Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-30 / 177. szám

1990. október 30., kedd Hírlap 3 Demokratikus népi színjáték Makiáron (Folytatás az 1. oldalról) Szombat este van. A makiári kultűrház nagyterme tömve, fa­lugyűlésre jöttek össze az embe­rek. Várakozó feszültség vibrál a levegőben, akárcsak egy színházi előadás előtt. A piros térítővel leterített elnöki asztal mögött Balázs János, a népi kezdemé­nyező, testes, szemüveges em­ber, talpig feketében. Azt mond­ják, mielőtt nyugdíjba ment, őr­mester volt, a rossz nyelvek sze­rint „Kádár-huszár”. Ő kezde­ményezte, hogy gyűjtsenek alá­írásokat, és hívják össze ezt a gyűlést. Szándéka, hogy az ön- kormányzati képviselőket arra kényszerítse, vonják vissza dön­tésüket, ha nem, akkor pedig mondjanak le. — A község békességet szere­tő népe hálát ad érte, hogy meg­valósult végre a rendszerváltás, mely népünket szebb és boldo­gabb jövő felé vezeti — melege­dik bele a szónok. — Mi, makiári választópolgárok szabadon és demokratikusan, a község érde­keit figyelembe véve olyan pol­gármestert választottunk, akinek magas fokú szakmai tudása... — folytatná, de hangok zavarják meg a tömegből. — Nem halljuk! Hangosab­ban! Balázs előbb harsányra fogja hangját, néhány perc múlva azonban erős kezek ragadják meg az asztalt, és fölteszik a szín­padra. Fölmegy a levezető elnök is, ezután onnan szól. Világo­sabb a helyzet. — Legyen úgy, ahogy mi akaijuk! Kérek megbízást, hogy eljárhassak az Országgyűlésnél a képviselő-testület visszahívása ügyében — mondja magabizto­san. Hang a tömegből: — Ne járj el sehova! Tessék már bemutat­kozni! — Balázs János vagyok, füg­getlen, makiári lakos, semmilyen pártnak nem vagyok tagja. Hang a tömegből: — De volt! — Igen, de kizártak, mert ösz- szeférhetetlenségem volt, a párt­nak az egységét bomlasztottam. Elégedetlen moraj, hang a tö­megből: — Most miért állsz fel a színpadra? * Nagyné Kassai Magdolna, a vb-titkár kér ezután szót, aki is­merteti a megyei tanács szerve­zési és jogi osztályának állásfog­lalását, mely szerint az alakuló ülés törvényes volt, a képviselő- testület döntését tiszteletben kell tartani. Törvénysértőnek minő­sítik viszont a polgármester azon kezdeményezését, mely egy újabb alakuló ülés összehívására, illetve a 9-18. helyen szereplő je­löltek képviselővé történő előre- léptetéséről vonatkozik. A vb- titkár azt is ismerteti, hogy való­jában mire van joga ennek a gyű­lésnek: arra, hogy népi kezde­ményezésként a polgármester jogállásának és javadalmazásá­nak ügyét a képviselő-testület elé terjessze. A testületet ez arra kötelezi, hogy újratárgyalja a dolgot, de döntésében nem befo­lyásolja. Meglepett csend, néhányan a közönség soraiból elgondolkod­nak azon, hogy olyasmi miatt hívták össze a gyűlést, amiről an­nak nincs is joga dönteni. Töb­ben követelik, hogy Balázs János záija be az ülést, és kérjen bocsá­natot. Az SZDSZ helyi ügyvivő­je javasolja, hogy itt és moííhatá- rozzanak, kérjék-e a testületet, hogy vizsgálja felül döntését. Felszólítja az embereket, nyújtsa fel a kezét, aki kéri. Csak egy-két kar emelkedik bizonytalanul a magasba. A résztvevőknek vala­hogy nincs kedvük az egészhez: közönség akarnak lenni. Egy csendes szavú hölgy azt mondja, lényegesebb dolgokról essék végre szó: hogyan fog ezután együtt dolgozni Nagytálya és Makiár? A képviselő-testületet tájékoztatták-e már legfonto­sabb teendőikről és tennivalóik­ról? Vagy csak beültették őket egy centrifugába, mely egyetlen ember bére körül forog? * Az ösztönök uralják a hangu­latot, valamiféle várakozás ül a levegőben: történjen