Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-25 / 122. szám
4 Hírlap 1990. augusztus 25., szombat Garda Dezső, az RMDSZ gyergyószentmiklósi elnöke: „A magyarság összefogásra van ítélve” Mint lapunkban is beszámoltunk róla, az Eger és Gyergyó- szentmiklós közötti testvérvárosi kapcsolatok jegyében nemrég Romániából érkezett általános iskolás gyerekek vendégeskedtek a megyeszékhelyen. A fiatalokkal tartott mint felnőtt kísérő, iskolai tanáruk, Garda Dezső is, aki az RMDSZ gyergyószentmiklósi elnöke. A vele folytatott beszélgetésünk elején megállapodtunk: elsőként inkább politikáról esik szó, és nem az Eger, illetve Gyergyószentmiklós között fennálló kapcsolatokról. Garda Dezső erre mindenféle kérés és kérdés nélkül elmondta, hogyan látja ő a jelenlegi romániai politikai helyzetet, úgyhogy az interjú kezdete leginkább talán egy monológhoz hasonlítható. — Messzebbről indítanék, onnan, hogy Erdélyt szerintem három részre lehet osztani. Az első a szórványvidék, ahol 10 százalék körüli a magyarság aránya, a második a fele-fele részben román-, illetve magyarlakta vidék, a harmadik a majdnem tiszta magyar terület. A legfontosabb a másodikként említett: valójában ez a rész volt a Vatra Romaneasca bölcsője. Szatmár, Nagyvárad, Marosvásárhely; ide sok románt telepítettek be korábban, akik kiváltságos helyzetet élvezhettek Ceausescu alatt. Szóval, itt jött létre a Vatra, éppen ezekből a kiváltságos csoportokból. Itt, ezen a vidéken a legerősebb, a fő célja pedig a magyarság — elsősorban szellemi — megsemmisítése. Ehhez a Vatra- képviselők a parlamentben nagy támogatást kapnak a Fronttól: ügy is mondhatnám, együttműködik a kormányzó és a fasiszta párt. Persze ez korántsem meglepő, ugyanis Románia olyan ország, amely nem rendelkezik demokratikus hagyományokkal, így természetesen a román parlamenti élet sem hasonlítható a civilizált államokéhoz. Romániát csak a nemzetközi helyzet kényszerítheti civilizált politikára, ezért valami olyat kellene vele szemben alkalmazni, mint Dél- Afrika ellen, mint az apartheid ellen. Sajnos azonban, a világ közvéleménye nem kellően informált. A magyar állam propagandája a román magyarellenes propagandához képest semmi. A magyar kormány feladata lenne a világnak megmutatni mindazt, ami Romániában történik. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy elvárnánk, a mi gondjainkat Magyarország oldja meg — nekünk magunknak kell a régi rendszer által lerombolt autonómiánkat újraépíteni. Nagy kár, hogy sok erdélyi magyar értelmiségi nem vállalja a kisebbségi sorsot, és inkább az anyaországba menekül, elhagyja a szülőföldjét... — Ne haragudjon, hogy félbeszakítom. Az RMDSZ a közelmúltban lezajlott választások eredményeképpen a második legerősebb párt lett Románia parlamentjében. Mit jelent ez a tény az ott élő magyarság számára, a magyar képviselők fel tudnak-e lépni kellő eréllyel a kisebbség érdekében? — A magyar képviselőket egyszerűen nem engedik szóhoz jutni, letapsolják őket, hogy ne tudjanak érvényesülni — és itt visszautalnék arra, amit az előbb mondtam, vagyis, hogy Románia országgyűlése nem vehető egy kalap alá más európai országok törvényhozásával. A kormányzó párt egyébként is akkora többséggel rendelkezik, hogy az RMDSZ hét százaléka nem jelent olyan erőt, amely védhetné a magyarság politikai-emberi jogait. A mi jogaink három tényezőtől függenek: az autonómiánktól, Magyarország politikaigazdasági helyzetétől és a nemzetközi helyzettől. A magyarság összefogásra van ítélve: előttünk áll a történelmi lehetőség jogaink kivívására. — Gyergyószentmiklóson