Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-13 / 138. szám
2 Hírlap 1990. szeptember 13., csütörtök Antall József a Jeszenszky-ügyről Tamas Gáspár Miklós Egerben: „Tehetetlenségében csapkod és keménykedik a kormány” — Kissé más előadást kell most tartanom, mint terveztem — mondta szabadkozva Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ ügyvivője az egri Líceumban tegnap délután tartott választási gyűlésén. A hallgatóság soraiból ugyanis kíváncsisággal várták elsősorban azt, hogy véleményt mondjon a külügyminiszter és az ellenzéki pártok kedden kirobbant konfliktusáról. Mondandóját megnyugtatással kezdte Tamás Gáspár Miklós: — Nem hiszem, hogy új pártállam kialakulásának veszélye áll fenn, ez azért túlzás volna. A szabad nyilvánosság két legfontosabb biztosítéka akadályozza ezt meg, a cenzúra megszűnése és a többpártrendszerű parlament. A Magyar Köztársaság Alkotmánya működik. A kormányzó pártoknak nem sikerült gúzsba- kötniük a sajtót, kénytelenek voltak hátrább vonni az agarakat. Szerencsére ül az Ország- gyűlésben olyan ellenzék, amelynek konstruktív álláspontja van. Meggyőződésem, na az MDF ellenzékben lesz, ugyanilyenjói fog tevékenykedni. Ez a civakodás, ami sokaknak nem tetszik, a leglényegesebb dolog a Parlamentben. Létrejöttek tehát a politikai szabadság legfontosabb garanciái, ám ezek csak keretet adnak, melyet a győztes politikai mozgalmak töltenek meg tartalommal. Márpedig az első szabadon megválasztott magyar kormány ezt a formát képtelen demokratikus lényeggel megtölteni. Tamás Gáspár Miklós ezután elismerte, hogy kétségtelenül demokráciára törekszenek a kormánykoalíció pártjai, ám a szónak egy bizonyos antiliberális értelmében, valamiféle elavult jakobinus eszmét testesítve meg. A többség uralmára, nagyarányú nemzeti egységre törekszenek, ám ezt csak erőteljes nacionalista összetartás hirdetésével tudják összekovácsolni. Az SZDSZ azért törekszik — mint elhangzott — a liberális alapelvek érvényesítésére, hogy meg a többség se tehessen meg akármit, és hogy a mindenkori másként gondol- kodókisebbség életútját, magánéletét befolyásolhassa az állam- hatalom. — Mi nem kívánjuk, hogy a kormányzat állandó politikai hisztériában tartsa az országot. Jeszenszky Géza külügyminiszter parlamentbeli kijelentése, — melyben bizonyos értékekre való hivatkozás szabadságát csak azoknak tartja fenn, akik párthívei, — egy illúziótól fosztottak meg bennünket. Attól az illúziótól, hogy az MDF-nek van egy úriemberi, liberális, keresztény- demokrata szárnya, mellyel azonos nyelven beszélünk. Szegényebbnek érezhetjük magunkat, hisz eddig úgy gondoltuk, a kormánytáborban léteznek tárgyalópartnereink. Veszedelmes dolog történt kedden, a miniszter lényegében azt jelentette ki: aki nem tartozik a kormányzó pártokhoz, az nem tartozik a magyar nemzethez. Ez mindenesetre feltár valamit az MDF lélekmélysé- geiből. Talán kénytelen leszek megfogadni Orbán Viktor barátom tanácsát, aki azt mondta: „Mi már tanúi voltunk egy mocskos kampánynak, ha most ez újrakezdődik muszáj lesz levetnúnk úri magatartásunkat és rámutatni arra, hogy kik az ellenségeink.” — Egy információval azonban tartozom — folytatta — mégpedig azzal, hogy az alkotmány értelmében egy minisztert nem lehet leváltani. Amikor javasoltuk, hogy mondjon le Jeszenszky Géza, tulajdonképpen csak erős formában kívántuk kifejezni helytelenítésünket. Az ilyen politikai konfliktusokkal meg kell tanulnunk együttélni. Mégis remegett a kezem amikor kivonultunk az ülésteremből, mivel azt éreztem, hogy egy pillanatra megingott a magyar állam. Az előadó ezután arról szólt, hogy országunk nemzetközi tekintélyét járatja le, és a rendszer- váltás hitelét ássa alá, ha csökkenteni próbálják a demokratikus ellenzék értékeit. Tamás Gáspár Miklós szerint történelmi tapasztalat, hogy akik erőtlenek, bizonytalanok, jobban el- csábulnak a diktatórikus megoldások felé. Nézete