Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-09 / 82. szám

1990. július 9., hétfő Hírlap 3. Kihúzták a talajt a kemping alól Nem fújnak az új szelek Sarudon Ha itt valaki Nyugat-Európá- ra hivatkozik, az nagyon rosszul teszi. Mikor itten azt citálják naphosszat, hogy magánvállal­kozás, befektetés, piac, meg hogy nyugati modell és színvo­nal, akkor az nagyon szép. Csak nem igaz. Mást hallunk és mást látunk, ami nem igazán érzék­szervi probléma. Inkább arról van szó, hogy gyönyörű álmaink vannak, de környezetünk (a kör­nyék) állandóan visszahúz ben­nünket a földre. Mintha változat­lan lenne a helyzet. (Valószínű­leg változatlan is.) Alábbiakban egy olyan ma­gánvállalkozó „földreeséséről”, visszahúzásáról lesz szó, aki nai­van azt hitte: komolyan veheti a biztatást, miszerint vállalkoz­zunk bátran! Varga László és fe­lesége idén áprilisban négy és fél millió forintért megvásárolták a sarudi kemping bérlegi jogát, mégpedig a szentendrei város­gazdálkodási vállalattól. — Ez év januáijában tudtam meg — mondja Varga László —, hogy a szentendrei cég meg akar szabadulni a kempingtől. Ez­után beszéltem a helyi tanáccsal, hogy a létesítmény színvonalát szeretném európai színvonalra emelni, ám kikötöttem, hogy ha belevágok a dologba, a területet szeretném megvenni, hiszen csakis így tudok biztonságosan beruházni. Mikor megkötöttem az adásvételi szerződést a szent­endreiekkel, a sarudi tanács ki­adta nekem a működési enge­délyt: Egy újabb megbeszélésen — amelyen az ügyvédem is jelen volt — fölajánlottam a tanácsnak hárommilliót a földterületért, s ezt az ajánlatot ők szóban el is fo­gadták. Csak azt kérték, várjunk a választásokig, de azért kezdjem el a korszerűsítést. Miközben sok pénzt fektettünk a kempingbe, rendbe hozattuk az elektromos vezetéket, új csatlakoztatókat he­lyeztünk üzembe, s fölújítottuk a vízhálózatot is. — Mit mondott a tanács a vá­lasztások után? — Tovább halogatták a dön­tést, hogy váijuk meg az űj kor­mányt, különböző indokok ju­tottak eszükbe, hogy várjuk meg, mi lesz a földtörvénnyel, stb. Ar­ra is hivatkoztak, hogy 1985-ben az előző tanács rossz szerződést kötött a szentendreiekkel, mert olcsón adták bérbe a területet. Aztán következett a meglepetés: a megbeszélt hárommillió forint helyett egyszeriben 7,2 milliót kért a tanács... Ez teljesen új és lehetetlen helyzetbe hozott bennünket. A ’90-re tervezett tízmilliós beru­házásból hatmilliót már megcsi­náltunk. Nézze — mutatja a terv­rajzokat Varga László —, min­den elő van készítve: már elkezd­tem volna építeni a büfésort, a kétszintes, fűthető, téliesített vendégházat, a horgászboltot és az új éttermet is. De mindehhez bankhitel is kellene, ám a bank kikötötte, hogy meg kell szerez­nem a földtulajdont, mert ez a garancia számukra, és ha ez meg­van, elkezdhetjük a terv végre­hajtását. — Mikor megtudta, hogy nem kezdhet bele a munkába, mit csi­nált? Nem gondolt arra, hogy hagyja inkább az egészet? — Egy időre be is zártam a kempinget, képzelheti, hogyan érintett a tanácsiak „húzása”. Őket egyébként ez nemigen za­varta, sőt még olyan véleményt is hallottam tőlük, hogy tulajdon­képpen a kempingből semmi haszna a falunak, csak a bolt zsú­foltabb a turisták miatt. De hát ez nem igaz; sok vállalkozó van itt Sarudon, vendéglősök, fizető­vendég-szolgálatosok, van köl­csönző, hintóztató is, ha ide nem jönnek az emberek, mindannyi­an rosszul járunk, nemcsak én. Arról nem is szólva, hogy a for­galom után befizetett adóm is a falué lenne. Sokkal jobban jár­nának ők is az adóval, jobban, mint így... És ezt érzik az itt élők is, mindenkinek hasznára válna, ha fellendülne Sarudon az ide­genforgalom. Ezek után rendkívül kíváncsi­ak voltunk a helyi tanács vélemé­nyére is. Kiss István megbízott és társadalmi elnöktől azt kérdez­tük: ugyan miért csinálják ezt? Szóval, hogy van-e indok, van-e ok? — Először is ott kezdem, hogy mi ajánlottuk fel Vargának a kempinget, mert tudtuk, hogy a szentendreiek túl akarnak adni rajta. Utána nem is keresett ben­nünket egy jó darabig. — Föl sem merült a föld eladá­sa? — Csak a lehetősége merült fel. De semmi konkrétum. Egyébként a földtörvény tisztá­zásáig nincs is erre mód. — Valószínűleg értesült róla ön is, hogy az eladási tilalom nem vonatkozik az üdülőterüle­tekre. Tehát miért kellene várnia erre a földtörvényre a tanácsnak ? — ... a végrehajtási utasítás kell nekünk. Egyébként sem volt semmilyen hivatalos tárgyalás a föld eladásáról. Ha volt is szó ilyenről, az csak amolyan kocs­mai beszélgetés volt. Nem hiva­talos. — Hogyan merült akkor föl később a 7,2 millió forintos ár? — Hülye felvetésre hülye fel­vetés a válasz. Varga beküldte ide az alkalmazottjait zsarolási szándékkal, hogy sztrájk lesz meg tüntetés, ha bezárják a kem­pinget. Mi ez, ha nem zsarolás? Egyébként mi idáig nem is te­kintettük érvényesnek az ő szer­ződésüket, mert a szentendreiek tartoztak nekünk. Igaz, most a napokban kiegyenlítették a számlát. Most már elismerjük a szerződést. Az lenne a legjobb, ha a három fél együtt leülne, és megtárgyalná ezt a dolgot. — Úgy hallottam, önök azt mondták: a falunak nem is érde­ke, hogy működjön itt a kem­ping... — Ez nem igaz. Nekünk fon­tos az idegenforgalom. Például csináltattunk szórólapokat is, hogy idecsalogassuk a turistákat, és ezért szorgalmazzuk a telefon- hálózat fejlesztését is. — Akkor már csak az nem vi­lágos, hogy az ígéret ellenére mi­ért nem veheti mega vállalkozó a földet? — Nem mindegy, milyen áron adjuk el, nekünk a bevétel is fon­tos, és ebben a testület dönt majd. Különben sem terhelhet­jük meg a leendő önkormányza­tot ilyen súlyos és fontos döntés­sel. * Végül talán idézzünk egy őszinte hangú tiltakozó levélből, amelyet sarudi lakosok fogal­maztak meg: "...tiltakozunk a sarudi tanács megbízott elnöke és vb-titkárának megbízhatatlan döntései ellen, akik a falu érdeke- it figyelmen kívül hagyva, bi­zonytalanságot teremtenek. A kemping tulajdonosát bezárásra kényszerítették, ezzel az idegen- forgalmat teljesen megszüntetik a faluban. Az idegenforgalom a jövőnket jelenti, s a jövő a jobb életet, nem a múlt szegénységét. Új szelek fújnak, hozzáértő em­berek döntsenek ügyeinkben, ér­dekeinkben...!” Hogy új szelek fújnak...? Az nem olyan biztos. Havas András Mi újság, kamara? Központosítás helyett önszerveződés Mit csinál a Gazdasági Kamara vidéken? A Magyar Gazdasági Kama­rát mostanában sok bírálat éri. A vállalatok, főleg a kisebbek azt kifogásolják, hogy a kamara még ma is sok esetben az állami gaz­daságpolitika képviselője, és nem a vállalatoké. A vidéki tag­vállalatok pedig a túlzott köz- pontosítást, a hiányos informáci­ót, a különféle szolgáltatások, az érdekvédelem bonyodalmas el­járásait róják fel. A nagyrészt megalapozott bírálat arra kész­tette a Gazdasági Kamarát, hogy jelentős lépéseket tegyen a terü­leti szervezetek létrehozására, az alulról építkező rendszer megva­lósítására. Arató Ferencet, a Gazdasági Kamara területi kér­désekkel foglalkozó főosztályve­zetőjét arra kértük, ismertesse, hogy áll ma a területi szervezetek ügye. — A nyolcvanas évek elején — közigazgatás regionális átszerve­zésével számolva — hat vidéki központot hoztunk létre, Szege­den, Debrecenben, Miskolcon, Győrben és Pécsett. Azok a me­gyék, ahol nem alakult regionális központ, ezt rossz néven vették, ráadásul a regionális átszervezés sem valósult meg, ezért fokoza­tosan a többi megyében is helyi tagozatokat hoztunk létre. Az utóbbi hónapokban roppant módon felgyorsultak az esemé­nyek, a megyei tagozatok látha­tóan az önállósulás irányába vál­toznak, már így működik a győri és a szegedi kamara. Sőt már az első városi kamara is megalakult Sopronban, és várhatóan nekik is lesznek követőik. Arra számítunk tehát, hogy az eddigi központosított rendszer úgy alakul majd át, hogy a helyi önálló kamarák központi szerv­ként hozzák létre az új Gazdasági Kamarát. Ez a szervezeti válto­zás természetesen a tartalmi munkában is változásokat kell, hogy hozzon. A 2100 tagválla­latból csupán 900 a budapesti, s ennek az aránynak most már az érdemi munka során, a vidéki tagjainknak nyújtott szolgáltatá­sokban is tükröződnie kell. A megyékben egyes kérdé­sekben már teljesen önálló mun­ka folyik, mindenekelőtt a belke­reskedelmi, mezőgazdasági, élelmiszeripari tagozatokban. A pénzügyi, közgazdasági szabá­lyozók társadalmi vitájába azon­ban nehezen tudjuk őket bevon­ni, mert gyakran — talán nem vé­letlenül — itt Budapesten is csak a döntés előtt egy-két nappal küldik meg a minisztériumok az előterjesztéseket. Igen eredmé­nyesen működnek a kishatár- menti kapcsolatok szervezésé­ben a területi tagozatok. A nem­zetközi kapcsolatok a korábbi kulturális jelleggel szemben egy­re inkább gazdaságiak, így pél­dául a nyugat-dunántúli és az osztrák tartományok közt mind intenzívebb az együttműködés. Pécs Felkdbachhal, Szeged Tur- kuval tart fenn ilyen kapcsolatot. A mind jelentősebb regionális vásárok szervezésében is döntő szerepük van a helyi kamarai ta­gozatoknak, Pécsett, Debrecen­ben, Miskolcon, Sopronban mind nagyobb nemzetközi rész­vétellel tartják ezeket a bemuta­tókat. A kishatármenti termelési együttműködések is egyre elter­jedtebbek, a magyar — jugoszláv viszonylatban tej-, cukorrépa­feldolgozás, illetve építőanyag­csere zajlik. A miskolci ipari vá­sáron mind több szlovák — ma­gyar, illetve ukrán — magyar barterüzlet jön létre. Tervezzük, hogy a legrövi­debb időn belül valamennyi olyan szolgáltatásunkat, amelyet valamely elháríthatatlan ok nem köt Budapesthez, átadjuk a terü­leti szervezeteknek, így a jogi, szakértői, pénzügyi tanácsadást, az okmány- és áruhitelesítést. Felülvizsgáljuk a nemzetközi munkánkat is, és ha például a hét veszprémi vállalat úgy gondolja, hogy nekik Grazban képviselet­re van szükségük, akkor nekünk ott kell irodát nyitni. Alapjaiban átszervezzük információs rend­szerünket. Számítógépes szolgá­latot szervezünk, amelyben a pi­aci információk, a kamarai élet hírei, a