Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-25 / 148. szám
1990. szeptember 25., kedd Hírlap 3. Mi számot vetettünk a hibákkal, és űj utón indulunk el Vita Poroszlói „függetlenek” a faluközösségben A Munkáspárt a mai magyar politika talaján született, a nemzeti feltételekből kiindulva szerveződött «íjjá, s ma Magyarországon a legnagyobb párttagsággal, de ugyanakkor a legkisebb függetlenített apparátussal (3 fő) rendelkező politikai párt. Erőnk abban rejlik, hogy a tagság önzetlenül, elkötelezetten dolgozik, résztvesz a párt politikájának alakításában. A magyar politikai élet más szereplőihez hasonlóan az MSZMP is elemzi a helyzetet, választ keres a társadalom mai legégetőbb problémáira. De ezeket a munkások, a szövetkezeti parasztok, a dolgozó értelmiség, a bérből és fizetésből élők szemszögéből vizsgálja. Úgy véljük, hogy a dolgozók nélkül, vagy éppenséggel ellenükre nem lehet a társadalom gondjait megoldani. De mivel sajnos épp e rétegek szorulnak ki a politikai életből (lásd a mai Parlament összetételét), ennek figyelembevételével készültünk az önkormányzati választásokra. Olyan képviselőket jelöltünk, akiket környezetükben megbecsülnek, akik már eddig is tettek a közösségekért, az emberi kapcsolatok javításáért, szűkebb lakóterületük felvirágoztatásáért. Jelöltjeink között vannak régi és új MSZMP-tagok, de párton- kívüliek is, és sok helyen támogatunk olyanokat, akik nem az MSZMP színeiben indulnak ugyan, de hozzánk hasonlóan valóban demokratikus jövőt kívánnak. Arra is van példa egyes helyeken, hogy más pártokkal, politikai csoportosulásokkal közösen indítottunk jelölteket, hogy valóban a lakosság bizalmából és a legalkalmasabbak kerüljenek önkormányzatainkba. A Munkáspárt olyan önkormányzatokat akar, melyek tagjai feddhetetlenek, megfelelő szakértelemmel és hozzáértéssel meg tudnak birkózni a cseppet sem könnyű feladatokkal. Hajlandók elismerni azt, ami jó, fejlődést hozott. Támogatnak minden olyan lakossági kezdeményezést, mely továbblépést jelent, akár a munkahelyek megőrzését, az egészségügy, az iskola vagy a kulturális vívmányok fejlesztését szolgálják. Szerintünk olyan emberekre van szükség az önkormányzatokban, akik nem hatalmaskodni akarnak, hanem szolgálni a köz ügyét. Mi tanultunk az elmúlt négy évtized hibáiból is, s nem vagyunk hajlandók támogatni olyan folyamatot, amelyben az egypártrendszert egy másik — többpártrendszeri — diktatúra váltja fel, ahogy erre tapasztalhatók törekvések. Kiszámítható gazdasági jövőt kívánunk Munkáspártunk elutasítja a kormány munkásellenes gazdaságpolitikáját, amely az elmúlt százegynéhány nap alatt a munkásság helyzetének beígért javítása, az infláció csökkenése, a nagycsaládosok és nyugdíjasok életkörülményeinek javítása helyett eddigi intézkedéseivel csak fokozottabb terheket rótt a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a fiatalok vállaira. Még ennél is súlyosabban érinti az embereket a növekvő létbizonytalanság. Az alapos, átgondolt intézkedések helyett — melyeket tudomásul vettünk volna, ha meghatározott távon javulást ígérnek — kapkodó, egymásnak sokszor ellentmondó intézkedések az életszínvonal rohamos csökkenését hozták, az infláció megfékezése helyett hetenként újabb és újabb áremeléseket. Mindezek ismerete arra ösztönzi képviselőjelöltjeinket, hogy szűkebb lakókörnyezetükben felvegyék ezek ellen a küzdelmet, és olyan programokat dolgozzanak ki, melyek enyhítik a jelenlegi helyzetet. A példákból csupán néhányat említenénk: Egercsehiben például minden erővel támogatni kívánják azt a kezdeményezést, mely a bánya egyes vezetőitől indult ki, hogy megvizsgálják a bánya újbóli megnyitásának