Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-10 / 135. szám

I. évfolyam, 135. szám 1990. szeptember 10., hétfő ÁRA: 4,30 FORINT HEVES MEGYEI HOGYAN ALAKULJON A KÖZLEKEDÉSREND? Levélváltás egy egri ügyben A JELENT MUTATVA - A JÖVŐRE TEKINTVE A vállalkozó mezőgazdaságért (3. oldal) (4. oldal) ÚJ AUTÓPIAC Budapesten, az M5-ös autópálya mellett: egyszerre 2 ezer használt kocsit kínál (8. oldal) A megoldás nem katonai ••• (?) Helsinkiben az elnöki palota tárgyalóasztalánál a csúcs főszereplői. Gorbacsov és Bush egyöntetűen kívánja Kuvaitnak az iraki agresz- szió előtti státusa maradéktalan helyreállítását A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak feltett szándéka, hogy véget vessen a jelenlegi válságnak. Előnyben részesítik a békés megoldást, ám ha az eddigi lépések nem vezetnek eredményre, mind­két ország kész fontolóra venni további olyan intézkedéseket, ame­lyek összhangban állnak az ENSZ alapokmányával. Minden kétséget kizáróan demonstrálni kívánják, hogy az agresszió nem lehet és nem is lesz kifizetődő — mondta ki a George Bush amerikai és Mihail Gor­bacsov szovjet államfő vasárnapi csúcsértekezletéről Helsinkiben ki­adott közös közlemény. A dokumentumban a két államfő leszögezte, hogy a válság megol­dása kizárólag az ENSZ BT vonatkozó határozatainak maradéktalan megvalósításával képzelhető el. Irak elszigeteltségének csakis az vet­het véget, ha maradéktalanul helyreáll Kuvait augusztus 2-ika — azaz az iraki agresszió — előtti státusa. A mintegy hét órán át tartó csúcstalálkozó befejeztével tartott saj­tóértekezleten mindkét államfő hangsúlyozta, hogy a katonai beavat­kozás kérdését nem vitatták meg. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy egy ilyen beavatkozás beláthatatlan következményekkel járna. Bush elnök azonban továbbra sem zárta ki egyértelműen a katonai beavatkozás lehetőségét. Ülést tartott a kormány A kormányszóvivői iroda köz­leménye: A kormány vasárnap tartott soron kívüli ülésén megvitatta és első olvasatban elfogadta azt a részletes programdokumentu­mot, amely az elkövetkező há­rom évre határozza meg felada­tait. A dokumentumot a közeljö­vőben nyilvánosságra hozzák. A kormány ugyancsak meg­tárgyalta és kiegészítésekkel el­fogadta a gazdasági folyamatok első félévi és a második fél évben várható alakulásáról szóló pénz­ügyminiszteri előterjesztést. A testület megállapította, hogy az elmúlt évtizedek során az állami költségvetés által finanszírozott feladatok meghaladták a gazda­ság teljesítőképességét. A piac- gazdasághoz szükséges források megteremtése, a költségvetési szervek támogatásának csök­kentése érdekében a kormány az állami feladatokat felülvizsgáló ad hoc bizottságot hoz létre. E testületnek olyan javaslatot kell kidolgoznia, hogy 1991-ben ösz- szességében 20 százalékkal ala­csonyabb támogatást irányozza­nak elő a költségvetési szervek részére. A csökkentés nem érint­heti az alapvető ellátó rendszere­ket, intézményeket, továbbá a honvédelmet és a fegyveres tes­tületeket. A minimálbér emeléséből adódó többletkiadásokat (349 millió forint) a költségvetési szerveknél az állami költségvetés fedezi. A honvédelemnél és egyéb fegyveres testületeknél el­határozott, továbbá a földhivata­loknál és a területi tűzoltóságok­nál korábban végrehajtott bér­emelésen kívül újabb központi bérintézkedésre forrás hiányá­ban idén nem kerülhet sor. A kormány tudomásul vette a nyári népszavazáshoz és az őszi választásokhoz szükséges pén­zösszeg nagyságát, döntött arról, hogy a tárcák, intézmények többletigényei közül melyeket fogadja el. A kormány rendeletet alko­tott a helyi önkormányzati vá­lasztásokon jelöltet állító kisebb­ségi szervezetek anyagi támoga­tásáról. Ennek értelmében a ki­sebbségi szervezetek számára 15 milliós különkeretet biztosíta­nak. A döntés tovább bővíti a ki­sebbségi jogok érvényesülésé­nek lehetőségét. (MTI) Torgyán József vallotta Tófalun és Verpeléten: Százezer kínai, mint a haza megmentője... Az SZDSZ-pártelnök, Kis János Gyöngyösön: A kormány történelmi mulasztásai ellenére van kiút Választási nagygyűlésekről tudósítunk a 2. oldalon Tanévnyitó az egri és a gyöngyösi főiskolán A zászlón Eszterházy püspök neve A külső szemlélő élhetne azzal a gyanúperrel, hogy túlságosan is könnyedén változtatja az egri főiskola a nevét. Amikor a politikai széljárás úgy diktálta, a vietnami nemzeti hőst, Ho Si Minnt vették a cégtáblára, az idők fordultával viszont azonnal egy püspököt, Eszterházy Károlyt válasz­tották. A látszat azonban csalóka. Nem külső késztetés, hanem belső eltökéltség húzódik meg a váltás mögött: hosszú hónapokon át huzakodtak az intézményben, míg a diákság keresztülvitte szándékát. A lehetőség teremtődött meg a rend­szerváltással, hogy valóban az alapító és építtető szellemében, s az univerzitás jegyében folytassa munkáját a nagyra nőtt egri intézmény. Az Eger polgárai által adományozott zászlót a hallgatók vették át A szombati tanévnyitó és név­adó ezért vált különleges alka­lommá, egy kétnapos rendez­vénysorozat betetőzőjévé. S az elnökségben már méltán kapha­tott helyet a katolikus egyház képviselője, Csontos Barna érse­ki helynök személyében. Bár sorszám szeriht a 43. volt ez az esemény, mégis az első. Nem­csak azért, mert a „gólyák” esküt tettek a köztársaság alkotmányá­ra, hanem azért is, mert az új szellemiség jegyében, egy euró­pai ívű fejlődés reményében kezdtek a következő évekhez. A megjelenteket dr. Orbán Sándor főigazgató köszöntötte, külön tisztelettel a vendégeket, a külföldi partnerintézmények, s a hazai felsőoktatás vezetőit. Ezt követően Manhertz Károly, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium államtitkára adta át a névadásról szóló okiratot. Mint elmondta, örömmel jött a neves város nevezetes Líceumába. Hangsúlyozta, hogy az építtető, Eszterházy Károly neve nem ko­pott el a hosszú évek során sem. Elemezte a XVIII. századi kato­likus felvilágosodás szellemi ér­tékeit, kiemelve azt, hogy ebben a korban Eger fényesen ragyo­gott a magyar kultúra horizont­ján. Most esély van arra, ami az alapítónak nem sikerült: egye­temmé válhat a Líceum. Olyan korszakban élünk, amikor a tar­talmi lehetőségek a gazdasági ne­hézségek ellenére is megterem­tődtek. Mivel az iskolák sokfé­lékké válnak, az azokba tanáro­kat képző intézménynek is lé­nyegesen alternatívabbnak, nyi- tottabbnak kell lennie. Két-há- rom éven belül csatlakozunk Eu­rópához, s ehhez a „kiművelt emberfők sokasága” szükséges. A jövő a kétlépcsős képzésé, amely megfelelő idegen nyelvi háttérrel társul. Olyan diplomát kell szerezniük a diákoknak, amelyet Európa bármely orszá­gában elfogadnak. Ehhez a hall­gatók és a tanárok részéről is erő­feszítések szükségesek. E gondolatok jegyében adta át az okiratot, mely szerint a Ma­gyar Köztársaság nevében a kor­mány 1990. július 1-jei hatállyal Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolává változtatja az egri in­tézmény nevét. A város nevében Békési Jó­zsef megbízott tanácselnök zász­lót nyújtott át ebből az alkalom­ból. Mint elmondta, a város pol­gárai úgy.érzik: történelmi igaz­(Folytatás a 2. oldalon) A hatvani ország- gyűlési képviselő: Nem bűncselekmény miatt zuhant le Nem történt bűncselekmény, hanem baleset miatt zuhant le hat méter magasságból lakóhe­lyén, augusztus 7-én 13 órakor dr. Baranyai Miklós (MDF) or­szággyűlési képviselő — egyebek között ezt állapította meg az ügy­ben elrendelt nyomozás, amely­nek eredményét Lasz György, a Belügyminisztérium sajtóosz­tály-vezetője hozta nyilvános­ságra. Az MTI-t arról tájékoztat­ta, hogy az ügyben a Hatvani Vá­rosi Rendőrkapitányság folyta­tott alapos vizsgálatot, s ebben részt vett a Heves Megyei Rend­őr-főkapitányság és az Országos Rendőr-főkapitányság nyomozó osztálya is. Megállapították, hogy a balesetet közvetlenül megelőzően idegen személy vagy személyek a lakóházban nem tartózkodtak. (Folytatás a 8. oldalon)- NEM LESZ NAGYTA­KARÍTÁS. Üzenem az ország bírói karának, hogy semmiféle tavaszi, nyári, őszi," téli nagyta­karítást nem tervezünk a bíró­ságokon, mert semmiféle politi­kai szükség nincs ilyen akcióra - mondta Balsai István az igazság­ügy-miniszter a tárca szombati miskolci tájékoztatóján.- FOGARA SÍ ROBBA­NÁS. A román televízió szombat délelőtt a szélsőséges, nacionalis­ta beállítottságú, magyarellenes Romania Mare című hetilapra és a Romania Mare Alapítványra hivatkozva azt közölte, hogy a fogarasi vegyiművekben pénte­ken bekövetkezett robbanás „szélsőséges magyar erők” sza­botázsakciója lehet.- MOSZKVAI HIÁNY. A szovjet főváros vezetése kezd úr­rá lenni Moszkva ellátási problé­máin. A közeli napokban napi 2,5 ezer tonnára növelik a ke­nyér előállítását, továbbá 1,2 millió csomag import dohányáru kerül a moszkvai dohányboltok­ba. A húsellátásban tapasztalt zavarok enyhítésére Moszkva Ausztráliából és az NDK-ból im­portál húst. Háromszázötvenezren tekintették meg OMÉK­kapuzárás Vasárnap este bezárta kapuit a 71. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vá­sár. Mintegy 350 ezren tekintet­ték meg a kilencnapos sereg­szemlét. A kiállítás hozzájárult külgazdasági kapcsolataink sok­oldalú fejlesztéséhez. Ahhoz, hogy az előremutató áramlatok­ba mihamarabb bekapcsolód­hassunk. Nemzetgazdaságunk egykori sikerágazata napjaink­ban pusztító aszállyal, pénzszű­kével és az átalakulással járó gondok sokaságával küszködik. Am ebben a helyzetben is sok a felszínre hozható belső lendítőe­rő. Közös akarattal, a jó példákat követve. A résztvevők minden bizony­nyal öt év múlva is találkoznak, 1995-ben, a 72. OMÉK-en. Várhatóan Gödöllőn, ahol ag­rárcentrumot építenek ki, és az ott , megrendezésre kerülő