Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-11 / 84. szám
1990. július 11., szerda Hírlap 3 A pénz világa Tőzsdére, magyar! Járay Zsigmond a pénzreformról, az értékpapírokról, a hazai ECU-ről — Kedves Járay Zsigmond, ön korábban pénzügyminiszterhelyettes volt. Véleménye fontos: kell Magyarországon tőzsde? — Feltétlenül. A tőzsdéknek óriási szerepük van a tőke szabad áramlásában. Piacgazdaságot, szabad döntéseket, tehát politikailag szabad embereket tőzsde nélkül nem lehet elképzelni. — Csakhogy sok minden hiányzik... — Persze. De legalább tudjuk, hova akarunk eljutni. Ma a magyar pénzügyi rendszer teljes mértékben deformált; jelenleg is a régi centrális gazdaságirányítás logikája érvényesül. A költségvetés elvonja az emberek, a vállalatok által megtermelt jövedelmek 65 százalékát, hogy azután újraosztódhassanak ezek a pénzek. Állami támogatásokat ad a vállalatoknak, beruházásokat finanszíroz, nyugdíjakat fizet, de mindaddig, amíg e'z nem változik meg, addig nem lesz piacgazdaság. Ha a jövedelmeket elvonják, akkor nem lehet szabadon dönteni. Tehát drasztikusan vissza kell szorítani a költségvetést. És a költségvetés által elhagyott terepet a bankrendszernek, a tőkepiacnak és a biztosítási rendszernek kell átvennie. —'Mikor következik ez be? — Nehéz megmondani. De azt hiszem, néhány év alatt meg lehet ezt csinálni. — Milyen tőzsdeéletre számít? — Kezdetben lanyhára. Mert alapvetően befektetőkre és értékpapírokra van szükség; enél- kül nem lehet tőzsdét játszani. Ahhoz viszont, hogy az átlag magyar tőzsdei szereplőként vagy a tőzsdén keresztül befektetőként megjelenjen, merőben új pénzügyi rendszerre van szükség. Ez a rendszer pedig otthagyja a pénzt az embereknél, és arra ösztönzi őket, hogy azt fektessék be. Ehhez pedig adókedvezmények kellenek, meg kedvezményes hitelezés. — Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy meg kell szüntetni a forintot, és új pénznemet kell bevezetni? — A drasztikus reformok híve vagyok. Teljes ár-, bér- és pénzügyi reformot kell csinálni Magyarországon. Apránként, kis lépésekkel itt már nem lehet megújulni. A valutareform tehát elkerülhetetlen. Hogy azután az új pénzt forintnak fogjuk-e hívni vagy koronának, az teljesen mindegy. — A dolog lényege nem is ez. Komoly külföldi pénzügyi körökben fölmerült az a gondolat, hogy a nyugat-európai pénzegységet, az ECU-t esetleg Magyar- országon kellene, mondjuk úgy: második valutaként, persze, konvertibilis pénznemként, kísérleti megoldásként bevezetni. — Hát ez elég meglepő ötlet. — Nem nélkülözi a realitást. Gyakorlatilag mi lennénk az a kelet-közép-európai ország, amelyik a legközelebb áll a Közös Piac pénzügyi rendszeréhez. B. I. G. Ezt olvastuk Komái János röpirata a gazdasági átmenetről Kornai János minden bizonynyal a legnagyobb formátumú mai közgazdászunk, tőle szokatlan műfajú könyvvel lepte meg az olvasókat: Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című kötete a tőle megszokott elméleti fejtegetések helyett csupa konkrétum, csupa szenvedély, csupa tettre sarkalló, jó értelmű agitáció. A Röpirat egészen leegyszerűsítve arról szól, hogy a száz sebből vérző magyar gazdaság Kornai szerint legfőbb baját, az egyszerre jelentkező általános hiányt és az inflációt egy drasztikus „műtét’’során, körülbelül egy év alatt miként lehetne visszaszorítani. A „műtét” részletei mindenekelőtt a szakemberek számára érdekesek, amit jelez, hogy Kornai könyvéről máris igen heves vita bontakozott ki a közgazda- sági lapok hasábjain. A nagyközönség számára pedig mindenekelőtt azért izgalmas a kötet, mert Komái határozottan és többnyire a megszokottól eltérően foglal állást a naponta vitatott gazdasági kérdésekben, legyen szó akár a magántulajdonról, az állami vállalatok jövőjéről, arról, hogy ki a felelős az inflációért, vagy az eladósodásunk megítéléséről. Kornai szerint a magyar gazdaságnak egyetlen egészséges része van, ez a magánszektor, szerinte ez a gazdaság beépített stabilizátora, sőt az egész reformfolyamat egyetlen igazán fontos vívmánya. Mindehhez legfőbb érve, hogy a magánszektor életképessége messze meghaladja az állami szektorét, ezért az átmenet időszakának egyik legfontosabb kormányzati feladata, hogy a magánszektor fejlődése útjából valamennyi, ma még meglévő akadályt eltüntessen. A gazdagodással, a vállalkozóellenes közhangulattal kapcsolatban Kornai kijelenti: „A szocialista állami tulajdon végzetes baja a tulajdon elszemélytele- nítése. Az állami tulajdon mindenkié és senkié. A mai magyar átalakulás pillanatában ideje ennek ellentétére fektetni a hangsúlyt”. Mindez már jelzi, hogy Komainak igencsak rossz véleménye van az állami szektorról. Ami pedig a vállalati vezetők manapság sokat vitatott javadalmazását illeti, Komáinak e kérdésben is különvéleménye van „Egy állami nagyvállalati tisztviselő presztízse ne legyen kisebb, mint egy nagyköveté, polgármesteré vagy tábornoké. De ne lássunk benne üzletembert. Hajói végzi munkáját indokolt, hogy sokat keressen, de megengedhetetlen, hogy keresete a csillagokig emelkedjék... Ahogy a parlament határozza meg a miniszterelnök és a tábornok fizetését, ugyanúgy szabjon határokat az állami vállalat menedzserei fizetésének is”. A vállalateladások és átalakulások mind gyakrabban botrányos ügyében is tanulságos gondolatokat fejt ki a szerző ...teljességgel bizalmatlan vagyok a magyar reform leggroteszkebb fából vaskarikájával, az „állami tőkepiaccal” szemben... Több minden tartozik ide az általam bizalmatlanul fogadott változások közé. Nézetem szerint ez csak amolyan plasztik Wall Street! A külföldről érkező ember szereti az ismerős élményeket. Örül annak, hogy lát egy McDonald éttermet, és örül annak is, hogy itt bankot, részvénytársaságot, tőzsdét lát. De ez nem valóságos bank, nem valóságos részvénytársaság, nem valóságos tőzsde. Ez csak sajátságos Capitaly-játék. Sajátságos, mert nem gyerekek játszanak játékpénzzel, hanem felnőtt hivatalnokok az állam pénzével”. Kornai szerint egyébként a vállalateladásokat a legteljesebb nyilvánosság előtt, a magántőke számára biztosított jogok szigorú érvényesítésével, és a legszigorúbb parlamenti felügyelettel szabad csak véghez vinni. P. É. IPAROSOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK! Fontosnak tartja ön, hogy hosszú távon sikeres vállalkozó legyen? Akarja tudni, miként érheti ezt el ma? Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszol, akkor JÖJJÖN A HATVAN ÉS KÖRNYÉKE IPARTESTÜLETBE KÖNYVELTETNI. MINDEN VÁLLALKOZÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYBEN TANÁCSADÁS. Címünk: Hatvan, Petőfi út 17. Telefon: 11-071. A nyáréjszakák sem a régiek A kombájnőr A kömlői Kalmár Ignác igazán sok mindenhez hozzáfogott már az életében — csak a kombájnőrségre vállalkozott most először. Mert ülni ült gépen eleget, 1957 óta dolgozott is jó darabig traktorral, aratómasinával a helyi téeszben, ám hogy egyszerűen csak nézze kedvenceit, műszakokat töltsön mellettük, mindeddig véletlenül sem jutott az eszébe. S ha tényleg mindössze ennyiből állna, amit az idei nyártól csinál, bizony aligha hajlik a kérő szóra. Ugyanis többet, sokkal többet jelent legújabb szolgálata, ismét komoly, felelősségteljes munkát. Valójában igen nagy értékeket vigyáz a mezei strázsa. A betakarítás drága eszközeire ügyel nap nap után, attól a perctől kezdve, ahogy azok pilótái — Kalmár Ignác utódai — abbahagyják a vágást, s megpihennek éjszakára. Ügy is mondhatnánk hát, hogy egészen pontosan éjjeliőr az immár nyugdíjas ember, kinn a határban. A maga módján osztozik a közös vagyon védelmén. Őt választották a cseppet sem jelentéktelen posztra, neki üzentek, hogy segítsen a feladatokban. Jómaga pedig első hallásra megértette a kérést. Úgy rendezte a dolgát, hogy mehessen, amikor kell. Mit csinál? — Nos, ott van azok mellett, amiket rábíztak. Ha nem történik semmi, békésen, csöndben tölti az idejét. De ha netán baj adódna — valami oknál fogva kigyulladna egy monstrum — természtesen nyeregbe pattanna megint. Leghamarább a veszélybe jutott kerekesnek a szomszédait vezetné arrébb, akkora távolságra, hogy a kár legalább ezeket elkerülje. Aztán ugyanilyen gyorsasággal körülszántaná a tüzet az ekés géppel, s persze, ahogyan tudná, a lángokat is megpróbálná fékezni. Közben pedig küldené kis járművével a kerülőt, hogy a gazdaságban riassza az oltásban segíthető társakat. Szerencsére, eddig még nem volt erre szükség. S Kalmár Ignác reménykedik, hogy ezután sem lesz nagyobb gondja a földeken. Különösebb riadalom nélkül, ütemesen végezhetik, amihez hozzákezdtek. Ha nem is alszik — álmodozni bőven van ideje az éjszakákban. Korán próbákkal terhelő, változatos életéről. Napszámos esztendeiről, amiben egymást váltotta a szántóvetők és a kubikosok tennivalója, fogolyként belekóstolt a munkaszolgálatba is, míg a békésebb években gyalogparasztként, brigadérosként, majd a kenderesi traktorosiskola után gépeket lovagolva teljesítette megbízásait. Aztán emlékezhet másra is, hiszen, ahogyan ideje engedte, egyebeknek sem fordított hátat. Szívesen foglalkozott sok mással. Például épített — gondolható, hogy mi mindennek nekifogott, hiszen csupán saját birtokán a harmadik házát lakja —, asztaloskodott vagy bádogosko- dott, sőt — legújabban — a seprűkötéshez is hozzálátott. A maga termelte cirokból, persze. Elismeréseire is gondolhat éppen, ha eszébe jutnak. Mert éppenséggel három kitüntetést is kapott — legutóbb Egerben, a téeszek megyei szövetségénél —, s volt külföldi jutalomüdülésen. No, meg felidézheti akár a régi nyáréjszakák emlékeit is — hiszen már azok is csak így élnek tovább. Sóhajtva beszéli, hogy alig, vagy inkább nem is hall már tücsköt, békát, lassan elfelejti, hogy valamikor kora hajnalban még pacsirta ébresztette, ha apjával kinn aludt a tarlón. S igen ritkán köszönti reggel búzavirág, pipacs, pedig régen kedves csokrokat is köthetett belőlük újra meg újra, amint hazafelé tartott. Más a vilg azóta, hogy megismerte. Azt sem hitte volna, hogy amikor megtér a szolgálatból, s kicsit kipiheni magát, ő, a nagy gépekhez szokott ember — amolyan „játéktraktorkával” forog a ház körüli kertben. Kicsit még mindig szokatlan a dolog — nevet a búcsúzásnál —, de kénytelenkelletlen már megbarátkozott vele is. Mert igazán praktikus kis jószág — dicséri —, rengeteget könnyít a földművelésben. No meg — teszi hozzá —, a motorjára mást is rákapcsolhat. Egyszóval, igazán hasznos társa saját portáján. Ott, ahol ma, nyugdíjasán is a céltalan heverészés a legkevesebb. Mindig talál magának valamit, hogy az idő hasznosabban teljék. Amikor meg elfogy, rokonnak, barátnak segít valamiben. Különben — vallja — már régen nem élne... (gyóni) Világgazdasági panoráma Angliában már betiltották Mi újság, kamara? Tömeges fizetésképtelenségre kell számítani Rubelexport-korlátozás a tarlóégetést Angliában végképp betiltják az őszi tarlóégetést, s ennek mindenekelőtt környezetvédelmi oka van. A brit mezőgazdasági miniszter ezt a bejelentést azzal indokolta, hogy a tarlóégetés veszélyezteti a közeli autóutak biztonságát, hozzájárul a savas esők kialakulásához, és szerepe van az egész glóbusz légkörét fenyegető üvegházhatás létrejöttében. A szigetországban egyébként jelen - leg évente 5 millió tonna szalmát égetnek el, s ez szakemberek szerint óriási veszteség a talaj szempontjából is, hiszen ha beszántanák a földbe, valamennyi értékes anyag újra hasznosulna. A Magyar Gazdasági Kamara a tőle megszokottnál élesebben foglalt állást a magyar vállalatokat súlyosan érintő rubelexportkorlátozás kérdésében. A kamara ügyvezetősége szerint a kormány nem mérte fel kellően, hogy a szocialista export drasztikus visszafogása milyen hatással lesz a vállalatokra, és az egész ország gazdasági, társadalmi, politikai helyzetére. A kamarai prognózis szerint, ha a jelenlegi kiviteli szigor nem enyhül, a már most is tömeges vállalati sorban állás általánossá válik, a második negyedévre pedig bekövetkezik az érintett vállalatok fizetésképtelensége. A kamara azon az állásponton van, hogy a központi irányítás nem hagyhatja magukra a bajba jutott vállalatokat. Gyors és radikális intézkedéseket sürgettek, mivel a gondok szemmel láthatóan sokkal súlyosabbak, semmint kényszerszabadságok elrendelésével megoldhatók lennének. A kamara szerint elkerülhetetlen a feleslegessé vált munkaerő elbocsátása, a KGST- országokban dolgozó szakemberek, kiküldöttek visszahívása, és a várható nagyszámú munkanélküli számára közmunkák szervezése. A kamara máris megkezdte a rubelexport-korlátozás vállalati következményeinek felmérését, a helyzet tisztázása, a további károk megelőzése, és a veszteségek mérséklése érdekében. A vállalatoktól így nyert információk alapján nemzetközi kapcsolatait is fel akarja használni a szocialista piacról kiszoruló és minőségi paraméterei alapján tőkés értékesítésre felajánlható termékek értékesítésére. Kisbéri félvér lótenyészet — magánkézben Motorizált világunkban különösnek mondható vállalkozásba fogott a Mátraal- ján. Gyöngyösön Nagy Imre, a Budapesti Likőripari Vállalat helyi üzemének dolgozója és két társa. A régi magyar lovak közül a törzskönyvezett kisbéri félvér fajta tenyésztésébe kezdtek, az erre a célra a város határában kialakított tanyán. A szép küllemű állatokat mátrai kocsi- és lovastúrákhoz, továbbá nyugati exportra nevelik. (Fotó: Szabó Sándor)
