Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-18 / 142. szám

1990. szeptember 18., kedd Hírlap 5. Pf.: 23 Üzen a szerkesztő V. I. Nem kis együttérzéssel olvas­tuk végig azokat a beadványo­kat, és az azokra érkezett vála­szokat, amelyeket a különböző szintű hatóságokhoz küldött, és azoktól kapott. Mindez egy zak­latott egyéniség lelki; és idegál­lapotát vetíti élénk. Önt is meg­értjük, de a hatóságokat is, hi­szen bármilyen eljárást csak konkrét személyek ellen lehet in­dítani, ilyeneket azonban Ön nem nevez meg. A félelem irá­nyát, indokoltságát mi megítélni nem tudjuk, hiszen a papírokból kiolvasható tényállás alig lendül túl a fikció hatarán. A mi ajánlatunk: környezet­változás, elszakadni vélt, vagy valódi veszélyhelyzetektől. S na már bizalmával megsztisztelt bennünket, hadd hívjuk fel fi­gyelmét arra a nem elhanyagol­ható szempontra, amit pszicho­lógusok is elsőrendű tényezőnek ismernek el az ilyen körülmé­nyek oldására: az ideget is őrlő túl sok időt bontsa fel részletek­re; olyan foglalatossággal is, amely akár szenvedély okán is, netán a tanult szakmaja szerinti továbbstúdiálásában is, hasznos önképzésben levezetheti mind­azt, amitől a megkeresett hatósá­f ok nem tudták megszabadítani. 4ert nem ez a hivatásuk. Egyéb­ként: őket ebben az esetben ne hibáztassa, mert az ön beadvá­nyainak a szövegére, tartalmára korrekten válaszoltak. Örül­nénk, ha ez a válasz — mert elfo­gulatlan és hosszú megfontolás után született — elindítaná önt abba az irányba, ahol kisétálhat aggodalmai kelepcéjéből, zsák­utcájából. Reméljük, hosszú he­tek után beszámol nekünk vala­milyen haladásról. Idézünk leveléből:” 1987-ben kötötték be Balatonban a cross­bar telefonvonalat, ekkor kap­csolták be nekünk is a telefont. Kiszámolták, hogy egységesen 3 ezer forinttal kell hozzájárulni azoknak is, akiknek már régebb­től be van kötve. 1986 októberé­ben ezt az összeget vagy húszán be is fizettük. Mikorra a csekket megkaptuk, a községi tanács vb határozatot hozott, hogy ezt a 3 ezer forintot mindenkinek be kell fizetni, bármikor kötteti majd be a telefont. Ezért a plussz háromezerért mi akkor ikervo­nalat kaptunk. 1989-ben kezd­ték újraKötni a telefonokat, és ezektől a személyektől a tanács a 3 ezer forintot nem kéri. Nekik már most fővonalat adnak. 1989 decemberétől minden tanács- és vb-ülésen szó volt róla. A titkár az válaszolta, hogy ez az ó hibája, és ígéretet tett, hogy a következő héten kiküldi a csekkeket. Az el­múlt héten érdeklődtem, a csek­kek még nem érkeztek meg a címzettekhez.” Értjük a panaszt, a közös te­hervállalás nem hozhat részre­hajló megoldást. A halogatás — a vb-titkar részéről—nem építi a falu jó hangulatát. A levelet szeptemberben dobták postára, tehát az ügynek kezd kinőni a szakálla, 1989 óta. (Név, pontos cím, telefonszám a szerkesztő­ségben.) A panaszos azzal is nyomatékolta, érzékeltette leve­lének súlyát, hogy ajánlott kül­deményként adta fel. „Didó” jeligére: Nagy koteg verset küldött be, kézzel írva. így is kitűnően olvas­ható, hiszen a kiírt, karakteres írás kulturált, önmagáért beszél. A prózai fogalmazás mintha biz­tosabb terep lenne az ön számá­ra. Mert mit is ír Béke című ver­sének első strófájában:"Sánta rí­mek garmada — életemnek har­mada, csak kínt növeszt bennem, ellene mit kell tennem?” Majd meglepetésünkre így folytatja a második versszakban:’’Jött lom­ha testű este s kedvesem éhes tes­te kezemre adva, emeljem csilla­gokig s még magasabbra.” A rit­mus és a rím nyűgét nehezen tűri ez a közlés. Több írásából is olt- hatatlannak vélhető szerelmi szenvedély tüzel, de az a megle­petés marad el, amit az eredeti Költői képzelet szokott okozni a gyakorlottabb olvasónak. Tisztelt „lelkes” természetbúvár! Érdeklődéssel olvastam írását az ostorosi vízicentrumról mind­addig, amíg a „kaptafánál” ma­radt. Miután a madarakról áttért egy „élelmes vállalkozó tetteire” erősen kifogásolható mondatai születtek. Azt még elképzelhetőnek tar­tom, hogy a vízibiciklik és ször­fök zavarják a madarakat, de hogy a horgászokat is?! Uram! Engem is zavarnak a horgászok, sőt az is, hogy zavarom őket. De a legjobban az zavar, hogy miért zavar ez egy lelkes természetbúvárt? Következő mondáta pedig egyszerűen tévedés, illetve ha­zugság. Nevezetesen motorcsó- nak”ok” is közlekednek. Lehet, hogy négy éve lelkesen jár-kel, de nem elég figyelmesen. Nem motorcsónak”ok”, hanem egy darab motorcsónak van készen­létben, amelynek biztonságos készenléti állapotát hetente leg­alább egyszer ellenőrizni kell, ezt meg is teszem, de nem többet. Sőt mindezt este, amikor már nem irritálok, illetve zavarok senkit. Kár, hogy lelkes sétáinál azt sem vette eszre, hogy a korábbi évekhez képest már van WC és szeméttároló is. Sőt naponta többször még a csikkeket is ösz- szeszedjük. Ha figyelmesen járt­kelt volna, azt is eszre kellett vol­na vennie, hogy itt a Centerben — ahol esetenként többszázan is szórakoznak, nagyobb rend és tisztaság van, szemben az Ön ál­tal védelmezett néhány pecás há- za tájánál. Végezetül Uram higgye el, hogy nekem sokkal jobban érde­kem a „legalább jelenlegi álla­pot” megóvása, környezetvédel­mi, s mint magánembernek, üz­leti szempontból is. Továbbra is igyekszem megta­lálni az egészséges kompromisz- szumot, ha a partnerekben is haj­landóság mutatkozik. Kívánom még sok évig jáijon-keljen lelke­sen, de figyelmesen is, hátha kompromisszum készsége is megerősödik. Bin» Attila az „élelmes vállalkozó” ostoros Vízi Center Egri „keristák” öregdiák találkozója Szeptember másodikán az eg­ri Líceum előadóterme adott ott­hont a Felsőkereskedelmi és Közgazdasági Iskola Baráti Köre által szervezett hagyományos ta­lálkozónak. Az öregdiák, Erényi Márton hegedűjén felcsendült a Himnusz, amelyet együtt éne­keltek a Római Katholikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskola és a jogutód intézmények különböző korú diákjai. A rendezők nevé­ben Szabó János köszöntötte a hallgatóságot, s tolmácsolta a tá­volmaradók üzeneteit, jókíván­ságait. Felolvasta a Kaposvárott élő 104 éves tudóstanár, dr. Óri­ás Nándor professzor úr levelét, aki 1923-tól39-ig az intézmény igazgatója volt: „Drága Öregedő Fiaim...most már egyedül va­gyok, egyedül, mint a harangszó az erdőn, és most már legmeré­szebb álmaimban is alig tudom elképzelni, hogy valaha eljutok hozzátok... Kívánom, hogy a jó tizenöt éve elültetett mag hatal­mas, enyhet adó, viharnak is el­lenálló tölgyfává terebélyesed­jék... Találkozzanak a fa alatt szerencsétlen hazánk hasznára és gyarapodására a múlt öregedő diákjai, a jelen izmos derékhada, és a jövő várományosai a legtö­kéletesebb harmóniában, mely­nek neve, Béke. Fiaim! Isten ve­letek, az Isten áldása legyen mindannyiótokkal.” Dr. Kikli Tivadar újságíró elő­adását az iskola történetéről 1925-48-ig, nagy érdeklődés kí­sérte, sokan kiegészítették új adatokkal, történetekkel. Az el­beszélésekben megelevenedtek a múlt nagy tanáregyéniségei: Lénárt János, Somlai Miska bá­csi, Barta Sanyi bácsi, Bakó Jenő és a többiek. A körünkben lévő Oltai Rudolf és Fazekas Bertalan ennek a nemzedéknek a jeles képviselői elmélyülten hallgat­ták az emlékeket. A jogutód is­kolák nevében dr. Tóth András, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója ar­ról beszélt, hogy az intézmény fennállásának 70. évfordulójára készülnek. A jubileumi évben tervezik az iskolatörténet meg­írásának folytatását 1948-tól, amelyhez a volt hallgatók kuta­tó, gyűjtő munkájára is számíta­nak. Az ünnepségsorozatot ha­gyományosan 1991 szeptember első vasárnapján nyitják meg, amelyre minden öregdiákot sze­retettel várnak. A „közgazdaságisok” ünnepi műsora után az Egri Öregdiákok Baráti Társasága nevében dr. Chikán Zoltán által küldött táv­irat tartalma arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a múlt, az ér­tékek, a tradíció, az igazság őszinte megvallása megváltozott világunkban alapja lehet az egy­más iránti szeretet, tisztelet, segí­tőkészség és emberi méltóság ta­lálkozásának. „...üdvözöljük a nemzet és a keresztény gondolat jegyében szerveződött baráti kö­rüket. Felajánljuk széles körű közreműködésünket a közös cé­lok, sikerek érdekében.” Marci bácsi hegedűkíséretével a Szózatot eléneklő „diáksereg” folytatta az emlékezést, s terve­ket szőtt a jövőre. A baráti kör soraiba belépni szándékozó volt diákok Fe- renczy Pálné titkárnál jelentkez­hetnek a következő amen: 3300. Eger, Klapka út 7. Pécsik Dénesné választmányi tag Bukovinai székelyek pediglen vannak Kedves G. E.! Nem akarom ismét önérzeté­ben megsérteni, de sajnos a való­ságot nem másíthatjuk meg az ön tudatlansága miatt. Bár ön ezt határozottan kétségbe vonta egy héttel ezelőtti lapszámunkan megjelent olvasói levelében, bu­kovinai székelyek bizony létez­nek. Lehet, hogy ma már nem sokan, mert jó részük Trianon után átköltözködött Magyaror­szágra, de ez magán a tényen nem sokat változtat. Annyit még elárulok, hogy a Mádéfalvi ve­szedelem következményeként menekültek el Erdélyből és talál­tak otthonra Bukovinában, a többit megtudja az alábbi köny­vekből. /Van több is, de kezdet­nek ennyi elég.../ 1.Magyar Néprajzi Lexikon I. 348. oldal 2.Sebestyén Ádám:Bukovi­nai székely népmesék /Szek- szárd, 1979/ 3.Sebestyén Ádám:Népdal- csokor /Bukovinai, andrásfalvi népdalok/ /Szekszárd,1976/ Üdvözlettel: Koncz János U i.: Itt magyarnak lenni va­lóban nem büszkeség, hanem /szerencsére/ természetes. Ez azonban ha akar, természetesen büszke is lehet rá... A fogyasztó egyre idegesebb Vajon megéri-e a vállalkozó­nak, hogy a kapott hitel után 30- 40 százalékos kamatot fizet? Egy sikeres embernek min­denkeppen megéri, mert a jól megfontolt vállalkozás meghoz­za az eredményt. A megnyugta­tásra szánt válasz után a nyugta­lan fogyasztó kérdésére csak eny- nyi: milyen mértékű a pénzügyi és bankszakemberek szerint az a becsületes haszon, amely fedeze­tet nyújt a hitelek után fizetendő 30 — 40%-os kamatra, a beszer­zési, szállítási költségekre, a munkabérre, annak terhére, jö­vedelemadóra, a reklám, repre­zentáció, ajándék (esetleg csú­szópénz) költségeire, a fenntar­tási, fejlesztési költségekre, a vál­lalkozó életviteléhez és a tartalé­kolásra szánt összegre. Az ebből kalkulált árakhoz vegyük még az ÁFA-t, ami szin­tén a fogyasztó pénztárcáját ter­heli. A fogyasztó tehát egyre idege­sebb a vállalkozások „ilyen” fo­kozott mértékű támogatásától, és fél, hogy már nem is az „Európá­ba”, hanem a csillagokba vezető úton járunk. (Pedig a csilla­gok...!) Vagy talán a fokozottabb támogatásra is érvényes a mon­dás?: „Lovasnemzet voltunk, de elég gyakran átesünk a ló túlsó oldalara.” Deli István Eger Egykori tanítóm: Tassy Rozália emlékezete Éppen készültem, hogy meg­írjam egykori tanítómnak, Ro- zsika nemnek: megkaptam az Akadémiától „a nyelvtudomány kandidátusa” fokozatot —, ami­kor a haláláról értesítettek. Ki­lencvenedik évében távozott az élők sorából. Tassy Rozália sokgyerekes pa­rasztcsalád legfiatalabb lánya volt. Hetven évvel ezelőtt kez­dett tanítani Füzesabonyban (ahol ő maga is nevelkedett), a „telepi” iskolábap, vagyis a falu újabb részében. Én hatvan évvel ezelőtt lettem a tanítványa, ak­kor tanított meg a betűkre. Na­gyon lelkiismeretes nevelő volt, gonddal és szívós munkával tar­totta össze az igen nagy létszá­mú, koedukált, lórészt szegény­paraszt gyerekekből verbuváló­dott osztályt. Pedig ki volt szol­gáltatva a tanügyi es egyéb ható­ságoknak. Később tudtam meg, hogy 1945 előtt is, után is voltak hivatali kellemetlenségei. Való­színűleg ezért is meg talán a val­lásossága miatt helyezték át az ötvenes években Balaton köz­ségbe, elszakítva a szülői háztól, testvéreitől, teljes magányra kényszerítve. Nyugdíjazása után térhetett haza a falujába. Béké­sen élt nyolcvannyolc éves korá­ig, akkor kénytelen volt bel­egyezni, hogy a hevesi szociális otthonban helyezzék el. Egykori tanítványainak szeretete es em­lékezése ott is megtalálta. Utoljára éppen most ötven éve, gimnazista nagydiákként ta­lálkoztam vele személyesen. Azóta az időnként újrakezdődő levelezésünk volt az érintkezés formája. A negyvenöt éves érett­ségi találkozónkról még üdvöz­letét küldtem neki. Ahányszor gondoltam rá, még egyetemi ok­tatóként, sőt megőszúlt ember­ként is, kisiskolásnak láttam ma­gam, és éreztem annak a szere­tetnek a melegét, azt az önbecsü­lést adó bátorítást, amely a fel­dúlt, szétesett család hiányzó szerétét is pótolta némileg. Saj­nos, vége. Most már csak mint f 'imnazistára gondolhatok, isko- ás önmagámra, ti. három gimná­ziumi tanárom él még. Ezekben az őszi napokban lenne Rózsika néni kilencvene­dik születésnapja. Nem tudhatom, használtam-e valaha is, valakinek, valaminek is az írással. Mégis köszönöm, Ró­zsika néni, hogy megtanított írni. Köszönöm most utoljára, ami­kor írással veszek végső búcsút és teszek ígéretet az emlékezésre. Dr. Bán Ervin „Hívja szerdán a 13-644-et” Több kedves olvasónk kíván­ságára szerdánként „későbbi” időpontra tesszük a „Lelki Leve­les Láda” telefonját. Minden szerdán délután 4-7-ig vátja Uránus, a már jól ismert 13-644- es telefonszámon azoknak a hí­vását, akik lelki segélyre, vigasz­ra, tanácsra szorulnak. Azokét is, akik társkereséshez, család- alapításhoz, illetve gyermekne­veléshez kémek segítséget! So­kan már eddig is levelben fordul­tak a Lelki Leveles Ládához a Heves Megyei Hírlap címén. Ké­rem, hogy a borítékra feltűnően írják rá a három „L” betűt. Re­mélem a telefonidő későbbre té­telével jól szolgálom a kedves ol­vasók igényeit. Ne feledjék, leg­közelebb szeptember 19-én 4-7- ig várom a telefonhívásokat! , „Képzelt beteg?” A jeligét Ön választotta, nem én, így nem veheti sértésnek a le­vélben leírtakat. Kívánságára nyilvánosan is megismétlem, hogy egészségi állapota tekinte­tében kizárólag az orvosok, a szakemberek hivatottak. Tudo­másom szerint nincs olyan be­tegség, amelyet ne tudnának megállapítani, tüneteit fel ne is­mernék. Amennyiben megálla­pítják, hogy Ön egészséges, fö­lösleges újból sorra járni őket, újabb és újabb szakembereket felkutatni. Ez fáradságos, ideg­kimerítő és — gondolom — költ­séges dologi Mit tennék én az Ön helyében? Örülnék, hogy egész­séges vagyok és hogy erről írá­som is van! Semmi esetre sem foglalkoznék tovább önmagám­mal, hiszen annyi más munka, szórakozás, időtöltés van, ame­lyek között válogathat az ember, kiváltképpen, ha fiatal mint ön, és egészséges. Uralkodjon ma­gán! Szívesen ajánlom; Jósé Sil­va „Gyógyíthatsz” című köny­vét, amely talán kapaszkodót is jelent önmaga fegyelmezéséhez. Ne eméssze magat! Köszönöm a fényképet, amely bizonyítja, hogy ón egy egészséges fiatal­ember! Bizonyára sok lány akad­na, akik szívesen kötnének Ön­nel barátságot és segítenének ab­ban is, hogy megértő társként be­tegségtudatából kigyógyuljon. Amennyiben felhatalmaz rá, megadom a dinét is. Legalább húsz olyan cím hever az asztalo­mon, akik féijet, társat, barátot keresnek. Uranus házasságköz­vetítéssel ugyan nem foglalko­zik, de a lelki ügyekkel kapcsola­tosan ebben is tud segítem. „ Kisemmizett” Élhiszem, hogy az örökségtől való megfosztás önnek lelki bá­natot okozott, ez ügyben még­sem segíthetek. A Hírlapnak van jogsegély szolgálata, amely köz­ismert es népszerű, talán oda vagy más szakemberhez fordul­jon. Lapunk szolgáltatásai mind szélesebb körben állnak a kedves olvasók rendelkezésére ingyen és bérmentesen! „Pofon” Ne üssék, pofozzák a gyere­ket, ehhez nincs joguk és nem is mennek vele semmire! A verés legföljebb arra jó, hogy egy életre meg jobban meggyulölje a fiú a szüleit. Azt írják, hogy magukat is megverték a szüleik, és most mennyire hálásak nekik, hogy embert faragtak mindkettőjük­ből. Hamis pedagógia! A gyerek már kétszer megszökött es ha használna a pofon, akkor már rég meg kellett volna javulnia... Utánanéztem: a fiú épelméjű, egészséges! Kamaszkorban van, ráadásul szülői segítség helyett pofonokkal akarjak nyesegetni róla a vadhajtásokat, csoda-e, ha megszökik es rossz baráti társa­ságba kerül, ahol jót aligha tanul­hat? Egyszerűen nem értem Önöket! Azt mondják szeretik a gyereket, az a céljuk, hogy ember legyen belőle, nos akkor miért olyan komiszak vele szemben, mi­ért nem kértek már eddig is taná­csot a pedagógusoktól, az iskola igazgatójától? Nem ismerem teljes alapossággal az ügyet, így mélyeb­ben nem tudok kutatni, de valami azt súgja, hogy a háttérben lennie kell azért valaminek, vagy valaki­nek, aki, vagy ami miatt ez a gyerek a családban a fekete bárány. Ké­rem, ne hajszolják bele meggondo­latlan cselekedetekbe, mert egy megkeseredett 15 éves kamasz „le­gény” már vissza is tudja adni a po­font és ha „bevadítják”, még go­rombább dolgokra is képes. Szinte hallom, amit mondanak: ne fenye­gessem Önöket! Eszem ágában sincs, de az időbeni figyelmezteté­sért csak hálásak lehetnek. Hogy kit hibáztatok? Elsősorban a gyer­mekért felelős szülőket, a fiút is közvetve felelőtlenségei miatt... Uránus HEVES MEGYEI KLJA * fglUNKAÜGYI n HIVATAL 11 3301 EGER, KOSSUTH L. u. 9. állásajánlatai: HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 90. Technológiai főüzeme felvételre keres 3-5 éves gyakorlattal rendelkező fúró- marós szakmunkást. Jelentkezni lehet a fenti címen. FELSŐMAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT: Eger, Lenin út 55. Azonnali belépéssel felvesz konyhalányokat egy- és kétműszakos mun­karendbe. Jelentkezni lehet a fenti címen a munkaügyi osztályon. ÁLLAMI GAZDASÁG: Füzesabony, Kerecsendi út 6. Füzesabonyi kétszemélyes húsboltjába szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező boltvezetőt és helyettest keres felvételre. Há­zaspárok előnyben részesülnek. Jelentkezni lehet a személyzeti vezető­nél Füzesabony, Pusztaszikszó. FIGYELEM! A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Füzesabonyi Irodája új helyre köl­tözött. Cím: Füzesabony, Rákóczi út 62. Telefon: 39/41-055 21-es mellék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents