Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-16 / 166. szám
1990. október 16., kedd Hírlap 3. A megalakulása óta nem volt betörés Polgárőrség Gyöngyöspatái) Gyöngyöspata bizony évek óta gyakori színhelye volt különböző bűncselekményeknek. Az utóbbi fél évben olyan hullámban jelentkezett a — főképp vagyont károsító — bűnözés, ami meglepte az addigi állapotokhoz képest is a törvénytisztelő lakosságot. Szinte hetente betörtek a település valamelyik kereskedelmi egységébe. Az országos példát szem előtt tartva, Gyöngyös körzetében elsőként megalakították a községben a polgárőrséget. A mintegy 70 személyből álló csapat tagjai három kisebb csoportban végeznek rendszeresen járőrözést. Vállalták, hogy szabadidejüket feláldozva az éjszakai órákban járják az utcákat, s figyelik, nem követnek-e el a faluban jogsértő cselekményt. A cél a bűnmegelőzés, jelzéseikkel segíteni kívánnak az elkövetők mielőbbi felderítésében. Együttműködnek a rendőrséggel, ez azonban nem jelenti, hogy bármilyen függésben lennének a hatóságtól. Leginkább szakmai támogatást kapnak a Gyöngyösi Rendőrkapitányságtól, s a helyi körzeti megbízottól, Ferencsák Jánost, zászlóstól. A gyöngyöspatai polgárőrség — melynek vezetője Bernáth Ferenc — máris eredménynek könyvelheti el, hogy szeptember eleji létrejötte óta nem volt betörés a helységben. Alakuló ülésükön egyébként szorgalmazták, hogy tagjaik jelvényt és igazolványt kaphassanak, s szeretnék, ha a község bevezető útszakaszain „Polgárőrség működik!” feliratú táblákat helyeznének el. Angol vendég az egri eszperantistáknál A nyáron bejárták Európát Megkezdte őszi foglalkozássorozatát a Megyei Művelődési Központ eszperantó klubja. Első találkozásaikon nyári élményeiket osztották meg egymással. Jártak a tagok közül többen a Kaukázusban, a Szlovák Paradicsomban, Spanyolországban, de volt, aki meghívót kapott a Pop- rádi Nyelviskolába és Ifjúsági Táborba. Az utazások kitűnő lehetőséget nyújtottak a világnyelv gyakorlásához. Az egri klub vehetője, Balogh Viktória elmondta, örülnek annak is, hogy idén angol vendéget fogadhatnak. A szigetországi nyelvtanár jelenléte „kötelezővé teszi” a résztvevők számára az eszperantó nyelvű társalgást. Amint lapunkban mar meghirdették, október közepétől tanfolyamot indítanak kezdőknek. Minden kedden délután fél öttől tartják az órákat felnőtt és diák érdeklődőknek egyaránt. Számítógép a bodonyt tanácson Bodony önállóvá válása után az újonnan alakult tanács egyéb hely hiányában a művelődési házban működött, ahol a feltételek érthető módon nem voltak optimálisak. Egy családi ház tatarozásával teremtettek megfelelő körülményeket az (immár) polgármesteri hivatal munkájához. A hatékonyabb munkát szolgálja az az IBM-számítógép is, melyen a könyvelést végzik, a korábbinál egyszerűbb, gyorsabb és kényelmesebb módon. A komputer megvásárlása 320 ezer forintos beruházást jelentett, ennek felét a megyei tanácstól kapták a bodonyiak. (Fotó: Koncz) Két év alatt 1,2 millió kilogramm élelmet fogyasztanak el Ha a patkányok elszaporodnak... A Dobó téren fényes nappal is felbukkantak — Húszmilliós károkozás — Öt év alatt 3,5 ezrelékre csökkent a területi fertőzöttség Erről is őszintén beszélni kell a megyeszékhely tisztasága, egészséges környezete érdekében: Egerben hosszú évek óta eredményes küzdelem folyik a rágcsálók ellen. Egy időszakban — a hatvanas évek második felében — városszerte elszaporodtak a patkányok, különösen a belváros fertőzöttsége volt veszélyes: előfordult, hogy fényes nappal is felbukkantak a Dobó téren...(!) Az újabb nagyobb méretű inváziót 1972 — 73-ban tapasztalták, a fertőző gócok immár a város más részeiben is megrémítették a lakosságot. S nem alaptalanul: azon túl, hogy fertőző betegségek terjesztői ezek a rágcsálók, jelentős károkozók is. Hiteles adat van rá: egy-egy patkány évente mintegy 20 kilogramm élelmet fal fel, illetve tesz emberi fogyasztásra alkalmatlanná, ez csak Egerben évi 120 tonnára rúg. S nem beszélve arról a mintegy 20 milliós kárról, amelyet az épületekben, közművekben, lakásokban tesz. Nem is beszélve a rossz hírről, amely — látványuk, megjelenésük miatt — elriaszthatja a jobb érzésű turistákat... A már említett — s az egész városra kiteijedó — patkányirtási akció még 1984-ben kezdődött, amikor a volt tanács több mint 120 vállalattal, szövetkezettel, intézménnyel összefogva előteremtette a szükséges költségeket, s megbízta az egykori Rozmaring Mgtsz Rotox Kártevő-mentesítő Szolgálatát a mentesítéssel. Az akkor végzett általános patkányirtás — mint arról Völfinger András, a Heves Megyei Köjál járványügyi ellenőre, illetve Milosevics Lóránt, a Rotox Kft. műszaki vezetője tájékoztatást adott — igen jó, 99,9 százalékos eredménnyel zárult. Sajnos, az akciót követő úgynevezett „fenntartási” utómunkálatokat szervezési okokból csak késve tudták elvégezni, így ismét szaporodást tapasztaltak. A fenntartás, vagyis a vissza-visz- szatérő irtási akció azért fontos, mert így állandóan ellenőrizhetőek a gócpontok, s megakadályozható a további nagyobb arányú szaporodás. Ezért folyamatosan irtószerrel kell „terítem” a gócok környékét, a patkányok megtelepedésére és szaporodására alkalmas területeket, a csatorna- és pincehálózatot, s a lakosság által jelzett részeket. Kiss László gázmester és munkatársa, Stander László az úgynevezett „etetőpogácsát” helyezi el a szennyvízcsatornában (Fotó: Gál Gábor) Az 1986-ban végzett ellenőrzéssorán 1,4 ezrelékes fertőzött- séget talált a Köjál, ez a szám egy évvel később öt ezrelékre nőtt, ami ismét csak a folyamatos mentesítés igényét erősítette meg. A tervezett öt évre szóló mentesítési ciklus további időszakában újabb mérgezési és irtási technológiát vezettek be, ennek eredményeként 1988-ban már lassú csökkenést észleltek, egy évre rá pedig már sokkal számottevőbbet. Az idei ellenőrzések során úgy tapasztalták, hogy a fertőzöttség 3,9 ezrelékes, a város egy részében pedig már lecsökkent 1,1 ezrelékre. Mint a szakemberek vélik: alapvető gazdasági és közegészségügyi szempont az egri pat- kánymentesítási akciók folytatása, a mentesség arányának fenntartása. Szükséges ezt azért is megjegyezni, mert a Rotox megbízatása 1991. január 1-jével lejár, s egy újabb szerződés megkötését sürgeti az idő, valamint a mára megnyugtatóvá váló helyzet. Bár a lakossági jelzések — 1986-ban 85 volt, az idén eddig mindössze 38 — csökkennek, kevesebb alkalommal hívják rágcsálók irtására a szakembereket, nem árt az elővigyázatosság: a patkányok rendkívül rövid idő alatt képesek ismét „ellepni” a várost. Rémisztő az adat, de igaz: egy patkánypár évi öt szülési „családfája” 7810 ivadékkal gyarapodik, s ennek a szapora családnak a napi élelmiszer-szükséglete 390 kilogramm. Két esztendő alatt — páronkénti újabb tíz-tíz szülé«s<?l — 24,5 millióra rúg az ivadékot, száma, ezzel egyenes arányban pedig 1 millió 225 ezer kilóra az elfogyasztott és tönkretett élelmiszerek súlya. Nem mérlegelés kérdése hát a döntés a mentesítés folytatására... Sz. I. Ismeretlen erők nyomában (XXII/15.) Titi okzatos eltűnései k Most érkeztünk el a talán legfurcsább, legbizarrabb jelenséghez, amit a paranormális hatásoknál egyáltalán észlelhetünk. A telejjortációnál ugyanis tárgyak tűnnek el, tárgyak jelennek meg anélkül, hogy tudnánk, honnan és milyen módon érkeztek, vagy hova és milyen módon távoznak. Míg az előző részben leírt pszichokinézist, legalábbis szelídebb, egyszerűbb formájában gyakran megfigyelhetjük, addig a teleportáció már meglehetősen ritka jelenség, és nagyon kevés ember tudja előidézni. Néhány héttel ezelőtt egy ismerősöm elmondta, hogy pár nappal ezelőtt, mikor ideges volt, kezében egy levélszekrény kulcsát tartotta. A kulcs eltűnt a tenyeréből egyik pillanatról a másikra. Egy másik alkalommal Bécsbe kellett kimennie, és órák alatt rengeteg dolgot kellett elintéznie. Közben kapkodva, idegeskedve bement egy bankba, hogy pénzt váltson — és legnagyobb döbbenetére egy 10 schillinges érme, amint felé gurult a pénztárgépből, hirtelen eltűnt, „semmivé'’ vált. Hasonló dolgok még többször is előfordultak vele, s minden egyes alkalommal azt tapasztalta, hogy a tér mintegy „megremegett” ezeknél az eseményeknél, mintha csak egy hullámzó víztükörben figyelte volna az eseményeket. Egy másik magyar ismerősöm meseíte, hogy egyik alkalommal, amikor ideges volt, lerakta a nyakláncát, és azon egy szabályos csomó keletkezett. Ez azért volt érdekes, mert a nyaklánc be volt kapcsolva, és rajta csomó egyáltalán nem volt előzetesen. Ez is egyfajta teleportáció, mert szokásos módon zárt hurokra nem tudunk csomót kötni anélkül, hogy meg ne bontanánk valahol. A jelenség tudományos vizsgálata nagyjából a pszichokiné- zisével együtt kezdődött, s azt mondhatjuk, hogy ez a pszicho- kinézisnek egy drasztikus, különlegesen erős megnyilvánulása. Már Crookes megfigyelte D. D. Home-nál, és más kísérleti alanyoknál is, hogy apróbb tárgyak tűnnek el, mint például csengők vagy virágok — és ilyen kisebb tárgyak meg is jelenhetnek. A jelenséget később egy Zöllner nevű német csillagász vizsgálta részletesebben Henry Slade segítségével. Slade jó megvilágítási körülmények között is meg tudta ezeket a jelenségeket ismételni, tanúk előtt, meglehetősen nagy biztonsággal. Több esetben előfordult, hogy nemcsak kisebb tárgyakat, hanem közepes méretű asztalkákat is el tudott így tüntetni, majd azok kisvártatva, néhány perc múlva egyszer csak megjelentek a levegőben, és lezuhantak. Ilyen módon például tömör fából készült gyűrűket tudott Slade összekapcsolni anélkül, hogy a két különböző anyagból készült fán valamilyen sérülés látszott volna. A későbbiek során mások is megpróbálták ezeket a jelenségeket megismételni, néha sikerült is, azonban ezek a fagyűrűk néhány nap vagy néhány hét múlva kezdtek darabokra hullani, vagy egyszerűen csak szilánkokra törtek. Slade egyik „kedvenc” kísérlete az volt, hogy bélből készült, pecsétviasszal összezárt húrokra csomót kötött anélkül, hogy a pecsétviaszon vagy a bélen a legkisebb változást sikerült volna fölfedezni. Azért használtak vékony falú belet erre a kísérletre, mert ennél nem lehet megcsinálni, hogy elvágják, majd nyom nélkül összeragasztják — a vékony falvastagság miatt. A legkisebb manipuláció is azonnal látszik a vékony falú bélén, és a csalás lehetőségét így ki lehet zárni. A teleportációs kísérletek során nem találtak olyan dolgot, amit ne lehetett volna átvinni: így akár szilárd vagy folyékony dolgokat, sőt még szagokat, illatokat is tudtak áthozni ismeretlen módon. Többször előfordult, hogy apróbb rovarok, rágcsálók, kis állatok jelentek meg vagy tűntek el ilyen módon, és ezek általában életben is maradtak. Néhány esetben a leírások szerint emberek is teleportálódtak, ezt viszont jól dokumentált, ellenőrzött kísérleteken eddig még senki nem tudta demonstrálni, ezért ez a dolog meglehetősen bizonytalan. Érdekes, hogy ebben a vonatkozásban a legnagyobb szabású kísérleteket Magyarországon vé- ezték a ’30-as években, es igye- eztek a csalás lehetőségét kizárni, és a kísérleteket nagyon pontosan dokumentálni. Érdekes és fontos, hogy a jól dokumentált kísérletek tökéletesen cáfolták azt a spiritiszta elképzelést, hogy az anyag ott helyben képződik, és ott rendeződik szerves és szervetlen formában. Ezeknél a kísérleteknél ugyanis, amikor például rovarok vagy kisebb rágcsálók jelentek meg a kísérletek során, lezárt, gondosan ellenőrzött helyiségben, akkor mindig olyan hónapban történt a megfigyelés, amikor azok a szabad természetben, egyébként a közvetlen környezetben megtalálhatóak. Hó is például mindig csak akkor jelent meg a teleportációs kísérletek során, amikor kint hideg volt, és hó is volt a környező utcákban. A magyar kísérletek során, melyeket Chengery Pap Elemér végzett, nagyon sok esetben figyelték meg több kilogrammos tárgyak megjelenését is (a legnagyobb tárgy körülbelül 10 — 15 kg-os kődarab volt, egy közeli temetőből került oda, egy kereszt letört darabja). A jelenséget a ’80-as évek elején Kínában vizsgálták, talán a legjobb kísérleti módszerekkel, itt ugyanis az eltüntetendő tárgy egy pici rádióadó volt. Az adó néhány dekás tömege már lehetővé tette, hogy ez a tárgy „eltűnjön” — de mivel folyamatosan rádiójeleket sugárzott, állandóan szemmel lehetett tartani mozgását, útját. A körülbelül egymil- liárd kínai között két tizenéves fiatalt találtak a pekingi egyetem és a kínai tudományos akadémia kutatói, és hosszabb kísérletsorozatot végeztek velük. A kísérletek során több tucat alkalommal sikerült a működő, ellenőrzött rádióadót a gyerekeknek eltüntetnie úgy, hogy egy kis idő múlva máshol jelent meg, esetleg másik helyiségben. A kísérletsorozatnak érdekes módon pont a lényeget nem sikerült tisztáznia, azt, hogy milyen módon, milyen úton mozognak ezek a tárgyak, milyen állapotban vannak akkor, amikor nem detektálhatóak. Ugyanis addig, amíg a gyerekek zsebében volt a rádió, addig a jelet tökéletesen lehetett venni, majd minden különösebb mozgás és mozdulat nélkül egyszer csak szóltak, hogy úgy érzik, elindult a rádióadó, és eltűnt a zsebükből. Ebben az esetben a piciny adó valóban eltűnt a zsebükből, de egyszerre a jel is eltűnt, vagy pedig nagyon erősen legyöngült. Ez azonban végül is várható volt, mert az eddigiek során láttuk, hogy a pszichokinézist állandóan az anyagszerkezet megváltozása kíséri, tehát az elektromos tulajdonságok is megváltoznak. Emiatt a rádióadó egyes elemei, melyek normál esetben szigetelőek, vezetővé válnak, és így az adó működése egy darabig áramlik. Az eltűnés és újramegjelenés között változatos nagyságú időtartamok teltek el, a legrövidebb idő néhány másodperc volt, a leghosz- szabb idő pedig majdnem egy óra. Azt azonban nem lehet tudni, hogy az egy óra alatt hol tartózkodott a rádióadó. Elképzelhető, hogy néhány töredék másodperc alatt megtette útját az eltűnés és megjelenés helye között, azonban lehet, hogy olyan nagymértékű volt a vezetőképesség változása, hogy csak egy óra múlva rendeződött vissza az anyag szerkezete, és akkor szólalt meg újra az adó. Azt, hogy valami ilyen gond van a háttérben, az is bizonyítja, hogy a kis rádióba beszerelt elemek rendkívül rövid idő alatt kimerültek. Míg normális esetben órák hosszat képes volt a rádióadó folyamatosan jeleket sugározni, és eközben a telep feszültsége legfeljebb néhány százalékot csökkent, a teleportációs kísérletek alatt gyakran teljesen kisült a teljesen új, ellenőrzött elem. Ez olyankor fordul elő, ha rövidre zárják az elemet, de valójában az is történhetett — teljes vagy részleges rövidre zárást okozhatott a vezetőképesség drasztikus megváltozása. Ezek a kísérletek rendkívül fá- rasztóak voltak az alanyok számára. Ilyenkor több kilogrammot is fogynak az erőfeszítések miatt az alanyok, néhány esetben pedig el is ájulnak, és hetekig nem képesek újra megismételni a kísérletet, annyira „lemeríti” őket ez a tevékenység. (Folytatjuk) Egely György
