Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-10 / 110. szám

1990. augusztus 10., péntek Hírlap 5. Nincs az emberiségnek még egy olyan találmánya, beleértve a ma és a jövő elektronikus csodáit, amely a világnézetét olyan döntő módon változtat­ta volna meg, mint a csiszolt kis üvegdarabka: a lencse. Megnyílt előttünk a végtelen világegyetem, a kozmosz, és felfedeztünk egy addig teljesen is­meretlen világot, a parányokét. Mai összeállításunk a mikroszkóp történetét mutatja be érdeklődő olva­sóinknak. A mikroszkóppal felfedezett új világ Története a távoli ókorba, Egyiptomba, Föníciába vezet — Akiknek nyitott könyv lett a csillagos ég — Két egymás mellé helyezett lencsén keresztül kezdte nézegetni a világot Az üveggel kezdődött A mikroszkóppal felfedezet új világ csodáiról szerzett ismeretek rohamosan és akadálytalanul terjedtek. 1665-ben Micrograp- hia című könyvében Robert Ho­oke, az Angol Királyi Társaság titkára írta le mikroszkópos ku­tatásainak eredményeit. Neki köszönhetjük a sejt, a cellula el­nevezést, bár ő nem a mai érte­lemben ismert sejtekre alkal­mazta ezt, hanem a parafa borot­vával készített vékony metszeté­ben látott parányi kamrácskák­ra. A mikroszkóppal és az egy­szerű nagyítólencsével való szó­rakozás divat lett. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy a kis hol­land városkában, Delftben lete­lepedett posztó- és paszomány- kereskedő, későbbi városi hiva­talnok, Antoni van Leeuwenho- eknak mi adta az ötletet az egyet­len lencséből álló úgynevezett egyszerű mikroszkóp felfedezé­séhez. Lehet, hogy az akkor di­vatos úgynevezett bolhanéző üvegek. Eszköze egyszerű, és bárki által elkészíthető szerkezet volt, a lencse kivételével. Tény viszont, hogy az össze­tett mikroszkóp után fél évszá­zaddal elkészült Leeuwenhoek- mikroszkópok minőségét csak az 1830 után kialakított mikroszkó­pok kezdték felülmúlni. A leg­jobbak ugyan 270-szeresen na­gyítottak, és feloldásuk 1,4 mik­rométer volt. Az említett holland tudós leleményessége kimeríthe­tetlen volt az általa vizsgált száz- és százféle anyagvizsgálathoz va­ló előkészítésében, az úgyneve­zett preparálásban. Amikor pél­dául felfedezte a kis angolnák farkában papilárisokat, és a ben­nük keringő vérsejteket, ehhez olyan kémcsövet készített, amelybe fejjel lefelé helyezte el a kishalat. Így az átlátszó farok­úszót nyilván sok vesződés után élesre tudta beállítani, őt tekint­hetjük tulajdonképpen a bakteri­ológia „atyjának”, 6 látott és vizsgált először egy- és többsejtű élőlényeket, agyat, ideget, iz­mot, csontot, keringő vért. Felis­merte a halak, a madarak és az ember vörös vérsejtjei közötti kü­lönbséget. Vizsgálta továbbá a kristályokat, a fémek törésfelü­letét. Leeuwenhoek felfedezé­seinek hatására számos nyugati országban elterjedt a mikroszko- pizálás. A 18. század közepétől a nap­fénymikroszkópok megjelenésé­vel beköszöntött a már valóban tudományos felfedezések kor­szaka. A petróleum, később a gázlámpák végre a napfényszű­kös időben, sőt este is lehetőséget nyújtottak a kutatásokra. Az elektromos fényt először 1845- ben használták a mikroszkóp fényforrásaként. Bármilyen találmány történe­tét kutatjuk, azt tapasztaljuk, hogy ahhoz előzőleg valami mást is fel kellett találni. Sőt, még eh­hez is korábbi tapasztalatokra volt szükség. így alakult ez a két édestestvérnél: a távcsőnél és a mikroszkópnál. Előbb az üveget, és annak tulajdonságait, például csiszolhatóságát kellett megis­merni. Az üveg története pedig a távoli ókorba, Egyiptomba, Fö­níciába és más közel-keleti or­szágokba, népekhez vezet. A rómaiak feltalálták az üveg­fúvást, és az akkor ismert egész világot el tudták látni szebbnél szebb csiszolt- és festett üvegáru­val. Optikai üveglencséket azon­ban a 13. század elejéig sehol sem A mikroszkóp tökéletesedé­sével párhuzamosan a fizikusok már írták a tudománytörténet ta­lán legizgalmasabb lapjait: a fénytanét. A 19. század elején a fénnyel kapcsolatos legtöbb probléma tisztázódott. 1829-ben elkészült az első polarizációs mikroszkóp, amely ma is nélkü­lözhetetlen kutató- és mérőmű­szer az anyag molekuláris szer­kezetének vizsgálatához. 1844- ben elkészült az első vízimmerzi- ós távlencse, amely sok segítsé­ismertek és gyártottak. Az üveg­lencsés szemüveg felfedezésére csak Roger Bacon az 1214-1294 között élt angliai tudós, szerzetes felismeréseinek elterjedése után került sor. Sajátos dolog, hogy a 13. század elejétől a 17. század elejéig senkinek sem jutott eszé­be, hogy a szemüveglencséket másra is lehet használni. Hogy miért éppen Hollandiá­ban történt 1608-ban, hogy a middelburgi szemüvegkészítők egyike, bizonyos Lippershely két egymás elé helyezett lencsén ke­resztül kezdte nézegetni a vilá­got, azt már soha sem tudjuk meg. De bizonyos, így és itt szü­letett az úgynevezett holland táv­cső, amelyről szinte egyidőben get nyújtott Robert Koch bakte- rológiai kutatásaiban. A század utolsó harmadára pedig elsősor­ban Ernst Abbe számításai alap­ján készült objektívjei, magvilá­gító szerkezete, és nem utolsó­sorban képkeletkezési elmélete révén kialakult az úgynevezett alapmikroszkóp. Ezek módosí­tásával a különböző céloknak megfelelő típusok készültek. így például 1900-tól ismert a fény­vizsgáló, 1902-től az ultramik­roszkóp, 1904 az ultraibolya szerzett tudomást Galilei és Kep­ler, akiknek 1609-től nyitott könyv lett a csillagos ég. De nem csupán ez történt ezekben az években. Ugyancsak Middelburgban élt egy másik szemüvegkészítő, Hans Jansen. Ő és a fia, Zachariás feltehetően szintén távcsövet akartak össze­állítani, mint abban az időben mások is. Valahogy másként he­lyezték el az egymásbaillő csö­vekben a lencséket, és felfedezték az összetett mikroszkópot. Erre ugyan Galilei is rájött, és el is ne­vezte megalascopnak, de őt csak a Hold és a csillagok érdekelték. A távcső és a mikroszkóp tehát édestestvérek, csak a lencséik egymás közötti távolságában és méreteikben különböznek. mikroszkóp születési éve. Kor­szaknyitó volt a fáziskontraszt el­járás felfedezése 1934-ben. Ez­zel a baktériumok, sejtek élő ál­lapotban, festés nélkül jól látha­tók és fényképezhetők. A röntgen, az ultrahang és a lézermikroszkópok már napja­ink szülöttei. A felsoroltakon kí­vül pedig se szeri, se száma a kü­lönböző fotó-, film- és mérőmik­roszkópoknak. A tévé pedig va­lamennyinél rendkívül megköny- nyíti a mérés, a kutatás és az ok­tatás munkáját. Az elektron rabszolgája lett az emberiségnek Az optikai tudományokkal és iparral párhuzamosan az elektro- fizika is rohamosan fejlődött. A rángó békacomb, a dörzselekt- romosság hatására égnekálló haj, a hatalmasat durrogó szik­rák cirkuszi mutatványai után az elektron rövidesen rabszolgája lett az emberiségnek. Az elektro- mikroszkópra már 1927-ben szabadalmat kértek, de csak most az utóbbi évtizedekben lett nélkülözhetetlen műszer. Ez utóbbi műszer ugyanolyan opti­kai elvek alapján működik, mint­egy vetítésre, vagy fényképezés­re beállított fénymikroszkóp. Az elektronsugarak összegyűjtésére vagy szétszórására viszont nem üvegből készült lencséket, ha­nem erős elektromos, illetve elektromágneses erőtereket hasz­nálnak. Míg a fénymikroszkóp eseté­ben nem érdemes 500, vagy leg­feljebb ezerszeres nagyításnál erősebben dolgozni, az említett elektromikroszkópokkal min­den további nélkül elérhető a százezerszeres nagyítás. Ilyennel egy porszem éppen csak beférne a Népstadionba! A mikrokoz­mosz titkainak kutatását szolgá­ló optikai eszközök bizonyára a jövőben is fejlődnek, tökélete­sednek. Ennek legfőbb célja az élőanyag károsodásnélküli, nagy nagyítással és feloldással történő vizsgálata. Szép eredményeket hozott már egy másik elemi ré­szecskével, a protonnal működő mikroszkóp is. Más eljárással egyes anyagok molekuláiban az atomok elrendeződését is le lehet fényképezni. Összeállította: Mentusz Károly A röntgen, az ultrahang és a lézer — Napjaink szülöttei a kutatásban és az oktatásban A tudománytörténet talán legizgalmasabb lapjai Jacques a görög tengerparton töltötte gyerekkorát. Már ekkor szokatlanul hosszú ideig volt képes lélegzés nélkül víz alatt tartóz­kodni. Csak egy agresszív olasz fiú, Enzo volt az ellenfele... Húsz év múlva Enzo a szabadmerülés világbajnoka, Jacques kutatóintézetek számára dolgozik. Újra találkoznak, s megkezdődik tengeralatti ka­landjuk, versenyük, életre-halálra... A gyönyörű tengeri világot be­mutató történetet vasárnap és hétfőn mutatja be a Prizma mozi. Valóságon alapul az a nagyhatású alkotás, amelynek elkészíté­sében a francia film nagyjai vettek részt. A Női ügy főszereplője Isabelle Huppert, rendezője pedig Clau­de Chabrol... Marie segít a szomszédasszonyának, hogy az megszabaduljon nem kívánt terhességétől. Vállalkozása annyira sikeres, hogy az lesz lassanként kenyérkereső tevékenysége. Ezután egyre bátrabb, és prostituáltaknak ad ki szobákat, hogy enyhítsen családja gondjain. Váratlanul azonban letartóztatják... A filmet pénteken 5 és 7 órakor mutatja be a Prizma mozi. Kíráld ’89 (Fotó: Jakab László) Az elmúlt évben Királdon, az Országos Vasas-Bányász Kép­zőművészeti Alkotótábor ismét összegyűjtötte a szakmák művé­szetre érzékeny dolgozóit: ebből az értékes tábor-anyagból kapott az Ifjúsági Ház kisgalériája egy kellemes mustrát. A rajzok, az akvarellek, a tájképek, a grafi­kák, a kisplasztikák bemutatnak néhány egyéniséget, azokat az érzelmi indításokat, amelyek megmozdítják az alkotás folya­matát. Abban van valami egészen természetes, hogy a vasasok és a bányászok az erdők, a hegyek, a kitárulkozó tájak szépségét, megúnhatatlan szín- és vonalva­riánsait örökítik meg. A völgyet, ahogy mély öbölként fogadja be érkezőjét, mert nem kell nagy fantázia elképzelni azt az örö­möt, amikor a napfény, a harso- góan egészséges levegő, a kife­szítetten és keményen kéklő nyá­ri égbolt leragyogja a kánikulát és boldogságot a városból-bá­nyából, a négy fal és a föld mé­lyéből kiszabaduló emberre. Ez a tartalom látszik bujkálni Zsombolyai Márta Gömörszől- lős című munkáján. Juhász Rita drámaibb töltést ad ábrázolásá­nak: ő a vihart akarta megfogni formáival, abban a látványban, amely képes bennünk felidézni az iramló történéseket, amikor az elemeket érezzük felbolydul- ni. Néhány tábor-résztvevőben több is fészkel, mint csak a ter­mészet iránti rajongás. Pazár Éva Kő és fa emlékmű grafikája elgondolkodtat. Beleláttatja a szélfútta sziklába és a rajta ácsin­gózó, keserves sorsú szikár fába azt a gondolatot, ami végül is al­kotássá érett. Mert meglátni egy alakzatot, ahogyan a természet, ez a nyugtalanító teremtési fo­lyamat létrehozta, de a látványt úgy „letisztítani”, valaminek az elmondójává tenni, mint aho­gyan ezt a grafikus tette, már al­kotás; beszédes bizonyítéka an­nak, hogy a szépség, a költészet bennünk van, csak hagyjuk elő­törni formáit, színeit, hangzatait, harmóniáit. Program­börze Kiállítások, tárlatok: Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség fotókiállítását e hét végén még láthatják az Egri Ta­nárképző Főiskola első emeleti aulájában. — Magyar tájak hímzései címmel láthatnak egy érdekes tárlatot a mezőkövesdi művelő­dési központban. — Heves me­gyei díszítőművészek vonultat­ják fel munkáikat Egerben a Me­gyei Művelődési Központ Kisga- lériájában. — Sarkadi Péter gra­fikusművész tárlatának az Egri Ifjúsági Ház adott otthont. — A Vitkovics-házban, Egerben a Széchenyi-u 55.szám alatt na­ponta délelőtt 10 órától délután 4 óráig látható Vrtkovics Mihály költő emlékszobája, valamint Nagy B.István Munkácsy-dijas festőművész kiállítása. — Mind­ezek mellett figyelmükbe ajánl­juk megyénk neves múzeumait, kiálh'tóhelyeit; így például Gyöngyösön a Mátra Múzeu­mot, Hevesen a Sakkmúzeumot, Noszvajon a gazdaházat, Szilvás­váradon a lovastörténeti kiállí­tást, Párádon Asztalos Joachim magángyűjteményét, a kocsimú­zeumot és a palócházat, Kisná- nán a várat, Feldebrőn a híres templomot, Bélapátfalván pedig az apátságot. Gyerekeknek, fiataloknak ajánljuk: A herceg menyasszonya című színes szinkronizált mesefilmet vetíti az Egri Ifjúsági Ház Prizma matinéja szombat délelőtt fél ti­zenegykor. A történet főszerep­lője nem más, mint Peter Falk, akit annak idején Colombo had­nagyként ismerhettek meg a té­vénézők. — Diszkó várja a fiata­lokat vasárnap este 7 órától a fü­zesabonyi városi művelődési központban. Túrák — hűvösben Legyen bármilyen kánikula is a flaszteren, az erdőben mindig hűvös van, ez megcáfolhatatlan tény. Érdemes tehát a hét végén az árnyékot adó lombok közelé­ben sétálgatni, és ehhez ajánlunk is két túraútvonalat. A Bükki Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya a „Kohász kéktúra” teljesítői ré­szére kínálja az LJjmassa Őskohó — Garadna-völgy — Szentlélek túristaház — Mária-forrás — Mályinka — Dédestapolcsány útvonalon a 15 kilométeres gya­JjP loglást. Találkozás vasárnap reg­gel háromnegyed 7-kor az egri autóbusz-pályaudvaron, a tiira- vezető Franczia István lesz. Ugyanezen a napon Felsőtár- kány — Lökbérc — Fekete-len — Kissom-forrás — Nádasbérc — Barát-völgy érintésével egy ke­ményebb, 20 kilométeres kirán­dulás várja az érdeklődőket, akik tehát vasárnap reggel fél 9-kor az egri dr. Nagy János utcai autó­busz-megállóban találkozhatnak Jakab Lajos túra vezetővel. Két furcsa ember — a mozivásznon

Next

/
Thumbnails
Contents