Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-05 / 79. szám
Ebéd Vacsora Hétfő: Zöldborsóleves Kapros túrós csusza Körözöttel töltött zöldpaprika Kedd: Paradicsomleves Húsos karfiol Rántott párizsi, rántott sajt Szerda: Csontleves Sertéspörkölt Hidegszendvicsek Csütörtök: Savanyú májleves Rakottburgonya Szardínia Péntek: Újburgonyaleves Sóska tükörtojással Gyors sajtfelfújt Szombat: Édes káposztaleves Fasírozott újburgonyával Gombás pizza Vasárnap: Marhahúsleves Főtt marhahús kapormártással Rántottával töltött palacsinta Hideg sertéssült Savanyú májleves Hozzávalók: 25 dkg sertésmáj, 1 szál sárgarépa, 1 szál zöldség, 20 dkg burgonya, 1 kis fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 1 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 1 kiska- nál mustár, só, pirospaprika, őrölt bors, 1 babérlevél, 1 evőkanál citromlé. A sárgarépát és a zöldséget karikára vágva egy evőkanál olajon megpároljuk, majd zsírjára sütjük. Kevés pirospaprikával megszórjuk, megsózzuk, borsoz- zuk és a babérlevelet is beletéve másfél liter vízzel vagy húslével felengedjük. A kockára vágott burgonyát hozzáadjuk, és amikor a burgonya már majdnem teljesen megfőtt, beletesszük a keskeny csíkokra vágott májat is. Kevés olajon a liszttel és az apróra vágott vöröshagymával rántást készítünk és a levesbe beletesszük. Csak rövid ideig forraljuk, nehogy a máj megkeményedjen. Amikor a leves elkészült, a tejfölt belekeverjük és a kanál citromlével ízesítjük. Édes káposztaleves Hozzávalók: kb. 30 dkg édeskáposzta, 1 szál sárgarépa, 1 szál zöldség, 20 dkg burgonya, 1 evőkanál olaj, 2 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, só, cukor, ecet, 2 babérlevél, 1 kiskanál őrölt kömény, 1 csokor petrezselyem, 2 szál zellerzöld. A káposztát vékonyra felszeleteljük, a sárgarépát és a zöldséget karikára vágjuk. A megfor- rósított olajra a zöldségeket és a káposztát rátesszük és puhára pároljuk. Ezután másfél liter húslével, vagy ha van füstölt húslé, azzal felengedjük és beletesz- szük a fűszereket, valamint a petrezselymet és a zellerzöldet. Hozzátesszük a kockára vágott burgonyát is. Addig főzzük a levest, amíg minden belevaló megpuhul. Végül a tejfölt a liszttel összekeverjük, a levest ezzel besűrítjük. Végezetül csipetnyi cukorral és ecettel pikánsra savanyítjuk. Húsos karfiol Hozzávalók: 50 dkg sertéshús, 50 dkg karfiol, 1 evőkanál olaj, 1 közepes fej vöröshagyma, pirospaprika, só, 10 dkg reszelt sajt, 2 dl tejföl. A megforrósított olajon az apróra vágott vöröshagymát megpároljuk, meghintjük pirospaprikával, sóval és rátesszük az apróra vágott sertéshúst. Annyi vrzet öntünk rá, hogy a húst éppen ellepje. Amikor a pörkölt elkészült, a húsokat kivesszük belőle és ledaráljuk. Közben a karfiolt is megfőzzük. Kevés olajjal kikent tűzálló tál aljára leterítjük a ledarált sertéshúst, erre rátesz- szük a rózsáira szedett karfiolt, majd a 2 dl tejfölt a pörkölt szaftjával összekeverjük. Ráöntjük a karfiolra, illetve a darált sertéshúsra, majd az egészet megszórjuk a reszelt sajttal. Közepesen meleg sütőben addig süljük az ételt, amíg a sajt meg nem olvadt. Rántottéval töltött palacsinta Hozzávalók: 8 db palacsinta, 8 tojás, 10 dkg reszelt sajt, 2 dl tejföl. A nyolc tojásból rántották készítünk és megtöltjük vele a palacsintákat. Kevés olajjal kikent tűzálló tálba tesszük, ráöntjük a 2 dl tejfölt és rászóljuk a reszelt sajtot. Rövid időre középmeleg sütőbe tesszük, amíg a sajt meg nem olvadt. Gyors sajtfelfújt Hozzávalók: 4 nagy szelet szikkadt kenyér, 2 dl tej, 15 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is), 1 dl tejföl, 1 tojás, 2 dkg vaj, só, őrölt bors, kevés reszelt szerecsendió. A szikkadt kenyeret csíkokra vágjuk, sós tejbe mártjuk, egy kivajazott tűzálló tálba rakjuk és rétegenként a reszelt sajttal megszórjuk. A tejfölt a tojással és a fűszerekkel jól kikeverjük, a sajtos kenyérre öntjük és forró sütőben szép pirosra sütjük. tanácsok — Ha a rizsköretből egy kevés megmarad, később levesbetétként hasznosíthatjuk. — A főtt húst felhasználhatjuk különféle töltelékekhez: lehet belőle pástétom alapanyag vagy bundázva és kisütve főzelékfeltétként is tálalhatjuk. — Szebb színű és vitamíndú- sabb lesz a húslevesünk, ha egy sárgarépát lereszelünk, kevés olajon megpároljuk és ha már szép sárga, a húsleveshez öntjük. — Bármit sütünk alufóliában, ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl szoros, mert a forró levegő szétfeszítheti. — Süteményekhez, ha vaj helyett margarint használunk, akkor 20 százalékkal többet tegyünk a megadott mennyiségnél. — A lekvárt, a befőttet, a dzsemet az éléskamrában ne tegyük túl magas polcra, mert a felszálló meleg levegő elősegítheti a gomba és penészképződést. — Ha a kovászos uborka meg- pimpósodik, akkor az üveget állítsuk a mosogatóba és öntsünk rá annyi ízesített salátalevet, hogy az túlcsurogj on az üveg száján. így természetesen a pimpó is kicsurog az üvegből és az uborkát is elfogyaszthatjuk. — Ecettel eltett uborkát vagy más savanyúságot megóvhatunk a romlástól, ha időnként kevés cukrot teszünk hozzá. Az ecet ugyanis fogyasztja a cukrot, s így nem következik be az erjedés. Egész évben: kendő A szép horgolt kendő az a ruhadarab, amit tavasz- szal, nyáron a szabadban, hűvös időben pedig a lakásban teríthetünk magunkra, ha takarékos a fűtés, és fázunk. Elkészítéséhez 30-34 deka vékony szálú fonal szükségse, melyet 3-as tűvel, duplán véve horgolunk. Minta: 1. sor: végig kispálca. 2. sor: A kispálcák tetejére kétráhajtásos pálcákat öltünk. 3.sor: 3 láncszemmel fordulunk, majd 1 kétráhajtásos pálca az előbbi pálca mellé, és 1 kétráhajtásos pálca a következő 3. pálcára, s ezt a két pálcát tetejükön ösz- szehorgoljuk majd x-től ismétlés. A sort 1 kétráhajtásos pálcával fejezzük be. 4. sor: 4 láncszemmel fordulunk, majd 1 kétráhajtásos pálcát öltünk az előző sor pálcájára, és 1 kétráhajtásos pálcát a következő összehorgolt pálcára, s ezt a két pálcát tetejükön összehorgoljuk. Ezután a 3. sor két x közötti leírása szerint haladunk tovább. Az 5. í or megegyezik az 1. sorral: minden 2 láncszemes ívbe 2 kispál- cát, az összehangolt pálcák tetejére 1 kispálcát öltünk. Utána a 2., 3., 4. sor következik. A munkát 160 centi hosszú láncszemsorral kezdjük. A mintával dolgozunk úgy, hogy a láncszemsor középső szeme fölött minden sorban szaporítunk: a kispálcasorban a középső szembe 3 kispálcát öltünk, a kétráhajtásos pálcasorban a középső pálcába 5 kétráhajtásos pálca kerül, és a lyukacsos mintánál a 1. sorban a középső szem jobb és bal oldalán két pálca helyett 1-1 pálcát kihagyunk, és a középső pálcára 3 kétráhajtásos pálcát öltünk, közöttük 2-2 láncszemmel. Ily módon a kendő háta háromszögletű alakot vesz fel. Ezzel a mintával körülbelül 55- 60 centi szélességig dolgozunk. A kendő szélét tetszés szerinti sűrűségű, 8-10 centi hosszú rojtokkal hurkoljuk be. B. K. .* , .. *> 4' « Mi. *< **•«» Bútorfiókok karbantartása A bútorfiókok vízszintes lécekre (1) vannak felhelyezve. Ezeket a léceket a szekrények belső falához (2) csavarozzák. A fiók (3) oldalfala (4) többnyire forgácslemezből készül. A fiókok oldalán a kivágott horony (5) érdes, és esetenként megakadályozza a fiók kihúzását. A fiók kihúzása után dörzspapírral gondosan megcsiszoljuk a léc (1) alsó és felső oldalát, valamint a horony alsó és felső falát. A fapor eltávolítása után ezt a négy felületet bedörzsöljük közönséges gyertyával. A fiók behelyezése után azt kissé megjáratjuk, hogy szétkenődjék a gyertya. Ezután kivesszük a fiókot, a kimorzsolt felesleges gyertya eltávolítása érdekében. Ezután a fiók könnyedén, súrlódás nélkül fog járni. A pszichológus válaszol ésa tulajdon A kérdés: mennyire lelki szükséglete az embernek, hogy birtokoljon valamit, és hogyan befolyásolja az, ha van tulajdona, vagy ha nincs? Nap mint nap tapasztaljuk: a mi korunkban és kultúránkban egyik alapvető lelki szükséglete \ az embernek, hogy különféle | tárgyakat a magáénak mondjon. I Ez már a kisgyermekeknél meg- I figyelhető, aki szeret kapni, szá- | mon tartj a a kapott aj ándékot, és I általában haraggal reagál, ha el- I veszik tőle a játékát. Ifjú- és fel- | nőttkorban hasonló a helyzet, I csak mennyiségileg változik: éle- I te során egyre több tárgyat fel- | halmoz az ember, személyes hol- I miján kívül — főleg a családala- “ pítás után — lehetőség szerint saját lakást szerez, kocsira is vágyik, és örömét leli benne, ha egy kis saját telke van, amelyet művelhet. Lehet az ember önző, aki nem szívesen ajándékoz vagy kölcsönöz bármit is az ismerőseinek — vagy lehet jó szívű, aki örömmel ad és segít. Mindkettő a saját tulajdonával rendelkezik; arra feltétlenül igényt tart, hogy legyen valamije. Figyeljük meg, menynyire elbizonytalanodik, szinte szerencsétlennek érzi magát az ember a kórházi ágyon. Sok egyébtől eltekintve azért is, mert hiányoznak megszokott holmijai, bútorai; ha hirtelen került be, még a fogkeféje és fésűje sincs nála. Megpróbálja birtokba venni az ágyat és éjjeliszekrényt; lehetőség szerint berendezkedik, néhány óra múlva már magáénak tekinti. Hasonló történik egy egészen más, sokkal kellemesebb helyzetben: táborozáskor, nyaraláskor is. A katonaságnál sincsenek ott a megszokott, biztonságot adó, kedves tárgyai, így még jobban hiányzik az otthona. Semmije sincs; a rajta lévő ruha sem egyéni, hanem egyenruha. A tulajdonhoz való ragaszkodás a gyermek személyiségfejlődése során alakul ki. Előzménye az önszeretet. A kisgyermek önmaga iránti érdeklődése fokozatosan alakul át a környezet iránti érdeklődéssé, önmaga szeretete más személyek szeretetévé és konkrét tárgyakért való ragaszkodássá, illetve birtoklási vággyá. Igen kevés ember, ritka véglet, aki nem ragaszkodik alapvető használati tárgyaihoz sem. Az ilyen általában érzelmileg sivár, kapcsolattalan, sodródó személyiség. A másik véglet a gyűjtögető. Egyik képviselője az előrelátó, aki nem dob ki semmit, illetve hobbiként különféle holmikat halmoz fel a lakásában, melynek vagy értékek, vagy csak érdekességek. Másik képviselője a zsugori, aki pénzt és vagyontárgyakat gyűjt, esetleg házakat, földet vásárol. Ezért néha mások kizsákmányolásától sem riad visz- sza, olykor saját magát sem kíméli, saját magán koplalja meg, csak hogy minél többet a macáénak mondhasson. Ezt a kétféle végletes magatartást leszámítva az átlagember, a számottevő többség, másként igényli a tulajdont. Mondhatjuk úgy is, hogy egészséges módon és mértékben. Az anyagi javak hiánya igen rossz érzés, úgynevezett egzisztenciális szorongást kelt az emberben. Ha pem rendelkezik különféle dolgokkal, az lelkileg lehangoló hatású, szinte gyökérte- lennek, talajtalannak érezheti magát az ilyen személy. Ha van valamije, az pedig kétszeresen is jó hatással van az emberre. Nemcsak úgy, hogy örömmel tölti el a birtoklás érzése, és gyönyörködik bútoraiban, kocsijában, telkében, hanem úgy is, hogy a tulajdon megszerzésének, gyarapításának vágya, illetve megtartásának igénye munkára ösztönzi. Ezért tervezget, vállal, és többet és jobban dolgozik. Hát a „birtoknak” jó-e, ha gazdája van? A leglelkiismeretesebb dolgozó is óhatatlanul kisebb figyelemmel gondozza a gépeket, a földet és bármit, ha azok nem az ő tulajdonában vannak. Kivéve, ha valami miatt a sajátjának érezheti őket. Az igazi tulajdonos kíméletesen kezeli, tisztogatja a háztartási gépet, nehogy baja essen; féltőn vigyázza növényeit, állatait. Mert az övéi! A közgazdászok szerint a magántulajdon komoly hatótényező a gazdasági fejlődésben. Hozzátehetjük, hogy figyelemreméltó lélektani hajtóerő is egyben. Dr. Ignácz Piroska
