Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-14 / 87. szám

1990. július 14., szombat Hírlap 3. Keli ít­w Európa es a SZ0\J jel t kőolaj Az elmúlt hetekben viharos szovjet — magyar gazdasági tár­gyalások zajlottak le — nem túl biztató eredménnyel. Lassan az is nyilvánvalóvá válik, hogy az olcsó szovjet olaj mítosza végér­vényesen szétfoszlik, a hazai au­tósokat a benzinhiány réme fe­nyegeti. Mindezek ismeretében különösen tanulságos megis­merni, miként vélekednek a szovjet kőolaj és Kelet-Európa jövendő kapcsolatáról a nyugati elemzők. A Reuter londoni információi szerint ma már egyértelműen lát­ható, hogy Kelet-Európa jöven­dő olajellátásának kulcsa a ke­ményvaluta, és a Szovjetunió azon van, hogy véget vessen ,a puha pénzért történő eladások­nak. A szakértők szerint az idei év az utolsó, amikor Moszkva árucserében, illetve nem konver­tibilis valutában egyáltalán haj­landó olajat eladni ezeknek az országoknak. A szovjet nyersolajexport az 1989-es napi 3,4 millió hordóról 1990 elejére 2,6 millióra esett vissza. Az elemzők szerint a ke­let-európai szállítások draszti­kus csökkentésének elsősorban ez a termeléskiesés az oka. A csökkenő kitermelést egyébként azzal magyarázzák, hogy az egész szovjet gazdaság a teljes szétesés állapotába került. Külö­nösen igaz ez az olajiparra, ahol a vezetékek mind gyakoribb hibái, az alkatrészeket gyártó kaukázu­si üzemek sztrájkjai az egész rendszer működését veszélyezte­tik. Persze a nyugati szakértők azt sem hallgatják el, hogy miköz­ben a Szovjetunió elháríthatat­lan akadályokra hivatkozva egy­szerűen megszünteti korábbi csatlósai ellátását, magáról azért nagyon jól tud gondoskodni. Utalnak arra, hogy a ma is nagy mennyiségben exportált szovjet nyersolaj minden további nélkül megvásárolható a mediterrán or­szágokban és Északnyugat-Eu- rópában — persze dollárért. A kelet-európai országokat nem egyformán sújtja az olajcsap elzárása, de hosszabb távon vű- lamennyi volt szocialista ország növekedésének gátja lehet a nyersanyaghiány. A magyaror­szági helyzetet elemezve a Reuter szakértője arra utal, hogy a jövő­ben valószínűleg nem jön össze még egy olyan jó üzlet, amilyet a Mineralimpex kötött, amikor Irak 30 millió dolláros adóssága fejében 1,5 millió hordó olajat si­került vennie. Ez részben pótolta az első félévi 2,6 millió hordós szovjet lemaradást. A nyugati szakértők szerint Magyarország, Lengyelország és Jugoszlávia az IMF-fel kötött megállapodások alapján valószí­nűleg hozzájut olyan dollárhite­lekhez, amelyekből a gazdaság fenntartásához nélkülözhetetlen kőolajat meg tudják venni. Más kérdés, hogy ez további lökést ad ezen ország eladósodásához. A többi kelet-európai ország­ban a helyzet még súlyosabb. Amelyik nem tagja az IMF-nek, az csak nagyon lassan jut hitelek­hez, ezért Románia, Csehszlová­kia és Bulgária a kőolajhiány mi­att igencsak nehéz év elé néz. A volt szocialista országoknak eddig némi reményt adott, hogy barterüzleteket köthetnek, azaz áru fejében olajat kaphatnak az OPEC-országoktól. Mivel azon­ban a kereslet ugrásszerűen nő, és az árak emelkedésére van kilá­tás, az OPEC exportőrei feltehe­tően tartózkodni fognak attól, hogy a jövőben effajta üzleteket kössenek. P.É. A nők fogadtak, a férfiak nyertek — Hülye gyerekből a világ legokosabb csemetéje — A büntető és a 11-es Volt egyszer egy AMONDÓ Bár vége a labdarúgó-világbajnokságnak, az itáliai ese­mények még sokáig beszédtémát adnak a sportrajongók né­pes táborának. Az IBUSZ és a televízió sportosztályának közös vetélkedője, az a bizonyos AMONDO játék is, bátran állíthatjuk, hogy vetélkedett a nagy játék, a zöld gyepi elő­adások népszerűségével. Anélkül, hogy Rózsa György ba­bérjaira törnénk, megkerestük Mlinkó Lászlót, az IBUSZ Heves Megyei Irodájának vezetőjét, arra kérve, ossza meg velünk a játék megyei tapasztalatait. — Csak itt Egerben — mondta — 5-600 ezer forint érték­ben forgalmaztuk a szelvényeket. Vállalati szinten biztos va­gyok abban, hogy ráfizetéses volt az AMONDÓ, de ha en­nek reklámértékét veszem figyelembe, akkor mindenkép­pen jól járt az IBUSZ. A legnézettebb műsoridőkben állan­dóan jelen voltunk a képernyőn, az eddigieknél sokkal szé­lesebb körben ismerhetik meg szolgáltatásainkat, s bizonyá­ra a nyertesek közül több visszatérő utasunk lesz a jövőben. — Sokan a nyertesek nagy százalékával magyarázták, hogy menet közben változtattak a kérdéseken... — Valóban erről volt szó. Tulajdonképpen a hatodik és a hetedik AMONDÓ-meccs volt az, ami a változtatást ki­kényszerítette. Túlzottan sokat nyertek akkor. — Egerben ki volt a legszerencsésebb nyertes? — Az a hölgy, aki nem a büntetőrúgásokra, hanem a 11-esekre akar­ta leadni voksát. Nehéz perceimbe tellett, amíg elmagyaráz­tam neki, hogy a kettő az egy és ugyanaz. Aztán, amikor este néztem otthon a meccset, eszembe jutott a dolog; természe­tesen az illető hölgy nyert, méghozzá ötezer forintot. — Meghatározható valamilyen formában, hogy kikből te­vődött össze a fogadók köre? — Meglepően sok volt a hölgy, tulajdonképpen az előző példa is ezt bizonyítja. Én gyanítom, hogy a féljek így bizto­sítottak maguknak nyugalmat a mérkőzések idejére. Adtak az asszonynak néhány forintot, mondván, eredj drágám fo­gadni, s már fel sem tűnt, hogy az ember állandóan a tv előtt ült. Volt viszont egy egyetemista, aki utolsó havi ösztöndíját, 3500 forintot tette meg. Zárás előtt néhány perccel szitko­zódva megjelent az édesanyja, hogy mit csinált ez a hülye gyerek, s kérte vissza a pénzt. Ézt azonban már nem teljesít­hettük. Amikor másnap újra megjelent a kedves mama, már minden rosszra felkészültem. Ehelyett ő előadta, milyen büszke a világ legokosabb csemetéjére, merthogy nyert 11 ezer forintot. Hát ilyen volt ez a játék! Hadd ragadjam meg viszont az alkalmat befejezésül arra, hogy a nyertesek figyel­mét felhívjam: a nyeremények hatvan nap elteltével elévül­nek. Igyekezzenek hát utalványaik beváltásával... (kis szabó) A kombájnról teherkocsira kerül a gabona tíj búza a makiári telepen A sok bizonytalanság közepette szervezett munkával Andornaktályán — Eddig nem kötöttek szerződést a Gabonaforgalmival—Várnak a jobb érté­kesítésre Holnapi kenyerünkéit... öreg-hegy. Talán nem is tudni, mennyire öreg. Eger­től alig néhány kilométerre, a makiári repülőtér mel­lett emelkedik. Valamikor szőlősorok virultak erre, ma viszont hatalmas gabonatábla nyújtózik, amed­dig csak a szem ellát. Most, délelőtt esőre hajlik az idő, szürke felhők tornyosulnak fölöttünk, ám ez egyelőre mit sem zavarja az aratókat. A