Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-24 / 121. szám

1990. augusztus 24., péntek Hírlap 3. A kisgazdapárt egyik alapítója volt Miskolczy István emlékezete ■ ....«u—- .. i ..... — ......................................................................... ■. .. 1 896. augusztus 27-én szüle­tett Egerben, zsellér-paraszt csa­ládban. Származása egész politi­kai pályafutását meghatározta. Élete jó részét a parasztság társa­dalmi felemelkedéséért áldozta. Elemi iskolai tanulmányainak elvégzése után kőművestanonc lett ifj. Wind Istvánnál. Mesteri oklevelet a fővárosban szerzett 1923-ban. Később magánúton elvégezte a reálgimnáziumot, és Budapesten, a Werbőczi-gimná- ziumban érettségizett. Sőt a helybeli Jogakadémián abszol­vált, de a II. világháború esemé­nyei miatt doktori szigorlatot tenni már nem tudott. Harmincnyolc hónapig har­colt az I. világháború csataterein, az orosz, a román és az olasz frontokon. Négy alkalommal meg is sebesült. 1918-ban Káro­lyi Mihály hadseregében sza­kaszvezetőként teljesített szolgá­latot. Szakmájában már fiatalon je­lentős sikereket ért el. Csakha­mar neves építési vállalkozó, ter­vező és rajzoló lett. Az 1930. október 12-én Béké­sen megalakított Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt egri szervezete meg­alapításának egyik élharcosa volt. A helybeli szervezet létreho­zására még a zászlóbontás évé­ben sor került. Kisgazda-politikusként csak­hamar hírnevet szerzett. Elvba­rátaival a pártszervezetet az or­szág egyik legerősebb egyesüle­tévé fejlesztették. Nagyszerű po­litikai munkája révén elnyerte a pártvezér, Echardt Tibor és Bajcsy-Zsilinszky Endre barát­ságát. A párt képviselőjelöltje­ként Milassin Kornél nyugalma­zott ezredessel együtt fellépett az 1939-es májusi választásokon. A küzdelemben azonban alulma­radt a kormánypárti Petró Kál­mánnal szemben. A választás után a pártvezér vigasztaló hangú levelet írt hoz­zá, amelyben többek között eze­ket olvashatjuk: "Arra kérlek, hogy ne ejtsd ki kezedből ezután sem a zászlót, amelyet eddig becsülettel hor­doztál meg, hiszen a hazafias és népi politikai szolgálat nemcsak a győzelem és biztos pozícióba jutás esetére kötelez bennünket, hanem a lankadatlan kemény munka éveire is. Nézz szét a ke­rületedben, hány tisztességes magyar ember állt ki melletted és pártunkért még ezen a választá­son is, és belátod majd, hogy nem a félrevonulás és a lemondás a kötelességed, hanem az előrelátó és lankadatlan politikai munka.” AII. világháború alatt tartalé­kos tisztként Ukrajnában volt, Osztrogobszkban, élelemfelvé­teliző állomásparancsnokként. Négy magyar seregtest ellátásá­ról kellett gondoskodnia. Mély emberségét bizonyítja, hogy ezenkívül beosztását kockáztat­va, a környék éhező polgári la­kosainak és a zsidó munkásszá­zadoknak is juttatott élelmet. 1944 — 45 után Milassin Kornél­lal együtt alapvető szerepe volt a Kisgazdapárt újjászervezésében, amelynek előbb egri, majd me­gyei elnöke lett. Az 1945. novem­ber 4-i nemzetgyűlési választá­sokon pártjának egyik képvise­lőjévé választották. Képviselőként sűrűn járta a megye, sőt az ország falvait, ahol népgyűléseken, választási ren­dezvényeken szólt pártja és saját munkájáról. A választások után november 25-én már Feldebrőn járt. 1946 májusában Egercsehi- ben a koalíciós kormányzás fon­tosságát, a fiatal demokrácia erősítését hangsúlyozta. Dor- mándon Péter-Pál napján szin­tén a koalícióba tömörült pártok együttműködése mellett állt ki. Július végén Besenyőtelken az új forint bevezetéséről és annak megvédéséről szólt. A követke­ző év májusában több dunántúli és nógrádi községben szerepelt. A nemzetgyűlésben is nagyon aktívan dolgozott. Szónoki ké­pességét még politikai ellenfelei is elismerték. Képviselőházi sze­replései közül kettőt emelek ki, 1946 elején szóvá tette, hogy az egri várban létesített internálótá­borban többekkel az őrség dur­ván bánik. Kiemelte Kriston püspök megveretését. 1946. au­gusztus 27-én interpellált a fogva tartott egri polgárok ügyében. A dolog háttere az volt, hogy az év május elején az egri rendőrség politikai osztálya összeesküvés­ben való részvétel vádjával letar­tóztatta az Egri Barázda című lap egész szerkesztőségét, rokonaik­kal és ismerőseikkel együtt. Az elfogottakat súlyosan megver­ték, s ezt követően Budapestre vitték őket vizsgálati fogságba, majd internálásukat rendelték el. A vád az volt ellenük, hogy részt vettek a gyöngyösi Kiss — Sza- lész-féle csoportban, akik célja egy szovjetellenes összeesküvés szervezése volt, angol támoga­tással. Interpellációjában kérte a bel­ügyminisztert, hogy az ártatlanul letartóztatottakat engedjék sza­badon, az ügyet alaposan vizs­gálják ki, és a vétkeseket büntes­sék meg. Beszédét így fejezte be: „Az én egyedüli kívánságom, hogy ez a rendőrség tisztuljon meg. Ez a nemzet érdeke, de kü­lönösen a rendőrségé, ahol igen sok tisztességes, becsületes, de­mokratikus gondolkodású rend­őr van, és ezek miatt kell nekik szégyenkezniük.” Bátor fellépésének jelentős része volt abban, hogy az elfo­gottakat kiengedték és az egri politikai osztály vezetőjét pedig letartóztatták. A párt megyei elnökségéről tömérdek munkájára hivatkozva az 1946. decemberi tisztújító gyűlésen kérte felmentését, ké­rését teljesítették, s ettől kezdve pártja egyik díszelnöke lett. 1947 tavaszán a pártot főként a Magyar Kommunista Párt ré­széről ért támadások az ő szemé­lyét sem kerülték el. Bizonyára a Rákosi-féle szalámitaktika hatá­sára pártjának politikai bizottsá­ga február elején felfüggesztette tagságát. Ügye azonban tisztázó­dott, sőt az augusztus 31-i vá­lasztásokon pótképviselő lett. A párt megyei szervezete 1945. november 3-tól a politikai munka segítése céljából Egri Ba­rázda címmel hetilapot adott ki. Számos teendője mellett 1946. március elejétől rá hárult a fel­elős szerkesztői teendők ellátása is. Sőt, május végén ő lett az or­gánum kiadója is. Rendkívül nagy elfoglaltsága mellett az írásra is szakított időt. A lapban több cikkét is olvashat­juk. Ezekben jó tollú íróként mutatkozott be. Például az 1945. december 15-i számban az új parlament addigi munkájáról számolt be. A következő év janu­ár 19-én nyűt levelet intézett Szekula Mihályhoz, a rendőrség politikai osztályának vezetőjé­hez, amelyben felszólította őt a jogtalanul eltulajdonított ruha­darabok visszaadására. Az év jú­nius végén egyik cikkében cáfol­ta, hogy lapjuk szerkesztői föld­alatti fasiszta szervezkedésben vettek volna részt. Október 12-i írásában szervezetük célját az emberi jogok védelmében, a nemzet erkölcsi és kulturális fel­emelésében, a munkanélküliség elleni harcban jelölte meg. Az 1947-es augusztusi válasz­tások után fokozatosan kiszorí­tották a politikai életből. Egy ideig még a párt egri szervezete elnöki tisztjét töltötte be. 1948 márciusában a budapesti Állam- ügyészség vádindítványt adott ki ellene egy, a pártja lapjában még 1946-ban közreadott, a Belügy­minisztériumot elmarasztaló cikke miatt. Szerencsére az indít­ványt később elvetették, de az ügy miatt az ÁVH zaklatta. 1950-ben, a Heves megyei Ta­tarozó és Építőipari Vállalat lét­rehozásakor önállóságát feladta. A vállalat az ő termelőeszközei­vel alakult meg. Az üzemnél kez­detben főmémökhelyettesként dolgozott, majd fő-építésvezető, illetve építésvezető volt. 1956 őszén több vidéki pa­rasztküldöttség kereste fel, akik arra kérték, hogy vállalja el a Kisgazdapárt vezetését. Bár az elképzeléssel egyetértett, de a pártban vezető szerepet nem vál­lalt. Ennek ellenére november 4-e után mégsem kerülhette eí a zaklatást. 1963. január 1-jén ment nyug­díjba, de ezt követően is dolgo­zott a vállalatnál. 1981. augusz­tus 26-án hunyt el, életének 86. évében. Földi maradványait a Hatvani temetőben hántolták el. Élete Eger legújabb kori történe­tének kitéphetetlen darabját je­"""• hu *«*<>'3+ Szecskó Károly Ellazulás — káros hatás nélkül Hormonnal az alkoholizmus ellen Bizonyítottak a patkánykísérletek Amerikai kutatók megtalál­ták azt a hormonrészecskét, amely „a kellemes érzést" okozza az alkohol fogyasztása után. Egy Buffalóban rendezett nemzetközi tanácskozáson ked­den két amerikai kutató számolt be felfedezéséről patkányokkal végzett kísérletek alapján. Vizs­gálataik szerint az ACTH hor­mon egyik része idézi elő az alko­hol fogyasztása utáni „ellazu­lást”. Úgy vélik, hogy a felfede­zett hormonrészecske szervezet­be juttatásával elérhető ugyanaz az érzés, mint ami az alkoholfo­gyasztással, s mindez a szeszes italok szervezetet károsító szá­mos mellékhatása nélkül. A szeszes italok fogyasztására rászoktatott patkányokat né­hány napig beoltották az ACTH4-10 elnevezésű moleku­lával. A kezelés ideje alatt a pat­kányok nem „italoztak” , a keze­lés megszűnte után azonban a korábbi alkoholmennyiség két- háromszorosát fogyasztották. A kutatók további vizsgálata­ikban azt próbálják kideríteni, hogy az említett hormonrészecs­ke milyen úton fejti ki hatását az agyban. Egykori használatos tárgyak a múlt század közepéről és gyűjtője... (Szabó Sándor felvétele — MTI) A nyíri erdész múzeuma A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyíri erdészházában Szulyovszky László saját kis múze­umot létesített. Az 1848 — 49-es forradalom és szabadságharc ma még fellelhető írásos és tárgyi emlékei­nek százait gyűjtötte össze. Hogyan lehet jelölteket ajánlani? — Mintegy 11 ezer szavazókor Előkészületek az önkormányzati választásokra Országszerte befejeződött a szavazókörök kialakítása a szep­tember 30-i önkormányzati vá­lasztásokra, s mind a 3100 tele­pülésen megalakították a helyi választási bizottságokat. Ezzel kapcsolatban Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának vezetője az MTI kérdésére elmondta, hogy mintegy 11 ezer szavazó­kört jelöltek ki, mégpedig úgy, hogy mintegy 600 — 1000 vá­lasztópolgár jusson egy szavazó- körre. Fontos szempont volt az is, hogy még a legkisebb község­ben is legyen egy szavazókor. A helyi választási bizottságok ki­alakításánál arra kellett ügyelni, hogy a tagok az adott településen állandó lakóhellyel rendelkezze­nek. A bizottságok elnökei és tit­kárai nem lehetnek a településen jelöltet állító pártok tagjai, vagy független jelölt megbízottjai. Olyan választópolgárok tölthe­tik csak be e két funkciót, akik személyükben is garantálhatják a pártatlanság érvényesülését. A helyi választási bizottságok egyébként augusztus 21-éig or­szágszerte hirdetményeket tettek közzé a választás napjáról, a kü­lönböző tudnivalókról és a jelölt- ajánlás módjáról. A választópol­gárok augusztus 27-étől három­féle módon ajánlhatnak jelölte­ket. így: személyesen, jelöltaján­ló íven a tanácsi hivatalokban, az erre kijelölt közintézmények­ben; vagy levélben az ajánló és az ajánlott személy adatainak felso­rolásával; vagy pedig titkosan a tanácsoknál, a kopogtatócédulá­hoz mellékelt ajánlószelvény fel- használásával. Faekével, tevevásárral Jutalomúton Tunéziában Korábban, a gazdagabb idők­ben sem volt éppen jellemző, hogy egy-egy cég szerényebb be­osztású dolgozóját is afrikaijuta- lomüdülésre küldje, mostanában pedig szinte hihetetlen, ha ha­sonló megesik. Pittner Elemér, az egri Hotel Flóra teremfőnöke így hát feltét­lenül a szerencsésebbek közé tartozik. — Hogyan jutott eszébe a gyógyszálló vezetőségének, hogy a meglehetősen rövid ideje, mindössze az idei esztendő eleje óta tartó szolgálatát ilyen elegán­san honorálja? — kérdem a tu­néziai nyaralásról napokban visz- szatért embert. — Nem a munkaviszonyom, hanem a munkám elismerésének szánták a kétségkívül elegáns gesztust — magyaráza két „for­duló” közötti rövid pihenőjében a felszolgálók helyi kapitánya. — Tulajdonképpen a májusi orszá­gos szakmai versenyen mutatott teljesítményem vállalati kúlön- díjaként repülhettem a másik kontinensre. — Milyen volt ez a vetélkedő? — Nos, olyan seregszemle, amelyet az üdültetésben foglal­koztatottak számára már hagyo­mányosan rendeznek. Részem­ről pedig az első ilyen szereplés... Hasonlón sem indultam legalább húsz éve. Nem is tagadom, bi­zony egy kicsit meglepődtem, amikor felkértek, biztattak rá. Úgy véltem, ötvenhárom eszten­dősen már nem éppen nekem va­ló. Aztán csak meggyőztek, rá­vettek mégis. S ha vállaltam, ko­molyan vettem már a felkészü­lést is. Iparkodtam kellően gya­korolni a várható feladatokat. S mire a hajdúszoboszlói döntőig jutottam, már eszemben sem volt, hogy visszalépjek. Elméleti és gyakorlati próbatétel elé állí­tottak bennünket a MEDOSZ- üdülőben, külön a szakácsokat — közöttük kedves egri kollégá­mat, Juhász Attilátis —, s külön a pincéreket. A felszolgálóknak négy személyre kellett teríteni saját menüelképzeléssel, s hozzá való italokkal, illetve megadott ételsor szervírozását, feladását kérték tőlünk. Jómagam az előb­binél egy matyó asztalt kreáltam, magammal vitt kellékekkel, dip­lomataebédhez, amit idehaza, ha nem is diplomatával, de osztrák gróffal előzőleg már sikeresen kipróbáltam. Míg az utóbbinál — az összehajtott kártyák egyikét kihúzva, merő véletlenségből munkatársamat választva — At­tila barátom remekeivel ipar­kodtam három vendéget megör­vendeztetni. Hideg császársalá­tát, derített gulyáslevest, sült csirkecombot párolt rizzsel, ve­gyes zöldkörettel, tejszínes gyü- mölcskelyhet vittem az asztal­hoz, kortyolnivalók társaságá­ban. Mihez mi illett. Megosztott harmadik díjat kaptam értük, ötezer forinttal. S különjutalom- ként — főigazgatóságunktól — a számomra nem mindennapi ki­rándulást. — Hogyan sikerült? — Élmény volt már a puszta utazás is, mivel először ültem re­pülőgépen. Az arab ország pedig kimondottan felejthetetlen ma­rad számomra! Bizerteben, a Tu­nisztól 65 kilométerre lévő vá­rosban, háromcsillagos szálló­ban kaptunk elhelyezést, ellátást teljes hétig, őszinte megelégedé­sünkre. Vagy a saját medencé­ben, vagy a szinte néhány méter­nyire lévő tengerben fürödtünk, sokat csatangoltunk, két alka­lommal hosszabb, szervezett tú­rát is tettünk. Elvittek bennünket Tuniszba, bejártuk a metropolis két külvárosát; Karthágót és Ne- bault, s megismerkedtünk Sidi Bou Saiddal meg Hammamettal is. Jártunk hangulatos utcákban, megfordultunk sejtelmes, mesés bazárokban, néztünk tevevásárt, beszélgettünk helybeliekkel, s a világ úgyszólván legkülönbö­zőbb tájairól ide vetődött embe­rekkel is. Csodáltuk a régi emlé­keket és a modern építészet im­pozáns alkotásait, az éttermek meglepő tisztaságú konyháit, az üzletek választékát, megkóstol­tuk a távoli ország ízeit. A sok ér­dekes között meglepetve fedez­tük fel a ma is kézzel végzett sok­féle munkát, a szállónk közelé­ben is használt faekét, s mindvé­gig elégedetten tapasztaltuk ked­ves vendéglátóink lépten-nyo- mon megmutatkozó figyelmes­ségét. A búcsúesten valósággal elérzékenyültünk. A sajátos hangszerek zenéje, a mulattatá- sunkra kifundált egész sor móka mind-mind annyira marasztalt, hogy alig akartunk újra a repülő fedélzetére lépni. Csak itthon tértem magamhoz én is, amikor a magasból a mi nagy vizünket, a Balatont ismét megpillantottam. Kicsit még mindig úgy érzi, mintha álmodta volna az egé­szet... (gyónt)

Next

/
Thumbnails
Contents