Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-17 / 116. szám

Hírlap 3 1990. augusztus 17., péntek GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA Megyénkben, az országoshoz hasonlóan, 1990.első félévben — a rendelkezésre álló adatok alapján — az év elején kialakult irányzatok túlnyomó része a fél­év folyamán folytatódott. Vo­natkozik ez többek között a ke­reslet, a kínálat (termelés) és az árak alakulására. 1990.l.félév Megnevezés: az 1989.1. félévi %-ában Ipar A termelés volumene 87.5 A foglalkoztatottak száma 93.1 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 94.0 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 120.3 Az értékesítés volumene 95.4 Ezen belül: külkereskedelmi célú 91.4 Kivitelező építőipar Az építőipari termelés volumene 87.9 A foglalkoztatottak száma 88.6 Az egy foglalkoztatottra jutó építőipari termelés 99.2 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 116.1 Mezőgazdaság Szarvasmarha-állomány (a nagyüzemi gazdasá- 93.2 Sertésállomány gokban, június 30-án) 104.2 A lakosság pénzbevétele Összesen 112.2 Ezen belül: munka-(tagsági) viszonyból, 109.1 kis- és magánvállalkozásokból 95.8 társadalombiztosításból 129.6 Kereskedelem Az eladási forgalom volumene 90.4 Lakáshelyzet Az épített lakások száma 123.9 A megszűnt lakások száma 59.9 Az iparban a megfigyelt, 50 főnél többet foglalkoztató gaz­dálkodó szervezetek — az egy évvel korábbi növekedéssel szemben — az 1989.1.félévben termelt mennyiségnek mindösz- sze 87,5 %-át állították elő. Az átlagosnál jobban csökkent a bá­nyászat, a kohászat, a gép- és a könnyűipar teljesítménye. Ez a belföldi kereslet mérséklődésé­vel, valamint a rubelelszámolású export visszaesésével függ össze. A szakágazatok közül 33 ter­melése mérséklődött. A csökke­nő teljesítményű szakágazatok súlya a termelésben az 1989.1.félévi 26 %-ról 65 %-ra emelkedett. Ezen belül 19 azok száma, melyeknél már az előző év azonos időszakában is csök­kent a termelés. A termelékeny­ség színvonala romlott. A megyei székhelyű ipar ösz- szes értékesítése — összehason­lítható áron — 4,6 %-kal keve­sebb, mint 1989.1.félévben. A külkereskedelmi célú értékesítés 8,6 %-kal csökkent, ezen belül a rubelelszámolású 29,5 %-kal visszaesett, a nem rubelelszámo­lású 2,3 %-kal nőtt. A rubelel­számolású kiszállítás csökkenése számottevő a gép-, a könnyű- és az élelmiszeriparban. A megyei székhelyű kivitelező építőipar termelésének volume­ne az egy évvel korábbitól 12,1 %-kal elmaradt. A termelékeny­ség színvonala romlott. A befeje­zett vállalkozói termelés értéké­nek egynegyedét a fenntartási jellegű munkák adták, kisebb hányadát, mint az előző év azo­nos időszakában. A június végén kivitelezés alatt álló lakások szá­ma az egy évvel korábbinak két­harmada. A mezőgazdaságilag művelt terület csökkent. A betakarítási munkákkal a gazdaságok előbb­re tartanak, mint az előző évben. A megyében a várható termésát­lag búzából a tavalyival közel azonos, árpából annál több. Jú­nius végén a nagyüzemek szá­mos állatállománya kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ezt elsősorban a juhok számá­nak csökkenése okozta. A gazdaságok a központi áru­alapba — összehasonlítható áron — 9 %-kal kevesebb mezőgaz­dasági terméket értékesítettek, mint 1989.1.félévben. Ezen belül a növényi termékeké nőtt, az ál­latoké és az állati eredetű termé­keké csökkent. A megye általunk megfigyelt munkahelyein foglalkoztatottak száma jobban fogyott, mint az előző év első félévében. A foglal­koztatottság minden népgazda­sági ágban csökkent. A foglalkoztatottak havi brut­tó átlagbére 22,1 %-kal, az átlag- keresete 24,0 %-kal emelkedett, gyorsabban, mint az előző év azonos időszakában. A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal adatai szerint a munka- viszonyban nem álló állást kere­sők száma az év elejihez képest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a bejelentett szabad álláshelyeké több mint egyne­gyedével csökkent. A félév során az elhelyezkedési lehetőség ösz- szességében tovább romlott. Egy szabad álláshelyre 1.6 állást kere­ső jutott. Ezen belül legrosszabb a szellemi munkakörökben elhe­lyezkedni szándékozók helyzete. Június végén a munkanélküliek 35 %-a jogosult munkanélküli­segélyre, egyharmaduk szellemi foglalkozású volt. A lakosság központi forrásból származó folyó pénzbevételei 12,2 %-kal emelkedtek. A pénz­bevételek közel fele munka- tagsági) viszonyból származott, amelynek 91 %-a adóköteles személyi jövedelem. A pénzbe­vételek mintegy 11 %-ához kis- és magánvállalkozás útján jutott a lakosság. A kiskereskedelem eladási forgalma fogyasztói folyó áron 13,5 %-kal emelkedett, összeha­sonlítható áron 9,6 %-kal vissza­esett. Minden árufőcsoportban csökkent az eladott áruk meny- nyisége, legnagyobb mértékben a ruházati cikkeknél. A lakosság elsősorban az olcsóbb terméke­ket kereste, amelyekből az igé­nyeket nem mindig sikerült ki­elégíteni. A megyében az egy évvel ko­rábbinál több lakás épült. Szá­muk a városokban tovább nőtt, a községekben — az 1989.1.félévi- vel ellentétben — csökkent. A magánlakások mintegy 59 %-a városokban épült. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Heves Megyei Igazgatósága Magánegyetemek alapítása A privatizáció bevételéből... Hogyan csökkenthető a magyar államadósság? Az államháztartás a bankrendszerrel szemben jelenleg már több mint 1300 milliárd forinttal tartozik. Az elmúlt években az állama­dósság viszonylag gyorsan nőtt. Míg két évvel ezelőtt az államház­tartás adóssága 950 milliárd forintot tett ki, tavaly az év végén már elérte az 1235 milliárd forintot. A folyamat úgy tűnik, megállítha­tatlan. Ezért is keltett figyelmet Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének az a javaslata, hogy a privatizáció során nyert bevételt lehetne az adósságcsökkentésre fordítani. Hagelmayer István az MTI munkatársának elmondotta: vé­leménye szerint semmiképpen sem lehet megoldás, ha az adós­ságcsökkentés kiadásai a folyó költségvetést terhelik. Ebben az esetben nagyon hosszú időre el­nyúlna a folyamat, s csak lassan csökkenne az államháztartás ösz- szegyűlt tartozása. Ráadásul nagymértékben megterhelné minden esztendőben az éves költségvetést, amely jelenleg is meglehetősen feszített, s valószí­nűleg az elkövetkezendő idő­szakban sem lesz másként. Az ál­lamháztartás adósságának csök­kentése azért fontos, mert évente a költségvetésnek — a viszonylag alacsony kamatokkal számolva is — 60-70 milliárd forintot kell fordítania kamatköltségek kifi­zetésére. Kézenfekvő, hogy az állama­dósság csökkentésében szerepet vállaljanak azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a nagy­mértékű tartozás kialakulásá­hoz. Ezeknek az állami vállala­toknak a vagyona az elmúlt 40 esztendő során — a juttatott álla­mi támogatások révén — jelentő­sen bővült. így amikor sor kerül privatizációjukra, indokolt, hogy az ebből származó állami bevétel egy részét a tartozások csökken­tésére fordítsák. Az államháztar­tás adósságainak egy bizonyos hányadát már most fel lehetne osztani az érintett vállalatokra. Tény, hogy eddig még vi­szonylag kevés bevétele szárma­zott az államnak a privatizálás­ból. Ha azonban a folyamatok felgyorsulnak, és sor kerül a jól működő, jövedelmezően gazdál­kodó cégek magántulajdonba adására is, várhatóan az állami bevételek növekedni fognak. De egyéb intézkedések is szükségesek az államháztartás helyzetének rendezésére. Jelen­leg ugyanis szabályozatlan az, hogy a GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva mekkora le­het az államháztartás eladósodá­sa. Rövid időn belül ezt is szabá­lyozni kell. Az sem helyénvaló, hogy a tartozások finanszírozá­sára az állam 7 százalékos kama­tozású Magyar Nemzeti Banki hitelekhez jut. Ilyen körülmé­nyek között nem tükröződik reá­lisan, hogy mennyibe is kerül az államháztartás nagymértékű hi­ányának finanszírozása, s ez nem ösztönzi kellőképpen a kor­mányt a megoldás keresésére. Ezért fontos, hogy ezt a kérdést a készülőben lévő jegybanktör­vény rendezze, s a jogszabályt még az idén a Parlament elfo­gadja. Ugyancsak lényeges a kedvez­ményes kamatozású lakáshitelek ügyének rendezése. A lakosság 1-3,5 százalékos kamatot fizet e hitelek után, azért csak ilyen ke­veset, mert a piaci kamatokhoz viszonyított különbözetet a költ­ségvetés kipótolja. Ez azonban egyre elviselhetetlenebb terhet jelent. A Pénzügyminisztérium­ban már dolgoznak a megoldá­son, valószínűleg szeptemberre elkészül a javaslat. (MTI) A kormány hamarosan tár­gyalja azt a rendelettervezetet, amely a magánegyetemek alapí­tásának módjára tesz javaslatot. A kormányrendelet tervezete rögzíti azokat a feltételeket, amelyeket az universitások ala­pítóinak meg kell teremteniük. Az intézmények több tudo­mányterületen és több szakon folytassanak alapképzést — nem lehetne például bölcsészegyete­met alapítani —, és foglalkozza­nak a továbbképzéssel, valamint a tudományos kutatómunkával is — szól a javaslat. A vállalkozóknak szigorú sze­mélyi és anyagi feltételeknek kell megfelelniük. Az oktatói kar egyharmadát, ezen belül az egyetemi tanárok és docensek kétharmadát csak főállásban le­het alkalmazni. A tanári kar egy- harmada a tudományos fokoza­tot szerzett szakemberek közül kerüljön ki. Elengedhetetlen a tagolt intézményi struktúra (ka­rok, tanszékek) kialakítása. Az alapítók feladata, hogy biztosít­sák a megfelelő épületet, tárgyi feltételeket. Számot kell adniuk arról is: rendelkeznek-e az egy naptári évre elegendő pénzügyi fedezettel, s a teljes képzéshez szükséges anyagi garanciákkal. Az egyetemet gründolók a mi­niszterhez fordulhatnak kérel­mükkel, amelynek már a terve­zett intézmény oktatói névsorát is tartalmaznia kell.

Next

/
Thumbnails
Contents