ha nem is teljesen precíz, de meglehetősen jó képet adott az épületek, utak, tároló­helyiségek elrendezéséről. Né­hány esetben további kérésre — és ezt itt a lényeg —, azt is le tudta írni, hogy az épületek belsejében milyen elrendezésűek a szobák, vagy azt, hogy a szobákban mi­lyen tárgyak vannak. A mesterséges holdak segítsé­gével persze nagyon jó informá­ciókat kaphatunk épületek, ki- sebb-nagyobb tereptárgyak elhe­lyezkedéséről, de ahhoz, hogy részletesebb információt szerez­zünk valamiről, jó, felhőmentes időjárásnak és megfelelő világí­tási viszonyoknak is egyszerre kell fennállnia. A clairvoyance „működtetése” esetén erre nincs szükség, és sötét éjszakán, hosz- szű téli sarkvidéki hideg és mé­lyen lezárt pince esetén is alkal­mazható a módszer, de ami a leg­fontosabb a lezárt épületeknél is. Ennek a módszernek is azon­ban természetesen megvannak a maga korlátái. Arra általában nem képesek az emberek, hogy például egy lezárt szekrényben levő dosszié megadott lapjának tetszőleges bekezdését elolvas­sák, és értelmes módon visszaad­ják. Az is kivételnek számít, ha valaki ilyen módszerrel távoli feliratokat „olvas el”. Az azon­ban eléggé gyakori, hogy na­gyobb, elrejtett tárgyak alakját, színét, funkcióját le tudják írni ily módon. És itt újra eljutunk egy nagyon érdekes és izgalmas kérdéshez: vajon hogyan, mi­lyen fizikai mechanizmus útján működik ez a hatás? A kérdőjelek száma csak nö­vekszik, ha azokat az érdekes eseteket vesszük, amikor egy-egy eltűnt személyt keresnek, vagy akár valakinek a fényképét ad­juk egy különleges képességű embernek, és az, a fénykép eset­leg hanglenyomat alapján meg­mondja, hogy az illető él-e még, milyen betegsége van, és hol tar­tózkodik. Ez ugyan meglehető­sen hosszadalmas és kevéssé lát­ványos művelet, a hatása azon­ban mindig döbbenetes; ilyen képességekkel rendelkezik Al­bert Ignatyenko is, de a világ más országaiban is élnek hasonló ké­pességű emberek, és tudomásom szerint Magyarországon is akad belőlük. A magyar Kele János is ren­delkezett hasonló képességek­kel, és éppen ezért a rendőrséget gyakran segítette eltűnt emberek fölkutatásában. A Szovjetunió­ban, Moszkvában él egy építész­mérnök (Szatjonov), aki szerte az országban híres erről a képes­ségéről, egészen furcsának tűnő információkat is meg tud így mondani. Néhány esetben rendkívül ne­héz megkülönböztetni, szétvá­lasztani ezeket a jelenségeket egymástól. Gondoljunk csak el egy olyan kísérletét, ahol az az alany feladata, hogy megtaláljon például egy általunk kigondolt tárgyat a lakásban. Ez lehet tele­pátia is, mert elolvasta a gondo­latunkat, lehet clairvoyance is, mert megtalálta az illető tárgyat, de lehet prekogníció is, mert ki­találta, hogy majd melyik tárgy jön szóba. Ha például egy lezárt dobozba rejtett tárgyat kell fölis­mernie úgy, hogy a kísérletveze­tő sem tudja, hogy mi az a tárgy, azaz „dupla vak” kísérletet vég­zünk, akkor még mindig nem le­het azt kizárni, hogy a dolog nem tisztánlátás, hanem prekogníció, azaz jóslás. Abból a tényből azonban biztosan tudjuk, hogy a clairvoyance önállóan is létezik, hogy néha olyan tárgyakat talál­nak meg ilyen módszerrel, ami­nek létéről elhelyezkedéséről senki nem tud. így például távoli érclelőhelyeket, olajlelőhelyeket lehet megtalálni — Úri Geller ebben például nagyon járatos. Világosan kell látni, hogy ez nem egyszerűen csak intuíció, nem egyszerűen csak ráérzés, mert ezzel a dolog számos jelleg­zetességét nem lehet megmagya­rázni. (Folyatjuk) Egely György

Next

/
Thumbnails
Contents