Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-13 / 164. szám

6 Hírlap 1990. október 13., szombat Hollywood legszebb boszorkánya Hamarosan nálunk is bemu­tatják a tavasszal elhunyt Jim Henson — a világhírű Muppet S/iow(Breki és társai) alkotója — produkciójában készült nagy fantasy filmet, A boszorkányo­kat. Az 1989-ben forgatott mű egy mai tündérmese. A kilencé­ves Luke amerikából családi lá­togatásra érkezik nagymamájá­hoz a havas Norvégiába. A nagyi boszorkányokról mesél neki. El­mondja, hogyan gyűlölik a gye­rekeket, maszkok és álarcok se­gítségével hogyan rejtőznek el. Beszámol arról is, hogyan tudott gyerekkorában elmenekülni a gonosz boszorkányok elől, ami­kor barátnőjét rabul ejtették. Amikor a kisfiú szülei autóbale­setben meghalnak, a nagymama magához veszi Luke-ot, és Ang­liába viszi. A nagyi azonban be­teg lesz, és a fiú — két ajándékba kapott fehér egér társaságában egy hotelbe kerül, miután megismerkedett a gyermekvédő liga elnöknőjével, akiben termé­szetesen a Főboszorkányra is­mer. Kiderül, hogy a (boszor­kány) liga legfőbb célja, hogy megsemmisítse Anglia összes gyermekét. Egy édességbolt-há­lózatot szerveznek, amelyben egérré változtató varázsméreg- geí fertőzött csemegéket árul­nak. Luke megszökik, és meg­próbálja értesíteni a nagymamát, azonban a Főboszorkány már túl­adagolta varázscukrával a cu­korbeteg öregasszonyt. Luke időközben egérré változik, s Alig hihető, de igaz: a Főboszorkány szörnyű maszkja alatt Anjelica Huston rejtőzik... egyik emberegér barátja oldalán számos egérgonddal kell szem­benéznie. Luke azonban ügye­sen megfertőzi a cukorral a liga tagjait, akik szintén rágcsálókká válnak. A hotel személyzete rág­csálóirtásra indul... A Főboszorkány szerepében Hollywood egyik legvonzóbb színésznője, a 37 éves Anjelica Huston változtatja varázsitalok segítségével egerekké a gyereke­ket. Maszkját sikerült egészen hátborzongatóvá formálni. Eh­hez képest Anjelica exbarátja, Jack Nicolson a Batman-film Jo­ker szerepében ártalmatlan, jám­bor ember benyomását keltet­te... (A Bild am Sonntag nyomán: Zahemszky László) ...aki „normál" állapotban azért sokkal jobban néz ki! A tetőfedő egy katonai kórházban él Lefaragnak Honecker nyugdíjából? A volt diktátornak nem engedték a chilei utazást 2210 márkáról 510 márkára kívánják leszorítani a volt kelet­német vezető, Erich Honecker nyugdiját, közölte a napokban Bonnban a munkaügyi miniszté­rium. Honecker eredeti foglal­kozása tetőfedő, s pártfőtitkári, valamint államelnöki minőségé­ben is szakmája után fizetett nyugdíj-hozzájárulást, ebből adódik az 510 márka. Ezenkívül a NSZEP volt főtitkára és egyko­ri államfő 1700 márkát is kap ha-' vonta, mint a fasizmus elleni küzdelem résztvevője. A német — német egyesülési szerződés értelmében a fasizmus ellen küzdőknek Németország egyesítése után is jár a nyugdíj- kiegészítés, hacsak — mint az egykori keletnémet népi kama­rában elfogadott törvény ki­mondja — a nyugdíjra jogosult nem élt vissza helyzetével a maga javára és mások kárára. Honec­ker esetében éppen ezt az állás- foglalást kívánja meglovagolni az a bizottság, amelyet a munka­ügyi mipisztérium állít majd fel az ilyen és hasonló esetek kivizs­gálására. Kelet-Németország egy évvel ezelőtt még első embere felesé­gével, Margót Honeckerrel a Potsdam melletti Beelitz szovjet katonai kórházában él április óta. Hírek szerint Honecker megpróbált kiutazni Chilében élő lányához, ezt azonban a ber­lini kormány, * állítólag bonni nyomásra, megakadályozta. Voltak már az első pillanatra lehetetlennek látszó ötletek és történetek, és hihetetlenül valószerűtlen elméletek, s megannyi minden más az emberi­ség története során, amit e két jelzővel lehetne ellátni. Hihetetlen és lehetet­len! A Népszabadság ez évi, július 31 -i számában egy ilyenről számol be egy kisebb írás. „A titokzatos lény állította meg a buszt” című cikkből meg­tudhatjuk, milyen kalandos útja volt július 24-én késő este Herczeg Imré­nek, aki nem félős ember, sokan viccesnek és kedélyesnek tartják, de nem fantaszta, aki csak úgy kitalál történeteket. Mégis, azon a nyári éjszakán UFO-t látott, amolyan acélkék színű emberkét, akiről a hetedhét ország mo­dern meséi szólnak. Mert ugye, ilyet sokat lehet olvasni és hallani! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy autós, aki távol emberlakta vidéktől, valame­lyik sokadrendű úton, késő éjszaka hazafelé tartott, amikor hirtelen egy ko­rong ereszkedett le előtte az útra. Majd az autó motorja leállt, és furcsa fé­nyek villogtak körülötte. Más beszámolók szerint az észlelő kiszállt a kocsi­jából, és megközelítette a mezőn álló titokzatos csészealjat, amiből aztán apró, kicsi emberkék ugráltak ki... Herczeg Imre rajza a lényről zálLriak az Utasc/k, én kasz­at csinálok, és egyedül in­dok el haza- ' lé. Kisbaj csra <^V> busszal. A / yl űilit kedden is \ — '/ Y . töntént. A \ J Lurntál négy \ / lométerre, a \ C uiyiar után, \ A :t igen erős, J V. *rös fénypon- | t láttam. I [I I íogy közelebb / J - • tem. egyre / I asztőbb és jjj/ n ősebb lett a J /V nv. Az út kö- / / \ \ :pón furcsa / | üköt pillan- L/ \ 1 Itam meg. V V — Hirtelen 1 ékezett? —Egyáltalán nem fékez De most félre a mesékkel! Munkaköri kötelességemnek tettem eleget, amikor Herczeg Imrének rövid levelet írtam, s ar­ra kértem, mesélje el minél rész­letesebben, mi is történt azon a rendkívüli éjszakán. A kapcso­latfelvételhez azért is ragaszkod­tam, mert bármilyen jellegű UFO-s észlelésnél nagyon lénye­ges az úgynevezett „első kézből” kapott információ. Hiszen ha egy konkrét hír minél több em­beren jut keresztül, az annál in­kább változik és torzul. így pél­dául a tamaszentmáriai lakta­nyában történt rejtélyes esemé­nyeket egy hónap múlva diákok körében, megváltozva, átköltve hallottam vissza, pedig mind­egyikük csak azt mondta el, amit előzőleg hallott. Ilyesféle hiba (elírás) csúszhatott be, amikor sorozatunk egyik címe tévesen jelent meg, és így lett diszkoszűr­hajóból diszkósűrhajó! Kétségtelen, egy levéllel léte­sített kapcsolatteremtés koránt­sem olyan közvetlen — ami eb­ben az esetben nagyon fontos lenne —, de sajnos, adatközpon­tunk anyagi lehetőségei nagyon behatároltak. A várva várt levél néhány hét múlva megérkezett, írója elnézést kért, hogy a sűrű elfoglaltsága csak késői választ tett lehetővé. íme, a legérdeke­sebb részlet a levélből: „1990. július 24-én este kilenc órakor mentem ki járatba Vé­nekre, és a Duna felett fényes gömböt pillantottam meg. Elő­ször azt hittem, hogy a Hold, de az — mint később kiderült — a másik oldalon volt. Én tovább nem is foglalkoztam azzal a gon­dolattal, hogy mi lehetett, csak mentem úticélomig. Éjfél után — az utolsó járattal — ismét ezen az útszakaszon közlekedtem az au­tóbusszal, és ahogy minden éjjel, amikor szolgálatban vagyok, most is indultam haza aludni, amikor Vénektől kb. 2 kilomé­terre két fényes szempárt pillan­tottam meg az úton. Először azt hittem, hogy egy róka, de amint közelebb értem hozzá, egyre erő­sebb lett a fénye. Egyszer csak egy alakot láttam, kb. 120 — 130 cm magas lehetett. Terpeszállásban állt előttem, a keze hosszabb volt, mintáz alsó végtagja. Äfeje körte alakú, a test vagy a ruha (ezt nem tudtam megállapítani) acélkék színű volt. A szeme, amiből a fény áradt, ovális alakú, orrát nem láttam, a szája.helyén enyhe csík volt látható. Olyan világosság lett a kör­nyéken, hogy az autóbuszban még egy tűt is meg lehetett volna találni. Ahogy közelebb értem hozzá, éreztem, hogy az autó­busz lassít. Én ennek érdekében nem tettem semmit, és tőle kb. 2 — 3 méterre leállt. Aztán semmi másra nem emlékszem. Úgy éreztem, mintha csak két perc lett volnamindez, de mint később ki­derült, fél 12 helyett éjfél után ér­tem haza. A kiesett fél óráról nem tudok. Arra sem emlékszem, hogy a négy kilométert hogyan tettem mega házamig, és hogyan tolattam be a házunk elé az ut­cán. Akkor eszméltem csak fel, amikor már a hálószobában vol­tam, és a feleségem megkérdezte: hol voltál? Annyit mondtam ne­ki, hogy találkoztam egy UFO- val. Erre ő ijedten felkapcsolta a villanyt, és elmondása szerint a szemeim pirosán égtek, az arcom hol piros, hol fekete színben ját­szott. Egészségi állapotomra soha nem panaszkodtam, de attól a pillanattól kezdve a fejem három héten át görcsölt, a szemeim ég­tek, nappal csak napszemüveg­ben tudtam közlekedni, annyira bántott a fény. A közérzetem és a hangulatom egyre rosszabb lett, idegessé váltam. Legszívesebben egyedül maradtam volna. Világéletemben vicces ember­nek tartottak, de ettől a perctől minden megváltozott körülöt­tem. Az érdekesség kedvéért még elmondom, hogy az eset előtt két nappal szinte robbanni tudtam volna idegességemben. A legki­sebb dolog is felmérgesített. Soha nem hittem ebben a lényben, so­ha nem álmodtam vele, de azóta sokszor megjelenik álmomban is. Nem tudom, mikor fog ez be­lőlem kikopni. ” Ugyanezek a gondolatok je­lennek meg a már említett lap hasábjain. Az írás nem esik túl­zásokba — ahogy ilyenkor sok­szor lenni szokott — az eseményt illetően. Tehát egyet s mást biz­tosra vehetünk — az UFO-s hír, ami órák alatt bejárta az egész országot, nem volt „kacsa”. A történet alanya is létezik, Her­czeg Imre személyében. De a furcsa történet jó néhány honfitársamban bizonyára kéte­lyeket ébreszt, és fennhangon mormolják magukban — ilyen nincs, és az egész nem más, mint színesen tálalt agyrém. Sok embernek odaadtam a le­velet, főleg olyanoknak, akik már előzőleg ismerték az esemé­nyeket. Volt, aki így vélekedett: elgondolkodtató az eset, de van egy nagy szépséghibája. Törté­netesen az, hogy csak egy tanú létezik! A továbbiakban az érdeke­sebb reagálásokról szólnék, amelyeket kisebb közvélemény­kutatás eredményeképpen állí­tottam össze. Ezeket a vélemé­nyeket különösebb kommentár nélkül bocsátom közre, s ki-ki megtalálja bizonyára közöttük a kedvére valót. 1. Minden civilizáció kitermel magának egyfajta látomást, és ennek minősége és formája nagyban függ az adott civilizáció technikai színvonalától. Régen efféle látomások vallási köntös­ben jelentek meg, ma, az űrkor­szak kezdetén, idegen bolygók küldötteiként. 2. Hiszem, ha látom! 3. Előfordulhatnak érzékcsa­lódások, hallucinációk, amelyek a megfigyelő számára a valódi érzékelés minden tulajdonságai­val rendelkeznek. Vannak pél­dául olyan érzékcsalódások, amelyek kiváltásában a külvilági inger fontos szerepet játszik, pél­dául még egészséges ember is — ha félénk — hajlamos sötétben egy bokrot támadónak nézni. 4. Nem voltam jelen az ese­ménynél, de a lény pontos leírása alapján arra a következtetésre ju­tottam, hogy az illető buszsofőr nem hallucinált. Hiszek abban, hogy létezik rajtunk kívül maga­sabb rendű civilizáció, mely a fej­lettebb technológia birtokában bármikor megjelenhet bolygón­kon. 5. Teljes mértékig elhiszem Herczeg Imre kalandos utazását. A kérdésem viszont az, hogy mi­ért is találna ki ilyen mesét egy lányit a nyitotta töm, m motyogi gyan k< tűk az keztem A busz — El) ténetét? ,' — (Né hiá'nyzo' ném. U De mo mél Iá semmik ember, tam kw lék, é sincs. A tör tozilk. • : Kiisbajc ben is » . Ha« . felnőtt, négygyermekes családa­pa? No persze, azt is mondhat­nánk, hogy a megfigyelés téve­désen alapult. De hiszen egy egé­szen egyszerű megfigyelésnél miért is tévedne? Az UFO-hívők növekvő tá­bora semmi kétséget nem tá­maszt a fenti esettel — vagyis a harmadik típusú találkozásokkal — kapcsolatosan. Határozottan állítják, a tér és az idő korlátái egy fejlett szupercivilizáció szá­mára legyőzhetők. Érvek, ellen­érvek, ki tudja, meddig folytat­hatnánk a felsorolást! Jómagam csak szegény Herczeg Imrét saj­nálom, aki egyfolytában állítja a maga igazát! „Nézze, nekem ez nem hiány­zott — írja —, szívesen elfelejte­ném. UFO-kban sohasem hit­tem! De most a saját szememmel láttam az alakot, aki semmikép­pen nem lehetett ember!!! Nem ittam, nem voltam kimerült álla­potban sem, és szereplési vágyam sincs. ” A történethez még hozzátar­tozik az, hogy az esemény után még egy héttel senkinek sem ju­tott eszébe az autóbusz tüzetes átvizsgálása, sugárzásszintjének a megmérése. Herczeg Imrét ed­dig csupán amatőr csillagászok keresték fel, és megkérték, me­sélje el, mit is látott ezen a rend­kívüli estén. Nos, tehát minden folytatódik tovább a jól megszokott kerék­vágásban. Buszsofőrünk törté­nete is lassan feledésbe merül, de talán egyszer a közeljövőben va­laki közülünk, késő éjszakai órákban valahol távol a lakott te­lepülésektől véletlenül .összefut egy ilyen acélkék színű kis alak­kal... Hinne ön a saját szemének??? Pedro Sosa a hatóságoknak mutatja be, hol szállt le a földönkí­vüli szerkezet (UFO-nachrichten 1978. júniusi számából) Vasné Tana Judit Az előbbi esemény fantáziaképe UFO-lesen Hinne-e ön a saját szemének?

Next

/
Thumbnails
Contents