Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-06 / 158. szám
HEVES MEGYEI I. évfolyam, 158. szám 1990. október 6., szombat ÁRA: 5,80 FORINT Ml LESZ A VISONTAI „BÁNYAGÖDÖR" SORSA? „A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzeme egy zöldövezet kialakításában érdekelt.” (4. oldal) VOLT EGYSZER EGY FINN SZAUNA... „Eltűnt a baráti ajándék.” (5. oldal) REGGELI CEAUSESCUVAL „A magyargyűlölet nem vált kifizetődővé.” (11. oldal) Hősök üzennek Nem mártíroknak születtek, hitük, elvhűségük, egyenes gerincük tette azzá őket. S az az emberséget nem ismerő hatalom, amely végül is — orosz segítséggel — leverte az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot. Ha megalkuvóak, ha nem kötődnek milliók igazához, akkor azon a 141 évvel ezelőtti október 6-án nem végzik ki őket Aradon. Valószínű, sikeres élet vár rájuk, ha meggyőződésükért nem állnak ki, ha a lét napfényes oldalán óhajtanak sütkérezni. Nem ilyen anyagból formálták őket. Tisztában voltak azzal, hogy küldetést kell teljesíteniük, olyan missziót, amely mások javára kamatozik. A nemzet jövőjére voksoltak. Nem töprengve, méricskélve, hanem fontolgatás nélkül vállalva az egyéni hátrányokat, a megpróbáltatásokat, s adva a legdrágábbat, a soha vissza nem hozhatót, a meg nem ismételhetőt. Nevüket sokat idézték, példájukat is emlegették. Minden kor, rezsim hódolt nekik, különösképp, ha meghamisíthatta a valóságot, ha önzése szerint manipulálhatott tetteikkel. Az egymást követő nemzedékek mégis csorbítatlannak látták nagyságukat, s azt vallották, hogy örökségük örökzöld, s arra int, hogy kerüljük a torzsalkodást, a kicsinyességet, a „kaparj magadnak minél többet” szemléletet, a felesleges intrikákat, s azért figyelmezzünk rájuk, mert bizonyították, hogy az egyéni örömöknél magasabbrendű a hon üdve, a haza bensőből fakadó alázatos szolgálata. Ez az hagyaték napjainkban még inkább időszerű, s arra ösztönöz minket, hogy kizárólag cselekedeteinkkel érveljünk, kerülve a képmutatást, a semmitmondó, olykor csalárd szózuhatagot. Legyünk önzetlenebbek, munkálkodjunk azért, hogy egyszer már — annyi csődbe ment kísérlet után — zöldbe bontson az a demokrácia, amely garantálja a meg- tépázhatatlan etikai értékek maradéktalan érvényesülését, a személyiség kincseinek feltárását, hasznosítását, a humánum diadalmaskodását. Ma hősök üzennek nekünk. Hallgassuk rájuk, mert a főhajtás ugyan ülendő, dukál nekik, de ennél jóval többet jelent, ha testamentumukra esküszünk, ahhoz leszünk hűek. Nemcsak az ünnep kegyeletes óráiban, hanem robo- tos napjaink során is. Ha így lesz, nem voltak hiába, és sorsuk: bennünk munkáló halhatatlanság... Pécsi István Egyszeri ellentétel nyugdíjasoknak Tájékoztató a kormány szociális intézkedéseiről A kormányülést követő hagyományos pénteki szóvivői tájékoztatón számos szociális természetű intézkedésről számoltak be az érintett tárcák képviselői. Elhangzott egyebek között, hogy a bérből és fizetésből élők jövedelméhez igazodóan a nyugdíjminimum háromszorosát el nem érő nyugdíjasok egyszeri 2400 forintot kapnak kompenzációként. A családi pótlék folyósításának módosításaként határozat született arra, hogy a javítóintézeti, a jogerős szabadság- vesztést töltő gyermekek után is jár családi pótlék, felvételére az intézet vezetője, illetve annak megbízottja jogosult. Ugyancsak folyósítható az összeg a továbbtanuló fiatal után, annak 20 éves koráig akkor is, ha bizonyos kereseti forrással rendelkezik. A szénbányászat helyzetével (Folytatás a 2. oldalon) Nem elbocsátás, hanem leépítés Most, hogy már a kapitalizmust építjük, a korábbiaktól egészen eltérő szempontok kerültek előtérbe a gazdaságban, a különböző vállalatoknál. Ésszerűség, takarékosság, gazdaságosság, minél nagyobb nyereség, satöbbi. Ezek megvalósításának egyik módja, hogy az adott munkahelyről elküldik a feleslegessé vált embereket. A gond csak az, hogy az érintett illetők többnyire nem tartják magukat felesleges- (Folytatás a 2. oldalon) Gyártók, forgalmazók, termelők találkozója Agrárprogram van-e? Tegnap a tepélypusztai Hubertus Hotelben tartották meg a gyártók, a forgalmazók és a termelők harmadik — növényvédelmi kérdésekkel foglalkozó — találkozóját. A rendezvényt szervező Ag- rotranzit Kft. nevében Sepsi Sán- dorné igazgató köszöntötte a vendégeket, majd dr. Reisinger Péter, a Földművelésügyi Minisztérium növény-egészségügyi és talajvédelmi főosztályvezetője tartott előadást az aszálykárok kompenzálásáról, aktuális agrárpolitikai kérdésekről, valamint a hazai növényvédelemről. Az előadó ismertette azokat a tervezett intézkedéseket, amelyeket a kormány tesz meg a termelők megsegítése érdekében. Ezek közé tartozik néhány pénzügyi könnyítés, kedvezményes, 15 százalékos kamat, és az, hogy a fizetőképtelenné vált gazdaságok készpénzforrást igényelhetnek. —. Most pedig néhány szót az agrárprogramról — mondta az osztályvezető —, ám ekkor a hallgatóság soraiból többen bekiabálva kérdezték, hogy van- e... ?! Mármint agrárprogram. Némi zúgolódást követően a minisztérium embere kifejtette: tényleg furcsa, hogy a 220 oldalas kormányprogramban mindössze három oldal foglalkozik az agrárprogrammal. Ennek ellenére a főosztályvezető lát az anyagban „kapaszkodókat”, hiszen valóban lehetőség van a gi- gantomán gazdaságok megváltoztatására, mert elvileg ma is kiválhatnak csoportok a tsz-ekből, csökkenthetők a méretek, és megvalósítható a személyes érdekeltség is. A földtörvényről és az Alkotmánybíróság határozatáról szólva (amely lényegében kimondja annak alkotmányellenességét, hogy csakis a földet kapják vissza a volt tulajdonosok, mást, például boltot pedig nem) elmondta: nem baj, ha a Földművelésügyi Minisztériumban teljesen eltérő vélemények vannak minderről, csak az a lényeg, hogy ne mérgesedjen el tovább a földvita. Az előadó ezután arról beszélt, hogy 22 éve ismeri Nagy Ferenc József földművelésügyi minisztert, akit jólelkű, becsületes és szigorú embernek ismert meg, akinek személyében garanciát lát arra, hogy a földkérdés „ne torkolljon tragédiába...” A mintegy fél percig tartó morajlást követően az előadó a hazai növényvédelem helyzetéről tájékoztatta a megjelenteket. Elmondta: egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk az Egészségügyi és Szociális Minisztérium, valamint a lakosság részéről annak érdekében, hogy tiltsák be vagy korlátozzák a hormontartalmú gyomirtó szerek (főleg légi) alkalmazását. Ám ezt szerinte csak lassan és fokozatosan lehet megtenni. Végül elmondta: dolgoznak azon, hogy a jövőben a növényvédelmi szakemberek magánpraxist folytathassanak. Az előadás után a szakemberek kifejtették, hogy nevetségesnek és elégtelennek tartják az aszálykárokkal kapcsolatos kormányintézkedéseket. Egy tsz-el- nök pedig megkérdezte: igaz-e, hogy a kormány agrárprogramját a Pénzügyminisztérium agráripari osztálya dolgozta ki...? Dr. Reisinger Péter válaszában elmondta, hogy sajnos kevés a pénz, és hogy a politikai kérdésekről a politikusokat kellene megkérdezni, végezetül pedig bizalmat kért a minisztérium számára. A találkozó második részében a külföldi gyártók képviseletei — a BASF, a Ciba Geigy, a Sandoz, a Shell Interag Rt. és mások — nyilatkoztak a növényvédő szerek behozataláról, valamint az újdonságokról. A szervezők a meghívó hátoldalán oldani kívánták a súlyos szakmai és politikai kérdések okozta feszültségeket, ezért népies ihletésű versikével búcsúztak a vendégektől. Ezt muszáj idéznünk: „Köszönjük, hogy eljött Számítunk majd Önre, Ha műtrágya, s növszer Kell a magyar földre.” (havas) A vonal végén: a Thorez bányaüzem szb-titkára Sztrájkoltak a bizonytalan bányászok Tamás Istvánt azért hívtuk fel, hogy elmondja: Visontán, a Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemében hogyan zajlott le a tegnapra meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájk. Az országos napi sajtóból, tévéből, rádióból értesülhettünk róla: a hazai szénbányászat bizonytalan és az új kormány által sem tisztázott, helyzete, jövője késztette a bányászokat erre a lépésre. — A hét elején, kedden feltételes módban megkérdeztük a dolgozókat: ha sztrájkot kezdeményezne a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Tanácsa a csütörtöki, rendkívüli ülésén, csatlakoznának-e a visontai bányászok. Biztatást kaptunk tőlük, majd a Thorez Gépüzem és a bükkábrányi üzem munkásai is megerősítették, hogy egyetértenek a figyelmeztető sztrájk gondolatával. — Mi történt pénteken? — Aggályaink voltak az időponttal kapcsolatban: a tanács október 4-én döntött az október 5-i figyelmeztető sztrájkról, kevés idő maradt a tisztességes szervezésre. Péntek reggel még egyszer szavaztak a dolgozók: egy ember kivételével mindenki a kétórás munkabeszüntetés mellett döntött. Abban is megállapodás született, hogy ezt a két órát — reggel hattól nyolcig — nem a felolvasóban, teremben, hanem kint a területen töltik el. így nem kellett külön brigádot létrehozni, hogy felügyeljék a gépeket. — Hogyan tovább? — Amennyiben a mostani demonstrációnak nem lesz eredménye, úgy október 26-ra rendkívüli kongresszust hív össze a szövetség, és ezen döntünk majd a további lépésekről. (doros) Megyénkben sem ismeretlen Fellendülőben a falusi vendéglátás Amerika után kontinensünkön is felértékelődött a falu. A tapasztalatokból — miszerint hússzor olcsóbb egy-egy kis településen tartani, mintsem városba költöztetni az elvágyódó embert — mind több helyütt levonják a tanulságot. Az otthonmaradáshoz a turizmus lehetőségeivel is próbálnak kedvet ébreszteni. A nyugati országokban már hagyománya van a kis házakban, tanyákon folytatott vendégfogadásnak, s ez hazánkban is mind elteijedtebb már. Nálunk az idegenforgalom ez új üzletága tavaly indult Törökbálintról, s a törekvések a szakma iránt érdeklődők balatonföldvári találkozójával folytatódtak. Napjainkra — ha még nem is túl élénk a jelentkezés — számottevővé vált a mozgalom, négy és fél ezer körüli a jelenleg csatlakozni kívánók száma. A Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége kezdeményezésére is alakult október elején — nyolc más országgal — az a nemzetközi szervezet, amely az EGK anyagi támogatásával, az Európa Tanács védnökségével ugyancsak ebben a hónapban Kaposvárott tartja első konferenciáját. Tizenötödikétől négy napon át a kilenc nemzet előadói mellett tizenhat közelebbi helyről és Kanadából lesznek résztvevői a megbeszéléseknek, amelyeken négy nagy témakörről esik majd szó. Mindenekelőtt kontinensünk idevágó üdültetéspolitikájáról, másrészt a falusi turizmus és az örökség kapcsolatáról, a vendéglátási formának, mint anyagi erőforrásnak hasznosításáról, illetve a tevékenység integrálásáról, piacra segítéséről. A napirend részleteiben is érinti a magyar erőfeszítéseket, amelyeken — mint az országos szövetség pénteki budapesti sajtótájékoztatóján kitűnt — Heves megye is osztozik abasári, gyön- gyössolymosi, gyön- gyöstarjáni, felsőtárká- nyi, mikófalvi, pétervá- sári, mezőtárkányi tagjaival. A törekvések — hangsúlyozta dr. Csáky Csaba elnök — kapcsolódnak az európai turizmus évévé nyilvánított idei esztendő programjához. Megvalósítását olyan jelentős intézkedésekkel könnyítik, mint például a tíz ágyig, illetve 300 ezer forint bruttó bevételig 1990. január 1-jétől engedélyezett adómentesség, vagy — két hét óta — a világbanki hitelből is igénybe vehető kedvezményes kölcsön. Gy. Gy. Az utóbbi huszonöt évben két és fél uszoda épült Egerben. Ez meg hogy lehetséges? Úgy, hogy a strandfürdő tőszomszédságában a tanmedence sohasem készült el. Csak félig. A betonteknő még ma is ott éktelenkedik, várja, hogy a sorsa beteljesüljön. A 33 méteres, sok-sok kálváriát megjárt fedett létesítményt két évvel ezelőtt kínkeserves munkával törölték el a föld színéről. A Balassi Bálint általános Iskola — közismertebb nevén a hatos — tanuszodájáról az elmúlt években alig ejtettünk szót. Nem bántuk. A némaság számunkra azt jelentette, hogy minden rendben van, s az úszásoktatás legfontosabb bázisán zavartalanul folyik a munka. Egészen a hét elejéig. Hétfőn ugyanis bezárták az uszodát. Az első telefon, amit ez ügyben kaptunk, egészen meglepő volt. — Képzeljék el, nincs pénz az üzemeltetésre — mondta egy izgatott női hang a vonal túlsó végén. — Kérem, nézzenek utána, az én fiam is itt tanul úszni. Az iskola igazgatónője készségesen állt a rendelkezésünkre. Az igazán meglepő hírrel azonban ő szolgált. — Ha maguk nem kerestek volna bennünket, néhány nap múlva mi tettük volna meg ezt — fogadott az irodájában Dobó Katalin. — Tény, hogy nagyok kevés pénz jutott az üzemeltetésre, de nem emiatt álltunk le. Az ok: életveszélyessé vált az uszoda. Számolunk. Az iskolát — akkor a város büszkeségét — 1979- ben adták át. Hogy tizenegy év alatt tönkremenjen egy uszoda! Ez bizony rekord. Eddig azt hittük, hogy a városi uszodát — isten nyugosztalja — nem lehet felülmúlni, de a magyar építőipar ránk cáfolt. (Folytatás a 10. oldalon)
