Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-02 / 103. szám
1990. augusztus 2., csütörtök Hírlap Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-1956 (XII/10.) Válogatás a bizonyítékok között Az előzőekben olvasottak után szinte alig érdemel szót egy további lényeges alapelv, a védelem elve. Az erre irányuló tevékenység teljességgel eredménytelen volt, hisz a bizonyítékok szabad mérlegelése helyébe lépő szabad válogatás illuzórikussá tett minden olyan lépést, amely- lyel érdemben gyengíteni lehetett volna a vádat. A titok: a félelemkeltés eszköze A szintén elengedhetetlen nyilvánosság 1951 végétől eltűnt minden olyan büntetőügyből, amelynek a vádhatóság politikai íar/ű/waítulajdonított. Különösen így volt ez a demokratikus államrend elleni izgatás és a tszcs elleni izgatás bűntettével vádolt személyek elleni eljárásokban. A magyarázatot a valódi célok egyikében, az általános félelem- keltésben kell keresni. Ezt segítette elő a titokzatosság, s szolgálta az a homály, amely a vádiratok érdemi tényállást nem tartalmazó utalásaiból és az ugyanilyen jellegű ítéletek dokumentumaiból áradt. Ugyancsak alapelv az'úgynevezett kontradiktórikus tárgyalásé. Eszerint a vádlott és a vádló azonos jogállással bírnak, s a bíróság mindkét fél meghallgatása után hozza meg döntését. A megvizsgált ügyek sokasága tanúsítja, hogy mind a vádló, mind a vádlott elmondta mindazt, amit jónak látott. A dolog tartalmi oldalát nézve azonban korántsem volt ennyire megnyugtató a helyzet. A két fél egyenjogúsága vaskos valótlanság volt. A „proletárdiktatúra legélesebb fegyvere” szerepét játszó bíróság ugyanis gondosan kiválasztotta a vád bizonyítékait, s elvetette a védelem minden bizonyítási kísérletét. így az eljárás tulajdonképpen süketek párbeszéde, amely tárgyalás látszatát kelti ugyan, ám az eljárást megindító hatóság érdeke érvényesül a felelősségrevonás során. Provokált beszélgetések Érdemes volt utána járni annak is, egyáltalán hogyan keletkeztek a feljelentések. Ennek abban az időben közkeletű, és igen gyakran tapasztalt módja a provokált beszélgetések folytatása volt. A színhelyek a legváltozatosabbak: vasúti várótermek, vonatok, de leginkább helybeli kocsmák, ahol rendszerint a „beszélgető partner” fizette a számlákat. Némely ügyben a feljelentők — igen gyakran katonatisztek vagy ÁVH-sok — nem is titkolták, hogy „meg akartak győződni arról, a vádlott demokratikus érzelmű-e”. Egy ilyen esetben a leitatott 25 éves gyári munkás — ahogy leírták feljelentői — úgy beszélt, mint egy olyan egyén, aki nem demokratikus érzelmű. Később hiába védekezett a tanúk által is igazolt személy nagyfokú ittassá9913/1952. sz. titkos utasítás: A bírák kiválasztására gával, a bíróság úgy találta, hogy 8 hónap börtönt, és 2 év közügyektől eltiltást érdemel, mert „társadalmi rendünk vezető osztályát megtagadva, és attól elszakadva... gyűlölködésre alkalmas kijelentéseket tett e cselekmény által már személye is veszélyessé vált társadalmi rendünkre”. A feljelentések másik melegágyai voltak az oly gyakran tartott röpgyűlések, népnevelői megbeszélések. A tapasztalatok szerint itt is általában olyan emberekből eredt el a szó, akik az aznapi boradagjukat már túlteljesítették. Amit elmondtak, az rendszerint a hirdetett demagógia és a valóság összeütközésére utalt. Például az életszínvonalról, a begyűjtésről. Vagy arról, hogy 60 fillérért vásárolják fel a gazdálkodótól a tejet, s az állam azt már 3 forintért árusítja... Keresd az ellenséget! Az intézményesített bizalmatlanság időszakában a feljelentések a megszállottságig deformálták az embereket. Az ellenségkeresés egyik torz szüleménye az a jegyzőkönyv, amelyet Abasá- ron vettek fel E. Lászlón gyében. A feljelentő jegyzőkönyvbe mondta: „Én nagyon jó kommunista vagyok, és amit csak hallok a csoportban, mindent elmondok magának Antal bácsi. Mondok egy titkos dolgot, a pinceajtónál hallottam, amikor E. László a csoport tagjainak magyarázta, hogy a III. csoportba be ne álljanak, mert az nagyon rossz, csak a II. típusnál maradjanak”. A nyomozó hatóság a feljelentettet ezután letartóztatta. Az előzetes letartóztatás intézményét részletesen szabályozták, mi több, a Büntető perrendtartás leszögezte: „személyi szabadságától megfosztani senkit sem lehet, a törvény által meghatározott eseteken kívül, és más módon, mint azt a törvény megengedi”. Vagyis jogerős bírói ítélet lehet ebben a mérvadó. Kivételes intézkedésként engedi csak meg a törvény, a személyi szabadság ilyettén korlátozását. A gyakorlat azonban az előírásokkal ellentétes volt. Sz. János 1937 és 1947 között rendőr volt. Ezután 7 hold földön gazdálkodott, mivel leszerelték a rendőrségtől. Egy hevesi kocsmában 1950 nyarán berúgott, és a jelenlévőkkel összeverekedett. Közben a tszcs-tagokat szidta, mondván, hogy úgysem tudnak nagyüzemi gazdálkodást csinálni. Az erősen ittas ember a megjelenő rendőrökkel is dulakodott. Megbilincselték, s az eljárás folyamán mindvégig előzetes letartóztatásban volt. Az elsőfokú ítélet 5 év börtönnel, 10 év hivatalvesztéssel, és Heves községből való, 3 évre szóló kitiltás sújtotta a vádlottat, ezt a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta 3 év 6 hónap börtönre, 10 év közügyektől eltiltásra, és vagyona felének elkobzására. Ebben az esetben még meg is magyarázható az előzetes letartóztatás. Határeset azonban R. István ügye. A 109 holdas gazda és családja ellen — földjének állami tulajdonba vétele érdekében — több büntetőeljárás indult, általában közellátási bűncselekmények miatt. Ezért a vádlott és felesége többször volt börtönben, majd 70 hold földet ingyenesen felajánlott az államnak. A felesége újbóli letartóztatása és elítélése miatt elkeseredett férj a pélyi kocsmában ittasan a helybeli párttitkárnak és az egyik tszcs- tagnak tulajdonítva meghurcoltatásukat, szidalmazta őket. Azonnyomban letartóztatták, majd első fokon 2 év börtönre, 5 év hivatalvesztésre és 2 ezer forint pénz-mellékbüntetésre ítélték, tszcs elleni izgatás vétsége miatt. Enyhítő körülményként még azt is odaírták, hogy a vádlott „műveltségileg és szellemileg is nagyon alacsony fokon álló kulák”. A legfelsőbb bíróság aztán helyrehozta az elsőfokú „balfogását”, megállapítva, hogy a vádlott államellenes izgatást követett el, s ezért a büntetése 1 év börtön, 10 év hivatalvesztés és negyedrész vagyonelkobzás. „Hála Isten, rég így kellett volna” Még szélsőségesebb az az eset, amelynél a vádlott özv. H. Andrásáé volt. A 46 éves gyári munkás — 15,14 és 10 éves gyermekek egyedüli nevelőjeként — nyomban előzetes letartóztatásba került, mert állítólag Sztálin halálának bejelentésekor felsóhajtott: „Hála Isten, már rég így kellett volna”. A büntetése egy év 2 hónap börtön, 3 év közügyektől eltiltás, 500 forint pénzmellékbüntetés és 1000 forint értékű vagyonelkobzás lett. S. Istvánná 62 éves középparaszt — kenyérért sorban állva — jegyezte meg: „No, gyerekek, most tapsoljatok Rákosinak!” Ez a kijelentése csak 5 hónapot ért, és 1000 forint értékű vagyonelkobzást, mégsem kerülhette el az előzetes letartóztatást. Az 5 hónap börtönre ítélt id. Sz. Jánosnét 65 évesen tartóztatták le — mint emlékszünk, ő az, aki a járatlevél kezelőjének súgta oda, hogy őket úgyis elviszik. A gyengeelméjű, fiatalkorú Cs. Ferenc épp úgy előzetes letartóztatásba