Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-09 / 109. szám
1990. augusztus 9., csütörtök Hírlap 3 Bent van az ujjnyomatom Elgázolták a férjemet Lopják a barackomat-MIT TEGYEK? Panaszolom, főkapitány úr... Nem újkeletű a felismerés: az emberek nagyon szeretnek panaszkodni, segítséget szerezni. Kiváltképp, ha azt valamilyen hivatalos fórumon tehetik meg. Olyanon például, mint a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének, dr. Jónás Pál r. ezredesnek a fogadónapján. Persze, ha az ember végig figyelemmel kísér egy ilyen eseményt, egyhamar rájön: tulajdonképpen a legtöbben arra vágynak, hogy valaki végre meghallgassa őket... Manipulál a rendőrtiszt? Már kora reggel sokan gyülekeznek a főkapitányság portája mellett. Pontban kilenc órakor lép be az első panaszos, F. László. (Lévén szó indiszkréciót kívánó esetekről, illetve közérdekű bejelentésekről — tiszteletben tartva a törvényi előírásokat —, maradjon titokban a teljes családi név.) — Szeretném, ha emberileg segítene!— közli a korosabb férfi az óhaját. Anyagi jellegű elvárásaira azonban nem a HRFK vezetője, hanem a bíróság tudhat hathatós választ adni. Ám következik egy újabb téma: emberünk* arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyik most építkező rendőrtiszt visszaélés révén szerzi be magának a szükséges anyagokat. Ebből még fegyelmi vizsgálat is lehet, s az illető vállalja a tanúskodást. Özv. K. Lászlóné viszont köszönetét mondani érkezett, mert lakásproblémájának elrendezésében kapott támogatást. — Ezredes úr, tanácsot szeretnék kérni — mondja G. Pálné, miközben nyugtalanul izeg-mozog a székén. — A férjemet egy időben nem engedte be a vöm... Szinte követhetetlen a családi perlekedésekről szóló beszámoló. Végül az kerekedik ki a történetből, hogy a lánya ura iszik, s olyankor nagyon goromba. A főkapitány egy tanáccsal szolgálhat: minden alkalommal, amikor bántalmazza őket a férfi, harminc napon belül tegyenek feljelentést. N. Sándorék rendszeres birtokháborítás miatt szeretnék, ha megrendszabályoznák telekszomszédjukat. — Itt vagyunk 60-63 évesen, mindig becsülettel dolgoztunk, s most nem lehetünk biztonság- btfn! — sóhajtanak nagyot. Ebben a városi tanács illetékes, ám károkozásnál nekik is bírósághoz kell fordulniuk. Dúl a verekedésekkel tarkított vita két egerbaktai lakos között is, V. Kálmán pedig azért dühös, mert lopják a barackját a telkéről. S szerinte az csak a szomszéd lehet. — A magyar ember sajnos, nem képes feloldani a konfliktusait, csak tetézni újabb bajokkal —jegyzi meg dr. Jónás Pál. A tapasztalatok alapján helytállóak ezek a szavak. Lakótelepi rajcsúrozók — Először is leszögezem, a rendőröket ki nem állom!—közli köszönés gyanánt K. Károly magánkereskedő. — Már ne haragudjanak! — teszi még hozzá. Aztán előadja, hogy ő külhonba költözött, s csak édesanyja halála miatt jött vissza. Külföldön tartózkodásáért molesztálták őt, s úgy véli, a rendőrségnek köszönheti, hogy megszüntették az általa gyerekeknek vezetett bélyegszakkört. Most aggódik, hogyan indítsa újra. A főkapitány tájékoztatja: a bélyeggyűjtés nem tartozik a rendőrségre. Végre igazán komoly, ideillő kérdés hangzik el. K. Andrásné nem tudja, mit tegyen. Néhány hete elütötték a férjét, s azóta se történt semmi. Ráadásul a férj keres egyedül a családban, deh át most sérült. Megnyugtatják, rövidesen lezárul az ügy. A szakértői véleményre várnak, s a gyógytartam is minősíti annak megítélését, mi miatt vonják felelősségre a gázolót, s követelhető tőle kártérítés. — Felháborító, hogy fiatal su- hancok emberek életét teszik tönkre!— indokolja jöttét N. Já- nosné. Kiderül, a Csebokszári- lakótelepen motorozó, rajcsúrozók idegesítik az ott élők sokaságát. A jogszabályi lehetőségek korlátozott volta miatt a legtöbb, amit a rendőrök tehetnek: a járőrözés sűrítése. Érthető egy újabb panaszos tájékozatlansága. A tini I. Gábor attól tart, hogy most már ő megbélyegzett. Fölöslegesen gyanúba keverték, s ujjnyomatot vettek tőle. Elégedetten távozik, amikor megkapja a felvilágosítást: nyilvántartásba csak súlyos bűncselekmények elkövetői kerülnek. Közérdekű az a bejelentés, hogy Kápolnán a 3-as út mentén kipakolnak a kiskereskedők, autóik elzárják a járdát, s így veszélybe kerülhetnek a gyalogosok. Hamarosan átiratot intéznek a községi tanácsnak. Egy nagytályai ember viszont úgy gondolja, a helyi körzeti megbízott „pikkel” rá. Hiába jelenti be, hogy loptak tőle, a kmb nem foglalkozik vele. A javaslat: ez esetben ne neki, hanem a kapitányságon tegyen feljelentést. (Azért utóbb kiderül: a nagytályai sem szentéletű, ismeri már őt a rendőrség...) A tízlövetű és a sörétes puska Korántsem tréfál Z. .S'.-né, amikor bejelenti: nem szokványos ügyben keresi a HRFK vezetőjét. A lényeg, hogy végrendeleti úton örökölt Egerben egy kis házat. Túladott rajta, mert nem akart a felújítására pénzt áldozni. A vevő egy évre rá lebont- tatta, s eközben a padláson két fegyverre bukkantak. Egy tízlövetű, kisgolyós belga, s egy 1943 Győr feliratú puskára. Utóbbi egyedi darab, értéke felbecsülhetetlen. Mindkettőt rendőrségi múzeumban tárolják. Az idős hölgy szerint ezek őt — mint örököst — illetik meg. Vagy ellentételezés. Különleges eset, hiszen az asszony nem tudott a létezésükről. Fura közlés Ó. Mihályé is. Meggyőződése, hogy mozgássérült jánya lakására — amíg vásárolni megy — rendre idegenek járnak be. Igaz, eddig még nem tűnt el semmi. Zárat pedig sokszor cseréltek... N. Bertalanná arról beszél, hogy lakásukból három és fél éve ellopták a lányá ékszereit, s azóta is többször meglátogatták a tolvajok. Miért nem fordult három és fél esztendeje a rendőrséghez? — A kérdés elkerülhetetlen. — Nem mertem jelezni, mert nem fogtam meg senkit... — szól a felelet. Nem lehet mást tenni, mint felhívni a figyelmét: máskor ne tartogassa a bejelentést éveken át. * A júliusi főkapitányi fogadónapon huszonhármán mondták el gondjukat, jelezték észrevételüket. Szívesen meghallgatták valamennyiüket, még akkor is, ha sokszor kiderült, hogy nem nyújtható a várt vagy remélt segítség. Akár az eset túlzottan személyes jellege, akár nem odaillősége miatt, akár azért, mert a paragrafusok ugyancsak megkötik manapság a rendőrök kezét. Mindenesetre az ottjártak zöme talán nyugodtabban távozhatott, hisz legalább ismerik problémáját, és nem hiánycikk a jószándék. Utóvégre pedig: nem baj az, ha meghallgatnak bennünket... Szalay Zoltán A régmúlt emlékei A levelet negyvenötén írtak ala ív Az új idők szavát nehéz megérteni... Kisemmizték volna a tarnaméraiakat? Levelet kaptunk Tarnamérá- ról — melyet a körzet országgyűlési képviselőjének, Pongrácz Józsefnek is elküldték -: teli sérelemmel. Az aláírók a 12 évvel ezelőtt történtekkel kezdték, mikor is az akkori Hevesi Építőipari Szövetkezet és a Tarnamérai Vegyesipari Szövetkezet — mint fogalmazták: „a pártállam nyomására” — egyesült. Azóta azonban sok víz lefolyt a Tárnán, s a szószaporítás elkerüléséért most csak a napjainkban is aktuális témáknak jártunk utána, melyeket a levélben fölvetettek. A dolog lényege: a tarnamérai faipari telepen dolgozók kisemmizettnek érzik magukat. Az történt ugyanis, hogy a Hevesi Építőipari Kisszövetkezet ORIGÓ néven a FORG-ORG Gmk- val közösen másfél-másfél millió forintos alaptőkével kft.-t alakítottak tavaly március 1-jén. Azok a szövetkezeti tagok, akik nem kívántak maradni, kft. alkalmazottak lettek, és kiléptek a szövetkezetből. Az aláírók így fogalmazták: „1990-ben a szövetkezeti vagyont vagyonjegy formájában felosztották, de mi, akik létrehoztuk a szövetkezetét, nem részesültünk a jogos tulajdonunkból, mert az ORIGO Kft. létrejöttével a szövetkezeti tagságunk megszűnt”. A levéllel fölkerestem Bencze Ferencet, a Hevesi Építőipari Kisszövetkezet elnökét és helyettesét Morcsányi Gábort. Az elnök véleménye szerint a levélben olyanok vádaskodnak, akik kiléptek a kisszövetkezetből. — A szövetkezeti törvény szerint csak az év végi mérleg elkészülte után vehették volna fel részjegyüket a tagok, — mondta az elnök.. — Ám mi, ha úgy tetszik, „rugalmasak” voltunk, s már akkor felvehették, amikor kiléptek a kisszövetkezetből. A tarnamérai faipari telepet a FORG-ORG-nak kiadtuk bérbe, ezt a kisszövetkezet közgyűlése jóvá is hagyta. Az ORIGO- nak most 39 dolgozója van, s két ügyvezetője, a helyettesem és jómagam. A FORG-ORG ugyancsak két ügyvezetővel képviseli magát társaságunkban. Ä kisszövetkezet vezetősége legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az elnök és a helyettese képviselje az ORIGO-ban a kisszövetkezet érdekeit. Mindenféle joggal felhatalmaztak, többek között azzal is: hogy a bérleti szerződést felbonthatjuk, illetve a bérleti díjat megemelhetjük. — A levelet aláírók szerint a szövetkezet vagyoni helyzete az egyesülés pillanatában ugyancsak jó volt. Például számos szállítóeszközt, gépet sorolnak föl, amelyeket Önök eladtak... — Nézze, Tamamérán nagyon is elavult géppark volt. Az üzemeltetése sokba került. Csodálkozom azon, miért sérelmezik, hogy eladtunk egy harminc éves esztergapadot, amely 1983- 87-ig nem is működött. Magyarul, mi nem herdáltunk el semmit, mi több, Tamamérán az OKISZ támogatásával négymillió forintos építőipari tanműhelyt hoztunk létre. Új gépeket szereztünk be, maga a rekonstrukciós terv 270 ezer forintba került, amely alapján a faipari üzem új technológiája elkészült. — A dolgozók azt is sérelmezik, hogy a vezetők a kft.-tői igen magas jövedelmet kapnak... Morcsányi Gábor a kisszövetkezet elnökhelyettese egy 1989. december 22-én kelt levelet tesz elém: „A Hevesi Városi Ügyészség értesíti, hogy a Heves Megyei NEB-hez érkezett és az ORIGO Kft. ügyvezetőinek javadalmazását kifogásoló közérdekű bejelentést megvizsgáltam, ügyészi intézkedésre okot nem találtam”. Majd a következőket hallom az elnökhelyettestől. — Amikor a cégbírósági bejegyzés megtörtént, arról is döntés született, hogy a négy ügyvezetői munkakört betöltők díjazását a tagi értekezlet határozza meg. Konkrétan ez év január 1-jétől 50 százalékkal csökkentették az ügyvezetők jövedelmét. A kisszövetkezetnek 54 tagja van, s az ő tulajdonuk a tarnamérai telep. Azt is írásban rögzítettük, hogy a megalakulandó kft. tarnamérai telepen dolgozó ösz- szes asztalost, segédmunkást átveszi, s bérüket 30 százalékkal megemeli. A március 11-én megtartott közgyűlés úgy döntött, hogy a kisszövetkezet saját vagyonából 10 millió forintot kioszt havi részjegy és vagyonjegy formájában az aktív tagoknak, akik 1989. december 31-ig nem léptek ki a kisszövetkezetből. Ez meg is történt, írásos dokumentumokkal tudjuk igazolni. S azért szűnt meg a dolgozóknak a szövetkezeti tagsága, mert időközben kiléptek, s a kft.-ben a jog szerint is alkalmazottként dolgozhatnak. Bizonyítani tudjuk: 108 530 forint értékben osztottuk ki a részjegyeket. Vagyis a faipari telepen nincs szövetkezeti tag, csak alkalmazott. Hisz nem győzöm hangsúlyozni, kiléptek a kisszövetkezetből. Az ügyvezetők között elosztottuk a feladatokat: a FORG-ORG részéről Horváth László a felelős az anyag- és munkaellátásért, a piackutatásért. A gmk. pluszban kétmillió forint üzletkötői dijat is kap az ORIGO-tól, hogy a telepen biztosított legyen a folyamatos munka. A 45 aláíróból pedig mindössze tízen vannak olyanok, akik a kisszövetkezetn§|c tagjai voltak 1989. február 28-ig. Természetesen az újságíró elment a tarnamérai telepre is, ahol nyolc emberrel beszélgetett. Polgár József csoportvezető termelésirányító elmondta: — A csapat igenis elégedetlen a vagyonjegy szétosztását illetően. A részjegyet,uíúftgkaptűk ugyan, s tizenegyen dolgozunk a kft. alkalmazottaiként. — Rosszabb vagy jobb fett a helyzetük? — Nézze, mindenképpen előnyösebb, mert van munka, vati anyag és 50 százalékkal több a fizetésünk. Minket csak az bánt, hogy a vagyon szétosztásába^ pont azok részesültek, akik négy vagy öt éve jöttek ide. Germán Józsefné, Csintalap József né, Magda Vendelné nagyijából azonos véleményen varinak. Elismerik, hogy mióta a kft. megalakult, tisztességes pénzt kapnak, csak azt sérelmezik, hogy bérbeadták a telepet, s így a kétmillió forintos bérleti dijat a dolgozóknak kell kifizetniük, i? Szűcsi József: — Én erre áldoztam az életem, 32 évet dolgoztam itt a tarnamérai telepen. Ezt mi alapítottuk rengeteg kommunista műszak, társadalmi munka fekszik benne, s most tulajdonosokból alkalmazottakká váltunk. Tóth János szerint 30 évig azt hallották: „Itt tiétek minden, magatoknak csináltátok”. Aztán feladták nekünk a leckét: vagy belépünk a kft.-be, vagy mehetünk Tiszanánára dolgozni. Ugyanez a véleménye Torbavecz Gáspárnak is, mint fogalmazta, 35 év után kisemmizetteknek érzik magukat. Nos, valóban az új idők szavát nehéz megérteni. Különösen akkor, ha a vezetők nem beszélgetnek el a dolgozókkal, nem magyarázzák el nekik a dolgokat, a miérteket. A kisszövetkezet elnöke viszont egyértelműen leszögezte az újságírónak, semmiképpen nem járulnak hozzá a tarnamérai ipartelep értékesítéséhez, a vezetőség csak a bérbe adást hagyta jóvá. Úgy foglalt állást, hogy a vagyonjegyet csak az kaphatja meg, aki 1989. december 31-én a szövetkezet aktív tagja volt. Nos, meglehetősen nehéz e bonyolult ügyben a következtetést levonni. Az viszont bizonyos, hogy napjaink világában e nehéz gazdasági körülmények között is nagy szükség van arra, hogy a vezetők és a dolgozók szótértsenek egymással, ne hagyják az alkalmazottakat kétségek közt. Mikes Márta (Fotó: Perl Mártán) JLJjjé&lz, • • .