szakkérdésekben való felvilágosítás egyaránt helyet kap. A tagvállalatok telefonvo­nalon léphetnek velünk érintke­zésbe, és természetesen a kap­csolat kétirányú lesz. A lakásépítés alakulása az elmúlt négy évben Megyénkben az 1986 —1989. években összesen 7293 lakás épült, évente átlagosan 326-tal kevesebb, mint az előző öt év­ben. Az elkészült lakások száma az utóbbi négy év közül csak az 1988. évben nem maradt el az egy évvel korábbitól. Az ezer la­kosra jutó épített lakások száma az 1988. év kivételével minden évben kisebb volt az országos át­lagnál is. A lakásépítés pénzügyi forrás szerinti összetétele módosult, amit lényegében az határozott meg, hogy a központi erőforrá­sokból lakásberuházásra fordít­ható összeg mérséklődött. Álla­mi erőből az 1989. évben már csak 67 lakás épült, száma a négy évvel korábbinál 194-gyel, az előző évinél hattal kevesebb. Az állami erőből létesített lakások közül az 1989. évben 54, az 1985. évben 165 volt tanácsi bér­lakás. Az állami lakásépítés csökkenését a magánerős lakás­építés nem ellensúlyozta. Az 1989. évben magánerőből elké­szült lakások száma 1590, az 1988. évinél 83-mal, az 1985. évinél 359-cel kevesebb. Az ál­lampolgárok a szervezéssel járó feladatokat az 1989. évben 1497 lakás építésénél, a magánerőből megvalósult lakások 94,2 száza­lékánál vállalták. A magánszer­vezésben épített lakások száma az 1985. évinél kevesebb, aránya azonban nagyobb. Az állami kölcsön nélkül megvalósult ma­gánlakások száma az 1985. év­hez képest csökkent, az aránya nem változott. Az OTP és a ta­nács által értékesítés céljára 1989. évben épített lakások szá­ma 93 volt, az összes magánerő­ből megvalósult lakás 5,8 száza­léka. Száma és aránya is jelentő­sen csökkent, mind az előző, mind az 1985. évihez képest. A magánerőből épített lakások számának pénzügyi forrás szerinti megoszlása Megnevezés Száma Számának meqoszlása, % 1985 1986 | 1987 1988 1989 1985 1986 1987 | 1988 1989 OTP Tanács Egyéb gaz­dálkodó szervezet Állami kölcí Állami köles nélkül ÖSSZESEN által ' 373 349 156 273 72 19,1 17,8 10,0 16,3 4,5 érté- - - / - 21 - - 1,3 kési- épí­tés tett céljá- laká- , n . ra sok 0,4-- önnel 1 547 1 576 1 370 1 380 T 474 79,4 . 80,3 87,9 82,5 92,7 ön 29 38 27 20 23 1,5 1,9 1,7 1,2 1,5 1 949 1 963 1 559 1 673 1 590 100,0 100,0 100,0 100,0 -100,0 A telepszerű többszintes épü­letekben magánerőből megvaló­sult lakások száma az előző két évi mérséklődés után az 1988. évben nőtt, majd az 1989. évben ismét jelentősen csökkent. A vizsgált időszakon belül ebben az építési formában az 1988. évben készült a legtöbb lakás (402), de ekkor is elmaradt az 1985. évitől. Az egyedi többszintes formában átadott lakások száma évenként eltérő, az 1989. évben a legna­gyobb (155), az 1988. évben a legkisebb (39). bői épített laká­sok döntő többsége az 1985. évet követő négy év mindegyikében is családi házas formában valósult meg. Megyénkben az 1986 —1989. években az új lakások döntő há­nyada 2,5 szobás, illetve ennél nagyobb, és ezek aránya az 1985. évi 68,1%-kal szemben a múlt évben már 74,2% volt. Az épített lakások átlagos alapterülete mind a négy évben meghaladta az 1985. évit. Az állami, illetve a magánerőből épített lakások át­lagos alapterülete közötti kü­lönbség mérséklődött. A múlt évben magánerőből megvalósult lakások átlagos alapterülete 32,3 m2-re, négy évvel korábban még 38,1 m2-rel volt nagyobb, mint az állami erőből elkészülteké. Az új lakások átlagos alapterülete továbbra is a városokban kisebb, de a különbség a négy évvel ko­rábbi 23,8 m2-ről 13,4 m2-re csökkent. Az épített lakások átla­gos nagysága 1989. évben a váro­sokban 91,0, a községekben 104,4 m2 volt. Az új lakások komfortossága, használati értéke a vizsgált fel- szereltségi mutatók alapján ked­vezőbb, mint 1985. évben. Az el­múlt négy évben épített lakások csaknem mindegyike hálózati vagy házi vízvezetékkel, köz­vagy házi csatornával, mosdóhe­lyiséggel rendelkezett. A vezeté­kes gázzal ellátottak hányada 38,4, a központi fűtésűeké 66,3% volt. A községekben a ja­vulás ellenére továbbra is alacso­nyabb ugyan a hálózati vízzel és a közcsatornával rendelkező új la­kások aránya, mint a városok­ban, de házi vízvezeték, illetve csatorna létesítésével már vala­mennyi, az 1989. évben épített községi lakás vízellátását, vala­mint szennyvízelvezetését meg­oldották. Megyénkben az utóbbi négy évben megvalósult lakások több mint egynegyedét a kivitelező építőipar építette. Az általuk épí­tett lakások száma az 1989. év­ben 281 volt, az 1988. évinél 184- gyel, az 1985. évinél 410-zel ke­vesebb. A csökkenésben az álla­mi építőipari vállalatok lakásé­pítési tevékenységének visszaesé­se a meghatározó. (Az 1989. év­ben 343-mal kevesebb lakást építettek, mint négy évvel koráb­ban.) Az építőipari szervezetek az 1989. évben az állami lakások 46,3%-ának, a magánlakások 15,7%-ának a kivitelezését vé­gezték, kisebb hányadát, mint az 1985. évben. bői megvalósult lakásoknak az 1989. évben 23,9%-át a kisi­parosok, 59,6%-át a lakosság építette, az előbbiek részesedése kisebb, az utóbbiaké nagyobb, mint négy évvel korábban. Az épített lakások száma, kivitelező szerint tv kiviteln/fl dpi I6lp.it nőm rtpítftlparl BZOIVO/ntRk munándpítkezfik Az 1989. évben átadott laká­sok 85,9%-a hagyományos, 14,1%-a korszerű falszerkezet­tel épült. A korszerű technológi­át a múlt évben is elsősorban a gazdálkodó szervezetek által la­kossági értékesítés céljára építte­tett magánlakásoknál alkalmaz­ták, de aránya itt is kisebb volt, mint az 1985. évben. Az 1989. évben állami kölcsönnel megva­lósult magánlakások 92,2%-a, az állami kölcsön nélkül létesí­tettek mindegyike, az állami la­kásoknak pedig több mint fele hagyományos falszerkezetű. (A megfelelő arányok az 1985. év­ben: 91,9,100,0, illetve 36,3%.) Az építkezéseknél a kézi falazó­elemjelentős térhódítása tapasz­talható. Az 1986 — 1989. években megyénkben összesen 1923 la­kást bontottak le, 100 épített la­kásra 26 (országosan 22) lakás­megszűnés jutott. Az utóbbi négy évben a lakásmegszűnések döntő hányada avulás, illetve la­kásépítés miatt következett be. A megszűnt lakások száma, aránya településcsoportonként Megnevezés A megszűnt lakások száma száma az építettek %-ában 1985 1986 1987 1988 1989 1985 ! 1986 1987 1988 1989 Városok 161 135 233 150 170 13,5 11.3 24,5 15,9 21.7 Községek 285 332 361 289 253 27,9 35,1 45,4 35,9 28,9 MEGYE ÖSSZESEN 446 467 594 439 423 20,2 21,8 34,0 25,1 25,5 Az utóbbi négy évben lebontott lakásokra ä viszonylag hiányos felszereltség és az alacsony komfortfo­kozat volt a jellemző. Nagy Erzsébet KSH Heves Megyei Igazgatósága ♦

Next

/
Thumbnails
Contents