Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-03 / 104. szám
3 1990 Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949- 1956. (XII/5.) Intézményesített rettegés 9916/1953• sz. titkos utasítás: Az 1951• november 30-i Rakosi-beszédben foglaltak végrehajtására Láthattuk, hogy az előzetes letartóztatás célja mindig a féle- lemkeltés\őlt. Idős asszony vagy rokkant, munkaképes férfi vagy fiatalkorú egyaránt rettegjen, mert különben könnyen börtönbe kerülhetett A másik funkciója annak a lélektani hatásnak a kiegészítése és fokozása volt, amit az egész koncepciós eljárás szolgált: a megsemmisítésre ítélt, kuláknak minősített réteggel, illetve a városi kispolgársággal kapcsolatos politika valóra váltása. Nem utolsó sorban pedig egy olyan előrehozott megtorlás, amely akkor is hatásos, ha netán elmaradt az elmarasztalás. Koholt bizonyítékokkal Sajátosan alkalmazott eszköz volt a házkutatás. Ahhoz, hogy erre sor kerüljön, lényegében nem volt szükség semmilyen konkrét adatra. Elég volt az elhatározás, hogy az Siető család ellen majd büntetőeljárást kezdeményeznek. A szóba került fk. Cs. Ferenc elleni ügyben a szülőknél a házkutatás elrendelésének alapját jelentette a feltételezés, hogy „nagyobb mennyiségű élelmiszer rejtegetésének gyanúja forog fenn”, továbbá egy tanú vallomása, miszerint négy évvel ezelőtt a kamrában fegyvert látott felakasztva... Zs. Menyhért és V. Zoltán esetében is korábban döntöttek az eljárás megindításáról. így a * házkutatáskor akkor is eredményt kellett produkálni, ha valóságos terhelő bizonyíték nem is létezett! A házkutatás tehát a hamis bizonyítékok koholásának melegágyává vált. Elképzelhető, miféle vádiratok születtek mindezek alapján. J. Ervin — utóbb pathológiás részegség miatt felmentett — többszörösen lezuhant pilóta ügyében ez volt a vád: „eléggé ittasan a népi demokratikus államrend ellen izgató kijelentéseket”. Nem mondott egyebet, minthogy „neked jó ez a feketekenyér, mert nekem nem, nektek is csak azért jó, mert a pártiskolán bedumálták nektek, és nem mertek a pártnak véteni”. Színjáték a tárgyalótermekben Minden államban, ahol a büntetőhatározatokat bíróság mondja ki, a döntést meg kell előznie a tárgyalásnak. Magyar- országon azonban az ’50-es évek elején a büntetőeljárásnak ez a szakasza merő formaság volt, mondhatni, alacsony színvonalú színjátékká züllött. Csaknem példátlan F. Mihály gépkocsivezető esete. Ez a burokban született ember 1951. októberében tehergépkocsival munkásokat szállított, és a sötétben összekoccant a vele szemben haladó, s az ÁVH tulajdonában lévő személyautóval. Annak vezetőjével, egy őrmesterrel szóváltásba került. Elhangzott néhány becsület csorbítására is alkalmas kijelentés, majd a két férfi összeverekedett. Törvényszerű volt szinte tehát, hogy F. Mihályt demokratikus államrend elleni izgatás, hatósági közeg elleni erőszak, valamint foglalkozás szabályainak megszegése miatt vád alá helyezték. Védekezése — hogy ő az őrmestert nem mint az A VH tagját bántalmazta és szidalmazta — nem vezetett eredményre sok ügyben, itt mégis elejtette az ügyész a vádat Mégpedig azzal a meglepő fordulattal, hogy L. Sándor ÁVH- őrmestert nem is a vádlott, hanem a teherautón ülő munkások közül egy, ma már kideríthetetlen személy szidalmazta. Utóbb fény derült a rejtélyre: a vádlott első ijedtségében özv. V. Győző- /léMDP-titkárhoz szaladt, aki őt védelmébe vette. A tárgyalásokon a bizonyítás felvételénél tapasztalható volt, hogy a bíróság gondosan kerülte az olyan bizonyítékokat, amelyek a vádlott ténybeli védekezését alátámasztani látszottak. Nem érvényesülhetett tehát az az alapelv, amelyet a jogászok ártatlanság vélelmeként értékeinek. Például a felderítetlenül maradt elmebetegségek, tudatzavarok, a figyelmen kívül hagyott mentő tanúvallomások már önmagukban semmissé tették eme elv érvényre jutását. A vádlott csakis bűnös lehet A már említett ügyben — amikor Zs. Menyhért tanyájának padlásáról egy nyomozó forgópisztollyal jött le, mondván, hogy azt a padláson befalazva találta — hiába próbált ellentmondani az eljárás alá vont férfi, sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság egyetlen lépést sem tett az általa mondottak tisztázására. Egyszerűen vélelmezték a bűnösséget, mondván, hogy a vádlott tulajdona a tanya, így más nem tehette a padlásra a fegyvert. Bizonyos F. Miklós ügye is szerepelhet példaként. Ő 1949 végén a vád szerint azzal nehezítette meg a helyi tszcs megalakulását, hogy a melegágyak üvegkereteit magával vitte, emiatt a tszcs nem tudott kertészkedni. Nem volt szó másról, minthogy az illető földbirtokát államosították, s meghagytak neki 6 hold területet. Ezen kertészkedett. Rövid idő múlva ezt a földet házhelynek sajátították ki, s most- már csak 600 négyszögölnyi részt kapott a lakása körül. Ide szállította el a negyven darab melegágyi üvegkeretet azért, hogy tavasszal palántakertészetet létesítsen. Ő maga télen a Dunántúlon vállalt munkát, s onnan intézkedett a keretek elviteléről. A tszcs viszont még egy levélben sem jelezte igényét ezekre a keretekre. A bíróság ilyen körülmények között — dr. Pavlyák Ferenc bíró és Dombóvári András ülnök tiltakozása ellenére úgy foglalt állást, hogy a vádlott rokonaitól értesülhetett volna a tszcs terveiről, s egyébként is tudhatta, hogy a szövetkezetnek szüksége van a keretekre. Kifejezetten vélelmezhető tehát — így a bíróság —, hogy a vádlott (akinek osztályhelyzete meglehetősen kedvezőtlen volt) a bűncselekményt igen is elkövette. F. Endre szintén bíróság elé került. Ő munkaszolgálatból való elhurcolása, és családjának deportálása, majd kiirtása előtt 1944-ben elásott lakása küszöbe alá 385 gramm súlyú aranytárgyat. Túlélte a munkaszolgálatot, a nyilas időket, hazatért, és folytatta az ószeres mesterséget. A falusi kizsákmányolok felszámolásakor őt is perbe fogták, s kiásták a küszöb alól elrejtett vagyonkáját. Azt senki sem vizsgálta, vajon milyen bűn tapad e tárgyakhoz, elég volt ugyanis pusztán azt vélelmezni, hogy a vádlottnak volt egy másik aranyórája is, s a többi értéktárgy csak azért kell neki, hogy üzérkedjék vele. B. Anna 24 éves gépírónő a Mátravidéki Fémművek irodájában — miután kérdezték tőle, hogyan gyászolja Sztálint — hétnyolc munkatársa előtt nevetve kijelentette: „Egy lavór hamuba ülök, és hamut szórok a fejemre”. Az elsőfokú bíróság a némi demokratikus államrend elleni lealacsonyító kifejezés nyilvános használata miatt 3 hónap börtönbüntetést szabott ki. Az ügyészi fellebbezés nyomán a Legfelsőbb Bíróság már állam elleni izgatás súlyosabb minősítését állapította meg. Ehhez azonban szüksége volt olyan következtetési alapra, hogy a vádlott szándéka gyűlöletkeltésre irányult. Meg is szerezték: a lány apja 1950-ig hivatásos főtörzsőrmester volt, szolgálatát még a háború előtt kezdte meg. 1950- ben nyugdíjazták. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság okfejtése így szólt: „Apja a Horthy- rendszer hivatásos katonai altisztje volt. Feltehető, hogy nem tudta levetkőzni a fasiszta rendszerben szerzett hatásokat, ezeket magával hozta, s ezektől a lánya sem mentes”. A példákból láthatjuk, hogy az ítélkezés során az ártatlanság vélelmét a bűnösség vélelmezésévé deformálták. Dr. Kahler Frigyes (Következik: Főhajtás — egy nemzedék igazságáért) Bagi Sándor és André Zsuzsanna jászárokszállási népi iparművészek a koronás címer elfogadása napján már hozzákezdtek új nemzeti címerűnk, s az azzal ellátott kupák, tányérok előállításához.. Képünkön: Címerek több változatban (Szabó Sándor felvétele — Általában megfelel, de... Kermi-vizsaalatok tapasztalatai A Kereskedelmi Minőség-ellenőrző Intézet az elmúlt fél évben a forgalomba hozatalt megelőzően csaknem 8 ezer új terméket vizsgált meg; ennek több mint fele import előminta volt. Megállapították, hogy az újdonságok 61 százaléka minden tekintetben megfelelt a követelményeknek, a minták 28 százalékát a vállalatok csak bizonyos feltételek teljesítése után hozhatták forgalomba, s a termékek 11 százaléka értékesítésre alkalmatlannak bizonyult. (Ez az arány egyébként évek óta változatlan.) A már forgalomban lévő áruk minőségét az intézet országszerte összesen mintegy 1200 boltban, raktárban, vendéglátóhelyen és Tüzép-telepen ellenőrizte. Az élelmiszerboltokban az volt a legfeltűnőbb, hogy míg a lakosság igényeit szolgáló kisebb üzletekben csökkent a választék, egyebek közt sajtból és felvágottfélékből, az idegenforgalmi szempontból kiemelt területeken minden igényt kielégítően széles az áruskála. Általánosítható tapasztalat az is, hogy mind több az olyan élelmiszer a kisebb üzletekben, amelynek lejárt a minőségmegőrzési ideje. Valamelyest javult viszont a tőkehúsok minősége, bár továbbra is gond, hogy sok helyütt a zsírt is a hús árában adják el. Több alkalommal előfordult, hogy a húsipari vállalatok az árakból időszakosan kedvezményt adtak, ez azonban végül is a kereskedelem haszna lett, mert a vásárlók már nem részesültek az engedményből. A vevők megkárosítása miatt az ellenőrzött húsboltok 18 százalékában szabálysértési eljárást kezdeményeztek az ellenőrök. A különféle kenyerek minősége általában közepes színvonalú, némi javulás azonban tapasztalható a péksütemények súlyában és méretében. A sütőipari termékek minőségét továbbra is csökkenti, hogy már melegen megkezdik a szállítást, s nem áll rendelkezésre elegendő konténer sem. Általában megfelel a minőségi előírásoknak a forgalomban lévő hazai és import háztartási gépek döntő többsége. Az import villanysütők, mikrohullámú grill- és olajsütők minden esetben megfeleltek a követelményeknek. Ugyancsak nem merült fel minőségi kifogás az ellenőrzött híradástechnikai cikkekre, amelyekből a választék jelentős mértékben bővült a korábbiakhoz képest. A vásárlók reklamációi miatt háromféle videokazettát vizsgált meg a Kermi, s megállapította, hogy ezek valószínűleg hamisítványok, a feliratok megtévesztik a vásárlókat. Emiatt mind a háromféle videokazettát kivonatták a kereskedelmi forgalomból. A fél év során forgalmazott bútorok minőségét igen változónak találták az ellenőrök, összességében azonban nem tapasztaltak javulást. A bútorok mintegy 40 százaléka minőséghibás, árusításukat csak 10 — 30 százalékos értékcsökkenéssel engedélyezték. Sok a nem megfelelő minőségű termék a vegyi áruk körében. Gyakran tapasztalható, hogy — elsősorban a gmk-k, kft.-k, kisiparosok, illetve magánkereskedők — előzetes kötelező vizsgál- tatás nélkül árusítják a vegyi árukat. A minőséghibás, illetve lejárt szavatosságú termékek szinte csaknem kizárólag kozmetikai és testápolási cikkek. A Kermi azt tapasztalta, hogy a nemrégiben alakult üzletekben a tulajdonosok, illetve a bérlők nem is ismerik az előírásokat, illetve azokat nem tartják magukra nézve kötelezőnek. A vásárlók reklamációi miatt több mint 17 ezer termékről adott szakvéleményt fél év alatt a Kermi. A legtöbb panasz ezúttal is a felsőruházati termékekre és cipőkre érkezett. De változatlanul sok kifogásra adnak okot a személygépkocsik. A kifogások 66 százalékában a panaszokat megalapozottnak ítélte az intézet. A tapasztalt hiányosságok miatt a Kermi 49 esetben szabálysértési eljárást kezdeményezett a hatóságoknál, 9 alkalommal pedig az illetékes kereskedelmi felügyelőségeknek javasolták az eljárás lefolytatását. (MTI) A pénz világa Mit kell tudni a banktitokról? Az első kifejezetten a banktitokkal foglalkozó jogszabály a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967 évi 36. törvényerejű rendeletben található. Ennek 5. paragrafusa szó szerint ezt mondja ki: „A Bank alkalmazottai kötelesek a szolgálat ellátása során tudomásukra jutott banktitkot megőrizni. A Bank feladatkörét érintő ügyben a titoktartási kötelezettség alól a Bank alkalmazottai részére a felmentést a Bank elnöke adja meg.” Nyilvánvaló, hogy ebben a formában a banktitok nem kifejezetten a takarékbetétesek jogait védi, hanem azokra az adatokra, tényekre és körülményekre vonatkozik, amelyeket a nemzeti banki alkalmazottak ismerhetnek meg munkakörük ellátása során. (Ha a munkakör a takarékbetétekkel is összefügg, akkor a titoktartási kötelezettség természetesen erre is kiteljed.) Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény végrehajtására kiadott 23/1979. (VI. 28.) Mt. rendelet 48. paragrafusának hatodik bekezdése — az előbbiekben idézett — rendelkezésre támaszkodik, amikor kimondja: „A pénzintézet alkalmazottai kötelesek a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott banktitkot megőrizni. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály vagy az a személy (szerv), akire (amelyre) a titok vonatkozik, felmentést adhat. ” Az előírás — mert mindenre kiteljed — a korábbiakkal azonos titokkörre vonatkozik. A banktitok megőrzése alól viszont nemcsak az érdekelt személy (az ügyfél), hanem jogszabály is adhat felmentést. Banktitok tehát mindaz (tény és adat), ami az ügyfélről (személyi es vagyoni körülményeiről) a pénzintézeti alkalmazott tudomására jut. A banktitkot minden pénzintézeti alkalmazott köteles megőrizni, kivéve, ha maga az érdekelt személy, vagy egy jogszabály felmentést ad a titoktartási kötelezettség alól. Az érdekelt személy (szerv, ügyfél, takarékbetétes, számlatulajdonos, kölcsönadós, stb.) részére biztosított felmentési jog aligha szorul bármilyen magyarázatra, legfeljebb arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az érdekelteknek nemcsak a vagyon titokban tartásához, hanem annak „felfedéséhez” is fűződhet érdeke, például, ha a vagyon eredetének bizonyítására, a széles körű és megbízható üzleti kapcsolatok dokumentálására van szükség. A jogszabályban meghatározott felmentésre pedig — meglehetősen szűk körben — nyilvánvalóan közérdekből van szükség. Más kérdés, hogy elegendő-e, ha a jogszabályi felmentés csupán a vagyonelkobzásra, az állammal szemben megállapított kártérítési kötelezettségekre, valamint az örökség tárgyát képező betétekkel kapcsolatos felvilágosításokra korlátozódik. A jelenleg hatályos szabályozás — ha a körülmények megkívánják — nyilvánvalóan megváltoztatható. De akkor ismét végig kell gondolni, hogy ez miként egyeztethető össze a köz- és a magánérdekekkel. Magyar —tajvani kereskedelmi iroda Ezen a héten immár a második tajvani kereskedelmi iroda megnyitását jelentették be Budapesten. Képviselője Dr. Wei Wu-Lien elmondotta: az irodát — amely az üzletembereket segíti az információcserében, igyekszik erősíteni a gazdasági és műszaki együttműködést, ösztönözni a beruházási tevékenységet — tulajdonképpen már ez év áprilisában létrehozták, helyiség híján azonban eddig nem tudta megkezdeni működését. Most az I. kerültben a Pauler u. 2. szám alatt sikerült hozzájutni megfelelő helyiségekhez. (A Pozsonyi út 77-79. szám alatt az ugyancsak tajvani Cetra irodája működik, ez elsősorban a vállalkozóknak kíván segítséget nyújtani.) Eladó... Gyorsan változik a világ, nem kevésbé állásfoglalásaink, meggyőződéseink, hitünk. Megszoktuk. Mára már szinte szóra sem érdemes. Ezzel együtt is szembetűnt egy hirdetés a Magyar Sajtó legutóbbi számában. Ezek szerint eladó minden olyan megyei napilap, amelyik a politikai csatározások következtében úgymond gazda nélkül maradt. No lám! Ez már csak azért is furcsa, mert a Magyar Újságírók Országos Szövetségének lapjában az ezt megelőző számok nem kis teljedelemben foglalkoztak az Axel Springer „akciójával”, ami új megyei napilapok alapítására irányult. Mindezt botránynak, s minden egyéb csibészségnek minősítve. Mindezeken túl a Magyar Távirati Iroda által kiadott egy hivatalos állásfoglalást a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége, tiltakozva az új megyei napilapok alapítása ellen. Később az ezt aláíró egyik alel- nök már úgy nyilatkozott, hogy ma Magyarországon — úgy tűnik — a Springer-lapoknál valósítható meg a hőn áhított szakmai függetlenség. Mára meg eljutunk oda, hogy a Springernek keményen, s példaértékűnek kikiáltottan ellenálló lapok kollektívái csak úgy egyszerűen eladók. Sem nemzeti önérzet, sem kiárusítás, sem botrány — csak úgy eladók. Akár a Springernek, akár a Maxvellnek, akárkinek, csak vegyék, vigyék. Lehet, hogy holnap már arról szól a fáma, hogy milyen előre- látóak, szépek és okosak voltak azok az újságírók, akik — az Axel Springert választották. (kis szabó)
