Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-07 / 81. szám
10 SPORT Hírlap, 1990. július 7., szombat Cross-parádé Hangos lesz holnap az Egerhez közeli Töviskes- völgy. Itt rendezik meg ugyanis az autócrossozők országos bajnokságának soron következő futamát. Fél tizenegytől az edzéseket kísérhetik figyelemmel, a verseny délután háromnegyed kettőkor kezdődik. (Archív fotó) Viktort rádumálta az asszony? Elgondolkodtató, hogy t.öbb éves pangás után ismét felpezsdült a futballélet megyeszékhelyünkön, ám könnyen lehet, hogy ez ismét csak pünkösdi királyság lesz. Az osztályozó kapujában toporgó Eger SE-t csak egy hajszál választotta el az élvonalba jutástól. Önként adódik: ha idén nem sikerült, jövőre minden bizonnyal leküzdhetőek lesznek az akadályok. Az előjelek azonban nem éppen biztatóak, a többre hivatott gárda két kulcsjátékosa már bejelentette távozási szándékát. Simont a Budapesti Volán vásárolta meg, míg Mundi semmi szín alatt sem kíván piros-kék színekben futballozni. Mi arra voltunk kíváncsiak, vajon az utóbbi labdarúgónál mi érlelte meg ezt az elhatározást. A játékostársak azt beszélik egymás között, hogy Mundi felesége egy hárpia, szinte minden lépését ellenőrzi Viktornak, a döntéseknél ő mondja ki a végső szót. Már tavaly is rágta Viktor fülét: hagyják itt a várost. Idén viszont már hajthatatlan volt, még arra is rá akarta venni a férjét, hogy ha kell, inkább játsszon a harmadik vonalban, mintsem hogy Egerben rúgja a labdát. — A feleségemmel valóban mindent megbeszélünk, és általában adok a véleményére. A futballal kapcsolatos kérdésekben is szívesen meghallgatom, de amit egyszer elhatározok, azt keresztül is viszem. Tudom, hogy a játékostársak és a vezetők többsége abban a hitben él, hogy azért szeretnék átigazolni, mert Emese itt rosszul érzi magát. A nnak idején kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy ide jöjjünk. Én mégis Egert választottam, mert úgy éreztem, hogy egy tehetséges együttes formálódik a megye- székhelyen. Sokan azt is tudni vélik, hogy az irigység a mozgatórugó. Viktor barátai szinte kivétel nélkül élvonalbeli focisták, és ráadásul a fővárosban keresik kenyerüket. Egy-egy összejövetelen természetesen fő téma a labdarúgás, és kinek-kinek a maga és csapata élményei. Ilyenkor a szőke középpályás melyen hallgat, lesüti a szemét: ő csak egy NB Il-es vidéki gárda tagja. — Mindig is büszke voltam a férjemre, bárhol is játszott. Sohasem sütöttem rá a szégyenbélyeget azért, mert a haveroknak éppen most jobban megy. Egyébként is meg vagyok győződve arról, hogy Viktor az NB I-ben is megállná a helyét. Ezt már többször is bizonyította. Hogy miért mégis engem okolnak a távozás miatt? Nos, én bátran elmondom bárkinek a véleményemet. Ami a szívemen, az a számon. Ezért tűnhet úgy, hogy én vagyok a felbujtó. Aki viszont ismeri a családi körülményeinket, nem állítja ezt. A két kislányunk neveléséhez senkitől sem számíthattunk segítségre. Az idegenek minden gondjával-bajával, nehézségével szembetaláltuk magunkat. Kívánom azt, hogy hozzánk hasonló feltételek között ennyi pénzért éljen meg az, aki a játékosoknak a fizetést adja. És emellett hallgassa hétről hétre a szitkok áradatát, amelyeket egy-egy mérkőzés alkalmával el kell viselni. Meghökkentő az ellentmondás. A bajnokságban jórészt dobogós helyen tanyázó együttes tagjai a legrosszabbul fizetett játékosok közé tartoznak(!?) Vajon milyen érzés lehet úgy futballozni, hogy a szembenállóak, bár szerényebb képességűek, mégis a duplájáért, netán a triplájáért hajtanak? — Engem különösebben sohasem érdekelt a pénz, pusztán normális körülményekre vágytam. Az alapfizetésem 7 ezer forint volt, és ehhez csak a bajnokságfolyamán jött a prém ium. Télen a lakásunk rezsije szinte min - dent felemésztett. Igaz, a bajnokságfolyamán jött némi kiegészítés, de az NB II. Keleti csoportjának csapataihoz képest mi nevetséges összegeket kaptunk. Zri- káltak is bennünket eleget az ellenfelek: ezért hajtunk, ezért kell nekünk az osztályozó? Tévedés ne essék, nem az egyesületet akarom hibáztatni. Ha elérjük a második helyet, egy tisztességes summa ütötte volna a markunkat. őszintén megmondom viszont, hogy tartok attól, mivel elmegyek, valamilyen úton-mó- don megrövidítenek. Jeleztem már ezzel kapcsolatos aggályaimat a technikai vezetőnek is, és kértem, hogy a szerződésemhez csatoljunk egy kiegészítést, miszerint semmivel sem kapok kevesebbet, mint a többiek. Az elhatározás tehát megmásíthatatlan. A problémák azonban ezzel még nem oldódtak meg, hiszen Mundi egyelőre sen- , kihez sem tartozik. — Egyelőre nincs konkrét ajánlatom, bár Varga István hívott Siófokra. A Balaton-parti várossal is csak egy a baj, messze van Budapesttől. Mivel család- centrikusak vagyunk, szükségünk van arra, hogy legalább egy héten egyszer meglátogathassuk a feleségem édesapját és az édesanyámat. Mindketten egyedül élnek, szükségük van a támogatásra. A bányászcsapatnál viszont olyan fizetést ígérnek, amelyből egy hónapban többször megoldható a Siófok — Budapest utazás. Szimpatikus lenne számomra az is, ha valamelyik NB Il-es pesti csapathoz kerülhetnék. De az is megfordult a fejemben, hogy akár a harmadik vonalbeli szereplést is vállalom. Sőt! Komolyan foglalkoztatott, hogy befejezem a labdarúgást. Elegem van ebből a fociból. Mérkőzések teltek el úgy, hogy nem élveztem a játékot. így pedig nincs értelme. Mindössze egyetlen dolog tántoríthat el ettől a szándékomtól: a kényszer. Amíg a gyerekek nem nőnek föl, nem kezdhetünk semmilyen vállalkozásba. Egy biztos, Egerben akkor sem maradok, ha többet nem rúghatok labdába. Egy huszonhárom éves fiatalember szájából megdöbbentőek ezek a szavak. Szinte még csak pályafutása kezdetén áll, mégis a keserűsép, a csalódás és a lemondás érződik belőle. Reméljük, csak a pillanatnyi elkeseredés diktálta mondandóját. Molnár Zsolt Lázár Rita hatodik Csütörtökön Capri szigete és Nápoly között rendeztek nemzetközi hosszútávúszó-versenyt, amelyen rajthoz állt az Európa- bajnok Lázár Rita is. A 34 kilométeres úszómaratonin, amely egyben profi világbajnokság is volt, az egri úszónő 8 óra 41 perc alatt teljesítette a távot, és hatodikként érkezett a célba úgy, hogy a nem hivatásszerűen úszók közül senki sem előzte meg. Eredménye biztató a jövő évi perth-i világbajnokság előtt, mert azon csak amatőrök indulhatnak. BMX-re fel! Az Egri Gyermekvárosban ma délután két órától országos szabadstílusó BMX-kerék- párversenyt rendeznek. Az érdeklődők a kezdés előtt a 100 forintos nevezési díj befizetése mellett jelentkezhetnek a pénzdíjas viadalra. A BMX mellett gördeszkában is próbára tehetik ügyességüket a srácok. (Fotó: Gál Gábor) THottdiaCe A képernyőn Szombaton: A 3. helyért: TV 2.19.50: Olaszország — Anglia (Bari). Vasárnap: Döntő: TV 1.19.30: Argentína — NSZK (Róma). Az NSZK győzelmére tippel az exkapitány Enzo Bearzot, az 1982-es spanyolországi vb-n bajnoki címet szerzett olasz válogatott akkori mestere sportszerű ember. Amikor mindenki más a vezetést tőle 1986-ban átvevő Azeglio Vicini fejét követeli, ő határozottan kiáll utóda mellett. — Miként értékeltek volna, ha kedden Nápolyban az első félidőben sorsdöntő csapást mérünk az argentinokra...? — jegyezte meg Bearzot. — Mert az elődöntő első 45 percében volt rá esélyünk, hogy egyszerűen kiüssük a dél-amerikaiakat, ezt mindenki láthatta. A 11-es rúgásoknál már nem az dönt, hogy melyik a jobbik csapat, hanem az idegek állapota. És ezen a téren Argentína állt jobban. — Akkor az Ön számára ez a szereplés nem is jelent csalódást? — Persze, jobb lett volna világbajnokságot nyerni, de hát Amint az lenni szokott, két fáradt, csalódott csapat találkozik a harmadik helyért vívott mérkőzésen. Mind az olaszok, mind az angolok 120 percet küzdöttek a döntőbe jutásért az argentinok, illetve a nyugatnémetek ellen, de végül a szerencse egyiküknek sem kedvezett, s a 11-es rúgásokban alulmaradtak. így tehát elmondható, hogy gyakorlatilag nincs különbség a döntőbe jutottak és a bronzcsatára kényszerülő együttesek között, mégis, a találkozó előtt egészen más a győztesek, valamint a vesztesek hangulata. Az elkeseredett itáliaiak elsősorban azt vetik Vicini szemére, hogy az argentinok ellen teljesen feleslegesen bontotta meg az addig jól működő Salvatore Schil- laci, Roberto Baggio kettőst, s meggondolatlanul léptette pályára a sérüléssel bajlódó Gian- luca Viallit. — Hiába kutatjuk az okokat, soha nem fogunk rájönni arra, miért veszítettünk — válaszolta Vicini. — De hát ilyen az edzői pálya: vállalni kell a felelősséget azért is, ha a csapat balszerencsébüntetőkkel elesni a döntő jogától, ez csakis balszerencse. Miért „estek neki” Vicininek, amikor ő igen képzett, rátermett szakember. Hadd emlékeztessek arra, hogy az én vezetésemmel 1978- ban elődöntőt veszítettünk Hollandiával szemben, és rá négy évre Ibériában az élen végeztünk. Szerintem Vicinivel is hasonló lesz a helyzet! Ez egy tehetséges játékosokból álló olasz csapat. Az 1988-as EB-döntő eseményei mutatták, hogy Vicini jó úton jár. Bár a mostani Mondiale hatalmas lehetőség volt számunkra, de azért nem tragédia, hogy a harmadik helyért játszunk. Majd nézzék meg az 1992-es EB-döntőben, milyen jól szerepel válogatottunk. És az igazi bizonyítás éve 1994, az Egyesült Államokban sorra kerülő vb lesz. — Mirefelezanagyoptimizmusa? vei vereséget szenved. Itt az ideje, hogy folytassuk a munkát, s megkezdjük a felkészülést az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőire. Az angolok tulajdonképpen elégedettek lehetnének a vb-n elért eredményükkel, de az a körülmény, hogy ők is csupán a 120 percet követő 11-es párbajban maradtak alul, sokat rontott a csapat hangulatán. Holott a britek 1966 óta — akkor hazai pályán világbajnoki címet szereztek — nem jutottak el vb-döntőn a legjobb négy közé. Bobby Robson szövetségi kapitány Bariban búcsúzik a válogatottól, s a szakember az ősztől a holland PS V Eindhoven együttesét irányítja majd. — Amit a fiúk ezen a világbajnokságon véghezvittek, az egyenesen csodálatra méltó — jelentette ki Robson. — Egy igen fárasztó bajnoki sorozat után érkeztek a játékosok Olaszországba, de teljesítményükön ez egy pillanatig sem látszott meg. Persze, még váljunk az értékeléssel, számunkra ugyanis a torna csak szombaton fejeződik be. — Arra alapozom a véleményemet, hogy akkorra az NSZK szükségszerűen nehézségekkel fog küszködni. Még egyszer aligha lesz ilyen jó csapatuk. És Argentína sem sokat ér majd a Maradona visszavonulása utáni időszakban. Ilyen meghatározó játékos csak minden emberöltőben egy alkalommal születik. A mi csapatunkban Maidini, Giannini, Baggio, Schillaci, Vialli, Ferrara, de Napoli, Donadoni, Ferri és Bergomi még ott lesz, illetve lehet a tengerentúli seregszemlén is, és majd figyeljék meg, hogy új csillagunk születik hamarosan. A neve: Pagliuca. — Mi lesz a Mondiale ’90 végső sorrendje? — Az NSZK nyeri az aranyérmet, a harmadik helyezés pedig Olaszországé. Isten hozott, Toto! A Bariban megjelenő La Ga- zetta del Mezzogiomo pénteki számában tekintélyes terjedelmű szerkesztőségi cikk olvasható. Ebben Vincenzo Matarrese főpolgármester arra buzdítja az itáliai futballistákat, hogy sürgősen feledjék el a kedden Nápolyban történteket, és úgy harcoljanak, amint tették azt az első öt találkozón. „Nápoly messze van, Bariban egészen más közönség szurkol értetek, biztosítunk benneteket arról, hogy az egész város felsorakozik mögöttetek a San Nicolo stadionban. Nemcsak a mérkőzésen jelen lévő 54 ezer tifosi buzdít Anglia ellen, hanem a futballért élő-haló, 600 ezer, Bariban lakó ember!” — nyilatkozta a honatya. És hogy Salvatore Schillaci, az eddig öt gólt szerző, s a gólkirályi címre esélyes Juventus-csatár mennyire népszerű itt is, arra utal a cikk címe: Isten hozott, Toto! Csalódott csapatok a harmadik helyért Sportműsor Szombat Szabadidősport: Megyei szpartakiád-döntő, Bélapátfalva, 9.30. Úszás: ORV III. forduló, Gyöngyös, strandfürdő, 10. Faragó—BVSC Megoldódott a BVSC férfi vízilabdacsapatának edzőkérdése: a vasutasklub 2 éves szerződést kötött dr. Faragó Tamás egykori olimpiai, világ- és Európa-baj- nok sportemberrel. A szerződésről dr. Balázs Ákos, a BVSC ügyvezető elnöke a következőket mondta az MTI munkatársának: — Néhány évvel ezelőtt még jelentős szerepet töltöttünk be a hazai, sőt, a nemzetközi vízilabdaéletben is, de egy ideje jobbára a kiesés ellen küzdünk a bajnokságban. Ezt megengedhetetlennek tartjuk, s arra törekszünk, hogy visszatéijenek a régi szép napok. Erősítéseket tervezünk a csapatban, a legdöntőbb viszont, hogy dr. Faragó Tamás személyében sikerült világhírű sportembert, edzőt szerződtetnünk. Faragó vízilabda-pályafutását a BVSC-ben kezdte, tőlük került más klubokhoz, most visszatért*.. * Repül a, repül a forint? A sakkozás iránt érdeklődő olvasóink bizonyára még emlékeznek rá, hogy a múlt hónapban Szingapúrban megrendezett ifjúsági sakkvilágbajnokságnak Heves megyei résztvevője is volt. Az egri Kolacs- kovszky SE ifjú tehetsége, Seres Lajos remekül helytállt, hiszen negyven ország 130 sakkozója közül a hetedik helyet szerezte meg. Teljesítményével azonban úgy fest, nem mindenki elégedett teljes mértékben. A Magyar Sakkszövetség már a kiutazás előtt szóban figyelmeztette a szakosztályokat, hogy amennyiben versenyzőjük nem végez az első hat között, a repülőút költségeit ki kell fizetniük. Seres „csak” hetedikként fejezte be a világbajnokságot, és a szövetség annak rend- je-módja szerint be is nyújtotta a számlát. Egy fizetési felszólítást küldött el a Kiskörén élő fiatalember lakására, amelyben benne foglaltatik: a szakosztály nyolc napon belül utalja át a szingapúri repülőjegy ellenértékét, potom 67 ezer 510 forintot. A szövetség tájékozatlanságára jellemző, hogy még annak a klubnak a nevét sem jelölte meg pontosan, amelytől a pénzt szeretné bezsebelni, Seres Lajost az Eger SE sportolójává minősíti át. Dr. Seress Gábor, a Kolacskovszky SE elnöke — csak névrokona a sakkozónak — méltatlankodva kijelentette: még ha szándékukban állna, akkor sem tudnák teljesíteni a követelést, mivelhogy a szakosztály egész évi költségvetése mindössze 200 ezer forint. A szóbeli figyelmeztetés a jog szerint semmire sem kötelezi őket, s emellett a sakkszövetség döntésének erkölcsi alapja is meglehetősen ingatag. Érthetetlen, hogy ennyit sem szánnak a sakkozás ifjú ígéreteinek menedzselésére, továbbá az is erősen vitatható, hogy a határvonalat egy ilyen népes mezőny esetén miért pont a hatodik helynél húzták meg. Talán azért, hogy minél több szakosztálynak küldhessék el a számlát? Prémium vagy egyéb különjutalom esetén még elfogadható lenne ez a szigor, de a borsos árú repülőjegy visszatérítésével csak az egyébként is anyagi gondokkal küzdő kisegyesületeket sújtják. Legjobb tudomásunk szerint írásos megállapodás nem létezik, így nem kell nagy merészség annak kijelentéséhez, hogy Seres Lajos ugyan repült, de a forintok aligha fognak. Még a fővárosig sem... * - • » (buttinger)