milyen súlya van az RMDSZ- nek? Erdély hármas felosztásában utolsóként említette a csaknem teljesen magyarok lakta területeket. Tudomásom szerint ide tartozik a Székelyföld, Udvarhely és Gyergyó vidéke. — Ahogy mondani szokták: nálunk még a légy is RMDSZ- tag. Az RMDSZ Gyergyón a legerősebb politikai szervezet; a választásokon 90 százalék fölött kapott, és az ott élő felnőttek legalább 80 százaléka valóban tagja is a pártnak. — Ön hogyan ítéli meg a Gyergyószentmiklós és Eger között kialakult együttműködést, testvérvárosi kapcsolatot? — Eger és Gyergyó kapcsolata iskolapélda lehetne, hiszen nagyon sokát segít abban, hogy megismerhessük egymás igazi arcát. A létrejöttéről annyit, hogy városunknak két nyomdája is volt, de elvették tőle 1944 — 48-ban, s ezért a forradalomkor Egerhez fordultunk segítségért nyomdaügyben — meg is kaptuk. Innentől kezdve „testvér” a két város. A gyergyói RMDSZ- lap egyébként augusztusban indul be, kezdetben havilap lesz, de szeretnénk, ha később gyakrabban — kéthetente, hetente — jelenne meg. A vidék szellemi felvirágoztatásában, a magyar kultúra terjesztésében igen sokat jelentene ez. Tervezzük emellett a gyergyói „ egri napok ” megszervezését, amelyre valószínűleg szeptember elején kerül sor, s az egri színészek vendégjátéka is szerepel az elképzelések között. Rénes Marcell Osztrák résztulajdonba kerül Szabolcs napilapja? A Fűnek Verlag und Druckerei vorarlbergi osztrák tőkéscsoport lapvásárlási ajánlatához adott együttműködési nyilatkozatot a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Lapkiadó Vállalat és a Kelet-Magyarország szerkesztőségének kollektívája. így nagy a valószínűsége annak, hogy osztrák résztulajdonba kerül a megye százezer példányban megjelenő napilapja. A jelentős nyereséget hozó lap megvételére többen jelentkeztek. Az érdeklődők ajánlatai közül az osztrák tőkéscsoporté volt a legelőnyösebb a kiadói és a szerkesztőségi dolgozók számára, akik egyhangú döntéssel határoztak a vorarlbergiek mellett. Az együttműködési nyilatkozat kiadása természetesen még nem jelenti az üzlet megkötését. A végleges jóváhagyás ugyanis a pályázatokat elbíráló bizottság, valamint az Állami Vagyonügynökség feladata. Csak ezután kerülhet sor a megállapodás aláírására, amelynek határideje október 31. Az osztrákok részesedése 49 százalékos lenne. Hosszú kocsisor a nagylaki határátkelőnél A megerősített szolgálat, a folyamatos beléptetés ellenére autóbuszok, személygépkocsik hosszú sora várakozik Nagylaknál, a két határátkelő közötti mintegy 600 méteres szakaszon. Mint ismeretes, a közegészségügyi szabályok megsértése, a sertéspestis terjedésének megakadályozása, valamint a KGST-pi- ac áldatlan állapotának megszüntetése miatt a magyar — román határszakasz magyar határ- állomásain szigorú ellenőrzéssel szereznek érvényt a jogszabályoknak. Balogh György pénzügyőr vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának megbízott vezetője az MTI munkatársának elmondta: az érintett határátkelőkön megerősítették a vámőrséget, alaposabb és hatékonyabb az ellenőrzés. Tóth József századosnak, a nagylaki határátkelő vámparancsnokának tájékoztatása szerint a belépő román utasok többsége pénz nélkül érkezik, nálunk szeretné eladni portékáit, de a vámfizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Emiatt kénytelenek őket visz- szafordítani. Nem piros: barna Giorgio játszik a tévében. „Itt a piros, hol a piros?”-!, kártyákkal. A nézők lelkesen telefonálgatnak, tippelgetnek, és veszítenek. Lajos játszik a lengyelpiacon. „Itt a piros, hol a piros?”-t, színes szivacsgolyócskákkal. Ä járókelők lelkesen jelentkeznek, tippelgetnek, és veszítenek. A különbség csekély. „Mindössze” néhány ezer forint, eltekintve olyan kivételes esetektől, amikor valaki a Trabantját teszi fel tétnek. Mert amíg a tévében ingyér böködhet az ember, addig a piacon bizony le kell szurkolni egy „lepedőt”; ez a belépő... *** Erről a lengyelpiacról nekem valahogy a barna szín jut az eszembe. A barna: a többértelműség, az összemosottság, az elkenhetőség, a közömbösség színe. A feketétől alig egy köpésre. A fehértől kilométeres távolságokra. Á barna, amelyikben minden megtörténhet. A sárga homlokon csókolhatja a zöldet, a piros beszennyezheti a lilát — s mindeközben kívülről csak a barnaság egykedvű nyugalma látszik. Sétálok. Igazából a nemzetközi árukínálat nem érdekel, csak várok... Már régen kinéztem magamnak a két hordót, valami tiszteletteljes üresség van mellettük, az egész nyüzsgő téren itt lehet csak levegőt venni. Állítólag erre teszik rá a dobozt a piroso- zók — a hordó tehát bűntanyává növi ki magát, alkalmasint. Most viszont ártatlan. És ártalmatlan. Mikor később arra járok, egy kislány himbálózik rajta. *** Én nem láttam a síró asszonyokat Csak meséltek róluk. Kimennek nejloncekkerrel, a gyereknek olcsó zoknit, a férjüknek meleg trikót, maguknak vakítóvörös rúzsokat venni. Aztán útjukba akad a „piros”. Egyszerű szerencsejáték, csak figyelni kell. Lám, a mellettük ácsorgó fiatalember is sorra nyeri az ezreseket. Kit ne csapna meg a könnyű pénzkereset lehetősége? Édes istenem, ezek a nők otthon vékonyan hámozzák a krumplit, az uborkát, á szalámiból szinte átlátszó karikát szelnek a kenyérre, ide is csak azért jönnek, mert spórolni kell... és most ott állnak a hordónál, tömpe ujjaikkal a pénzt gyű- rögetve, talán még a nyelvüket is kidugják igyekezetükben, koncentrálni, koncentrálni, lesz majd nagy öröm otthon, ha elmondják, milyen ügyesek voltakv Nyerni nem lehet. Ezek csalnak. Törvényszerű a bukás. Az a piros kis golyó könnyű szivacsból van. Összegyűrik, eldugják; reménytelen, asszonyok, hát nem értitek? Drága, józan fejű, takarékos asz- szonyok, oda a kosztpénz fele... csak a sírás marad, az egyetlen, lelket könnyítő lehetőség. *** Nem jönnek. Se az első, se a második, se a harmadik napon. Az egyik büfénél elcsípek egy mondatfoszlányt: „sok a rendőr, nem érdemes...” Mélyen a szemébe nézek a bajuszos férfinek: „megvagy, csirkefogó”, gondolom magamban, és várom, hogy elszégyellje magát á nézésemtől, szerintem a vád kiolvasható belőle. Nyugodtan visszanéz, nagyot kortyol a fröccséből... mi köze neki ehhez az egészhez? A csalóknak nincs lelkifurdalása. A hordónak nincs lelke. Az asszonyok meg viszik a cekkert, benne a zoknit, a trikót, meg a vakítóvörös rúzsokat. Doros Judit Súlyos a helyzet Segítséget kérnek a bortermelők A Földművelésügyi Minisztérium illetékese azt javasolja: töröljék el a borfogyasztási adóját, hogy ily módon csökkenjen az ára. A bortermelőknek ugyanis az export jelentős visszaesése miatt értékesítési nehézségeik vannak — nyilatkozta az MTI érdeklődésére Tóth Sándor, a tárca főosztályvezető-helyettese. Véleménye szerint az is jó megoldás lenné, ha a fogyasztási adóból — ez évi 700-800millió forint — intervenciós alapot hoznának létre a termelők támogatására. A dollárelszámolásra való áttérés az úgynevezett szocialista piaccal a magyar borexportot — hosszabb távon — kedvezően érinti, de ehhez a versenyképesség érdekében javítani kell a minőséget. Ehhez viszont a jelenlegi 6-8 hónapról 10-12 hónapra kell emelni a bor kezelési idejét. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy technológiai változáshoz jelentős forgótőke szükséges, s az is, hogy a termelők nem tudják megfizetni a rendkívül magas hitelkamatokat. Mivel félő, hogy a bizonytalanság miatt sokan kivágják a szőlőjüket, fontos lenne központi támogatási alap mielőbbi létrehozása. Ezt sürgeti az is, hogy a termelőknek már most jelentős veszteséget okoz az, hogy az NDK az idén nem veszi meg a leszerződött 600 ezer hektoliter bort. Eddig 280 ezer hektót vettek meg tőlünk, a többit azonban lemondták, s jövőre is csak 80 ezer hektoliter borra tartanak igényt. A magyar bortermelőknek ez olyan jelentős veszteséget jelent, hogy kártérítést is kérnek a szerződésszegés miatt. Az FM szerint az lenne a megnyugtató megoldás, ha az egyesülő Németország vámmentességet biztosítana a magyar bor számára, arra az időre, amelyre a korábban megkötött hosszú távú szerződés szól. A termelők — mérsékelt pro- pagandá val —azt is szeretnék elérni, hogy a bor javára megváltozzanak a szeszfogyasztási szokások. Míg 1938-ban 72 százalék volt a bor részesedése a szeszfogyasztásban, addig ma ez az arány mindössze 24 százalék. Háromcentestől az ötliteresig« Unícum-bolt Gyöngyösön A Budapesti Likőripari Vállalat Gyöngyösön Unicum-boltot létesített. A patinás berendezésű kereskedelmi egység majd ötmillió forintba került. 160 négyzetméter területen közel 100 fajta termékük található meg a polcokon. A „sláger” természetesen a „névadó”, amelyet 3 centestől 5 literes kiszerelésig árulnak. (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Taps A tetszésnyilvánítás egyféle ősi formája a taps, önkéntelenül is ösz- szeüti az ember a tenyerét, ha elragadtatja egy-egy előadás, bemutató, verseny vagy más. Ám semmi esetre sem — mondjuk — valamely egyházi körmenet. Lett légyen a liturgikus esemény mégany- nyira is felemelő, látványos. Mert színpompa ide vagy oda, más a vallásos szertartás és más a színház, a galopp, a divatparádé, a szépségkirálynő-választás. Meglehetősen nagy tévedés, tiszteletlenség show-műsornak, folkómak tekinteni a szakrális áhítatot még akkor is, ha netalán nem mindennapi az öltözék, amiben a résztvevők némelyike megjelenik. Ha éppenséggel kimondottan ritka is egyik-másik kosztüm, legendás történelmet idéz a viselője. Sok bámészkodót — mint a tévén is észrevehettük — mégis tapsra késztetett nemrégiben a szokatlanabb szereplők megjelenése, fellépése. Mi több: ilyenféle elismerésüket nem is egy alkalommaljuttatták kifejezésre. Önfeledten ujjongtak, amikor a tiszteletnek egyéb jelét is adhatták volna. Például beállhattak volna maguk is a sorba, hogy kissé jobban magukba szállva körbejáiják másokkal együtt az ünneplő szép templomot, s meggyőzőbben is hitet tegyenek hovatartozásukról. Hosszú út vezet a hitig, napjainkban talán hosszabb is, mint régen. Nálunk pedig különösen. S visszatérni hozzá alighanem nehezebb is, mint eljutni hozzá. Megérti ezt a türelmetlenebb fejcsóváló is, s korholás helyett inkább csak emlékeztet újfent: azért azt nem nehéz megjegyezni, hogy a tapsra aligha van szükség egy körmenetnél. Mert a körmenet — ugye? — mégsem felvonulás, ha látványossága a kívülállónak olykor el is csalja a gondolatait, érzéseit. Feltétlenül más illik hozzá. Más hatást kell kiváltania. Áz igazán jó érzésű hívőt úgy kell vonzania, hogy ne csupán kíváncsi szemlélője, hanem cselekvő részese is legyen az eseménynek. Ne kinn, hanem ott benn mutassa ki-ki a hevületét. S eszébe sem jusson, hogy voltaképpen néző is lehetne. Ha pedig ez nem megy, akkor tapsoljon — de a képernyő előtt. így tisztességesebb... ✓
