Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-16 / 166. szám

1990. október 16., kedd Hírlap 3. A megalakulása óta nem volt betörés Polgárőrség Gyöngyöspatái) Gyöngyöspata bizony évek óta gyakori színhelye volt külön­böző bűncselekményeknek. Az utóbbi fél évben olyan hullám­ban jelentkezett a — főképp va­gyont károsító — bűnözés, ami meglepte az addigi állapotokhoz képest is a törvénytisztelő lakos­ságot. Szinte hetente betörtek a település valamelyik kereskedel­mi egységébe. Az országos példát szem előtt tartva, Gyöngyös körzetében el­sőként megalakították a község­ben a polgárőrséget. A mintegy 70 személyből álló csapat tagjai három kisebb csoportban végez­nek rendszeresen járőrözést. Vállalták, hogy szabadidejüket feláldozva az éjszakai órákban járják az utcákat, s figyelik, nem követnek-e el a faluban jogsértő cselekményt. A cél a bűnmege­lőzés, jelzéseikkel segíteni kíván­nak az elkövetők mielőbbi felde­rítésében. Együttműködnek a rendőrséggel, ez azonban nem jelenti, hogy bármilyen függés­ben lennének a hatóságtól. Leg­inkább szakmai támogatást kap­nak a Gyöngyösi Rendőrkapi­tányságtól, s a helyi körzeti meg­bízottól, Ferencsák Jánost, zász­lóstól. A gyöngyöspatai polgárőrség — melynek vezetője Bernáth Fe­renc — máris eredménynek könyvelheti el, hogy szeptember eleji létrejötte óta nem volt betö­rés a helységben. Alakuló ülésü­kön egyébként szorgalmazták, hogy tagjaik jelvényt és igazol­ványt kaphassanak, s szeretnék, ha a község bevezető útszakasza­in „Polgárőrség működik!” fel­iratú táblákat helyeznének el. Angol vendég az egri eszperantistáknál A nyáron bejárták Európát Megkezdte őszi foglalkozás­sorozatát a Megyei Művelődési Központ eszperantó klubja. Első találkozásaikon nyári élményei­ket osztották meg egymással. Jártak a tagok közül többen a Kaukázusban, a Szlovák Paradi­csomban, Spanyolországban, de volt, aki meghívót kapott a Pop- rádi Nyelviskolába és Ifjúsági Táborba. Az utazások kitűnő le­hetőséget nyújtottak a világnyelv gyakorlásához. Az egri klub vehetője, Balogh Viktória elmondta, örülnek an­nak is, hogy idén angol vendéget fogadhatnak. A szigetországi nyelvtanár jelenléte „kötelezővé teszi” a résztvevők számára az eszperantó nyelvű társalgást. Amint lapunkban mar meg­hirdették, október közepétől tanfolyamot indítanak kezdők­nek. Minden kedden délután fél öttől tartják az órákat felnőtt és diák érdeklődőknek egyaránt. Számítógép a bodonyt tanácson Bodony önállóvá válása után az újonnan alakult tanács egyéb hely hiányában a művelődési házban mű­ködött, ahol a feltételek érthető módon nem voltak optimálisak. Egy családi ház tatarozásával teremtettek megfelelő körülményeket az (immár) polgármesteri hivatal munkájához. A hatékonyabb munkát szol­gálja az az IBM-számítógép is, melyen a könyvelést végzik, a korábbinál egyszerűbb, gyorsabb és kényel­mesebb módon. A komputer megvásárlása 320 ezer forintos beruházást jelentett, ennek felét a megyei ta­nácstól kapták a bodonyiak. (Fotó: Koncz) Két év alatt 1,2 millió kilogramm élelmet fogyasztanak el Ha a patkányok elszaporodnak... A Dobó téren fényes nappal is felbukkantak — Húszmilliós kár­okozás — Öt év alatt 3,5 ezrelékre csökkent a területi fertőzöttség Erről is őszintén beszélni kell a megyeszékhely tisztasága, egészséges környezete érdeké­ben: Egerben hosszú évek óta eredményes küzdelem folyik a rágcsálók ellen. Egy időszakban — a hatvanas évek második felé­ben — városszerte elszaporodtak a patkányok, különösen a belvá­ros fertőzöttsége volt veszélyes: előfordult, hogy fényes nappal is felbukkantak a Dobó téren...(!) Az újabb nagyobb méretű invá­ziót 1972 — 73-ban tapasztalták, a fertőző gócok immár a város más részeiben is megrémítették a lakosságot. S nem alaptalanul: azon túl, hogy fertőző betegségek terjesz­tői ezek a rágcsálók, jelentős kár­okozók is. Hiteles adat van rá: egy-egy patkány évente mintegy 20 kilogramm élelmet fal fel, il­letve tesz emberi fogyasztásra al­kalmatlanná, ez csak Egerben évi 120 tonnára rúg. S nem be­szélve arról a mintegy 20 milliós kárról, amelyet az épületekben, közművekben, lakásokban tesz. Nem is beszélve a rossz hírről, amely — látványuk, megjelené­sük miatt — elriaszthatja a jobb érzésű turistákat... A már említett — s az egész városra kiteijedó — patkányirtá­si akció még 1984-ben kezdő­dött, amikor a volt tanács több mint 120 vállalattal, szövetke­zettel, intézménnyel összefogva előteremtette a szükséges költsé­geket, s megbízta az egykori Rozmaring Mgtsz Rotox Kárte­vő-mentesítő Szolgálatát a men­tesítéssel. Az akkor végzett álta­lános patkányirtás — mint arról Völfinger András, a Heves Me­gyei Köjál járványügyi ellenőre, illetve Milosevics Lóránt, a Ro­tox Kft. műszaki vezetője tájé­koztatást adott — igen jó, 99,9 százalékos eredménnyel zárult. Sajnos, az akciót követő úgyne­vezett „fenntartási” utómunká­latokat szervezési okokból csak késve tudták elvégezni, így ismét szaporodást tapasztaltak. A fenntartás, vagyis a vissza-visz- szatérő irtási akció azért fontos, mert így állandóan ellenőrizhe­tőek a gócpontok, s megakadá­lyozható a további nagyobb ará­nyú szaporodás. Ezért folyama­tosan irtószerrel kell „terítem” a gócok környékét, a patkányok megtelepedésére és szaporodá­sára alkalmas területeket, a csa­torna- és pincehálózatot, s a la­kosság által jelzett részeket. Kiss László gázmester és munkatársa, Stander László az úgyneve­zett „etetőpogácsát” helyezi el a szennyvízcsatornában (Fotó: Gál Gábor) Az 1986-ban végzett ellenőr­zéssorán 1,4 ezrelékes fertőzött- séget talált a Köjál, ez a szám egy évvel később öt ezrelékre nőtt, ami ismét csak a folyamatos mentesítés igényét erősítette meg. A tervezett öt évre szóló mentesítési ciklus további idő­szakában újabb mérgezési és ir­tási technológiát vezettek be, en­nek eredményeként 1988-ban már lassú csökkenést észleltek, egy évre rá pedig már sokkal szá­mottevőbbet. Az idei ellenőrzé­sek során úgy tapasztalták, hogy a fertőzöttség 3,9 ezrelékes, a vá­ros egy részében pedig már le­csökkent 1,1 ezrelékre. Mint a szakemberek vélik: alapvető gazdasági és közegész­ségügyi szempont az egri pat- kánymentesítási akciók folytatá­sa, a mentesség arányának fenn­tartása. Szükséges ezt azért is megjegyezni, mert a Rotox meg­bízatása 1991. január 1-jével le­jár, s egy újabb szerződés meg­kötését sürgeti az idő, valamint a mára megnyugtatóvá váló hely­zet. Bár a lakossági jelzések — 1986-ban 85 volt, az idén eddig mindössze 38 — csökkennek, ke­vesebb alkalommal hívják rágcsá­lók irtására a szakembereket, nem árt az elővigyázatosság: a patká­nyok rendkívül rövid idő alatt ké­pesek ismét „ellepni” a várost. Rémisztő az adat, de igaz: egy patkánypár évi öt szülési „család­fája” 7810 ivadékkal gyarapodik, s ennek a szapora családnak a na­pi élelmiszer-szükséglete 390 ki­logramm. Két esztendő alatt — páronkénti újabb tíz-tíz szülé«s<?l — 24,5 millióra rúg az ivadékot, száma, ezzel egyenes arányban pedig 1 millió 225 ezer kilóra az elfogyasztott és tönkretett élelmi­szerek súlya. Nem mérlegelés kérdése hát a döntés a mentesítés folytatására... Sz. I. Ismeretlen erők nyomában (XXII/15.) Titi okzatos eltűnései k Most érkeztünk el a talán leg­furcsább, legbizarrabb jelenség­hez, amit a paranormális hatá­soknál egyáltalán észlelhetünk. A telejjortációnál ugyanis tár­gyak tűnnek el, tárgyak jelennek meg anélkül, hogy tudnánk, honnan és milyen módon érkez­tek, vagy hova és milyen módon távoznak. Míg az előző részben leírt pszichokinézist, legalábbis szelídebb, egyszerűbb formájá­ban gyakran megfigyelhetjük, addig a teleportáció már megle­hetősen ritka jelenség, és nagyon kevés ember tudja előidézni. Néhány héttel ezelőtt egy is­merősöm elmondta, hogy pár nappal ezelőtt, mikor ideges volt, kezében egy levélszekrény kulcsát tartotta. A kulcs eltűnt a tenyeréből egyik pillanatról a másikra. Egy másik alkalommal Bécsbe kellett kimennie, és órák alatt rengeteg dolgot kellett elin­téznie. Közben kapkodva, ide­geskedve bement egy bankba, hogy pénzt váltson — és legna­gyobb döbbenetére egy 10 schil­linges érme, amint felé gurult a pénztárgépből, hirtelen eltűnt, „semmivé'’ vált. Hasonló dolgok még többször is előfordultak ve­le, s minden egyes alkalommal azt tapasztalta, hogy a tér min­tegy „megremegett” ezeknél az eseményeknél, mintha csak egy hullámzó víztükörben figyelte volna az eseményeket. Egy másik magyar ismerősöm meseíte, hogy egyik alkalommal, amikor ideges volt, lerakta a nyakláncát, és azon egy szabá­lyos csomó keletkezett. Ez azért volt érdekes, mert a nyaklánc be volt kapcsolva, és rajta csomó egyáltalán nem volt előzetesen. Ez is egyfajta teleportáció, mert szokásos módon zárt hurokra nem tudunk csomót kötni anél­kül, hogy meg ne bontanánk va­lahol. A jelenség tudományos vizs­gálata nagyjából a pszichokiné- zisével együtt kezdődött, s azt mondhatjuk, hogy ez a pszicho- kinézisnek egy drasztikus, kü­lönlegesen erős megnyilvánulá­sa. Már Crookes megfigyelte D. D. Home-nál, és más kísérleti alanyoknál is, hogy apróbb tár­gyak tűnnek el, mint például csengők vagy virágok — és ilyen kisebb tárgyak meg is jelenhet­nek. A jelenséget később egy Zöllner nevű német csillagász vizsgálta részletesebben Henry Slade segítségével. Slade jó meg­világítási körülmények között is meg tudta ezeket a jelenségeket ismételni, tanúk előtt, meglehe­tősen nagy biztonsággal. Több esetben előfordult, hogy nem­csak kisebb tárgyakat, hanem közepes méretű asztalkákat is el tudott így tüntetni, majd azok kisvártatva, néhány perc múlva egyszer csak megjelentek a leve­gőben, és lezuhantak. Ilyen mó­don például tömör fából készült gyűrűket tudott Slade összekap­csolni anélkül, hogy a két külön­böző anyagból készült fán vala­milyen sérülés látszott volna. A későbbiek során mások is meg­próbálták ezeket a jelenségeket megismételni, néha sikerült is, azonban ezek a fagyűrűk néhány nap vagy néhány hét múlva kezdtek darabokra hullani, vagy egyszerűen csak szilánkokra tör­tek. Slade egyik „kedvenc” kí­sérlete az volt, hogy bélből ké­szült, pecsétviasszal összezárt húrokra csomót kötött anélkül, hogy a pecsétviaszon vagy a bé­len a legkisebb változást sikerült volna fölfedezni. Azért használ­tak vékony falú belet erre a kísér­letre, mert ennél nem lehet meg­csinálni, hogy elvágják, majd nyom nélkül összeragasztják — a vékony falvastagság miatt. A leg­kisebb manipuláció is azonnal látszik a vékony falú bélén, és a csalás lehetőségét így ki lehet zár­ni. A teleportációs kísérletek so­rán nem találtak olyan dolgot, amit ne lehetett volna átvinni: így akár szilárd vagy folyékony dolgokat, sőt még szagokat, illa­tokat is tudtak áthozni ismeret­len módon. Többször előfordult, hogy apróbb rovarok, rágcsálók, kis állatok jelentek meg vagy tűn­tek el ilyen módon, és ezek általá­ban életben is maradtak. Néhány esetben a leírások szerint embe­rek is teleportálódtak, ezt viszont jól dokumentált, ellenőrzött kí­sérleteken eddig még senki nem tudta demonstrálni, ezért ez a dolog meglehetősen bizonyta­lan. Érdekes, hogy ebben a vonat­kozásban a legnagyobb szabású kísérleteket Magyarországon vé- ezték a ’30-as években, es igye- eztek a csalás lehetőségét kizár­ni, és a kísérleteket nagyon pon­tosan dokumentálni. Érdekes és fontos, hogy a jól dokumentált kísérletek tökéletesen cáfolták azt a spiritiszta elképzelést, hogy az anyag ott helyben képződik, és ott rendeződik szerves és szer­vetlen formában. Ezeknél a kí­sérleteknél ugyanis, amikor pél­dául rovarok vagy kisebb rágcsá­lók jelentek meg a kísérletek so­rán, lezárt, gondosan ellenőrzött helyiségben, akkor mindig olyan hónapban történt a megfigyelés, amikor azok a szabad természet­ben, egyébként a közvetlen kör­nyezetben megtalálhatóak. Hó is például mindig csak akkor jelent meg a teleportációs kísérletek so­rán, amikor kint hideg volt, és hó is volt a környező utcákban. A magyar kísérletek során, melyeket Chengery Pap Elemér végzett, nagyon sok esetben fi­gyelték meg több kilogrammos tárgyak megjelenését is (a legna­gyobb tárgy körülbelül 10 — 15 kg-os kődarab volt, egy közeli te­metőből került oda, egy kereszt letört darabja). A jelenséget a ’80-as évek ele­jén Kínában vizsgálták, talán a legjobb kísérleti módszerekkel, itt ugyanis az eltüntetendő tárgy egy pici rádióadó volt. Az adó néhány dekás tömege már lehe­tővé tette, hogy ez a tárgy „eltűn­jön” — de mivel folyamatosan rádiójeleket sugárzott, állandó­an szemmel lehetett tartani moz­gását, útját. A körülbelül egymil- liárd kínai között két tizenéves fiatalt találtak a pekingi egyetem és a kínai tudományos akadémia kutatói, és hosszabb kísérletso­rozatot végeztek velük. A kísér­letek során több tucat alkalom­mal sikerült a működő, ellenőr­zött rádióadót a gyerekeknek el­tüntetnie úgy, hogy egy kis idő múlva máshol jelent meg, esetleg másik helyiségben. A kísérletso­rozatnak érdekes módon pont a lényeget nem sikerült tisztáznia, azt, hogy milyen módon, milyen úton mozognak ezek a tárgyak, milyen állapotban vannak akkor, amikor nem detektálhatóak. Ugyanis addig, amíg a gyerekek zsebében volt a rádió, addig a je­let tökéletesen lehetett venni, majd minden különösebb moz­gás és mozdulat nélkül egyszer csak szóltak, hogy úgy érzik, el­indult a rádióadó, és eltűnt a zse­bükből. Ebben az esetben a pi­ciny adó valóban eltűnt a zse­bükből, de egyszerre a jel is el­tűnt, vagy pedig nagyon erősen legyöngült. Ez azonban végül is várható volt, mert az eddigiek során láttuk, hogy a pszichokiné­zist állandóan az anyagszerkezet megváltozása kíséri, tehát az elektromos tulajdonságok is megváltoznak. Emiatt a rádió­adó egyes elemei, melyek nor­mál esetben szigetelőek, vezető­vé válnak, és így az adó működé­se egy darabig áramlik. Az eltű­nés és újramegjelenés között vál­tozatos nagyságú időtartamok teltek el, a legrövidebb idő né­hány másodperc volt, a leghosz- szabb idő pedig majdnem egy óra. Azt azonban nem lehet tud­ni, hogy az egy óra alatt hol tar­tózkodott a rádióadó. Elképzel­hető, hogy néhány töredék má­sodperc alatt megtette útját az el­tűnés és megjelenés helye között, azonban lehet, hogy olyan nagy­mértékű volt a vezetőképesség változása, hogy csak egy óra múlva rendeződött vissza az anyag szerkezete, és akkor szólalt meg újra az adó. Azt, hogy valami ilyen gond van a háttérben, az is bizonyítja, hogy a kis rádióba beszerelt ele­mek rendkívül rövid idő alatt ki­merültek. Míg normális esetben órák hosszat képes volt a rádió­adó folyamatosan jeleket sugá­rozni, és eközben a telep feszült­sége legfeljebb néhány százalé­kot csökkent, a teleportációs kí­sérletek alatt gyakran teljesen ki­sült a teljesen új, ellenőrzött elem. Ez olyankor fordul elő, ha rövidre zárják az elemet, de való­jában az is történhetett — teljes vagy részleges rövidre zárást okozhatott a vezetőképesség drasztikus megváltozása. Ezek a kísérletek rendkívül fá- rasztóak voltak az alanyok szá­mára. Ilyenkor több kilogram­mot is fogynak az erőfeszítések miatt az alanyok, néhány eset­ben pedig el is ájulnak, és hetekig nem képesek újra megismételni a kísérletet, annyira „lemeríti” őket ez a tevékenység. (Folytatjuk) Egely György

Next

/
Thumbnails
Contents