Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-25 / 148. szám

1990. szeptember 25., kedd Hírlap 5. Üzen a szerkesztő Sz. J. Leveléből már csak azért is hosszabban idézünk, hogy érzé­keltessük mindennapi elfogult­ságaink természetét, mennyire nem vagyunk türelmesek a más ember másságával, más szemlé­letével szemben. Többek között ezt írja: „Egerben, a Kiss Lajos sétányon járva feltűnt az első épületen lévő emléktábla, mely rikítóan vörös festékkel le van fröcskölve, s alatta egy otromba, nagy horogkereszt díszeleg... Úgy tűnik, városunk szélsősége­seinek az egy esztendővel ezelőt­ti tejfogai elhullottak, de helyet­tük kinőttek, megerősödtek a farkasfogaik, és harapásaik egy­re félelmetesebbek lesznek... Ki is volt Kiss Lajos, aki 1892-ben született, s meghalt 1977-ben? Az emléktáblán ez áll: „Lenin- renddel kitüntetett internaciona­lista harcos. Részt vett a nagy ok­tóberi forradalomban.” Nem csupán az emléktábla megcsúfo­lása ellen tiltakozom, de eh'télem az általános emberi haladás klasz- szikusai szobrainak eltüntetését, lerontását, a szovjetek síremlé­keinek meggyalázását... a házak falaira és járdákra felfestett nyi­laskeresztek és horogkeresztek művészeit, és végül a könyvtá­rakban a haladó írók kiselejtíté- sét... Az Egerben jelenleg épülő hősi emlékmű — a volt Lenin- szobor talapzatától néhány mé­terre — azért okoz számomra és sok más polgár számára gondot, mert ott díszeleg rajta az osztrák — magyar császári és királyi cí­mer a sokfejű sassal. Szükséges volt-e ez a nosztalgia-förmed- vény kiagyalása? Miért nem le­hetett erre az obeliszkre magyar címert kreálni?” Az utolsó kérdésekre azt vála­szoljuk, hogy ez az emlékmű nem most épül, hanem ezen a he­lyen avatták fel 1932-ben, most visszatelepítik arra a helyre, ahonnan ama bizonyos idpkben, bizonyos ideológiai megfontolá­sokból elvitték. Most, hogy egy hatalmi rendszer összeomlott, a diktatúrát igyekszik leküzdeni egy új forma, amit demokráciá­nak, mindenesetre többpárti rendszernek neveznek, a nép, az a bizonyos tömeg, többség keresi azonosságát, vagy azt, amiről úgy véli, hogy megfosztották tő­le. Ahogy ön förmedvénynek nevezi az obeliszket vagy annak csak egy részét, ugyanúgy nem mutat kellő türelemre, megértés­re önnél; mint ahogy a festékfú- jóval működő felelőtlenek való­ban elrondítják a falakat, való­ban értelmetlenül küszködnek valamivel, amit festékkel nem le­het elüldözni. Szélsőségek, indu­latok, szenvedélyek mindig fel- feltömek, valahányszor ekkora sodrással zuhog ránk a történe­lem. Ön leúja álláspontját, má­sok eltüntetnek szobrokat, netán sírokra törnek. Ha van jog és ál­lamhatalom, amely a kegyeleti kategóriát és a közrendet védi, cselekedjék. E pillanatban és ed­dig azok hunytak szemet a lefu­tott cselekmények előtt, akik még a pártállamtól kapták man­dátumaikat — ebben a városban is. Szabály van, csak alkalmazni kell az utca rendje és a közfelfo­gás ellen vétőkkel szemben! De mi a közfelfogás itt, ma, 1990 őszén? Sz. L. írja: „Egyszer már írtam rek­lamáló jellegű levelet, észrevételt az üzletekben (például a Gólya utcában) kapható gyalázatos mi­nőségű kenyereket illetően, de úgy tűnik, mintha még rosszabbá vált volna a helyzet. Valahogy olyan nehéz megérteni, hogy ré­gen tudtak jó kenyeret sütni, most meg nem! Vagy nem kifize­tődő jó minőségű kenyeret gyár­tani? Az a tény is felháborító, hogy bár állítólag tartósítót is tesznek a kenyérbe, mégis már másnapra megszáradnak!” A levél a mindennapi élet kis ügye, de nincs kis ügy, ha kelle­metlenségről van szó. Ez pedig nem kevesebb, mint az, hogy az ipar a nagy általános erkölcsi sül­lyedésben együtt mozog az egész társadalommal. Nemrég hozták nyilvánosságra, mennyivel káro­sítják meg évente a sütőipari vál­lalatok a lakosságot, és az elké­pesztő számok mellbevágó ténye után senki nem ígérte, hogy vál­toztatni fog. Most még csá a té­nyek feltárásánál és beismerésé­nél tartunk? Vagy kiabálnunk kell, hogy megértsék: tenni is kellene már valamit, hogy az er­kölcsi és gazdasági „alászállás” ne folytatódjék! Soha nem feledjük az egerbocsi éveket Harminckilenc éves szolgálatunkból 34 évet Egerbocson töltöttünk nevelő­munkával. Ezúton szeretnénk megkö­szönni — mivel min­denkitől nem tud­tunk elbúcsúzni — a szülőknek iskolát se­gítő munkájukat, volt tanítványaink­nak a szeretetét, a fel­nőtt lakosság megbe­csülését, amit nap mint nap éreztünk. Köszönjük azt, hogy munkánk nem Volt hiábavaló, mert volt tanítványaink ott vannak a legkülön­bözőbb munkaterü­leteken, és jól meg­állják helyüket. Min­dig szeretettel és őszinte együttérzés­sel szurkoltunk azért a 25 diákunkért, akikből pedagógu­sok lettek. Soha nem feledjük el a népdal­kórust, amelynek tagjaihoz 12 éven át meleg, baráti szálak fűztek, és reméljük, ezután is fűznek. Be­költözünk a megye- székhelyre, diákéle­tünk színterére, ahol mindig szívesen lá­tott vendégek lesz­nek az egerbocsiak. Nem feledjük az itt töltött több mint há­rom évtizedet, hiszen itt neveltük fel három gyermekünket, akik közül ketten szintén a pedagóguspályát választották. Az új tanévben pe­dig a gyerekeknek, a szülőknek, volt ta­nártársainknak sok sikert kívánunk. Vincze Zoltán Vincze Zoltánná ny. nevelők II. Rákóczi Ferenc emlékére Általános iskolások fogadalomtétele és zászlóavatás Egerben „Fészekbefogadó” ünnepség. E fogalom eddig hiányzott szótárunkból, nem csoda hát, hogy az Eg­ri 3. Számú Általános Iskola pénteki eseményére — az intézmény tanulóin, tanárain, a szülőkön kívül — sokan kíváncsiak voltak a megyeszékhely más ré­szein élők közül is. A Rákóczi-szabadságnarc indu­lójára érkezett vendégeket Kiss Sándomé, a nemré­gen alakult diákönkormányzat egyik felnőtt veze­tője köszöntötte, és elmondta: azért gyűltek össze, hogy felavassák az iskola új zászlaját, üdvözöljék a diáktanácsot, soraikba fogadják a legkisebbeket. II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékére — a Szózat hangjainak kíséretében — százötven alsó és felső ta­gozatos fiú és lány tette le esküjét. Őket az édesa­nyák követték, akik feltűzték gyermekeiknek a nemzetiszínű szalagot, rajta Rákóczi képmásával. Ezután a zászlóbontás ünnepélyes perceinek lehet­tünk tanúi. A Néphadsereg egn katonáitól a 7. osz­tályos Sági Katalin, az önkormányzat diákvezetője vette át a szülők által hímzett lobogót. A „fészekbe­fogadó” rendezvény a felső tagozatosok irodalmi műsorával ért véget. Ennyit dióhéjban az eseményről. Az új ötlettel — amely első látásra, néhány aktusát tekintve az úttö­rőmozgalomra emlékeztetett —, a kezdeményezés­sel kapcsolatos kérdéseinkre a programot követően Csabai Attilától, az iskola igazgatójától, valamint Sotkó Dénestől, a diákönkormányzat tanárvezető­jétől kaptunk választ. — Tegnap azt mondtam a kartársaimnak, hogy nálunk a rendszerváltozás pillanata a zászlóbontás­sal, az avatással érkezik el — mondta az igazgató. — Hagyományt szeretnénk teremteni ezzel az eskü­vel, amellyel az elsősöket hivatalosan is az iskola polgáraivá fogadjuk. Nem az úttörőavatás „úttörő- keresztapa” stílusát vettük át, hiszen itt az emblé­mát az édesanyák tűzték a nebulók ingére. A szülők — akikkel ezután még szorosabbra kívánjuk kap­csolatainkat fűzni —jo ötletnek tartották a „fészek­befogadást”, mint ahogy azt is, hogy az intézmény vegye fel II. Rákóczi Ferenc nevet. Az ő emberi nagyságát állítja példaképül a nemrégen alakult diákönkormányzatunk is, amely talán egyedülálló az országban. — Már az elmúlt tanévben — folytatta Sotkó Dé­nes — kerestünk valami mást, újat a felbomlott út­törőszervezetünk helyett. Olyan politikamentes te­vékenységet, amelyben a kollégák és a tanulók is szívesen részt vesznek. Huszonnyolc osztály tanu­lói választották meg felnőtt és diakvezetőiket, és — az eddigiektől eltérően — az információk sem az osztályfőnökökön keresztül jutnak majd az önkor­mányzat vezetőihez. Nem szervezetet, hanem tevé­kenységi formát hoztunk létre azzal a céllal, hogy megteremtsük azt a légkört és kapcsolatot a gyere­kekkel, a szülőkkel, egymással, amely a pedagógusi munkában is elengedhetetlen: a kölcsönös bizal­mat, a megbecsülést és a szeretetet. (szüle) Emberségből jeles Ritka, mint a fehér holló... ...mármint az az emberi magatar­tás, amiről az egri Józsáné Becskei Emese számolt be levelében. Leírta, hogy családjával egyik rokonukat mentek meglátogatni Debrecenbe, majd hazafelé jövet Füzesabonyban megálltak, és megvacsoráztak. Mi­előtt beszálltak volna az autóba, Jó­zsáné kézitáskáját a csomagtartó te­tejére tetté, majd a nagy sietségben ottfelejtette. Itthon döbbent csak rá, hogy elvesztette, benne nemcsak a saját, hanem fétjének az irataival, kisgyermekének fontos orvosi pa­pírjaival, több ezer forinttal és ék­szerekkel. Visszafordultak, szinte lépésben haladtak az út mellett Abonyig, a holminak azonban nyo­ma veszett. Bement ugyan a füzesa­bonyi rendőrségre, ahol azt mond­ták, ne reménykedjen... Ezzel a tudattal tért haza. Más­nap a postás táviratot hozott, amelyben az egerbaktai Mata Sán­dor közölte levélírónkkal, hogy a táskát, a benne lévő személyes tár­gyakkal hiánytalanul átveheti nála. Ezúton köszönik meg Mata Sán­dornak segítségét, aki becsületes­ségből, emberségből jelesre vizsgá­zott. Ki „feji” a tehéntartókat Füzesabonyban? A tehéntartók nevében, kilátástalan helyzetünket szeretném nyilvánosságra hozni. Városunkban szép számmal élünk kisgazdák, akik évek óta tehéntartás­sal foglalkozunk, de csatla­koztak hozzánk olyanok is, akik a jobb megélhetés re­ményében, munka mellett vállalnak tehéntartást. Na­ponta, velünk együtt hord­ják be — azaz hordanák! — a tejet a csarnokba, amit kft. üzemeltet azzal az in­dokkal, hogy a tejipar a jö­vőben nem tud a gazdákkal üzletet kötni a magas árak miatt. Érthető? Igen. De az már nem, hogy a kft.-től mégis átveszi. Hisz ugyanaz a tej, ugyanaz a szállító, ugyanaz az átvevő. Igaz, hogy ebbe a kft.-be belefér­tek az egri tejipar ellenőrei, meg a feleségek, és talán még a vezetők is. (?) Ennek a kft.-nek lettünk mi, tud­tunkon kívül partnerei. Szerződés, megbeszélés, információ sehol. Azaz, hogy mégis, egy „utasítást” kifüggesztettek a csarnok­ba. A levélben a tamalele- szi ágazatvezető hivatkozik az MSZ 3968-81. számú országos nyerstej-szab- ványra. Ez a szám a jelenleg érvényben levő rendelke­zések között már nem is szerepel. Ők pedig mégis erre hivatkozva a beszállí­tott tej után szárazanyag- tartalom hiánya miatt le­vonnak tőlünk 400 — 2000 forintig terjedő összeget. Eddig sem kaptuk meg a tej reális értékét, most a kft. még ebből is levonja a már említettet, sőt a II. tisztasági fok miatt a literenkénti 20 fillért is. Igen ám, a kft. vi­szont minden beszállított tej után I-es tisztaságú tejá­rat kap. Útközben — netán a kocsiban? — ultramodern szűrők működnek? Továbbmenve: a csamo- kos szintén a kft. alkalma­zottja, akire még korábban rábizonyították, hogy visz- szaéléseket követett el. Más faluban a tejcsamokossal eladatták a tehenet, ezzel is megelőzve a csalás lehető­ségét, neki pedig 10 szopós bikája van. Mi még azt sem tudjuk elérni, hogy tiszta, fehér köpenyben vegye át a tejet. A felháborodott gaz­dák egyre többször emlege­tik, hogy nekik nem kell kft., kiöntik a tejet az útra. Tejjel- mézzel folyó országot aka­runk? Rajtunk nem múlik. Miért nem biztosítanak olyan csarnokot, amit nem kft. kezel? Akkor nem len­nénk rákényszerítve, hogy oda hordjuk a tejet. Miért nem lehet leváltani azt a csamokost, akire már rábi­zonyították, hogy visszaélé­seket követett el? Miért nem jön el hozzánk olyan szak­ember, aki ezt a sok levonást elmagyarázná úgy, hogy az egyszerű gazda is megértse? Mert itt a válasz csak vállvo- nogatás volt a kft. részéről, no meg az: ha nem tetszik, mehetünk máshová. Men­nénk mi, de hová? S külön­ben is, miért van az, hogy az új rendszerváltásnál a be­ígért jobb helyett még min­dig csak minket „fejnek”? Sokkal jobban, sokkal töb­bet, mint eddig, holott a fe­jőshez úgy igazán csak mi ér­tünk. Ha hagynák, hogy fej­jük is azt a tehenet. Mert megéri...(?) Csúf or Zoltánná Füzesabony Az érem másik oldala A Hírlap szeptember 4-i számának Üzen a szerkesztő című rovatában megjelent észrevétel­re a következőket válaszolom. A panaszos három társával együtt ittasan jelent meg a vendéglőm­ben, és mivel külföldieket vártam a belső helyi­ségben lévő asztalokhoz, megkértem őket, hogy a kertben foglaljanak helyet. Kis idő múltán az egyikük hangosan odaszólt: „Öreg, jöjjön ide!” Odamentem, s természetesen nem hagytam szó nélkül ezt a hangnemet, amit mások is felháboro­dottan tapasztaltak. Közöltem továbbá azt is ve­lük, hogy csak kólával tudom őket megkínálni, mert az én üzletemben ittas embert nem szolgá­lok ki. Azon kijelentésükre, miszerint az asztalon lévő abroszok légypiszkosak voltak, a következő­ket jegyzem meg: a Köjál vizsgálatot, ellenőrzést tartott nálam, és csupán tárgyi hiányosságot kifo­gásolt, amiket az előírásoknak megfelelően ha­marosan teljesítek. Az éneklésükkel kapcsolat­ban továbbra is az a véleményem, és erre nem­csak én, hanem a tábla is udvariasan felhívta fi­gyelmüket, hogy a református temető mellett nem illik hangoskodni. Ennek a kérésnek eddig nemcsak a külföldi, hanem a magyar turista is eleget tett, ők azonban figyelembe sem vették, és tovább dáridóztak. Ez így történt, ez az igazság! Kelemen Frigyes Szilvásvárad * A szerkesztő megjegyzése: Hogy mi az igaz­ság? Innen nehéz lenne eldönteni, és nem is vál­lalkozunk rá. Egy biztos, ha egy létesítményt „be­tyártanyának” neveznek, az a legkevesebb, hogy ott a vendégek kulturáltan(!) énekelhessenek. Az a felirat, hogy itt énekelni nem lehet, az üzleti szándék és a kocsma elnevezése ellenére szól. „Hívja szerdán a 13-644-et” Több kedves olvasónk kíván­ságára szerdánként későbbi időre tesszük a Lelki Leveles Láda telefonját. így minden szerdán Uránus délután 4 — 7-ig várja azok hívását, akik lel­ki segítségre, vigaszra, tanácsra számítanak. Azokét is, akik társkereséshez, családalapítás­hoz, illetve gyermekneveléshez kémek segítséget, vagy egyéb szexuális, lelki zavarokkal küz­denek. Az érkező levelekre — amelyeket a Heves Megyei Hír­laphoz címeznek — feltétlenül írják rá a közös jeligét: Lelki Leveles Láda, vagyis a három „L” betűt. Tehát ezentúl a hét minden szerdáján, délután 4 — 7-ig várja a hívásukat Uránus. „Szomorú asszony” Választott jeligéjét indokolt­nak tartom, ezért sietek is a válasz­adással. Úgyszólván helyettem írja, hogy ebben az ügyben ne­héz, sőt alig lehetséges a segítség, pedig két család — benne „ör’ gyermek — drámája játszódik. A helyzetemet még az is nehezíti, hogy az egyik apuka és a másik anyuka kitudódott szerelmi kap­csolatán kívül — amelyhez még a munkahelyi vezetők is asszisztál­nak — semmi konkrétumot nem ismertetett meg velem, így ha megkísérelném a segítségnyúj­tást, akkor is csupán a sötétben tapogatóznék. Nyilván fél és bi­zalmatlan, noha a Lelki Leveles Láda diszkréciója immár közis­mert. Tudom, nem könnyű az őszinteség, amikor a munkahe­lyen összeverbuválódott szerel­mespár a találkahelyi italozás után hazaér, verekedésre is ké­pes, fittyet hányva a család béké­jére, gyermekeik testi és lelki ál­lapotára. Azt, hogy a munkahe­lyi vezetők valóban nem törőd­nének a dologgal, még a kisebbik bajnak tartanain, azt viszont már sátáni cselekedetnek, hogy mi­közben munkaidő alatt „falaz­nak” távollétükhöz, ugyanakkor telefonon értesítik a szenvedő feleket, hogy amazok éppen most töltik a pásztorórákat. — Ugye, ez már téboly? — kérdezi. Az! Csakhogy — nem furcsa? —, ha a munkahelyi vezetó(k) nem törődnek a dolgokkal, akkor mi­ért űzik ördögi játékukat segéd­kezet nyújtva, es nyomban le is leplezve saját dolgozóikat? Re­mélem megérti, hogy aggodal­mam és szomorúságom mellett sok bizonytalanság és értetlen­ség is van bennem! Levelét így fejezi be: „Tudom, tanácsot ad­ni, segíteni lehetetlen! Vagy ta­lán mégis?” Ha reménykedni akar, több őszinteséget varok... „Képzelt beteg■” Maga aztán jól letolt engem! Ennek ellenére — amit korábbi lapszámunkban a hasonló, illet­ve azonos jeligére üzentem — to­vábbra is fenntartom, miután én is úgy vélem, hogy nekem van igazam. Ez persze az Ön számára semmilyen kötelezettséget nem jelent, hiszen én csak segíteni szerettem volna, és ha kihúztam a talpából a szálkát — mire fáj­dalmában felszisszent —, ez sze­rintem már a gyógyulás útja. Mindennek ellenére tegye csak az ellenkezőjét, szóval, amit akar, de akkor miért kér taná­csot? A szexuális élet elfojtása az Ön korában igenis káros lehet, és ha ezt megerősítette a pszichiáter is, akkor már 2:1 a mi javunkra. Ajánlom: ne sértődjön, ha nem sertik meg — manapság nem könnyű —, de próbáljon jót is fel­tételezni a jó szándékú emberek­ről. Rendben van! Küldöm a két rendes lány címét, de azt, hogy kettőjük közül melyiket válassza, már ne tőlem kérdezze meg! Egyébként eszem ágában sincs megsértődni, annál kevésbé, mi­vel meg sem sértett. Ne próbálja már belém beszélni, hogy go­romba volt hozzám! Tálán egy kissé nyers, faragatlan, de ez azért elmegy simán a mai ideges világban. írjon bátran! És küld­jön egy üdvözlőlapot, ha sikerül a randija valamelyik lánnyal... , „Emőke” Ritka, szép neve van, nem cso­dálom, hogy jeligéül választotta. Örülök, hogy a fiú — akivel ösz- szehoztam — rendes srácnak tű­nik, de azért vigyázzon: lakva le­het igazán megismerni az em­bert. Annak a kívánságnak, hogy a barátnőjének is ajanljak egy kisiparost, sajnos nem tehetek eleget. Uránus ugyanis nem há­zasságközvetítő, bár a Hírlap foglalkozik hirdetésekkel. Igaz, az pénzbe kerül! Hogy Magának mégis miért adtam egy címet „in­f yen”, nem is tudom... Lehet, ogy elsején levonják a fizeté­semből! Ne is törődjön vele! Lé­nyeg, hogy Emőke és Sanyi bol­dogok legyenek, és ha ez így lesz, akkor — üsse kő! — Ennyit Urá­nus is kockáztathat a siker érde­kében. Tudja, én örülök, ha kö­rülöttem boldogok az emberek... Uránus HEVES MEGYEI 3301 EGER, KOSSUTH Lu. 8. állásajánlatai: TARTÓSÍTÓIPARI KOMBINÁT RT. HATVANI KONZERVGYÁRA: Hatvan, Szocialista brigádok tere 2. sz. Felvételt hirdet GÉPLAKATOS szakmunkások részére, három műszakos munkarendben. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Szabadság tér 2. Angol Tanszéke felvételt hirdet adminisztrátori állás betöltésére. A jelentkezés feltétele: legalább 3 éves gépírói gyakorlat, alap vagy középfokú angol nyelvismeret. A jelentkezéseket a főiskola angol tanszékére kérik írásban benyújtani. FIGYELEM! Heves Megyei Munkaügyi Hivatal szakképzettséggel nem rendelkező munkanélküli érettségizett lányok és fiúk részére felnőtt szakápolói tanfolyamot indított munkaerőpiaci képzés formájában. A képzés időtartama 20 hónap, mely alatt anyagi támogatásban részesülnek a résztvevők. Pótlólagos jelentkezést 1990. szeptember 27-ig a hivatal még elfogad. Érdeklődni lehet: Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Eger, Kossuth u. 9. B. épület 119-es szoba. TÁJÉKOZTATÁS: A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Füzesabonyi Irodája új helyre költözött. Cún: Füzesabony, Rákóczi u. 62. Telefon: 39/41-055 21-es mellék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents