Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-09 / 82. szám
1990. július 9., hétfő Hírlap 3. Kihúzták a talajt a kemping alól Nem fújnak az új szelek Sarudon Ha itt valaki Nyugat-Európá- ra hivatkozik, az nagyon rosszul teszi. Mikor itten azt citálják naphosszat, hogy magánvállalkozás, befektetés, piac, meg hogy nyugati modell és színvonal, akkor az nagyon szép. Csak nem igaz. Mást hallunk és mást látunk, ami nem igazán érzékszervi probléma. Inkább arról van szó, hogy gyönyörű álmaink vannak, de környezetünk (a környék) állandóan visszahúz bennünket a földre. Mintha változatlan lenne a helyzet. (Valószínűleg változatlan is.) Alábbiakban egy olyan magánvállalkozó „földreeséséről”, visszahúzásáról lesz szó, aki naivan azt hitte: komolyan veheti a biztatást, miszerint vállalkozzunk bátran! Varga László és felesége idén áprilisban négy és fél millió forintért megvásárolták a sarudi kemping bérlegi jogát, mégpedig a szentendrei városgazdálkodási vállalattól. — Ez év januáijában tudtam meg — mondja Varga László —, hogy a szentendrei cég meg akar szabadulni a kempingtől. Ezután beszéltem a helyi tanáccsal, hogy a létesítmény színvonalát szeretném európai színvonalra emelni, ám kikötöttem, hogy ha belevágok a dologba, a területet szeretném megvenni, hiszen csakis így tudok biztonságosan beruházni. Mikor megkötöttem az adásvételi szerződést a szentendreiekkel, a sarudi tanács kiadta nekem a működési engedélyt: Egy újabb megbeszélésen — amelyen az ügyvédem is jelen volt — fölajánlottam a tanácsnak hárommilliót a földterületért, s ezt az ajánlatot ők szóban el is fogadták. Csak azt kérték, várjunk a választásokig, de azért kezdjem el a korszerűsítést. Miközben sok pénzt fektettünk a kempingbe, rendbe hozattuk az elektromos vezetéket, új csatlakoztatókat helyeztünk üzembe, s fölújítottuk a vízhálózatot is. — Mit mondott a tanács a választások után? — Tovább halogatták a döntést, hogy váijuk meg az űj kormányt, különböző indokok jutottak eszükbe, hogy várjuk meg, mi lesz a földtörvénnyel, stb. Arra is hivatkoztak, hogy 1985-ben az előző tanács rossz szerződést kötött a szentendreiekkel, mert olcsón adták bérbe a területet. Aztán következett a meglepetés: a megbeszélt hárommillió forint helyett egyszeriben 7,2 milliót kért a tanács... Ez teljesen új és lehetetlen helyzetbe hozott bennünket. A ’90-re tervezett tízmilliós beruházásból hatmilliót már megcsináltunk. Nézze — mutatja a tervrajzokat Varga László —, minden elő van készítve: már elkezdtem volna építeni a büfésort, a kétszintes, fűthető, téliesített vendégházat, a horgászboltot és az új éttermet is. De mindehhez bankhitel is kellene, ám a bank kikötötte, hogy meg kell szereznem a földtulajdont, mert ez a garancia számukra, és ha ez megvan, elkezdhetjük a terv végrehajtását. — Mikor megtudta, hogy nem kezdhet bele a munkába, mit csinált? Nem gondolt arra, hogy hagyja inkább az egészet? — Egy időre be is zártam a kempinget, képzelheti, hogyan érintett a tanácsiak „húzása”. Őket egyébként ez nemigen zavarta, sőt még olyan véleményt is hallottam tőlük, hogy tulajdonképpen a kempingből semmi haszna a falunak, csak a bolt zsúfoltabb a turisták miatt. De hát ez nem igaz; sok vállalkozó van itt Sarudon, vendéglősök, fizetővendég-szolgálatosok, van