dűlő aljában vezető földútról, ahol ál­lunk, jól látni a felfelé kapaszko­dó hat kombájnt, amint egyenle­tesen haladnak. A gépeknek meg se kottyan az emelkedő, bírják az igénybevételt. Modem techniká­val dolgoznak az andomaktályai Egervölgye Termelőszövetkezet gabonatábláin. Nyugatnémet Claas Dominatorok és amerikai gyártmányú John Deere-ek vág­ják a búzát folyamatosan. Kalauzunk Bajzát László, el­nök a hegyről lefeléj-a tábla széle felé tartó gépre mutat: — Két új, modem arató-csép­lővel gyarapodtunk — magya­rázza széles karmozdulattal. — Világbanki hitellel jutottunk hozzá, több mint 7 millió forin­tért, a Szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszeré­nek közvetítésével. Jól vették a startot, még eddig nem volt ve­lük különösebb probléma. A már meglévő négy kombájnt pe­dig időben kijavítottuk, felkészí­tettük a nagy nyári munkára. Amennyiben szükségünk lesz, még kettőt kapunk kölcsön a szegedi Felszabadulás Termelő- szövetkezettől. Velük ugyanis több éve kapcsolatban vagyunk. Persze, az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy saját anyagi erőn­ket fölhasználva, másfél millió forintért két IFA teherkocsit is vásároltunk, amelyek szintén részt vesznek az aratással párhu­Becsülik, óvják Makiár felé haladva, a falu határában az útról már messziről látni a telepet a gabonaszállítóval és -táro­lóval. A bejárat utáni má­zsán áll meg a most érke­zett IFA-szerelvény, a bú­zával megpakolt pótkocsis teherautó. Megmérik a sú­lyát, aztán Pálinkás Csaba nyomban a szárító előtti betontérhez irányítja a jár­művet. Gyorsan leönti ter­hét, és ismét indul vissza az Öreg-hegyre, az aratás színhelyére. — Nyolc éve veszek részt a gabonaszállításban, itt a szövetkezetben — szól le az ülésről a gépkocsive­zető. — Kora reggeltől es­tig nincs megállás, de hát ez természetes is, hiszen ebből élünk. Nekünk a bú­za kenyeret jelent, ezt látjuk az egész munkafolyamat­ban. Ezért igyekszünk meg is becsülni, óvni. zamosan az új búza szállításá­ban. — Mikor kezdték a betakarí­tást? — A múlt héten, pénteken. Előtte káposztarepcét vágtunk. Összesen 1465 hektár búzánk van, amelyet — ha az időjárás en­gedi — két, két és fél hét alatt be­takarítunk. A korai érésű fajták­kal indultunk. Az utolsó termés- becslés 5,2 tonnás átlagot jelzett hektáranként,.de a korábbi nagy forróság, az aszály miatt lecsök­kent 4,6 tonnára, és úgy tűnik, ez Délidőben (Fotó: Szántó György) Az új gép bizonyít Math ImszIó kombájoos ezen a napon is korán kelt. Már 6 óra után kint volt az Öreg-begy lábánál, hogy átvizsgálja az új John Deere-t. Mert karbantartással kezdődik a munka. — Vastag volt a harmat — mondja —, ezért csak nyolc óra után indulhattunk az aratással, amikor felszállt. Most aztán nincs megállás este 8-ig, ha az idő is engedi, akkor fejezzük be. Akkor, amikor ismét leszáll a harmat. — Elégedett-e az új géppel? — Nagyon, hiszen szerelő vagyok, és örülök, hogy én szánhattam az egy ikbe. Egyszerű a kezelése, amelyet gyor­san elsajátítottam. Ehhez segítséget kaptunk a szolnoki Ga­bona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének szakem­bereitől. Nagyon sokat tud ez a gép, ma az egyik legmoder­nebb a világon. Légkondicionált, tehát a hőség is elviselhető benne. Egyébként hűsítőként szódavizet kapunk, ami itt van rendszeresen. Ha bármilyen műszaki probléma felme­rül, a tábla szélén van egész nap a szerelőkocsi, és rögtön megkezdődik a javítás. A cél az, hogy minél kevesebb legyen a meghibásodás, mert az kiesési, időveszteséget jelent. Az a jó, ha a gépek folyamatosan dolgoznak, tehát nincs fenn­— Ez kihat az ösztönzésre is? — Természetesen, mintán teljesítményben dolgozunk. Bízom abban, hogy a betakarítás végén meglesz a nettó 20 ezer forintom. Közben délre jár az idő. Megérkezik az ebédet szállító ko­csi. Pillanatok alatt megtelnek a tányérok levessel, kelká­poszta-főzelékkel, pörkölttel, és természetesen kiegészítés­ként süteménnyel. Most ez a kínálat. — Folyamatosan ebédelünk — említi a vékony, bajuszos fiatalember. — Váltjuk egymást, hogy ezzel sem veszítsünk az időből. marad. Sok a szorult szem, főleg a kalászvégeken. — Az előkészületek során mindenütt gyakori volta feszült­ség, a bizonytalanság. Ez, gon­dolom, önöket sem kerülte el — Valóban! — hangoztatja az elnök nyomatúkkal. — Aggód­tunk, hogy aratunk-e? Ez a ga­bonaárakból és a bizonytalan helyzetből fakadt. Reményked­tünk, hogy a kisgazdapárti mi­niszter kiharcolja a kormánynál a gabonaár-emelést, de sajnos er­re nem került sor. Az emberein­ket mégis sikerült meggyőzni, hogy elérkezett az idő, aratnunk kell, hiszen a holnapi kenyérről van szó. És meg is értették. Hozzáte­szem, hogy még év elején vállal­kozási csoportok alakultak szö­vetkezetünkben, saját bérkeret­tel, amely úgy tűnik, ösztönző­nek bizonyul, és fegyelmezett munkára serkent Szó esik a gabonaértékesítés­ről is. Hamar kiderül, hogy eb­ben az évben a korábbiaktól elté­rően nem kötöttek szerződést a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. — Egyszerűen azért — jegyzi meg Bajzát László —, mert to­vábbra is gondok vannak az ár­ral, és minőségi korlátok is nehe­zítenek. Mi ezen a vidéken nem tudunk úgynevezett malmi egyes minőségű búzát termelni. — Mégis, mi lesz a gabonával? — Kilátásaink alapján 700 va­gon búzára számítunk, amelyből 400 vagonnyi mennyiség már el is kelt, takarmánybúzaként. Felfelé az Öreg-hegyen Tonnánként 6500 forintos árat kaptunk. Ez magasabb a tavalyi­tól, persze kényszerhelyzet! Tár­gyalni akarunk a gabonaforgal­mi vállalattal abban az esetben, ha a tonnánkénti 5700 forint fö­lött még 10 százalék felárat ad­nak. Egyébként úgy tervezzük, hogy a 700-ból fennmaradt 300 vagon búzából ellátjuk az állatte­nyésztésünket, a háztáji gazdasá­gok igényeit, valamint a három község: Andomaktálya, Nagy- tálya és Makiár lakóit. Különben tárojunk is gabonát, és várunk a jobb értékesítés lehetőségeire. — Ehhez megvannak a feltéte­leik? — Makiáron 580 vagon ter­mény befogadására szolgáló tá­rolónk, valamint nagy teljesítmé­nyű Bábolna-szárítónk van. Ez most működik is, hiszen különö­sen az első napokban 15 — 16 százalék volt a learatott búzáink nedvességtartalma, amit rend­szeresen műszerrel ellenőrzünk. Tehát, szárítani kell a terményt. Naponta 500 — 550 tonnát taka­rítunk be, amely a makiári tele­pünkre kerül. — Reménykednek abban, hogy a gabonatermelés hozza a tervezett árbevételt? — Mindenképpen — említi az elnök —, természetesen ezért mindent el is követünk. Mentusz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents