Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-28 / 124. szám
1990. augusztus 28., kedd Hírlap 3 Újabb olajsokk? Energia: az alternatívok hajnala Az öbölbell események ma újabb energiaválsággal fenyegetik a világot. Az olaj ára aligha süllyed már vissza a Kávait lerohanása előtti alacsony szintre, s ez különösen súlyosan érinti a politikai rendszerváltásukat egy elképzelt gazdasági fellendülésre építő kelet-európai országokat. Ha a jelenlegi helyzetből levonható valami tanulság, az nem más, mint hogy a világ gyorsan felejt. Hisz a ’70-es évek olajsokkja egyszer már mindannyiunkat rádöbbentett, hogy alternatív energiaforrásokkal kell helyettesíteni az olajat. S a keleteurópai országokban mindez még gyászosabb emléket kelthet, hiszen az 1973-as olajsokk volt az egyik oka annak, hogy rugalmatlan gazdaságuk súlyosan lemaradt, társadalmi betegségeik pedig a végső kifejlődés máig tartó szakaszába jutottak. Ezért ma, túllépve 15 év világszerte elszalasztott lehetőségein, — Kelet-Európának csakúgy, mint a fejlett országoknak — végre ideje komolyan venni az alternatív energiaforrásokat. Példának álljon itt az Egyesült Államok, amely 1980-ban még 750 millió költségvetési dollárral támogatta az alternatív energia- források kutatását. Ez az összeg — az alacsony olajárak hatására — az 1991-re készült költségvetési tervben 113 millió dollárra apadt, ma azonban Amerika az öbölbeli helyzet miatt ismét felülvizsgálja energiaforrásait. Az alternatív energiák, amelyeknek nagyobb részét ma még vízből nyerik, jelenleg az Egyesült Államok energiaszükségletének 8 — 10 százalékát fedezik. Ez az arány az energiaügyi tárca szerint 2030-ig akár 28 százalékra is nőhetne, ha ismét több pénzt szánnának fejlesztésükre, és csökkenne az alternatív energiák ára az olajéhoz képest. Szakemberek úgy vélik, hogy az alternatív forrásoknak még ennél is nagyobb szerepet kapnak majd, mivel a kitermelés mai növekedési tempója mellett 25 éven belül kimerülnek Észak- Amerika, Nyugat-Európa, Afrika, Ázsia, Ausztrália, a Szovjetunió és Kína jelenleg ismert olaj lelőhelyei. Következzék itt néhány olyan alternatív, megújítható energia- forrás, amely a kutatók szerint már ma gazdaságosan helyettesíthetné a kőolaj egy részét: A Nap hőenergiáját használja ki az a technológia, amelyben tükrökkel szintetikus olajat szállító csövekre irányítják a napsugarakat. Az olajjal vizet forralnak, s a keletkezett vízgőzzel turbinát működtetnek. Egy ilyen 274 megawatt teljesítményű Nap-hőerőmű már üzemel Dél-Kaliforniában, és 1 kWh energia előállítására fordított költségei mindössze 2 — 3 dollárcenttel magasabbak, mint az egyesült államokbeli 6 centes átlag. Szakemberek szerint 2030- ra az ország energiaszükségletének két százalékát fedezhetnék ilyen erőművek. A fotoelektromos cellák — ahogy a zsebszámológépekben is — közvetlenül elektromos árammá alakítják a napsugarak energiáját. Bár ennek költségei ma meghaladják a 30 centet kWh- ként, 2010-re várhatóan kWh- ként 4 — 7 centre leszoríthatóak lesznek. A kaliforniai dombokon már működő 16 ezer szélturbina Kalifornia állam villamosenergiaszükségletének egy százalékát állítja elő. A legjobb szélviszonyok mellett a szélenergia hasznosításának költségei egyeznek a 6 centes országos átlaggal. A szél az Egyesült Államok energia- szükségletének 2,9 százalékát fedezheti 2030-ra. A nem olajból nyert energiák mennyisége ugrásszerűen nőne, ha az olajszükséglet kétharmadát felhasználó közel 200 millió gépjármű elektromos meghajtással működne. Minden 2 millió autó leváltása elektromos meg- hajtásúakra évi 35 millió hordó olajat spórolna meg az országnak. A General Motors már idén piacra dobja „G-Van” nevű elektromos autóit. A kukoricaszár, a rizsháncs és más mezőgazdasági hulladékok erjesztésére szolgáló új biotechnológiák 130 milliárd gallon (1 gallon — 4,5 liter) etilalkoholnak megfelelő fűtőérték előállítására alkalmasak új ültetések nélkül. Költségük — ma 1,35 dollár gallononként — folyamatosan csökken. A biomasszák 2030-ra az ország energiaszükségleteinek 10,3 százalékát fedezhetnék. Az olajfüggőség megoldásának legolcsóbb módja azonban a takarékosság. 1973 óta az Egyesült Államokban 28 százalékkal csökkent az össznemzeti termék (GNP) egy dollárjának előállítására fordított energia. Az újításoknak hála, ma egy autó egy gallon benzinnel 7 mérfölddel messzebb jut, mint 1973-ban. Ezen újítások nélkül ma Amerika napi 14 millió hordóval több olajat égetne el. Japán még ennél is messzebbre tart: többnyire hatékonyabb ipari folyamatai révén GNP-je egy dollárjának előállítására fele annyi energiát használ fel, mint Amerika. A jövő újításai még nagyobb megtakarításokat ígérnek. Áz izzólámpák lecserélése fluoreszkáló világítótestekre 14 — 20 százalékkal fogja csökkenteni az USA villanyáram-felhasználását; a szuperhatékony hűtőgépek a jelenlegi szabványhűtők fogyasztásának mindössze 20 százalékát igénylik majd. Egy szenátusi rendelet következtében az amerikai autók 2000-re átlag 40 mérföldet tesznek majd meg egy gallon üzemanyaggal, s ez a maihoz képest napi 2,4 millió gallon megtakarítást jelent. A Volvo és a Toyota új prototípusai már 80 mérföldet tesznek meg egy gallon benzinnel. A napjainkban is hasznosított, d uzzasztóg áta kon előállított vízi energia és az atomenergia távlatai jóval kisebbek, részben az építésükre alkalmas helyek kimerülése, részben a közvélemény növekvő gyanakvása és a szigorodó szabályozás miatt. A szén és a gáz, bár bőviben rendelkezésre áll, fel- használása jelentős környezet- szennyezést okoz, és készleteik hamarosan kimerülnek. Senki sem állítja, hogy a megújítható alternatív energiák valamikor a közeli jövőben teljesen a kőolaj helyére léphetnek. Mégis, ha a világ és Amerika nem vesztette volna el oly hamar a megújítható források iránt mutatott érdeklődését a ’80-as években, úgy ma talán nem lenne ennyire sebezhető egy öbölbeli krízis által. Harsányt György Nyolc hónapja életveszélyes hely az egri Vasút utcában Néhány napja éppen nyolc hónapja az egri Vasút utca 8. számú ház előtt beszakadt a Farkasvölgy vízfolyását fedő betonlapok néhány darabja, egy daruskocsi alatt. 1989. december 28- án a gyeppel borított, ismeretlen teherbíró képességű betonfödém beroppant a mit sem sejtő, gyanútlan jármű alatt, amely csak nagy üggyel-bajjal tudott kivec- kelődni váratlan verméből. Tudnia kell a Hírlap olvasóinak, hogy a Hajdúhegyről eredő vízfolyás nyugat — kelet irányban szeli ketté a városnak ezt a részét, és a Vasút utca déli oldala melletti nyílt és dísztelen árokban folydogált keresztül. Ha jól emlékszem, 1963 — 64-ben, Varga Ferenc városi tanácselnöksége alatt, minden kétséget kizáróan bölcs határozat nyomán a városnak ezt a szégyenfoltját eltüntették: szabályozva a víz folyását, betonlapelemekkel lefedték, és azt földdel betakarva begyepesítették. De elkövettek egy nagy hibát: nem tüntették fel, hogy minő teherbírású járművek haladhatnak rajta keresztül, annál is inkább, mivel az ott húzódó lakóházsorhoz bejáratok nyílnak. A környék lakói, kivált a Vasút utca 8. számú házbeliek türelemmel várták, hogy a városi tanács mélyépítő üzeme helyrehozza a beszakadást, tekintve, hogy ott kb. 2 méteres mélységben folydogál a víz, s a beszakadás óta mindenféle szeméttel szaporodott az üreg. S az Isten jóságos kegyelme folytán nem esett még bele valaki — kivált az esti sötétségben — a vízfolyás mocskos mélységébe! 