Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-17 / 141. szám
Hírlap 3 1990. szeptember 17., hétfő Újraéled a Katolikus Legényegylet Hogy működik a Kolping-család? „Adolph Kolping (1813-1865) korának nagy társadalmi reformere. Az általa elindított mozgalom 150 év óta teljed, elgondolása egyre több embert lelkesít. A Kolping-család közösségi keretet ad a hívő embereknek, életkortól, társadalmi rangtól, iskolai végzettségtől függetlenül. Hazánkban 1856-ban Kolping személyesen alapította meg az első egyesületet Budapesten. A Katolikus Legényegyletek 1945- ig virágzottak hazánk majd minden nagyobb községében, városában” — úja az egyház tájékoztató kiadványa, mely arra serkent, hogy újra életre keljen Magyarországon e régen bevált mozgalom. — Milyen múltja van Egerben e közösségi formának? — kérdeztem Czakó István kanonokot. — A jelenlegi művelődési központ helyén volt a Kolping- ház, ami az országban elsők közt jött létre a múlt században. Katolikus Legényegyletnek hívták, de lényegében Kolping-családként működött, leányága is volt. A tagok, — ahogy a régiek ma is visz- szaemlékeznek rá —, valóban otthonra találtak a házban. Társadalompolitikai és tudományos előadásokat hallgattak, művelődtek, közösen vettek részt az istentiszteleteken, de adtak bálokat is. Nagy, mozgalmas életet éltek, melyet nyugodt, katolikus szellem hatott át. A fegyelemről és a rendről is maguk gondoskodtak. Ha vándorolni, világot látni indultak az iparoslegények, e házakban megszállhattak külföldön is, hiszen a szervezet nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek. Volt hazánkban 1945 előtt egy másik katolikus legényegylet típus is, mégpedig a földműveseké, amit KALOT-nak hívtak. Ezt a jezsuiták alapították, és csak Magyarországon működött. — Hol tartanak most a szervezőmunkában? — Júliusban volt Egerben egy összejövetelünk, ekkor felmértük a régi tagokat, és azt, hogy mekkora az érdeklődés: körülbelül nyolcvanon jöttek el, ami azt mutatta, hogy az idős emberek nem feledkeztek mega hajdani egyletről. Meghívtuk a valamikori egri Kolping-ház utolsó vezetőjét is. Augusztusban pedig mintegy hatvan-hetven taggal megalakítottuk újra a Kolping- családot, férfi és női ággal. Elnököt választottunk, s mivel az lehetőleg a mindenkori főpásztor szokott lenni, az érsek urat kértük fel e tisztre. — Milyen rendszerességgel találkoznak majd a tagok? — Minden hónap első keddjén a Megyei Művelődési Központban gyűlünk össze. Az első ilyen alkalom szeptember 4-én volt, ekkor az érsek úr tartott előadást, aki az életéről beszélt, arról, milyen szoros szálak fűzik a kétkezi munkásokhoz. Legközelebb október 2-án este hatkor lesz rendezvényünk, amikor előreláthatóan Lang György a Kol- ping-családok magyarországi megbízott vezetője lesz a vendégünk. Mivel egyelőre a régi, idős tagjaink tértek vissza a családba, kiadtuk a jelszót, hogy utánpótlást toborozzunk, így az ifjabb korosztályba tartozókat is szívesen látjuk. (P.t.) Egymás természetes szövetségesei lehetnek A fogyasztási szövetkezetek és az önkormányzatok A szövetkezeti mozgalom is hosszabb ideje szenvedélyes viták színtere. Ennek fő célja, a változó követelményekhez való alkalmazkodás. Ezek a viták a vezetés különböző szintjein, és az érdekképviseletek körében zajlottak. Az utóbbi időben viszont a társadalmi érdeklődés homlokterébe kerültek. A fogyasztási szövetkezetek helyéről, jövőbeni szerepéről beszélgettünk dr. Sumi Andrással, a MÉSZÖV titkárával. Helytelen gyakorlat volt — A közvélemény jelentős része az utóbbi időben kialakult helyzet miatt általában a mező- gazdasági termelőszövetkezetekre gondol, és a szövetkezeti tulajdon problémáját a földkérdéssel azonosítja. Mi a véleménye erről? — Helytelen gyakorlat volt, amely a szövetkezeti mozgalom több mint száz éves haladó hagyományait, továbbá a fogyasztási szövetkezeti forma sajátosságait figyelmen kívül hagyva, a mezőgazdasági szövetkezést tekintette egyedül követendő modellnek. Törvényi szabályozással, és az egész szövetkezetpolitikával az állam a nem alapvetően tevékenységre szerveződött fogyasztási típusú szövetkezést háttérbe szorítva kinyilvánította a szövetkezeti mozgalom egységét. Csaknem teljes azonosságát, annak ellenére, hogy ezek tulajdonképpen csak néhány szervezési alapelvben vannak. A konkrét működésre markáns különbségek a jellemzők. Lényegük, hogy ezeket a szövetkezeteket a tagok maguk, saját eszközeikkel, személyes közreműködéssel önként hozták létre. A belépéshez semmilyen kényszer nem járult, még gazdasági sem. A jelenlegi szövetkezeti vagyon tehát nem a tag hozzájárulása. Természetesen eredeti forrása a tag, mint tulajdonos által befizetett alapítói részjegy, vagy természetbeni hozzájárulás. Az 1968-at megelőző időszakban a társadalmi tulajdonnal szemben alacso- nyabbrendűnek tekintették a fogyasztási szövetkezetét. A helyzetjavításáért állandó küzdelmet kellett vívni, elsősorban az érdekképviseletek, illetve korábbi szövetkezeti központok útján. Hozzájárult a költségvetés bevételeihez — Ezek szerint tehát a fogyasztási szövetkezetek bizonyos tevékenységek ellátását szolgálják. — Valóban, nem a tagok foglalkoztatására, megélhetésük biztosítására jöttek létre. Alapvetően bizonyos tevékenységek ellátása, igények kielégítése a céljuk. így például a szolgáltatások önerőből való megszervezése, a kereskedelem, a vendéglátás, a felvásárlás helyben való biztosítása. Emellett pénzügyi szolgáltató szerepkör, vagy a lakáshoz jutás valamilyen formában történő megoldása. Egyértelmű tehát, hogy a fogyasztási szövetkezet természetes személyek, magántulajdonon alapuló közössége, amely önkéntesen, alulról szerveződő, a tagság és a lakosság érdekében álló szervezet. A tagság érdeke, hogy az általa igényelt szolgáltatásokat a szövetkezet javuló színvonalon szervezze! Ennek a mozgalom általában az állami területet meghaladó dinamizmussal tett eleget, miközben hozzájárult a költségvetés bevételeihez is. — Miközben a vidéki települések háttérbe szorultak, milyen szerepük maradt a fogyasztási szövetkezeteknek ? — Rendkívül fontos körülménynek tartom, hogy a fogyasztási szövetkezetek tevékenysége az említett időszakban a településeken megmaradt, sőt kiszélesedett. Talán egyedüli szervezetek, amelyeknek helyi testületéi, intézőbizottságai a legkisebb településeken is tevékenykednek, és megfelelő partnerei lehetnek a helyi önkormányzatnak. Az áfész-ágazat- ban nélkülözhetetlenné teszik, hogy a vagyon ne csak közvetetten, hanem ténylegesen konkrétan is váljon az egyes tagok, mint magántulajdonosok egyedileg nevesített tulajdonává', amely konkrét érdekeltséget biztosít. Rendkívül lényegesnek tartom a körzeti szövetkezeti központ, és az egyes települések, helyi szén- vezetek viszonyának új alapokra helyezését. Ez az új, nyilván széleskörű önállóságra törekvő ön- kormányzatok létrejöttével nemcsak kívánatos lehetőség, hanem elengedhetetlen követelmény is, miután az érdek közös! A települések továbbra sem nélkülözhetik — A lakosság áruellátása, a pénzügyi műveletek lebonyolítása, a vállalkozások hitelellátása alapvetően befolyásolja a közérzetet. — Kétségtelen, ezeknek a tevékenységeknek az ellátására a feltételek a fogyasztási szövetkezetek útján szervezetileg, személyileg egyaránt adottak. A leendő önkormányzatoknak alapvető érdekük, hogy ezek helyben történő ellátása megoldott legyen. Ennek feltétele kettős. Egyrészt a szövetkezeti központoknak a jelenleginél sokkal szélesebb körű önállóságot kell a helyi szervezetek tisztségviselőinek biztosítani. Annak érdekében, hogy a leglényegesebb, a szövetkezet egészét érintő dolgokban, a stratégiai gazdasági döntéseken túl, valamennyi kérdésben tényleges, érdemi döntési lehetősége legyen. Ez biztosíthatja, hogy fontos partnere legyen az áfész vagy a takarékszövetkezet az önkormányzatnak. Ugyanakkor ehhez nélkülözhetetlen az állam lojális, valóban pártérdekektől független viszonya a fogyasztási szövetkezetekhez. Jelenleg is gond, hogy egyes vállalkozások hitelezésére, világbanki és egyéb források folyósítására nagyobb pénzintézetek, bankok kapnak lehetőséget. Holott erre a helyben lévő szövetkezeti intézmények lennének hivatottak. De jogos igények vannak a helyi társadalmi élet, közművelődés, sport támogatására is. Ismert, hogy a település infrastruktúrájának fejlesztése, így a gázprogram, a közművesítés, az ivóvízellátás, a csatornázás, a telefonhálózat kiépítése a korábbiakhoz hasonlóan a jövőben nem valósítható meg a fogyasztási- és a takarék- szövetkezetek jelentős anyagi hozzájárulása nélkül. Ezekhez a lakosság ereje nem elégséges. Hasonló a helyzet a lakásszövetkezetek működésében is, ismerve az állami lakásépítés erőteljes csökkenését. — Mire van tehát szükség, a kialakult helyzetben? — Nem arra, hogy új szövetkezetek jöjjenek létre azonos te- * vékenységre, hanem a meglévő, eddig is eredményesen működőknek kell megújulniuk. Fontos, hogy a működésükhöz szükséges kiigazításokat megtegyék, gondolok itt többek között a hangyaszövetkezeteknél a múltban bevált egyes működési elemek meghonosítására. Például a nagybani árubeszerzés előnyeinek alkalmazására, az árnövekedés ütemének csökkentésében játszott szerepére, a kisgazdaságok ellátásában való közreműködésére. Említhetem a takarék- szövetkezeteknél a hitelszövetkezeti jelleg megerősítését. Tehát jobban figyelembe kell venni a csaknem 150 éves nemzetközileg is igazolt klasszikus szövetkezeti értékeket. Úgy vélem, az elmondottak érzékeltetik, hogy az önálló életet élő önkormányzatok, és a megújuló fogyasztási szövetkezetek egymás természetes szövetségesei lehetnek. Az önkormányzatoknak alapvető érdekük, hogy a rájuk háruló, a lakosságot és a szövetkezeti tagokat egyaránt érintő feladatok megoldásában legyenek anyagi, és szervezeti lehetőségeik. A szövetkezeti tagsági fórumok mozgósító eszközei is lehetnek a helyi célok megismertetésének, és valóraváltásának. Ezért a települések jövőjét illetően lényeges, hogy az önkormányzatokba olyan köztiszteletben álló, megbecsült emberek bekerüljenek, akik pártállástól függetlenül felismerik az együttműködés jelentőségét. Ismerik az áfészek, a takarék- és lakásszövetkezeteknek a helyi érdekekben hasznosítható lehetőségeit, ugyanakkor készek arra, hogy a fogyasztási szövetkezetek fejlődését sajátos eszközeikkel támogassák. Ezt a társadalmi együttműködést kívánja a megyei szövetség is elősegíteni. Mentusz Károly MDF-gyűlés Gyöngyösön — a vendég: Balsai István igazságügyminiszter „Nem érheti szó a ház elejét...” A Szőlő és a Bor városa, Gyöngyös vendége volt az MDF választási gyűlésének előadójaként szombaton késő délután dr. Balsai István igazságügy-miniszter, aki maga is nyugtázhatta: a párthívek ezúttal inkább a szüretnek, mintsem a politikának szentelték a szabadidejüket. Akik viszont részt vettek a kormánypárt helyi választási „konzultációján” — hiszen a számos kérdés kapcsán inkább beszélgetéssé vált a gyűlés —, a miniszterrel együtt vallhatták: az eltelt több mint száz nap törekvései, kormányzati munkája, a korhoz igazodó rendszerváltás lépései miatt „nem érheti szó a ház elejét.” Annak ellenére nem, hogy a türelem hiánya miatt az ellenzék jogilag igyekszik megkérdőjelezni, elsietett lépésekre kényszeríteni a koalíciós pártokat, illetve a kormányt. Furcsának találja — emelte ki a szónok —, hogy az egyik ellenzéki párt miként változtatja meg a véleményét: egy évvel ezelőtt még az MDF-et a „rózsaszínűség vádjával illették, mára irredenta, soviniszta, antiszemita és egyéb elítélő jelzőkkel látják el..." A gyűlés kiemelt témái között szerepelt a kormány három évre szóló gazdasági programja, miután hozzászólásban vetődött fel: a kormánnyal szembeni elvárás nem teljesült, javulás helyett a nagy többség részére az életszínvonal-csökkenés jutott. Ezzel kapcsolatban hangzott el a miniszter tájékoztatójában, hogy hetek óta dolgoznak a gazdasági terv összeállításán, s a határozott lépéseket tartalmazó — életszínvonal-romlás- és inflációellenes — program nemsokára napvilágot lát. Az mindenképpen várható, hogy a privatizáció megvalósulásával, s az adósságok csökkentésével párhuzamosan egymásfél év múlva érezhető javulás tapasztalható majd az életünkben. Napjainkban a kormány ugyanis az előzőtől örökölt költségvetéssel kénytelen gazdálkodni, a jövő évre szóló saját államháztartási terv már 1991. közepére az infláció megállítását célozza, a három év alatt pedig a 10 százalék alá történő leszorítását. Ami a sokat vitatott „Justitia- tervet” illeti: azt a parlamenti frakció dolgozta ki — a kormány elképzeléseivel egyezően —, s végrehajtását egy parlamenti különbizottságra kívánják bízni, tehát nem a kormány hatáskörébe kerülne a politikai felelősségre- vonás mikéntjének meghatározása. Mint elhangzott az MDF gyöngyösi rendezvényén, a párt választási programjában különös hangsúllyal szerepel a „nyomasztó helyzetek” megoldása, így például a társadalmi szervezetek kezelési jogának megszüntetése, a vagyoni elszámoltatás kötelezettsége. Vagy: a rehabilitációs, illetve a kártérítési panaszos ügyek rendezése, amelynek során a kormány vállalja a részleges, nem természeti kárpótlást, s egy ezzel kapcsolatos parlamenti törvénytervezet kidolgozását. Felvetődött a jelenlévők köréből a kivételesen magas nyugdijak igazságtalansága. Balsai István kitért rá, hogy „ 1976-tól —jogellenesen — az MSZMP KB Titkársága saját hatáskörben döntött bizonyos nyugdíjak kérdésében, így a szolgálati idő és az ősz- szeg megállapításában.” Nem tudni, hogy mekkora kört érint ez az intézkedés, s megtalálható- ak-e még az erre vonatkozó dokumentumok, de tény: parlamenti vizsgálatot kérnek a jogalkalmazáshoz és -államisághoz méltatlan eljárás ügyében, hiszen tűrhetetlen — mondta egy felszólalót megerősítve Pokorny Endre gyöngyösi országgyűlési képviselő is —, hogy „például Grósz Károly, Berecz János vagy Stadinger István csaknem 100 ezer forintos össznyugdijból éljen, míg a többség 5-6 ezerből tengődjék...” Természetesen — zárta beszédét a kormány tagja —, a társadalomban ma még meghúzódó feszültségek feloldásában, levezetésében sokat tehetnek a megválasztandó helyi önkormányzatok, amelyek a legjobb ismerői lesznek az emberi, közösségi gondok forrásainak. (szilvás) Orbán Viktor Poroszlón 99A helyzet kulcsa az önök kezében van!" A szombat este hat órára kitűzött poroszlói Fidesz nagygyűlésre csaknem egyórás késéssel érkezett meg dr. Orbán Viktor, a fiatal demokraták ügyvivője. Ennek ellenére senki nem távozott el a zsúfolásig megtelt művelődési ház nagyterméből, ahol nagy tapssal köszöntötték a szónokot, aki egy közúti baleset okozta torlódás miatt késett. Orbán Viktor beszédét az elmúlt két-három hónap parlamenti munkájának értékelésével kezdte. Elmondta, az országot járva azt tapasztalja, hogy az állampolgárok kétféle kritikával illetik a Parlament tevékenységét. Egyrészt elmarasztalják a képviselőket, amiért nem azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amelyek a választókat közvetlenül érintik, másrészt kifogásolják, hogy sok az üresjárat, az értelmetlen vita. A frakcióvezető véleménye szerint az első vád csak részben állja meg a helyét, hiszen az elmúlt hónapokban az alkotmánymódosítás mellett újrafogalmazták a közjogi méltóságok helyét és szerepót, valamint Európában egyedülálló módon, három hét alatt elfogadták az ön- kormányzati törvényt. Ettől függetlenül megfelelő kormányzati munkával számos kérdésben megoldás születhetett volna, de ezek elmaradásáért nem a Parlament a felelős. A kormányzat tevékenységéről alkotott véleményét úgy összegezte a szónok, „hogyha nem lennének botrányok, azt se tudnánk, hogy a kormány létezik”. A második vád, miszerint sok az üresjárat, a fölösleges vita, az ügyvivő szerint is igaz, de nem a Fidesz frakcióra nézve, mivel a fiatal demokraták számára „hu- szadlagos kérdés” a Parlamentben folyó politikai és ideológiai vita, amelyeket túlnyomórészt a kormányzó pártok képviselői provokálnak. Ezt követően azon aggályainak adott hangot Orbán Viktor, amelyek a következő időszak törvényhozói munkájával kapcsolatosak. Tudvalevő, hogy rövid időn belül napirendre kerül két nagyjelentőségű törvény a földről és a privatizációról. Ezek elfogadásához azonban a szónok nézete szerint sajnálatos, hogy nincs szükség a kétharmados többségre, hanem elegendő az egyszerű többség. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb gazdasági jellegű törvények meghozatalában — amelyek hosszú távon befolyásolják életünket — gyakorlatilag nincs szükség az ellenzék konszenzusára, ezért félő, hogy a kormányzó pártok ráerőszakolják elképzeléseiket a lakosságra. Mivel az ellenzék nem rendelkezik e probléma elhárítására közjogi eszközökkel, egyedül abban reménykedhet, hogy az országban olyan közhangulat alakul ki, amelynek nyomására a kormányzó pártok „nem merik erőszakosan keresztülvinni” a fenti törvényekkel kapcsolatos elképzeléseiket. „Épp ezért a helyzet kulcsa az önök kezében van!”- jelentette ki a szónok. Ezután a jelenlevők kérdéseire válaszolt az ügyvivő. A hallgatóság közül többen is kíváncsiak voltak a Fidesz földkérdéssel kapcsolatos véleményére. Orbán Viktor szerint a kormányzat gyöngesége ebben a kérdésben mutatkozik meg leginkább, hiszen ő maga például körülbelül öt változatot ismer e témával kapcsolatban.” Mivel nem tudni, hogy a kormányzó pártoknak mi a határozott álláspontja a földkérdésről, ezért erről nem beszélek” — mondta a szónok. Ehelyett a Fidesz földkoncepcióját vázolta fel, amelyet a hallgatóság hangos tapssal méltányolt. A Jeszenszky-üggyel kapcsolatban megismételte a Fidesz véleményét, miszerint elfogadhatatlannak tartják a külügyminiszter Parlamentben elhangzott kijelentéseit, ugyanakkor az ellenzéknek tudomásul kell venni, hogy a tárcát továbbra is Jeszenszky úr irányítja. Itt jegyezte meg a szónok, hogyha a közeljövőben megismétlődnek az ehhez hasonló helyzetek, a Fidesz kénytelen lesz eddigi udvariasságát félretenni és más eszközökhöz folyamodni. Végezetül arra kérte a jelenlevőket, hogy föltétlenül vegyenek részt a helyhatósági választásokon, s menjenek el szavazni, mert ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor az előző négy szavazás is fölösleges volt. (barta) Gazdasági amnesztiát javasol a VOSZ „Gazdasági amnesztiát” javasolt a kormánynak és a pénzügyminiszternek a Vállalkozók Országos Szövetsége. Indítványozta: mentesítsék a kis- és magánvállalkozókat minden olyan bírság kifizetése alól, amelyet 1989. december 31-ig bizonyítottan nem saját hibájukból elkövetett vétség miatt szabtak ki rájuk. A VOSZ szerint ugyanis a vállalkozók jelentős részét 1982 óta számos esetben pontatlanul, illetve késve tájékoztatták, így gyakran önhibájukon kívül is szabálysértést követtek el. A gyakori jogszabály-változásokat a vállalkozók jelentős része nem tudta naprakészen követni. Különösen az adóreform bevezetése utáni időszakban okozott ez problémát. Sok esetben nem is lehetett figyelemmel kísérni a változásokat, mivel azok az életbe lépést követően egy, két, de esetenként több hónapos késéssel jelentek meg írásban. Gondot jelentett az elmúlt években, hogy a különböző nyomtatványok is késve érkeztek meg az érintettekhez, illetve a nyomtatványboltokba. E tény a későbbi ellenőrzésekig számtalanszor feledésbe merült, s így végül is a hatóság az ellenőrzéskor szabálysértést állapított meg. Ez egy részről kétségtelenül jogszerű volt, más részről viszont ugyanilyen kétségtelenül méltánytalan is. Az amnesztia — a szövetség javalasta szerint — a pénzszűke miatt elmaradt büntetés-befizetésekre is kiterjedne. Ebben a vonatkozásban azt jelentené, hogy egy meghatározott időn belüli fizetés esetén az eddigi összeg egy részét elengedik — így például a hat hónapon belüli befizetésnél 50 százalékot, egy éven belüli befizetésnél pedig 30 százalékot. A VOSZ lehetségesnek tartja azt is, hogy a javaslatot a kormány terjessze a Parlament elé, a lényeg szerintük az, hogy döntés szülessen ebben a kérdésben. Ha a kormány nem vállalkozik rá, akkor a szövetség szakértői készítik el a tervezetet, és országgyűlési képviselőjük, Palotás János terjeszti a törvényhozás elé. (MTI)
