Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-13 / 112. szám

Hírlap, 1990. augusztus 13., hétfő SPORT ____________5. E dzőtáboroztak a játékvezetők A tardosi sporttáborban tar­tották háromnapos továbbkép­zésüket megyénk labdarúgó-já­tékvezetői. A jelenlévők — közel ötvenen — többek között elő­adást hallgattak meg a lesállá­sokról, a játékvezető és a partjel­ző együttműködéséről, a sportág jövőjéről, és a sajtó, valamint a bírók kapcsolatáról. Az edzőtá­borozás során a résztvevőket meglátogatta dr. Csicsai József a Mátra Területi Versenybizottság elnöke, Kovács János, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályá­nak vezetője, Várkonyi Ferenc, a megyei labdarúgó-szövetség fő­titkára, Hévízi Ottó, az Országos Játékvezetői Testület elnökségi tagja, dr. Boross Dezső, a Nem­zeti (Nép) Sport, és Budai Fe­renc, lapunk munkatársa. Az edzőtáborozás során fizi­kai és szellemi felmérést végez­tek a játékvezetők körében. Az előbbiben Fekete László, az utóbbiban Kóródi László érte el a legjobb teljesítményt. Véglegessé váltak a különbö­ző szintű játékvezetői keretek is. Eszerint az 1990-91-es bajnoki évben: NB I-es: Puhl Sándor (FIFA- kerettag) NB Il-es: Birincsik József, Márta Sándor, Mester István. NB III-as: Kovács László, Kóródi László, Márton Attila, Mészáros György (országos utánpótlás), Molnár László, Tóth Béla, ifj. Várallyay Miklós. A megyei keret: Barankovics Béla, Bartos Sándor, Darók At­tila, Dévai Sándor, Ducsai Jó­zsef, Gombos Nándor, Kóczián A hét végén hat csapatunk lé­pett pályára a Magyar Labdarú­gó Kupa első országos fordulójá­ban. írhatnánk azt is, hogy együtteseink teljes sikerrel zár­ták ezt a kört, ha sikerült volna megszerezni a Hatvani KVSC- Deko mérkőzésének eredmé­nyét, akik a Nagybátony ottho­nában játszottak. Lapzártáig vi­szont nem lettünk okosabbak, így csak az erőviszonyok alapján tippelünk arra, hogy az NB Il-es hatvaniaknak nem okozott gon­dot a győzelem. A többiekről. A Gyöngyösi SE a Miskolci VSC-hez látoga­tott. Az első félidő utolsó percé­ben Tóth A. szerzett vezetést, majd a szünet után Márkus és Bezzegh növelte a vendégek elő­nyét. így lett a végeredmény 3-0 a GYSE-nek. A Heréd hazai környezetben fogadta az Aszód együttesét. A 300 néző előtt lejátszott találko­zón a rendes játékidőben nem A héten pénteken kezdődik, és vasárnap a déli órákban feje­ződik be a Bornemissza Gergely ifjúsági és junior ökölvívó-em­lékverseny, melynek csakúgy, mint az elmúlt években, az idén is az egri körcsarnok ad otthont. A lebonyolítás annyiban válto­zott, hogy a mostani erőpróbán a fiatalabbak, tehát az ifjúsági kor­osztály is a kötelek közé lép. Az előzetes nevezések részvételi csúcsot sejtetnek, hiszen ez idáig 28 egyesület 156 versenyzőt de­legált a viadalra. Megyénket immár hagyomá­nyosan három klub képviseli. Az egri 212-es DSE 10, a H. Zalka SE 7, a Petőfibánya pedig 3 spor­tolót küld szorítóba. Közülük Géza, Kalicz József, Kocsis Sán­dor, Lánczos Gábor, Lőrincz Pé­ter, Menyhárt Géza, Mezei Ottó, Montvai István, Nagy Sándor, Osvárt Imre, Polonkai József, Répás Árpád, Safranka Tibor, Spisák József, Szabad István, Szabó Sándor, Szilvási János, Szántó Béla. A körzeti játékvezetők, Eger: Herczeg Béla, Oláh Csaba, Szűcs József (mind megyei után­pótlás), Csomós Béla, Bíró Zol­tán, Koncz István, Molnár Péter, Molnár Tibor, Nagy György (mind megyei partjelző), Fe- renczi József, Gergely Miklós, Kelemen Attila, Králik András, Montvai Zsolt, Nagy József, Nagy Szabolcs, Németh Tivadar, Örsi János, Paulovics Zsolt, Tre­iber Ödön, Váradi Sándor, Vár­hegyi Attila, Veiner István, Vinc- zepap Ferenc, ifj. Vinczepap Fe­renc. Gyöngyös: Antal János, An­tal József, Jámbori Károly, Szé- csényi Károly, Juhász Zoltán, Győri Attila, Jacsó Miklós, Me­zei György, Ménesi István, Pru- nyi Béla, Nagy József, Szekré­nyes Sándor, Szabó Gyula. Hatvan: Fekete László (me­gyei utánpótlás), Ambrus Lász­ló, Szabó István, Szappan József, Tóth Imre. Heves-Füzesabony: Bozsik Imre, Csanálosi Sándor, Csukás András, Gál Imre, Gulyás Ist­ván, Kasza János, Lukács Lász­ló, Hanyi Mihály, Oláh István, Perge János, Szegedi József, Szi- getváry László, Szilágyi Pál, Var­ga János. született gól, így következett a hosszabbítás. A 2x15 percben a hazaiak összpontosítottak job­ban, és kétszer is betaláltak el­lenfelük kapujába. A gólszerző őri Cs. és lüss Zs. volt. Vagyis a körzeti bajnokságban szereplő herédiek újabb egy fordulóval továbbjutottak. Az NB III-as Apc 2-0-ás fél­idő után 5-1-re legyőzte idegen­ben a Borsod megyei Baktakék nevezetű falu együttesét. Az ap- ciaknál Kovács L. két gólt lőtt, Farkas, Szabó G. és Szabó T. egyszer zörgette meg a hálót. Az ugyancsak harmadik ligás H. Gáspár SE Borsodszentgyör- gyön vívta ki a továbbjutást, 1-0 arányban nyertek a házigazdák ellen. Az NB Il-es Egernek a szomszédban volt dolga szomba­ton. Mezőkövesden Kormos és Aranyos góljával nyertek, így ők is várhatják az újabb kört a kupá­ban. többen esélyesek éremre, így mindenképpen a dobogóra vár­ják a válogatott kerettagokat, a petőfibányai Rezest, Lakatost, és az egri Nagy Pált. A selejtezőket pénteken dél­után 4 órakor kísérheti figyelem­mel a közönség, s ugyancsak ek­kor kezdődnek másnap, azaz szombaton az elődöntők is. A szervezők mindent megtesznek azért, hogy nézőket csalogassa­nak a lelátóra, s éppen ezért megnyerték ügyüknek a lakodal­masok hazai ászát, Kadlott Ká­rolyt, aki az elődöntő szünetében egyórás műsorral szórakoztatja a nagyérdeműt. Az emlékverseny döntőire 19-én, délelőtt 9 órától kerül sor. Tegnap sem volt könnyű eljut­ni a Magyar Nagydíj Forma- 1-es autós gyorsasági világbajnoki fu­tamra — a Hungaroringre —, amelyet 1986-tól immár ötöd­ször rendeztek meg. Mindkét irányból, Budapest és Miskolc felől ezrével érkeztek a jármű­vek, s nem sokkal később a tech­nikai sportok kedvelői elözön- lötték a pálya nézőtéri részeit. A látványos rajtceremónia után megkezdődött a felvezető 4 kilométer, majd a 77 körös világ- bajnoki futam, ami az idei verse­nyek sorában a tizedik. A start Boutsennek sikerült a legjobban, de Berger beékelődött az első sorból indult két Williams-pilóta közé. Utánuk Patrese, Mansell, Alesi és Senna következett. A vi­lágbajnoki címvédő, a Sennához hasonlóan idén négy futamon nyertes Prostnak be kellett érnie a 10. hellyel, majd később meg- pördült, kicsúszott a pályáról, s az esélyesek közül elsőként bú­csúzott. A kiesések is hozzájárultak ahhoz, hogy Senna, aki 1988- ban megnyerte a Magyar Nagy- dijat, fokozatosan tört előre, s amikor csapattársa, Berger a második helyről a 48. körben ki­állt kerékcserére, magához ra­gadta az 5. helyet. Az osztrákok kedvencének döntése azzal járt, hogy a dobogós pozíciókon is módosult a sorrend: Boutsen mögé feljött Patrese és Mansell. Aztán az 53. kör nem igazán si­került a brit versenyzőnek, Nan- nini és Senna mögé visszaesett az 5. helyre. Újabb változást hozott az 56. kör, ekkor Patrese szintén a 2. helyről állt ki kerékcserére, Nannini a 2., Senna pedig a 3. helyet foglalta el. Hiába dolgoz­tak gyorsan a szerelők, Patresé- nek a 8. helyről kellett megkez­denie a visszazárkózást. A 64. körben Senna hátulról „elkapta” Nanninit, akinek Be- nettonja ettől az ütközéstől a le­vegőbe emelkedett, majd az asz­falton túl a bukótérben landolt. Az olasznak csak arra volt ereje, hogy a box-utcáig becsorogjon, de nem tudta folytatni a szágul­dást. Ezzel kezdetét vette egy nagy párharc Boutsen és Senna kö­zött, a brazil egész szorosan ott li­hegett az éllovas belga pilóta nyakában. De nagy harc indult a harmadik helyért is, amelynek a hajrában két kiválóság is áldoza­tául esett: a 72. körben az egyik kanyarnál Mansell és Berger akaszkodott össze. Mansell a só­derágyban kötött ki. (Zsembery Jenő versenyigaz­gató arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogy az ütközésnél Mansell keze megsérült, de a brit versenyző nem igényelt orvosi beavatkozást, bár az is elképzel­hető, hogy csontrepedése van.) De nem járt jobban Berger sem, neki is ki kellett állnia, ko­csija annyira megsérült. Senna rendkívül elszántan üldözte Bo- utsent, de az éllovas szívósan visz- szavert minden támadási kísérle­tet, s végül rajt-cél győzelmet aratott. A 33 éves Boutsennek ez volt pályafutása harmadik elsősége, korábban 1989-ben sikerült két győzelmet kivívnia, a Kanadai és az Ausztrál Nagydijat nyerte meg. V. Magyar Nagydíj, 77 kör, 305.536 km, végered­mény: 1. Thierry Boutsen (belga, Williams) 1:49.30.597 - 167.402 km/ó átlagsebesség. 2. Ayr­ton Senna (brazil, McLaren) 1:49:30.885, 3. Nelson Pi­quet (brazil, Benetton) 1:49:58.490, 4. Riccardo Patrese (olasz, Williams) 1:50:02.430,5. Derek War­wick (brit, Lotus) 1:50:44.841, 6. Eric Ber­nard (francia, Espo Larro- usse) 1:50:54.905. A vb-pontverseny állása a 10. futam után: pilóták: 1. Ayrton Senna 54, 2. Alain Prost 44, 3. Gerhard Berger 29, 4. Thierry Boutsen 27, 5. Nelson Piquet 22, 6. Ric­cardo Patrese 15, 7. Ales­sandro Nannini, Jean Alesi és Nigel Mansell 13-13,10. Ivan Capelli 6 pont. Prost, Mansell és Nannini a rajt előtt a győztes — Bizonyos mértékig tu­datos kockázatot vállaltam azzal, bogy elhatároztam: ha lebet, azonos gumival hajtom végig a távot. Jól kezdtem, s általában 5-7 másodperc előnnyel vezettem. A verseny utolsó szakaszában éreztem, egyre jobban csúszkál a ko­csim. Senna keményen üldö­zött, ezt jól láttam. Ügy gon­dolom, ha még egy kört kell futnom, akkor a brazil meg­előz. Ezzel együtt is nyertem, s bebizonyosodott, hogy az „egygumis” elgondolás he­lyes elképzelésem volt. TOTÓ A 32. játékhét nyertes tipposzlopa: X, X, 1,2,2,1,1,1,1,1,1, X, 1, a pótmérkőzés 1. Pályán hívül Nem tudom, önök hogy vannak vele, de nekem nagy kő esett le a szívemről, amikor Ecclestone úr bejelentette, hogy újabb öt éven keresztül lesznek Forma-l-es futamok — a szőr­szálhasogatók kedvéért Formula-l-es futamok — a Hungarorin- gen. Hát igen, egyvalamit már most garantálni tud a kormány. A cirkuszt. Teljes öt esztendőn át. Mármint a Forma-l-es autóver­senyeket. Ez sem akármi. De az örömöm ennél már csak akkor lenne nagyobb, ha a következő futamokra nem fizetne rá az or­szág. Ha lehet, ne abban legyünk kivételek, hogy csak nálunk de­ficites az, ami máshol dollárszázezreket csal a kasszába. A nagy­ba. Merthogy a kisebb bukszák nálunk is megteltek mindig. A parkoló felé araszolva úgy érzi magát az ember, mintha falusi búcsúba csöppent volna. Komótosan sétáló emberek, az út mentén kirakodóvásár tele bóvlival, no és persze márkás cuc- cokkal is, aminek jól megkérik az árát. Camel-esemyők, Ferrari feliratú zászlók, Marlboro-sapkák. Ki-ki válogathat aszerint, hogy melyik csapatnak, melyik pilótának szurkol. Csak épp a ringlispil hiányzik. Van viszont helyette egy ring, a Hungaroring, ahová az idén is tízezrek zarándokoltak. A legjobb helyekért háromezer forintot is elkértek. Voltak viszont olyanok is, akik megelégedtek a főbejárat előtti piaccal, és itt árgus szemekkel figyelték az autókat, hátha megpillantják ezt vagy azt a versenyzőt. Legtöbbször hiába várakoztak, mert az istenként tisztelt nagymenők, a csapatfőnökök és a kísérők a he­likoptert választották közlekedési eszközül, s az időmérő futa­mok után azzal tértek vissza a fővárosba. Éppen ezért a „göbza- jok” úgy repkedtek a mogyoródi katlan felett, mint csendes nyári délutánon a szitakötők a nádas felett. Apropó, jegyek. Mi, újságírók, olyan belépőt kaptunk, amivel mindenhová bebocsátást nyertünk. Vagyis bepillanthat­tunk a kulisszák mögé, megleshettük a szerelőket, hogyan szedik darabokra és hogyan rakják össze az autókat, miként zajlik az élet a depókban, és így tovább. Egyik kollégám mesélte, hogy egy fanatikus Forma-1-rajongó huszonötezer forintot kínált ne­ki ezért a jegyért. Hogy nem állt kötélnek, azt onnét tudom, hogy a depóban mesélte el mindezt. A rút kiskacsa szépségversenyt nyert volna ahhoz képest, amilyen csúnyák, esetlenek ezek az autók, amikor levetkőztetik „őket”. Az edző- és időmérő körök után nem maradt egyetle­negy csavar sem a kocsikon, amit át ne vizsgálna — gyógyszerészi precízséggel — a team. Ahhoz ugyanis, hogy a versenyen a het­venhét kör valóban szerencsét hozzon a pilótának és csapatának, a háttérben hallatlan pontossággal és gondossággal kell dolgoz­nia mindenkinek. Gyanítom, itt nincs pardon, egy tévedés, és már repül is az illető. Hiszen húszán várnak a helyére, s arra a le­hetőségre, hogy valamelyik versenyistállónál dolgozzanak, és végtére bejátják a világot. Az elegancia elengedhetetlen tartozéka a Forma-l-nek. Kezdve attól, hogy a versenyzők körül sürgő-forgó emberek mindegyike élére vasalt nadrágot, patyolattiszta inget visel, foly­tatva a válogatott, észveszejtőén csinos lányokkal, és a már koro­sabb hölgyekkel, akik majdhogynem estélyiben kísérik el férjü­ket a parádéra. Az utcai autó, amivel érkezni illik, a legmoder­nebb BMW-nél kezdődik, ám aki túl akar szárnyalni mindenkit, az egy tíz méter hosszú Cadillac-kel gördül be a parkolóba. A ha­landó itt valós képet kaphat arról, miként él, miként dőzsöl a vi­lág gazdagabbik fele. Persze, a lényeg mégiscsak maga a verseny, a száguldás. Igaz, a helyszínen csak másodpercekre tűnnek fel a kocsik, így aztán az esemény jobban nyomon követhető a tévé képernyője előtt ülve, de a légkör, a hangulat pótolhatatlan. így aztán bizto­sak lehetünk abban, hogy jövőre is megtelik az aréna. Viszlát, Forma-1! (budai) Labdarúgó Magyar Kupa Sikeres forduló Kadlott-show az elődöntő szünetében Rekordnevezés a kokszolóknál V. Magyar Nagydíj Boutsen kockáztatott, és nyert Száguldás 400 lóerővel (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents