Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-15 / 114. szám
1990. augusztus 15., szerda Hírlap 3. A Finommechanikánál óvatosan nyilatkoznak .Nincs ebben • * semmi szenzáció... 55 A parasztságnak tartaléka még van, türelme már nincs Parlamenti törvény mondja ki, hogy a termelőszövetkezetekbe történt belépés semmis. A vállalatvezetőkhöz hasonlóan a mező- gazdasági szövetkezetek vezetőit is kötelezze a kormány a lemondásra. Egyebek között ez hangzott el a Magyar Parasztszövetség helyi szervezete által Izsákon rendezett vasárnapi parasztfórumon. Az eseményen részt vett és felszólalt a Parasztszövetség több országos vezetője, köztük Gerbovits Jenő főtitkár, tárca nélküli miniszter is. Felfüggesztették tisztségéből dr. denes Pált, az egri Finommechanikai Vállalat igazgatóját. A vállalati tanács úgy döntött, hogy még októberig sem maradhat — egyébként ugyanis addig szólna a mandátuma. Miután kissé pikánsnak találtuk az intézkedést, bővebb tájékoztatást szerettünk volna kérni. A vállalati tanács elnöke, Kékesi István szabadsága előtt egy nappal elhárította az érdeklődésünket, mondván, hogy nincs ebben semmi szenzáció..., de ha mégis nagyon akarjuk, egy hét múlva a rendelkezésünkre áll. Vagy: hívjuk fel a megbízott igazgatót, dr. Gál Jánost, Jenes egykori helyettesét. Ezt tettük. Bár Gál János készségesnek tűnt, mégis elhárította a beszélgetést, mondván, hogy nincs ebben semmi szenzáció, és ő egyébként sem mondana semmi rosszat a felfüggesztett igazgatóról, mert húsz éve jóban vannak. A hivatalos érve viszont az volt, hogy a döntést mégiscsak a vállalati tanács hozta, annak az elnökére tartozik a tájékoztatás. Mit volt mit tenni, vártunk egy hetet. Kékesi István szerencsére emlékezett még a nekünk adott ígéretére, így felkereshettük. — Nem nagyon örül az érdeklődésnek... — Nem szeretnénk, ha a sajtó felfújná ezt a dolgot, mert még egyszer hangsúlyozom: semmi különös nem történt. Csupán annyi, hogy épp aktuális lett a kettős vezetőváltás, mert mind Jenes Pál, mind pedig Gál János hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt. Az ész azt diktálta, hogy szüntessük meg az igazgató-fő- mérnök-főkönyvelő hármas vezetői egységét, és ehelyett egy menedzser típusú igazgató-főmérnököt, és egy hozzáillő főkönyvelőt válasszunk meg. Ki is írtuk a pályázatot, de sajnos mind a kétszer sikertelenül. — Miért? — Egyik jelölt sem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Egyébként négy gépész- mérnöki végzettségű középvezető indult. — Ők a vállalat dolgozói? — Akadt köztük olyan is, és „kívülről” jövő is... — Az itteniek melyik kategóriával szimpatizálnak inkább? Válasz helyett Kékesi István elmosolyodik. Aztán mégis megjegyzi: — Más a dolgozók és más a vezetők érdeke ebben az ügyben. —Akkor bizonyára az előbbiek jobban örülnének egy idegennek — mondom ki hangosan a sejtésemet. — Nem én mondtam...- kontráz a vállalati tanács elnöke. — Jó. Viszont még mindig nem értem, miért kellett felfüggeszteni dr. Jenes Pált, elvégre az újabb pályázat meghirdetéséig nyugodtan maradhatott volna. — Épp ezt nem akartuk. A két sikertelen pályázati forduló után szerettük volna, ha végre megnyugszanak a kedélyek. Úgy döntöttünk, hogy csak fél év múlva hirdetjük meg újból a két állást, meg egyébként sem tudjuk, hogy a „nagy” politikában és a „nagy” gazdaságban mi változik addig — számunkra az volt a lényeg, hogy most stabilizálódjon a vállalat helyzete. Gál János erre az időszakra elvállalta az irányítást, utána pedig kérte a korkedvezményes nyugdíjaztatását. — Továbbra is azt állítja, hogy cseppet sem szenzációs ez a fajta döntés? — Nem szokványos ugyan — de ennél nem több. Ez egy belső szükségszerűség, amit nekünk magunknak kellett megoldanunk, nem pedig a széles nyilvánosság által továbbgerjeszteni. Egyszerűen egy másfajta vezetési stílusra van szüksége a vállalatnak, de az tizedrangú kérdés most, hogy az előző irányítókat bíráljuk. Igyekszünk presztízs- veszteség nélkül megoldani ezt a helyzetet, úgy, hogy senkinek az érdekein ne essék csorba... * * * A „hallgattassák meg a másik fél” elve alapján felajánlottuk dr. Jenes Pálnak, hogy tegye ehhez hozzá a véleményét. Meglepődött azon a feltételezésen, miszerint neki talán nem esett jól ez az idő előtti nyugdíjazás. Leszögezte: semmiféle zökkenőt nem okozott az életében a vállalati tanács döntése. Megérdemelt kéthónapos felmondási idejét és szabadságát tölti — mondta kedélyesen. Doros Judit Az SZDSZ és FSZDL közös állásponton A vállalati tanácsok újraválasztásáról Aggodalmát fejezte ki mind a vállalati tanácsok szeptember közepéig esedékes újraválasztásának, mind az igazgatók megerősítésének kormányzati terve miatt a Szabad Demokraták Szövetsége és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. A két szervezet által kiadott közlemény ellenzi, hogy kormánymeghatalmazott is bekerül az egyes tanácsokba. A választás lebonyolítására adott határidőt túlzottan rövidnek tartják, a kitűzött időpont politikai szempontból is nagy veszélyeket rejt magában, mert annak eredményét jelentősen torzíthatja az éppen egy időben zajló önkormányzati választási kampány. Az ügyvivők véleménye szerint a kormány által közölt információk is rendkívül hiányosak. Emiatt fennáll a veszélye, hogy a jogaikat és lehetőségeiket nem ismerő dolgozókat, akik még nem szabadultak meg a régi félelmektől, s tartanak a munkanélküliségtől, ugyanúgy kijátsszák, mint a korábbi VT-választásokon. Az SZDSZ és az FSZDL rendkívül fontosnak tartja, hogy a dolgozók ne hagyják magukat megosztani és manipulálni, s minden munkahelyen állítsanak saját jelölőlistát. A Liga és az SZDSZ képviselői egyetértettek abban, hogy változatlanul szükség van a munkavállalói érdekképviseletek közötti, az esélyegyenlőséget, a szabad szervezkedést gátló akadályok lebontására. A megbeszélést követő sajtó- tájékoztatón Magyar Bálint, az SZDSZ ügyvivője hangsúlyozta, hogy a VT-választással kapcsolatban meglehetősen ellentmondó nyilatkozatok látnak napvilágot arról, milyen szerepet szán a kormány a vállalati tanácsoknak. A rendelet olyan bizonytalan helyzetben született, amikor még lényegében semmit sem tudni a privatizáció szabályairól, a parti- cipációs elképzelésekről. Lényegében csak arra teremt lehetőséget, hogy a kormányzathoz hű, annak behódoló vezetőket válasz- szanak a dolgozók. A nagygyűlésen a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egyik helyi vezetője állítását izsáki példával igazolva cáfolta azokat a nyilvánosság elé került értékeléseket, amelyek szerint az egykori földtulajdonosokat nem érdekli a föld, nem kívánják jussukat visszakapni. A felszólaló véleménye szerint az igazság az, hogy a parasztok megtorlástól tartva kérelmeiket félnek benyújtani a termelőszövetkezeteknél. Izsákon például a tsz-nél mindössze 5-6 igénylő jelentkezett, hozzávetőleg 160 ka- tasztrális holdat kértek vissza. Ugyanakkor, mivel a Független Kisgazdapárt kérdőívet küldött ki az érintetteknek, az ide beérkezett, aláírt nyilatkozatok alapján máris több mint 300 család, 5000 holdat meghaladó igénylését tartják nyilván. Ez a szám napról napra nő. A parasztoknak ugyanis a föld megművelésére még van némi anyagi tartaléka is, erős elszántsága, csak türelme már nincs. Gerbovits Jenő, aki egyben a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese is, az elmondottakkal lényegében nem vitatkozott, de felszólította a hallgatóságot arra, hogy a parasztság fogjon össze, szervezze meg erős érdekvédelmét, és gyakorolja mind önkormányzati, mind szövetkezeti tagsági jogait. Ez utóbbira most is lehetősége van. Kifejtette továbbá, hogy a Parasztszövetség, amely a föld- tulajdon visszaadásának élharcosa volt és maradt, tisztában van azzal: a paraszti érdekek soha nem látott összecsapásával fog járni az egykori tulajdonosok, illetve örököseik rehabilitációja. Hiszen a hajdani tulajdonokon házak, középületek, utak, illetve egyéni ültetvények sokasága van. A föld visszaadása a harcok ellenére is elkerülhetetlen. A feszültségeket azonban nagymértékben enyhíteni lehet az érintett gazdák megegyezésével. Figyelmeztetett arra, hogy a földtulajdon-rendezés a tennivalóknak csak első lépcsője. Elengedhetetlenül szükség van a kormány előtt a parasztság egészének érdekeit védő Agrárkamarára. Olyan érdekképviseletre, amelybe — mint számos nyugati gazdaságban — kötelező belépnie annak, aki gazdálkodni akar. Cserébe viszont a kamara köteles megvédeni tagjai jogi és gazdasági érdekeit szaktanácsokkal vagy úgy, hogy helyettük eljár a különböző ügyekben. Saját parasztbankot is ki kell építeni. Ezzel kapcsolatban a Parasztszövetség már megkezdte a tárgyalásokat a Takarékszövetkezetek illetékeseivel. Hasonlóan sürgető szükség van mind a hazai mezőgazdasági termelés, mind a bel- és külpiac igényeinek teljes felmérésére. Jelenleg sokan beszélnek ellátási zavarokról, áruhiányról, megfelelő adatok híján azonban felelőtlenség bármiféle intézkedést sürgetni vagy ígérni, történetesen a fórumon felvetett borértékesítési gondokban is. (MTI) A nemzeti és etnikai kisebbségek az önkormányzati választásokon Az önkormányzati választójogi törvény megkülönböztetett figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelmére. Hazánkban vannak olyan települések, amelyek lakosságának többségét a nemzeti, etnikai kisebbségek alkotják. Ezeken a településeken természetszerűleg az önkormányzati képviselők többsége közülük kerül ki. Gondot okozhat viszont, ha egy-egy településen a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó választópolgárok olyan szétszórtan élnek, hogy emiatt viszonylag egységes egyéni választókerület nem alakítható ki. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy ilyen esetekben — a kislis- tás, illetve listás szavazás révén — kevesebb szavazatszámmal is mandátumhozjussanak képviselőjelöltjeik. Listát nemzetiségi, kisebbségi szervezetek önállóan vagy közösen indíthatnak. A települések egyéni választókerületeiből a nemzetiséghez, kisebbséghez tartozó jelöltek kisebbségenként egy független listán is indulhatnak. A nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltnek ajánlott személy az ajánlóív megnyitásakor bejelenti, hogy ilyen minőségében indul — ezt a szavazólapon fel kell majd tüntetni. A jelölt kívánságára nevét anyanyelvén is ki kell írni a szavazólapra. A jelöltet állító nemzeti és etnikai szervezet, kisebbség nevét saját anyanyelvén is fel kell tüntetni a szavazólapon. Ha az úgynevezett kislistás választásokon vagy a kisebbségi független listán a kisebbségi jelöltek egyike sem szerez mandátumot, akkor meg kell állapítani azt a szavazatszámot, amely azonos a kislistán legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott jelöltre leadott érvényes szavazatok kétharmadával. Ilyen esetben kisebbségi jelöltként mandátumhoz jut az a jelölt, aki ezt a kétharmados szavazatszámot eléri. Azonos kisebbséghez tartozó több jelölt közül csak a legtöbb szavazat birtokosa jut mandátumhoz. Ezekben az esetekben az ily módon elnyert mandátummal megnövekszik a település képviselő-testületének egyébként törvényben meghatározott létszáma. (MTI) Augusztusi rekhenetben... Ki-ki szabadsága utolsó napjait tölti már, lehetősége és pénztárcájától függően külföldön, vagy hazai szép tájainkon. A nyár, amely szép volt, hosszú volt és tüzesen izzott, lassan elszáll, az emlékek maradnak meg csak ... (Szabó Sándor felvételei — MTI)