OMÉK az elképzelések szerint fontos eseménye lesz az akkori Budapest — Bécs Világkiállításnak. (Munkatársaink részletes be­számolóját a 4. oldalon olvashatják). A Napba nézve... „Ha Napba nézve elveszted a látást, Szemed okold, ne a nagy sugárzást.” (Lengyel József) Milyen igazságtalan, hogy álom csupán: az em­ber boldogságra születik. Szigorúan és kéretlenül vaskerítések határolják körül lehetőségünket. Ma már tudjuk — tapasztalt, felnőtt fejjel —, hogy a „Duna — Tisza ezüst szalagján”, ebben az amulett- nyi országban legtöbbünket alig pár szalmaszálból hevenyészett, sivár fészekből pottyantott le a gólya. És korosztályunk, a harmincasok, negyvenesek túl­nyomó többsége épp hogy csak megkapaszkodhat abba a szálba, ami markába került. Holott legbelül érezzük, nem törékeny, cserbenhagyó csepűre len­ne szükségünk... Mert „van súly, amelynek cipelése segítség”, mint a kötéltáncosnak, aki vékony, ám erős rúddal egyensúlyozza fenn magát produkciója közben. S ha sikerül, felcsattan a taps. A gyakorlás, a küzdelem nem érdekli a közönséget, csak a vég­eredményt osztályozza. Nálunk mostanság a „kötéltáncosokból” van egyre több és több. Ugyanakkor a kényelmes fotel­ban elnyúlok száma is szaporodik — akik unottan, közönnyel viseltetnek mások erőfeszítése iránt. Igen, ők azok, akik „szerencsésnek” tartják ma­gukat, hisz kemény könyökükkel félresodorták a többieket, s ilyen-olyan mesterkedésekkel jóval le­körözték embertársaikat. Nekik a luxus, a fennhé- jázás, a talmi csillogás jelenti a mindent. Ők a nagy­ravágyók, maguk komformista világában, teli a zse­bük a degeszre tömött pénztárcával, s ha már meg­van az úszómedence fényűző villájuk kertjében, s csörömpöl rajtuk a sok aranyékszer — a campari, a száraz martini könnyű lebegésében —, még mindig többet és többet akarnak. Ekkor már egyre feljebb jut a fogaskerekű, a mélyben hagyva a pórnépet, azokat, akiknek nem áll módjukban jegyet váltani. A „magasvasúton” ülőknek azonban ez is kevés: álomautójukat már újabbra cserélték. De a harmadikat megszerezvén, vajon nem unot­tan indítják be a motort...? Hiszen ők, a tűző Napba nézők mi mindenről lemaradnak! A száguldás so­rán nem látják — vagy nem is akarják látni — a sze­líd, dimbes-dombos tájat. Nem érzik az eső áztatta föld illatát, a szél kergette csorbókapelyhet észre sem veszik, és mit ér nekik a vadvirág szépsége... Mennyire szól hozzájuk egy Radnóti-vers, Vivaldi Négy évszakja? S nem veszik észre, hogy nincsenek már „a fürge barátok, kik vígan itták a szürkebará­tot, a szépszemű karcsú pohárból”. A Nap tüze el­homályosította nézésüket, s le sem kell hunyni sze­müket, hogy magukat, csakis önmagukat lássák. Ellazultak a kötődések, a régi, szép kapcsolatok semmissé váltak... Az érdek, saját érdekük vált fé­tissé. Holott a Napnak nem az égetése, hanem szelíd sugara a gyógyír. Az erdő fái közt átszűrődő fénye, hajnali jótékony ébredése, a horizont lassan tűnő narancsszíne. Félrebillenő világunkban — legtöbbünknek, akik a nehéz súlyt cipeljük — ez ad némi megnyug­vást. S talán valamiféle reménysugarat, hogy egy­szer megfoghatjuk majd a Másik felénk nyújtott se­gítő kezét... Mikes Márta (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents