Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-01 / 102. szám
2 Hírlap 1990. augusztus 1., szerda Hírlap- telefotó Letette a hivatali esküt tegnap a miniszterelnök előtt Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke, Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke és Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója Teljes mértékben rehabilitálták Bokor Imre mérnök-ezredest, jelentették be kedden a Honvédelmi Minisztériumban Paynesville: teherautóra szerelt 106 milliméteres löveget készítenek elő tüzelőállásra a libériái lázadók fegyveresei. Az államcsíny óta is folynak a harcok. Moleson: hordalékkal borított autók kiszabadításán tanakodnak a svájci falucska lakói, miután a felhőszakadás következtében megáradt a telpülés melletti patak (Hírlap-telefotó—MTI) Ideiglenes határátkelőhelyek a Fertő-tónál A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától kapott tájékoztatás szerint az idegenforgalom és a turizmus elősegítése érdekében a magyar és az osztrák vámigazgatás vezetői —■ kifejezetten magyar kérésre — megállapodtak abban, hogy augusztus 1-jével megnyitják a Fer- tőd-Pamhagen, valamint Fertőrákos-Mörbisch ideiglenes határátkelőhelyet. A két átkelő lehetővé teszi, hogy gyalogosok és kerékpárosok körüljárhassák a Fertő-tavat. Az ideiglenes átkelőket csak azok az állampolgárok használhatják, akik mindkét országba vízummentesen utazhatnak be. A megállapodások alapján lehetőség nyílt arra is, hogy magyar illetve osztrák területről egyaránt megközelíthessék a turisták az írottkői kilátót. Az ideiglenes átkelők október 15-éig használhatók naponta 8 és 20 óra között. A magyar és az osztrák fél — a környezetvédők kérését teljesítve — megállapodott abban, hogy a Fertő-tavon napi két hajóra — egy magyar és egy osztrák járatra — korlátozzák a nemzetközi hajóforgalmat. A magyar és az osztrák partnerek további tárgyalásokat folytatnak újabb határállomások létesítéséről a közös határszakaszon. (MTI) Bitófa marihuánáért? Izgatottan Várhatja a szerdai napot Kerry Kane Wiley, a 38 éves kaliforniai számítógép-oktató, akit a múlt novemberben kábítószer rejtegetésért vettek őrizetbe a malajziai hatóságok. Augusztus 1-jén ugyanis eldől mi lesz, illetve lesz-e további sorsa az amerikai férfinek, akire a drákói malajziai törvények szerint akasztófa vár. Wiley-nél egy házkutatás alkalmával fél kiló marihuánát találtak, ágya alá rejtve. Tekintve, hogy az ázsiai szigetországban 14 gramm heroin illetve morfin, 900 gramm ópium, vagy 180 gramm marihuána birtoklásáért már halálbüntetés jár, Wiley-nek van oka az aggodalomra. Helyzete reménytelenségén elkeseredve súlyos depresszióba esett, s ezzel időt nyert. Állapota segítette abban, hogy ügyét február helyett csak most, augusztusban tárgyalják. Esete nem egyedi, viszont ő az első amerikai, akit hasonló vádak alapján perbe fogtak. Malajziában választható büntetésként 1975-től szabható ki halálos ítélet a kábítószeresekre. A bírák kezébe adott lehetőség azonban nem riasztotta vissza a drog szerelmeseit és a csempészeket: a kábítószerélvezők száma 1983-ra megközelítette a 15 ezret, a hetvenes évek végén regisztrált 8300-zal szejnben. A kormány ezért megszigorította az 1975-ös törvényt és a fent említett drogmennyiségek birtoklásáért egyértelműen a legsúlyosabb büntetést helyezte kilátásba. Az, hogy a bitófa valós fenyegetés, az adatok is jól példázzák: 1975 óta 276 embert ítéltek halálra, s közülük százon végre is hajtották az ítéletet. Bár az elítéltek nagy része helyi lakos volt, 27 külföldit is kivégeztek, legutóbb májusban nyolc hongkongit. Ilyen tömeges ítélet végrehajtásra egyébként a Malajzia történetében még nem volt példa. A térségbeliek mellett a nyugatiak sincsenek „bebiztosítva,,: egy éve, 1989 júliusában a brit Derrick Gregoryt akasztották fel. Jelenleg az országban a bebörtön- zöttek 55 százaléka a kábítószerrel való kapcsolata miatt ül. A‘kábítószerezés ennek ellenére sem csökken, megfelelő haszon reményében öngyilkosjelöltek mindig akadnak. Az elrettentés kevés, hiszen a hatóságok is tudják, az üzlet atyjait, a drogbárókat sohasem csípik el. Tárnáméra: MDF kontra Lenin Tsz Politika, vagy csak szalmaégetés ? (Folytatás az 1. oldalról) mérai (Lenin) termelőszövetkezetnél megtudtuk, hogy az elnök éppen a Cseh és Szlovák Köztársaságban tartózkodik. így Budai Sándort, a szövetkezetpolitikai osztály vezetőjét, valamint Kovács Miklós növénytermesztési kerületvezetőt kértük meg arra, hogy válaszoljanak az elhangzott vádakra: — Az, hogy az ellentétek politikai színezetűek — mondja Budai Sándor —, az tényleg igaz. És ez akkor kezdődött, amikor az MDF itt arra agitálta az embereket, hogy ne fizessenek fűbért, hajtsák ki nyugodtan a teheneket azzal a jelszóval, hogy: „fizettek már eleget, különben is feloszlik a téesz...” Éz volt itt az MDF első fellépése, bemutatkozása, és azóta tényleg feszült a viszony. — Hogy 50 forintot kérünk egy mázsáért, amikor a zaránki búcsúban 40 forint egy léggömb. Ez sok? És hogy a téesztagoknak ingyen van? Igen, de nekik is csak akkor, ha ők maguk szállítják el. De nem értem, miért kell azon csodálkozni, hogy őket kedvezmény illeti meg? Ez szerintem természetes, mindez kötődést jelent a téeszhez, és ezt nem is titkoljuk. Szóval igaz, hogy ezt a kedvezményt meghirdettük, de ami a legfontosabb: soha nem szóltunk senkinek, ha összeszedte a szalmát és elvitte, soha nem küldtünk el senkit. Ha valaki szalmát akar, az vihet. Persze, ha valaki botrányt akar, az más. — Az égetés valóban durva megoldás — mondja Kovács Miklós —, de egyszerűen nem tudunk mást csinálni. Géppel nem tudjuk összeszedni, nincs meg a műszaki hátterünk. Mi sem szívesen égetünk, és igaz, hogy ez a környezetre káros. A kritika tehát jogos, de nincs más lehetőségünk. Mozduljon meg végre a magyar ipar, és akkor energiatermelésre felhasználható lesz a szalmabrikett. Be kell hozni a technológiát külföldről, és akkor hasznosítani lehetne a szalmát, úgy mint például Dániában vagy az Egyesült Államokban. Egyébként ha a szalmát beszántanánk a talajba, akkor a talajt kellene fertőtleníteni utána, igen erős és drasztikus vegyszerrel. És ez még sokkal jobban károsítaná a környezetet. Pillanatnyilag nem látok jobb megoldást. De ismét csak azt tudom mondani: aki el akaija vinni a szalmát, az elviheti... „Nekem nem nézték volna el...” — Nekem nem nézték volna el — vélekedett erre az ajánlatra Holló Gábor —, ha én összeszedem a szalmát, és elviszem, akkor biztos, hogy rövid időn belül megbírságolnának. Mint a legutóbb is, mikor egy száz négyzet- méteres területen legeltettem az állataimat, és jött a 12 ezer forintos büntetés. Különben sem megoldás, hogy hallgatólagosan elnézik a dolgot, akkor mondják ki nyíltan, mi a helyzet. * Az ember, ha nem MDF-es kisgazda, de nem is téeszalkal- mazott vagy vezető, akkor, mint kívülálló, szintén csak azt mondhatja, amit a tiltakozó levél egy része, tehát, hogy: ki kellene alakítani a normális párbeszédet. Ez valóban segíthetne: nyugodjanak meg, higgadjanak le, beszéljék meg a problémákat, akár ott helyben is. A kívülállónak, ha ilyen elmérgesedett vitát lát, az jut az eszébe, hogy jó lenne, ha jövőre is lenne ennivaló; hús, kenyér, tej, ilyenek. A végén pedig a vitás ügy kapcsán, de amúgy is, talán érdemes és tanulságos felidézni a híres kisgazdaköszöntést, hátha ez megértést csal ki a szembenálló felektől. Úgyhogy: Bort! Búzát! Békességet!... Havas András A fejlesztésre és vendégre váró Tisza-tó (Folytatás az 1. oldalról) tik a szigeteken, folklórrendezvények, kulturális napok — meghonosításához. A jövő idegenforgalmi palettáján van azonban egy „fekete folt”, a környezetvédelem elhanyagoltsága, Ebből a szempontból — szögezték le a szakemberek — egyáltalán nem megnyugtató a Tisza-tó helyzete: a folyón érkező szennyezések megakadályozása ma még szinte lehetetlen megfelelő védőberendezések, szűrők hiányában. Az ipari üzemek által kibocsátott szennyező anyagok különösen az Eger és a Laskó patakból érkezve veszélyeztetik a jobb part természeti világát, a vízitáj szépségét. Sz. I. A csábítás „trükkje”... Nem minden a pénzen múlik... — hangzott el a rövidke megjegyzés a tanácskozáson. S hogy mire értette ezt a félmondatot Patkó Benjamin — aki szögről-végről Tisza-parti származásúnak vallja magát —, az rögvest kiderült a folytatásból. A hozzászóló a falusi, víziember vendégszeretetére apellált, mondván: egyszerűségük, kedvességük, közvetlenségük a csábítás „trükkje” lehet, hiszen ki nem vágyna visz- sza oda, ahol szíves szóval fogadták, ételükkel-italukkal, jó szívükkel marasztalták. Lám, ami a folyó menti falvakban máris vonzerő lehet — emberi, népi adottság. Hát ha még egy kis önszorgalommal meg is tetőznék, s szlovák, lengyel, német, esetleg angol szóval hangzana el, hogy: jövőre is visszavárjuk... . Az IRA vállalta Bombamerénylet öltapneg a lfnn7AFii2)tíii IrÁnuicolfít I I Mm Cr 1 W d 11 V IV\r|J VI k Az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) kedden kora délután bejelentette, hogy aktivistái hajtották végre hétfőn reggel a bombamerényletet, amely megölte lan Gow konzervatív képviselőt. A rendőrség teljes erővel folytatja a nyomozást az elkövetők kézrekeríté- sére. Eddig már több száz lakossági telefon-bejelentés érkezett a Scotland Yardhoz a merénylet színhelyén látott idegenekről és tevékenységükről. Az észak-írországi brit fennhatóság ellen terrorizmussal küzdő szervezet elleni általános felháborodást tükrözik a keddi újságok, amelyekben oldalakat tölt meg az 1985-ös brit-ír megállapodás elleni tiltakozásul miniszteri tárcájáról lemondott politikus méltatása, a politikai személyiségek védelmének boncolgatása és az újabb IRA-gyilkos- ság esetleges politikai kihatásainak latolgatása. A vezető újságok vezércikkekben sürgetik a kormányt, hogy ne hagyja eltéríteni magát jelenlegi irányvonalától, amely politikai kibontakozást, a szembenálló csoportok tárgyaló asztalhoz ültetését célozza. Az IRA elsődleges célja az, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben lehetetlenné válik a bizalom fenntartása London, Belfast és Dublin között...lan Gow meggyilkolása — miként a Carlton klub bombázása, avagy brit katonák megölése Németországban — azt célozza, hogy megnehezítse, sőt lehetetlenné tegye az észak-írországi vitában érintett felek között a párbeszédet. A brit kormány kötelessége, s ezt bizonyosan vállalja is, hogy kudarcra ítélje a gyilkos fanatikusok kisebbségének ezt a törekvését” — úja vezércikkében a The Daily Telegraph. A The Times hangsúlyozza: „lan Gow meggyilkolása nem érinti az észak-írországi brit politikát, következésképpen nem is szabad a kettőt összekapcsolni. Ha ez utóbbit tennénk, megengednénk, hogy a terror diktálja a demokratikus folyamatot. A terrorra csak egyetlen válasz lehetséges: nyugodtan és megfontoltan folytatni kell politikánkat”. A Financial Times „Bombák ellenére” című vezércikkében felveti: az ír Köztársaságnak azzal kellene hozzájárulnia a politikai folyamathoz, hogy gyakorlatilag lemond Észak-írországról. A lap szerint Dublinnak népszavazásra kellene bocsátania és így alkalmat adni a népnek arra, hogy érvénytelenítse alkotmányának 2. és 3. paragrafusát. Ezek kimondják: „a nemzet területe az ír-sziget egészét magában foglalja” és „az ír parlament hatásköre kiterjed egész Írországra”. Ä The Guardian vitába száll azokkal, akik drákói rendszabályokat követelnek lan Gow halála után. „Ez azt jelentené — úja —, hogy a kormány és a parlament megadja magát a terrorizmusnak, vagyis, pontosan azt adja az IRA-nak, amire az törekszik: propagandaelőnyt”. A hetvenes évek IRA-kampányára és az ennek nyomán életbe léptetett rendszabályokra és elsietett ítéletekre emlékeztetve a lap hangoztatja: „nem szabad megismételni az akkori hibákat”. A The Independent kiemeli, hogy Thatcher asszony kormánya elkötelezte magát a brit-ír megállapodás mellett, s ezen nem szabad változtatnia. „Az alternatíva politikialág lehetetlen, még akkor is, ha ez a megállapodás elidegenítette Londontól az ulsteri protestánsokat”. Kalugin feljelentette Gorbacsovot Oleg Kalugin, a KGB lefokozott és tüntetéseitől megfosztott tábornoka — aki a közelmúltban számos leleplező sajtónyilatkozatot tett a szervezet kulisszatitkairól — a moszkvai fővárosi bíróságon keresetet indított Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov kormányfő és Vlagyimir Kijucskov, a KGB elnöke ellen. A Komszomolszkaja Pravda keddi számának jelentése szerint az exvezérőrnagy beadványában törvénytelennek ítéli azt az elnöki rendeletet, amely megfosztotta rangjától, kitüntetéseitől és nyugdijától. Véleménye szerint ez az „ukáz” alkotmányellenes, sérti az Oroszországi Föderáció BTK-jának több paragrafusát. A kereset beadásával párhuzamosan egy szovjet népképviselő hasonló okokból levelet intézett az Alkotmányfelügyelő Bizottsághoz, kérve a törvénytelenségek kivizsgálását és a testület állásfoglalását. Az utóbbi időben a Szovjetunióban megszaporodtak a hasonló perek, ami talán jelzi, hogy lassanként kialakul a jogállam, hiszen korábban még csak elképzelni is nehéz lett volna a párt- és állami vezetőkkel való pereskedést. Így például a moszkvai pártfőiskolának az SZKP-ból kilépett rektora a fővárosi pártbizottság neki felmondó határozatát támadta meg peres úton, míg Anatolij Szobcsak népképviselő, Leningrad refomer tanácselnöke egy altengemagyot perelt be becsületsértésért és hitelrontásért.
