Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-05 / 79. szám
1990. július 5., csütörtök Hírlap 3. Mi van az áremelés hátterében? Kényszerpályán Az ószerbiai tájaktól Egerig A Yitkovicsok négy nemzedéke (V/4.) Bár meglehetősen kellemetlenül érint, derült égből villámcsapásként aligha érhetett bennünket a napokban bejelentett áremelési csomag. Nemcsak azért, mert már hetek óta benne volt a levegőben, de az ügy voltaképpen már az idei költségvetés elfogadása óta „érett”. Egyfelől azért, mert a háztartási energiaárak emelését még a Németh- kormány határozta el, másfelől viszont azért, mert ez a költség- vetés már elfogadása pillanatában igen feszített volt, s felborulásához igazán nem sok kellett. A deficit kényszerítő ereje Amint az közismert, meglehetősen szűkre szabott kényszerpályán mozogtunk a költségvetés elfogadásakor: a Nemzetközi Valutaalap 10 milliárd forintos deficithez kötötte a vele való megállapodást, amihez viszont a külföldi bankok kötötték a magyar gazdaságnak adott további hiteleket. Égetően szükségünk volt tehát a deficit leszorítására — de nem csupán az IMF diktátuma okán. A költségvetési deficit ugyanis általában azt jelenti, hogy a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké. A különbség pedig jellegzetesen két módon finanszírozható: vagy az ország belső megtakarításaiból, vagy a külföldi eladósodás növeléséből. Miután azonban nálunk sem a gazdálkodók sem a lakosság megtakarítási halandósága nem elegendő ehhez, az eladósodás jelentős növelésének terheit viszont az ország nem tudja elviselni, az IMF követelései nélkül sem tehettünk egyebet: muszáj volt minél kisebbre szorítani a deficitet. Az élet azonban ezúttal is túlhaladt a terveken. Hosszú évek tapasztalata, hogy a tervezett hiányt rendre túlléptük: míg a bevételek szűkebben csordogáltak, a mindig jóelőre elköltött kiadások rendre túlszárnyalták az elképzeléseket. Nem történt ez másképp most sem — bár az első negyedévben még tartottuk a megállapodásban rögzített értéket, az első négy hónapban már jóval meghaladtuk. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy intézkedések híján az év végére akár meg is duplázódhat a deficit, egyes szakemberek 50-60 milliárd forintra is becsülik a várható hiányt. Ami viszont az IMF- megállapodás felborítását jelenthetné. Ilyen rövid távon viszont rendkívül szűk a költségvetés mozgástere. A bevételek elsősorban az áremelések révén növelhetők, így ugyanis több adó jut a költségvetés kasszájába. A számítások szerint A benzin- és a gázolaj árának emelése 6 illetve 3 milliárd forintos többletet jelent. De növeli a bevételeket — mintegy 2 milliárd forinttal — az is, hogy szűkül a vállalkozási nyereségadó-kedvezményben részesülők Igazán nem újdonság, hogy Egerben néhány lakásbérlő ismét póruljárt. A történet tavaly márciusban kezdődött, amikor a Vallon út 13-15-17 szám alatti házak negyedik emeleten élő lakói összeszedelőzködtek és ideiglenesen elköltöztek a számukra kiutalt szükséglakásokba. Az ok: a városi tanács megbízásából az Épület Karbantartó Vállalat tetőtér-beépítést végzett, azaz az ötödik emeleten új lakásokat alakított ki. Az IKLV, mint „bonyolító” körültekintően járt el, hiszen a költözködés előtt videofelvételeket készített a lakások állagáról, hogy azokat a. munkák végeztével hasonló állapotban juttathassa vissza a bérlőknek. Egy év elteltével értesítést kaptak a lakók, hogy ismét szedelőzköre, s mintegy 4 milliárd forintot jelent, hogy az állami vagyon utáni osztalék 18-ról 25 százalékra nő. A költségvetési egyensúly javításának további lehetőségei a kiadási oldalon lelhetők fel. Itt az egyik legnagyobb tétel a mező- gazdasági exporttámogatás 2,7 milliárdos csökkentése. A szocialista kivitelt nem, csak a konvertibilis exportot érintő intézkedés azonban nem csupán a költségvetési egyensúlyt javítja, de a hazai piacot védő szerepe is van. A támogatások révén ugyanis a gabonaexport olyan jövedelmező, hogy a termelők a felesleget szívesen viszik exportra. Holott a belföldi piac számára az volna a kedvező, ha itthon alakulna ki túlkínálat, ami szabályozni tudná az árakat. A gabonaexport extrajövedelmének 80 százalékos elvonása fontos lépés lehet ebben. Ezen kívül csökken a költségvetési intézmények támogatása, a központi műszaki fejlesztésre jutó támogatás, a kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek támogatása, stb. Összességében a fenti intézkedések révén 27,7 milliárd forinttal javítják a költségvetés pozícióit. Az áremelések, valamint a támogatáscsökkentések inflációs hatásainak legalább részbeni ellen- súlyozására 2,5 milliárd forintot fordítanak. A gazdaság tányéraknái Mindez ugyanakkor még nem elég a kormány programjában szereplő vállalkozásélénkítésre, szociálpolitikára, az önkormányzatok anyagi alapjainak megteremtésére. Ezért még a nyáron további intézkedések is várhatók, amelyek azonban — mind a kormány programjának kidolgozói több alkalommal is hangsúlyozták nem járhatnak áremeléssel. Bár ez majdhogynem teljesíthetetlen kívánság, reménykedhetünk, hogy így lesz. Ha a most meghirdetett program teljesül, azaz sikerül tartani a tervezett költségvetési deficitet, nem kis akadályon jut át az új kormány. A gazdaságirányítás igazi vizsgája azonban még sem ez lesz. Az igazi próbatétel ugyanis az, hogy sikerül-e elkerülni a hasonló problémák újratermelését, sikerül-e olyan válságkezelési módszereket találni, amelyek révén jövőre már biztonságosabban megalapozható a költségvetés. A kérdést nem könnyű megválaszolni, már csak azért is, mert igen sok a bizonytalansági tényező, gazdaságunk helyzetében rejlik néhány tányérakna. Ilyen például a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok alakulása. Az egyre nehezebb helyzetben levő Szovjetuniótól függ energiaellátásunk, s számos vállalatunk piaca. Sok bizonytalanságot rejt a dollárelszámolásra való áttérés is, ami hosszú távon igen előnyösnek Ígérkezik ködhetnek, mert lakásaik beköltözhető állapotban vannak. A bérlők fellélegeztek, és örömmel vegyes kíváncsisággal indultak a hivatalos lakásátvételre. Ettől kezdve — gondolom — már sok olvasó sejti a folytatást. Otthonaikban gyorsan felfedezték a szembetűnő hiányosságokat. Az egyik lakásban szőrén-szálán eltűnt az egyik beépített szekrény ajtaja, a polcok helyén durva deszkadarabokat találtak, az ajtókról hiányoztak a zárak, egyikmásik ablaküveg betört, a konyhaszekrény fiókjait is hiába keresték. A tűzhely csapját szigetelőszalaggal erősítették a készülékhez. A szekrényekben itt is ott is üres üvegek hasaltak. Nem volt mit tenni, sokan visz- szaköltöztek, és tanácstalanul ugyan, rövid távon azonban alighanem inkább a hátrányait fogjuk érezni. Bizonytalan a sokszor megígért, ám eddig még nem konkretizált nyugati segítség is, s egyáltalán nem erősíti az amúgy- is gyengélkedő, strukturális és pénzügyi gondok sokaságával terhes gazdaságot az a bizonytalanság sem, amit a rendszerváltás okoz a gazdálkodó szervezeteknél. A közigazgatásban a minisztériumok átszervezése okoz elbizonytalanodást, a mezőgazdaságban a földdel kapcsolatos viták, az iparban a tulajdonviszonyokkal, a privatizálással kapcsolatos polemizálás, és a menedzserekkel szembeni, sok helyen tapasztalható ellenérzés okoz olyan gondokat, amelyekkel meg kell küzdeni a gazdaság stabilizálása érdekében. Úton a piacgazdaság felé Az a gyorsprogram, amelyet a kormány meghirdetett, s amely már csak a Parlament jóváhagyására vár, sok biztazó elemet tartalmaz. A sorbanállások megszüntetése, a „kemény mag” ellen a felszámolási eljárás megindítása, a kisvállalatok megvédel- mezése, a követelés-megelőlegezési alap, az Állami Vagyonügynökség révén mintegy 20 sikeres vállalat privatizálása, az Egzisztencia-bank, a szervezeti