kölcsönző, hintóztató is, ha ide nem jönnek az emberek, mindannyian rosszul járunk, nemcsak én. Arról nem is szólva, hogy a forgalom után befizetett adóm is a falué lenne. Sokkal jobban járnának ők is az adóval, jobban, mint így... És ezt érzik az itt élők is, mindenkinek hasznára válna, ha fellendülne Sarudon az idegenforgalom. Ezek után rendkívül kíváncsiak voltunk a helyi tanács véleményére is. Kiss István megbízott és társadalmi elnöktől azt kérdeztük: ugyan miért csinálják ezt? Szóval, hogy van-e indok, van-e ok? — Először is ott kezdem, hogy mi ajánlottuk fel Vargának a kempinget, mert tudtuk, hogy a szentendreiek túl akarnak adni rajta. Utána nem is keresett bennünket egy jó darabig. — Föl sem merült a föld eladása? — Csak a lehetősége merült fel. De semmi konkrétum. Egyébként a földtörvény tisztázásáig nincs is erre mód. — Valószínűleg értesült róla ön is, hogy az eladási tilalom nem vonatkozik az üdülőterületekre. Tehát miért kellene várnia erre a földtörvényre a tanácsnak ? — ... a végrehajtási utasítás kell nekünk. Egyébként sem volt semmilyen hivatalos tárgyalás a föld eladásáról. Ha volt is szó ilyenről, az csak amolyan kocsmai beszélgetés volt. Nem hivatalos. — Hogyan merült akkor föl később a 7,2 millió forintos ár? — Hülye felvetésre hülye felvetés a válasz. Varga beküldte ide az alkalmazottjait zsarolási szándékkal, hogy sztrájk lesz meg tüntetés, ha bezárják a kempinget. Mi ez, ha nem zsarolás? Egyébként mi idáig nem is tekintettük érvényesnek az ő szerződésüket, mert a szentendreiek tartoztak nekünk. Igaz, most a napokban kiegyenlítették a számlát. Most már elismerjük a szerződést. Az lenne a legjobb, ha a három fél együtt leülne, és megtárgyalná ezt a dolgot. — Úgy hallottam, önök azt mondták: a falunak nem is érdeke, hogy működjön itt a kemping... — Ez nem igaz. Nekünk fontos az idegenforgalom. Például csináltattunk szórólapokat is, hogy idecsalogassuk a turistákat, és ezért szorgalmazzuk a telefon- hálózat fejlesztését is. — Akkor már csak az nem világos, hogy az ígéret ellenére miért nem veheti mega vállalkozó a földet? — Nem mindegy, milyen áron adjuk el, nekünk a bevétel is fontos, és ebben a testület dönt majd. Különben sem terhelhetjük meg a leendő önkormányzatot ilyen súlyos és fontos döntéssel. * Végül talán idézzünk egy őszinte hangú tiltakozó levélből, amelyet sarudi lakosok fogalmaztak meg: "...tiltakozunk a sarudi tanács megbízott elnöke és vb-titkárának megbízhatatlan döntései ellen, akik a falu érdeke- it figyelmen kívül hagyva, bizonytalanságot teremtenek. A kemping tulajdonosát bezárásra kényszerítették, ezzel az idegen- forgalmat teljesen megszüntetik a faluban. Az idegenforgalom a jövőnket jelenti, s a jövő a jobb életet, nem a múlt szegénységét. Új szelek fújnak, hozzáértő emberek döntsenek ügyeinkben, érdekeinkben...!” Hogy új szelek fújnak...? Az nem olyan biztos. Havas András Mi újság, kamara? Központosítás helyett önszerveződés Mit csinál a Gazdasági Kamara vidéken? A Magyar Gazdasági Kamarát mostanában sok bírálat éri. A vállalatok, főleg a kisebbek azt kifogásolják, hogy a kamara még ma is sok esetben az állami gazdaságpolitika képviselője, és nem a vállalatoké. A vidéki tagvállalatok pedig a túlzott köz- pontosítást, a hiányos információt, a különféle szolgáltatások, az érdekvédelem bonyodalmas eljárásait róják fel. A nagyrészt megalapozott bírálat arra késztette a Gazdasági Kamarát, hogy jelentős lépéseket tegyen a területi szervezetek létrehozására, az alulról építkező rendszer megvalósítására. Arató Ferencet, a Gazdasági Kamara területi kérdésekkel foglalkozó főosztályvezetőjét arra kértük, ismertesse, hogy áll ma a területi szervezetek ügye. — A nyolcvanas évek elején — közigazgatás regionális átszervezésével számolva — hat vidéki központot hoztunk létre, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Győrben és Pécsett. Azok a megyék, ahol nem alakult regionális központ, ezt rossz néven vették, ráadásul a regionális átszervezés sem valósult meg, ezért fokozatosan a többi megyében is helyi tagozatokat hoztunk létre. Az utóbbi hónapokban roppant módon felgyorsultak az események, a megyei tagozatok láthatóan az önállósulás irányába változnak, már így működik a győri és a szegedi kamara. Sőt már az első városi kamara is megalakult Sopronban, és várhatóan nekik is lesznek követőik. Arra számítunk tehát, hogy az eddigi központosított rendszer úgy alakul majd át, hogy a helyi önálló kamarák központi szervként hozzák létre az új Gazdasági Kamarát. Ez a szervezeti változás természetesen a tartalmi munkában is változásokat kell, hogy hozzon. A 2100 tagvállalatból csupán 900 a budapesti, s ennek az aránynak most már az érdemi munka során, a vidéki tagjainknak nyújtott szolgáltatásokban is tükröződnie kell. A megyékben egyes kérdésekben már teljesen önálló munka folyik, mindenekelőtt a belkereskedelmi, mezőgazdasági, élelmiszeripari tagozatokban. A pénzügyi, közgazdasági szabályozók társadalmi vitájába azonban nehezen tudjuk őket bevonni, mert gyakran — talán nem véletlenül — itt Budapesten is csak a döntés előtt egy-két nappal küldik meg a minisztériumok az előterjesztéseket. Igen eredményesen működnek a kishatár- menti kapcsolatok szervezésében a területi tagozatok. A nemzetközi kapcsolatok a korábbi kulturális jelleggel szemben egyre inkább gazdaságiak, így például a nyugat-dunántúli és az osztrák tartományok közt mind intenzívebb az együttműködés. Pécs Felkdbachhal, Szeged Tur- kuval tart fenn ilyen kapcsolatot. A mind jelentősebb regionális vásárok szervezésében is döntő szerepük van a helyi kamarai tagozatoknak, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban mind nagyobb nemzetközi részvétellel tartják ezeket a bemutatókat. A kishatármenti termelési együttműködések is egyre elterjedtebbek, a magyar — jugoszláv viszonylatban tej-, cukorrépafeldolgozás, illetve építőanyagcsere zajlik. A miskolci ipari vásáron mind több szlovák — magyar, illetve ukrán — magyar barterüzlet jön létre. Tervezzük, hogy a legrövidebb időn belül valamennyi olyan szolgáltatásunkat, amelyet valamely elháríthatatlan ok nem köt Budapesthez, átadjuk a területi szervezeteknek, így a jogi, szakértői, pénzügyi tanácsadást, az okmány- és áruhitelesítést. Felülvizsgáljuk a nemzetközi munkánkat is, és ha például a hét veszprémi vállalat úgy gondolja, hogy nekik Grazban képviseletre van szükségük, akkor nekünk ott kell irodát nyitni. Alapjaiban átszervezzük információs rendszerünket. Számítógépes szolgálatot szervezünk, amelyben a piaci információk, a kamarai élet hírei, a szakkérdésekben való felvilágosítás egyaránt helyet kap. A tagvállalatok telefonvonalon léphetnek velünk érintkezésbe, és természetesen a kapcsolat kétirányú lesz. A lakásépítés alakulása az elmúlt négy évben Megyénkben az 1986 —1989. években összesen 7293 lakás épült, évente átlagosan 326-tal kevesebb, mint az előző öt évben. Az elkészült lakások száma az utóbbi négy év közül csak az 1988. évben nem maradt el az egy évvel korábbitól. Az ezer lakosra jutó épített lakások száma az 1988. év kivételével minden évben kisebb volt az országos átlagnál is. A lakásépítés pénzügyi forrás szerinti összetétele módosult, amit lényegében az határozott meg, hogy a központi erőforrásokból lakásberuházásra fordítható összeg mérséklődött. Állami erőből az 1989. évben már csak 67 lakás épült, száma a négy évvel korábbinál 194-gyel, az előző évinél hattal kevesebb. Az állami erőből létesített lakások közül az 1989. évben 54, az 1985. évben 165 volt tanácsi bérlakás. Az állami lakásépítés csökkenését a magánerős lakásépítés nem ellensúlyozta. Az 1989. évben magánerőből elkészült lakások száma 1590, az 1988. évinél 83-mal, az 1985. évinél 359-cel kevesebb. Az állampolgárok a szervezéssel járó feladatokat az 1989. évben 1497 lakás építésénél, a magánerőből megvalósult lakások 94,2 százalékánál vállalták. A magánszervezésben épített lakások száma az 1985. évinél kevesebb, aránya azonban nagyobb. Az állami kölcsön nélkül megvalósult magánlakások száma az 1985. évhez képest csökkent, az aránya nem változott. Az OTP és a tanács által értékesítés céljára 1989. évben épített lakások száma 93 volt, az összes magánerőből megvalósult lakás 5,8 százaléka. Száma és aránya is jelentősen csökkent, mind az előző, mind az 1985. évihez képest. A magánerőből épített lakások számának pénzügyi forrás szerinti megoszlása Megnevezés Száma Számának meqoszlása, % 1985 1986 | 1987 1988 1989 1985 1986 1987 | 1988 1989 OTP Tanács Egyéb gazdálkodó szervezet Állami kölcí Állami köles nélkül ÖSSZESEN által ' 373 349 156 273 72 19,1 17,8 10,0 16,3 4,5 érté- - - / - 21 - - 1,3 kési- építés tett céljá- laká- , n . ra sok 0,4-- önnel 1 547 1 576 1 370 1 380 T 474 79,4 . 80,3 87,9 82,5 92,7 ön 29 38 27 20 23 1,5 1,9 1,7 1,2 1,5 1 949 1 963 1 559 1 673 1 590 100,0 100,0 100,0 100,0 -100,0 A telepszerű többszintes épületekben magánerőből megvalósult lakások száma az előző két évi mérséklődés után az 1988. évben nőtt, majd az 1989. évben ismét jelentősen csökkent. A vizsgált időszakon belül ebben az építési formában az 1988. évben készült a legtöbb lakás (402), de ekkor is elmaradt az 1985. évitől. Az egyedi többszintes formában átadott lakások száma évenként eltérő, az 1989. évben a legnagyobb (155), az 1988. évben a legkisebb (39). bői épített lakások döntő többsége az 1985. évet követő négy év mindegyikében is családi házas formában valósult meg. Megyénkben az 1986 —1989. években az új lakások döntő hányada 2,5 szobás, illetve ennél nagyobb, és ezek aránya az 1985. évi 68,1%-kal szemben a múlt évben már 74,2% volt. Az épített lakások átlagos alapterülete mind a négy évben meghaladta az 1985. évit. Az állami, illetve a magánerőből épített lakások átlagos alapterülete közötti különbség mérséklődött. A múlt évben magánerőből