Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-11 / 111. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 111. szám ÁRA: 1990. augusztus 11., szombat 5,30 FORINT VÁLT A VILATI — VILÁGBANKI VALUTÁVAL „A technológia korszerűsítése pedig valójában az elektroni- f kagyártás eszközeinek fejlesztését jelenti: ehhez is szüksé­günk volt a nyugati valutára.” (3.oldal) MÉG EGY TALPALATNYIT SE... „Nagyanyám csak szomorúan néz rám, mikor azt mondom: nekem bizony ingyen sem kéne, akármekkora földet adná­nak.” (5.oldal) SZÁRAZVIRÁG „Nem hagyományos szárazvirág, de érdemes vele foglalkoz­ni: a rózsa, a tulipán, a nárcisz.” (8. oldal) Bekebelezés után adósságeltörlés — „Megmozdult” London és Ausztrália is Folyamatosan érkeznek az amerikai katonai egységek Szaúd-Arábiába A szovjetek nem vesznek részt sem a tengeri blokádban sem más fegyveres akcióban Szaddám Húszéin iraki elnök csütörtökön eltörölte Bagdad Kuvaittal szemben fennálló több milliárd dolláros adósságát. Közben folyamatosan érkeznek az amerikai katonai egységek Szaúd-Arábiába. Pentagon-for­rások szerint újabb 50 ezer iraki katona közeledik Kuvait felé, s iraki csapatösszevonások van­nak az iraki-török határon is. Egyes fehér házi és Pentagon­források 250 ezres amerikai szá­razföldi erő Szaúd-Arábiába küldését sem tartják kizártnak. Az INA iraki hírügynökség­nek az iraki adósság eltörléséről szóló jelentése szerint Bagdad azzal indokolta a lépést, hogy Irak „nem hajlandó semmiféle, szuverenitásával ellenkező pénz­ügyi kötelezettséget vállalni.” Az iraki lépésre azután került sor, hogy Bagdad szerdán bekebelez­te Kuvaitot. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ- főtitkár csütörtök este nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az Irak ellenes gazdasági szankci­ók kudarca esetén a világszerve­zet keretei között hozzanak létre nemzetközi haderőt. A főtitkár az ENSZ BT csütörtöki, Kuvait iraki bekebelezését semmisnek nyilvánító tanácskozása után kö­zölte: az ENSZ-Alapokmány he­tedik fejezetének 42. cikke felha­talmazza a Biztonsági Tanácsot, hogy a gazdasági intézkedések kudarca után katonai erő alkal­mazásával tegyen meg mindent a béke helyreállítására. Pérez de Cuéllar azt is közölte, hogy ebben a kérdésben a BT tagállamainak kell dönteniök. Az ENSZ BT Kuvait annektá- lását semmissé nyilvánító csütör­töki határozata után Irak ENSZ- nagykövete kijelentette: „Kuvait Irakhoz csatolása végleges és visz- szafordíthatatlan.” Abdul el-An- bari ugyanakkor „külső erőket” vádolt a térség destabilizálásá- val. Az amerikai védelmi minisz­térium szóvivője Washingtonban közölte, hogy csütörtökön foly­tatódott és napokon át folyta­tódni is fog az amerikai csapatok átdobása Szaúd-Arábiába. Egy magát megnevezni nem kívánó Pentagon-forrás szerint Was­hington kész számos hadosztályt küldeni a sivatagi királyságba, s az átdobott szárazföldi csapatok létszáma elérheti akár a 250 ez­ret is. Caspar Weinberger, volt ame­rikai védelmi miniszter szerint Kuvait iraki lerohanása teljesen jogossá tenne egy amerikai kato­nai akciót. Weinberger a The Los Angeles Times csütörtöki szá­mában megjelent cikkében mindazonáltal úgy foglalt állást, hogy egy esetleges katonai akció előtt diplomáciai úton, illetve gazdasági szankciók által kell megoldást keresni a konfliktus­ra. Megengedhetetlen, hogy egy milliós hadsereg élén álló diktá­tor ellenőrizze a nyugat számára nélkülözhetelen olajkészleteket — mondotta. A volt védelmi mi­niszter szerint a korábbi gazdasá­gi szankciókkal szemben a mos­tani Irak-ellenes gazdasági intéz­kedések hatékonyak lehetnek, mivel az országok többségénak támogatását bírják, s így néhány hét, vagy hónap alatt jobb belá­tásra bírhatják Huszeint a körül­mények. A The Washington Post és az ABC tévétársaság közös közvé­leménykutatása szerint a meg­kérdezettek 74 százaléka helyes­li az amerikai csapatok Szaúd- Arábiába küldését, ugyanakkor a válaszadók 77 százaléka egy Irak-ellenes amerikai katonai tá­madás ellen foglalt állást. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök csütörtökön sürget­te Giulio Andreotti olasz kor­mányfőt, hogy küldjön haditen­gerészeti egységeket a térségbe. Andreotti a Thatcherrel folyta­tott telefonbeszélgetés során kö­zölte, hogy ehhez az olasz parla­ment jóváhagyására van szüksé­ge­London csütörtökön két re­pülőszázadot küldött a szaúd- arábiai amerikai erők támogatá­sára, és felejánlotta, hogy harci repülőgépeket, szárazföldi és ha­ditengerészeti egységeket bocsát a felállítandó multinacionális alakulatok rendelkezésére. Ausztrália két fregattot kíván a nemzetközi erők rendelkezésére bocsátani. Nem tervezik a szovjet hadi­tengerészeti egységek részvéte­lét egy Irak elleni tengeri blokád­ban vagy más fegyveres akcióban — jelentette ki A. Kariin ellen­tengernagy, a szovjet haditenge­részet politikai csoportfőnöksé­gének helyettes vezetője a Krasz- naja Zvezdának adott nyilatko­zatában. A lap pénteki számában meg­jelent interjúban Kariin azt is el­mondta, hogy a haditengerészet kész az öböl térségből tengeri úton kimenekíteni szovjet állam­polgárokat, ha ilyen feladatot kap. Édes, ml Talán nincs is olyan felnőtt kis honunkban, aki ne ismerné az operettmelódia e sorát: „Te, rongyos élet...” Az igényesebb közönség azonban inkább Bacsó Péter remekmívű filmjére asszociál, melynek ugyancsak ez a címe. , Oly korban élünk most, hogy a dalszövegnek — „Te, rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz...” — a hétköznapokon csak az első három szava jut eszünkbe. Nem, nem nagy horderejű dolgokra gondolok, mindössze a min­dennapi élet keserűségeire. Szinte nem múlik el nap, hogy az embert ne érnék sértések, vagy ne ko- morodna el egy-egy jelenség láttán. Már azon is túl vagyunk, hogy hónapokkal ezelőtt a hentesnél egy kopott szatyrú öregasszony két szelet parizert kért, s az eladó odaszólt a másiknak: „Hogy megszaladt a nyanyának!” Akkor még kinyílt a bicska az ember zsebében, de ma 1990 augusztusában már mindent „szívbaj nélkül” veszünk az ABC-ben egy szelet sonkát, vagy nap mint nap a legolcsóbb lecsókol­bászt. Ismerek olyan fiatal értelmiségi házaspárt, aki fizetés előtt egy héten át mem evett főtt ételt. Ám most mégsem az egyre romló életszínvonal okán ragadtam tollat, hiszen a hétköznapok nyo­morával már mindenkinek „teli van a hócipője”. Sokkal inkább bánt az, hogy az elszegényedés, a be­tevő falatért keményen megdolgozott napi tíz-ti- zenkét óra elidegeníti az embereket egymástól. A „futok a pénzem után” kényszere miatt nincs időnk figyelni a másikra, már-már olyan fokon, hogy a munkatársak is elhidegülnek egymástól. Hol van­nak már a jóízű, meghitt beszélgetések, a gyengébb megvigasztalása, az egymásért való kiállás? Min­denki a maga bajával törődik, s valljuk be, legtöb­bünknek van elég... S míg saját sorsunkkal küszkö­dünk, s megpróbáljuk „hajunknál fogva kihúzni magunkat a vízből” — egyre inkább belénk ivódik a közöny. a méz.,,?! Állunk a buszmegállóban, a sarkon egy csatta­nás, pillanat műve, s egy kisfiú hatalmasat zuhan bi­ciklijével. A baj nagyobb lehet, hiszen a gyerek fel sem sír, a kormány nagy erővel üti meg hasát. Ter­mészetesen ketten-hárman azonnal segítségére sie­tünk, ám egy fiatal férfit felesége visszatartja: „ Úgysem tudsz segíteni, nem vagy orvos.” Á fiatalembernek ínhúzódás miatt gipszbe teszik a lábát, az egri baleseti sebészeten. Nem szabad rá- állnia — sem mentőt, sem mankót nem kap, mind­össze arra van lehetőség, hogy taxit hívjon hozzá­tartozója. Egy hét múltán kontrollra kell vissza­mennie, a taxi el is viszi a rendelőintézetig, aztán a beteg áll az épület előtt. Kísérője sem tolókocsit, sem betegszállítót nem talál az intézetben. Hosszú az út a rendelőszobáig, képtelenség lenne egy lábon végigugrálni. Mit tehet mást, gipszes lábával besán- tikál. A folyosón egy egészségügyis a szó szoros ér­telmében ráordít: „Hogy merészel rálépni, ez nem járógipsz!” Hiába, nálunk kiszolgáltatott, megalá­zó dolog néha még betegnek is lenni. A mindennapi apró eseteket lehetne tovább so­rolni, — de ha globálisan nézzük a dolgokat — tény, hogy egyre több ingerült, morcos embert látni ma­gunk körül. Jártamban-keltemben az utóbbi idő­ben szinte nem is találkoztam mosolygó főnökkel, termelőszövetkezeti elnökkel, vállalatvezetővel, —> igaz, gyári munkással, eladóval vagy akár szövetke­zeti taggal sem. Futótűzként terjed a pénzhajhászás, fétissé vál­tak az anyagiak. Á barátoknak nincs idejük egy­másra, az emberi értékek elvesztették tartalmukat, és mind több és több a magányos. Keressük, keres­sük a harmóniát — úgy tűnik hiába. A „bolondos élet” negatív értelmet kapott. Keserű a szájízünk. És tényleg: valóban édes a méz?! Mikes Márta Műemlékvédelmi Nyári Egyetem — huszadszor Középpontban a barokk Szinte alig ért véget az egri nyári egyetem filmművészeti kurzusa, máris újabb program- sorozattal váija a külföldieket a megyeszékhely. A TIT által szer­vezett Egri Nyári Egyetem mű­emlékvédelmi tagozatát augusz­tus 15-től 22-ig tarják. A hely­szín, mint már az utóbbi években megszokhattuk, az oktatási igaz­gatóság (most már az egri Esz- terházy Károly Tanárképző Fő­iskola B-épülete). Igen vonzó a témaválasztás ezúttal. A résztevők a barokk kor műemlékeivel fognak megismer­kedni (ehhez Egerben jócskán akad példa), s a műemléki felújí­tás nehézségeit vitatják majd meg. Szó lesz a barokk kastélyok és polgári lakóházak építészeté­ről, a kertekről és külön a kor fal- festészetéről is, az egyházi mű­emlékekről, s a magyar népi ba­rokkról. Nemzetközi kitekintés­re is alkalom nyűik, hiszen Ernst Bacher az osztrák-, Libái Dob- roslav pedig a csehországi ba­rokk jellegzetességeiről tart elő­adást. Andrej Lvovics Puny in professzor pedig a nevezetes le- ningrád környéki barokk kasté­lyokról szól. A programfüzet szerint szerdától szombatig an­kétok, előadások váltják egy­mást, a hét végén pedig a megye barokk műemlékeit tekintik meg a résztvevők. A kurzus elnöke ez­úttal Dávid Ferenc művészettör­ténész, a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti ku­tatócsoportjának munkatársa. Portugáliába utazott Magyarországot a gyöngyösi Vidróczki Együttes képviseli a Portugáliában, Espinhóban ren­dezett fesztiválon. Az együttes augusztus 6-án éjfélkor kelt útra, hogy Ausztrián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolor­szágon át 10-ére megérkezzen a fesztivál helyszínére, ahol 27-éig tartózkodik. Az utazás anyagi fedezete a támogatók segítségével teremtő­dött meg, úgy, hogy a korábbi fenntartók — Mátra Művelődési Központ, Gyöngyszöv Áfész, városi tanács, Vasutas Szakszer­vezet — mellett újak is jelentkez­tek, akik a Vidróczki-Alapítvány javára utaltak át különböző ösz- szegeket, mint a Magyar Hitel­bank gyöngyösi fiókja és a Mátra Építő- és Szakipari Szövetkezet. Ezzel a közös összefogással való­sulhatott csak meg, hogy a gyön­gyösifiatalok vállalkozhassanak a távoli országban rendezett fesz­tiválon való részvételre. MI-MŰ avagy Alkotótábor a Mátraaljait A Hatvanhoz közel található Mátravldéki Erőmű iskolájában egy hétig figyelte egymást a GYÖ-MÜ (gyöngyösi) és a HA-MU (hat­vani műhely) ifjú képzőművész közössége, így szerveződött belőlük e rövid idő alatt a MI-MÚ, azaz a Mi-Műhely, amelyeknek tag­jai az alkotási kísérletek szüneteiben, illetve ezalatt is folyvást igyekeztek önmagokra és társaikra találni az asztrológia és a jóga von­zásában. Az extravagáns tábori napló és a meglepd kompozíciók garmada e napok eredménye. A csoportos remeteség ötlete Delast Elena és Nagy Vécsi Zoltán agyában fogant, erejükből arra is futotta, hogy a helyi nevelőotthon 3-4 éves gyermekeit rajzdélutá­non ismertessék meg a vizualitás örömeivel. (Gál Gábor képriportja)

Next

/
Thumbnails
Contents