Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-18 / 142. szám
1990. szeptember 18., kedd Hírlap 5. Pf.: 23 Üzen a szerkesztő V. I. Nem kis együttérzéssel olvastuk végig azokat a beadványokat, és az azokra érkezett válaszokat, amelyeket a különböző szintű hatóságokhoz küldött, és azoktól kapott. Mindez egy zaklatott egyéniség lelki; és idegállapotát vetíti élénk. Önt is megértjük, de a hatóságokat is, hiszen bármilyen eljárást csak konkrét személyek ellen lehet indítani, ilyeneket azonban Ön nem nevez meg. A félelem irányát, indokoltságát mi megítélni nem tudjuk, hiszen a papírokból kiolvasható tényállás alig lendül túl a fikció hatarán. A mi ajánlatunk: környezetváltozás, elszakadni vélt, vagy valódi veszélyhelyzetektől. S na már bizalmával megsztisztelt bennünket, hadd hívjuk fel figyelmét arra a nem elhanyagolható szempontra, amit pszichológusok is elsőrendű tényezőnek ismernek el az ilyen körülmények oldására: az ideget is őrlő túl sok időt bontsa fel részletekre; olyan foglalatossággal is, amely akár szenvedély okán is, netán a tanult szakmaja szerinti továbbstúdiálásában is, hasznos önképzésben levezetheti mindazt, amitől a megkeresett hatósáf ok nem tudták megszabadítani. 4ert nem ez a hivatásuk. Egyébként: őket ebben az esetben ne hibáztassa, mert az ön beadványainak a szövegére, tartalmára korrekten válaszoltak. Örülnénk, ha ez a válasz — mert elfogulatlan és hosszú megfontolás után született — elindítaná önt abba az irányba, ahol kisétálhat aggodalmai kelepcéjéből, zsákutcájából. Reméljük, hosszú hetek után beszámol nekünk valamilyen haladásról. Idézünk leveléből:” 1987-ben kötötték be Balatonban a crossbar telefonvonalat, ekkor kapcsolták be nekünk is a telefont. Kiszámolták, hogy egységesen 3 ezer forinttal kell hozzájárulni azoknak is, akiknek már régebbtől be van kötve. 1986 októberében ezt az összeget vagy húszán be is fizettük. Mikorra a csekket megkaptuk, a községi tanács vb határozatot hozott, hogy ezt a 3 ezer forintot mindenkinek be kell fizetni, bármikor kötteti majd be a telefont. Ezért a plussz háromezerért mi akkor ikervonalat kaptunk. 1989-ben kezdték újraKötni a telefonokat, és ezektől a személyektől a tanács a 3 ezer forintot nem kéri. Nekik már most fővonalat adnak. 1989 decemberétől minden tanács- és vb-ülésen szó volt róla. A titkár az válaszolta, hogy ez az ó hibája, és ígéretet tett, hogy a következő héten kiküldi a csekkeket. Az elmúlt héten érdeklődtem, a csekkek még nem érkeztek meg a címzettekhez.” Értjük a panaszt, a közös tehervállalás nem hozhat részrehajló megoldást. A halogatás — a vb-titkar részéről—nem építi a falu jó hangulatát. A levelet szeptemberben dobták postára, tehát az ügynek kezd kinőni a szakálla, 1989 óta. (Név, pontos cím, telefonszám a szerkesztőségben.) A panaszos azzal is nyomatékolta, érzékeltette levelének súlyát, hogy ajánlott küldeményként adta fel. „Didó” jeligére: Nagy koteg verset küldött be, kézzel írva. így is kitűnően olvasható, hiszen a kiírt, karakteres írás kulturált, önmagáért beszél. A prózai fogalmazás mintha biztosabb terep lenne az ön számára. Mert mit is ír Béke című versének első strófájában:"Sánta rímek garmada — életemnek harmada, csak kínt növeszt bennem, ellene mit kell tennem?” Majd meglepetésünkre így folytatja a második versszakban:’’Jött lomha testű este s kedvesem éhes teste kezemre adva, emeljem csillagokig s még magasabbra.” A ritmus és a rím nyűgét nehezen tűri ez a közlés. Több írásából is olt- hatatlannak vélhető szerelmi szenvedély tüzel, de az a meglepetés marad el, amit az eredeti Költői képzelet szokott okozni a gyakorlottabb olvasónak. Tisztelt „lelkes” természetbúvár! Érdeklődéssel olvastam írását az ostorosi vízicentrumról mindaddig, amíg a „kaptafánál” maradt. Miután a madarakról áttért egy „élelmes vállalkozó tetteire” erősen kifogásolható mondatai születtek. Azt még elképzelhetőnek tartom, hogy a vízibiciklik és szörfök zavarják a madarakat, de hogy a horgászokat is?! Uram! Engem is zavarnak a horgászok, sőt az is, hogy zavarom őket. De a legjobban az zavar, hogy miért zavar ez egy lelkes természetbúvárt? Következő mondáta pedig egyszerűen tévedés, illetve hazugság. Nevezetesen motorcsó- nak”ok” is közlekednek. Lehet, hogy négy éve lelkesen jár-kel, de nem elég figyelmesen. Nem motorcsónak”ok”, hanem egy darab motorcsónak van készenlétben, amelynek biztonságos készenléti állapotát hetente legalább egyszer ellenőrizni kell, ezt meg is teszem, de nem többet. Sőt mindezt este, amikor már nem irritálok, illetve zavarok senkit. Kár, hogy lelkes sétáinál azt sem vette eszre, hogy a korábbi évekhez képest már van WC és szeméttároló is. Sőt naponta többször még a csikkeket is ösz- szeszedjük. Ha figyelmesen jártkelt volna, azt is eszre kellett volna vennie, hogy itt a Centerben — ahol esetenként többszázan is szórakoznak, nagyobb rend és tisztaság van, szemben az Ön által védelmezett néhány pecás há- za tájánál. Végezetül Uram higgye el, hogy nekem sokkal jobban érdekem a „legalább jelenlegi állapot” megóvása, környezetvédelmi, s mint magánembernek, üzleti szempontból is. Továbbra is igyekszem megtalálni az egészséges kompromisz- szumot, ha a partnerekben is hajlandóság mutatkozik. Kívánom még sok évig jáijon-keljen lelkesen, de figyelmesen is, hátha kompromisszum készsége is megerősödik. Bin» Attila az „élelmes vállalkozó” ostoros Vízi Center Egri „keristák” öregdiák találkozója Szeptember másodikán az egri Líceum előadóterme adott otthont a Felsőkereskedelmi és Közgazdasági Iskola Baráti Köre által szervezett hagyományos találkozónak. Az öregdiák, Erényi Márton hegedűjén felcsendült a Himnusz, amelyet együtt énekeltek a Római Katholikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskola és a jogutód intézmények különböző korú diákjai. A rendezők nevében Szabó János köszöntötte a hallgatóságot, s tolmácsolta a távolmaradók üzeneteit, jókívánságait. Felolvasta a Kaposvárott élő 104 éves tudóstanár, dr. Óriás Nándor professzor úr levelét, aki 1923-tól39-ig az intézmény igazgatója volt: „Drága Öregedő Fiaim...most már egyedül vagyok, egyedül, mint a harangszó az erdőn, és most már legmerészebb álmaimban is alig tudom elképzelni, hogy valaha eljutok hozzátok... Kívánom, hogy a jó tizenöt éve elültetett mag hatalmas, enyhet adó, viharnak is ellenálló tölgyfává terebélyesedjék... Találkozzanak a fa alatt szerencsétlen hazánk hasznára és gyarapodására a múlt öregedő diákjai, a jelen izmos derékhada, és a jövő várományosai a legtökéletesebb harmóniában, melynek neve, Béke. Fiaim! Isten veletek, az Isten áldása legyen mindannyiótokkal.” Dr. Kikli Tivadar újságíró előadását az iskola történetéről 1925-48-ig, nagy érdeklődés kísérte, sokan kiegészítették új adatokkal, történetekkel. Az elbeszélésekben megelevenedtek a múlt nagy tanáregyéniségei: Lénárt János, Somlai Miska bácsi, Barta Sanyi bácsi, Bakó Jenő és a többiek. A körünkben lévő Oltai Rudolf és Fazekas Bertalan ennek a nemzedéknek a jeles képviselői elmélyülten hallgatták az emlékeket. A jogutód iskolák nevében dr. Tóth András, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója arról beszélt, hogy az intézmény fennállásának 70. évfordulójára készülnek. A jubileumi évben tervezik az iskolatörténet megírásának folytatását 1948-tól, amelyhez a volt hallgatók kutató, gyűjtő munkájára is számítanak. Az ünnepségsorozatot hagyományosan 1991 szeptember első vasárnapján nyitják meg, amelyre minden öregdiákot szeretettel várnak. A „közgazdaságisok” ünnepi műsora után az Egri Öregdiákok Baráti Társasága nevében dr. Chikán Zoltán által küldött távirat tartalma arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a múlt, az értékek, a tradíció, az igazság őszinte megvallása megváltozott világunkban alapja lehet az egymás iránti szeretet, tisztelet, segítőkészség és emberi méltóság találkozásának. „...üdvözöljük a nemzet és a keresztény gondolat jegyében szerveződött baráti körüket. Felajánljuk széles körű közreműködésünket a közös célok, sikerek érdekében.” Marci bácsi hegedűkíséretével a Szózatot eléneklő „diáksereg” folytatta az emlékezést, s terveket szőtt a jövőre. A baráti kör soraiba belépni szándékozó volt diákok Fe- renczy Pálné titkárnál jelentkezhetnek a következő amen: 3300. Eger, Klapka út 7. Pécsik Dénesné választmányi tag Bukovinai székelyek pediglen vannak Kedves G. E.! Nem akarom ismét önérzetében megsérteni, de sajnos a valóságot nem másíthatjuk meg az ön tudatlansága miatt. Bár ön ezt határozottan kétségbe vonta egy héttel ezelőtti lapszámunkan megjelent olvasói levelében, bukovinai székelyek bizony léteznek. Lehet, hogy ma már nem sokan, mert jó részük Trianon után átköltözködött Magyarországra, de ez magán a tényen nem sokat változtat. Annyit még elárulok, hogy a Mádéfalvi veszedelem következményeként menekültek el Erdélyből és találtak otthonra Bukovinában, a többit megtudja az alábbi könyvekből. /Van több is, de kezdetnek ennyi elég.../ 1.Magyar Néprajzi Lexikon I. 348. oldal 2.Sebestyén Ádám:Bukovinai székely népmesék /Szek- szárd, 1979/ 3.Sebestyén Ádám:Népdal- csokor /Bukovinai, andrásfalvi népdalok/ /Szekszárd,1976/ Üdvözlettel: Koncz János U i.: Itt magyarnak lenni valóban nem büszkeség, hanem /szerencsére/ természetes. Ez azonban ha akar, természetesen büszke is lehet rá... A fogyasztó egyre idegesebb Vajon megéri-e a vállalkozónak, hogy a kapott hitel után 30- 40 százalékos kamatot fizet? Egy sikeres embernek mindenkeppen megéri, mert a jól megfontolt vállalkozás meghozza az eredményt. A megnyugtatásra szánt válasz után a nyugtalan fogyasztó kérdésére csak eny- nyi: milyen mértékű a pénzügyi és bankszakemberek szerint az a becsületes haszon, amely fedezetet nyújt a hitelek után fizetendő 30 — 40%-os kamatra, a beszerzési, szállítási költségekre, a munkabérre, annak terhére, jövedelemadóra, a reklám, reprezentáció, ajándék (esetleg csúszópénz) költségeire, a fenntartási, fejlesztési költségekre, a vállalkozó életviteléhez és a tartalékolásra szánt összegre. Az ebből kalkulált árakhoz vegyük még az ÁFA-t, ami szintén a fogyasztó pénztárcáját terheli. A fogyasztó tehát egyre idegesebb a vállalkozások „ilyen” fokozott mértékű támogatásától, és fél, hogy már nem is az „Európába”, hanem a csillagokba vezető úton járunk. (Pedig a csillagok...!) Vagy talán a fokozottabb támogatásra is érvényes a mondás?: „Lovasnemzet voltunk, de elég gyakran átesünk a ló túlsó oldalara.” Deli István Eger Egykori tanítóm: Tassy Rozália emlékezete Éppen készültem, hogy megírjam egykori tanítómnak, Ro- zsika nemnek: megkaptam az Akadémiától „a nyelvtudomány kandidátusa” fokozatot —, amikor a haláláról értesítettek. Kilencvenedik évében távozott az élők sorából. Tassy Rozália sokgyerekes parasztcsalád legfiatalabb lánya volt. Hetven évvel ezelőtt kezdett tanítani Füzesabonyban (ahol ő maga is nevelkedett), a „telepi” iskolábap, vagyis a falu újabb részében. Én hatvan évvel ezelőtt lettem a tanítványa, akkor tanított meg a betűkre. Nagyon lelkiismeretes nevelő volt, gonddal és szívós munkával tartotta össze az igen nagy létszámú, koedukált, lórészt szegényparaszt gyerekekből verbuválódott osztályt. Pedig ki volt szolgáltatva a tanügyi es egyéb hatóságoknak. Később tudtam meg, hogy 1945 előtt is, után is voltak hivatali kellemetlenségei. Valószínűleg ezért is meg talán a vallásossága miatt helyezték át az ötvenes években Balaton községbe, elszakítva a szülői háztól, testvéreitől, teljes magányra kényszerítve. Nyugdíjazása után térhetett haza a falujába. Békésen élt nyolcvannyolc éves koráig, akkor kénytelen volt belegyezni, hogy a hevesi szociális otthonban helyezzék el. Egykori tanítványainak szeretete es emlékezése ott is megtalálta. Utoljára éppen most ötven éve, gimnazista nagydiákként találkoztam vele személyesen. Azóta az időnként újrakezdődő levelezésünk volt az érintkezés formája. A negyvenöt éves érettségi találkozónkról még üdvözletét küldtem neki. Ahányszor gondoltam rá, még egyetemi oktatóként, sőt megőszúlt emberként is, kisiskolásnak láttam magam, és éreztem annak a szeretetnek a melegét, azt az önbecsülést adó bátorítást, amely a feldúlt, szétesett család hiányzó szerétét is pótolta némileg. Sajnos, vége. Most már csak mint f 'imnazistára gondolhatok, isko- ás önmagámra, ti. három gimnáziumi tanárom él még. Ezekben az őszi napokban lenne Rózsika néni kilencvenedik születésnapja. Nem tudhatom, használtam-e valaha is, valakinek, valaminek is az írással. Mégis köszönöm, Rózsika néni, hogy megtanított írni. Köszönöm most utoljára, amikor írással veszek végső búcsút és teszek ígéretet az emlékezésre. Dr. Bán Ervin „Hívja szerdán a 13-644-et” Több kedves olvasónk kívánságára szerdánként „későbbi” időpontra tesszük a „Lelki Leveles Láda” telefonját. Minden szerdán délután 4-7-ig vátja Uránus, a már jól ismert 13-644- es telefonszámon azoknak a hívását, akik lelki segélyre, vigaszra, tanácsra szorulnak. Azokét is, akik társkereséshez, család- alapításhoz, illetve gyermekneveléshez kémek segítséget! Sokan már eddig is levelben fordultak a Lelki Leveles Ládához a Heves Megyei Hírlap címén. Kérem, hogy a borítékra feltűnően írják rá a három „L” betűt. Remélem a telefonidő későbbre tételével jól szolgálom a kedves olvasók igényeit. Ne feledjék, legközelebb szeptember 19-én 4-7- ig várom a telefonhívásokat! , „Képzelt beteg?” A jeligét Ön választotta, nem én, így nem veheti sértésnek a levélben leírtakat. Kívánságára nyilvánosan is megismétlem, hogy egészségi állapota tekintetében kizárólag az orvosok, a szakemberek hivatottak. Tudomásom szerint nincs olyan betegség, amelyet ne tudnának megállapítani, tüneteit fel ne ismernék. Amennyiben megállapítják, hogy Ön egészséges, fölösleges újból sorra járni őket, újabb és újabb szakembereket felkutatni. Ez fáradságos, idegkimerítő és — gondolom — költséges dologi Mit tennék én az Ön helyében? Örülnék, hogy egészséges vagyok és hogy erről írásom is van! Semmi esetre sem foglalkoznék tovább önmagámmal, hiszen annyi más munka, szórakozás, időtöltés van, amelyek között válogathat az ember, kiváltképpen, ha fiatal mint ön, és egészséges. Uralkodjon magán! Szívesen ajánlom; Jósé Silva „Gyógyíthatsz” című könyvét, amely talán kapaszkodót is jelent önmaga fegyelmezéséhez. Ne eméssze magat! Köszönöm a fényképet, amely bizonyítja, hogy ón egy egészséges fiatalember! Bizonyára sok lány akadna, akik szívesen kötnének Önnel barátságot és segítenének abban is, hogy megértő társként betegségtudatából kigyógyuljon. Amennyiben felhatalmaz rá, megadom a dinét is. Legalább húsz olyan cím hever az asztalomon, akik féijet, társat, barátot keresnek. Uranus házasságközvetítéssel ugyan nem foglalkozik, de a lelki ügyekkel kapcsolatosan ebben is tud segítem. „ Kisemmizett” Élhiszem, hogy az örökségtől való megfosztás önnek lelki bánatot okozott, ez ügyben mégsem segíthetek. A Hírlapnak van jogsegély szolgálata, amely közismert es népszerű, talán oda vagy más szakemberhez forduljon. Lapunk szolgáltatásai mind szélesebb körben állnak a kedves olvasók rendelkezésére ingyen és bérmentesen! „Pofon” Ne üssék, pofozzák a gyereket, ehhez nincs joguk és nem is mennek vele semmire! A verés legföljebb arra jó, hogy egy életre meg jobban meggyulölje a fiú a szüleit. Azt írják, hogy magukat is megverték a szüleik, és most mennyire hálásak nekik, hogy embert faragtak mindkettőjükből. Hamis pedagógia! A gyerek már kétszer megszökött es ha használna a pofon, akkor már rég meg kellett volna javulnia... Utánanéztem: a fiú épelméjű, egészséges! Kamaszkorban van, ráadásul szülői segítség helyett pofonokkal akarjak nyesegetni róla a vadhajtásokat, csoda-e, ha megszökik es rossz baráti társaságba kerül, ahol jót aligha tanulhat? Egyszerűen nem értem Önöket! Azt mondják szeretik a gyereket, az a céljuk, hogy ember legyen belőle, nos akkor miért olyan komiszak vele szemben, miért nem kértek már eddig is tanácsot a pedagógusoktól, az iskola igazgatójától? Nem ismerem teljes alapossággal az ügyet, így mélyebben nem tudok kutatni, de valami azt súgja, hogy a háttérben lennie kell azért valaminek, vagy valakinek, aki, vagy ami miatt ez a gyerek a családban a fekete bárány. Kérem, ne hajszolják bele meggondolatlan cselekedetekbe, mert egy megkeseredett 15 éves kamasz „legény” már vissza is tudja adni a pofont és ha „bevadítják”, még gorombább dolgokra is képes. Szinte hallom, amit mondanak: ne fenyegessem Önöket! Eszem ágában sincs, de az időbeni figyelmeztetésért csak hálásak lehetnek. Hogy kit hibáztatok? Elsősorban a gyermekért felelős szülőket, a fiút is közvetve felelőtlenségei miatt... Uránus HEVES MEGYEI KLJA * fglUNKAÜGYI n HIVATAL 11 3301 EGER, KOSSUTH L. u. 9. állásajánlatai: HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 90. Technológiai főüzeme felvételre keres 3-5 éves gyakorlattal rendelkező fúró- marós szakmunkást. Jelentkezni lehet a fenti címen. FELSŐMAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT: Eger, Lenin út 55. Azonnali belépéssel felvesz konyhalányokat egy- és kétműszakos munkarendbe. Jelentkezni lehet a fenti címen a munkaügyi osztályon. ÁLLAMI GAZDASÁG: Füzesabony, Kerecsendi út 6. Füzesabonyi kétszemélyes húsboltjába szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező boltvezetőt és helyettest keres felvételre. Házaspárok előnyben részesülnek. Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél Füzesabony, Pusztaszikszó. FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Füzesabonyi Irodája új helyre költözött. Cím: Füzesabony, Rákóczi út 62. Telefon: 39/41-055 21-es mellék.