kérdéseit. Már mgetörtént a szénva- gyon felmérése, tárgyalásokat kezdtek a részvénytársaságok alapítására, külföldi tőke bevonására. ígéretesnek tűnik a távlat, újra munkába állhatnak a bezárt bánya dolgozói. Különösen a fiataloknak jelentenek ezek sokat, akik itt telepedtek le. Tárgyalásokat terveznek a Ruhaipari Vállalattal is, hogy a bányászfeleségek számára is több munkahelyet teremtsenek. Hasonló célt tűztek maguk elé a pétervá- sári képviselőjelöltek is, akik a meglévő munkahelyek megőrzését kívánják, hiszen itt például a nem távoli múltban éppen a Fi- nomszerelvénygyár kezdett komoly fejlesztésbe nyugatra is exportálható termékek gyártására. Képviselőink nem adományokkal és segélyekkel kívánják segíteni az elszegényedő rétegeket, hanem arra törekednek, hogy munkájuk legyen, a nyugdíjasoknak pedig értéküket megtartó nyugdíjaik a ledolgozott évtizedek után. Fiatalokkal — a fiatalokért Az elmúlt években — és ez különösen vonatkozik az elmúlt hónapokra — nagyon érzékenyen érintették a fiatalokat a politikai és gazdasági válság következményei, az idejétmúlt nézetek felerősödése. A mai fiatal nemzedék most szerez először tapasztalatokat a tőkés piacgazdaság ellentmondásairól. Már a pá- lyáralépéskor ismerkedik a munkanélküliséggel, egyre nehezebbé válik továbbtanulása (lásd: diáksztrájkok), csökkennek a sportolási, kulturális lehetőségei, s akkor még nem is beszéltünk a lakásproblémákról. A kormány ezzel kapcsolatos intézkedéseit nem tudjuk megakadályozni, de arra megvannak a lehetőségeink, hogy a helyi sajátosságok ismeretében némileg ellensúlyozzuk hatásait. Ezért találkozhatnak a választók nagyon sok képviselőjelöltünk programjában a fiatalokkal való fokozottabb törődés szándékával. A füzesabonyiak például az iskolarendszer megvédését célozták meg többek között. Bármennyire is szűkösek a keretek, nem sorvadhatnak el a kis községek iskolái. Jó példáját adják az oktatással való törődésnek az egri képviselőjelöltek is. A megye- székhely ősi iskolaváros. Jellegzetessége nem csupán az egri gyermekeknek teremt közép- és szakiskolai továbbtanulási lehetőségeket, hanem úgynevezett regionális beiskoláztatás folyik. E gyakorlatnak — melyet még a felszabadulás előtti időkből örököltünk — egyenes következménye, hogy jó képességű egri gyerekek előtt zárva maradnak a középiskolák kapui. Mivel a demográfiai hullám ma a középiskolákat érte el, kívánatosnak tűnik, hogy egyes iskolák átmeneti átszervezésével a közép- és szakiskolai helyek számát növeljük. Meggondolandó, hogy a párt vagy a tömegszervezetek által leadott épületek is az iskolák bővítését szolgálják. Egyszer és mindenkorra le kívánjuk szögezni, nem vagyunk ellene különböző egyházi iskolák létrejöttének, illetve egyes régiiskolák visszaadásának, de éppen azért, mert ezek regionális beiskolázásokat jelentenek, nagyon fontos a középiskolai hálózat fejlesztésének újragondolása, hogy egyetlen munkás vagy parasztgyermek előtt se maradjon elzárva a továbbtanulás lehetősége, anyagiak, vagy éppen helyhiány miatt. Maradjanak tárva a főiskolák, egyetemek kapui is a nehezebb anyagi körülmények között élő fiatalok előtt. Nincs a megyében egyetlen olyan helység sem, ahol képviselőjelöltjeink ne foglalkoznának a fiatalok lakáshelyzetével. A jelenlegi gyakorlat nem oldja meg ezeket a problémákat, nyitottak tehát minden olyan javaslat előtt, mely megkönnyíti az első lakáshoz jutást. Feltétlen vizsgálni kell elsősorban a városokban az úgynevezett szociális lakások építésének további lehetőségeit, melyek egyben az első lépést jelentik a családalapításhoz. Mindenképpen érvényre kívánják juttatni, ne a lakás kapja a támogatást, hanem a benne lakó. Legyen a föld azé, aki megműveli A már többször is igazított, módosított, de a Parlament elé még a mai napig sem került földtörvénytervezet bizonytalanná tette a falu lakóinak életét. A magyarföldművelő ugyan idejében szánt és elveti a kenyérnek valót, deinem élhet hónapokig bizonytalanságban affelől, ki takarítja be munkájának gyümölcsét. Épp ezért sürgető a földkérdés végleges rendezése. Tiltakozunk a földnek az 1947-es állapotok alapján történő rendezése ellen, mert ez évtizedeken át szorgalmasan dolgozó szövetkezeti parasztokat kény szén tene arra, hogy néhány hektáron nyomorogjanak, míg mások örökölt földjükről egyetlen kapavágás nélkül tetemes összegekhez jutnának. Képviselőjelöltjeink éppen ezért kiállnak a szövetkezeti gazdák mellett. Egyetértenek ők is — pártunk is — a mezőgazdaságban a többszektorúsággal, de ez semmiképp sem jelentheti az évtizedek kemény munkájával megteremtett szövetkezeti vagyon elherdálását. Lényegesnek tartjuk — nyugati példák alapján is —, hogy legyenek nagyüzemi gazdaságok azzal együtt, hogy működjenek kis gazdaságok is. De a földek teljes újrafelosztása semmivé tenné a világpiacon is elismert szintű mezőgazdaságunkat, s ebek harmincadjára kerülnének a csak a nagyüzemben használható gépek, felszerelések, öntözőberendezések, kihasználatlanul a tetemes költséggel létrehozott állattenyésztő-telepek. Képviselőjelöltjeink egyértelműen támogatják a földből élni kívánók jogainak érvényre juttatását, de fellépnek a történelem kerekének visszaforgatására irányuló szándékok ellen. Támogatják ugyanakkor a szövetkezetek, állami gazdaságok modernizálását, új alapokra fektetését, az egyéni érdekeltség alapján létrehozott kisebb állattenyésztő, értékesítő, gépi társulások alapítását. De mindenképpen tiltakozunk az ellen, hogy a régi sérelmeket újabbakkal próbálják orvosolni, hogy azzal a nemzedékkel fizettessék meg a kártérítést, mely akkor még nem is élt vagy legfeljebb gyermeksorban volt. Baloldal nélkül nincs igazi demokrácia A nyugati demokráciák oly sokat idézett példái, az európaiság feltételezik, hogy ahol disz- kriminálnak embereket pártjuk, vagy éppen nemzetiségük miatt, ott nem lehet valódi demokráciáról beszélni sem. De ugyanígy elképzelhetetlen valódi demokrácia a baloldal nélkül. A Munkáspárt mindenütt, ahol ehhez partnereket talált, kereste az utat a baloldali erőket összefogó akcióegységre. E törekvésünket az vezérelte, szükséges az összefogás mindazokkal, akik valóban becsületesen akaiják azt, hogy az önkormányzatokba megfelelő emberek kerüljenek. E törekvések során került sor Füzesabonyban nyolc választókerületben az egyezségre az MSZP, az MSZMP, a Demisz és a választási koalíció között, közös jelöltek állítására. Sok helyen támogatja pártunk azokat a független jelölteket is, akik a helyi közösségek érdekeit tátják szem előtt, s nyíltan vállalják a munkások, a parasztság, a műszaki és agrárértelmiség, összességében a bérből és fizetésből élők érdekeinek védelmét. Akik nem szűk pártérdekekért szállnak síkra, hanem a lakosság érdekeit kifejező és szolgáló helyi politikáért. Az önkormányzati feladatok nem lesznek könnyűek Számtalan olyan feladatot kell magára vállalnia az önkormányzatoknak, melyekhez kitaposat- lan az út. Sokszor a kormány intézkedéseinek hatását is ellensúlyozniuk kell majd, éppen a lakosok érdekeit szolgálva. Szükség van a szolgáltatások bővítésétől az iskola fenntartásáig, az egészségügyi alapellátásig sok mindenre. Ugyanakkor az önkormányzati törvénysorozatból még hiányzik az a rész, mely az ön- kormányzatok részére a szükséges anyagi forrásokat is biztosítja. Ezért is figyelemreméltó, hogy hatvani jelöltjeink megválasztásuk esetén nagyon lényegesnek tartják az önkormányzat anyagi lehetőségeinek feltárását, a meglévő anyagiak koncentrálását. Nagyon fontos számba venni mivel rendelkeznek, s hogyan lehet azt minél célszerűbben hasznosítani. Szükséges, hogy a jelölteknek legyen tervük a vállalkozásokhoz is, hiszen a jelenlegi adótörvények mellett az az út, hogy az önkormányzat újabb adókat vessen ki, járhatatlan. Mindannyian tudjuk, nem lesz könnyű dolguk az MSZMP jelöltjeinek. Van rá példa, hogy burkolt, de olykor nyílt fenyegetések érik őket, egyes pártok egyes képviselői nyűt leszámolást emlegetnek, s B-listázást, mely azt jelenti, nem szakértelmet, hanem az adott pártnak tett szolgálatot veszik figyelembe a „tisztogatások” ürügyén. Létezik erkölcsi terror is. Mégis, azt kérjük választóinktól, ne hagyják magukat félrevezetni, megtéveszteni, s a munkásemberek igazságérzetéhez méltóan adják le szavazataikat. Nehogy a munkát szerető, becsületesen élő, a közösséget szolgálni akaró önkormányzati tagok helyett az embereken uralkodni akaró, hangoskodó politikai primadonnák kerüljenek az önkormányzatokba. Mi számot vetettünk a régi hibákkal, új utakon indultunk el. Ezért számítunk bizalmukra, melyet köszönünk. MSZMP megyei koordinációs bizottsága Faluközösség hirdette megalakulását Poroszlón a minap. A meghívón nemes célt jelöltek meg: összefogni, képviselni a község óriási többségét, a párt- onkívülieket, természetesen politikamentesen. Mint kiderült, ez az eddig ismeretlen szervezet az elmúló tanácsrendszer és a kimúlt népfrontmozgalom közös vívmánya, amitől még az este sikerülhetett volna. Akadtak azonban avatatlanok, akik az új szervezet szellemiségével is meg akartak ismerkedni. Megismerkedtek vele! A község három, egymással tisztességesen megvívni akaró polgármesterjelöltje került egyszer csak terítékre. A felhevült „szónokok” két kézzel merítettek a jelöltek magánéletéből, szélsőséges, durva hangon sértve az emberi méltóságot, a személyiségi jogokat. A hangnem és stílus a „ legjobb ” bolsevista időket idézte, az egyedül helyes döntés, a mindentudás, a kirekesztés, a lehengerlés eszközeit felhasználva. Néhány avatatlan, látva a faluközösség szervezőinek egyetértő viselkedését, szót kért, és a korrekt, kulturált hangra figyelmeztetett. A szeptember 22-i Hírlapban megjelent vámosgyörki polgármester-jelölésről közölt tudósítás tényeit korrektnek tartjuk. Ennek ellenére némi kiegészítésre szorul, mivel feltehetően csak a Területi Választási Bizottság döntésére hagyatkozik. Az előzmények ismerete nélkül ez találgatásokra, esetleg félreértésre adhat okot a helyi SZDSZ jóhiszeműségét illetően. A továbbiakban ezért az eseményeket kommentár nélkül közöljük. A csoportunk 1990. augusztus 31-én polgármesterjelöltjének és kilenc képviselőjelöltjének nyitott ajánlóívet. Szeptember 12-ig a törvényben előírt számú ajánlás valamennyi jelöltünknek megvolt. Polgármesteij elöltünk szeptember 13-án 15 és 16 óra között a polgármester-jelölésével kapcsolatos munkahelyi problémái miatt visszalépésre kényszerült. A szeptember 12-i Magyar Hírlapban is közölt Országos Választási Bizottság elvi állásfoglalása alapján lehetőséget láttunk új jelölt állítására. Tizennyolc órakor kezdték meg aktivistáink az ajánlószelvények gyűjtését. Három órán belül a szükséges mennyiség hatszorosa gyűlt ösz- sze. Ezt a 13-i jelölésünket fogadta el a helyi Választási BizottBár ne tették volna! Az ortodox kommunizmus érvrendszerének bunkóit kapták. A szervezőktől — így a vb- titkárnőtől is — elvárható lett volna, hogy fellépjen a hangulat- keltés ellen. Ám ott volt, és néma maradt az elmúlt rendszer három megbecsült alakja is, három, a választáson szintén induló, az este hangadóival szimpatizáló képviselőjelölt. Függetlennek jelölték magukat, függetlennek a korábbi MSZMP-tői és múltjuktól. Az MSZMP-ben vállalt szerepü- - két nem firtatjuk. Ám ha ők maguk elhatárolják magukat a „független” jelzővel a saját múltjuktól, akkor pont ezen az estén a nyilvánosság előtt meg kellett volna tenniük. Pont nekik kellett volna a pártatlan, tárgyszerű, korrekt hangra figyelmeztetni a saját hitelességük érdekében! Kedves Deáki János, dr. Kovács Béla, dr. Papp Sándor urak! A demokratikus Magyarországon szeretnének Önök független helyi képviselők lenni? Mitől függetlenek Önök? És a faluközösség...? Válaszukat várja az e tárgya körben azonos véleményen lévő MDF, FKgP helyiszervezete ság egyhangúlag, négy pártonkí- vüli és két kisgazdapárti tag személyében. A helyi Választási Bizottság ezen döntését változtatta meg a Területi Választási Bizottság, a törvény betűire hivatkozva, ezzel elvéve a lehetőséget csoportunktól, az ajánlóktól és a választópolgároktól, akik számára választási lehetőségként maradt a jelenlegi tanácselnök és az MSZMP jelöltje. Most is úgy érezzük, hogy eljárásunk a törvény szellemétől nem volt idegen, amely biztosítani kívánja a széles körű demokráciát. Az SZDSZ vámosgyörki csoportja Megjegyezzük, hogy írásunk nem tudósítás volt, hanem a Területi Választási Bizottság döntését ismertettük. Nem kívántuk, és nem is kívánjuk kétségbe vonni az SZDSZ vámosgyörki csoportjának jóhiszeműségét. Ám azt nekik is be kell látniuk, hogy alkalmasint nemcsak arra van szükség, hogy ne legyünk „a törvény szellemétől idegenek”, hanem arra is, hogy betűjének is megfeleljünk. Nem könnyű dolog a jogállamiság, de meg kell felelni a „játékszabályoknak”. (A szerk.) Függetlenül?! A Poroszlón megalakult „Faluközösség” szeptember 6-án gyűlést hívott össze, melyen a kiadott szórólap szerint nem politikamentesen, hanem pártpolitika-mentesen újabb javaslatot kért a polgár- mesteijelöltek személyével kapcsolatban, s választási tájékoztatót is tartott. A jelöltek személyéről szóló „felhevült szónokok” döntő többsége soha nem volt párttag, sőt egy részük templombajáró. Talán ők a bolsevisták? A néhány „avatatlan” között viszont volt régi MSZMP-s. Ha a cikk eszmei szerzője ott lett volna a gyűlésen, hallhatta volna több, nemcsak három „régóta köztiszteletben álló” független jelölt véleményét is. Szeptember 20-án ismét szervezett a „Faluközösség” egy gyűlést, melyen a képviselő- és polgármesterjelöltck vázolhatták elképzeléseiket. E fórumon sem vonta kétségbe senki hármónk függetlenségét, akárcsak a többi „független” indulóét. Hisz aki itt él a faluban régóta, annak múltja nyitott könyv. Mindenki beleolvashat. Vajon a cikk szerzője elmondhatja-e ezt magáról? Miért nem merte vállalni a megmérettetést? Az eredeti cikket négy párt nevében írta alá valaki, de a megjelenés előtt két párt eleve elhatárolta magát, mert nem értettek egyet a tartalmával. Olcsó választási fogásnak tartom, hogy két (négy) párt aláírásával nevüketpajzsként felhasználva, alapszervezeteik nevében — valójában a névtelenség homályában maradva — írjon valaki. Kétlem, hogy mind a két párt tagjait is megkérdezve áldását adta volna a cikkre. Vagy talán „idegen toliakkal” is ékeskedni kíván a szerző? A durva, személyeskedő választási kampány — melytől óva intett a Magyar Köztársaság Elnöke — a községünk, a leendő ön- kormányzatunk kárára van, s a demokratikus fejlődést csírájában teszi életképtelenné. Egyébként a szeptember 30-i szavazás fogja megadni az igazi választ. Deáki János, Dr. Kovács Béla, Dr. Papp Sándor független jelöltek Törvénysértés, de...