Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-26 / 174. szám
1990. október 26., péntek Hírlap „Hamis egységekbe szerveződött az ország” Egy este az Angelika presszóban, ahol Sütőről, Csoóriról, Tőkés Lászlóról, és általában a magyarság jövőjéről volt szó. Jólesik néha megkapaszkodni a zuhanásban, hogy a következő méterek szabadesését kibírjuk október tizenegyedikének estéjén az Angelika presszóban. Washingtonban élő magyar irodalmárok és művészetbarátok fővárosunkban is megvalósították ötletüket: létrehozták az Értékmentők Társaságát. Az ala- kulóestjükón átélt felemelő érzést próbálom most prózára fordítani. Felekezetre való tekintet nélkül A boltíves termek mindenütt tele beszélgető, vitatkozó emberekkel. Igazi szellemi műhely hatását keltve, mintha itt készülne a kézzelfogható jövő. A nagyteremben ismerős arcok. Az egyik szögletben a washingtoni csoport és a meghívottak beszélgetnek, körülöttük pedig más jelentős személyiségek, irodalmárok társalognak. Hernádi Gyula csinos hölgyek koszorújában nagy adag habos kávét kortyolgat, közben oldalt-oldalt pislant, üdvözli a barátokat, hódolókat. Kissé távolabb Csoóri Sándor, feleségével kéziratot olvasgat. Bizonyára tudja, érzi, hogy a legtöbb szó ma (is) talán róla esik majd. A fotózást és kérdéseimet láthatóan örömmel fogadja. — Hiszem — mondja —, hogy ti, fiatalok, kellő értelemmel és önmérséklettel támogatjátok és rendezitek a felbolydult kérdéskört. A színészet és művészet csak tisztázott helyzetben emelkedhet az ót megillető helyre. Köszönöm mindazoknak a hitét, akik ezekben a napokban megértéssel fordultak felém. Megnyugtató érzés, hogy a társadalomnak ebben a kicsiny szögletében felekezetre való tekintet nélkül jól megfér mindenki. Legyen urbánus, avagy népies. S még beszélgetnek is egymással. A mi asztalunk egy felbolygatott méhkashoz hasonlít, ezért nem várható el, hogy egyszerre többen is tudjunk figyelni egymásra. Lassan-lassan párokra szakadunk, és ide-oda ugrálva, kapkodva megpróbálunk információt cserélni. S ha az olvasó megbocsátja, hogy szabályos interjúk helyett egy töredékes mondathalmazt kap, érdemes volt beszélni erről az estéről Kányádi Sándor: „Kikeresik, hogy mikortól vagyok magyar?” „Tegnap jöttem csak, de máris csupa ideg vagyok. Ami most Magyarországon folyik, az téboly. Sehol egy nyugodt sarok. Micsoda őrületek diktálják itt a szétforgácsolódást? Nem elég nekem az otthoni szorongás, hogy sem a politikában, sem a boltban nincs ehető áru? Ha azt keresgetik, ki mikortól magyar, akkor Hunyadit, Petőfit, Radnótit is átértékelhetik, s én meg csak tavaly óta tartozom közétek, miután Szűrös Mátyás hangosan is tudtunkra adta ezt a megfogalmazást. Csoóri megállapításával sok helyen nem értek egyet. De azt sem üdvözöltem örömmel, hogy Göncz Árpádot kijátsszák a Bajcsy-Zsilinszky-könywel. Jó lenne tudni, milyen normatívák szerint működnek itt a könyvkiadók. Aztán az az urbán-népi vita! Micsoda hülyeség. Szerintem a legurbánusabb Veress Péter volt, mert ő elolvasta az összes jó művet, és meg is ragadtak azok a fejében. Elegem van a kisebbségi- és magyarság-kérdésekből egyaránt. Nem is írok semmit. Belefáradtam. Most meghívtak egy portugál estre, oda elmegyek. Felolvassák néhány versemet, melyet portugálra fordítottak. Rövid ideig még maradok, mert a lábammal és a derekammal gyógykezelnek. Szerencsére otthon, a Bolyai Egyetemen jól kezdtek a hallgatóink. Negyvenen kerültek be a magyar szakra, és több mint háromszáz tanítónő- és óvónőjelölt vág neki magyarul az első évnek. Ha erre gondolok, kicsit életre kapok.” Győrffy Ilona (a washingtoni Erdélyi Múzeum alapítója): „Ösztöndíjakkal ébresztgetni a hitet!” „A legsötétebb időkben is jártam ide és Erdélybe. Képeket vásároltam, s vittem bemutatni az amerikaiaknak. Boldog vagyok, hogy itthon is fórumot tudunk szervezni a világban szétszóródott magyaroknak. A Marosvásárhelyen tanuló diákoknak ösztönzésként létrehoztam egy alapítványt. Ezenkívül az erdélyi és washingtoni művészek között cserekapcsolat jött létre. Évente látogatják majd egymás műhelyét. Jelenleg a Kapitóliumban készítünk elő kiállítást. Koncz János erdélyi fotóit is bemutatjuk a látogatóknak.” Gálfalvi György (marosvásárhelyi író): „Sütő András, Király Károly, Tőkés László — hazaárulók?” „A magyarok helyzete tovább romlik Erdélyben. Most már széles körben támadnak az újságok, minősíthetetlen hangnemben. A Vatra szinte mindent magához ragadott. Tagjai sorába beléptette a szekusokat, s a katonaság vezető testületét, és a Megmentési Frontot is megszállták. Marosvásárhelyi vezetőjük indítványozta, hogy Sütő Andrást, Tőkés Lászlót és Király Károlyt hazaárulónak bélyegezzék, és tolon- colják ki az országból. A szervezet erejét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a szenátus tárgyalni kezdi az indítványt!” András Sándor (washingtoni költő): „Már rég nem a Csoóri- cikkről van szó” „Családommal együtt hazaköltöztem egy évre. Imi szeretnék. Ez eltökélt szándékom, mégis naponta meg kell birkóznom azzal a kihívással, hogy politikai kérdésekre válaszoljak. Eddig fékeztem magam, de most elemző írást készítek arról, menynyire nem a lényegről esik szó ebben az országban. Mindezt a Csoóri körül kirobbant botránynyal kapcsolom össze. El kell mondanom, hogy már régóta nem a kiváló gondolkodó cikkéről van szó, és kezdettől fogva nem is erről beszéltek a támadó felek. De a pártolók sem minden esetben. Olyan mértékben ütköznek a csoportérdekek, hogy a belső kohézió már-már veszélyben van. Acsarkodás helyett inkább az alapellentéteket kellene megszüntetni, a felállásokat tisztázni minden csoportban. Mert hamis egységek szerveződtek egybe ebben az országban. Ezek a pártok külön-külön sem egységesek. Fontos, igen fontos tételeket kellene inkább vizsgálgatniuk, mély befeléfor- dulással: kibékíthető-e a polgári irányzat a népivel e kormánykoalícióban: a szocialista a liberálissal az SZDSZ-ben, és a Fidesz szocialista kötődése ’56-hoz — mai indíttatásával? Ennyi tisztázatlan kérdés sajnos, a szétrobbanás irányába taszítja az országot. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de Magyarország helyzete még nem tragikus. Ha a politikusok képesek lesznek elfogadni azt a tényt, hogy republikánusok és demokraták külön-külön képesek arra, hogy vezessenek egy országot (független attól, hogy éppen melyik van hatalmon), akkor feltá- pászkodhat Magyarország.” Sziki Károly Ki fizet a tövisekért? A közelmúltban megválasztottuk önkormányzati testületeinket. Ez azonban minden bizonnyal a dolgok könnyebbik része volt. A kampány csatározásaitól megfáradt, újdonsült képviselőknek ugyanis aligha lesz idejük kifújni magukat, hiszen választóik azt váiják tőlük, hogy a nekik tett, igen tetszetős ígéreteiket mihamarabb valóra váltsák. Tény, ezernyi probléma vár megoldásra. Ám ezt az ezernyit csak akkor sikerülhet legyőzni, ha a legfőbbön sikerül úrrá lenni, a pénztelenségen. S honnan számíthatnak forintokra a települések új gazdái? Nos, amit ők mondanak ezzel kapcsolatban, az számunkra ugyan nem nagy öröm, viszont — el kell ismerni — érthető. Merthogy mindnyájan azt hangoztatják: a legfőbb bevételi forrást a helybéli — lakossági, közületi — adók jelenthetik. Ilyenformán tehát érthető, hogy az önkormányzatoknak jó viszonyt kell fenntartaniuk azokkal, akiknek a pénzére olyannyira számítanak. De vajon gondoltak-e erre igazán komolyan a dologban leginkább érintettek, a jelöltek? A kampány időszakában elhangzott néhány vélemény arra enged következtetni: aligha. Jól menő termelőszövetkezet elnöke állapította meg például — enyhén szólva lever- ten —, hogy a helyhatósági választásokat megelőzően egyetlen jelölt vagy pártképviselő sem kereste meg a szövetkezetét azzal kapcsolatban, hogy miféle együttműködést építhetnének ki esetleges megválasztásukat követően. Senki nem volt arra kíváncsi, milyen gondokkal küszködik manapság a mezőgazdaság. De vállalati igazgatók, befutott, jövedelmező vállalkozások irányítói is értetlenül néztek rám, amikor megkérdeztem: ugyan rájuk nyitották-e az ajtót a jelöltek, érdeklődtek-e arról, mit lehetne tenni közösen a közeljövőben. A válasz többnyire nemleges volt. A megkérdezettektől ezzel kapcsolatban olyan véleményt is hallottam, hogy ez a fajta közömbösség előbb-utóbb éreztetni fogja hatását. Mert azzal nagyon is tisztában vannak a gazdálkodók, akikről mostanában elfeledkeztek politikusaink, hogy rövid időn belül keresni fogják a kegyeiket a „befutottak”. Á kérdés az, hogy milyen képet vágnak majd ehhez a megkeresett partnerek. Tartok attól, meglehetős mértéktartással, s csekély lelkesedéssel ülnek majd tárgyalóasztalhoz azok, akiknek véleményére a kutya sem volt kíváncsi a „nagy szólamok” idején. Persze mondhatják erre sokan: addig fölösleges lett volna időt szánni a kapcsolatfelvételre, amíg nem született meg a végeredmény. Csakhogy ez az okfejtés valahol hibádzik. Hogy hol, az sok helyen hamarosan kiderül... Barta Katalin Tanya — ősszel (Fotó: Perl Márton) Vallástörténeti szabadegyetem Hatvanban A Ratkó József Közművelődési Egyesület a TIT-tel és az Ady Endre Városi Könyvtárral közös szervezésben tovább folytatja a Hatvanban a múlt évben megkezdett vallástörténeti szabadegyetemet. Az előadás-sorozat változatlan célja, hogy tudományos igényességgel közvetítse azt a tudást és műveltséget, amely az elmúlt évtizedekben sokak számára nem volt hozzáférhető. Témájuk ebben az évadban a keresztény vallás, amelyet létrejöttétől kezdve európai és hazai összefüggéseiben kívánják megismertetni a hallgatósággal. Előadóknak a téma kiváló ismerőit kérték fel, a sorozat gondozója és házigazdája Kovács Gábor, az MTA Filozófiai Intézetének ösztöndíjasa. A szabadegyetem nyolc előadást tartalmaz, s előreláthatóan kéthetenként tartják meg, az Ady Endre Városi Könyvár és Közösségi Házban. Az érdeklődők is itt kaphatnak egyébként bővebb felvilágosítást, ha jelentkezni óhajtanak. Az első előadásra október 29- én kerül sor, amelynek témája a nyugati kereszténység legnagyobb gondolkodója és szentje: Szent Ágoston. Hozzák nyilvánosságra a légszennyezés adatait! Környezetvédők tanácskozása Egerben A Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség — amelynek 3486 tagja van — fennállása óta nem kevés feladatot vállalt és teljesített. Ezekről adtak számot a küldötteknek a szövetség legutóbbi választmányi ülésén. Néhányat kiragadva ezek közül: megvizsgálták a városgondozás gyakorlati problémáit, és ötleteiket a Kör-Kép című újságban, míg a vízvédelmi felhívásukat a Heves Megyei Hírlapban hozták nyilvánosságra. Levélben fordultak a kormányhoz az erdőtörvénnyel, a világkiállítással és a városokat megkerülő utak ügyével kapcsolatban. Ebben javasolták többek között a települések közötti parkerdők kialakítását. Megbízást adtak a mosószerek környezetkímélő alkalmazásáról, a fásítás gyakorlati tennivalóiról szóló kiadványok szerkesztésére. Az elnökség együttműködik az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Egyesüléssel és az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolával. Velük közösen műszeresen mérik a talajban és a terményekben megjelenő nyomelemeket, továbbá sürgették a Köjált a légszennyezésmérések adatainak rendszeres nyilvánosságra hozására. Programjuk megvalósítása érdekében a következő területeken értek el előrehaladást: a szárazelemek összegyűjtése és feldolgozása érdekében kerekasztal-be- szélgetést szerveztek, továbbá együttműködést alakítottak ki a műanyag hulladékok összegyűjtése és feldolgozása kapcsán is. A Környezetvédelmi és Terület-, fejlesztési Minisztériumhoz is levélben fordultak, melyben tiltakoztak a HA F-üzem tervezett továbbépítése ellen. Javaslatot tettek a környezetvédelmi bírságolás gyakorlatának megváltoztatására, valamint egyes kiemelt környezeti problémák megoldására. Jó kapcsolatot alakítottak ki a Független Ökológiai Központtal. A Soros-alapítványhoz benyújtott pályázatuk alapján 30 ezer forintot utaltak át részükre, amelyből üzenetrögzítőt, számológépet vásároltak. A Föld napja alkalmából megyei szintű hufla- dékgyűjtési akciót szerveztek, jól sikerült rendezvényük volt a Madarak és fák napja, valamint a heregréti hegyi és a poroszlói vízitábor is. Január óta él a Zöld telefon, amelyen keresztül a lakosság is rendszeresen jelzi a problémákat. Az összegyűjtött információkat, javaslataikkal együtt, az önkormányzatokhoz eljuttatják. A környezettel kapcsolatos — ez Magyarországon még sok kívánnivalót hagy maga után — magatartás változtatása érdekében plakátokat, szórólapokat, figyelemfelhívó kártyákat készítettek. A környezetvédők legközelebb a november 9-i küldöttgyűlésen találkoznak, s cserélik ki tapasztalataikat. Hogyan lesz a detki bolhából elefánt? Panaszos levelet kaptunk Detkről, a Vöröshadsereg út 5. szám alól, Podonyi Miklóstól Idézzük. „1990. szeptember 15. után Detk községben a falusi vízmű bővítése megkezdődött. Az alap ásásakor derült ki, hogy Tóth Zoltán igazgató utasítására — helyhiány miatt — a 300 köbméteres hidroglóbusz egy része, valamint a bekötések az én ingatlanomra kerültek. Kérdéseim: Mikor lesz vége a helyi „piros könyves kiskirályoknak”? Hogyan adhattak építési, beruházási engedélyt a más tulajdonában lévő ingatlanra? Ki a felelős? Bizonyára nincs. Hogy gondolták: majd utólag a tulajdonos beletörődik, hogy feltúrták a telkét?” Megkerestük az ügyben érintett Tóth Zoltánt, a Heves Megyei Vízmű Vállalat gyöngyösi üzemének vezetőjét, aki a következőket válaszolta. — Amit az úr út, lényegében nem igaz. Az ő kertjébe csak any- nyira megyünk be, amennyire feltétlenül szükséges, de ez nem jár semmiféle túrással, építéssel, még a kerítéséhez sem nyúlunk hozzá. Mindenképpen építenünk kell egy 300 köbméteres hypertátot, hogy Detk és a környék vízellátását megoldjuk. Ezt az építményt három ponton rögzítjük, negyven méteres sodronynyal. Éz a bizonyos kötél valószínűleg át fog menni Podonyi úr udvarán: de hat méterrel a föld { 'elett. Még arra is vigyázunk, ne- logy bántsuk a földjét: kívülről, daruval emeljük majd át a szóban forgó sodronyt. Ezek után végképp nem értjük, miért követel rajtunk 200, sőt — újabban — 300 ezer forintos kártérítést a levélíró. Ő ugyanis azt állítja, hogy miattunk nem tudott valamifele növénytermesztési vállalkozásba kezdeni az udvarán. Még egyszer mondom: a kötél a levegőben megy, a rögzítése egy másik telektulajdonos udvarán lesz, a hidroglóbusz pedig tanácsi kezelésben lévő területen épül. Eny- nyit az igazságról. (A piros könyves kiskirályokról diszkréten nem ejtettünk szót. Én nem kérdeztem, Tóth úr nem reagált a felolvasott levél- részletre. Az ügy szempontjából ezt a mondatot nem tartottam lényegesnek, azt hiszem, „kom- munistázni” — még ilyen diszkrét formában is — ma már az érvek tökéletes hiányát jelenti, és inkább gyenge poén, mint szellemes. Tóth úr pedig valószínűleg nem vette magára az „inget”. És a hidroglóbuszról hallott tények sem kerültek ezáltal más megvilágításba...) (doros)