megvalósult lakások átlagos alapterülete 32,3 m2-re, négy évvel korábban még 38,1 m2-rel volt nagyobb, mint az állami erőből elkészülteké. Az új lakások átlagos alapterülete továbbra is a városokban kisebb, de a különbség a négy évvel korábbi 23,8 m2-ről 13,4 m2-re csökkent. Az épített lakások átlagos nagysága 1989. évben a városokban 91,0, a községekben 104,4 m2 volt. Az új lakások komfortossága, használati értéke a vizsgált fel- szereltségi mutatók alapján kedvezőbb, mint 1985. évben. Az elmúlt négy évben épített lakások csaknem mindegyike hálózati vagy házi vízvezetékkel, közvagy házi csatornával, mosdóhelyiséggel rendelkezett. A vezetékes gázzal ellátottak hányada 38,4, a központi fűtésűeké 66,3% volt. A községekben a javulás ellenére továbbra is alacsonyabb ugyan a hálózati vízzel és a közcsatornával rendelkező új lakások aránya, mint a városokban, de házi vízvezeték, illetve csatorna létesítésével már valamennyi, az 1989. évben épített községi lakás vízellátását, valamint szennyvízelvezetését megoldották. Megyénkben az utóbbi négy évben megvalósult lakások több mint egynegyedét a kivitelező építőipar építette. Az általuk épített lakások száma az 1989. évben 281 volt, az 1988. évinél 184- gyel, az 1985. évinél 410-zel kevesebb. A csökkenésben az állami építőipari vállalatok lakásépítési tevékenységének visszaesése a meghatározó. (Az 1989. évben 343-mal kevesebb lakást építettek, mint négy évvel korábban.) Az építőipari szervezetek az 1989. évben az állami lakások 46,3%-ának, a magánlakások 15,7%-ának a kivitelezését végezték, kisebb hányadát, mint az 1985. évben. bői megvalósult lakásoknak az 1989. évben 23,9%-át a kisiparosok, 59,6%-át a lakosság építette, az előbbiek részesedése kisebb, az utóbbiaké nagyobb, mint négy évvel korábban. Az épített lakások száma, kivitelező szerint tv kiviteln/fl dpi I6lp.it nőm rtpítftlparl BZOIVO/ntRk munándpítkezfik Az 1989. évben átadott lakások 85,9%-a hagyományos, 14,1%-a korszerű falszerkezettel épült. A korszerű technológiát a múlt évben is elsősorban a gazdálkodó szervezetek által lakossági értékesítés céljára építtetett magánlakásoknál alkalmazták, de aránya itt is kisebb volt, mint az 1985. évben. Az 1989. évben állami kölcsönnel megvalósult magánlakások 92,2%-a, az állami kölcsön nélkül létesítettek mindegyike, az állami lakásoknak pedig több mint fele hagyományos falszerkezetű. (A megfelelő arányok az 1985. évben: 91,9,100,0, illetve 36,3%.) Az építkezéseknél a kézi falazóelemjelentős térhódítása tapasztalható. Az 1986 — 1989. években megyénkben összesen 1923 lakást bontottak le, 100 épített lakásra 26 (országosan 22) lakásmegszűnés jutott. Az utóbbi négy évben a lakásmegszűnések döntő hányada avulás, illetve lakásépítés miatt következett be. A megszűnt lakások száma, aránya településcsoportonként Megnevezés A megszűnt lakások száma száma az építettek %-ában 1985 1986 1987 1988 1989 1985 ! 1986 1987 1988 1989 Városok 161 135 233 150 170 13,5 11.3 24,5 15,9 21.7 Községek 285 332 361 289 253 27,9 35,1 45,4 35,9 28,9 MEGYE ÖSSZESEN 446 467 594 439 423 20,2 21,8 34,0 25,1 25,5 Az utóbbi négy évben lebontott lakásokra ä viszonylag hiányos felszereltség és az alacsony komfortfokozat volt a jellemző. Nagy Erzsébet KSH Heves Megyei Igazgatósága ♦
