Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-14 / 113. szám

1990. augusztus 14., kedd Hírlap 5. Egy pártonkívüli olvasónk levele Az alábbiakban szó szerint közöljük Bíráló Péter egri olva­sónk levelét: „Miután nincs fel­tűntetve, hogy mely pártnak a lapja, úgy gondolom, hogy álta­lában a jelenlegi kormányt és an­nak programját igyekszik támo­gatni. Arról van szó, hogy az 1990. július 14-i számban megjelent egy cikk a 16-ik oldalon Szer­vusz, nép! címmel. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nem engedhető meg ez idő tájt az ilyenként! bírálat egy olyan el­mondott képviselői beszámoló­nak, a bolseviki harácsolásnak a mindenképpen elítélendő cse­lekményéről, mint amit a (havas) jélzéssel ellátott újságíró ur meg­jelentetett. Egy pillanatig sem Torgyán képviselő urat személyében pró­bálom védelmembe venni, ha­nem a Heves Megyei Hírlap, amely „állítólag” a jelenlegi kor­mányt igyekszik programjában támogatni, lapjában lehetőleg mellőzze az ilyen cikkek megje­lenését! Persze, ha ma már lehet bátran véleményt nyilvánítani, van na­gyon sok olyan ímivaló a rend­szer elővitele érdekében, amit, azt hiszem, nem szükséges egy levélírónak publikálni. Persze, ha a lapjuk továbbra is a bolse- vikká átalakult pártot igyekszik támogatni, úgy elnézést kérek az észrevételemért.” Szeretnénk felhívni olvasónk figyelmét arra, hogy lapunk nem nyilvánította magát a kormány feltétel nélküli támogatójává, s egy pártnak sem elkötelezett hí­ve. Sőt még Torgyán képviselő úrnak sem. Levele többi részéhez nincs különösebb hozzáfűznivalónk. (A szerk.) Köszönjük Köszönetét szeretnék mondani az egri városgondozási üzem valamennyi szorgos kezű dolgozójának, akik igen széppé varázsolták a Csebokszári-lakótelep Cifrakapu és Vallon úti részét. Remélem, hogy a kedves lakótársak, beleértve a gyere­keket is, vigyáznak rá. Még a fák Ls megszépültek a rendezett parkban. így nem is olyan rideg a szürke panelkömyezet. Na­gyon sokan lenézik az Északi-lakótelepet, persze volt is rá ok bőven, de most egy kicsit a sok virágtól, takarítástól igenis megfiatalodott, megszépült. Vigyázzunk most már rá jobban! A. Istvánná Eger Hálás szívvel mondunk köszönetét az Egri Dohánygyár igazgatójának, dolgozóinak és azoknak az iskoláknak, vállala­toknak, akik gyermekem, Cselényi Mária fülműtétjéhez anya­giakkal hozzájárultak, és segítségükkel a kislányom újra hall. Cselényi Istvánné Eger A fürdőszobára 10 család jutott Az ablak... Nem mindennapi vakáció Nagy- takarítás a volt szovjet laktanyában Az Országos Béketanács nem mindennapi vakációra hívta meg a tengerentúli és a nyugat-európai diákokat Kecskemétre. A Ferenc Jó­zsef Laktanyában arra vál­lalkoztak, hogy a nemrég kivonult szovjet alakulat után kitakarítanak. Az el- keserítően rossz állapotban hagyott épületekben van mit tenni. A tábor csak kez­dete annak a mozgalom­nak, amelynek jelszava: „Az idegen csapatok nél­küli Európáért.’' (Fotó: J Szabó Sándor — MTI) Parkettatelszedők Angliából Üzen aszerkesztő Z.Á.: írja: Igen nagy visszatetszést keltett F. G. nyilatkozata: ilyen primitív indokolás után, ha az új­ságíró objektiven akart volna tá­jékoztatni, kikérhette volna a több mint kétszáz fős kollektíva véleményét is. Elősorolja a volt dolgozó előéletének „lila foltja­it”, politikailag értékelhető múltját, és azt a jelenét is, amely ön szerint — bármelyik oldalról is nézzük — nem túl rózsás, nem túl megnyugtató, valahol és vala­hogyan úgy keresve meg a prob­léma fordulópontját, hogy mi­nek ugrál az, akinek vaj van a fe­jén. Akár politikai múlt is. Nem akarunk a több szinten és több szempontból felülvizsgál­ható vitába belebocsátkozni, még kevésbé tengeri kígyóvá szerkeszteni azt az erkölcsi folya­matot, amit itt a különféle nyilat­kozatokból viszonylag jól körül- határoltan lehet nyomon követ­ni. Egy bizonyos: ön a másik ol­dalról szól, mint ahonnan az ön szerepe diktálná. És ez hiba. Nem baj, de hiba. Emlékeztet egy gyakorlatra, amely nem is oly regen mérték és mérce gyanánt szolgálhatott bárhol, bárkinek ebben az országban. Egy dolgo­zó elpanaszolta magát es az őt ért eljárást, mert munkája kapcsán az érintettek szót emeltek a dol­gozó munkáltatója ellen. Eddig, es nem tovább adtuk a nyilvá­nosságot az ügynek, érezze ki-ki a maga helyén és a maga lelkiis­mereti terhét egy ügyben, ami nem általunk és nem a nyilvános­ság előtt keletkezett. Most csak azt kifogásoljuk, hogy ebben a munkáltató-munkavallaló szitu­ációban ön belemegy egy olyan szerepkörbe, amihez akkor sincs joga, ha történetesen pontos cí­met közöl, nyomatékolva azt, hogy még kétszázan osztják az ön magánvéleményét. Mert ugyebár azt magánnyilatkozat­nak kell felfognunk, ha ön közli a beosztását, de a.munkahelyi fe­lelősségét és hatalmát nem bizto­sítja le olyan pecséttel, amiből ki­tetszik, nogy ezt egy szervezet nevében teszi. Amely szervezet­nek éppen az a törvény adta fel­adata, nogy a dolgozók jogait és érdekeit szolgálja. Nos; innen nézve kell ezt a levelet újragon­dolni, és főleg azt, hogy az érdek- védelem melyik oldaláról, mi­lyen céllal kell felhasználni azo­kat az adatokat, amelyeket a munkavállalóról „beszereztek”. Az adatok azonban ebben a konfliktusban nem használha­tók, sem jogi, sem erkölcsi ala­pon. Ha jól olvastuk mindazt, ami ebben a szokatlan munkajo­f i vitában harciassá vált sajtónk- an eddig megjelent. Azonos feltételekkel történő, korrekt adózást! „Gyerekek” Örömmel tölt el, hogy a Lelki Leveles Láda családközpontú. Meggyőződésem szerint a csalá­dok széthullásának lelki és anya­gi okai vannak. A kettő össze­függ! Ugyan, látott-e valaki any- nyi utcán szédelgő gyereket vala­ha is, mint a nyáron? Táborra, szervezett utazásra, nyári foglal­kozásra nincs pénzem. Ilyeneket ma már „közköltségen” nem szerveznek! Akad néhány lehe­tőség, de annak borsos ára van! Apjuk, anyjuk egész nap lót-fut, dolgozik, odahaza unatkoznak, de gyakran rájönnek, hogy az üres lakásban — szülői felügyelet nem lévén — mást is lehet csinál- rii... Az étkeztetésük megoldat­lan. Amit vasárnap főzök, abból hétfő-keddre marad, de mi van a többi napokon? Valamelyik nap a féljem váratlanul hazaszaladt. Kilencen, tízen — lányok-fiúk — pornóztak! Ugyan, meg ne kér­dezze, hogy miért nem zárjuk el gyerekeink elől a pornókazettát. Előttük nincs zár, mint ahogyan megoldás sincs — sem otthon, sem az iskolában — a vakáció szabad és hasznos eltöltésére. Szemünk fénye a gyermek! Szép szavak, de annyit hadd tegyek hozzá, hogy a férjemnek éppen tegnap mondtak fel a vállalatá­nál, két diplomával a zsebében. Nem kívánom, hogy panasza­imat orvosolja — úgysem tudná —, de írja le, gyűjtse őket csokor­ba, mert ezeket az írásokat sok, a gyermekeiért aggódó szülő meg­őrzi az utókor számára. Emlék­szik még valaki dr. Tóth Tihamér egyik könyvére: „E fiúkért vala­ki felelős.” „Tóthné” Jeligét nem választott, teljes címét engedélye nélkül nem köz­löm. Személyes jelenlétemnek legföljebb annyi értelmét lát­nám, hogy jobban megismerném a helyzetét, amely levele szerint — enyhén szólva — szomorú. Gondolom, azt Ön is tudja, hogy amíg egy fedél alatt laknak, ad­dig gyökeres változás nem vár­ható! Az új, helyhatósági válasz­tás után ismét sürgesse korábbi kérelmének teljesítését. Az el­múlt négy esztendő felhalmozó­dott sérelmein a sebek felszagga­tásával nem segíthet, csupán a személyes szabadságának és füg­getlenségének megteremtésével. Ezt kell kiharcolnia, még akkor is, ha átmenetileg hátrányosabb helyzetbe kerül. Elváltak. A fér­jének és az anyósáéknak miért érdekük, hogy továbbra is mar­ják egymást? Azt írja, hogy ha meghallgatnám, talán megnyu­godna. Hogyan lehet valakit meghallgatni ebben a környezet­ben? Ha újra ír, nem zárkózom el a javaslata elől, bár hatósági ügyek bonyolítására nem vállal­kozom. „Három gyermek anyja” A jeligéről magára ismer! Én találtam ki, mivel megtiltotta, hogy nevét és címét nyilvános­ságra hozzam. Férje munkanél­küli, és ivásra adta a fejét. A ket­tőből egyik is elég lenne! Az, hogy tíz hónap alatt „alkoholis­tává” vált volna, akit elvonóra kellene küldeni, nem hiszem. Munkanélküli férjet cserben­hagyni nem lenne erkölcsös és tisztességes, de ha ráadásul iszá­kos, és így akarja a feleségével el­tartatni magát, ez már túlzás. ír­ja, hogy nagy gyermekeik van­nak, akikre nem akar támasz­kodni. Szerintem kénytelen lesz. Sőt, tátja is eléjük nyíltan a hely­zetét, kérje a segítségüket, elvég­re a gyermekek azért tartoznak valamivel a szüleiknek, kivált­képpen pedig szorult helyzetük­ben. Lehet, hogy rájuk majd a férje is jobban hallgat. Van-e egyáltalán megoldás? — kérdezi. Van. Kiteríteni az igazságot az egész család előtt. Az Ön jöve­delme csupán a saját szükségle­teire elegendő. Ezt utolsó tarta­lékként felhasználja. Kocsmára a férjének egy fillért se adjon! Ezt a kényszerűsége is diktálja. „Pásztorórák” Még annyi helyem van, hogy levelére válaszoljak. Persze, hogy joga van az élet szebbik ol­dalához is. Más kérdés, hogy mi­után a férje mellett ezt megtalálni nem tudja, máshol találta meg a szép órákat. Válni nem akar, a férje egyelőre nem tud semmiről, ugyan miért szakítaná meg a kapcsolatot? Ezek az Ön szavai, amelyek addig érvényesek, amíg a lelkiismerete és a lehetőségei engedik. Hogy meddig? Ezt Ma­gának kell tudnia, lehet, hogy évekig, lehet, hogy már holnap lángra lobban a szikra. És hogy megéri-e? Miután válásra nem gondol — amivel végleg tisztázni lehetne a helyzetet —, tulajdon­képpen máris választott: a szép „pásztorórák” mellett döntött. Annyi bizonyos, hogy a tűzzel játszik... Uranus Tisztelt szerkesztőség, igen tisztelt Molnár Lajos úr APEH-vezető, valamint Eger és Vidéke Ipar­testület Elnöksége! Engedjék meg, hogy kívülál­lóként, de mint tisztességes adó­fizető állampolgár, és mint a Vi- lati üszb-titkára, elmondhassam magam és munkatársaim véle­ményét vitájukhoz. Én, és még mintegy 5 millió bérből és fizetésből élő állampol­gár, nehezen emésztettük meg magunknak a személyi jövede­lemadó bevezetését és annak fel­tételeit. Szintén nehezen tudtuk elfogadni az APEH dolgozóinak az átlagtól jobb munkafeltételei­nek megteremtését. Úgy gondo­lom, elsősorban nem a bérből és fizetésből élők ellenőrzésére jött létre a hivatal. Mivel ennek a ré­tegnek minden jövedelméből — az utolsó fillérig — a vállalatnál (üzemnél, hivatalnál) levonják az SZTK-hozzájárulást és a jöve­delemadót. Én és a munkatársaim Eger­ben és környékén, de az egész or­szágban azt tapasztaljuk, hogy ez az adóelszámolás nem ilyen kor­rekt más jövedelemágazatban (kisipar, kiskereskedő stb.). Az életvitel és a befizetett adó lega­lábbis nem ezt az arányt tükrözi vissza. Azt tapasztaljuk, hogy nem a sokakat irritáló magas jö­vedelmű vállalatvezetők élnek luxuskömyezetben és vesznek nyugati gépkocsit, de ugyanak­kor Egerben és környékén a kisi­parosok és kiskereskedők legna­gyobb többsége nyugati márká­jú, hazánkban még luxusnak szá­mító autókat vásároltak (50 — 60 forintos feketepiaci márkaár mellett), és családjuknak luxus életszínvonalat tudnak biztosíta­ni. Természetesen az még jobban továbbgondolásra késztet ben­nünket, hogy ha vásárolunk, vagy ha egy szolgáltatást igénybe veszünk, nem kapunk számlát, vagy azt a gátlástalan választ kapjuk, hogy akkor a végösszeg másként fog alakulni. így, gondolom, joggal elvárjuk az egyenlő adózási feltételek megteremtését, és annak korrekt módon történő ellenőrzését. Mint ismeretes, a nyugati, vál­lalkozáscentrikus piacgazdasá­gokban az adócsalás kiemelten exponált bűncselekmény. Nem azt kérem, hogy a vállal­kozókat zaklassák és működé­sükben gátolják, továbbá nem sajnálom tőlük az átlagtól maga­sabb jövedelmüket, melyet szak­értelmükkel és tőkéjük kockáz­tatásával érnek el, de azt elvá­rom, hogy ne legyen visszás hely­zet, ami azt mutatja: a vállalkozó nem a befizetett adója mértéké­nek megfelelő életszínvonalon él. Mivel környezetében joggal vált ki olyan feltételezést, hogy ezt csak adócsalás útján tudta el­érni. Scheffer Géza Eger Lelki Leveles Láda

Next

/
Thumbnails
Contents