már vala­mi. Ekkor veti fel valaki az elbo­csátások dolgát. Orosz Ferenc, aki mindenki megelégedésére gondozta a temetőt, ahol pedig az ő ideje előtt kegyeletsértő ál­lapotok uralkodtak, néhány napja megkapta a felmondóleve­lét Szén Jánostól. — Tiszteltem, becsültem, de hogy a temetőből kirúgott, ha­ragszom — áll fel a temetőpász­tor, és nem érti, miért neheztel rá a polgármester. A hátsó székso­rok felé fordul ezután, ahol fej­kendős nők ülnek. — Asszo­nyok! Kellek vagy nem kellek? • — Kell! — feleli hangosan a kórus, és először az este folya­mán közös akarat hatja át a ter­met. Most fordul elő először, hogy valamiben is egyetértenek. A dráma katarzisához hasonlít ez, az emelkedettség és megtisz­tulás pillanata: — Vegyék vissza a temetőőrt! A falugyűlés ezután már alig érdekel valakit, néhányan még felszólalnak, de a többség már szállingózik hazafelé: vége a szombat estének. * Szén János polgármestert a lá­nyánál találjuk. Ő ugyanis ott­hagyta a falugyűlést, úgy gondol­ta, mivel az ő saját személyes dol­gairól van szó, ez nem tartozik rá. A ház felső szintjének egyik szobájába invitál, ahol jólesik be­lesüppedni a prémes fotelba. Szén János azt mondja, szuverén joga a képviselő-testületnek, hogy így döntsön, ő a társadalmi megbízatást is elvállalja. De sért­ve érzi magát, hiszen 26 évig volt a faluban vb-titkár, két és fél évig tanácselnök, már 54 éves, ta­nácsakadémiai végzettsége van. Véleménye szerint, ha a község dinamikus fejlődését és lélekszá- mát veszi figyelembe, csak főál­lásban tölthetné be tisztét. Ha ez lesz a másodállása, akkor majd ő dönti el, hogy mikor megy be az irodába, és majd meglátják a képviselők, javára válik-e ez a fa­lunak. Hogy mi lesz ezután a munka­helye, arra nem tud válaszolni, ahogy arra sem, hogyan fognak együttműködni a képviselő-tes­tület tagjaival, akik közül néhány- nyal beszélőviszonyban sincse­nek. A happy end azonban még­sem marad el. Szén János megle­petést tartogat: küldöttség járt nála a temetőpásztor érdekében, és ezért revideálta nézetét. Ép­pen ma este akarta bejelenteni, hogy a felmondást semmissé nyilvánítja. A temetőpásztor továbbra is kaszálhatja a füvet Makiáron... Palágyi Edit Ecsédiek szomorú kalandja Nagyrédén Elvették az aranyláncát, majd összeverték A bejelentés előtti végső pont a hatvani kórház baleseti sebé­szete volt. Szeptember 24-én hajnali háromnegyed kettőkor oda szállították be T. Tibor ecsé- di lakost. Alaposan helyben­hagyták. S mint ápolása után ki­derült, Nagyrédén agyabugyál- ták így el. Két falubeli barátjával, M. Zoltánnal és K. Norberttel előző este diszkózni mentek a nagyré- dei Muskátli eszpresszóba. Mindaddig nem is lett volna baj, míg a vendéglátóhely teraszán magányosan ücsörgő M. Zoltán­hoz oda nem lépett egy ismeret­len fiatal. Nem sokat teketóriá­zott: kitépte az aranyláncát a nyakából, s azzal elsietett az odébb várakozó személygépko­csihoz. A póruljárt ifjú utánaro­hant, ám hiába követelte vissza jogosan tulajdonát, nem használt a kérlelő szó. A sértett ezután társait hívta segítségül. Ezt már az autóban ülők se vették jó né­ven. Kiszálltak, és ugyancsak el­páholták a vétleneket, majd ko­csijukon lóhalálában elmenekül­tek a helyszínről. Ott maradtak az ecsédiek, akik közül M. Zol­tán orrcsonttörést szenvedett, T. Tibornak pedig az állkapcsa tört el. Az ügyben a Gyöngyösi Rendőrkapitányság végezte a nyomozást, s hamarosan megál­lapította az alaposan gyanúsítha­tó elkövetők kilétét, ők pedig Dudás Csaba és Balogh Lajos 24 éves gyöngyösi lakosok, előbbi foglalkozás nélküli, büntetett előéletű. Velük együtt volt a szintén gyöngyösi 18 esztendős Balogh Márton. A rendőrségi vizsgálat során M. Zoltán a felismertetési eljárás alkalmával határozottan kivá­lasztotta több ember közül az őt megtámadó, tőle a láncát elvevő Dudást. Ugyanígy társai, vala­mint egy tanú is. Valamennyien felismerték a másik két erős fia­talembert is. A gyanúsítotti ki­hallgatás alatt szintén elmondták véleményüket Dudásék. ó maga tagadta, hogy rablás és súlyos testi sértés bűntettét követte vol­na el. Balogh Márton megtagad­ta a vallomást, testvére részben elismerte, hogy volt a presszó előtt ütésváltás. A rendőrség javasolta az ügyészségnek, hogy indítvá­nyozza a gyöngyösiek előzetes letartóztatásba helyezését. (-lay) T sz-f ejlesztés Gyöngyössolymoson A nehezebb körülmények kö­zött is fejlesztik a gyöngyössoly- mosi Mátra Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetet. Mint dr. Nyi­las János elnöktől értesültünk, úgyszólván napokon belül elké­szül a közös gazdaság új, 500 négyzetméteres műtrágya-táro­lója, amivel hosszú ideje meglé­vő gondot sikerül majd eloszlat­ni. Terven felül költöttek több mint ötmillió forintot a borászat­ra. új prést, szállítóeszközöket vásároltak az előrelépéshez, s a beruházásnak már a mostani szüretnél érzik a hatását. Továb­bi eseménynek ígérkezik az ága­zatban a solymosi borok palac­kos megjelentetése, amelyen a tsz a badacsonyi pincegazdasággal kö­zösen fáradozik. Az önálló cimké- ve/három jóféle — díjnyertes — ne­dű kerül majd a fogyasztók elé, s várhatóan még a karácsonyi ünne­pekre. Új gépeket kapott a szövet­kezet faüzeme is, s velük további fejlesztésre teremtettek módot. Vágóhíd és bolt, olcsóbb marhahússal, benzinkút a helybelieknek Beruházások a mátraderecskei téeszben A mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezetben új meg­oldásokon gondolkoznak, hogy jobbítsák a település és a környé­kén lévő községek lakosságának ellátását. Az egyik ötlet, a kényszervá- góht'dé — Forgó János elnök tá­jékoztatása szerint —, már kész terv volt 1984-ben is. Idén júli­us-augusztusban végre elkészül­hettek a dokumentumok, s hoz­zá is láthattak a gazdaság dolgo­zói a kivitelezéshez. A leendő — a központi irodától 100 méterre található — létesítményben fo­lyamatos lesz a szarvasmarhavá­gás a beüzemelést követően. Nagy szükség is van rá, hiszen a térség 12 ezer jószágát eddig mindig messzire kellett szállítani ilyen célból. Könnyebbség lesz ez Tarnalelesz, Pétervására, Mátraballa, Szajla, Bodony és Mátraderecske állattartóinak. Üzlethelyiséget is kialakítanak ott: a környékbeli lakosok ily módon 40 százalékkal olcsóbb marhahúst vásárolhatnak, mint más hentesboltokban. Sertésvá­gásra is alkalmassá teszik az egy­séget, s töltelékáru is kapható majd. Az előbbi szomszédságában benzinkutat építenek, ahol 92-es szupert és gázolajat vehetnek az igénylők. Ez szintén megtakarí­tás Mátraderecske polgárainak, hiszen idáig legközelebb Parád- fürdőn juthattak hozzá az üzem­anyaghoz. Az utóbbi időben az is gyakran küszködött műszaki problémákkal. A szükséges kon­ténereket a HM üzemanyag-el­látó központja biztosítja. Mindkét beruházás megva­lósítását a téesz közgyűlése jó­váhagyta. A benzinkút no­vember végére, december ele­jére készül el a tervek szerint, a vágóhíd létesítésének határ­ideje az év vége, s januárban szeretnék ott megkezdeni a munkát. Már állnak a vágóhíd és a hozzá tartozó hűsüzlet falai . (Fotó: Perl Márton) Győztesek a padlón? A minap láttam egy zokogó polgármestert. Tájékozódni mentem a községházára, néhány in­formációt gyűjteni, ami olvasóinkat is