Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-27 / 150. szám

6.

SPORT

1990. szeptember 27., csütörtök

Labdarúgó Magyar Kupa

A Gyöngyös is kiesett

Kazincbarcika-Gyöngyösi SE 2-1 (0-0)

Labdarúgó Magyar Kupa-mérkőzés. Gyöngyös, 200 néző. V.:Lázin.

GYSE: Kiss — Tóth Sz., Bor- sányi, Vona, Nagy, Vajda, Tóth A., (Baranyi), Szerdahelyi, Márkus (Demeter), Kovács, Patócs. Edző: Ács János.

A második félidő legelején a házigazdák jutottak vezetéshez. Kovács indította Patócsot, a csatár megiramodott a balszélen, jól tálalt Szerdahelyi elé, aki kicselezte a rátámadó védőt, és 8 méterről a hosszú sarokba lőtt, 0-1. A vendégek a 71. percben Kondás révén egyenlítettek, aki 25 méterről helyezett a bal sarokba,

1- 1. A Vegyész továbbjutást jelentő gólját a 74. percben Csipke szerezte, 16 méteres ballábas lövése a jobb sarokban kötött ki,

2- 1.

A második félidő közepéig, amíg erővel bírta a házigazda, nyerésre állt, de az utolsó 30 percben kidomborodott a barci- kaiak nagyobb tudása és erőnléte.

A GYSE-nél Tóth Sz., Borsá- nyi és Vajda nyújtott átlagon felüli teljesítményt.

(patócs)

Körzeti labdamgó-bajnokság

Erdőtelki fegyvertény Tiszanánán

Az Eger körzeti bajnokság 1. osztályában változatlanul jól szerepel az egerbaktai legénység, ezúttal magabiztosan nyert az Istenmezeje ellen. A forduló rangadóján pontosztozkodás történt, az andornakiak elvitték Felső- tárkányról az egyik pontot. A Balaton jó játékkal lepte meg a házigazda szilvásváradiakat, ami döntetlent eredményezett. Az Egercsehi viszont teljesen összeroppant Egerszóláton, a szünet után — 5-0-ás hazai vezetésénél — már ki sem mentek a pályára.

Az eredmények (zárójelben az ifjúságiak): Egerbakta-Istenme- zeje 2-0 (1-2), Egerszólát-Eger- csehi 5-0 (1-2), Pétervására I.- Apella ISZE 6-1 (3-1), Parád- Kisnána 4-0 (4-1), Felsőtár- kány-Andomaktálya 2-2 (8-0), Mátraderecske-Demjén 5-1 (5- 0), Szilvásvárad-Balaton 1-1 (3- 3).

A bajnokság állása:

1.

Sz.várad

6

4

217- 6

10

2.

P. vására 1.

6

4

1

1

21- 8

9

3.

F.tárkány

6

3

3

■

9- 5

9

4.

A.tálya

6

3

2

1

16- 7

8

5.

l.mezeje

6

3

1

2

13- 8

7

6.

Kisnána

6

3

1

2

12- 8

7

7.

Egerbakta

6

3

1

2

11-13

7

8.

Egerszólát

6

2

2

2

13-10

6

9.

Balaton

6

2

2

2

11-14

6

10.

M.derecske

6

2

1

3

9-10

5

11.

Párád

6

2

■

4

8- 8

4

12.

Apella

6

24

5-16

4

13.

Egercsehi

62

4

6-16

2

14.

Bernjén

66

6-27

0

pat magabiztosan gyűjtötte be pontjait.

Ecséd — Gyöngyöspata 1-1 (1-0)

Ecséd, 200 néző. V: Holtner.

Ecséd: Bajkó — Kuiják, Oláh, Bédő, Pető, Liktor, Tóth, Elekes, Macsár, Maksa I., Maksa K. Edző: Maksa László.

Gyöngyöspata: Kecskés — Ludányi, Török, Siska, Oravecz, Leép, Bálint, Rozovits, Maka, Gergely, Horváth. Edző: Benedek Ferenc.

Kiegyenlített erők küzdelmében a házigazdák közelebb álltak a győzelemhez. Kiállítva: Oravecz lerántásért. G.: Tóth (11- esből), illetve Leép (11-esből). Jók: Kuiják, Maksa I., illetve Kecskés, Siska. Ifik: Gyöngyös- pata-Ecséd 4-1.

Patócs János

A további eredmények (zárójelben az ifjúságiak): Boldog- Adács 5-1 (3-0), Heréd-Abasár 5-1 (Heréd-GYSE II. 10-2), Ka- rácsond-Gyöngyöstarján 0-4 (5-4), Visznek- Gyöngy össoly- mos3-l (2-1), Gyöngyösoroszi- Vámosgyörk 2-0 (0-5), Szücsi- Nagyfüged 3-0 (1-0).

A bajnokság állása:

AII. osztálybap a Pétervására II. csapata leckét adott a mátra- ballaiaknak, és ezzel a győzelemmel átvette a vezetést. A Hevesaranyos sem kímélte a markazia- kat, akik az élről a negyedik helyre csúsztak vissza. Féltucatnyi gólt rúgott a nagyvisnyói csapat a noszvajiaknak, s ez még akkor is meglepetés, ha a tavalyi ezüstérmes az idén eddig nem jeleskedett.

Az erdmények: Mátraballa- Pétervására II. 1-5, Egerbocs- Bodony 4-2, Vécs-Szajla 1-3, Hevesaranyos-Markaz 2-0, Bükkszék-MCKSZ Kerecsend 2-3, Nagyvisnyó-Noszvaj 6-1.

1.

Heréd

6

5

122- 4

11

2.

Boldog

6

5

117- 5

11

3.

Visznek

6

4

1

1

13- 8

9

4.

Gy.oroszi

6

3

2

1

6- 4

8

5.

Vámos

6

2

3

1

7- 6

7

6.

Ecséd

6

2

2

2

12- 8

6

7.

Gy.tarján

5

1

3

1

8- 5

5

8.

Gy.pata

6

2

1

3

7-11

5

9.

Karácsond

6

1

2

3

8-13

4

10.

Adács

6

1

2

3

8-15

4

11.

Abasár

6

1

2

3

5-14

4

12.

Szűcsi

6

1

1

4

7-12

3

13.

Nagyfüged

5

1

1

3

4-14

3

14.

Gy.solym.

62

4

5-10

2

A bajnokság állása:

t.

P.vására II.

5

4

1

16- 6

9

2.

Egerbocs

5

4

114- 5

9

3.

H.aranyos

5

4

■

i

13- 4

8

4.

Márkáz

5

3

1

i

15- 5

7

5.

Szajla

5

3

1

1

16-10

7

6.

Noszvaj

5

1

3

i

8-12

5

7.

Nagyvisnyó

S

23

13-15

4

8.

Kerecsent!

5

23

9-13

4

9.

M.bállá

5

1

1 3

5-10

3

10.

Vécs

5-.

2

3

11-17

2

11.

Bodony

5

14

10-25

2

12.

Bükkszék

55

6-14

0

Az ifjúsági élcsoport állása: Adács 10, Boldog 10, Vámos- györk 10, Gyöngyöspata 10 ponttal.

A heves — füzesabonyi összevont körzeti bajnokságban az eddig gyengélkedő és sereghajtó Erdőtelek megszerezte első győzelmét Tiszanánán, ami nem kis fegyverténynek számít. Az éllovas Tenk és a Besenyőtelek gólzáporos győzelmet aratott Kápolnán, illetve otthonában.

Az eredmények (zárójelben az ifjúságiak): Besenyőtelek-Pély 5-0 (1-2), Sarud-Tarnaméra 1-1 (1-4), Szihalom-Kömlő 1-2 (elmaradt), Boconád-Kisköre 2-0 (0-4), Kápolna-Tenk 2-9 (0-14), Tiszanána-Erdőtelek 1-2 (9-1).

A bajnokság állása:

A Gyöngyös körzeti bajnokság legutóbbi fordulójában a Gyöngyöstaiján Karácsondon is fölényes győzelmet aratott, ami nem kis meglepetésnek számít. Az élen továbbra is nagy a versenyfutás a Heréd és a Boldog között, a legutóbb mindkét csa1.

Tenk

6

6•

35- 4

12

2.

B.telek

6

6•

28- 2

12

3.

Tárnáméra

6

3

320- 7

9

4.

Kisköre

6

42

12- 9

8

5.

Sarud

5

3

1

1

18- 7

7

6.

Boconád

5

3

1

1

7- 5

7

7.

Komló'

6

33

12- 6

6

8.

Pély

6

1

1

4

8-20

3

9.

Tiszanána

6

1

1

4

4-17

3

10.

Erdőtelek

6

15

5-31

2

11.

Szihalom

61

5

5-17

1

12.

Kápolna

66

5-34

0

Holnap 17 órakor röplabdarajt

Eger — Almásfüzitő

Csak az MSZMP-t és az MSZDP-t érdekli a sport?

Barangolás sportéletünk kérdő) el-dzsungel) ében

Vártuk a pártok képviselőit. Egy közös gondolkodásra, amelyen az önkormányzati választásra készülődő szervezetek kifejtették volna véleményüket a sportról. Máig sem értjük, hogy miért csak két párt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt és a Magyar Szociáldemokrata Párt érezte ügy, hogy van mondanivalója. Legalábbis különös, hogy a két nagy párt, az MDF és az SZDSZ távollétével tüntetett, nem érezte fontosnak, hogy jelen legyen ezen a beszélgetésen. A közömbösséget azért is furcsálljuk, mert programjában mindkét párt foglalkozik a sporttal, sőt konkrét elképzeléseket is vázol.

így aztán szándékunk ellenére nem tudunk átfogó képet adni.

Pedig megítélésünk szerint ez a téma egyáltalán nem unalmas, nem érdektelen, mivelhogy a változások nem csupán a politikai, gazdasági és kulturális szférát érintik, hanem a végveszélybe sodródott magyar sportéletet is. Jövőnk nem csupán a politikai programoktól, a választási küzdelmek végkimenetelétől függ, hanem attól is, hogy a sport, az iskolai testnevelés, az egészséges életmódra nevelés hangsúlyos szerepet kap-e az elkövetkezendő években.

Most pedig lássuk, hogy a meghívást elfogadd két párt képviselője hogyan vélekedett a sport jövőjéről...

Gyepes László, MSZDP: — Az Ép testben ép lélek szellemének megfelelően mi elsőrangú feladatnak tartjuk az ifjúság sportolásra nevelését. Nézetünk szerint a tömegsport elsődlegessége vitathatatlan, mivel a versenysport is ebből táplálkozik. Lényeges, hogy már az általános iskolákban megkedveljék a gyerekek a testmozgást, de nem kevésbé fontos az is, hogy felnőve lehetőségük legyen arra, hogy továbbra is sportoljanak. A megyeszékhelyen sajnos eléggé mostohák a körülmények, eleg, ha csak az uszodakérdést említjük, ám addig, amíg nem tisztázott, hogy a leendő önkormányzat milyen pénzügyi forrással rendelkezik, felelőtlenség lenne bármit is mondani a megoldásról. Mi is azt szeretnénk, ha a fedett uszoda építéséhez mármost hozzákezdhetnének.

Kocsis Zoltán, MSZMP: — Ma már nem várhatjuk el azt, hogy — mint ezelőtt — csupán hivatástudatból foglalkozzanak a testnevelők a fiatalokkal. Tudomásul kell venni azt, hogy ők is egyszerű halandók, akik még az életükben szeretnének minél több örömforrásra bukkanni, de ha ez nem is sikerülne, akkor legalábbis a családjukat elfogadható szinten eltartani. Ha ezt nem tehetik meg, akkor az

érdekeltség is hiányzik,

pedig sok-sok forintot meg lehetne spórolni azzal, ha nem méregdrágán vásárolnánk vízilabdázókat, futballistákat, röplab- dázókat, hanem a helyben fellelhető tehetségek képességeit bontakoztatnánk ki. A másik terület, amit fontosnak tartunk, hogy a munkahelyek is teremtsék meg a dolgozóik sportolási lehetősegeit.

Hírlap: Mindannyian tudjuk, hogy a sportolás nem csupán elhatározás, kedv és igény kérdése, hanem szorosan összefügg a gazdasági miliővel. Azokban az országokban beszélhetünk a szó szoros értelmében vett szabadidősportról, ahol az embereknek bőven van idejük, anyagi jólétben élnek. Lásd, Egyesült Államok, NSZK. Ebből adódóan szerintünk tehát nemcsak a létesítmények gyarapodása elsősorban a kulcskérdés, hanem mindazoknak a feltételeknek a megteremtése is, amelyekről a fentiekben szó volt.

(A találkozóra meghívtuk a még hivatalban lévő sportszervektől Csáki Balázst, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályá- nak helyettes vezetőjét, Jékli Józsefet, a Sportszövetségi és Rendezvényiroda vezetőjét, valamint Alakszai Józsefnél, a Megyei Diáksporttanács titkárát, gyakorló pedagógust. Ők itt kapcsolódtak a beszélgetésbe.)

A lakszai József né: — Az önok által felvetett gondolat helyénvaló, de azért nem szabad elfeledkezni a szemlélet fontosságáról sem. Az MSZMP képviselője jól látja, hogy

a kulcs valahol ott van,

ahol a jövő nemzedékét nevelik, vagyis az iskolákban. Életmódot kialakítani igazán gyerekkorban lehet. A testnevelők a tanárok között mindig is a legélelmesebbek voltak. Persze nem volt nehéz arra rájönniük, hogy nem éri mé)> reggeltől estig az iskolában dolgozniuk, a hiányzó pénzt máshol keresték meg. Újdonságot nem mondok azzal, hogy az országban a Heves megyei pedagógusok bére a legalacsonyabb. A másik probléma, hogy a jelen iskolájában az intellektuális terhelés ésszerűtlenül nagy a fizikaihoz képest, és nem az életkornak megfelelő. Jóllehet, a gyerekek nagy többségében megmarad a mozgás ösztönszerű szeretete, csakhogy az igazán tehetségesek megyénkben köny- nyen elkallódnak, mivel nincs egy olyan sportegyesület, amely istápolná őket. Á diáksport jelenleg azzal próbálkozik, amit korábban a sportklubok utánpótlás-nevelése végzett el. Hosz- szabb távon az lenne a célszerű — a nehéz gazdasági helyzet ellenére —, ha a diáksportra sem sajnálnánk a pénzt, mert ezzel megelőzhetnénk, hogy később a társadalombiztosítás óriási összegeket emésszen fel. Sajnos, van egy olyan félelmem, hogy a változások után megint a perifériára szorul a sport, s ezzel együtt a diákok testi nevelése. Pontosan ezért is lettem volna kíváncsi a többi párt programjára, arra, hogy ők mikent képzelik el a jövőt, osztják-e aggodalmaimat, érzékelik-e, hogy az iskolahálózaton belül kellene helyére tenni a dolgokat.

Csáki Balázs: — Amit elmondtak, kétségkívül igaz, ám sok egyéb is akadályozza

az elmozdulást a holtpontról.

Hogy mást ne mondjak, a jogszabályok még nem teszik lehetővé azt, hogy az intézmények, vállalatok, magánszemélyek a sportra szánt összegeket leírhassák az adóalapjukból. Sokakat pontosan ez tart vissza attól, hogy pénzüket a sportba fektessék. Az állam — mint egyéb más területről is — fokozatosan „kivonult” a sportból, ugyanakkor nem tette lehetővé, hogy a keletkezett űrt mások betöltsék.

Gyepes László: — Az önkormányzatoknak meglesz az a lehetőségük, hogy fontosságának megfelelően kezeljék a sportot. Ugyancsak lényeges, hogy az iskolákban a testnevelés legalábbis egyenlő „társa” legyen a többi tantárgynak.

Kocsis Zoltán: — Az újjáalakult MSZMP-nek az az álláspontja, hogy a sportot igenis támogatni kell, mert nem csupán a jó közérzet, az előnyös megjelenés fegyvere a sport, hanem a regenerálódásban is pótolhatatlan szerepet tölt be. Természetesen nem ígérjük, hogy mi egyből megoldanánk a problémákat, de a lehetőségekhez képest többet szeretnénk áldozni a sportra, mint korábban. Úgy gondoljuk, hogy ez a terület erdemes a támogatásra. Az arányokon, hogy ki mennyit kapjon, lehet vitatkozni, sőt itt-ott változtatni is szükséges.

Gyepes László: — A szociáldemokraták is azt a nézetet vallják, hogy a jelenleginél többet kell áldozni a sportra.

Hírlap: — A szabaddemokraták szerint a többlépcsős, direkt sportirányítási rendszer fenntartása nem indokolt. A megyei sportosztály, valamint a Spori szükségtelenné vált, szerepüket vegyék át a gazdaságilag önálló városi szakszövetségek. A regionális feladatok ellátását egy-két szakképzett sportvezetőre bíznák. A felszabaduló mintegy ötnyolc millió forintot pedig közvetlenül a sportra lehetne fordítani. Mi erről az érintettek véleménye?

Csáki Balázs: — Megítélésem szerint a megyei sportosztály irányító szerepére továbbra is szükség van, hiszen kell egy olyan szervezet, amely megyei szinten is képviseli az állam sportkoncepcióját. Ami a takarékosságot illeti, a fent említett összeget

szét lehet aprózni,

és oda lehet adni az önálló sportági szövetségeknek — jelenleg tizenhat működik a megyében, de számuk még gyarapodhat —, ám az az érzésem, hogy ezt sem közvetlenül a sportra fordítanák, hiszen azokat a feladatokat, amelyeket a sportszövetség és ren-’ dezvényiroda eddig magára vállalt, nekik kellene egyenként megoldani. Ebből az is következik, hogy a kiadások külön-kü- lön jelentkeznének. Egy olyan sportszolgáltató szervezetet kell kialakítani, ami a Sporira épül, ugyanakkor megfelel a kor követelményeinek.

Jékli József: — Bárhogy is hívjuk ezeket a rendezvényirodákat — több helyütt az országban már átalakultak igazgatóságokká, hivatalokká —, a szakszövetségek pénzügyi, gazdasági feladatainak ellátásara, a nagyobb lélegzetű versenyek megrendezésére a főként társadalmi munkásokra alapozó szövetségek önmagukban képtelenek. Információink szerint a könnyűbúvárokat kivéve a többiek igénylik azt a szolgáltatást, amit a Spori nyújt. Nekik nincsenek szakembereik, akik jártasak a pénz- és adóügyekben. Levesszük a vállukról az adminisztrációs munkát, elkészítjük a versenykiírásokat, eljuttatjuk azokat a megfelelő helyekre, és még sorolhatnám. Persze, mindezek ellenére felmerülhet, hogy a szövetségek oldják meg ezt maguk. Nem tagadom, hosszú távon ez elképzelhető, de a közeljövőben még nem járható út. Sőt, az a gyanúm, ha a Spori megszűnik, a sportági szervezetek létrehozzák a szövetségek szövetségét ugyanazokkal a feladatkörökkel, amit most mi végzünk.

Alakszai József né: — Pénzt dilettáns módon nem lehet kezelni. Van egy pénzfegyelem, amit szigorúan be kell tartani. Én, mint a Diáksporttanács titkára, például nem vállalnám azt, hogy akár csak egymillió forinttal is gazdálkodjak. Mert nem értek hozzá. Mindenképpen kell tehát egy szervezet, amely felvállalja ezeket a tevékenységeket. A megyén belül a sportnak évtizedeken keresztül kialakult

a maga belső mechanizmusa.

Versenyeket, rendezvényeket nemcsak helyi szinten rendeznek, tehát ebből is fakad, valakinek a koordináló szerepkört a jövőben is fel kell vállalnia.

Hírlap: — A piacgazdálkodás térhódításának velejárója lesz, hogy előbb-utóbb a sportszolgáltatásokért is fizetni kell, méghozzá várhatóan mélyen kell a zsebbe nyúlni. Éppen ezért, hiába szokik hozzá iskoláskorában valaki a rendszeres mozgáshoz, ha később családot alapítva nehézségeket okoz az, hogy egészséges életvitelt folytasson, egész egyszerűen nem buja el a családi költségvetés. Megítélésünk szerint ez egy rendkívül izgalmas kérdés, hiszen a tömegek sportja a jövőben a családok kereseti viszonyain áll vagy bukik. A keresetekhez képest már így is drágák a sportszerek, de ehhez még hozzá kell számítani, hogy a későbbiekben akár azért is fizetni kell, hogy mondjuk a stadionban futhasson az ember néhány kört. Felmerül a kérdés: hogyan lehet az embereket rávenni a rendszeres mozgásra, úgy, hogy az sokba kerül, amikor eddig a lényegében ingyenes sportolásra is alig akadt „vevő”? Komolyan fenyeget a veszély, hogy az egészséges életmód annak a szűk rétegnek a kiváltsága lesz, amelyik ezt meg tudja fizetni.

Alakszai Józsefné:— \J gy vélem, ezen a szinten nem találhatunk megoldást erre a problémára. Hallottam viszont a társadalombiztosítás-tervezet reformjáról, amely olyan elemeket is tartalmaz, aminek következtében érdemes lesz „csupán” az egészségünk megőrzéséért mozogni. Az elképzelések szerint a társadalombiztosításra befizetett ösz- szegből visszatérítenének egy bizonyos részt annak, aki kevesebbet betegeskedik, és ebből már futná a pályadijak kifizetésére, sportszerek vásárlására. Ezáltal közvetlenül is érdekeltté tennék az állampolgárokat egészségük megóvásában. Egyébként fontosnak tartom megjegyezni, hogy a sportból piacot csinálni csak a csúcsokon lehet. Ehhez persze először is el kell dönteni, hogy mit is tartunk valójában élsportnak. Ha nagyon belegondolok, például az NB II. sem tartozik ebbe a kategóriába, hanem sokkal inkább az utánpótlás-nevelés színtere lehet. Alaposan át kell gondolni azt a tarifarendszert is, amelyet a sportlétesítmények használatánál alkalmaznak, számítva az önkormányzat „besegítésére” is. A kényszer szülte a sportegyesületek piaci vállalkozásait, amelyek

a hozzáértés hiányában

többnyire kudarcot is vallottak. A jövőben az lenne az üdvös, ha a sportklubok a sporttal kapcsolatos szakmai tudásukkal sáfárkodnának, például különféle egészségmegőrző programokat dolgoznának ki.

Kocsis Zoltán: — A sportszerek árait letörhetné az igazi piaci viszonyok kialakulása, a versenyhelyzet az egyes cégek között. Addig nem várhatjuk azt, hogy olcsóbbak legyenek, amíg nincs megfelelő kínálat. Áz ön- kormányzatnak természetesen nem áll módjában, hogy ígéretet tegyen a drágulás megfékezésére, ennek a problémának a megoldása országos szintű feladat.

Hírlap: — Eddig valójában nem beszélhettünk a tömegek sportjáról Magyarországon. Reális a veszély, hogy a változások nem abban az irányban hatnak, hogy minél többen sportoljanak, hanem éppen ellenkezőleg. Félő, hogy a rendszeres testmozgás, éppen az anyagiak hiánya miatt, sokaknak a jövőben még inkább luxus lesz, mint eddig, egyre többen kirekesztődnek az egészséges életvitel megvalósításának lehetőségéből. Ráadásul a rövid távú megoldás még csak nem is körvonalazódik...

Gyepes László: — Sajnos, az ország súlyos helyzete eltereli a figyelmet s sportról, még inkább hattérbe szorítja. Eddig a Parlamentben még alig hallottunk arról, hogyan lehetne kidolgozni egy átfogó egészségmegőrző programot, szüntelenül a gazdaság nyomasztó gondjainak orvoslására tett kísérletekről hallunk, amelyek során az egyén valahogy elsikkad. Megítélésem szerint a szociális gondoskodás tervezetébe a sportot is bele kell számítani. Szerencsés lenne, ha a klubok továbbra is kapnának valamiféle támogatást, épp azért, hogy szolgáltatásaikat olcsóbbá tudják tenni. Egy egészségesebb állampolgárokból álló társadalom nagy valószínűséggel gazdasági téren is többet tudna produkálni.

Sportrovatunk véleménye az alábbiakban összegezhető: a sportnak az elkövetkezendő években mindenképpen nagyobb szerepet kell kapnia a társadalom életében. Végre meg ken találnia az őt megillető helyet az élsportnak, a diáksportnak és a szabadidősportnak. Nem elegendő az egészségmegőrzés fontosságát szüntelenül hangsúlyozni, hanem ehhez a reális feltételeket is meg kell teremteni. A nagy horderejű, átfogó problémákban csak az országos szintű döntésektől várható változás, helyi szinten viszont az önkormányzatok sokat tehetnek a sport becsületének, elismerésének növeléséért.