Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-14 / 113. szám
1990. augusztus 14., kedd Hírlap 3 Az Alkotmánybíróság még nem kapott újabb beadványt Az Alkotmánybíróság még nem kapott újabb beadványt a legutóbbi népszavazás ügyében — adtak információt a testület titkárságán hétfőn délelőtt az MTI érdeklődésére. Mint ismeretes, az elmúlt héten öt parlamenten kívüli párt — álh'tólagos szabálytalanságok miatt — a köztársasági elnökválasztás módjáról döntő népszavazás kivizsgálását kérte. A jogi szakértők azonban rámutattak: pártok nem kérhetik a referendum felülvizsgálatát, ehhez legalább ötszáz állampolgár aláírása szükséges. Az öt párt kezdeményezését így elutasították. E pártok taglétszáma egyébként lényegesen meghaladja az ötszázat. Amennyiben újabb beadványt kapnának — immár ötszáz aláírással —, természetesen előkészítenék a testület döntését — mondták az Alkotmánybíróság titkárságán. A népszavazás kiírásáról törvény rendelkezett, ezért a magas jogi fórum határozata valószínűleg a testület teljes ülésen, a tíz alkotmánybíró részvételével születik majd meg. Erre csak néhány hét elteltével kerülhetne sor — hacsak az Alkotmánybíróság elnöke nem rendel el soron kívüli tárgyalást. A Kormányszóvivői Iroda a szlovák miniszterelnök vádjairól A Kormányszóvivői Iroda közleményt juttatott el a Magyar Távirati Irodához azzal kapcsolatban, hogy Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök a szlovákiai Túrócszentmártonban, a Matica Slovens- ka nevű hazafias szlovák szervezet közgyűlésén mondott beszédében augusztus 10-én élesen bírálta Antall József miniszterelnök korábbi kijelentését arról, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Meciar utalt arra, hogy Budapesten megkérdőjelezik Trianont és kifejtette: azoknak, akik itt élnek van saját kormányuk Prágában és Pozsonyban, nem pedig Budapesten. Ezzel kapcsolatban a Kormányszóvivői Iroda leszögezi: a szlovák kormányfő tévesen idézte Antall József kijelentését. A magyar miniszterelnök ez év június 2-án a Magyar Demokrata Fórum III. országos gyűlésén ugyanis a következőket mondta: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján, minden magyar állampolgárnak, ennek a 10 milliós országnak a kormányfejeként, lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” Antall József ugyanezen beszédében többek között az alábbiakat is elmondta: „... történelmileg elítéljük a trianoni békeszerződést. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi, mint a helsinki alapokmány aláírói, kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a határok erőszakos megváltoztatásáról lemondunk. De ez azt is jelenti, hogy magatartásunk olyan erkölcsi erőt ad nekünk, akik ennyit vesztettünk, hogy megkívánjuk azt, ami a trianoni békeszerződésben azért benne volt, a nemzeti kisebbségek jogainak garantálását. Azt, hogy ez a garancia a huszadik század végén az emberi jogok, a népcsoportjogok értelmezésében a legmodernebb felfogáséban benne legyen, és hogy mindenki — nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, vallási csoportok — a határainkon túl és a határainkon belül élvezzék az őket megillető jogokat és lehetőségeket.” A magyar miniszterelnök szavaiból egyértelműen kiderül, hogy Antall József világosan elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek helyzetének az érvényes nemzetközi megállapodások alapján történő rendezése mellett. Kijelentéseinek szándékos elferdítése vagy félreérthető értelmezése nem szolgálja egyik nemzet valódi érdekeit sem. Ha újra jönnek a hívatlan éjszakai látogatók... Védtelen(?) benzinkutak (Fotó: Szántó György) (Folytatás az L oldalról) — Az éjszakai vevőkör eléggé „zűrös”, nem alaptalanul félünk. Sajnos, a kút fekvése is rossz biztonsági szempontból, a rabló négy irányba tud menekülni, a rendőrök viszont későn érnek ide, mert messze a város. Van I gyan rendőijárőr, egy autó gyeletben, de az ritkán és rend- íertelenül jön erre. — Ez ugyan