Heves Megyei Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-14 / 139. szám
1990. szeptember 14., péntek Hírlap 3. Egész Heves arról beszél, hogy az Erzsi szült, és nincs meg a gyerek... Babasirató (Folytatás az 1. oldalról) — Nem voltunk benne biztosak, máskor is rosszul lettem már, a vérzésem meg egyébként is nagyon rendszertelen. Ráadásul a második kislányomat úgy hordtam ki, hogy végig menstruáltam. Hogy terhes voltam-e? Még egyszer mondom, hogy nem tudtam semmi biztosat. Tényleg híztam néhány kilót — ...de emiatt nem mentem orvosi vizsgálatra. Csütörtökön volt ez a kis rosszullét, aztán elmúlt. Vasárnap, dél körül viszont iszonyúan éreztem magam, alig értem ki a vécére, s csak az tudatosult, hogy vérdarabok csúsztak ki belőlem, és vérzek, vérzek egyfolytában... Elhiheti, hogy egy kicsi és fejletlen gyereket azért észrevettem volna. Alvadt vér- darabokat láttam csak, semmi mást. Lehúztam a vécét, tisztálkodtam, aztán a féljem mentőt hívott, és bevittek Egerbe. — Ott, a kórházban mi történt? — Dr. Nagy Péter volt az ügyeletes, ő vizsgált meg. Rámtette azt a készüléket, ami a szívhangokat érzékeli — és én hallottam is szívhangokat. Az orvos nem szólt semmit, aztán annyit kérdezett, hogy meg akarom-e tartani a terhességet... Később bevittek a szülőszobára, rámtették az infúziót. Éreztem, hogy megint el kezdek vérezni, szóltam az ápolónőnek, de csak any- nyit válaszolt, hogy nincs itt semmi különös. Benyúltam a derekam alá, mert azt hittem, hogy hallucinálok: teljesen vörös lett a kezem. Az ultrahangos vizsgálaton Nagy Péter kijelentette, hogy itt szülés volt, és azonnal értesíti a rendőrséget. Később már csak annyit hallottam, nem tudom ki mondta, hogy „na takarítsák ki”. Amikor legközelebb magamhoz tértem, szóltak, hogy egy nyomozó ki akar hallgatni. — Igen, de addigra itthon He(Illusztráció: Gál Gábor) vesen már kijöttek hozzánk a helyi rendőrök- szól közbe a férj. — Utánuk néhány órával megérkezett a szemlebizottság, kinyito- gattak mindent, lefényképezték még a hűtőszekrényt is, célozgattak rá, hogy a falakon medvebőrök meg vaddisznóbőrök vannak — vadászok, nem tehetek róla, hogy ennek jelei léteznek a lakásomban. Elvittek három szip- pantónyit a derítőből — Mondtam nekik, hogy „Tessék, keressétek meg a gyereket” — de alig láttam a dühtől — itt állt az egész utca a ház előtt, gondolhatja, mekkora szenzációnak számított ez aznap este. — Észrevették azóta valamilyen változást a közvetlen környezetükben, a szomszédaik viselkedésében? — Nem nagyon beszélgetnek velünk azóta. Mintha leprások, vagy megbélyegzettek lennénk. A boltban összesúgnak az asz- szony háta mögött, még szerencse, hogy nem egy sírós típus. Igaz, néha itthon nekikeseredik, máskor csak nevetünk az egészen, mert annyira morbid és hihetetlen az egész történet. Az első házasságomból van egy huszonegy éves lányom, a múltkor már azt hallottam vissza, hogy ő szült, mi meg összejátszunk vele. — És ön, az anya, végül is az egész ügy főszereplője hogyan magyarázza meg magának az eseménysort? — Lehet, hogy tényleg terhes voltam. Lehet, hogy volt egy spontán vetélésem. De nem egy 1-2 kilós gyerekem, amit követelnek rajtam. Akkor éreztem a legszörnyűbben magam, amikor kaptunk egy idézést, hogy „emberölés alapos gyanúja miatt” folyik ellenünk eljárás. És azóta is fáj, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy nekünk kell elhitetni: nem tettük meg, amit ránk akarnak bizonyítani. „Én a piacon hallottam...” Nyilatkozik az egyik szomszédasszony, de név nélkül: nem akar belekeveredni... — Én a piacon hallottam, ott beszélték, hogy hát az Erzsi szült, és nincs meg a gyerek. Nem nagyon akartam elhinni, egy nőnek az arcán meglátszik, ha terhes...Igaz, hogy én régen találkoztam az Erzsivel, de kérdeztem a szomszédasszonyomat, szerinte se látszott rajta semmi. De amúgy is elég ritkán látjuk az asszonyt, tudja, a férje vadászik, tele vannak vendégekkel, elég neki a háztartást ellátni, nem olyan szomszédolós fajta. — Mit tud arról a bizonyos vasárnapról? — Annyit, hogy megjelent két szippantóskocsi, meg azt is hallottam, hogy lecsapolták a ház végében lévő halastavat, de ezt már nem hiszem el, képtelenség. — Kívülről szemlélve, milyen családnak látszik a Bognáréké? — Erre szokták azt mondani, hogy „ideális”. Én Sándort még hangosan megszólalni se hallottam, nemhogy veszekedni. Jól élnek. (folytatjuk) Doros Judit „Kamaszkoromtól tudatosan készültem e hivatásra” Kivívni a tűzoltóság erkölcsi, anyagi elismerését... Komoly, nyugodt tekintetű, határozott, ugyanakkor megnyerő egyéniség. Dr. Rab János őrnagy idén július elsejétől az új megyei tűzoltóparancsnok. Beszélgetésünkkor „egy kis visszatekintésre” kérem, eddigi pályafutásáról faggatom: — Feltétlenül fontosnak tartom, hogy tudja: tizenhat éves voltam, amikor elhatároztam, tűzoltó leszek. Barátom édesapja is az volt, sokszor bementünk a laktanyába, megkapott az ottani légkör. Tudatosan készültem hát e hivatásra, — meséü. Akkoriban megmosolyogtak diáktársaim —, kicsit csodabogárnak tartót- • tak. Ma már tudom, megtaláltam számításomat. — Egri születésű, mégis, eddigi élete során sokfelé vitte sorsa... — A tűzoltótiszti iskolát a fővárosban végeztem, majd Borsodba kerültem, edelényi városi parancsnokként. Majd 1973-tól az NDK-ban, az ottani Belügyminisztérium iskoláján tanultam, tűzoltó üzemmérnöki képesítést szereztem. Aztán a sors újra Budapestre „vezényelt”, a BM Országos Parancsnokságára; létrehoztak egy operatív csoportot, melynek főelőadója lettem. Itt a tűzoltás irányítását, ellenőrzését végeztük, s gyakorlati tapasztalatokra is szert tettem. Nem hagyott nyugodni a kérdés, hogyan, miért szerez doktori címet egy tűzoltó... Nos, az őrnagy úr elmagyarázza: magasabb beosztás magasabb képesítést is követel, s bár munkája közelebb áll a műszaki jelleghez, ő mégis a jogi egyetemet választotta... — No nem véletlenül, — mondja — humán beállítottságú vagyok, s bár műszaki alakulat vagyunk, a jogalkalmazás is a feladataink közé tartozik. A tűzoltóság politika mentes, államigazgatási szerv, s a megelőzésnél vagy a szankcionálásnál hatósági jogköre van... Hat évvel ezelőtt lettem Egerben városi tűzoltó- parancsnok, s ez idő alatt talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a teljes állomány részvételével építettünk egy kiképző bázist, melynek értéke 4-5 millió forint. Csupán építőanyagot kaptunk, a munkát valamennyien egy fillér térítés nélkül végeztük. — Mint frissen kinevezett megyei parancsnok, milyen tervekkel, elképzelésekkel indul, őrnagy úr? — Legfontosabbnak tartom megvalósítani a csapatmunkát, s kivívni a tűzoltóság társadalmi, erkölcsi, anyagi elismerését. Napjainkban helyünk, szerepünk, megítélésünk nem egyértelmű. Nem olyan, mint a nyugati demokráciákban. Az utóbbi időben, az állampolgárok nem segítik a tűzoltók munkáját, még tíz évvel ezelőtt is, mondjuk egy erdőtűznél megálltak az autósok, megpróbáltak támogatni, bármilyen módon. Ma, sajnos, a közönyt tapasztaljuk, még a falvakban is. Az is bántó, hogy a cégek legtöbbje nem adja meg a megfelelő felszereléseket vész esetén. Például közúti balesetnél mi nem rendelkezünk daruval, s bizony nem is kapunk. Persze az is szomorú, hogy megyei parancsnokságunknak nincs meg minden szükséges felszerelése. — On szerint vonzó ma ez a pálya? — Elég ha annyit mondok, az átlagéletkor nálunk több mint 54 év. Ott nincsenek gondjaink az utánpótlással, ahol kevés a más munkalehetőség. No és vegyük számításba: állományunk nagy többségének fizetése alig éri el a létminimum alsó határát... Ezért Dr. Rab János: „Az is nonszensz, hogy a tűzoltóságnak vízdíjat kell fizetnie...” (Fotó: Gál Gábor) kényszerülnek arra, hogy a 24 órai szolgálatot követő 48 órában sem pihenhetnek, többnyire állattenyésztéssel, mezőgazda- sági munkával foglalkoznak. Dr. Rab János azt is elmeséli, hogy elképzelései között szerepel egyfajta gazdasági szervezetet létrehozni, főképp a szakszervezetek részvételével. Például arra a célra, hogy megoldják a középmagas épületek tűzvédelmét. E szervezet egyben munkahelyteremtő vállalkozás is lenne. Ha minden igaz, jövő ilyenkorra meg is valósul. Az őrnagy úr bármennyire komoly, humorát is megcsillantja mikor gratulálunk kinevezéséhez. E kis sztorit meséli el: — Legutóbb, mikor az országos parancsnok nálunk járt, megkérdezte tőlem: „sok a munkátok?” Munkám? — kérdeztem vissza, az nincs. Mert nekem ez a hobbim... Különben is, ennyi pénzért?! Mikes Márta Álláspont „Honnan jövünk?Mik vagyunk? Hová megyünk?” Gauguin e három kérdést tartalmazó, 1898-ban készült festményének címe és mondanivalója az elmúlt napokban akár többször is eszünkbe juthatott. Utoljára a Heves Megyei Hírlap szeptember 10-i számát olvasván, az MSZP választási bemutatkozásakor. Konkrétan miről is van szó? Nem először e választási kampány során a már csak 14 főre csökkent (időközben az MSZP, munkáspárt, Demisz, Vállalkozók Pártja, népfront által — tudtán kívül — jelölt egy személy nyilvánosan visszaléa füzesabonyi jelöltek neve ;tt most sem található a pártállás, a párthovatartozás. Igen, tudjuk, hogy a Szocialista Párt által támogatott jelöltekről van szó, de nem mindenki számára világos a kép. így akár függetlenek is lehetnének, de nem azok. Fölmerül a kérdés: vajon mi okuk lehet a ködösítésre? Mi nem tudjuk — esetleg ők tudják? —, hogy miért szégyellik a politikai hovatartozást? Talán a nyomda ördöge tréfált újfent, és lemaradt az, aminek — véleményünk szerint nem kellett volna (lásd: ugyanott Eger, Gyöngyös, Hatvan jelöltjeit, onnét nem maradt le). Óhatatlanul is Gauguin — egyébként az elmúlást, a perspektívátlanságot sejtető — a címben idézett művének első kérdése jut eszünkbe: a „Honnan jövünk?” Válaszunk: néhányuk az újjászervezett MSZMP-ből (egyébként annak létrehozásában tevékenyen részt is vettek, sőt a vezetésbe tartoznak), a többségük az MSZP-ből, mely, hajói emlékszünk, többször is elhatárolta magát a mostanában már csak divatosan Munkáspártnak nevezett MSZMP-től, s akad köztük néhány — kettő, ma már — pártonkívüli is. A második kérdést, hogy „Mik vagyunk?” nem is akarnánk különösebben firtatni, de megjegyzés nélkül emellett sem tudunk elmenni. Mert lehet valaki gépészmérnökként gyárigazgató, technikusként szervizvezető, kereskedőként áruházvezető, szabómesterként üzemvezető, és folytathatnánk a sort. Miért is ne lehetnének? Csak hát nem világos számunkra néhány dolog. Mit és kiket értenek programúkban a volt „pártállami elit”, illetve „új hatalmi elit” elnevezés alatt? Hiszen, ha Füzesabonyt nézzük, ők jórészt ebbe a „párt- elit”-be tartoztak, és még most is ugyanott vannak, abban a beosztásban, ahol néhány évvel ezelőtt. Ezek szerint az „új uralmi elit”-et is ők képviselik, s ők azok, akik ki akaiják rekeszteni a dolgozókat a tulajdonból. Nem paradoxon ez? Vagy nem egészen gondolták át, hogy mit írnak le? Csak azt ne mondják, hogy az úgynevezett „pártállami elit” idejében akár csak egyszer is tiltakoztak volna annak módszerei ellen. Ki hallotta? Mert mi nem. Dehogy is tiltakoztak, hisz párttagságuk révén kerültek azokba a vezető beosztásokba, ahol ma is vannak, és hát önmaga ellen az ember a legritkábban ágál. Persze most már lehet, mert úgy érzik, hogy veszélyben az akkor megszerzett hatalom, beosztás, ami egyébként egy rendszer- váltás esetén érthető is, és a legegyszerűbb másra kenni bűneinket. Tehát a képlet világos: hogy „Mik vagyunk”. Marad még egy kérdés: „Hová megyünk?”. Ha Gauguin képére gondolunk, a perspektíva nélkülire ábrázolt figurák jutnak az eszünkbe. Bármennyire is próbálunk asszociálni, nem tudunk. A hamis próféták, a megbukott hatalom helyi kiváltságosai változatlanul bomlasztanak, hitünket gyöngítik. Számunkra világos, hogy: Hová mennek... MDF Füzesabonyi Szervezete Emlékezés egy elfelejtett politikusra A népjóléti miniszter Egerben A Kereszténydemokrata Néppárt országos vezetősége, és Heves megyei szervezetei szombaton megemlékeznek a KDNP jogelődje, a Demokrata Néppártnak alapítójáról és vezetőjéről, Barankovics Istvánról. Kevesen tudják ugyanis, hogy középiskolai tanulmányait Egerben, a ciszteri gimnázium falai között végezte, és 1925-ben itt érettségizett. Politikai következetessége, jellembeli szilárdsága, és a nehéz időkben való állhatatossága követendő példaként áll előttünk. Pártja, a Demokrata Néppárt az 1947-es választásokon, mint a legerősebb ellenzéki párt szerepelt. A kommunisták mesterkedései ellenére sem tört meg, nem hódolt be. Nem léptek koalícióra, s nem olvadtak be, inkább vállalták az üldöztetést, a megaláztatást, a mellőzést, mintsem azt, hogy megtört gerinccel éljenek. A mostani nehéz időkben, és a válaszutak előtt az ő példája lebegjen előttünk. Ebből az alkalomból dr. Surján László, népjóléti miniszter, aki egyben a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke is, Egerbe látogat. Szeptember 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor az Érsekudvarban a Lázár-lovagrend, a már hazánkban is működő segélyszervezet irodájának avatásán vesz részt. Délután 4 órakor a Gárdonyi Géza Gimnáziumban Barankovics István (1906-1974) emléktáblájának avatására kerül sor. 16 óra 30-tól az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola dísztermében Ba- rankovics-emlékülés lesz, melynek előadói: Dessewffy Gyula, az egykori Kis Újság tulajdonosa és főszerkesztője, valamint dr. Surján László. Ezt követően a megemlékezés résztvevői 18.30 órakor közös szentmisén vesznek részt a Bazilikában, a Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei szervezetei Hogyan szavaznak a katonák? A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek szeptember 30-ra kiírt választása során az állampolgárok csak lakóhelyük szerint adhatják le szavazataikat. Hogyan tudják ezt biztosítani a katonák számára? — kérdezte a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjétől az MTI munkatársa. A hivatásos tisztek és tiszthelyettesek esetében ez nem jelent gondot — mondotta Keleti György ezredes —, hiszen lakóhelyükön adhatják le szavazataikat. Az viszont igaz, hogy a sorkatonák és a katonai tanintézeti hallgatók, valamint a behívott tartalékos katonák jelentős része nem az állandó lakóhelyén teljesíti szolgálatát, ezért a szavazáson való részvételük feltételének megszervezéséről gondoskodnunk kell. Ennek szabályait a Magyar Honvédség parancsnoka már meghatározta. A legfontosabb az, hogy lehetőség szerint minden arra jogosult számára biztosítani kell a választáson való részvételt, de arra parancsot adni, a szavazásban őket hatalmi eszközökkel befolyásolni tilos. A katonai szervek parancsnokai szeptember 29-én és 30-án a különböző szolgálatokba lehetőleg a helyőrségben vagy a közelben lakó katonákat fogják vezényelni, akik a szolgálatváltás előtt, illetve után állandó lakóhelyükön szavazhatnak. A távolabb lakókat pedig úgy fogják hazaengedni, hogy ők is felkereshessék a szavazóhelyiségeket. A fogdafenyítéseket erre a napra fel kell függeszteni. Mégis előfordulhat, hogy lesznek olyan katonák, akik a harckészültségi okok miatt nem tudnak részt venni a választáson, erről őket az illetékes parancsnokok előre tájékoztatni fogják. Ugyancsak a választással függ össze, hogy a különböző pártok választási plakátjaikat és a választási gyűléseikről szóló értesítéseiket szeptember 28-án éjfélig a katonai objektumok területén a parancsnok által kijelölt helyen kifüggeszthetik. A választási gyűlésre katonai objektumon belül ugyan nem kerülhet sor, de a parancsnokok a szolgálati elfoglaltság függvényében lehetővé teszik, hogy a helyőrségben rendezett választási gyűléseken a katonák kérésükre, a kiképzési időn túl részt vehessenek. A választási kampány során a pártok a katonai objektumokon kívüli, honvédségi kezelésben lévő kulturális intézményeket, művelődési házakat, klubokat térítés ellenében igénybe vehetik — fejezte be tájékoztatóját a szóvivő. Szabadelvű választási szövetség Egerben Az önkormányzati választásokra készülve az SZDSZ, a Fidesz, az Ipartestület és a Zöld Párt választási szövetséget kötöttek Egerben. A szövetség célja, hogy a majdani önkormányzatban olyan egriek képviseljenek egrieket, akik képesek ellenállni a központi hatalom helyi érdekeket sértő szándékainak, és akik szolgálni kívánják a várost szakértelmükkel, tisztességükkel. A négy szervezet egyetért abban, hogy a képviselőtestületben polgármesternek dr. Ringelhann Györgyöt fogják javasolni. A megállapodás értelmében az SZDSZ jelöltjei a 3., 11., 12., 13. választókerületekben a Fidesz jelöltek javára visz- szalépnek. A Fidesz-jelölt a 16. választókerületben lép vissza. Ennek megfelelően a tizenhat egri választókerületben a következő jelölteket támogatjuk: l.vk: Herman István vállalkozó; 2.vk: Gyetvai József vállalkozó; 3.vk: dr. Révész Tamás állatorvos; 4.vk: Katona Józsefné tanár; 5.vk: Mészáros György író; 6.vk: Láng András programozó matematikus; 7.vk: Bíró József szállodaigazgató; 8.vk: dr. Ringelhann György gyermek- gyógyász; 9.vk: írlanda Dezső tanár; lO.vk: Jobb László Eger 1956-os forradalmi városparancsnoka; ll.vk: Király József szociálpedagógus; 12.vk: Kovács Attila újságíró; 13.vk: Révész Tamás főiskolai hallgató; 14.vk: Farkas Zsuzsa szociológus; 15.vk: dr. Sípos Mihály közgazdász; 16.vk: Semper- ger Sándor tmk-vezető SZDSZ, Fidesz, Zöld Párt egri szervezetei, Ipartestület
