Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-14 / 113. szám
1990. augusztus 14., kedd Hírlap 5. Egy pártonkívüli olvasónk levele Az alábbiakban szó szerint közöljük Bíráló Péter egri olvasónk levelét: „Miután nincs feltűntetve, hogy mely pártnak a lapja, úgy gondolom, hogy általában a jelenlegi kormányt és annak programját igyekszik támogatni. Arról van szó, hogy az 1990. július 14-i számban megjelent egy cikk a 16-ik oldalon Szervusz, nép! címmel. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem engedhető meg ez idő tájt az ilyenként! bírálat egy olyan elmondott képviselői beszámolónak, a bolseviki harácsolásnak a mindenképpen elítélendő cselekményéről, mint amit a (havas) jélzéssel ellátott újságíró ur megjelentetett. Egy pillanatig sem Torgyán képviselő urat személyében próbálom védelmembe venni, hanem a Heves Megyei Hírlap, amely „állítólag” a jelenlegi kormányt igyekszik programjában támogatni, lapjában lehetőleg mellőzze az ilyen cikkek megjelenését! Persze, ha ma már lehet bátran véleményt nyilvánítani, van nagyon sok olyan ímivaló a rendszer elővitele érdekében, amit, azt hiszem, nem szükséges egy levélírónak publikálni. Persze, ha a lapjuk továbbra is a bolse- vikká átalakult pártot igyekszik támogatni, úgy elnézést kérek az észrevételemért.” Szeretnénk felhívni olvasónk figyelmét arra, hogy lapunk nem nyilvánította magát a kormány feltétel nélküli támogatójává, s egy pártnak sem elkötelezett híve. Sőt még Torgyán képviselő úrnak sem. Levele többi részéhez nincs különösebb hozzáfűznivalónk. (A szerk.) Köszönjük Köszönetét szeretnék mondani az egri városgondozási üzem valamennyi szorgos kezű dolgozójának, akik igen széppé varázsolták a Csebokszári-lakótelep Cifrakapu és Vallon úti részét. Remélem, hogy a kedves lakótársak, beleértve a gyerekeket is, vigyáznak rá. Még a fák Ls megszépültek a rendezett parkban. így nem is olyan rideg a szürke panelkömyezet. Nagyon sokan lenézik az Északi-lakótelepet, persze volt is rá ok bőven, de most egy kicsit a sok virágtól, takarítástól igenis megfiatalodott, megszépült. Vigyázzunk most már rá jobban! A. Istvánná Eger Hálás szívvel mondunk köszönetét az Egri Dohánygyár igazgatójának, dolgozóinak és azoknak az iskoláknak, vállalatoknak, akik gyermekem, Cselényi Mária fülműtétjéhez anyagiakkal hozzájárultak, és segítségükkel a kislányom újra hall. Cselényi Istvánné Eger A fürdőszobára 10 család jutott Az ablak... Nem mindennapi vakáció Nagy- takarítás a volt szovjet laktanyában Az Országos Béketanács nem mindennapi vakációra hívta meg a tengerentúli és a nyugat-európai diákokat Kecskemétre. A Ferenc József Laktanyában arra vállalkoztak, hogy a nemrég kivonult szovjet alakulat után kitakarítanak. Az el- keserítően rossz állapotban hagyott épületekben van mit tenni. A tábor csak kezdete annak a mozgalomnak, amelynek jelszava: „Az idegen csapatok nélküli Európáért.’' (Fotó: J Szabó Sándor — MTI) Parkettatelszedők Angliából Üzen aszerkesztő Z.Á.: írja: Igen nagy visszatetszést keltett F. G. nyilatkozata: ilyen primitív indokolás után, ha az újságíró objektiven akart volna tájékoztatni, kikérhette volna a több mint kétszáz fős kollektíva véleményét is. Elősorolja a volt dolgozó előéletének „lila foltjait”, politikailag értékelhető múltját, és azt a jelenét is, amely ön szerint — bármelyik oldalról is nézzük — nem túl rózsás, nem túl megnyugtató, valahol és valahogyan úgy keresve meg a probléma fordulópontját, hogy minek ugrál az, akinek vaj van a fején. Akár politikai múlt is. Nem akarunk a több szinten és több szempontból felülvizsgálható vitába belebocsátkozni, még kevésbé tengeri kígyóvá szerkeszteni azt az erkölcsi folyamatot, amit itt a különféle nyilatkozatokból viszonylag jól körül- határoltan lehet nyomon követni. Egy bizonyos: ön a másik oldalról szól, mint ahonnan az ön szerepe diktálná. És ez hiba. Nem baj, de hiba. Emlékeztet egy gyakorlatra, amely nem is oly regen mérték és mérce gyanánt szolgálhatott bárhol, bárkinek ebben az országban. Egy dolgozó elpanaszolta magát es az őt ért eljárást, mert munkája kapcsán az érintettek szót emeltek a dolgozó munkáltatója ellen. Eddig, es nem tovább adtuk a nyilvánosságot az ügynek, érezze ki-ki a maga helyén és a maga lelkiismereti terhét egy ügyben, ami nem általunk és nem a nyilvánosság előtt keletkezett. Most csak azt kifogásoljuk, hogy ebben a munkáltató-munkavallaló szituációban ön belemegy egy olyan szerepkörbe, amihez akkor sincs joga, ha történetesen pontos címet közöl, nyomatékolva azt, hogy még kétszázan osztják az ön magánvéleményét. Mert ugyebár azt magánnyilatkozatnak kell felfognunk, ha ön közli a beosztását, de a.munkahelyi felelősségét és hatalmát nem biztosítja le olyan pecséttel, amiből kitetszik, nogy ezt egy szervezet nevében teszi. Amely szervezetnek éppen az a törvény adta feladata, nogy a dolgozók jogait és érdekeit szolgálja. Nos; innen nézve kell ezt a levelet újragondolni, és főleg azt, hogy az érdek- védelem melyik oldaláról, milyen céllal kell felhasználni azokat az adatokat, amelyeket a munkavállalóról „beszereztek”. Az adatok azonban ebben a konfliktusban nem használhatók, sem jogi, sem erkölcsi alapon. Ha jól olvastuk mindazt, ami ebben a szokatlan munkajof i vitában harciassá vált sajtónk- an eddig megjelent. Azonos feltételekkel történő, korrekt adózást! „Gyerekek” Örömmel tölt el, hogy a Lelki Leveles Láda családközpontú. Meggyőződésem szerint a családok széthullásának lelki és anyagi okai vannak. A kettő összefügg! Ugyan, látott-e valaki any- nyi utcán szédelgő gyereket valaha is, mint a nyáron? Táborra, szervezett utazásra, nyári foglalkozásra nincs pénzem. Ilyeneket ma már „közköltségen” nem szerveznek! Akad néhány lehetőség, de annak borsos ára van! Apjuk, anyjuk egész nap lót-fut, dolgozik, odahaza unatkoznak, de gyakran rájönnek, hogy az üres lakásban — szülői felügyelet nem lévén — mást is lehet csinál- rii... Az étkeztetésük megoldatlan. Amit vasárnap főzök, abból hétfő-keddre marad, de mi van a többi napokon? Valamelyik nap a féljem váratlanul hazaszaladt. Kilencen, tízen — lányok-fiúk — pornóztak! Ugyan, meg ne kérdezze, hogy miért nem zárjuk el gyerekeink elől a pornókazettát. Előttük nincs zár, mint ahogyan megoldás sincs — sem otthon, sem az iskolában — a vakáció szabad és hasznos eltöltésére. Szemünk fénye a gyermek! Szép szavak, de annyit hadd tegyek hozzá, hogy a férjemnek éppen tegnap mondtak fel a vállalatánál, két diplomával a zsebében. Nem kívánom, hogy panaszaimat orvosolja — úgysem tudná —, de írja le, gyűjtse őket csokorba, mert ezeket az írásokat sok, a gyermekeiért aggódó szülő megőrzi az utókor számára. Emlékszik még valaki dr. Tóth Tihamér egyik könyvére: „E fiúkért valaki felelős.” „Tóthné” Jeligét nem választott, teljes címét engedélye nélkül nem közlöm. Személyes jelenlétemnek legföljebb annyi értelmét látnám, hogy jobban megismerném a helyzetét, amely levele szerint — enyhén szólva — szomorú. Gondolom, azt Ön is tudja, hogy amíg egy fedél alatt laknak, addig gyökeres változás nem várható! Az új, helyhatósági választás után ismét sürgesse korábbi kérelmének teljesítését. Az elmúlt négy esztendő felhalmozódott sérelmein a sebek felszaggatásával nem segíthet, csupán a személyes szabadságának és függetlenségének megteremtésével. Ezt kell kiharcolnia, még akkor is, ha átmenetileg hátrányosabb helyzetbe kerül. Elváltak. A férjének és az anyósáéknak miért érdekük, hogy továbbra is marják egymást? Azt írja, hogy ha meghallgatnám, talán megnyugodna. Hogyan lehet valakit meghallgatni ebben a környezetben? Ha újra ír, nem zárkózom el a javaslata elől, bár hatósági ügyek bonyolítására nem vállalkozom. „Három gyermek anyja” A jeligéről magára ismer! Én találtam ki, mivel megtiltotta, hogy nevét és címét nyilvánosságra hozzam. Férje munkanélküli, és ivásra adta a fejét. A kettőből egyik is elég lenne! Az, hogy tíz hónap alatt „alkoholistává” vált volna, akit elvonóra kellene küldeni, nem hiszem. Munkanélküli férjet cserbenhagyni nem lenne erkölcsös és tisztességes, de ha ráadásul iszákos, és így akarja a feleségével eltartatni magát, ez már túlzás. írja, hogy nagy gyermekeik vannak, akikre nem akar támaszkodni. Szerintem kénytelen lesz. Sőt, tátja is eléjük nyíltan a helyzetét, kérje a segítségüket, elvégre a gyermekek azért tartoznak valamivel a szüleiknek, kiváltképpen pedig szorult helyzetükben. Lehet, hogy rájuk majd a férje is jobban hallgat. Van-e egyáltalán megoldás? — kérdezi. Van. Kiteríteni az igazságot az egész család előtt. Az Ön jövedelme csupán a saját szükségleteire elegendő. Ezt utolsó tartalékként felhasználja. Kocsmára a férjének egy fillért se adjon! Ezt a kényszerűsége is diktálja. „Pásztorórák” Még annyi helyem van, hogy levelére válaszoljak. Persze, hogy joga van az élet szebbik oldalához is. Más kérdés, hogy miután a férje mellett ezt megtalálni nem tudja, máshol találta meg a szép órákat. Válni nem akar, a férje egyelőre nem tud semmiről, ugyan miért szakítaná meg a kapcsolatot? Ezek az Ön szavai, amelyek addig érvényesek, amíg a lelkiismerete és a lehetőségei engedik. Hogy meddig? Ezt Magának kell tudnia, lehet, hogy évekig, lehet, hogy már holnap lángra lobban a szikra. És hogy megéri-e? Miután válásra nem gondol — amivel végleg tisztázni lehetne a helyzetet —, tulajdonképpen máris választott: a szép „pásztorórák” mellett döntött. Annyi bizonyos, hogy a tűzzel játszik... Uranus Tisztelt szerkesztőség, igen tisztelt Molnár Lajos úr APEH-vezető, valamint Eger és Vidéke Ipartestület Elnöksége! Engedjék meg, hogy kívülállóként, de mint tisztességes adófizető állampolgár, és mint a Vi- lati üszb-titkára, elmondhassam magam és munkatársaim véleményét vitájukhoz. Én, és még mintegy 5 millió bérből és fizetésből élő állampolgár, nehezen emésztettük meg magunknak a személyi jövedelemadó bevezetését és annak feltételeit. Szintén nehezen tudtuk elfogadni az APEH dolgozóinak az átlagtól jobb munkafeltételeinek megteremtését. Úgy gondolom, elsősorban nem a bérből és fizetésből élők ellenőrzésére jött létre a hivatal. Mivel ennek a rétegnek minden jövedelméből — az utolsó fillérig — a vállalatnál (üzemnél, hivatalnál) levonják az SZTK-hozzájárulást és a jövedelemadót. Én és a munkatársaim Egerben és környékén, de az egész országban azt tapasztaljuk, hogy ez az adóelszámolás nem ilyen korrekt más jövedelemágazatban (kisipar, kiskereskedő stb.). Az életvitel és a befizetett adó legalábbis nem ezt az arányt tükrözi vissza. Azt tapasztaljuk, hogy nem a sokakat irritáló magas jövedelmű vállalatvezetők élnek luxuskömyezetben és vesznek nyugati gépkocsit, de ugyanakkor Egerben és környékén a kisiparosok és kiskereskedők legnagyobb többsége nyugati márkájú, hazánkban még luxusnak számító autókat vásároltak (50 — 60 forintos feketepiaci márkaár mellett), és családjuknak luxus életszínvonalat tudnak biztosítani. Természetesen az még jobban továbbgondolásra késztet bennünket, hogy ha vásárolunk, vagy ha egy szolgáltatást igénybe veszünk, nem kapunk számlát, vagy azt a gátlástalan választ kapjuk, hogy akkor a végösszeg másként fog alakulni. így, gondolom, joggal elvárjuk az egyenlő adózási feltételek megteremtését, és annak korrekt módon történő ellenőrzését. Mint ismeretes, a nyugati, vállalkozáscentrikus piacgazdaságokban az adócsalás kiemelten exponált bűncselekmény. Nem azt kérem, hogy a vállalkozókat zaklassák és működésükben gátolják, továbbá nem sajnálom tőlük az átlagtól magasabb jövedelmüket, melyet szakértelmükkel és tőkéjük kockáztatásával érnek el, de azt elvárom, hogy ne legyen visszás helyzet, ami azt mutatja: a vállalkozó nem a befizetett adója mértékének megfelelő életszínvonalon él. Mivel környezetében joggal vált ki olyan feltételezést, hogy ezt csak adócsalás útján tudta elérni. Scheffer Géza Eger Lelki Leveles Láda