decentralizálást megindító programcsomag jó alapot adhat arra, hogy a gazdaság meginduljon egy, a mainál jobban működő piacgazdaság irányába. Ugyanezt a célt erősíti a nemsokára benyújtandó privatizációs törvény, valamint a készülő versenytörvény is. Mindezek szükséges, de még nem elégséges feltételei annak, hogy a jövőben elkerülhető legyen a költségvetéssel kapcsolatos folytonos tűzoltás. Ahhoz ugyanis még a tulajdonviszonyok törvényi rendezésén túl olyan kérdéseket kell parlamenti szinten tisztázni, mint a leendő önkormányzatok anyagi alapjai, azok adózási lehetőségei, ezzel összefüggésben a költségvetés szerepének változása. Mire terjedjen ki az állami költségvetés, honnan szerezheti bevételeit, milyen mértékben és milyen célokat szükséges támogatnia — egyszóval egy költségvetési, államháztartási reform keretében új elveket kell lefektetni a képződő jövedelmeknek az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodó szervezetek és a lakosság közötti megosztására. Ennek eldöntése, az összes érdekelt támogatásával való törvénybe iktatása vihet le bennünket arról a kényszerpályáról, amely az eleve bizonytalanul tervezett, állandóan felboruló költségvetést újabb és újabb áremelésekkel, s nem egyszer már a gazdaság normális működését is nehezítő támogatáscsökkentésekkel képes csak egyensúlyba hozni. Kozma Judit nézték, mint pereg le a konyhafalról a háromhetes meszelés, s beletörődtek abba is, hogy a fürdőszoba ablakot jobb híján be kell szögelni. Akadt azonban olyan „renitens” lakásbérlő is, aki a második felhívásra sem volt hajlandó átvenni a bérleményt. Harmadik alkalommal viszont egy határozottabb hangú levélben szólították fel, amelyben az állt, ha nem foglalj'a el 10 napon belül a lakást, „hathatós intézkedések megtételele válik szükségessé.” Ennél a pontnál úgy gondolta, nem várja meg a hathatós intézkedéseket, hanem aláírja a papírost. Ezek után fordult hozzánk: néznénk meg a lakást, és beszélnénk a panaszosokkal, mert már nem tud kihez fordulni. A Vitkovicsok nemzetsége is már három évszázada kötődik a városhoz. Az első Vitkovic (az idősebbik Petar) még a Carnoje- vic vezette vándorlás előtt, 1687- ben császári tisztként vett részt az Eger alatti harcokban, illetve Eger török alóli felszabadításában. Később — ma már nem tudni, milyen indíttatás nyomán — Egerben telepedett le, s a családi hagyomány szerint itt halt meg 116 esztendős korában. Az ő fia volt Josif Vitkovic esperes, akit egyfelől széles körű műveltsége, nyelvtudása, embersége tett híressé, másfelől viszont egy szerencsétlen rágalmazás, amely börtönnel, meghurcoltatással végződött. Egri parókusként bejáratos volt a püspöki udvarba, a püspöki papnevelő szemináriumban pedig az ő közreműködésével zajlottak görög nyelvből a vizsgák. Ám egyszer az elcsapott és „hitehagyott... egri szerb tanító”, Dimitrije Roma ármánykodása súlyos bajba keverte. A vád nem volt kisebb, minthogy az egri szerbek — így Josip Vitkovic parókus is — „a török portával vannak valaminő meghitt szóértésben”, amiért 1752. szeptember 9-én őt és három társát, Ar- senije Jorgovic, Duka Dimic és Adam Hozda Moshopolita egri szerb polgárokat letartóztatták, vasra verve budára vitték, s „a Csonka Toronyba zárták.” Josip parókus 102 éves apja (az egykori császári tiszt) értesülvén fia és a többiek sorsáról, harmadmagával nyomban Bécsbe indult, hogy a császárnőtől számukra — mert ártatlanok — kegyelmet kérjen. Utazásuk nem volt hiábavaló, Mária Terézia fogadta őket, s a vétlen raboknak a kért kegyelmet megadta. „Josif ezután — ahogy költő unokája feljegyezte — békében élt, lelkészi kötelességét, mint korábban is, pontosan és örömmel teljesítve, híveit Isten ihlette értelemmel serkentve, s lelket megváltó tanítással még teljes tizenhét esztendőn át erősítve. 