Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-10 / 83. szám
Hírlap, 1990. július 10., kedd. PF 23. _____----------------Ü zen a szerkesztő Cs. A. Levelének lényeges részét idézzük: „Ez év május 3-án vettük ki ifjúsági betétünket OTP- lakásvásárlás céljából. Elmondták, hogy a május havi kamatot majd június elején, utólag postázzák. Június végén érdeklődésemre közölték, hogy az anyagunk Pécsett van számfejtésen, majd július végén talán(!) fizetnek. Ezt a pénzt bútorvásárlásra szántuk, s most, hogy megérkezett az előre megrendelt bútor, nem tudjuk kifizetni. Reklamálásomra a hölgy azt a választ adta, vegyünk fel személyi kölcsönt erre az 1 — 2 (vagy több?) hónapra, és ha megkapjuk a kamatot, visszafizetjük. Tiszta sor: az OTP használja a kamatomat 2 — 3 hónapig, és még a személyi köl- csönömmel is gyarapíthatom az ő profitjukat. Ez lenne a tőkés kizsákmányolás?” Megnyugtatjuk: az OTP ügyintézőjének a válasza nem a tőkés kizsákmányolás kezdő nyilatkozata, hanem egy megoldási formula közlése, amihez az ő ügyintézői logikája szerint eljutni kényszerült. Az azonnal megállapítható, hogy az önök terhére jelentkező joghátrány és az OTP mulasztása között logikai, ténybeli összefüggés mutatkozik. Önök nem károsodhatnak azért, mert az OTP Pécsett dolgoztat, és ezért határidőt mulaszt, nem teljesít, amikor a szabályok szerint ez neki kötelessége. Az ügyleti láncolat és a kár nyilvánvaló. Nem akaijuk elvenni a kedvét semmitől, biztatni sem szeretnénk, de ha rászánja magát egy úgynevezett „próbaperre”, „megpróbálom, mert hiszem, hogy igazam van”, akkor gazdag tapasztalatokra, talán teljes rendezésre is út nyílik, miközben az idegek esetleg pattanásig feszülhetnek. Ami itt problémát okoz, az még nem a kapitalizmus, csak a monopolhelyzetben lévő szervezet esete, amikor a hivatali gépezetbe a fogaskerekek közé becsúszott egy kavicsdarab. Vagy más. Cs. B. Nyolc sűrű oldalon öntötte ki méltatlankodó lelkének és tudatának minden keserűségét, a helyi, tehát egri közállapotokkal kapcsolatban. Önt nem a társadalom érdekli, inkább a köztér, az utca, a tér, és mindaz, ami ott összesűrűsödik, akár közlekedés, akár egyéb címen. Legelőször is öntől megkapja a magáét a Volán. írja: „Nem szégyellettek az új menetrend életbelépésekor olvashatatlan menetrendet kümi, kitenni! A helyi menetrend még olvasható, de a vidéki nem. Általános gyakorlatuk: „Az 5-ös hosszú ideig nem járt, mit tettek? Az Almagyar úti és a főiskolai megállóban ilyen szövegű táblát akasztottak ki: „Az autóbuszok ezt a megállót nem érintik.” Ez hazugság, mert csak az 5-ös nem érintette. Más: a helyi, főleg a 12-es vonalán egész nyáron csukott ablakú, csukott tető- szellőző-ablakú buszokat közlekedtet a Volán. El lehet ájulni a 30 fokos hőségben. Megkértem egyszer a sofőrt, nyitná ki a szellőzőt, a válasz így hangzott: nyissák ki! Más ügy, más oldalról: fehér padot kapott a Lenin tér, a Népkert. De az autóbusz-megállókban is kellenének. Több helyen nincs semmi (Almagyar út, Malom út, uszodai megálló). A város több részén zebrákat kellene felfesteni — a Csebokszári- ban, a Vécsey-völgyben, a Gárdonyi útnál, a vasúti sorompónál. Zebrán túl, tető is kellene a várakozók fölé. A város játszótereinek gondozatlanságáról ne is beszéljünk: ezek a város szégyenfoltjai.” Ennyi egy szuszra. Ezt mind a tegnapból örököltük, mondhatnánk, mai gondjainknak tételezzük, de az bizonyos, hogy mindez nemcsak a pénzen múlik. A köz ügye szemlélet dolga is! „Csoki” jeligére: Rózsaszín levélpapíron beküldött versei közül csak egy versből, csak egy szakaszt idézünk: „Megy a tavasz, jön a nyár, Kismadár megjött már? Keresi fent, keresi párját, Még nem találja, csak az ágyát.” Kérdezze meg meghitt barátait, ők hogyan folytatnák ezt a gondolatmenetet? Egy állampolgár nosztalgikus gondolatai... Divatos szó ez ma, hogy „nosztalgia”, igaz, úgy is mondhatnánk, visszaemlékezés valamire, ami számunkra jó vagy kellemes, rossz vagy fájó, de mindenképpen emlékezetes maradt. Nos, néha ilyen nosztalgikus gondolataim támadnak, amikor a mindennapok során a városi ember éléskamrájába, az ABC- be lépek. Eszembe jut egy régi, háborús sláger szövege: Ha nem is mondjuk azt, hogy egy nap a világ, és azt sem mondhatjuk, hála az égnek, hogy csak egyetlenegy perc az életünk, de azért kikívánkozik néha az állampolgár szájából: „Ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk?” Tudniillik milyen áremelésre, amely egy újabb lépés lesz a lépcsőn lefelé, az elszegényedéshez. Amikor a bolt pénztárához lépek, kérdésemre a következő válaszokat kapom: 18 forint 20 fillér, 56 forint 40 fillér, 14 forint 80 fillér? A pénz értékét minden időben az határozta meg, amit azért kapni lehetett. Kérdezem én: napjainkban 10,20,30,50 fillérért, általában minden fillérért, mit lehet vásárolni? Nem hazudok, ha azt mondom, semmit. Akkor miért használjuk? Nem egyszerűbb lenne, úgy a vevő, mint az eladó számára is, ha az 50 filléren felüli értékeket felfelé, az azon aluli értékeket pedig lefelé kerekítenénk? A fillérek kora és értéke a mi pénzgazdálkodásunkban már lejárt. Attól tartok, nemsokára a forinté is. Mivel ma nem az „án- tivilágban” élünk, amikor 40,50 fillér volt egy liter bor, 16 fillér volt egy liter tej, 6 fillér volt egy péksütemény, a jelenleginél jóval nagyobb és frissebb. Távol álljon tőlem, hogy sirassam azt a múltat, amikor fillérekért kellett dolgozni. Igaz viszont, hogy akkor a fillérekért jóval többet tudtunk vásárolni, mint ma a forintokért. De akkor szükség van-e ma a vásárlásokat csak megnehezítő fillérekre?! Akkor, amikor világos valamennyiünk előtt, hogy noha mi is a haladó világ felé közeledünk, aprópénzünk még nagyon messze áll a fejlettebb nyugatiakénak értékétől... id. Kiss Lajos Eger Van gazdája az egri tévéátjátsző adónak Lapjuk 1990. június 27-i számában „Átjátszott átjátszó” címmel bíráló cikk jelent meg. Az egri Almagyar-dombon lévő átjátszóadó, mely az MTV 2-es műsorát sugározza, 1990. június 24-én elromlott. A Magyar Műsorszóró Vállalat emődi üzemigazgatóságának szervize megkezdte javítását. A tévéátjátszó adó garanciális, és mivel a tápegysége hibásodott meg, azonnal értesítettük az illetékes gyártó céget (hétfőn délelőtt), a Nógrád Megyei Szolgáltató Vállalat videotechnika-gyártó részlegét Salgótarjánban, ók a hibát kedden elhárították, így az adó kedden este — 26-án — már rendben üzemelt. Északkelet-Magyarország területén az emődi üzemigazgatóság 23 telephelyen több mint 40 átjátszóadót üzemeltet, szervizel. A gyors hibaelhárítás érdekében telephelyeinken mindenütt vételmegfigyelő helyeket létesítettünk. Egri vételmegfigyelőnk Vincze Gyula, 3300 Eger, Sóház u. 14. sz. alatti lakos (ő a hibát követően azonnal értesített bennünket). Az emődi szervizközpontban éjjel-nappal ügyelet van (tel.: 46-42-131). A Magyar Műsorszóró Vállalat emődi üzemigazgatóságának dolgozói a cikkel ellentétben nem állíthatták vagy állították azt, hogy az egri átjátszóadó nem hozzánk tartozik, hiszen a hibáról azonnal értesítették a szervizt, akik a szükséges intézkedést a fentiek szerint meg is tették. Sajnos, meghibásodások eddig is és ezután is előfordulnak. A mi feladatunk a minél előbbi hibaelhárítás, ha garanciális adóról van szó, mint jelen esetben is, a gyártó cég haladéktalan értesítése. így nyugodtan állíthatom, hogy az egri tévéátjátszó adónak van gazdája és felelős üzemeltetője. Székely István üzemigazgató Köszönjük Ezúton fejezzük ki köszönetünket a Hevesi Városi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának, akik fáradságot nem kímélve munkálkodtak azon, hogy a július 1-jei, kiskörei nemzetközi triatlonverseny lebonyolítása zavartalan legyen. Kovács Márton a Triatlonszervező Bizottság elnöke BnunaműBBEnRa „Vadházasság” Nem gyakori, de amint az Önök példája is bizonyítja, előfordul. Három éve elváltak, de a vagyoni osztozkodás fiaskója miatt végül is együtt maradtak. — Egészen összerázódtunk — úja. Hála Istennek! Gondolom, ennek a két gyerek örül a legjobban, a falu meg már el is felejtette, hogy maguk elváltak, és senki nem firtatja — sőt, természetesnek veszik — házasságukat. Erről ne beszéljenek! Éljenek a munkának, a gyerekeknek, önmaguknak — és ha tényleg úgy van, ahogyan írta —, akkor az újrakezdés egészen elviselhető. Azt tanácsolom, hogy ne sürgesse a hivatalos aktust! Majd megérik az magától. Örülök, hogy levelem megnyugtatta, és hogy a tanácsaimmal segíthettem. Ne feledje, hogy az igazi összetartó erő a jövőben is a két gyermek marad... „Pokol az élet” Félje hirtelen támadt betegségét a telefonban nem magyarázta el eléggé, bár — nem lévén orvos — úgysem értenék hozzá. Azt, hogy az áldott jó embernek — akinek még az epéje sem volt eddig keserű — miért kellett egyszerre a sarokvasából kifordulnia, valójában nem értem. Forduljon orvoshoz, sőt, pszichológushoz is! Járjon a végére, hogy testi vagy lelki beteg-e a félje, netán mindkettő? Addig is türelem! Ez természetesen ne addig tartson, ameddig ön is hasonló helyzetbe kerül. Ezért kellene sürgősen tisztáznia az ügyet... „Mákvirág” Ne hülyéskedj már, Öcsi! Úgy „bezsongani” azért nem kellett volna, hogy szembesprézed a barátodat egy lány miatt. És ha mégis! Egy modern párbaj, mondjuk egy „birkózás” is megtette volna. Ha győzöl, akkor legalább elmondhattad volna, hogy én vagyok a „Jani”, és a kislány is bizonyára büszke lett volna rád. Most a másikat sajnálja, és veled szóba sem áll. Kellett ez neked? De ha már így van, fizessék ki a szüleid a felmerült költségeket, te pedig nézz másik barát és másik lány után, ugyanis — ha nem vetted volna észre — elveszítetted mind a kettőjüket. Tudod, a fejünk nemcsak azért van, hogy legyen min hordanunk hébe-hóba a sapkát... „Gyöngyösi lány” Örülök, hogy végül is összejött a sráccal a kapcsolat, és hogy négyesben mentek a nyáron a Balcsira. Látod! Nem gondoltad, hogy mire is jó a Lelki Leveles Láda... „Megbecsülést várok” Ezzel a jeligével tette meg felhívását. Máris itt a pontos címmel ellátott válaszlevél a Lelki Leveles Ládánál! Kérem, tudassa velem, hová küldjem a hölgy levelét, leveleit? Szerdánként nekem szorgalmasan telefonál, de a nevét, lakcímét elfelejtette közölni. Fel a fejjel! Majd csak összejön valami. „Rossz szomszéd” Az emberek többsége a szomszédait nem válogatja, hanem kapja. Olyan kalappal köszönünk, amilyen van! Elmondja, hogy először minden szépen indult, sülve-főve együtt voltak. Itt a baj! Bizony, egy jó szomszéd áldás, gyakran többet ér, mint egy rokon, de a rossz szomszédság — török átok is. A szomszédok általában sokkal többet tudnak egymásról, mint más emberekről. Ezzel nem szabad visszaélni! Mit tegyen most, amikor már fel is jelentették egymást? A per mindig pénzbe kerül, és nem mindig oldja meg a dolgokat. Ezért kíséreljék meg visszaállítani az elviselhető együttélést! A kutyamérgezést nem lesz köny- nyű bizonyítani. És ha mégis? Minek pusztulna a szerencsétlen állattal együtt lassacskán a két család is... Uranus Boldog! hagyományőrzők (Fotó: Perl Márton) A leghumánusabb módon kell segítséget nyújtanunk A Hírlap Üzen a szerkesztő rovatában B. Gy. leírja panaszát a „Munkaerőnél” tapasztalt ügyintézői bánásmódról. Mint érintett ügyintéző, az alábbiakat kívánom elmondani, hogy az újságolvasó a Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri Irodájában végzett ügyintézői munkáról hitelesebb „pillanatképet” kapjon. A munkanélküliséget nem az iroda dolgozói idézik elő, ezért néhány ügyfél bizalmatlanságát érthetetlennek és megalapozatlannak tartjuk. A munkahely elvesztését az egyének különbözőképpen élik meg, egyeseknél negatív lelkiállapotot, depressziót, másoknál agresszív magatartást vált ki. Nekünk, ügyintézőknek, minden esetben a leghumánusabb módon kell segítséget nyújtanunk. Az egy ügyintézőre jutó napi 40 — 50 ügyfél kiszolgálása, ügyének megnyugtató intézése hallatlan türelmet, ügyszeretetét igényel. Munkánkban követelmény az önmérséklet és a tolerancia. B. Gy. sérelmezi, hogy havonta kell „jelentkeznie” a „Munkaerőnél”, és várakoznia kellett. Ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy a munkanélkülisegély — jogszabály alapián — csak annak folyósítható, aki vállalja az együttműködést a munkaerő-közvetítő szervvel, mielőbbi elhelyezkedése érdekében. Nevezetesen: felkeresi az iroda által felajánlott munkahelyeket, a számára előírt időpontban (havonta legalább egyszer) megjelenik az irodánkban, és tájékoztat a kiközvetítés eredményességéről, vagy a sikertelenség okairól, melyeknek függvényében kerül számfejtésre a munkanélküli-segély. Tehát az ügyintézés folyamán nemcsak dátum beírásáról van szó, mint ahogy azt B. Gy. említette. Ő ugyanis ügyintézés közben, annak félbeszakításával kívánt együttműködési kötelezettségének eleget tenni. Mivel az ügyintézés diszkrét és személyre szabott, megkértem, várakozzon, kb. 2 perc múlva befejezem az előttem ülő ügyféllel a munkát, szintén egy sorstársának próbáltam segítséget adni elhelyezkedéséhez. A 2 perc eltelte után, kinézve a várakozóhelyiségbe, B. Gy.-t nem találtam. Mint később elmondta, a folyosóra ment ki cigarettázni. Mivel nagyon sokan várakoztak az ajtóm előtt, behívtam a soron következő ügyfelet, akivel kb. 10 percig tartott ügyének intézése. Ezután B. Gy. ingerülten vont kérdőre, melyre közöltem, hogy már kerestem, de nem az ő általa kifogásolt hangnemben. Ezt követően asztalomra dobta a kiskönyvet, amelybe a következő megjelenés időpontját jelöljük meg a segélyezettek számara, majd dühösen távozott. Miután az ügyfélfogadás befejeződött, levelet írtam neki, amelyben munkahelyet ajánlottam fel számára, és postáztam a kiskönyvét a következő megjelenés dátumával. Bár az már nem az én munkámmal kapcsolatos megjegyzés volt, de el kell mondanom, nogy az ügyintézők az irodahelyiségben ügyfélfogadási idő alatt nem kávéznak. A nyugdíjas korú hölgy munkaköre nem az, hogy bennünket kiszolgáljon. Mivel a T. Szerkesztő B. Gy. leveléhez a panaszos által leírtak alapján véleményét nyilvánította, az iroda dolgozóinak az a javaslata, hogy szabadidejében töltsön el ügyfélfogadási időben az irodánál néhány órát, ismerje meg a valós tényeket, és ezután alkossa meg véleményét munkánkról. |yjosoni Lászlóné ügyintéző A teljes választ közöltük. Mi nem a hivatal munkáját bíráltuk, hanem hangot adtunk annak a panasznak, amely pontos adatokat tartalmazott, es tanúkat nevezett meg a hivatal egy konkrét dolgozója által tanúsított magatartására, amely semmiképpen nem téveszthető össze a munka minőségével, kritikájával. Nem ez az első panasz, és ha mi ismét- lünk — fel éven belül már másodszor —, annak megvan az oka. (A szerk.)