1990 áprilisában a Vasút utca 8. számú ház tulajdonosa levelet írt a mélyépítő üzemnek, jelezve a még decemberi beszakadást. Hálás köszönő levelet kapott, majd arasznyi széles műanyag szalaggal körülkerítették a veszélyes üreget. Igen ám, de néhány nap múltán a gyatra figyelmeztető jelzést átszakították, s az azokat tartó néhány tuskót beledobálták a mélybe. S teltek a hetek, múltak a hónapok, de a városi tanács mélyépítő üzemének kisebb dolga is nagyobb volt, mint hogy a még áprilisban tudomására jutott, életveszélyt jelentő széles és mély üreget megfelelően lefedje. Megelégedett azzal, hogy markolóval még áprilisban kiszedje a betoppant betonfödémet, és műanyag szalaggal körülkerítse a lassan-lassan bűzhödő és veszélyes üreget. 1990. augusztus 28-án lesz éppen 8 kerek hónapja, hogy az Eger Városi Tanács Mélyépítő Üzeme karba tett kézzel a csodára vár, hogy jön egy jóságos angyal, és elvégzi helyettük a munkát! Csak éppen arról feledkeztek el az urak, hogy napjainkban már nincsenek csodák, csak hanyag, feladatukat nem teljesítő szakemberek! A veszélyes üreg környékén lakók már arra gyanakodnak, hogy a mélyépítő üzem megvárja a kerek egy esztendőt, s a beszakadás jubileumára fogja talán-talán elvégezni az immár 8 hónapja esedékes munkáját. Sugár István A Szovjetunió egyetlen Buddha-temploma, Dacanban j Uszty-Barguzin egyik lakóháza (Matyiké Tibor felvételei) Szibériában, a Petőfi-hajón Bajkáli képek Az idén is sokan sokfelé nyaraltak, s számosán nem mindennapi módon töltötték szabadságukat — úgy azonban, mint Matyikó Tibor, szűkebb hazánkból talán senki sem vakációzott. A szentdomonkosi erdész ugyanis egy kis, háromtagú expedíció tagjaként vadregényes, romantikus szibériai tájakon, a Bajkál-tó vidékén portyázott, pihent öt hétig társaival. — A természet, a fényképezés szerelmese vagyok — beszéli, amint kalandozását idézi —, s úgy gondoltam, hogy a távoli Kelet eme érdekes részén mindkettőnek pompásan hódolhatok. Annál is inkább, mivel a költségei még a magamfajta embert sem terhelik túlságosan, az utóbbi időkben megjelent publikációim félretett, összegyűjtött honoráriumát alig kell egy kevéssel megtoldanom... A szimpatikusnak talált útnak negyvenkilónyi holmival — felszereléssel, ele- séggel — vágtam neki, Lvovig egy szovjet turista kocsiján. Innen repültünk — rövid cselja- binszki megállással — egészen lrkutszkig. Számomra a közel hatezer kilométeres légi út is rengeteget jelentett, de valójában a messzi nagyvárosban kezdődött élményeink sora. Rengeteg régi épület, szép park teremt a metropolisban sajátos hangulatot. Villamos, trolibusz, az üzletnegyedben mozgólépcsős, hatalmas áruház, az Angara partján — a több szállodából választott — In- tourist hotel teszi a mai igényesebb, kényelmesebb látogató számára is vonzóvá a települést. Az igazán elegáns házban kapott háromágyas szobáért három napra kértek személyenként 50 rubelt, ami a repülőtér nemzetközi éttermében hat rubelért fogyasztott bőséges, komplett menü után szintén a meglepetés erejével hatott ránk. Hamar kiderült, hogy a cuccunk felét feleslegesen cipeltük, a magunkkal hozottak nagy részét itt olcsóbban is beszerezhettük volna. Érdekes, izgalmas volt minden sétánk, amelyek alkalmával sok nyugatnémettel, japánnal is találkoztunk, de a legjobban mégis az tetszett, amikor a folyón szárnyashajóval először kirándultunk a Bajkálhoz, a szálláshelyünktől talán hatvan kilométernyire lévő Lisztyankába. Ezután következett Ulan- Ude, átrepülvén a Szelenga deltavidékét, majd taxival a tajgán Uszty-Barguzin. Később pedig az a Barguzin, ahol néhány hónapja egy másik magyar expedíció Petőfi sírját kereste, s a temetőben nemzetiszínű szalaggal körülfonva, művészi kopjafa őrzi koszorús költőnk emlékét. Megnézték, persze, hogy megnézték maguk is a megforgatott hantot. Sőt, szót váltottak az eltűnt poétáról a helybeliekkel, akik nagy tisztelői legendás versírónknak. Majd Kurbulikba mentek, hogy az érdeklődésükre annak idején meghívólevéllel válaszolt Bajkáli Nemzeti Park által kijelölt táborhelyeket sátraikkal jobban is megközelítsék. Bejárták a tó félszigetét, utaztak a vízen a Petőfi-hajóval, megtekintették Dacant, s itt a Szovjetunió egyetlen Buddha-kolostorát, templomát. — Csodálatos a Bajkál! — lelkendezik még mindig Matyikó Tibor. — Mondják, hogyjúniusig őrzi a jegét. Tiszta vizét én is megkóstoltam, s jólesett, semmi bajom nem lett tőle. Kitűnőnek éreztem horgászott halaink ízét is, zamatosabbnak, mint másutt. No, és a környék! Tömegével találtam olyan növényt, madarat, ami nálunk bizony ritkaság. Ha csak távcsővel is, de láttam édesvízi fókát, ami a világon csak errefelé él. S hogy több mindent is felfedezzek, társaimtól elszakadva, külön programként megmásztam azt a csúcsot, ami 900 méterrel emelkedik a tó fölé. „Szaunáztam” a Bajkálban, illetve a tőle úgyszólván néhány méternyire lévő 45 fokos vizű „gyógygödrök” egyikében. Találkoztam öreg halásszal, ültem kedves családok asztalainál. Csak bámultam, hogy a reggel hatkor felkelt nap még este tízkor is sütött, s érdekesnek találtam, amikor a nappali 30 — 35 Celsi- usról éjszakára 7 — 8 fokra lehűlt a hőmérséklet. Új embereket, életformákat, szokásokat sikerült megismernem, meglepő ösz- szehasonlításokat tehettem jár- tomban-keltemben. Hihetetlen különbségekre, s persze, hasonlóságokra is akadtam. Például még a bajkáli erdők sem tisztábbak a mieinknél, a turisták ugyanúgy teliszórják őket hulladékkal, mint nálunk... Könyvbe kínálkozik, amit elmond, 85 tekercs filmjének legjobb képeiből is fotóalbumokra futná. — Jut-e az élményekből másnak? — Mivel a vállalkozásunk kellő információ híján inkább találgatásokra, sejtésekre épült, expedíciónk voltaképpen egy nagy kirándulás volt. Nem ígértünk vele senkinek semmit. Sem közös, sem egyéni kiadványra nem gondoltunk. Ám, akit érdekel, annak mindhárman szívesen elmeséljük, megmutatjuk, amit az öt hét alatt átéltünk. Ahová kérik, elmegyek szívesen, tartok előadást és diavetítést is. Hogy több is legyen a Bajkálból, ahhoz — úgy érzem — még egyszer el kellene mennem. S remélem, hogy ezt előbb vagy utóbb meg is teszem. Bár talán okosabb lenne, ha legközelebb más úticélt választanék. Hiszen, ha kicsi is a világ — Lvovban már az út elején összefutottam két egrivel, akik Kínából jöttek —, annyi helye van, hogy töredéküket is képtelen vagyok felkeresni, becserkészni életem végéig. Gyóni Gyula Szárított, füstölt halak — télire A tó idős halásza