1769. augusztus 4-én, negyvenkilenc évesen hunyt el, két fiút hagyva: Mihailt, Éger városának későbbi tanácsnokát, és Petart, majdani egri parókust.” Petar Vitkovic pályája sokkal szerencsésebb ívelésű volt, mint korán elhalt apjáé. Tanulmányait az egri jezsuiták gimnáziumában végezte, majd egy Tinga nevű kereskedő támogatásával eljutott Bécsbe is, ahol filozófiát hallgatott, s baráti kapcsolatba került az akkor épp ott működő Dositej Obradovic-csal, akitől görögül tanult, s aki a felvilágosult klasszicizmus szellemében a görög irodalom tanulmányozására buzdította. Obradovic barátsága Petar Vitkovic életútján több szempontból is meghatározó volt. A Tény, a „helyszíni szemle”so- rán sokan elborzadtak volna. Felhívtuk hát az IKLV igazgatóját, Karácsony Lászlót, hogy legyen segítségünkre legalább egy magyarázattal. Nem lepődött meg a kérésen, és felkínálta a lehetőséget, hogy nézzük meg azokat a videofelvételeket, illetve fotókat, amelyeket a munkálatok kezdete előtt készítettek a szóban forgó lakásokról. A megállapodás ugyanis úgy szólt, hogy a bérlők ugyanolyan állagú otthonokba költözhetnek vissza, amelyeket ideiglenesen el kellett hagyniuk. Tény, a dokumentumok beszédesek voltak. A 18 éves lakrészek zöme erősen elhasználódott, lelakott képet mutatott, s úgy tűnt, hogy a bérlők panasza alaptalan. Temes vármegyei Csákován 1739-ben született Obradovic, a szerb felvilágosodás egyik legmarkánsabb egyénisége volt. Magyarországi szerbnek született ő is, mégis — kalandos életútja eredményeként — az egész szerb kultúra kiválósága lett. A korán árván maradt gyermeket gyámja paplanosmesternek szánta, ő azonban másként döntött: megszökött mesterétől, s egy fruskagorai kolostor szerzetesdiákja lett. Úgy tűnik: a pravoszláv szerzetesi létforma sem nyerte meg tetszését, mert a kolostort is odahagyta, s ezután Zágrábba, majd Dalmáciába utazott, ahol hírét vette, hogy az Athosz-hegyen működik a jeles görög felvilágosító, Evgenije Vulgarisz akadémiája. Elindult hát a Szent Hegyre (minden pravoszlávok legszentebb helyére) — útközben Crna Gorában pappá szentelték —, ám mire odaérkezett, az iskolát feloszlatták, így csak természetes, hogy innen is továbbment, Szmímába, mégpedig, hogy Jerotej Dendrin felvilágosult előadásait hallgassa. Az Athosz-hegy élménye mégis maradandó érvényű lett: itt szívta magába azt a szellemiséget, amelyet — Petar Milosevic szavai szerint — „az európai Kelet, a bi- zánci-pravoszláv, szerb, görög és orosz tradíció alkotott és megőrzött.” Nemsokára ismét Nyugat-Eu- rópát járta, állomáshelyei: Bécs és Trieszt mellett számos olasz nagyváros, majd — egy konstantinápolyi és Jassi-i intermezzo után — Helle és Lipcse, ahol egyetemi tanulmányokat folytat, végül Párizs és London, hogy aztán Belgrádban végre megállapodjék. Itt halt meg 1811-ben Karagyorgye udvari tisztviselő- jeként. A szerb kulturális élet irányítója volt... E kalandregénybe illő életpálya szellemi gyümölcsei jeles munkák egész sora, amelyek közül érdemes kiemelni Élet és viszontagságok (1783) című önéletrajzi művét, A józan ész tanácsa (1785) című bölcseleti dolgozatot és mindenekelőtt a kor európai irodalmába illeszkedő Állatmeséit (1788) — valameny- nyi a szerző felvilágosult erudíci- ójának, művelődéspolitikai törekvéseinek és szépírói vénájának bizonysága. Nem csoda, hát, hogy az ifjú Petar Vitkovicra oly maradandó hatást gyakorolt személyisége, és az sem, hogy a fia, a költő Vitko- vics Mihály is immár családi tradícióképpen ápolta a jeles tudóssal a kapcsolatot. Ennek köszönhető például a ma Belgrádban őrzött híres Obradovic-portré, amelynek megszületéséről az alábbi szöveg így tudósít: „Dositej Obradovic úr arcképe, először megfestve Bécsben, az Itt nincs mit tenni, a tények magukért beszélnek — gondoltam, és hamarosan a lakóknak is tolmácsoltam a tapasztaltakat. Ők azonban váltig álh'tották, hogy rozzantabb lakást láttak viszont, amikor az átadásra került a sor. Nem maradt más hátra, szembesíteni szerettük volna a feleket, azaz együtt néztük volna meg a felvételeket az IKLV illetékeseivel és a panaszosokkal. Erre azonban sajnálatos módon nem került sor, ugyanis a megbeszélt délelőttön az igazgató előzetes megállapodásunk ellenére nem tudott fogadni, mivel tárgyalásokat folytatott. így nem sikerült megtudni, kinek is volt valójában igaza. Bárhogy is van, több szempontból megértem a lakókat. Tény ugyanis, hogy annak idején nem önszántukból hagyták el közel egy évre lakásaikat. Tetszett, nem tetszett, vállalniuk kellett a ki és beköltözködéssel járó her- ce-hurcát, s a szükséglakás ké1791-ik esztendőben, most pedig drága komájának, Mihail Vitkovic úrnak ajándékba festette Arsenij Teodorovic az 1818-ik évben.” A kép haláláig a költő Vitkovics dolgozó szobájában függött — annak jeleként, hogy apja mellett ő is tanítómesterének tekintette Obradovicot... A Vitkovicsok negyedik egri nemzedékét Mihály a költő; öcs- cse Jovan, a későbbi budai szerb parókus és Gavril a kereskedő képviselték. Mihailo Vitkovic- Vitkovics Mihály a szerb és a magyar költő mindkét irodalom történetének számottevő képviselője. A magyar irodalomban vállalt szerepéről, munkásságáról széles körű a kép, ám a magyar olvasó alig tud valamit szerb nyelven írott munkáiról. Vitkovics legkorábbi, ma ismert szerb nyelvű versét Egerben írta 1798-ban. A Tuzascsja ljuba, vagyis A bánkódó szerelmes lány című költemény a kor szentimentális lírájának modorában íródott, tárgya a szerelem, s bár A Reménységhez s A Szerelemhez címen fennmaradt versek 1818-ban jelentek meg először nyomtatásban, úgy tűnik: ezek is ebből a korai pályaszakaszból valók. Mindkettő a magyar és az európai szentimentális költészet sikeres lenyomatának tekinthető. írt szerb nyelven alkalmi verseket is. Egyikben Jovan Belano- vic szentendrei tanácsnokot siratja el, egy másik költeménnyel József nádort köszönti „a szerb nemzet nevében” névnapján, majd még Belgrád felszabadításáról írva „a szerb vitézek dicsőségét” magasztalja ódái szárnyalással. 1803-ban a kor „fordítói” gyakorlatának megfelelően költi át Csokonai Szemrehányás c. költeményét, ami végül is eredeti szerb verssé transzponálódik másik két magyar versszöveggel együtt. Prózai írásai is számottevőek. Értekező prózája éppúgy irodalomtörténeti becsű, miként a szentimentalizmust reprezentáló művek, a Marmontel-átdolgozás és a Spornen Milice (Milica története) című regény, amely valójában Kármán József Fanny-)á- nak szerb nyelvű átdolgozása. Hogy mégis eredeti alkotásként tartják számon, azt megintcsak a kor sajátos műfordítás-értelmezése magyarázza. Olyan átkölté- se ez a mű Kármán regényének, mint a Kazinczy magyarította német eredeti figuráit és regényterrénumát. Hasonló szellemben „költötte át” a svájci Salomon Gessner Der Wunsch c. idilljét is Vágyódás címmel — a közelmúlt és a kortárs szerb irodalom jeleseit (Jovan Rajic, Dositej Obradovic, Lukiján Musicki, stbri szerepeltetve benne... Lőkös István nyelmetlenségeit. Ezért ha kártérítést nem is, de azt elvárták volna, hogy lakható állagú lakásokba kerüljenek vissza. Noha az IKLV illetékesei állítják, és bizonyítékokkal is igyekeznek alátámasztani, hogy a bérlő ugyanazt kapta vissza, amit el kellett hagynia, a magyarázat így sem elég meggyőző. Erre bizonyíték a konyha faláról pergő friss meszelés, a hiányzó polcok, fiókok, a megrongált nyílászárók. A videofelvételek közös megtekintése talán sikerülhetett volna tisztázni a „félreértéseket”, erre azonban mint már említettem, nem kerülhetett sor. Ma reggel ismét próbálkoztam hívni az ingatlankezelőt. A titkárságról azt a választ kaptam, hogy az igazgató úr nem ér rá sem ma, sem holnap, s sajnos a felvételt sem tudjuk megtekinteni, mert a videomagnó nincs az épületben. így aztán itt véget ér a történet. Hepiend nincs. Barta Katalin Póruljárt lakók Hepiend nincs