Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-08 / 134. szám
1990. szeptember 8., szombat Hírlap 5 ,yVz egyház tevékenységére számít a magyar társadalom” A Katolikus Püspöki Kar elnöke: dr. Seregély István egri érsek (Fotó: Perl Márton) Megtalálni az utat a boldoguláshoz Szeptember 3-án a Magyar Püspöki Kar konferenciája elnökévé választotta dr. Seregély István egri érseket. Évszázados hagyomány szakadt meg ezzel, ^fdig a mindenkori esztergomi érsek töltötte be ezt a tisztséget. Még ezen a napon a püspöki kar az új elnök vezetésével találkozott Antall József miniszterelnökkel, s a kormány több tagjával. Dr. Seregély Istvántól, új megbízatásáról érdeklődtünk, s arról, hogy milyen eredménnyel zárult a kormány képviselőivel való tárgyalás. „A püspökök választása rám esett” — Tisztelt érsek úr! A közvélemény még nem ismeri ezeket a fogalmakat, amelyeket az ön megválasztásával kapcsolatban hallott. De talán még a hívők számára is újdonságként hat ez a mostani váltás. Ezért először arra kérjük, hogy tájékoztassa olvasóinkat arról, hogy mit is jelent megbízatása! — Magyarországon nem új dolog a püspökkari konferencia, hiszen már a múlt században létezett. Ez egy olyan konzultatív, rendszeres találkozója a magyar- országi katolikus püspököknek, amelyet a mindenkori esztergomi érsek, az ország prímása hívott össze. Önálló jogi egységgé a II. Vatikáni Zsinat szándékai szerint lett, alapjait és törvényeit .pedig az 1984-ben életbe lépett egyházi törvénykönyv szabályozza. Ennek értelmében minden püspöki karnak saját statútumot, alapszabályt kell készítenie, s ennek jóváhagyása után működése ehhez van kötve. Magyarországon az ismert okok miatt mind ez ideig nem került sor erre a jóváhagyásra. Most azonban módunk van rá, hogy az újonnan elkészült statútum alapján a Magyar Püspöki Kar is — a világ valamennyi püspöki karához hasonlóan — betöltse szerepét, és folytassa munkáját. Az elmúlt esztendő folyamán elkészítettük a statútum szövegét, megfelelő nyelvre lefordítottuk, és jóváhagyásra kiküldtük Rómába. Az előírások szerint a Magyar Püspöki Kar öt évre választ elnököt, aki a találkozók alkalmával vezeti a konferenciát, és az ott hozott határozatok gyakorlatra váltásáról gondoskodik, s természetszerűleg tartja a kapcsolatot az Apostoli Szentszékkel és más külföldi püspöki karokkal. — A szeptember 3-án megtartott püspökkari konferencia a jóváhagyott statútum alapján megválasztotta az elnököt. Ezzel gyakorlatilag megszűnt az a privilégium, a hosszú évtizedek, évszázadok során érvényben lévő gyakorlat, hogy a magyar prímás, Esztergom érseke egyben az elnök is. Ez természetesen előfordulhat a jövőben, ha őt választják meg, most azonban a püspökök választása reám esett. így énnekem kellett vállalnom ezt a számomra eddig ismeretlen, és majd most jobban megismerendőfeladatot. Teljesítve mindazt a tennivalót, programot, feladatot, amelyet a püspökkari konferencia alaptörvénye az elnökre bíz. Újabb, a történelmi fehér foltokat eltüntető kiadvány került a Téka könyvesboltjaiba: Hruscsov magnetofonszalagokra diktált, s a KGB elől sikeresen elrejtett memoárját jelentette meg a Leopárd Kiadó. A Hruscsov emlékezik; Szemben a zsarnokkal című kötetet — amely a júliusban alakult cég debütáló kiadványa Az akut kérdések a kormány asztalán — A híradások szerint egy másik, kiemelkedően fontos eseményre is sor került szeptember 3-án. A miniszterelnök fogadta önöket, s tárgyaltak egy sor kérdésről. Milyen eredménnyel? — Régóta esedékes volt ez a találkozó. Részben a nyár viszontagságai, részben pedig a kormány útkeresése és a miniszterek elfoglaltsága miatt vált csak most lehetővé, hogy a miniszterelnök fogadja a Magyar Püspöki Kar tagjait. Találkozni kívánt velünk a Parlament már számunkra más időkből is ismert 64-es termében. A találkozón természetesen a miniszterelnök volt a házigazda, de jelen volt kormányának több tagja is, így a művelődési és közoktatási miniszter, az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter, a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter. A Magyar Püspöki Karból mindenki jelen volt a székesfehérvári püspök kivételével, aki egészségi állapotára való tekintettel már a konferencián sem tudott részt venni. A találkozó a legjobb légkörben zajlotffa felmerülő problémákban szinte a megoldás keresésének teljesen azonos útjáról győződhettünk meg. — A híradások arról számoltak be, hogy önök egy négy pontból álló állásfoglalást nyújtottak át a miniszterelnöknek. Mit tartalmazott ez? — Kérem, minket a miniszter- elnök meghívott: mi egy udvariassági látogatásra számítottunk. Tudtuk azt, hogy a parlamenti időszak alatt megannyi elfoglaltsága van. Ezért hosszabb tárgyalásra nem gondoltunk. Ennek ellenére másfél órán keresztül módunk volt kölcsönösen megismerni egymás véleményét. Ennek során került szóba, hogy a — szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek. Nyikita Szergejevics Hruscsov leváltása után, 1964-ben kezdte szalagra mondani visszaemlékezéseit, amelyeknek 1925-től 1953-ig, Sztálin haláláig teijedő részét bocsátotta a Leopárd Kiadó rendelkezésére fia, Szergej Nyikitics Hruscsov. A memoárban Hruscsov izgalmas képet fest délelőtti püspökkari konferencián nagyon gyorsan összeállítottuk az akut kérdésekkel kapcsolatos észrevételeinket. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalást valóban átadtam a miniszterelnöknek. De az idő megengedte, hogy erről szóban is beszéljünk. — Ezek megoldatlan problémák? — Fogalmazzunk úgy: megoldás alatt álló kérdések... — Ezek szerint lesz arra mód, hogy kedvező változások történjenek? — Minden valószínűség szerint. Kéréseink között első helyen az szerepelt, hogy minden egyházi üggyel kapcsolatban időben kérünk tájékoztatást a kormány, illetve a Parlament részéről, hogy a magunk állásfoglalását meg tudjuk fogalmazni. Ne a sajtóból értesüljünk az egyházi ügyek tárgyalásáról, főleg a velünk kapcsolatos döntésekről. Ez az általános kérdésünk magától értetődő, hogy elfogadásra talált a miniszterelnök és kormánya részéről. A jövőben ki fog alakulni egy eddig még nem járt úton a kapcsolattartás lehetősége. Második kérdés a hitoktatás ügye. Ebben a Magyar Püspöki Kar változatlanul tartja magát a püspöki szinten és a miniszter államtitkárai által folytatott megbeszélések során létrejött közös nyilatkozathoz. Ehhez ragaszkodva továbbra is fakultatív tárgynak tekintjük, s tekinti a kormány is a hittant, amelynek helye van az iskolában. A helyi körülményekhez igazodva kapcsolódik az órarendhez, mint a többi fakultatív tantárgy. A hitoktató ennek a helyzetnek megfelelően lesz tagja az iskola tantestületének, ha nem is úgy, mint egy ott főállásban lévő pedagógus. Szeretnénk, ha a hittanbeí- ratások még a kezdő stádiumban Sztálin személyi kultuszáról, a tehetséges politikus jellemének félelmetes torzulásaként kibontakozó gátlástalan, véreskezű zsarnokról. A könyvben kirajzolódnak a Kirov-gyilkosság valódi motívumai, a Molotov — Rib- bentrop paktum, majd a II. világháború kitörésének eddig ismeretlen részletei, Sztálin utolsó évei. továbbra is lehetővé váljanak, s hogy az év folyamán is csatlakozni lehessen, vagy ha valaki nem akar részt venni, kimaradhasson. — A harmadik a vagyoni kérdés. Az egyház tevékenységére számít a magyar társadalom, elsősorban annak az erkölcsi alapnak a megteremtésében, amely nélkül minden gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális tevékenység bizonytalan. Csak a tetteiért felelősséget vállaló, vallott elveit életével alátámasztó állampolgárokra lehet építeni egyéni sorsot, családot és jövőt. Ennek megfelelően az egyház, amelynek minden eszköze gyakorlatilag elveszett, csak akkor tud ebbe a munkába hatékonyan bekapcsolódni, ha szükséges anyagi feltételeit — legalább minimálisan — meg tudja teremteni. Ehhez kellenek azok az épületek, amelyek eddig is tulajdonunkban maradtak, de mások használták azokat: immár a mi használatunkba kell, hogy átmenjenek. Ezenkívül számítunk arra, hogy az olyan épületek, amelyek ugyan államosítva lettek, de jelenleg egyházi használatban vannak, a tulajdonunkba kerüljenek. Az olyan épületek pedig, amelyek államosítottak, de az egyház gyakorlati működéséhez szükségesek, használatba vehetők legyenek. És természetszerűleg — ez az első és legfontosabb — az egyház tulajdonát képező államosított ingatlanok és középületek lehetőleg eladhatatlanná váljanak. Tehát egy reprivatizációs stopot kértünk. Hazai és külföldi feladatok — Ezek alapján fogalmazhatunk úgy, hogy az ön megválasztása, s a kormánnyal való tárgyalás után kimozdulhatnak a holtpontról ezek a kérdések? — A kettő teljesen független egymástól. Az egyik egy egyházi, a másik egy kormányzati esemény volt. Hogy ez éppen egy napra esett, azt véletlennek lehet tekinteni. Természetesen mi ebben a Gondviselés intézkedését látjuk. Számítunk rá, hogy a kezdeti nehézségek után a negyven éven át a politikai életből kizárt magyar társadalom a saját jövőjének építéséhez megtalálja a megfelelő utat. — Nyilvánvalóan megsokasodnak a következő években a feladatai. Mit jelent az ön, s mit az egyházmegye számára ez a megbízatás? — Az egyházmegye számára azt jelenti, hogy ritkábban leszek itthon, s kevesebbet tudok foglalkozni a helyi gondokkal. Tekintettel arra, hogy a püspökök által ránk bízott országos feladatok intézésében személyesen kell részt vennem, és arra időt, fáradságot fordítva, a megoldásért meg kell küzdenem. Ez hazai és külföldi tevékenységre egyaránt érvényes. — Ehhez sok szerencsét, erőt, egészséget kívánunk olvasóink nevében is, vagy hogy ideillően fogalmazzunk: a Gondviselés segítségét... — Én pedig azt kívánom, hogy a magyar társadalom, elindulva a megújulás útján, előbb- utóbb az egyesült Európa népei között megbecsült tag legyen. Gábor László A kötetet Gellért György fordításában, 30 ezer példányban jelentette meg a Leopárd Kiadó. A továbbiakban egyébként évi hat-nyolc könyvet szándékoznak közzétenni. Terveik szerint még az idén kiadják Egon Krenz: Amikor a falak leomlanak és Bíró András: A hűség könyve című köteteit. Külsőre csinos, fiatalos, jól öltözött, de nem hivalkodó. Belsőre kedves, intelligens, közvetlen. Ilyen benyomást tett rám Szent- Györgyi Albert professzor özvegye, amikor bujáki kiállításának megnyitóján találkoztunk. A protokolláris program lélegzetvételnyi szünetében készségesen válaszolt kérdéseimre. Először magyarországi benyomásáról beszélt: — Most negyedszer vagyok ennek a csodálatos országnak a vendége. Azért szeretek ide jönni, mert azt tapasztaltam, hogy az emberek mindenütt barátságosak, vendégszeretőek, kulturáltak, és szívesen fogadják az idegeneket. — Pontosan milyen kapcsolat fűzte a professzor urat ehhez a kis nógrádi településhez? ' — A közeli Kiskér-pusztán volt családi birtokuk, ahol gyermekkorát töltötte. Sokszor és szívesen emlékezett életének erre a korszakára, saját bevallása szerint a legszebb éveit töltötte itt. — Úgy tudom, ön tanított St. Louis szegény negyedében, egy általános iskolában. Most is egy iskola érdekében fáradozik. Tekinthetjük ezt a látogatást valamiféle misszió folytatásának? — Azt hiszem, igen. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy segítsem a gyerekek nevelésének, oktatásának ügyét. Ugyanakkor férjemnek, Albert- nek az emlékét is szeretném őrizni, hogy tovább éljenek, és másoknak is segíthessenek az ő tanításai. Elhunyt férjemnek meggyőződése volt, hogy a magyar oktatási rendszer jól működik, és ez az oka annak, hogy ez a kis ország olyan sok nagy „koponyát” adott a világnak. Számomra Albert volt a legnagyobb tanár, mégpedig olyan tanár, aki tanuló is volt haláláig. Rászakadt a szabadság a pedagógusokra az idei tanévben. A régi, elavult tankönyvek helyett nem, vagy csak késve jelenik meg az új, így a tanár lelkiismeretére bízzák, hogy milyen ismereteket ad tovább diákjainak. Tavasszal a sajtóban és szakmai körökben is sok szó volt az úgynevezett nemzeti alaptantervről, mely meghatározza majd azt a normát, melyhez az oktatásnak igazodnia kell. Már szeptember van, és mégsem hallunk semmit e tantervről, annak vitájáról. Ám ez „csak” egy újabb momentum, mely növeli az iskolákban terjedő bizonytalanságot. — Gond is, lehetőség is, hogy magunk dönthetjük el milyen szellemben tanítunk — mondta Perge Imréné, az egri 2-es számú gyakorló általános iskola történelemtanára, aki harmincnégy éve oktatja e tárgyat. — Sajnos, bármennyire is lelkiismeretes és törekvő is az ember, akkor sincs lehetősége, hogy megvásárolja a legújabb kutatások eredményeiről beszámoló szakkönyveket, a magas létszámú osztályok, és a túlterheltségünk miatt pedig idő és energia sem igen marad erre. A szakfolyóiratok, mint például a Történelemtanítás című igen nagy késedelemmel jelenik meg, tavasszal jött meg például a tavalyi utolsó szám. Az érettségizők számára kiadtak az elmúlt évben kis füzeteket, melyekből egy-egy korszakot ismerhettek meg vázlatosan bár, de a legmodernebb megközelítésben. Nos, mi, szaktanárok szinte képtelenek voltunk ezekhez a kiadványokhoz hozzájutni, legfeljebb nagy utánajárással és szerencsével sikerült. — Milyen szakmai eligazítást kaptak erre a tanévre? — Szinte semmilyet. Az év eleji előkészítőn a megyei szaktanácsadó azt mondta, hogy nin— Az ön festményeiből is nyílott kiállítás az iskolában. Mondana valamit ezekről a művekről? — Magyarországon ez az egyetlen kiállításom, külföldön az USA-ban, az NSZK-ban és Finnországban találhatók képeim. Ha valamilyen irányzathoz kellene sorolnom őket, azt mondhatnám, hogy legtöbbjük expresszionista jellegű. Festészetem legfontosabb feladatának azt tartom, hogy képeim szabad gondolkodásra ösztönözzék az embereket, és kifejezzék az élet logikáját. — Ma nálunk semmiből sem maradhat ki a politika. Önnek mi a véleménye a nálunk végbement változásokról? — Jómagam — amerikai barátaimmal együtt — nagyon tisztelem az embereket mindazért, amit az utóbbi években tettek, ahogy szabadságukért harcoltak. Mi Amerikában nagy érdeklődéssel, reménykedve és izgatottan figyeljük az eseményeket. Én pedig mindig optimista voltam Magyarország távlati jövőjét illetően. Nagyon sajnálom, hogy Albert ezeket a változásokat már nem érhette meg, mert ez tette volna igazán boldoggá. Ő mindig a békéért dolgozott, és támogatta a tehetséges magyar embereket annak érdekében, hogy egyszer valóban szabadon élvezhessenek. — Világosan látom az önök problémáit és lehetőségét, de maguknak kell megtalálniuk a saját útjukat a boldoguláshoz. Hiszem, hogy ez önöknek sikerülni fog. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek azt a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek. csen központi útmutató, ne is váljon senki ilyenre, így nem is tekintették át a magyar és az egyetemes történet folyamatát, hogy tanácsokkal lássanak el. Valószínűleg a jövőben maga választja majd meg a pedagógus, hogy melyik tankönyvből tanítson, ehhez azonban mindegyiket ismerni kell, hogy felelősséggel dönthessünk. Leginkább az úgynevezett legújabb kor oktatása okoz fejtörést, a tudományos szocializmus, a NOSZF például. — Igen sok eseményt és személyiséget átértékeltek a közelmúltban, hogyan tud ezzel lépést tartani? Hogyan állítja például a tanítványai elé Kun Bélát? — Többféle állásfoglalást elmondok, a régi szemléletet, amihez eddig igazodtunk, épp úgy ismertetem, mint az újat, melyet a tévé, a rádió és az újságok közvetítenek. Hozzáteszem a magam álláspontját is, és az a célom, hogy a gyerekek kialakítsák a saját véleményüket. Mindez persze nem könnyű, különösen ha arra gondolok, hogy egy általános iskolás gyerek még nem rendelkezhet szilárd ítélőképességgel. Eddig nem tehettük meg, hogy érzelmeink, személyes hatásunk, világnézeti elkötelezettségünk is szerepet játsszon abban, hogyan közvetítjük a história eseményeit, most azonban tér nyílik erre. Hogyan tanítom Kun Bélát? Olyan személyiségnek, aki meggyőződése szerint kezdeményezett valamit. A jelenlegi feltárt történelmi tények még nem adnak kellő bizonyítékot arra, hogy elítéljük őt. Véleményem szerint sosem volt ilyen nehéz történelemtanárnak lenni, hiszen a nagy szabadsághoz nem járulnak olyan anyagi és szellemi lehetőségek, melyek segítségével igazán élni tudnánk e szabadsággal. Pt. Hruscsov — Sztálinról Lénárd Tamás Történelem: tények nélkül? Hangulatjelentés a tanáriból