bizonyos szempontból előny, hiszen ha — j mondjuk — mindig óránként járna a rendőrkocsi, akkor a rablók 1könnyedén kiszámíthatnák, mikor „tiszta a levegő”; mégis, ez meglehetősen sovány vigasz, ugyanis Önök így szinte egész éjszaka magukra vannak hagyatva. Mi lehet a megoldás? — Most már egyszerre két ember dolgozik nálunk éjjel, s az Áfor is ígért egy riasztórendszert, amely a rendőrségen jelezne, ha netán baj történik. Egyébként szerintem egyre több lesz a kút- rablás, mert ez igen könnyű pénzszerzési lehetőség a mai viszonyok között, s ezért én azt tartanám helyesnek, ha éjjel csak a sokkal biztonságosabb városi tankolóállomások lennének nyitva. Fegyverrel várják a bűnözőket Az egri Shell-kút a városban van, ennélfogva helyzete kedvezőbb, mint az autópályán lévő társaié. A forgalma nagy, a rendőrség is rendszeresen útba ejti. Rablásnak soha nem volt szenvedő alanya. A Shell-kutat irányító egri Universal Szerviz és Ipari Szövetkezet elnöke, Kulcsár Viktor mindezek ellenére úgy véli, nem árt az óvatosság: — A kutasaink nem félnek, de felkészülnek arra, hogy ne fordulhasson elő ilyen eset. így — mivel a cégnek van fegyvertartási engedélye — éjszakára önvédelmifegyverrel látjuk el a dolgozókat, akik természetesen kiképzést is kapnak; ebben a rendőr- kapitányság segít. Emellett szintén fegyveres éjjeliőrök is vigyáznak a rendre, kutyákkal. — Ezek szerint nem sok esélye van a Shell-kutat zsákmányul kiszemelő bűnözőnek... — A legfontosabb az embereink testi épsége, ezért szükséges ez az igazán „látványos” biztonság, amely látványos a szó szoros értelmében is, hiszen az éjjeliőrt a kutyával együtt jól látni, és egy táblára azt is kiírjuk majd: a kutasoknak van fegyverük. A páncélszekrény kulcsa pedig amúgy sem lesz náluk, hiába is követelnék tőlük a széf tartalmára áhítoZÓk. Nem kizárt, hogy ismét megtörténik — Nincs lehetőség arra, hogy esténként a megyei töltőállomásoknál szolgálatot lássunk el — mondja Nagy István őrnagy, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának vezetője — Éjszaka az egyetlen URH-s járőr 2 — 3 óránként látogat el egy benzinkúthoz. Ez valóban nem túl sok, de nincsenek eszközeink, és a személyi feltételek sem adottak, magyarán emberből is kevés van. Ugyanakkor mindenképpen fel kell készülni. Szerintem a jövő a riasztórendszereké, amelyek közvetlenül riasztanák a rendőrségi ügyeletet, emellett megoldás lehetne az is, ha a kutaktól a napi bevételt még az éjszakai órák előtt elszállítanák. Egyáltalán nem kizárt ugyanis, hogy Heves megyében újra történik egy, a szőlőskertihez hasonló eset... — Abban az ügyben hogy álla nyomozás? — Az egyik kutasnak volt egy konkrét elképzelése, egy meghatározott személyre gyanakodott, azonban a vérvizsgálat során kiderült, hogy az az illető nem lehetett a tettes. így tovább folyik a nyomozás, próbáljuk felgöngyölíteni a szálakat. Csak Gyöngyösön körülbelül tíz gyanúsítottunk van. Rénes Marcell Áru van, csak hát a pénz... Már nemcsak statiszták az egyéni vállalkozók Az, hogy mi is a kereskedelem feladata, mindenki előtt világos: ellátni a vásárlókat megfelelő mennyiségű és minőségű portékával, illetve különféle szolgáltatásokkal. A kérdés csupán az, sikerül-e mindennek eleget tenni a jelen körülmények közepette? Nos, ezt a témakört vette górcső alá a múltkoriban a Füzesabonyi Városi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága. Tény, hogy a közelmúlt társadalmi-gazdasági változásai nyomán módosultak azok a jogszabályok, amelyek alapvetően befolyásolták az egyéni, valamint a társas magánvállalkozásokat. Hatályát vesztette egy sor — a kereskedelmet érintő — rendelkezés. Ez — természetesen — kihatott az ellátás színvonalára is. Pozitív fejlemény, hogy megszűnt a magánkereskedelem alárendelt szerepe. Például a tanács közigazgatási területén a kereskedelmi szférában 69 államiszövetkezeti, illetőleg 48 egyéni vállalkozó működik. Füzesabony és Dormánd területén — egyebek mellett — a következő szervezetek üzemeltetnek különféle egységeket: a Füzesabonyi Áfész, a megyei Zöldért-vál- lalat, a Sütő- és Édesipari Vállalat, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a poroszlói Magyar — Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, stb. S ha már szóltunk a 48 magánvállalkozásról, annyit érdemes megemlíteni, hogy e szám gyarapodott, hiszen az elmúlt esztendőben még csak harmincötén voltak. Mellesleg az adatok azt mutatják, hogy a kereskedelmi áruforgalom is növekszik. Az élelmiszerekkel kapcsolatosan azt lehet elmondani, hogy a lakossági igények kielégítése nem szenved csorbát. Átmeneti hiányok ugyanakkor előfordultak: érzékelhető volt mindez a paprikánál, az étolajnál, továbbá a margarinnál. A sütőipari termékek mennyisége és minősége megfelelőnek bizonyult, s ugyanezt lehet kijelenteni a malom-, az édes-, valamint a tejipari cikkekkel összefüggésben is. A tőkehús és húskészítmények forgalmazása folyamatos volt, mert a húsipar és a regionális húsüzemek elegendő árut bocsátottak a fogyasztók rendelkezésére. Más kérdés, hogy az árváltozások alaposan átrendezték a vásárlói szokásokat: a magasabb árfekvésű dolgok iránti kereslet csökkent, s jobban keresték az olcsóbb termékeket, akárcsak a baromfit. A zöldség- és gyümölcskínálat jelentős része az áfész nevéhez fűződik, ugyanakkor egyre nagyobb hányadot tudhat magáénak a magánszektor is. Dömping idején például kitelepüléssel is igyekeztek lerövidíteni az áru útját, ami egyben azt is jelentette, hogy a fogyasztók friss cikkekhez jutottak. Ha a ruházati „vonalat” vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy ezt .a kiegyensúlyozatlan kereslet jellemezte. Mindez nem utolsósorban a hiányos választéknak, valamint a magas áraknak „köszönhető”. Nem meglepő, hogy az emberek itt is az olcsó, ám jó minőségű darabokat keresik, s a drágábbakat csupán egy szűkebb réteg képes megvásárolni. Korántsem ennyire pozitív a kép, ha a műszaki cikkeket vizsgáljuk. Már csak azért sem, mert tavaly folyamatosan hiányzott például a fagyasztóláda és -szekrény, akárcsak az automata mosógép. A szórakoztató elektronikai, illetőleg a híradástechnikai berendezések választékára nem lehetett panasz. Ezzel szemben a „bútorfronton” nem volt minden rendben. A vevők főként a kevésbé forintigényes áruk iránt érdeklődtek, csakhogy ezek beszerzésében a kereskedelem nemigen jeleskedett, mondván, mindez elsősorban nem tőlük, hanem az ipartól függ. Nem volt örömteli a helyzet az építőanyagokkal kapcsolatosan sem, jóllehet, ez nem helyi, hanem országos gond. Problémákkal küszködik a vendéglátás is. A melegkonyhás egységek forgalma megcsappant, s a színvonal is jócskán hagy kívánnivalókat maga után. A fentebbiekből kiviláglik, hogy a vállalkozói törvény hatására egyre inkább tért hódítanak a magánkezdeményezések. Mivel azonban az egyéni vállalkozások zöme meglehetősen alacsony tőkebefektetéssel indul, várható, hogy a többség a jövedelmezőbb, gyorsabban megtérülő üzleteket — vendéglátás, stb., stb. — részesíti előnyben. S az is kiszámítható, hogy sokan rövid idő múltán bedobják a törülközőt. Minket, vásárlókat persze ezek a dolgok nem érdekelnek. Nekünk — érthető módon — az a lényeges, megkapunk-e mindent az üzletekben. De még inkább az, hogy mennyiért. Elnézve hazánk gazdasági helyzetét, a sovány pénztárcák miatt még nagyon-nagyon sokáig főhet majd a fejünk... (sárhegyi) Magángazdálkodás = növekedés Agrárkutatók az elmaradott térségek fejlesztéséről Anyagilag független tulajdonával az illető településhez kötődő vállalkozói réteg kialakulása alapvető változásokat hozhat és kedvező folyamatokat indíthat meg azokban a falusi térségekben is, amelyek az elmaradott zónákhoz tartoznak — ezt állítja az Agrárgazdasági Kutatóintézet egyik felmérése. Az is igaz viszont — állítják az agrárgazdasági kutatók —, hogy ez a folyamat a kedvezőtlen adottságú elmaradott területeken nehezebben indul meg, és számos késleltető tényező hatására valószínűleg lassabban hat majd, és kevéssé látványos eredményeket produkál, mint másutt. Az agrárkutatók Borsod- Abaúj-Zemplén megye elmaradott térségeinek helyzetét, az aprófalvas települések sorsát elemezték tanulmányukban. A szakemberek számára meglepő adatokat ez az összesítés nem hozott, ám állításai figyelemre méltóak, mivel sok tekintetben mintegy prognosztizálják a földprogram e térségben várható hatásait. A kutatók szerint a településnagyság szabja meg azt, hogy az ott élő családok mekkora hányadának van nyilvántartható méretű gazdasága. Minél kisebb településről van szó ugyanis, annál többen foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel. Az egészen apró falvakban úgyszólván valamennyi család, a nagyobbakban egyre kevesebb, az 5 ezret meghaladó lélekszá- múakban pedig már csak minden második. Hasonló összefüggés mutatkozik a település mérete és a szarvasmarhatartással foglalkozók aránya között. A 300-as lélekszámnál kisebb településeken csaknem minden második család tart szarvasmarhát, az 1000 főnél nagyobbakban pedig csak minden 10., vagy annál is kevesebb. Mindez kézenfekvő következtetés, hiszen a kistelepüléseken élőknek kevesebb lehetőségük van arra, hogy a gazdaság más ágazataiban vagy akár a szolgáltatásban találjanak megélhetést. Egy másik adatsor arról tájékoztat, hogy a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya és az infrastrukturális ellátottság szoros összefüggésben van. Lényegesen nagyobb számban élnek például az agrárágazatból azokon a településeken, ahol csak minden tizedik lakásban van bevezetett ivóvíz, és a lakosság egyéb ellátása is alacsonyabb színvonalú, mint ahol kevesebb a gond az infrastruktúrával. Az adatok szerint kétségbevonhatatlan, hogy a téeszesítéskor végrehajtott tagosítások és a földelcsatolások után maradt pár hektáros átlagos gazdaságméret nem tesz lehetővé olyan méretű gazdálkodást és olyan színvonalú jövedelmet, amellyel a lakosság ellensúlyozni tudná a település egyéb tényezők miatti elmaradottságát; ezen a földreform segíthet. A földtulajdonban bekövetkező változások eredményeképpen létrejövő különböző önállóságú és méretű családi gazdaságok számának szaporodása együtt járhat a földek intenzívebb hasznosításával — állítják a kutatók. Lényegét tekintve hasonlójellegű, de föltehetően magasabb színvonalon megvalósuló folyamatról lesz szó az elkövetkező időszakban, mint ami 1945-ben a földosztáskor megvalósult. Annak egyik keveset emlegetett eredménye a települések népességszámának stabilizálása volt, s föltehetően így lesz ez most is. (A zempléni területen például a falusi népesség abszolút aránya az 1960-as népszámlálásig még növekedett is.) A szakértők szerint a magán- gazdálkodás térhódításával nem csökken a mezőgazdasági termelés hatékonysága, hanem éppen fordítva: növekszik. A magángazdálkodás sajátos érdekeltségi rendszerében, egy-egy település adott nagyságú határában, több embert tud eltartani azonos földterület. A föld kihasználtsága at intenzívebb gazdálkodás révén növekszik. Ez magyarázza azt, hogy amíg a KGST-országok átlagában egy állandó mezőgazda- sági dolgozó 11 embernek termeli meg az élelmet, addig az EGK országaiban 36-nak. Nem lenne baj, ha az elmaradott térségek elöregedő, csökkenő népességű, egyre inkább parlagon hagyott földekkel körülvett falvaiban településenként egyelőre csak néhány család vállalkozna egyéni gazdálkodásra — állítják az agrárkutatók —, mert ezek is olyan folyamatot indíthatnának el, amely megfordítaná e területek gazdasági, társadalmi erózióját. A helybéli vállalkozók termékei javíthatnák a település élelmiszer-ellátását, a vállalkozó gazdák pedig példát mutatnának, jó értelemben vett „divatot” indíthatnának tevékenységükkel. Megvalósíthatnák, pontosabban elkezdhetnék a helyi tőkefelhalmozást, amely további megújulási folyamatok elindítója lehet, különféle termelő vagy infrastrukturális beruházások révén. (MTI)