érdekelhe­ti. Természetesen szóba került a közelmúltban lebonyolított önkormányzati választás is. Érde­kelt volna, hogy a kis községben hogy zajlott a kampány, milyen volt a közhangulat a megmére­tés előtt. Amikor azonban felvetettem a témát, a polgármester arcvonásai megfeszültek, s a keze akaratlanul is görcsbe rándult. — Nem szívesen beszélek erről... Fátylat a múltra... — jegyezte meg elfúló hangon. Nem értettem szabadkozását, annál is inkább, mert a választási eredményeket nézegetve szem­beötlő volt az elsöprő szavazati arány emberünk javára. — No, de mégis — forszíroztam tovább a dolgot. — Legalább néhány szót... Válasz helyett tenyerébe temette az arcát, és felzokogott. Hirtelen nagyon kényelmetlenül éreztem ma­gam, és már megbántam a a kérdezősködést is. Az epizód csupán néhány pillanatig tartott. Be­szélgetőtársam orrot fújt, remegő kézzel cigaret­tára gyújtott, és lassan beszélni kezdett: — Nézze, már rég túl vagyunk az egészen, de a feszültség csak most kezd oldódni bennem. Nem akarom részletezni, miféle rágalomhadjárat folyt ellenem a választást megelőző napokban. Alap­talan vádak, rosszindulatú, becsületbe vágó meg­jegyzések, magánéleti áskálódások... Elmentem minden fórumra, hogy szembenézzek támadó­immal, s hogy helyben válaszoljak minden kér­désre. Bármilyen megalázó is volt az egész, tud­tam, hogy vállalni kell a nyílt szereplést, s hogy meg kell őriznem a nyugalmamat. Magyarázkod­nom kellett, higgadtan visszautasítani a mocsko- lódást, hogy az emberek ne súgjanak össze a há­tam mögött, hogy ne legyen alapja a pletykának. Én bevallom őszintén, iszonyatos időszak volt. Aztán az utolsó napon, a szavazáson megjelentek nagy többsége rám adta a voksát, ők tudják, miért. — Megalakult a testület, dolgozunk..., de tud­ja, ez a meghurcoltatás nem múlt el nyomtalanul — folytatta. — Tudom, akik vállalták a jelöltsé­get, mindannyian komolyan tenni akartak a köz­ért, épp ezért egy szikrányi harag sincs bennem irántuk, s bízom abban, hogy képesek leszünk jól együttműködni. Az egészségemet azonban saj­nos alaposan aláásta az elmúlt időszak. Érzem, hogy kicsit lazítanom, pihennem kellene, de nincs idő, hiszen még most jön a neheze. Hát eny- nyi, és nézze el nekem az előbbi gyenge percet. Élnéztem, hogyne néztem volna el, hiszen a napokban volt alkalmam találkozni néhány füg­getlen polgármesterrel, akikben hasonló okok miatt szintén nehezen oldódik a görcs. Többsé­gük az MSZMP tagja volt, és ebből nem csináltak titkot, hiszen szórólapjaik első bekezdésében szerepelt ez a kitétel. Rendszerváltás ide, rend­szerváltás oda, ezek az emberek vállalták a múlt­jukat, s úgy álltak a választási ringbe. Az is tény, hogy közülük sokan kiütéssel győztek. Véleményem szerint sántítanak azok az utóla­gos elemzések is, amelyek szerint vidéken tájé­kozatlanságból, félelemből szavaztak a volt tanácselnökökre. Ha ugyanis valahol, akkor fa­lun igazán ismerik a másik viselt dolgait, épp ezért a kis község lakói is pontosan tudták, hogy kire, s milyen megfontolásból adták le titkosvok- sukat. Tartsuk hát tiszteletben a felnőtt választópol­gár véleményét, akaratát, s ne keressünk min­denféle erőltetett magyarázatot a végeredmény­re. A volt tanácselnökök jó része minden bizony­nyal tisztességesen, a közjavára munkálkodott, s ezért kapott újfent bizalmat. Tegyük hát félre végre a kicsinyes klikkérde­keket, s adjunk lehetőséget nekik a bizonyításra. Elvégre demokratikus, szabad választásokon győztek. Barta Katalin Balázs János: „Legyen úgy, ahogy mi akarjuk!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents