Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-10 / 110. szám

Hírlap 1990. augusztus 10., péntek A világ közvéleménye elutasítja Kuvait iraki annektálását (Folytatás az 1. oldalról) Yorkban összeült az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa is. Szerdán este megérkeztek a szaúd-arábiai Dahran légitá­maszpontra az amerikai 82. légi- deszant hadosztály katonái és több F-15-ös harci gép. Közben az amerikai Fort Bragg-ból újabb, katonákat szállító char­tergépek és hadfelszerelést szál­lító katonai gépek indultak a si­vatagi királyságba. A Pentagon közlése szerint az amerikai csa­patokat vegyvédelmi felszerelés­sel is elláttak arra az esetre, ha Irak egy esetleges Szaúd-Arábia elleni katonai akció során vegyi fegyvereket is bevetne. Colin Powell tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke Washingtonban kijelentette, hogy a Szaúd-Arábiába küldött mintegy öt ezres amerikai csa­patkontingens „képes Irakot el­rettenteni” egy esetleges táma­dástól. Szaddám Húszéin iraki elnök szerdán este Alaa Húszéin Ali ezredest, a korábbi „ideiglenes kuvaiti kormány” vezetőjét ne­vezte ki az annektált Kuvait mi­niszterelnökévé, aki egyben Irak miniszterelnök-helyettese is. Az Egyesült Államok szerdán este elutasította Kuvait iraki an­nektálását. Richard Boucher amerikai külügyi szóvivő az iraki akció törvényesítésére tett gyen­ge kísérletnek nevezte Húszéin akcióját. Husszein jordániai ki­rály hangsúlyozta, hogy tovább­ra is az emírt tekinti Kuvait tör­vényes vezetőjének. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán nem hivatalos konzultá­ciót tartott az öböl menti helyzet­ről. Amerikai és közel-keleti dip­lomaták szerint elképzelhető, hogy Szaddám Húszéin iraki ál­lamfő leváltotta, vagy akár ki is végeztette Tárik Azizt, az ország külügyminiszterét. A diploma­ták szerint Aziz nem értett egyet a Kuvait elleni invázióval. Az plemzők azzal indokolják felté­telezésüket, hogy a korábban te­vékeny Aziz a Kuvait elleni tá­madás kezdete óta teljesen eltűnt ' a nyilvánosság elől, s neve azon a iistán sem szerepel, amelyet azok az iraki politikusok írtak alá, akik helyeselték Kuvait leroha- nását. Éhségsztrájk Vi son tán (Folytatás az 1. oldalról) szervezetek támogatásával 10 naposra tervezett éhségsztrájkot kezdett a visontai tanács előtti parkolóban. Az „Aláásva és el- dózerolva” valamint „Kié a ma­gánterület?” transzparensek alatt kérdeztük őket arról, miért folyamodtak e végső eszközhöz? — Készült ugyan újabb tám­falterv — mondta Tóth Zoltán — de ez a föld állékonyságának megóvását garantálja és nem a lakásét. Most már egyenesen életveszélyes az a ház, amelyben lakunk, a hatalmas repedések miatt. Jártunk mi a kormánypárt gyöngyösi képviselőjénél, Po- korny úrnál is, ő először azt ígér­te, „fasírt” lesz a visontai tanács­ból, aztán mégis megváltozott a véleménye, azt mondta nekünk, együk meg, amit főztünk. Végül a másik képviselő, Komenczi Bertalan segített, a Belügymi­nisztériumhoz juttatott el egy kérvényt — amely egyenlőre visszhangtalan maradt. A múlt hét végén aztán elszedték a kerí­tés alól a földet. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ekkor döntöt­tünk az éhségsztrájk mellett. Ki­tartunk, amíg bírunk, remélem, nem eredmény nélkül. Ha mégis, Tóth Zoltán és Valiskó Béla az éhségsztrájk első napján (Fotó: Gál Gábor) akkor az következik, hogy kifek­szünk az útra a buldózerek elé... * A panaszokra májusban Mol­nár Nándor, a községi tanács VB-titkára válaszolt. Neki a ta­nácsnál fennálló munkaviszonya időközben megszűnt, ezért most Ambrus József névéi, a tanács szakigazgatási szervének helyet­tes vezetőjével beszélgettünk, aki elmondta, hogy a két sztráj­kolón kívül az abban az utcában lakók közül mindenkivel sikerült megegyezni. A kerítés amúgy sem kerül beljebb — a panaszo­sok háza előtt szűkebb lesz az út —, a támfalterv megfelelő, annak alapján az épületek is biztonság­ban lennének, úgyhogy 6 nem ér­ti, az éhségsztráj kólók mit akar­nak elérni akciójukkal. (rénes) Világkiállítás Gyöngyösön nem lesz borverseny „Most már 95,5 % az esélye annak, hogy 1995-ben lesz Bécs- ben és Budapesten világkiállí­tás!”- jelentette ki tegnap dél­előtt diadalittasan dr. Sándor Ju­dit, a világkiállítás országos szer­vező bizottságának a tagja azon a találkozón, amelyet Egerben, a megyei tanácson tartottak. Szep­tember elején kerül a kormány elé az ügy, s utána már csak az Országgyűlés jóváhagyása kell, s indulhat a munka. Ennek ellené­re már most is folyik a szervezés, kétfajta csomagtervet is kidol­goztak a szakemberek. Az egyik — erinek költsége százmilliárd forint alatt van — csak Budapest fejlesztését veszi célba, illetve a két főváros közötti folyosó ala­pos korszerűsítését. Á másik megvalósulásakor az egész or­szág nyerne, s dr. Sándor Judit szerint mindenképpen ezért kell harcolni, hiszen az EXPO „nem­zeti ügy”. Ehhez 210-350 milli­árd forintra van szükség, de már­is kopogtatnak nagy világcégek, banktársaságok. A vidék bekap­csolására azért is szükség van — hangsúlyozta a vendég — mert a főváros ebbe a teherbe belerop­panna, és nőne az ellentét Buda­pest és Magyarország egyéb te­rületei között. így most gyűjtik az elképzeléseket, s amelyeket ők a központban életképesnek találnak, azt továbbítják a beru­házni szándékozókhoz, s kez­dődhet a finanszírozás. Érdekes dolgokat mesélt ez­után Habis László, aki tagja egy osztrák — magyar vegyesbizott­ságnak, amelyik a régiós progra­mok koordinálására hivatott. El­mondta, hogy Ausztria szinte minden vidékének van már kata­lógusa a leendő rendezvények­ről, sőt több információs köz­pontot is kialakítottak már a vi­lágkiállításhoz kapcsolódóan. Ezzel szemben egyelőre Ma­gyarországon még olyan normá­lis út sincsen, amelyen egyáltalán meg lehetne közelíteni a külön­böző vidékeket. Miskolczi Lász­ló, a megyei kereskedelmi osz­tály vezetője nehezményezte, hogy a szervezés fővároscentri­kus, nincs folyamatos kapcsolat a központtal, dr. Sándor Judit erre elpanaszolta, hogy a nap hu­szonnégy órából áll, s temérdek a teendő. De ha írnak egy levelet Baráth Etele kormánybiztosnak, úgy ő minden bizonnyal változ­tam fog ezen az áldatlan állapo­ton. Kijelentette még, hogy Gyöngyös hiába pályázott egy nemzetközi borversenyre, azt máshol tartják' meg, ott, ahol jobbak a feltételek. Á beszélge­tés közben azonban kiviláglott, hogy a szervezők, még sem a gyöngyösi, sem a más városok­ban meglévő adottságokat, el­képzeléseket nem ismerik ezen a téren, de ez dr. Sándor Judit vá­laszait hallgatva nem volt megle­pő, hiszen úgy tűnt, hogy másról sincs sok fogalma a központnak. Az egyik hozzászóló ezt úgy kommentálta, hogy visszakö­szönni látja azt a régi felfogást, amikor először születik a döntés, s csak utána tűnődnek el a meg­valósítás módján. (kova) Hiteles nyugati orientáció „Külpolitikánk alapelve a nemzet érdeke” Interjú Jeszenszky Géza külügyminiszterrel Antall József volt az osztályfő­nöke a gimnáziumban, később pedig feleségül vette a jelenlegi magyar miniszterelnök unoka- hugát. Ám, hogy csupán ezért >tevezték volna ki hazánk kül­ügyminiszterének, azt tagadta a szekszárdi orvosklub legutóbbi vendége, Jeszenszky Géza. Re­méljük, ezen adalékok közre­adásával nem rontjuk tovább a sajtó renoméját: ez azért is sajná­latos lenne, mert a külügymi­niszter úr — ahogyan az kiderült a rendezvény folyamán — nem túl elégedett az újságírókkal, akiknek egy része szerinte az el­lenzékhez csatlakozott. Termé­szetesen nemcsak a sajtó került terítékre, hanem külpolitikánk számos fontos kérdése is. Jeszenszky Géza mindeneset­re készséggel adott interjút, s el­sőként az iránt érdeklődtünk, hogy könnyű, avagy nehéz örök­séget vett át elődjétől, Horn Gyulától, aki sikerágazattá fej­lesztette a külügyet. — Személy szerint nagyon örülök annak, hogy az általam átvett Külügyminisztériumban nem kellett olyan mély változta­tást, váltást eszközölni, mint pél­dául a Belügyminisztériumban — válaszolt Jeszenszky Géza. — Az is tény, hogy az előző kor­mány politikája az elmúlt más­fél-két évben nagy mértékben közeledett a formálódó ellenzék kívánságaihoz, felfogásához. Tehát elvégzett egy sor olyan fel­adatot, amelyet a volt szocialista országoknak most kell megolda­niuk. — Az új kormány külügymi­nisztere miben látja a továbbfej­lődés lehetőségét? — Nem kívánok arra a köz­helyre hivatkozni, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne job­ban csinálni. Az új kormány — amely kizárólag olyan szemé­lyekből áll, akiknek semmi kö­zük nem volt a kommunista rendszerhez — sokkal hiteleseb­ben képviselhet egy nyugati ori­entációt. Még akkor is, ha Horn Gyulával kapcsolatban nagy ro- konszenv mutatkozott meg a né­met kérdésben tanúsított lépései miatt. Ám egészében ez az első szabadon választott kormány, amelynek miniszterével azért másképp tárgyalnak a politikai tényezők. — Az ön által említett nyugati orientáció a két Németország kü­szöbön álló egyesítése után nem jelent majd egyfajta egyoldalú csatlakozást ehhez az ország­hoz? Azaz a korábbi kizárólagos szovjet érdekszféra után hazánk német érdekszférává válik? — Ez egyáltalán nem képzel­hető el. Aki figyeli a magyar kül­politikát, akár csak az újságokon keresztül is, ezt nem gondolhatja komolyan. Ugyanakkor Német­országot természetszerűleg fon­tos tényezőnek tekintjük, jelen­tős szerepe van a magyar gazda­sági átalakulás terén. Ám külpo­litikánk alapelve a nemzet érde­ke, amit nem szűklátókörűén, hanem harmonikus kapcsolat­rendszerkeretében kell értelmez­ni. Ez kizárja azt, hogy egy pont­hoz kössük hazánkat. Az Euró- pa-oríentáció nem azt jelenti, hogy Európa egyenlő Németor­szággal. Igyekszünk mindenki­vel jó kapcsolatokat kialakítani, s ez a törekvésünk úgy érzem visszhangra is talált. — Talán egy kivételével. Már Horn Gyula is megjegyezte an­nak idején, hogy Románia ilyen szempontból kezelhetetlen. A ta­valy decemberi változásokat kö­vetően ismét szertefoszlottak a reményeink. Mit lehet ilyen hely­zetben tenni? — Románia esetében is na­gyon világosak a kívánalmaink. Alapfeltételnek tartjuk a de­mokratikus jogok biztosítását, kiemelten a kisebbségi jogok megadását. Sajnos, nem látom azt, hogy mindezt Románia tisz­ta szívvel vállalná. Mégis, úgy vé­lem, hogy Románia ezekkel az igényekkel nem fog olyan mér­tékben szembeállni, mint tette azt a Ceausescu-diktatúra ide­jén. A mai román vezetés nem engedheti meg magának, hogy teljességgel, figyelmen kívül hagyja más országok, nemzetkö­zi szervezetek véleményét. — A romániai magyarság helyzete javult ugyan valame­lyest, de még messze nem irigy­lésre méltó. Külügyminiszter úr szerint a többi volt szocialista or­szágban is bekövetkezett néhány olyan változás, amely kedvező a magyarságra? — Ez kétségtelen, hiszen a magyarságnak mindenütt van­nak pártjaik, törvényes képvise­lőik, akik megfogalmazzák a cé­lokat, törekvéseket. Ez már ön­magában egy óriási változás. Olyan emberek jutnak szóhoz, akiket korábban megakadályoz­tak a beszédben. A magyarság helyzetét összességében az befo­lyásolja, hogy az érintett orszá­gok mennyire állnak közel vagy mennyire maradnak el az euró­pai államoktól. — Az iraki-kuvaiti konfliktus következtében egyebek mellett öt magyar állampolgár is eltűnt. Vannak hatásos eszközök a ma­gyar külügyminisztérium kezé­ben ilyen esetekben ? — Á helyi képviselet termé­szetesen keresi az eltűnt magya­rokat, de az eszközök korláto­zottak, hiszen hadiállapot van Kuvaitban. Ezen túlmenően a magyar kormány megtette a lé­péseket a közel kétszáz magyar állampolgár evakuálására. A ki­menekítés érdekében már tár­gyaltunk az illetékes iraki szemé­lyekkel. Hogy mi lesz, azt nehéz megjósolni, mert a katonai hely­zetre való tekintettel az iraki fél konkrét határidőt nem vállalt. Az ügyet napirenden tartjuk, mert nem mondunk le egyetlen magyar állampolgárról sem. Szeri Árpád A vállalkozók és a bankok (Folytatás az 1. oldalról) munkra jelentős veszteség. Első­sorban ilyen esetek miatt a bizal­matlanság az újdonsült vállalko­zók iránt. Herman István: — A fentiekre reagálva meg kell jegyeznem, hogy a szélhámosság nem egyen­lő a tisztességes vállalkozással. Sajnos az az újrakezdési kölcsön esetében is számos visszaélés történt, azaz egy jó rendelkezést rosszul hajtottak végre. A pénz nem odakerült, ahová kellett volna. A „vállalkozásbarát” ki­fejezés egyébként ebben az or­szágban teljesen hiteltelen, hi­szen az adózási szisztéma, a je­lenlegi bankrendszer nem támo­gatja a vállalkozókat. A munka­helyteremtő beruházások nem élveznek preferenciát az adózás­ban, a pénzintézeteknek pedig szerényebb kamatlábakkal, hosz- szabb lejáratra, közvetlenül kel­lene hitelezniük. Ezt azonban nem tehetik meg, mivel a bankok is ki vannak szolgáltatva a jelen­leg monopol helyzetben lévő jegybankoknak. Ezért hiába mu­togat egymásra a bank és a vállal­kozó. Mindkettőnek meg van kötve a keze, azaz mindkét fél kényszerpályán mozog. Ezen csak megfelelő banki kostrukció kilalakításával lehet segíteni. Rugyai Attila: — A teljesség­hez az is hozzátartozik, hogy a veszteséges ipari és mezőgazda- sági üzemek továbbra is támoga­tást élveznek. Példaként említ­hetném azokat a hatalmas össze­geket is, amelyeket például a be­zárt bányák állagmegóvására fordítanak. A vállalkozó ezzel szemben rendkívül nehezen jut hitelhez, s ráadásul nagyon szi­gorú feltételekkel (magas kamat, rövid határidő). Másrészt teret kellene adni a külföldi bankok megjelenésének, hogy megszűn­jék a monopolhelyzet. Enélkül nem alakulhat ki valódi verseny a hazai pénzpiacon. Magyarorszá­gon egyelőre tiltják a külföldi bankok beáramlását, így fordul­hat elő, hogy az itthoni bankok túlnyomórészt azzal vannak el­foglalva, hogy a jegybankot ki­bocsátó monopol intézetek ke­gyeiért versenyeznek, nem pedig az ügyfél, a vállalkozó érdeké­ben. Herman István: — Tovább rontja a helyzetet, hogy a pénz­ügyi fegyelem kritikán aluli a gazdaság minden területén. A vállalatok, üzemek tetemes adósságaikat egymásra hárítják, azaz akarva-akaratlanul egymás hitelezőivé válnak. Ezen a káo­szon csak a kormány határozott fellépésével lehet változtatni. Véleményem szerint ez a téma előbbrevaló lett volna a címer­kérdésnél. Petrusz János: — Összegzés­képpen elmondható, hogy mindannyian egy rossz pénzpoli­tika áldozatai vagyunk. Számos tisztázatlan jogi kérdés is akadá­lyozza az előrejutást. Változás csak akkor várható, ha megszü­letik az új jegybanktörvény, s ha a banki adatfeldolgozásban is be­következik végre a rendszervál­tás. A politikai törvények meg­hozatala után a Parlamentnek el­sőrendű feladata a gazdasággal kapcsolatos szabályok és törvé­nyek meghozatala, amelyek re­mélhetőleg nem változnak ha­vonta, mint az elmúlt időszak­ban. A kormánynak biztonságot kell szavatolnia a vállalkozók­nak, azaz garantálnia kell, hogy nem lesz többé államosítás. Vé­gül, de nem utolsó sorban meg kell teremteni azokat a feltétele­ket, amelyek között az elvonások mértéke elviselhetővé válik, hogy a profit a termelőnél ma­radhasson. Barta Katalin Megtermett a kenyerünk, de a gondok maradtak (Folytatás az 1. oldalról) miután attól tartanak, hogy a ter­mények szabadpiaci ára az esz­tendő hátralévő részében jelentő­sen emelkedik majd. A betakarí­tást követő járulékos munkákat megfelelően végzik megyeszer- te. Bár nem kielégítő mértékben, de jelentősen kevesebb a tarló- és a szalmaégetés. Mégis előfor­dul indokolatlanul, hogy a ma­gánvállalkozók és a termelőszö­vetkezetek között vita van a szal­maértékesítésben, noha szalma van bőségesen. Kétségtelen, az idei aratáson túl vagyunk, de az eredmények szerényebbek. így is biztosítják kenyerünket. Na­gyobb gondot éreznek viszont megyeszerte arra vonatkozóan, hogy mi lesz az őszi vetésekkel, hiszen bizonytalanságok miatt a nagyüzemek a szükséges fémzá­rolt magvak egyharmadát vásá­rolták eddig. Emellett jóval ke­vesebb műtrágyát tudnak kiszór­ni, mint korábban. 1991-re tehát a szakembereknek világosan lát­szik, hogy nem csupán az időjá­rás szélsőségei miatt lehet majd gyengébb a termés, hanem a ki­alakult körülmények miatt is. Ami pedig a többi növényt il­leti, a mintegy három hétig tartó folyamatos forróság alaposan megviselte valamennyit. Legfő­képpen a húszezer hektárnyi ku­koricát. Háromezer hektár terü­leten intenzív körülmények kö­zött öntözve termelik ezt a fon­tos növényt, amely biztatóbb eredményekkel kecsegtet, mint azokon a területeken, ahol ezt nem tudják megoldani. Sajnos, azonban gyakori már most nap­jainkban is, hogy több üzemben silózni kényszerültek. Jelentős károsodást szenvedtek a szépen fejlett és egészséges napraforgó­táblák is a rendkívüli szárazság miatt. A cukorrépára viszont a mostani esőzés jótékonyan hat, és még sokat segíthet rajta. Heves megye egyik legfontosabb kul­túrnövénye a szőlő, amely az utóbbi két hétben nem fejlődött érdemben. Sőt, egyes fajtáknál a lombozat elfonnyadt, és itt-ott a kiszáradás jelei is mutatkoznak. Ez a jelenlegi helyzet egyre ala­csonyabb átlagtermést és sajnos szerényebb minőséget is jelez. A szőlő ebben az évben nagy gond, mert a jó termésnek pillanatnyi­lag sem a felvásárlási fedezete, sem a megfelelő értékesítés hátte­re nincs meg. Rendkívül fontos­nak tartják, hogy az ágazati kor­mányzat a szőlősgazdáknak eme néhány héten belül bekövetkező nagy gondját a szükséges és ma még nem elkésett elképzelések­kel enyhítse! Mentusz Károly Pétre Roman nyilatkozata A román kormányfő az újságírókat hibáztatta Petre Roman szerint jól halad a demokratizálódás Romániában. A román kormányfő azt állította a Der Standard című osztrák lapnak adott nyilatkozatában, hogy a román választások tisztességesek vol­tak, a létrejött demokratikus intézmények jól működnek, a parla­menti ellenzék szabadon, félelem nélkül tevékenykedik. Roman mi­niszterelnök kijelentette: hazájában a parlamenten kívüli ellenzék fe­nyegeti a demokráciát. Ezek az erők „nem hajlandók a párbeszédre, és erőszakosan lépnek fel a demokratikus intézmények ellen”. Petre Roman szerint különösen nagy veszélyben voltak a demokratikus in­tézmények június közepén, amikor „az erőszakra bujtogató” diák, Marian Munteanu vezetésével „az alvilág támadt a demokratikus rend ellen”. A román kormányfő az újságírókat hibáztatta azért, hogy ked­vezőtlen kép alakult ki a nemzetközi közvéleményben a romániai fo­lyamatokról.

Next

/
Thumbnails
Contents