Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-27 / 175. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 175. szám ÁRA: 1990. október 27., szombat 5,80 FORINT Minket is becsaptak! Megbénult az ország Közlekedési és ellátási csőd megyénkben is Joggal háborodtak fel olvasóink azon, hogy a lapunk csütörtöki számában megjelentek ellenére — miszerint a kormány ülésén nem szerepel a benzin árának emelése — mégis bekövetkezett a drasztikus áremelés. Nem magyará­zatul, csak tényként: ezen hivatalos információt az MTI adta ki részünkre. Akárhogyan is történt, elnézést kérünk Olvasóinktól. Noha mi legalább annyira felháborodottak vagyunk. Mert­hogy minket is csúnyán átejtettek. Úgy véljük: a kormány a saját szavahihetőségét akkor és úgy játszhatja el (ha esetleg még el nem játszotta volna), amikor és ahogy akarja, hi­szen a következményeket nekik kell viselniük. A mi szava­hihetőségünkkel való felelőtlen játszadozást viszont egy­szer s mindenkorra kikérjük magunknak. A benzinárak drasztikus emelése példátlan méretű tiltakozáshoz vezetett szerte az országban. A fonto­sabb csomópontokat autók torlaszolták el. A taxisok által kezdeményezett akció — úgy tűnik — a lakosság zömének szimpátiájával találkozott, noha a kialakult, kétségkívül válságos helyzet terheit mindenki kény­telen viselni. A bizonytalanságban csupán egyetlen dolog látszik bizonyosnak: a kormány nem hajlandó meghátrálni. Ha viszont a megmozdulások folytatód­nak, s továbbgyűrűznek, a következmények belátha- tatlanok. Ráadásul a válságnak nem csupán a gazda­sági, hanem a politikai jellege is erősödik. Az alábbiakban a „fekete péntek” megyei és orszá­gos krónikáját kíséreljük meg visszaadni. „Sztrájkpéntek” Egerben Vihar előtti csend honolt éjfél­től reggel fél hétig a megye tele­pülésein és útjain. Aztán kitört a „benzinháborű”, vagyis a taxi­sok sztrájkja, amely szinte pilla­natok alatt alakult át ezrek és ez­rek támogatta közlekedési csőd­dé... Valamivel hat óra után ke­resztbe fordult az első taxi az egri Lenin úton, valamint a város öt­hat fontos forgalmi csomópont­jánál. Perceken belül jöttek a többiek is, sorra csatlakoztak hozzájuk a „maszek” teherfuva­rozók, s egyre többen a magán­autósok is. Negyedórák alatt zsúfolásig megtelt különféle jár­művekkel a vasútállomástól a városszéli benzinkútig húzódó szakasz mindkét sávja. Leálltak a helyi járatú autóbuszok, valahol Eger határában ontották ki ma­gukból az utasokat, a bejáró dol­gozókat és a diákokat a távolsági járatok. Mint lomha víztükör, hullámzott végig a tömeg a bel­város, az ipartelep, az iskolane­gyed felé. S nem hang, nem kese­rű megjegyzések nélkül, sőt itt- ott már epés, immár ellenséges hangulatú közbeszólásokkal — és még véletlenül sem a taxisok miatt. — Próbálták volna megtenni ezt a Kádár- rezsim idején... /—ez volt csupán az egyetlen sztrájk­ellenes megjegyzés, a férfit azon­ban egy-kettőre lehurrogták, majdhogynem elzavarták a kör­nyékről az emberek, akik kis cso­portokba verődve tárgyalták az eseményeket. Hát, ami azt illeti: volt a kormány minden, csak szép és jó nem...! Itt már nem is a „megtörő«benzinár volt a téma, hanem a megélhetés nehézsége, a napi gondok tömkelegé, a mun­kanélküliség növekedése, mind­az, ami manapság annyira nyom­ja az emberek szívét-lelkét... — Ez már nem csupán a taxi­sok ügye, uram! — mondták töb­ben, amikor meglátták az újságí­ró kezében a Hírlap-emblémás magnót. — Ez a tiltakozás az egyszerű embereké, de nagybetűkkel írja: EMBEREKÉ... A szabadon hagyott záróvo­nalon vijjogó mentőautó robo­gott a belváros felé, az álldogáló autók széjjelebb húzódtak, a ta­xisok eltolták az útból a kocsikat: a megkülönböztető jelzésekkel közlekedő járműveket senki sem tartotta fel, mint azt a Wartbur­got sem, amelyben reszkető kezű édesanya ölelte magához nagy­beteg csecsemőjét. Sőt: a CB-rá- dión ment az üzenet, hogy „kol­légák, sietve engedjétek tovább őket.” Az autósorban vesztegelt a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szállítókocsija is. Fél nyolc lehetett, amikor a zárt, fehér autó kísérői topogva mondták: — Amikor hat óra előtt elin­dultunk a gyöngyösi telepről, még simán kijutottunk a város­ból, el egészen idáig a 29 mázsa töltelékáruval, amelyet az egri boltokba kellett volna vinnünk, de hát... Hogy most mi lesz, nem tudni, már visszamenni sem le­het. Igaz, az áru nem romlik el, csak hát bizonyára mindenütt várják. Lám, ez is jelzi: az emberek ál­tal meggondolatlannak és elha­markodottnak ítélt kormány­Az újságírót sem kímélték az indulatok Pénteken a benzináremelés elleni tiltakozásról szóló beszá­moló készítésekor kisebb atrocitásnak voltak tanúi és szenvedő alanyai kollégáink, Gál Gábor és Molnár Zsolt. Az Andornak- tálya irányába kivezető utat elzáró gépkocsikról és az ott tartóz­kodó emberekről készítettek felvételeket. A kormányintézke­dés hatására felháborodottak haragjukat a munkájukat végző­kön igyekeztek kitölteni: előbb körbefogták őket, majd a fotóri­porter nyakából a fényképezőgépet akarták leszakítani. A leex­ponált filmet is elvették, mondván, 1956-ban is a fényképek alapján gyűjtötték be az embereket. A filmet ugyan később visz- szaadták, viszont nyomdafestéket nem tűrő hangnemben szólí­tották fel őket a távozásra, s közben egyiküket állón ütötték. A tegnapi eseményekhez ez is hozzátartozott... Kormánynyilatkozat Nem másítják meg a döntést A péntek délutáni kormányülést megelőzően Horváth Balázs belügyminiszter nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának, a Magyar Rádiónak, a Magyar Televíziónak: Honfitársaim! Nehéz pillanatban szólok Önökhöz, ebben a felzaklatott helyzetben meg­magyarázni, hogy a kormány miért nem hozta előbb nyilvánosságra a benzináremelést, és mi­ért ilyen nagyarányú az emelés. A száraz tények a következők: a szovjet olaj- szállítások hónapok óta akadoznak, benzin au­gusztus óta nem érkezett a Szovjetunióból. Az elmaradt olajszállítmányok, valamint az Öböl­válság következtében történt olajárrobbanás miatt a világpiaci árak lényegesen megemelked­tek. A korábbi 17 — 18 dollárról a kétszeresére emelkedett az olaj ára. Az országnak normál fo­gyasztás mellett körülbelül 9 napi olaj- és ben­zintartaléka van. Ez a jelenlegi helyzetben négy napra csökkent. Ha a fogyasztás növekszik, ak­kor még ennyi sem lesz, és könnyen előállhat az a helyzet, hogy az ország közlekedése megbé­nul, gazdasága összeomlik. Kérjük, értsék meg: nem függeszthetjük fel az áremelésre vonatkozó döntésünket, mert nincs elegendő tartalékunk, és ez óhatatlanul katasztrófához vezetne. Tudniuk kell azt is, hogy a szomszédos orszá­gok polgárai sokkal szigorúbb intézkedések so­rozatát is elfogadták és elviselték. Csak türe­lemmel és az alkotmányos úton juthat az ország előre, hiszen mindannyiunk közös erőfeszítésé­re van szükség ahhoz, hogy Magyarország a sza­badság kivívása után a virágzó gazdaságot is megteremtse magának. Ha most egyik vagy má­sik foglalkozási csoport mégoly súlyos gondjai­nak előtérbe helyezésével az egész ország mű­ködése megbénul — és megbénulhat —, ha most azok a széles rétegek is elveszítik türelmü­ket, amelyek eddig is vállukon viselték az átala­kulás súlyos terheit, akkor alkotmányos rend­szerünk, amelyet együtt teremtettünk, össze­omolhat. Most valamennyien súlyos és döntő elhatározás előtt állunk: rend vagy káosz. Ké­rünk mindenkit, hogy a rend mellett döntsön, mert csak együttesen oldhatjuk meg közös gondjainkat. lenére szeretnék, ha természetesen nyugalom, rend lenne a városban és a megyében, hiszen a kormány és a taxisok közötti tárgyalás reg­gel nyolckor megkezdődött. De hát ki tudja, mikorra jutnak ered­ményre... — Abban az esetben, ha bár­miféle rendbontás: személyi sé­rülés, becsületsértés történik, ak­kor annak megfelelően járunk el. Az emberek ingerlékenyek, fe­szültek a forgalom elzárása mi­att, de igyekszünk nyugalomra inteni őket... — Milyen volt a kora reggeli megyei helyzet?— kérdeztük dr. Lantos Bálintot. — Telefonon érdeklődtem a többi rendőrkapitányságtól is a történtekről, s most, valamivel nyolc óra után a következő a helyzet: a gyöngyösi malomnál van a 3-ason egy zárlat, máshol is vannak jelei a mozgolódásnak. Annyit tudunk még, hogy déli 12 órakor a füzesabonyi 3-as és 33- as kereszteződésében lezárják a fő közlekedési utat... Délig a helyzet változatlan volt. Gázolajbőség — kenyérhiány... A tanítás befejezése, valamint az üzemi műszakváltás után az utcákra, a pályaudvarokra tódult (Folytatás a 2. oldalon) Tudósítás: Barta Katalin. Havas András, Kovács Attila, Molnár Zsolt, Palágyi Edit, Szilvás István, Fotó: Gál Gábor, Perl Márton, Szántó Gyögy döntés kapcsán mily hamar meg­bénulhat az ország élete... A Rózsakért vendéglő előtt nagyobb csoport alakult ki, 8 óra 16 perckor dr. Farkas Sándor r. őrnagy, az Egri Rendőrkapitány­ság vezetője és dr. Lantos Bálint r. alezredes, megyei főkapitány­helyettes tárgyalt a taxisok kép­viselőivel. Arról tájékozódtak: betartják-e azt az ígéretüket, hogy zavartalanul közlekedhet­nek a mentők, tűzoltók, rend­őrök, s a megkülönböztetőjelzést használó járművek, s biztosítják e a rendet a környéken? Mint mondták: a rendkívüli helyzet el­Lapzártakor — tőmondatban — Négy késő esti bomba­riadó volt Egerben, kettő a vasútállomáson, egy a Shell- kútnál, illetve az MDF szék­házában. Mindegyik fenye­getés alaptalan volt. (dr. Lantos Bálint, megyei rend­őrfőkapitány-helyettes) — Ma reggel nyugodtan indulhatnak az üzletekbe az egriek, mert az élelmiszer- szállítás biztosított, (dr. Ringelhann György, egri polgármester) — Hétfőig a kormány függessze fel a benzinár­emeléssel kapcsolatos intéz­kedéseit, s ezzel egy időben a fuvarozók szüntessék meg az útlezárásokat, hétfőn pe­dig rendkívüli parlamenti ülés vitassa meg a kialakult helyzetet. Kölcsönös egyez­kedéssel, mértéktartással lehet feloldani a válságot. (Göncz Árpád köztársasági elnök) Lapzártakor még semmi sem dőlt el, a kormány nem ura a helyzetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents