Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-25 / 173. szám

1990. október 25., csütörtök Hírlap 3. Tőke­befektetés — magyar esélyekkel Magyarország gazdasági lehe­tőségei nyújtják a legjobb esélye­ket a külföldi beruházóknak Kö- zép-Európában, de ezeket a le­hetőségeket beárnyékolja az energiaválság veszélye. Erre a következtetesre jutott — a Va­leurs Actuelles című hetilap sze­rint — a Francia Gyáriparosok Szövetségének nemrég Buda­pesten járt küldöttsége. A lap idézi a szövetség elnöke, Franco­is Pengőt véleményét: Magyar- országnak három erőssége van: a közép- és kelet-európai térség más országainál korábban szer­zett tapasztalatokat a liberalizá­lás térén, kiváló képességű szak­emberei vannak, es kész arra, hogy megteremtse a finanszíro­zás eszközeit. Ám a jelentős ösz- szegű külföldi adósság korlátoz­za a nyugati országok és a nem­zetközi pénzügyi intézmények adakozókészségét, ezért Ma­gyarországnak szüksége van a külföldi tőke beruházásaira. A küldöttség egy másik tagja, Jean- Marie Weydert, a Societé Géné- rale nemzetközi igazgatója úgy vélekedett, hogy „a magyarok nem akarnak teljesen germani- zálódni", ezért a francia együtt­működést „szerencsés alternatí­vának" tartják. „Magyarország számos előnyt kínál számunkra. A kereskedelem számára ugró­deszka lehet a közép-európai térségben, tűlmehet a 10,6 millió magyar piacán. Az ipar számára az ország lehetőséget nyújt arra, hogv új helyre települjön, alacso­nyabb munkabérköltségekkel” — jelentette ki a francia szakem­ber. A hetilap szerint a francia üzletemberek óvatosak, s min­denekelőtt látni kívánják, ho­gyan alakul a francia — magyar együttműködés négy fontos ajánlatot illetően. Ezek közé tar­tozik a budapesti metró negye­dik vonalának kiépítése, amely­nek finanszírozására részleges lehetőség nyílik a Franciaország által felajánlott vásárlási hitelen belül, s amelyet a Matra, illetve a Campenon Bemard Vállalat ja­vasok továbbá az EDF és a Cam­penon Bemard által ajánlott paksi atomerőmű-építési, illetve -bővítési program, a Sofrerail és a Spie ajanlata a Jugoszláviába vezető vasútvonal villamosításá­ra és a Budapest — Bécs vonal korszerűsítésere, végül az OGCR és a Framad ajánlata egy Meridien luxusszálló felépítésé­re. XVIII. észak-magyarországi urbanisztikai konferencia Legközelebb: Tisza-tó Észak-Magyarország (BAZ — Heves — Nógrád megye) ur- banistái 1982 óta félévenként változó helyszíneken és téma­körben tartják meg előre kijelölt témában, de az időszerű kérdé­seket is megvitatva szakmai kon­ferenciájukat. Eddig Eger, Sal­gótarján, Kazincbarcika, Gyön­gyös, Rétság, Tokaj, Hatvan, Ba­lassagyarmat, Encs, Szilvásvá­rad, Szécsény, Sárospatak, He­ves, Salgotaiján-Ipolytamóc, Mezőkövesd, Petervasára, Pász­tó és — az elmúlt napokban — Sátoraljaújhely adott otthont a konferenciának. A tárgyalt téma ez alkalommal a „Határ menti városok”. A határvonal 1920. évi megvonásával a térségben Sátoraljaújhely és Balassagyar­mat vált határ mentivé. Meghí­vást kapott Barcs, Battonya, Esztergom, Komárom és Szent- gotthárd, mint hazai határ menti városok. A sátoraljaújhelyi adottságokat Gyarmati László helyi tanácselnök mutatta be a résztvevőknek. Ebben gazdasá­gi, ipari, szellemi és történeti ösz- szefüggésekről szólt. Az I. világ­háború követően a város terüle­tének 1/5-e csehszlovák terület­re került. Sátoraljaújhely fejlő­désének jelentős további veszte­sége az 1944. évi deportálások 5000 embere, az 1950. évi igaz­gatási szerepkör elvétele, és az ezt követő, 1960 — 61-ig tartó „Csipkerózsika-álom.” Ezen idő alatt jelentős elvándorlásokra került sor, ezt követően azonban ipari üzemek alakultak, és lakás­építés is kezdődött. 1970-ben a városba települt a Tokaj-Hegyal- jai BorkomDinát központja. A ’70-es évektől a kishatár menti forgalom is megindulhatott, és ennek előmozdítására már a ’80- as évek közepén úi átkelőhely épült ki. A területek együttmű­ködésének kölcsönös előnyökön alapuló kooperációja számtalan lehetőséget kínálna. Az együtt­működésre számtalan lehetőség kínálkozik a jövőben, az energia­vezeték, a vasúti kapcsolatok, a területek felhasználasa vonatko­zásában. Az augusztusi nyitott határnap egy lépés volt ezen az úton. Balassagyarmat főépítésze, Moór Mátyás az Ipoly vízfolyá­sának rendezésével együtt járó területcserékre, és ezzel a város- szerkezet teljessé tételére hívta fel a figyelmet. Ott az átmenő forgalom is jelentős, intézkedést sürget. Németh Ferenc a BM képviseletében a szakmai konfe­renciák hasznosságára és az idő­szerű kérdések megoldására hív­ta fel a figyelmet. Elmondta: az önkormányzatok kiépülésével a helyi megoldások lehetősége, az önállóság fokozása, központilag csak az alapvető szabályok ki­adása, de a helyben rögzítésre és kiadásra váró szabályok elkészí­tése felértékelődik. A jövőben a lehető legtöbb ügyet helyben kell elintézni. A területi tervezésre, általában rendezési tervekre a jö­vőben is szükség van. A város­ban működő szervezetek és a magánosok is jogi alapokra, biz­tonságra vágynak. Mindezt egy folyamatba kell beágyazni, ám kontrollra továbbra is szükség van. Ugyanúgy a főépítészi háló­zat megtartására és a hatósági ügyek rendezésére, kimunkálá­sára is. Szala Péter, a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezetője az építési tilalmak helyzetével és várható kezelésével, a törvé­nyeknek az önkormányzati tör­vényekhez való illesztésével, a településfejlesztés jogszabályi rendezésével, a centrális és ön- kormányzati szervezetek együtt­működésével, a vállalkozó ön- kormányzatokkal, valamint a hatalmi ágak elválasztásával fog­lalkozott. Hangsúlyozta, hogy a kormányzati koncepcióra és te­rületi programokra egyaránt szükség van. A területfejlesztési alap lehetőségei 6 — 7 milliárd forintot tesznek lehetővé 1991- re az elmaradt térségek támoga­tásával együtt. Hóna Eszter, a VÁTI tervező­je részletes tájékoztatást adott a cseh — szlovák — magyar együttműködés három évtizedes programjáról és jelenlegi helyze­téről. A konferencia számára emlékezetes marad Steiner Gá­bornak, Szentgotthárd főépíté­szének beszámolója a nyugati határ széli város adottságairól és legújabb fejlődési lehetőségei­ről. A hozzászólók között volt a három megye főépítésze. A résztvevők időszerű információs kérdésekről, országos és helyi ki­adványokról és — tanulmányút keretében — a Hegyköz (Szép­halom, Hollóháza, Füzérrad- vány és Sátoraljaújhely) történe­ti, táji, természeti és építészeti, határ menti adottságaival is meg­ismerkedtek. A konferenciát Dávidházi Péter, az észak-ma­gyarországi Aíönszervezet el­nöke zárta azzal, hogy köszöne­tét mondott Sátoraljaújhely ve­zetőinek, és bejelentette, hogy a következő konferencián a Tisza- tó térségét fogják tanulmányoz­ni. Dr. Horváth Béla A menetrendet nem Nagyűthoz igazítják — Az önkormányzatnak az lesz a legnagyobb feladata, hogy munkahelyeket teremtsen — mondja. — Akadnak mostaná­ban bevándorlók, akiket az vonz ide, hogy olcsón vehetnek házat, de inkább csak nyugdíjasok jön­nek, művelik a nagy kertet, fóli­áznak. A faluban csend van, nyugalom, nincs acsarkodás, az embereknek nincs idejük egy­mással foglalkozni. Kilencszáz- negyvenhat lelkes község va­gyunk, de az itt lakók egyharma- da nyugdíjas, félünk, hogy el fog öregedni a község. Á téesz állat- tenyésztő telepe, a vasút, meg a helybeli boltok, szolgáltatóegy­ségek jelentik itt csak a munkaal­kalmat. Terveink már vannak, a megvalósulás attól függ, önálló­sodik-e a téesz. Tejfeldolgozó üzemet is létesíthetnénk, a jelen­legi magtár épületében pedig sa- vanyítóüzem, olaj ütő vagy ta­karmányfeldolgozó kaphatna helyet. Az egyik legfontosabb törekvésünk pedig az, hogy bitu­menes utat építsünk ki a majdani M3-as főútvonalhoz, így nem volnánk ennyire elzárva a külvi­lágtól. * * * A vasútállomás forgalmi iro­dájában békés hangulat honol. Az állomásfőnök-helyettes pi­rospozsgás, ifjú ember, kenyeret vajaz, és szégyellősen meséli, hogy tulajdonképpen nem ide­valósi, csak ide udvarol. A váltó­kezelő, a somolygós idősebb férfi már magabiztosabban áll szóba velem. Először arról beszél, hogy nemrég járt a lányánál Németor­szágban, és ott sokkal jobb a vá­lasztási kampány. A pártok ki­tesznek az utcára egy-egy asztalt, rajta propagandaanyagok, meg legfőképpen egy kis itóka. Fel­csillan a szeme, ahogy meséli: megkérdezték tőle, édeset kér, vagy erőset. Az a véleménye, ha nálunk is így állnának hozzá a pártok, mégis elmenne a jónép szavazni. Naponta huszonöt személy- vonat is megáll Nagyúton — tér át egy másik, köznapibb témára —, csak az időpontokkal van baj. Néha két-három órán át nem megy Budapest vagy Miskolc felé vonat, és valahogy éppen ak­kor nincsen szerelvény, amikor az emberek mennének Egerbe, a kórházba. Máskor meg egymás után mennek el a vonatok, és alig száll fel valaki ezen tíz állomá­son. Ebből is látszik, hogy a menet­rendet még nem Nagyúthoz iga­zítják... (pala) — Maradna itt az egyszerű ember a pusztába kiáltó szóval, ha elvinnék az intelligenciát... A nyugdíjas férfi, akivel a köz­ségháza előtt találkozunk, csak négy éve költözött Nagyútra, de mar a lokálpatrióták hangján ér­vel a település önállósága mel­lett. Eredetileg Gyöngyösön la­kott, a szűk lakóteíepilakást cse­rélte fel a nagyúti parasztházzal. — Falun van elet igazán — folytatja —, mit értek azzal, hogy olyan sokan betömörültek a va­rosba, mit kezdenek majd ma­gukkal? Remélem, szemleletvál­tozás következik, megtanulják becsülni a falut, és visszatérnek ide a fiatalok. Eddig ugyanis úgy volt, hogy egy nagy kalapba be­ledobáltuk a pénzt, és vagy jutott utána belőle az ilyen kis települé­seknek, vagy nem. Itt helyben alig van munkaalkalom, nem is csoda, hogy elmenekül innen az ifjúság. Mar akkor más volna a helyzet, ha a téesz önállóvá vál­na. Kellene egy hentes, meg egy tejüzem is. Mert mi történik most? A tehenektől összegyűjtik a tejet, beviszik Gyöngyösre, az­tán lefölözve és stanidiban hoz­zák vissza... Betérek a községházára, ahol Joó Istvánt, a vb-titkárt találom. Azt mondja, épp most írja a pá­lyázatát a jegyzői állásra. Ismeretlen erők nyomában (XXII/22.) Megértjük-e valaha e jelenségeket? A nehézségek ellenére azért (főleg Nyugat-Európában) évti­zedek óta vizsgálják ezeket a je­lenségeket, persze nem túl nagy erőbedobással. Az Egyesült Ál­lamokban több laboratóriumban is vizsgálják a telepátiát, prekog- níciót és clairvoyance-t, részben azért, mert hírszerzéshez is föl le­het használni, de részben azért is, mert a jelenségek kihívást jelen­tenek, és önmagukban is érdeke­sek. Ilyen laboratóriumok mű­ködnek a Standford Research International nevű kaliforniai nagy kutatóközpontban, vagy a Princetoni Egyetemen is. Texasi olajpénzen is működnek ilyen kutatólaboratóriumok, s a Dur- hami Egyetem mellett is műkö­dik egy ilyen kutatóközpont, emellett számos kisebb-nagyobb magánalapítvány is ad pénzt a kutatásra. Angliában az Edin­burghi Egyetem foglalkozik ez­zel a témával. Nyugat-Európá­ban még Hollandiában és az NSZK-ban működik egyetemi szintű kutatócsoport ebben a té­mában. Kelet-Európábán hosz- szú ideig nem lehetett nagyon tudni, hogy hol folynak ilyen ku­tatások, mára azonban már tisz­tább a kép: a legtöbbet a Szovjet­unióban foglalkoznak a kérdés­sel — körülbelül 30 kisebb-na­gyobb kutatócsoport működik. Ma már a Szovjet Tudományos Akadémia koordinálása mellett folyik ez a munka. Tavaly no­vemberben volt az első konfe­rencia a Szovjetunióban, ahol a téma iránt érdeklődőkb. ezer ku­tató és parafenomén vett részt. Oldódni kezdenek a Szovjetuni­óban azok az eddig beépített ideológiai görcsök és titkolózási mániák, amelyek megnehezítet­ték a tájékozódást és a kommu­nikációt ezen a téren. Lengyelor­szágban egy több ezer fős társa­ság foglalkozik ezzel a témával, Csehszlovákiában pedig Prágá­ban és Pozsony mellett, Szencen alakult egy külön kutatóintézet körülbelül 10 éve ezen kérdések tanulmányozására. A szenei ku­tatóintézetnek az a feladata, hogy a nálunk tiltott „varázsvesz- szős” kutatást a mezőgazdaság és az egészségügy szolgálatába állítsa, és ez a kutatóállomás ma már önfenntartó, eredményeik­ből élnek meg. A romániai forra­dalom óta Romániában sem tilos ezzel a témával foglalkozni — most kezdte meg működését egy csoport, amelyik kifejezetten a parajelenségek kutatásával fog­lalkozik. Bulgáriában már 10-15 éves múltra tekint vissza a téma kutatása, és több sikeres gyógyí­tó is működik ebben az ország­ban. Néhány évvel ezelőtt ma­gam is láttam talán a leghíresebb bolgár gyógyítót, a vak Vanga Dimitrovát, aki reggelente bete­gek tucatjait fogadta. Vanga ti­zenéves korában fokozatosan vesztette el látását, és ezzel együtt tett szert arra a furcsa képességre, hogy ha valaki eléáll, vakon is megmondja, hogy mi az illető­nek a baja, vagy milyen testrésze gyenge, s néhány év múlva mi­lyen betegségre számíthat. Tu­catjával keresték föl Vangát olyan nők, akik szerették volna megtudni, hogy meddőségük gyógyítható-e, várhatnak-e még gyerekeket. Az eddigi statiszti­kák szerint a vak Vanga körülbe­lül 80 százalékos biztonsággal tudja a diagnózisait elkészíteni anélkül, hogy valamilyen vizsgá­lati módszert vagy laboreredmé­nyeket kéme vagy használna. Kí­nában régi hagyománya van a tradicionális gyógyításnak, és ebben az akupunktúrától kezdve a Chi-Kung-on (kézrátétes gyó­gyítás) át sok minden — nálunk teljesen tiltott — módszer hasz­nálható, gyakorolható. Kelet- Európában csak Albániában és A pszichokinézis érdekes formája a lenyomatok készítése. Ilyenkor puha gipsz- vagy agyagmintát tesznek a kísérleti alany elé, aki érintés nélkül ki­alakítja például a képen is látható formát, amin egy jól felismerhető emberi arc van. Magyarországon nem szabad ezekkel a kérdésekkel foglalkoz­ni. Néhány évvel ezelőtt az Aka­démia ülésén Szentágothay pro­fesszor úgy nyilatkozott, hogy a parajelenségek (pl. a telekinézis, telepátia) nem más, mint nyil­vánvaló csalás. Ekkor nagy kampány indult meg a jelensé­gek ellen, és a hivatalos álláspont azóta sem változott. Itt tartunk ma. Van-e remény arra, hogy megértjük ezeket a je­lenségeket? Bizonyos, hogy az Pszichokinézissel készült agyag-, gipsz- és viasz­lenyomatok képei. Egy-egy nyomat elkészítésé­hez elegendő néhány perc vagy másodperc. ellenére sem sikerült olyan, az előbbi kérdésekhez képest egy­szerű dolgokat megismerni, megfejteni, mint például, ho­gyan működik az idegrendszer, vagy hogyan lehetne biztonságo­san gyógyítani a daganatos be­tegségeket. Egy biztos: addig, amíg tilalmak és előítéletek ve­szik körül ezt a témát, látványos haladásra nem lehet számítani. (Vége) Egely György egyszerűbb jelenségeket — pél­dául a fémhajlítás vagy pszicho­kinézis — viszonylag kisebb erő­feszítések árán aránylag jól meg fogjuk tudni érteni, tisztába fo­gunk jönni az alapvető fizikai fo­lyamatokkal. Az már erősen kér­déses, hogy mikor fogjuk megér­teni az emberi testben lezajló fo­lyamatokat, azokat, melyeknek folytán ez a furcsa „bioenergia” keletkezik. Ez annál is valószí­nűbb, mivel a hatalmas pénz-, ember- és energiabefektetések t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents