Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-03 / 155. szám

6 SPORT 1990. október 3., szerda Lapos Kétszer megnéztem a hét végi Eger-Kazincbarcika NB Il-es labdarúgó-mérkőzést. Egyszer élőben, majd még aznap este a városi televízióban. A „replay” megerősítette a véleményemet. Lapos meccs volt. Hogy hogy mondhatok ilyet, annak ellené­re, hogy öt gólt is láthattunk? Bi­zony előfordulnak ilyen látszóla­gos ellentmondások. Bizonyíték erre ez a meccs. A kilencven percnek csupán az az öt gól volt erénye. No jó ide sorolhatnánk még egy-két, de tényleg csak egy-két helyzetet, mint például Oláh kapufáját és azt a vendég helyzetet, amikor Rácz szinte a gólvonalról vágta ki a labdát. Ennyi. Az egész meccs belefért volna bő öt percbe. Hogy miért fanyalgok, akkor, amikor a csapat nyert? Mert ér­zésem sjzerint a győzelem még nem minden. A szüret ellenére szép szám- ma'i voltak kíváncsiak a találko­zóra, s az a két ezer ember — biz­ton állíthatom — nem unatkozni ment ki a stadionba. Márpedig azt a bizonyos öt percet leszámít­va, sok örömük nem telt ebben a mérkőzésben. Lehet, sőt biztos, hogy a játé­kosok bent a pályán másként érezték a mérkőzés színvonalát, de higgyék el, nem vagyok egye­dül a fenti véleményemmel. A lelátón — ahol ültem —, ugyanis gyakorta válogatott jelzőkkel il­lették a házigazdák játékát. Fi- nomam szólva a szurkolók nem értették, hogy miért Horváth hozta fel a védők helyett a labdá­kat, holott neki a középpályán kellett volna szerveznie a játékot. Azt is nehezen emésztette meg a publikum, hogy Kormos miért csetlett-botlott annyit, hogy a csereként beállt Szlifka miért volt olyan halovány, hogy Já- vorszki miért kapott olyan kevés labdát a bal szélen, és hadd ne so­roljam tovább. Mondom, lehet hogy nem ne­kem és nem a drukkereknek van igaza. De egyet nem szabad elfe­lejteni: a játék mégiscsak a kö­zönségért van. S a hét végi meccs inkább elriasztotta a nézőket, mintsem újabb híveket szerzett volna a labdarúgásnak, az ESE- nek. (budai) A kétéltű Csak látszólag Makó és Jeru­zsálem a távolság. Ha belegon­dolunk, a műlesiklás és a futball „közösnevezője” a kapu. Aszta­los Miklós pedig igazán nem áll hadilábon a kapuvétellel. Telente a Kékesi Sas váloga­tott sízőjeként magyar bajnok­hoz méltón veszi, a száraz idény­ben pedig futballistaként beveszi az ellenfelek kapuját. Utóbbit a megyében listavezető Gyön­gyöshalász színeiben teszi gyak­ran, miként legutóbb is tette az Eger SE II. ellen. Sőt, a kétéltűek magabiztosságával szlalomozott az igen kiváló hazai gyepszőnye­gen: kiérdemelve a góllövés örö­mén túl a mezőny legjobbja cí­met. Egy 27 éves sportoló OB-ara- nyak után NB-s futballista lesz? (budavári) * Az NB III. Mátra-csoportjá- ban szereplő megyei csapataink­ból verbuválódott forduló válo­gatottá: Tóth (B.falva) — Tur- csányi(Ape), Zay(B.falva), Far­kas (Apc), Józsa (B.falva) — Szerdahelyi (Gyöngyös), Hor­váth (B.falva), Farkas (Gáspár SE) Szabó (B.falva) — Bezzegh (Gyöngyös), Fekete (Apc) Építőkocka ? Bár a bélapátfalviak nem sze­rezték meg tavaly a megyei baj­nokságban az elsőséget, mégis egy osztállyal feljebb léphettek? De annak ellenére, hogy váratla­nul rájuk mosolygott a szerencse, mindeddig nem tettek ki igazán magukért, úgy is mondhatnánk, nem szaggatták túlzottan az ist­rángot. Az első fordulóban ugyan legyőzték az időközben megtáltosodott Balassagyarma­tot, de azóta sem hagyták el győztesként a játékteret. Egy pontot ugyan elcsíptek az SBTC gárdájától, de többre már nem futotta erejükből. A hét végén, Törökszentmiklóson abszolút esélytelenként léptek pályára, s a focibarátok — és talán maguk legnagyobb meglepetésére 1-0- ra legyőzték a vendéglátókat. A dicsőség értékét növeli, hogy a Szolnok megyei gárda a második helyen állt a mérkőzés előtt. A 90 perc sorsát eldöntő gól szer­zőjét, Szabó Lászlót előbb arról kérdeztük, miként lehetséges az, hogy a nehéz akadályokon túlju­tottak, a könnyebbeknek lát- szókban viszont elbuktak. — Az eddigi összecsapásaink során rendszerint méltó partne­rek voltunk ellenfeleinkkel szemben, legalábbis az első fél­időben. A pihenők után viszont csak elvétve ragadtuk kezünkbe a játék irányítását. Jó példa erre a Szolnoki Cukorgyár elleni mécs­esünk, ahol sokáig 2-0-ra vezet­tünk, és már gondolatban a győ­zelmet ünnepeltük, amikor a vendégek néhány perc alatt for­dítottak. — Az elmondottakból arra a következtetésre lehet jutni, hogy a játékosok erőnléte kívánniva­lót hagy maga mögött. — Nem hiszem, hogy elsősor­ban ez volt az oka eddigi vessző­futásunknak. Inkább a fejekben támadt némizűrza var.^Az elmúlt héten a vezetők leültek velünk beszélgetni, s úgy tűnik, Török­szentmiklóson már rend volt a fejekben. Sokkal jobban kon­centráltunk, figyeltünk, és ez az eredményben is megmutatko­zott. — A jól értesültek már tudni vélték: hamarosan szedheti a sá­torfáját Várallyay edző. — Valóban a közönség köré­ben ez már beszédtéma volt. Olyan hangokat is lehetett halla­ni, hogy a mesternek Török­szentmiklóson nyílik utoljára le­hetősége bizonyítani. Nos, ha va­lóban a feje fölött lebegett De- moklész kardja, akkor megme­nekült. — Az elkövetkező néhány mérkőzésen milyen eredmények­kel lenne elégedett az együttes? — Legközelebb az Apcot fo­gadjuk, és csak a két pont meg­szerzése lehet a cél. Romhány- ban döntetlenre taksálom a gár­dánkat, a Pásztót pedig hazai környezetben le kell győznünk. Ez így nagyon szép, és jólenne. Mi azért óvatosabbak vagyunk, inkább nem latolgatunk, nyugtá­val dicsérjük majd a napot. De azért szeretnénk, ha a majdani, sok-sok megszerzett pont között a legutóbbi kettő csak egy „ építő­kocka” lenne. (molnár) A bélapátfalvi Szabó becsúszva igyekszik szerelni az ellenfél csatárát (Archívfotó: Gál Gábor) Az ESE-Kazincbar- cika mérkőzés „bünte­tői” a szünetben szóra­koztatták a közönséget. De nem maradt sikerél­mény nélkül a „párbaj­lövészetben” közremű­ködő két NB Il-es tarta­lékkapus, Póta és Nö­vök, ám az igazi öröm a Párbajlövészet 36 éves borsodnádasdi miért szégyenkeznie, hi- Vinczének jutott, mert szén a hetedik fordulóig pontosabb lövéseivel — jutva sokakat legyőzött. 31 nevező közül — ő ju- A Siroki Vasas összeállí­tott be erről a területről tásából ismerős a Han­sa országos tizenegyes- gonyi név. A versenyre rúgó-bajnokság döntő- települését, Bátort kép- jébe. viselve nevezett. Nos, A vesztesnek sincs Zoli kipécézte magának a jobbalsó sarkot, ami az egri fináléig bevált. Itt azonban mintha „elállí­tódott” volná az irány­zók. Az előjel sem biz­tatta: szombaton 2-0- nál gólhelyzetben hibá­zott a Selyp ellen... Egerbe is elkísérte a formahanyatlás. Adj esélyt a győzelemre! A Magyar Speciális Olimpia Egyesület második területi versenyét tegnap rendezték meg Egerben, a városi stadionban. Pontosabban szólva az esemény reggel a körcsarnokban kezdődött — az ünnepélyes megnyitón készült Szántó György felvétele —, majd amikor az eső elállt, a versenyzők, több mint háromszázan, és kísérőik áttelepültek az eredetileg meghirdetett helyszínre. Az egész napos program szervezője, az andornaktályai és a putnoki szociális foglalkoztató intézet vezetője a program zárásakor átvehette azt az okiratot, amelyet a NOB elnöke, Samaranch látott el kézjegyével, s amely tanúsítja, hogy rendezvényeiken használhatják az olimpia szót. A verseny az Adj esélyt a győzelemre! mottó je­gyében zajlott, hiszen úgy állították össze az atléti­kai számokban indulók startlistáját, hogy a győze­lemre mindenkinek legyen sansza. Négy nap tenisz A megyei tenisz szövet­ség négy napos versenyt rendez csütörtök délután két órától Egerben a nép­kerti teniszcentrumban. Női, férfi első és másodosz­tályban valamint korcso­portonként hirdették meg az eseményt, amelyen vár­hatóan kétszázan indulnak. A tiszteletdíjas Dobó-em- lékversenyen -mert hogy er­ről van szó — természetesen részt vesznek megyénk sportolói is. Kisköréről pél­dául Kovács Emese, Eger­ből pedig Dotnán Éva, Mol­nár Mónika, Domboróczki Tímea, Dér Henriett, Barta Nóra és Bóta Renáta. Pénteken, szombaton és vasárnap már reggel nyolc órakor elkezdődnek a mér­kőzések, s ha az indulók száma úgy kívánja, a főis­kolaipályákat is bevonják. * A közelmúltban országo­san is elismerésre méltó eredményt elért kiskörei Kovács Emese is rajthoz áll (Fotó: Molnár Zsolt) A kupákról — magyar szemmel Kedden és szerdán „felező­dik” az európai futballmezőny, a nemzetközi kupák első forduló­jának visszavágó mérkőzéseit játszották és játsszák le. A négy magyar legénység közül az MTK-VM már tegnap este pá­lyára lépett Luzernben az UE- FA-kupáért. A további hazai és nemzetközi érdekességekről ké­szült az MTI sportszerkesztősé­gének hírcsokra. Sokak szerint a magyarok kö­zül ’a legnagyobb eséllyel a Fe­rencváros küzdhet meg szerda délután. A zöld-fehérek azt a belga Royal Antwerpent fogad­ják 16.30 órakor Zalaegersze­gen, amely nem tudott előnyt ki­harcolni a két héttel ezelőtti ösz- szecsapáson, amikor a két együt­tes 0:0-ra végzett egymással. (A visszavágó játékvezetője az olasz Magni lesz.) Az Üllői útiak kedden kora délelőtt szálltak autóbuszba, és a keszthelyi Hotel Helikonban ütöttek tanyát. Még az elutazás előtt kérdezte Pintér Attilát, a fe­rencvárosiak válogatott közép­hátvédjét az MTI munkatársa ar­ról, szerinte a három magyar együttes közül melyik milyen re­ményt táplálhat a 2. fordulóba kerülésre? — Akkor kezdjük a sort a Pé- csiMSC-vel? — Kétgólos hátrányról indul­nak saját pályájukon a KEK- ben. Mindenki látta, válogatot­tunk nem is olyan régen a Wembleyben miként játszott Anglia nemzeti tizenegyével. A baranyaiak angol kupagyőztest kaptak riválisul. Azt a Manches­ter Unitedet, amelyik nemcsak otthonában veszélyes ellenfél, de idegenben pontosan ugyanolyan eredményesen játszik, mint az Old Trafford stadion gyepsző­nyegén. Nem kertelek, kimon­dom: kevés esélyt látok arra, hogy a pécsiek továbblépjenek a KEK 2. fordulójába. — BEK és Ú. Dózsa — itt sem rózsásabb a helyzet...! — így bizony! Szerintem egy sovány győzelem óriási fegyver­tény lenne az UEFA-kupát is nyert ölasz SSC Napoli ellené­ben. Nagy kérdés, Maradonáék mennyire összpontosítanak. Nem vitás, sokkal jobb csapat az olasz bajnok, de kivánom a lila­fehéreknek, hogy közönségto- borzó formával rukkoljanak elő. A továbbjutó „személye” nem vitás, a Napoli lesz az. — Akkora végére a Ferencvá­ros esélyeiről! — Abban az előnyös helyzet­ben vagyok, hogy hónapokon keresztül futballozhattam Belgi­umban. A Royal ellen is játszhat­tam. Az az érzésem, téved, aki úgy hiszi, hogy az antwerpeni 0:0 után rózsákkal meghintett úton gyalogolunk be a második fordu­lóba.. — A Royal erőssége? — Fanatikus harcmodora. Já­tékosai nem ismernek elveszett labdát. Szerintem „sündisznóál­lásba” vonulnak, és onnan, szer­vezett védelemből hirtelen lero- hanásokkal kísérleteznek. így többek között nekem is józanul kell majd mérlegelnem, elhagy­jam-e őrhelyemet! — Nyilasi Tibor vezetőedző kérdezte-e Pintér „szakvélemé­nyét”? — Eddig nem, de van ő olyan jó edző, hogy az első 90 perc ta­nulságait pontosan leszűrje. — A legutóbbi idényben az Admira Wacker ellen inkább Bécsben játszott jól a Ferencvá­ros. Az ottani reményt hozó vere­ség után Szegeden mégis kiestek! — Igen, ez rémálomként még ma is visszaköszön nálam. Pedig a kezünkben volt a lehetőség, de a szegedi visszavágón nem ját­szottunk olyan jó fomában, aho­gyan odahaza illik. Kétszer nem követhetjük el ugyanazt a hibát! Győznünk kell. Akkor, a máso­dik fordulóban már egy olyan csapatot szeretnék ellenfélül, amelyik a szó nemes értelmében játssza a futballt. Mert a Royal nem ilyen együttes. Ők foggal és körömmel küszködnek, s a mos­tani Ferencvárosnak ez mindig fogós feladatot jelent. Tegnap játszották: Luzern - MTK-VM 2-1

Next

/
Thumbnails
Contents