szerint tehetetlenségében csapkod és keménykedik az Antall-kormány is. — Nemzeti érdek, hogy politikai egyensúly jöjjön létre, és ennek feltétele, hogy jelentős településeken olyan önkormányzat alakuljon ki, melyet nem uralnak a kormányzó pártok, — szólt az SZDSZ ügyvivője. Végezetül pedig arról beszélt, hogy a szabad demokraták elképzelése szerint az önkormányzatnak igazi, lokálpatrióta érdekképviseletnek kell lennie, nem pedig állami hatóságnak. A helyi közösségek pedig alakulhassanak teljesen önállóan, akár az országos közízléstől eltérően is. (pala) De ki nem szereti itt a kultúrát? Tisztes szándék hívta életre azt a „kulturális demonstrációt”, amelyre szerdán este került sor Egerben. A Bazilika és a Líceum közötti térre a művelődésért tevékenykedőkön kívül minden állampolgárt hívtak á szervezők, „akinek a város kultúrája, ennek értékei és jövője fontos.” Az Ars Agria Egri Képzőművész Egyesület és az Egri Építész Kör meghívására azok jöttek el, akik jórészt már ismerik egymást egyébként is. A Líceum erkélyére olyan transzparens került, amely egy „alapigazságot” hirdetett: „A mindennapokból kultúra nélkül nem lesz jövő.” Több hasonlóan mély értelmű kinyilatkoztatás hangzott el, jó szándékú álláspontok fogalmazódtak meg. Valójában talán nincs is olyan elvakult ember, aki ezek jelentős részével ne értene egyet. De kérdés az, hogy kik és miiven módon valósítják meg a nagy almot. Mert lehet, hogy sokaknak lenne mondandója ezekről a kérdésekről, s akik ott összegyűltünk, bizony egy' nagyobbacska teremben is meg tudtuk volna vitatni ezeket a problémákat. Érzésem szerint azzal többre mentünk volna, és bizony valamivel konkrétabb álláspont kerülhetett' volna Eger leendő polgármesterének asztalára. (gábor) A rabok is élhetnek a nyilvánossággal Göncz Árpád: Higgadt átgondolást! A pártatlanság egyik legfőbb őrének tisztét elfoglaló Göncz Árpád köztársasági elnök mindenkit arra szólított fel, hogy az ülésteremben kedden elhangzottakat higgadtan, tiszta fejjel gondolja át. Az államfő megfontolásra ajánlotta: a nemzet érdekét a Parlament egésze képviseli. Ennek alapfeltételeit — az elhangzottak következtében felvetődött politikai és személyi kérdések egyértelmű tisztázása révén — mielőbb meg kell teremteni. Ehhez mind a két fél felelősségteljes erőfeszítése szükséges. Ezt várja a Parlamenttől a helyhatósági választásokra készülő ország Is. Göncz Árpád figyelmeztetett arra, hogy ami kedden az ülésteremben elhangzott, az nem marad sem a falak, sem az ország határai között. Következetes nemzeti külpolitikát pedig konszenzus nélkül folytatni nem lehet! (Folytatás az 1. oldalról) hetővé tette a központi fűtést, s a hideg-meleg vizes blokkok kialakítását. A parancsnok szólt arról is, hogy rendszeres kapcsolatot tartanak a tanárképző főiskola egyes tanszékeivel, akik hallgatókat küldenek szakmai gyakorlatra, a TIT szervezeteivel, valamint a Vöröskereszttel. Elhangzott, hogy az amnesztiát követően jelentősen csökkent a rabok száma, s hogy a továbbra is fogvatartottak mintegy fele erőszakos bűncselekmény elkö- vetőjeként került a rácsok mögé. Sajnálatos, hogy a büntetettek egy része fiatal korú, akiknek iskolázottsága alacsony szintű. Megtudhattuk, hogy az elmúlt időszakban az általános fegyelmet illetően romlás tapasztalható az intézet falai között, s hogy ez elsősorban a társadalomban egyre inkább tapasztalható szabadosság következménye. A felügyelő állományról szólva kiemelte a parancsnok, hogy rendkívül erős idegi és pszichikai megterhelésnek vannak kitéve, ennek ellenére hiányzik az őket megillető társadalmi elismerés. Példaként említette, hogy az itt dolgozók átlagfizetése mindösz- sze 8-10 ezer forint körüli összeg. A tájékoztató után vendéglátóink végigkísértek bennünket az intézetben. Személyes véleményem a látottakról: az elítéltek a lehetőségekhez képest humánus körülmények között, megfelelő feltételek mellett élnek. Ezt követően a meghívottak kérdéseket tehettek föl, amelyekre Mező Lászlón kívül, Tóth Miklós őrnagy és Galambos Ferenc százados válaszoltak. Mi egyebek mellett arra voltunk kíváncsiak, hogy az utóbbi időben mennyiben változott az intézetben dolgozó felügyelők munkamódszere. A válasz ágy szólt, hogy kényszerintézkedéseket kizárólag a jogszabály által előírt helyzetekben, s csak nagyon megalapozottan lehet tenni, ígv bántalmazás a legritkább esetben fordulhat elő. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elítéltek szabadon élhetnek a nyilvánosság eszközeivel, így a visszaélésnek gyakorlatilag nagyon kicsi a lehetősége. A felügyelőknek egyébként is elemi érdeke, hogy a rabok megfelelő, nyugodt körülmények között tölthessék büntetésüket, hiszen így csökken a bezártság okozta feszültség, s az agresszió. (barta) A nők az Ipoly Cipőgyár kihelyezett üzemében dolgoznak (Folytatás az 1. oldalról) — Miniszterelnök Urnák mi a véleménye az MSZP képviselőjének interpellációjára adott válaszról, s annak következményeiről? — Úgy gondolom, hogy az interpellációkban, a kérdésekben szükségszerűen benne foglaltatnak olyan elemek, amelyeket a válasznál később kifogásolnak. A külügyminiszternek feltett kérdés volt ideologikus — szemben az utólag szóvá tett kifogással —, miután az a Magyar Nemzetben közölt levélre hivatkozott. A külügyminiszternek szükségszerűen arra kellett felelnie, azt kellett magyaráznia, ami a levélben szerepelt. Amit válaszában elmondott, az bizonyos politikai értékek — vagyis a nemzeti, az európai értékek, a szociális érzékenység, a szabadelvűség — összefoglalását jelentette, amely értékek az interpelláló kérdésében szerepeltek. A külügyminiszter ezek együttes meglétét a koalíció pártjaiban vélte hitelesebben érvényesülni, mint más pártoknál. Ezzel — a bírálók állításával ellentétben — semmiféle kizárólagosságot nem fogalmazott meg — ez a véleménye. Az ellenzék egyes pártjai — mint például a Szabad Demokraták Szövetsége — a Jeszenszky Géza által sorolt eszmékről, ezek egy részéről korábban azt állítottak, hogy ők képviselik, s ezt nyugodtan megtehették. S ha a stílust kifogásolják, akkor számos olyan kijelentést szóvá tehetnék, amit a kormányról tettek, amiben becsmérlően nyilatkoztak a kormány programjáról, s ezt is tudomásul vettük. Nagyon furcsának találom azt a szemléletet és azt az eljárást, hogy ha valaki agresszíven kérdez vagy agresszív kijelentéseket tesz, s arra valahonnan válasz érkezik, az már felháborodást vált ki. Hasznosnak tartanám, ha a többi politikai párt is megvizsgálná saját, mind a Parlamentben, mind egyéb helyeken elhangzott megnyilatkozásait, s akkor aligha mondhatnák azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum, vagy a koalíció pártjai tettek csak olyan nyilatkozatokat, amiben sajat magukat helyezték előbbre bizonyos értékek birtokában. Megítélésem szerint az elmúlt három és fél hónap alatt igen furcsa módon éppen a többi árt részéről nyilvánulták meg ifejezetten sértő, ócsároló kifejezések, amelyekre soha nem reagáltunk. Rendkívül jellemzőnek tartom azt, hogy Tölgyessy Péter a Rádióban olyan nyilatkozatot engedett meg magának, amelyben Imrédy Béla beszédeihez hasonlítja Jeszenszky Géza megnyilatkozását. Nem emlékszem, hogy Imrédy Béla a polgári demokrácia kérdésében kívánt volna versenyre kelni bármelyik másik szónokkal. Úgy gondolom, nem az a cél most, hogy újra a Kéri-ügyhöz hasonló politikai viták legyenek a meghatározóak az Országházban. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a képviselők valóban a törvényhozó munkára koncentráljanak. — Hogyan ítéli meg az ellenzék együttes fellépését Jeszenszky Géza lemondatása ügyében?- Ez hozzátartozik a választási kampányhoz. Az ellenzék pártjai — végére jutva annak az úgynevezett türelmi időnek, amelyet egyáltalán nem tartottak be — a választási kampány időszakában szükségszerűen minden eshetőséget es lehetőséget kihasználnak arra, hogy megfelelő propaf andát fejtsenek ki. Minden esz- özzel igyekeznek a kormányt lejáratni, s a testület nyilvánvalóan támadható, hiszen rendkívül súlyos örökséggel, nehéz körülmények között, népszerűtlen intézkedéseket téve kell kormányoznia. Ezért ebben a kérdésben az ellenzék együttesen lép föl. Nagyon jó jel az, hogy a Magyar Szocialista Párttal is együttesen léptek fel, közös sajtókonferenciát tartottak, végre kiegyensúlyozott helyzetet teremtve a Parlamenten belül. Ezzel láthatólag megszűnt a pártok között bármilyen diszkrimináció. A választási kampányba illik az is, hogy — nem először — követelik egy kormánytag lemondását. Ez egyes ellenzéki politikusok vagy pártok folyamatos taktikája, hogy megpróbálják szembeálh'tani a koalíciót. Hozzátartozik ez a többpártrendszerben a politikai kísérletekhez, a belpolitikai küzdelemhez. Ami pedig a külügyminiszter lemondását illeti: ahogy nem voltam hajlandó MDF-politikust ért támadás esetén egyszer sem feláldozni az illető személyt, visszautasítottam a különböző szalámitaktikát képviselő metodikát, nyilvánvaló, hogy a legkevésbé sem kívánom a kormány tagjait efféle politikai támadások következtében lemondásra felszólítani. Annál kevésbé, mivel az alkotmány a konstruktív bizalmatlansági indítvány alapján a jelen politikai erőviszonyok mellett nem ad esélyt az ellenzéknek arra, hogy a kormányt meg tudja buktatni, kívánságukra pedig nem fogom egyetlen miniszteremet sem feláldozni. — Lehetségesnek tartja-e a továbbiakban a külpolitikában a pártok konszenzusát? — A külpolitika az egészséges parlamenti és politikai eleiben az alapvető kérdések egységén alapul. Válsághelyzetekben különösképp. A kormány nevében kifejezésre juttattuk: mi a külpolitikában konszenzusra törekszünk. Az ellenzék egyes pártjainak képviselői — beleértve Horn Gyula elnök urat, a korábbi külügyminisztert — hangsúlyozták, hogy a konszenzust így nem kívánják fenntartani. Nagyon sajnálom, ha így van, ha ez a szándéka az ellenzéknek, de szeretném hangsúlyozni: a külpolitikát egységben kell látni. Egy kormány külpolitikájával lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Azonban az ellenzék nem írhatja elő azt, hogy a külügyminiszter nekik, és ne a kormánykoalíciónak tetsző személy legyen. Az ellenzék eddig konszenzusról beszélt, miközben folyamatosan támadta a kormány külpolitikáját, lekicsinylő megjegyzéseket téve, vagy amikor már végképp nem tudott mit mondani, akkor úgy igyekezett beállítani, mintha az eredmények az előző kormány politikájának lennének köszönhetők. Ha most „nem kívánják fenntartani” a konszenzust, nem tekintem ezt a kormányzattal szemben reális alapokon nyugvó fenyegetésnek. Bízom abban, hogy a Parlamentben történtek után megnyugodva, reálisabban fogják nézni az eseményeket. Éppen ezért nem kívántam tegnap sem válaszolni, sem nyilatkozni, mert szükségesnek tartottam, hogy leülepedjenek ezek a dolgok. Nem örülünk az ilyen konfliktusoknak, mert az ország előtt álló problémák sokkal súlyosabbak, semhogy ezzel töltsük az időt. Ugyanakkor úgy ítélem meg: jó lenne a személyeskedéseket mindkét oldalról lezárni, mert azok sem segítik a valódi konszenzust. (MTI) Nem kell hirdetésfelvevő helyeinkre fáradnia! írja a mellékelt kockákba hirdetési szövegét. Egy betű 5. -Ft. Adja össze a betűk számát, szorozza meg 5-tel, s a pénzt rózsaszínűpostautalványon adja fel címünkre: 3300 Eger, Beloiannisz u. 1. Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége. A borítékra írja rá: APRÓHIRDETÉS. A feladást igazoló szelvényt tegye hirdetése mellé a borítékba! Az így beérkezett hirdetések 48 órán belül megjelennek lapunkban. Köszönjük bizalmát, s reméljük: elégedett lesz üj szolgáltatásunkkal. APRÓHIRDETÉS - MEGRENDELŐLAP Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: Aláírás (név, lakcím) A raboktól elkobzott „eszközök”
