Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-01 / 102. szám
1990. augusztus 1., szerda 1_ ..................._............ H írlap ........ 5. A történész szemével » Az egri pincék rejtélyéről Barlangok, üregek, elhagyott pincék a távoli múltban gyakorta melegágyai voltak a legkülönbözőbb romantikus fantáziának. Most, hogy a Hírlap a Makiár és Andornaktálya közötti úgynevezett „százrejtekű pincé”-t témájául tűzte ki, önként kínálkozik, hogy fellebbentsük vagy legalábbis próbáljuk fellebbenteni a fátylat az egri pincék rejtélyéről is, melyet oly gyakorta emlegetnek, s nemcsak a borkedvelő turisták körében merül fel, de történészi kutatás tárgyát is képezte, az utóbbi esztendők során pedig geológusok részére jelentett komoly feladatot, s államunknak sok-sok 10 és 10 millió forintot, még az átkos inflációs időszak előtt. A vár kazamatáit is kutatták, áskálták az 1700-as évek elején katonai kincskeresők. A szabadságharc után pedig a derék, lelkes Balogh János 1881-ben megjelent fantasztikus leírása hozta lázba az egri várépítkezés iránt érdeklődőket. A XX.szá- zad elején pedig Soós Elemérvetette fel azt, hogy az egri várépítkezés kezdetei, a jazigok mélyen a föld alatti építkezésekre vezethetők vissza. Ezeket az elképzeléseket azonban napjaink történetkutatása már egyértelműen elveti. De az egri pincék problematikája még fennmaradt. Ma már egyértelműen elfogadott tény, hogy a honfoglalókkal érkeztek szőlőművelő népek is hazánkba. De Dunántúlon, a Római Birodalom Pannóniájában már virágzott a szőlőművelés és a borkultúra is. De Prisz- kos rétor leírásából tudjuk, hogy Attila udvarában folyó lakomákon is bőven fogyott a bor: Attilának boroskupát adtak, s akkor ahun király felköszöntötte a küldöttség vezetőjét. Szőlőmívelés, borkészítés pince nélkül lehetetlen! „A bort jóvá a pince teszi!” Bár a szőlőművelés igen korán indult Egerben, de levéltárilag az első pinceemlítés csak 1443-ból maradt fenn a Tűzoltó tér — Széchenyi utca — Kovács János út útvonalon valahol. A későbbi évtizedek során egy sor pincéről van tudomásunk a mai Május 1-utca keleti oldalánál 'emelkedő darázskő- bércbe vájottan. Az utóbbi évek geológiai kutatásai felderítették, hogy a város alatt hallatlanul kiterjedt és szinte felismerhetetlenségig összefonódott pincelabirintus húzódik meg. De sajnos a belváros alatt lapuló pincelabirintus koráról, keletkezési idejéről semmit sem tudunk. Egy hallatlanul becses és korai adat azonban már sejteni enged a múltra. A török uralom utáni első városösszeírás 1690- ben arról tájékoztat, hogy a lakóházak 42,4 százalékának van pincéje, sőt néhány tulajdonos már két pincével is rendelkezett. A vár alatti házakhoz tartozott a legkevesebb pince: 40,7 százalékban. A Hatvani utcában és a Rác utca déli végében a legmagasabb, az előbbiekben a házak 56, ez utóbbiban pedig a lakóházak 57 százaléka volt pincével kapcsolatos. Nyilván ezeknek a pincéknek egy részére derült fény az utóbbi évek során, mások pedig még ma is lappangónak. Nyilvánvaló, hogy a fallal körülvett város területén építették ki a középkorban a polgárok borospincéiket, s nem hagyhatták értéket jelentő boraikat az éj leple alatt a falakon kívül, szabad prédáuL A Hírlap július 7-i száma szerint Bakó Ferenc barátom feltételezi, hogy a kereszténység felvételekor keletkezhettek az első pincék, ugyanis az egyházi szertartásokhoz kellett a bor. Ezzel a feltételezéssel azonban a katolikus szentmise szertartása és lényege ismeretében, semmiképpen sem lehet egyetérteni, hiszen egy-egy miséhez a kehelybe az úgynevezettt „átváltoztatás” előtt, csupán igen minimális borra van szüksége a papnak, s ez semmiképpen sem lehet oka és magyarázata pincerendszer kialakulásának. Hogy minő hallatlanul kiterjedt a városunk alatt húzódó borospince-rendszer, ez a labirintusszerű üreghálózat, néhány, a Hírlap széleskörű olvasótábora előtt merőben ismeretlen pontos mérnöki felméréssel kívánom plasztikusan, ha úgy tetszik megdöbbentő hűséggel bemutatni Az l.jelzésű térkép a Bazilika és az Érseki Palota körüli pincehálózatot mutatja be, melynek egy messze elnyúló ága ma a Tri- nitárius utcai „Taverna” borospincéig nyúlik el. Megdöbbentő ez a borospince-hálózat, mely egy kerek egységet képezett. A 2. ábrán Eger város térképén három ponton van feltüntetve — illusztrációképpen, — a mélyben lapuló pincék sora. Ez a mérnöki munka is fényesen tanúsítja, hogy mi húzódik meg békés városi sétáink során talpunk alatt a mélyben. Az egri pincerendszer rémére, a fel-felbukkanó beszakadások hívták fel a figyelmet, illetve egy- egy építkezést megelőző talaj- vizsgálat. A 3. ábrán a Lenin út— Grónay utca sarkán emelt toronyház alatt felderített, kiismerhetetlenül bonyolult kialaküású pincehálózat látható, sűrűn be- satírozottan. Érdekesek azok a borospincék, melyeknél egy-egy főágból jobbról és balról kisebb-na- gyobb pincefiókokat vágtak ki A 4.ábrán a felnémeti Ciglédalja egy ilyen mesterien kialakított pincéjét mutatjuk be. Minden kétségen kívül, a mai Eger leghíresebb, messze földön híressé vált borospincéi a Szépasz- szony-völgyében sorakoznak három sorban egymás alatt. A Szépasszony név a varázslatos múltat próbálta idézni. így azután 1961-ben még úgy vélte a néprajz kutatója, hogy a „Szépasszony” az ősvallás egyik istenasszonya volt, a Vénusznak megfelelő alak, a szerelem istennője. Sajnos a Szépasszonynak hajdan bemutatott szertartásokról, áldozatokról semmi, még néphagyomány sem maradt fenn napjainkra. Hogy a kegyes néphagyomány minő históriákat képes kiagyalni, frappánsan tanúsítja az alábbi szépasszony-völ- gyi is. Eszerint Az 1/24. sz. pincéről a hagyomány azt tartja, hogy még a török idők előtt készült és tágas borházát a XVI.században egyházi célokra használták. Tudni vélik, hogy a reformáció idején, amikor az egri várkapitányai protestánsak voltak és eltiltották a katolikusoktól templomuk használatát, a városban maradt kevés katolikus ebben a szépasszony-völgyi pincében gyülekezett, s ott tartották a szentmisét. Mindezt a pincefalába vágott kegyes, szent faragások sugallották. Ebből azonban egyetlen szó sem igaz! Kegyes legendának bizonyult a levéltári iratok és térkép jegyében az egész! A kutatásnak azt kellett tisztáznia, hogy a 15.SZ. pince faragott „1777” évszáma és a XVI.század második fele között mikor vágták e pincesorokat. Ezt a 200 esztendőt kellett tehát konkrét időhatárok közé szorítani. A levéltári kutatás tisztázta, hogy 1773-ban még egyetlen pince sem volt vágva a völgy keleti oldalába, csak 1774-től kezdték az úgynevezett „öregsor” híressé vált pincéit készíteni az egri szőlősgazdák. Ekkor kapott a püspöki gazdasági irodában Farkas Mátyás és Gáli Gergely 1-1 fundust pincevágás- ra. Majd a következő években L_-j= tervezett út nyomvonala lUHfj tervezett alagút alápincézett útszakasz részlet a felmért pincékből egyre több pincét vágtak a hegy oldalában. Igen ám, de a pincéből kihordott kőporos törmeléket a völgy aljában futó vízfolyás mellékére hordták, mely végül is elzárta a patakot és elvizenyősí- tette a völgy fenekét. 1778-ban készült egy pontos térkép a völgy e szakaszáról, s az egyes pincék helyéről. Ekkor a legfelső sorban 11, a másodikban 14, s végül az alsóban még csupán 2 borospince volt. 1778-ban tehát összesen 27 borospince készült a völgyben. De maga a völgy neve is kész história! Az 1687 évi blokádgyűrűbe fogott török Eger e nyugati hegymagaslatán Koháry István gráf bányavidéki vicegenerális és hajdúcsapata állította fel sáncát, melynek nyomait az 1700-as évek elején még emlegetik a levéltári iratok. E katonáktól nyerte a hegy a „Hajdúhegy”nevet, s a völgy pedig a „Koháry völgye” elnevezést. Sőt a völgy déli végében lévő, ma is bőven bugyogó forrást elnevezték „ Koháry kút- já-”nak, ahonnan bizonyára az ivóvizet is hordták a katonáknak. A Szépasszony-völgy elnevezés a XIX. század második felében bukkan fel, s a hagyomány egy, a közelben lakott szép asz- szonytól vette volna a nevét. Igaz- e, nem-e? Ki tudja. Mindenképpen a név alig-alig több mint 100 éves. Az Egerhez tartozó Felnémet templomdombját övező borospincék históriája izgalmas a javából. Tudnunk kell, hogy maga a falu a középkorban a mai templomdombon terült el, s a hegy nyugati, s déli oldalát telefurkál- ták pincékkel. Tudnunk kell, hogy a XVI.század második felében igen magas volt itt a szőlőkultúra, s magas a terméshozam. Na, már most, amikor 1596-ban elesett Eger, magyar katonák bújtak meg e jól védett pincék mélyén, s ki-kitörtek, rajtaütve a mit sem sejtő hódító törökön. A kiváló búvóhelyet azonban felfe3. dezték az éber oszmánok, és egy Telekessy István püspökhöz írt levélből tudjuk, a török a környező vármegyék népével betöltette ezeket a templomdomb oldalába vágott pincéket. Az 5. térkép a felnémeti templomdomb oldalába vágott — nagy történelmi múltú —pincék sorát mutatja. Ez hát az egri borospincék „rejtélye”, mely azonban mindmáig még teljességében megfejthetetlen kérdésként tornyosul a kutatók hosszú sora elé, mivel nincs egyetlen tárgyi, vagy levéltári adat sem arról, hogy a mai város területe alját behálózó sűrű pincelabirintus mikor keletkezett. Egyetlen adatra tudok csak hivatkozni, mely szerint 1690- ben a fallal kerített város házainak ja var észéhez, már borospin - ce csatlakozott! Csak azt nem tanúsítja semminemű forrás vagy régészeti tárgy, hogy mikor alakult ki a város alatti középkori eredetű pincerendszer. Sajnálatos tényként kell megállapítanom, hogy az évekig tartó pincefeltáró műszaki munkálatokba nem kapcsolták be múzeumunk régészeit; ugyanis egy-egy netán előkerülő pénzérme, vagy valaminő fennmaradt vasdarab döntő lehetett volna az illető pinceág használatba vétele, vagy kora megállapításához. így, és ezért kerülhetett egy igen értékes, szép égetett 16. századi agyagedény a felnémeti templomdombi egyik pincéből budapesti magángyűjtő tulajdonába. De a szépasszony-völgyi és a felnémeti templomdomb pincéinek „rejtélye” már megoldódott. Egyébként befejezésül hadd említsem meg, hogy egy 1632- ben íródott levélből tudjuk, oly sok török szállt meg akkor Egerbe, hogy ...„az Városban nem térvén, az Tihaméri pincékben szállítják...” Tehát a tihaméri pincesor is messze középkori, török hódoltság előtti időkben keletkezett. S ez talán-talán közelebb visz az andomaktályai „százrejtekű” rejtélyéhez, lévén az is többfiókos borospince. Sugár István