kerül, mint az 1 hónap fogházra ítélt K. Bernát, aki részeg fejjel „a tszcs fennmaradását veszélyeztette”, merthogy odaszólt a kocsmárosnak: „Tölt- sél mindenkinek, nem számít, hogy tszcs-tag, le van szarva minden termelő csoport, a kommunistákkal együtt”. Dr. Kahler Frigyes (Következik: Intézményesített rettegés) Erdélyi kürtőskalács Bondor Gyula kiskunfélegyházi kisiparos ősei kedvelt csemegéjének, az erdélyi kürtőskalács előállításába kezdett. A nyárson sült, különleges tésztájú, mazsolában, dióban és egyéb más ínyencségekben bővelkedő finomságból naponta mintegy 200 darab készül. Kisipari módszerrel, házias ízekkel készül. (Szabó Sándor felvétele - MTI) Zsarol a bank ? A sajtónak kár volt ringbe szállni? Bizonytalan vagyok. Nem tudom ugyanis, hogy az alább következő írással használunk, vagy ártunk annak az állampolgárnak, aki hozzánk fordult segítségért egy általunk is jogosnak vélt sérelem miatt. A történet röviden: Panaszosunk, Nagy Viktor tavaly ősszel úgy határozott, vállalkozásba kezd. Konkrétan: néhány társával létrehoznak egy kft-t, amelynek keretein belül csigatenyésztéssel, s értékesítéssel foglalkoznak majd. Ahogy az ilyenkor előfordul, emberünknek némi kölcsönhöz kellett folyamodnia, jelen esetben az Agrobank RT egri fiókjához. A szükséges 60 ezer forint felvételéhez tőkeerős társai vállaltak kezességet. A kölcsönszerződés annak rendje- módja szerint megköttetett, az összeg átutaltatott. Emberünk munkához látott, szervezett, intézkedett, dolgozott, s a kölcsönt rendre fizette bankjának. Nem lepődött meg azon sem, hogy egy idén július 10-én keltezett körlevélben a pénzintézet felhívta a figyelmét arra, hogy kamatlábat emel, hiszen a szerződésben vállalta ezt a lehetőséget is. Azon viszont már elcsodálkozott, hogy a levél egyebet is tartalmazott. Pontosan ezt: „Ön elmulasztotta azon kötelezettségének teljesítését, mely szerint a fejlesztés befejezését követő 30 napon belül írásbeli beszámolót ad a műszaki megvalósításról, pénzügyi teljesítéséről, a vállalkozás beindításáról. Mindezek alapján bankunknak — tekintettel a súlyos szerződésszegésre — jogában áll a szerződést azonnali hatállyal felmondani.” Méltányolva azonban a korrekt üzleti kapcsolatot az azonnali hatályú felmondástól eltekint a bank, ha az adós az igénybe vett kölcsön után a 29,6 százalék helyett 33 százalékot fizet július 16-tól. Mint már említettem, Nagy Viktornak enyhén szólva rosszul esett ez az ellentmondást nem tűrő fogalmazvány, különösen azért, mert úgy találta, nem szolgált rá a „büntetésre”, mivel véleménye szerint szerződésbeli kötelezettségeinek ez idáig tisztességgel eleget tett. Ekkor fordult hozzánk, a sajtóhoz, ami viszont a banknak nem esett jól. Miután személyesen felkerestem az igazgatót Dr. Székely Ferencet”, s Bánfi Sándort, a vállalkozási osztály képviselőjét, ők továbbra is határozottan állították, hogy ügyfelük súlyos szerződésszegést követett el, mivel nem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének a meghatározott időpontig, 1989. október 26-ig, azaz a kölcsön felvételét követő hónapig. A dolog pikantériája, hogy Bánfi Sándor onnan eredeztette a félreértést, hogy az ügyfél kft. alapításra kérte, és kapta meg a kölcsönt. Tehát ennek létrehozásáról kellett volna számot adnia, holott a körlevélben „műszaki megvalósításról”, a „vállalkozás beindításáról” van szó. Tény, bár elvben nem, de a gyakorlatban működik a kft., arról pedig nem tehetnek tagjai, hogy a cégbírósági bejegyzés kérelmük ellenére a mai napig húzódik. Tehát erről nehéz lett volna számot adni, márpedig emiatt a késedelem miatt állapították meg az emelt kamatlábat. A csigatelepen munka folyik, tehát a vállalkozás él, létezik, ugyanakkor a műszaki fejlesztés még nem fejeződött be. Tehát a követelt írásbeli beszámoló, amely a fejlesztés befejezését követő 30 napon belül esedékes, az ügyfél szerint egyelőre nem időszerű. A félreértések tisztázása érdekében beszéltünk meg egy találkozót a bank szakembereivel és panaszosunkkal. A vita közel egy órán keresztül folyt. Ennek részletei több szempontból is tanulságosak lehetnek. Például feltette a kérdést Bánfi Sándor, hogy mi lehet az oka annak, hogy a cégbírósági bejegyzés jó ideje húzódik, ami ugyebár nem vall túlzott bizalomra a bank részéről, különösen akkor nem, ha még azt is megkérdezik, hogy vajon nem került-e a 60 ezer forint illegálisan felhasználásra. Mindenesetre az egymillió forint törzstőkével rendelkező kft. az ügyfél véleménye szerint elegendő biztosíték arra, hogy a bankot nem éri károsodás, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az ugyancsak a bank által vezetett számlán minden tétel ellenőrizhető. De az ellenőrzésnek egyéb formája is lehetséges, például személyesen meggyőződni arról, hogy valóban muködik-e a vállalkozás. Erre azonban ez idáig egyszer sem került sor. Tehát, ha minden okmány, a műszaki leírás a bank rendelkezésére állna, akkor létezne a vállalkozás, ha ez hiányzik, akkor nincs „kölcsön- fedezet-értékű” vállalkozás. Márpedig a csigák jó ideje vígan szaporodnak, attól függetlenül, hogy a kft. nem jött létre, mivel nem jegyezték be a cégbíróságon. A vállalkozó részéről márpedig luxus lenne erre várni, hiszen azért vállalkozó, hogy a befektetett pénzét mielőbb visszakapja, s később valami haszna is származzon a munkából. A beszélgetés során egy váratlan fordulattal azt rótták fel panaszosunknak, hogy miért nem kötött biztosítást, ami ugyebár nem szorosan a vitatott kamatlábemeléshez tartozik. Ezt követően azzal rukkoltak ki, hogy vegye úgy az ügyfél a kamatláb- emelést, hogy megvonták azt a kedvezményt tőle, amit januárban adtak. Székely Ferenc nem átallotta kijelenteni, hogy ebben az említett kedvezményben egyedül panaszosunk részesült, ami azért persze nem egészen így van, hiszen ez a vállalkozók egy meghatározott körét érintette. Nos ezután tettem fel azt a kérdést, hogy a vitatott körlevelet miért csak ennyi idő elteltével juttatták el, hiszen a szerződésszegés még tavaly történt, s azóta ráadásul még kedvezményben is részesítették a vétkest. A válasz röviden: — türelmesek voltunk. Megtudtuk azt is, hogy több száz ilyen levelet postáztak, s ennek tartalma ellen senki nem tiltakozott, kivéve Nagy Viktort. Bánfi Sándor erre ugyan megjegyezte, hogy néhány ügyféllel tárgyalásokat folytatnak ebben a kérdéseben, Székely Ferenc mégis alaptalannak érezte az ügyfél kifogását, kiváltképp azért, mert azonnal a sajtóhoz fordult, s nem a bankhoz. Erre Nagy Viktor megjegyezte, hogy amikor ő személyesen kért felvilágosítást a pénzintézettől, akkor 'az egyik úr telefonált, a másik pedig éppen vidéken volt, ezért nem volt olyan ügyintéző, aki segíteni tudott volna. Nagy Viktor utolsó érvként még megjegyezte, hogy ameny- nyiben olyan tartalmú levelet kapott volna, amelyben azt közük vele, hogy a megváltozott gazdasági, s pénzpiaci helyzet miatt 33 százalékban állapítják meg a kamat összegét, úgy természetesen eleget tett volna a szerződésben foglalt kötelezettségnek, hiszen a kamatemelésre számítani lehetett, de jelen esetben nem erről van szó. Válasz: kaphat ilyen új levelet, de az eredetin szereplő indoklással, s esetleg azzal a kitétellel, hogyha „önnel nem tudunk megállapodni, akkor a bank részéről azonnali hatállyal felmondottnak tekintjük a szerződést.” Nos, ilyen levélre nem tartott igényt panaszosunk, így aztán dolga- végezetlenül, mondhatni vesztesen csukta be maga mögött az ajtót. Jómagam, elköszönésünk óta bizonytalan vagyok, és azon töprengek, hogy ebben az ügyben érdemes volt-e a sajtónak ringbe szállni, hiszen mindössze tanulságokat vonhatunk le az esetből, segíteni azonban nem tudtunk a hozzánk bizalommal forduló emberen. Töprengek hát. Például azon a háromszáz renitens ügyfélen, akiknek hasonló tartalmú levelet kézbesítettek nemrégiben. Ilyen sokan követtek el súlyos szerződésszegést? A jelek, s a banki szakemberek szerint igen... Gondolkodom továbbá azon, hogy miért vagyunk továbbra is kiszolgáltatva jó néhány intézménynek, s miért nem kezelnek végre bennünket valódi ügyfélként, akinek üzlet elnyerni a kegyeit udvariassággal, korrektséggel. S végül eszembe jut az is, miért éri hátrányos megkülönböztetés azt, aki a nyilvánossághoz fordul segítségért? S ha már itt tartunk, csak halkan jegyzem meg, az Agrobank Rt egri fiókja az MSZMP volt városi bizottságának elegáns épületében székel. Igen, igazuk van kedves olvasók, amikor most arra gondolnak, hogy túl egyszerű mindent egy ilyen banális párhuzammal megmagyarázni. Barta Katalin A hazai kutatás-fejlesztési tevékenységben Minőségi változás szükséges Gyökeresen meg kell változtatni a magyar kutatás-fejlesztési tevékenységet ahhoz, hogy a nemzetközi munkamegosztásba sikerrel kapcsolódhassanak be a magyar vállalatok — összegezte egy nemrég elkészült jelentés lényegét Hegedűs Miklós, az Ipar- gazdasági Intézet igazgatója az MTI-nek. A vizsgálattal a hazai iparvállalatok kutatás-fejlesztési tevékenységéről készítettek felmérést, különös tekintettel a piaci követelményekre. Az elemzés szerint a romló gazdasági helyzet károsan hatott a vállalatok K+F tevékenységére. A szűkülő pénzforrások elsősorban a műszaki fejlesztés támogatását hátráltatták, illetve hiúsították meg, mivel a cégek jelentős többsége az alapkutatástól és a távlati fejlesztésektől tekintett el. így a legtöbb ipari vállalatnál a kutatás- fejlesztési tevékenység kimerült a már meglévő termékek korszerűsítésében. Bár a legtöbb esetben ez sem volt alapvető érdek, hiszen a kevésbé modern áru is eladható volt. Ezért a vállalati kutatások döntő része még ma is követő jellegű: legtöbbször az ismert külföldi minta a kiindulópont. A meglévő fejlesztési tevékenység is a legtöbb esetben elmaradottnak minősíthető, mivel a legkorszerűbb módszereket nem, vagy csak részben alkalmazzák. Például: a számítás- technika használata jóval a hatékonysági küszöb alatt van. Továbbá sok az adminisztráció és hosszú az átfutási idő. A knowhow és a licenc-vásárlásokból ugyancsak alig profitált a magyar ipar kutató-fejlesztő tevékenysége. A kutató-fejlesztő munkát a vállalatoknál nem kapcsolták ösz- sze a marketing tevékenységgel, amely ma már kiegészíti és ösztönzi egymást. Az a gyakorlat pedig szinte teljesen ismeretlen Magyarországon, hogy az újonnan kifejlesztett termékeket folyamatosan a fogyasztói igényekhez igazítják. A magyar kutatás-fejlesztési tevékenységet tehát úgy kell átalakítani, hogy az megfeleljen a leendő piaci viszonyoknak. Ehhez alapvetően két dolog szükséges. Egyrészt: a felzárkózás időszakában erőteljes állami támogatás, szerepvállalás és koordináció kívánatos, másrészt meg kell változtatni a tulajdonviszonyokat a reprivatizált kis- és középvállalatok javára. A továbbiakban a jelenlegi tisztán pénzügyi megfontolásból történő hitelezési rendszert ki kell egészíteni egy kockázatvállalással is párosuló és a vállalatoknál folyó kutatás-fejlesztési tevékenységben ténylegesen érdekelt banki gyakorlattal.
